Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Szeretek levelet kapni

2014. december 13. - Atlasz.

kezdem "szerényen" 1982-es publicisztikám címével,

kezdem "szerényen" 1982-es publicisztikám címével,

Címlapholott igazán a következő, szintén közölt cikkemre érkezett meghívás töltött el büszkeséggel. Győri György, a Köznevelés rovatvezetője invitált a szerkesztőségbe.

A Köznevelést a tanárképző főiskolán 1969-ben Zozó hozta szóba Hargittai Rita pedagógus szüleiről hallván, biztos lévén benne, hogy járatják a lapot. Akkoriban talán 3, 1982-ben 6 forintért újságosoknál volt kapható. Későbbi, viszonylag nagy iskolámba is járattak vagy öt példányt belőle. Ha írtam bele, egy-kettőre eltünt mind az öt. Igen, ez volt a Köznevelés – akkor. A pedagógus társadalom országosan olvasott fóruma.

Győri Györggyel először a Vörösmarty téri „Elizélt palotában" találkoztunk, ahová – bár korábban más szerkesztőségekben is megfordultam – megilletődve kopogtam be. A nyomtatott betű kisiskolás koromtól világnyi élményhez juttatott, ezért egy-egy grádiccsal feljebb éreztem magam, ha a könyv, az újság világába érkeztem, legyen az könyvesbolt, könyvtár, vagy szerkesztőség. A megjelenés kitüntetéssel ért fel.

Kezdetben elmarasztalást kaptam, hiszen Őrsy Károly barátom nevén és címéről publikáltam. A lapnál csupán egyetlen szerző használt beszélő álnevet, Újvári Mártont, tudtommal akkor, ha az adott számban eredeti nevén szerepelt már egy vagy két cikke. Engem nem fenyegetett a túltermelési válság, pedig Győri György biztatott, hogy saját nevemmel küldhetek az ötödik és az utolsó oldalra azt, amit jónak látok. Ezzel a terjedelem és a műfaj – alighanem tárca – keretei között olyan licenciát kaptam, amely igazság szerint majd’ szétvetette a mellényemet. Azonban nem lévén Muhammad Ali, s remélem, Csíta sem, a mellveregetést mind mostanáig kihagytam. Kihagytam a felajánlott rendszeres publikálás lehetőségét is, amit így utólag azért érdemes felidézni, mert a pályát váltott, tanárból sikeres írástudóvá lett emberek iránti természetes irigységemet a helyén tudom kezelni.

Győri Györggyel a továbbiakban is tartottuk a kapcsolatot. Arra figyelmeztetett, amire feltétlenül kellett. Egy-két flekkes írás ne szóljon négy-öt dologról, nem kell a téma minden ága-bogára kitérni. Helytelenítené az itteni semmitmondó címadást: ugyan kit érdekel, hogy a szerző mit szeret és mit nem. A blikkfangos befejezést, amelyet közönségesnek éreztem és tudatosan mellőztem, visszahelyezte a jogaiba, talán ezért lett sikeres itt a nolblogon is egy eredetileg a Pedagógusok Lapjában megjelent írásom. Mellénk állt Vészjelek a végekről című cikkében akkor, amikor az iskolánkban az igazgatónk gyerekpártisága a tanárok szekírozásában merült ki. Őrzöm lelkesült levelét, amelyben lendületes kézírásával az 1988. március 15-i tüntetésről adott hírt: Demokráciát! Demokráciát!

Győri György családjával

Akkortájt amikor egyéni életem válságosra fordult, atyai barátként hívott meg Szent István körúti lakásukba. Gyönyörű grafikákat láttam, apafiai egyikének műveit, találkozhattam feleségével, meghallgathattam élettörténetük egy-egy részletét. Meghurcolt zsidó árvából lett családteremtő – írta róla a 168 órában Székely Ilona. A halál torkából 1945-ben szabadulva alkottak gyönyörű családot, amelyet az enyém romjain őszintén csodáltam. Gyermekeimtől megfosztva olvastam tőle a példázatot az apa-fiú kapcsolatról, a nemzedékek egymásba fonódó, reménytelenségben is reményt adó láncolatáról  – amely a személyes léptéknél magasabbra mutat. Ezt választottam textusként azon egyetlen alkalommal, amikor a rendszerváltás okozta zűrzavarban munkahelyem ünnepi szónoka lehettem.

Ahogy a minapi 90. születésnapi méltatásában Kőszeg Ferenc soraiból, abban Csoóri idézett szavaiból is kiderült: Győri György tárgyilagos, hiteles, egyenes ember. Jó tudni ilyen emberekről. Jó eltanulni tőlük, amit lehet. A humánumot. A gesztust, amellyel fiatalabb kolléganőjének bemutatott, érzékeltetve, hogy Gyarmati Szabó Éva nem akárki! Vagy a napközis nevelő felvállalt, rábízottak iránti gondoskodó szeretetét. És azt, ahogyan a most második kiadásban megjelent könyvét 2001. június 10-én dedikálta: kollégámnak és barátomnak, emlékül… Mindhárom szavát szívemben őrzöm.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr488265344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

16940 2014.12.14. 06:25:22

Szép írás. Külön köszönöm, hogy olvashattam Győri 1987-es cikkét. Megható a ragaszkodása mentorához. Egy "kritikai" (szöveggondozási) kérdést hadd tegyek föl. Mi a különbség az Ön által használt "egyéni életem" kifejezés és az "életem" szó értelme között? - a fenti kontextusban: "amikor egyéni életem válságosra fordult"... Félreértés ne essék, velem is megesik nemegyszer, hogy szószaporítás bűnébe esem. (Természetesen a Nyírő-emlegetéssel kapcsolatos bírálatomat fenntartom.) Jelen bejegyzésre: +!

290566 2014.12.14. 10:00:06

Egy biztos: egyre nélkülözhetetlenebbek azok a memoárok, akik szemtanúként, megszenvedőiként voltak részesei a legnagyobb borzalomnak... ...az külön hatalmasan emberi, ha ha egy másik ember bújába-bajában, válságosságában mellé tud állni támaszként.... ...az egyéni élet válságai felerősödnek bizonyos helyzetekben, és örök hála annak, aki ilyenkor a kezét nyújtja...

60145 2014.12.14. 10:18:21

2. Évalajos8: Igen, a sokat szenvedett, nagyot alkotott, példamutató emberek néha támaszainkká is válhatnak, jelentőségüket nem lehet túlbecsülni. Igen, hálámat véltem kifejezni azzal is, hogy amikor - másokat keresve - megláttam Győri György feleségének a sírját, elhelyeztem rajta a kavicsomat...

16940 2014.12.14. 10:36:16

"az egyéni élet válságai" Az egyén életének válságai... A magánélet válságai... Az egyes ember élete eleve egyéni... Az egyénnek tehát nincs egyéni élete, legfeljebb magánélete. A közéletben pedig részt vesz. Vagy nem. (Szerintem.) Mindezt a fenti írás kiválóságát (melyet már nyomatékosan jeleztem) hangsúlyozandó jegyeztem. Nem pedig gáncsoskodásból. Bízom benne, hogy a szerző is így olvassa, hiszen ő - maga tárgyalja - alkalmasint publicista.

16940 2014.12.14. 10:38:16

Lemaradt. Az egyénnek élete van. Nem egyéni élete. Bizonyítás az imént.

12635 2014.12.14. 14:34:32

Élmény lehet és maradandó emlék, ha valaki egy jelentős egyéniség ismerőse, élete egy darabkájának részese lehet.

16940 2014.12.14. 15:32:31

6. Pontosan ez a lényege néhai mesterem nóvumának, a hősterápiána/legendaterápiának. (Ehhez kapcsoltam a magam originálisnak mondott teremtését, a bűnbakkereső cseretechnikát, valamint a ráépített kezelési dramaturgiákat).

13149 2014.12.14. 20:43:29

Nagyon szép írás. Köszönöm.

60145 2014.12.14. 21:28:36

6. gordius53 : Igen, kedves Gordius, akiről írtam, ő hétköznapi emberként gyakorolhatott igen sokakra jelentős hatást. Mindenkinek szabadságában áll hasonlóvá válni, ilyen vagy olyan mértékben. Biztos vagyok benne, hogy jobb ember lettem általa...

60145 2014.12.14. 21:29:18

9. little : Köszönöm.

60145 2014.12.14. 21:29:59

10. erlauer A figyelmed elismerés. Örülök neki!

337519 2014.12.24. 10:01:40

Szervusz, Atlasz, boldog karácsonyt kívánok neked!

60145 2014.12.25. 20:50:11

14. Nyírfa2 : Ilyen az igazi karácsonyi meglepetés! Remélem, hogy szépen telik az ünnep! Kívánom, hogy így legyen!

337519 2014.12.27. 22:21:29

Köszönöm, Atlasz! :) Szép volt, jó volt, a folytatás is ilyen legyen!
süti beállítások módosítása