Atlasz voltam

Atlasz.

Kurva magyar vagy magyar kurva?

2010. január 12. - Atlasz.

Milyenek vagyunk mi magyarok? Van-e egyáltalán nemzeti jelleg? Előbbre való-e, mint az erkölcs, az üzleti tisztesség, a sportbéli fair play?

Az előbbi akár negatív elismerést is jelenthet, ha idegentől, főleg valamelyik bennünket hatalmában tartott nemzetbelitől idézve azt fejezi ki: ez a magyar túljárt az eszemen – amúgy székelyesen! Az utóbbi szóösszetétel a maga egyszerűségében is problematikus: a legősibb mesterségben nyújtott legkiválóbb teljesítmény sem lehet a nemzeti dicsekvés tárgya. Pedig ezen a téren globális a verseny, nincsenek védővámok, a dolog tisztességes is: valamiért fizetnek, s aki fizet, annak nem járnak túl az eszén: megkapja, amit ígértek neki. Ez üzleti, azaz polgári erény, amely mint köztudott, nem része nemzeti önképünknek.

Milyenek vagyunk mi magyarok? Van-e egyáltalán nemzeti jelleg? Mire terjed ki? Felülírhatja-e a pőre emberi mivoltunkat? Előbbre való-e, mint az erkölcs, az üzleti tisztesség, a sportbéli fair play?

Az irodalomtanár Hegedűs András, miután kiszúrta az előadóterem sarkában a pókot, szokottan rá függesztette a tekintetét, és beindult. Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséje angol kiadásának előszavából magyarázott a hallgatóság kilencven százalékát kitett kistanárnéniknek. Illyés feldolgozásaiban bőséggel szerepelnek népköltészeti-népmesei vándormotívumok. Azonban egyetlen elemet, egy cselekedet hiányát mindkét tanítónk kizárólag a magyar népmese, a magyar gondolkodás, a magyar erkölcsiség jellemzőjének tartotta. Származzon bármely néptől is a mese, ha magyarrá vált, abba hátulról támadó, alvó ellenséget megölő, orvgyilkos főszereplő nem került! A mesehős bejut a hétfejű sárkány kastélyába, elrejtőzik az ágy alatt, de nyíltan, a szoba közepére pattanva felébreszti a hatalmas ellenfelet, és szemtől szembe vív meg vele. Arany Jánosnál sem a bajvívásban járatlan Toldi, hanem a cseh Mikola az, aki hátulról támad. A nemzeti önkép szerint ilyenek vagyunk.

A magyar nem támad hátulról, megbízható, lovagias. Igazolja ezt Horthynak a nácikkal szembeni országvesztő de úri mód korrekt kiugrása. Erősítik különbözőségünk, különb mivoltunk tudatát az erkölcsi elégtétel ellenpéldái, így a román, olasz köpönyegforgató háborús szerepek, a háborút bármely oldalon elkezdett, de mindig a győztes oldalán befejezett csehek-szlovákok racionálisan irigyelhető, ám fennhangon megvetett példái. Román szemszögből nemzeti erényünk úgy fest, hogy a magyarnak annyi esze sincsen, hogy a saját érdekében füllentsen egy kicsit. Magyarán megmondva: balfaszok vagyunk.

Miután a szájukat napi rendszerességgel nemzeti színűre tépőknek megadtam a betevő és kihánynivaló tételmondatot, hadd térjek vissza két bloggerinának a minap olvasott felvetésére.

Anemone szerint az automatikusan átvett előítélet alkalmas saját gyarlóságunk elfedésére éppúgy, mint a gondolkodás nélkül átaludható élet álkomfortos élvezetére – s ebben kétségtelenül igaza van! Sokkal több agymunkát igényel az elemző gondolkodás, mint – ahogy írta – valamely közösség ítéletének, tapasztalatának az átvétele a másik emberről, különféle népcsoportról, konfliktusokról, azok megoldásairól.

Hozzátehetem, hogy az átvett ítéletek és tapasztalatok lehetnek igazak és hamisak is. Mégsem szükséges minden egyes embernek a világ megismerését ott kezdeni, ahol az első ember lehuppant a fáról, vagy ejéndett a tiltott fa gyümölcséből. Viszont tudnunk kell, hogy a balítéletekből sok gondunk, bajuk származik.

Hogyan keletkezik a hamis általánosítás? Vagyis az, hogy a magyarok mindnyájan gáncs nélküli lovagok, a cigányok mindnyájan lopnak, a katolikusok egytől egyig álszent szemforgatók. (Akiknek említése itt szándékosan kimaradt, az meglehetős olvasottságot generálna, de félrevinné a vállalt témát.)

A hamis általánosítás gyökere Valéria szerint az analógikus gondolkodás hiányában keresendő, amelynek művelője következtetéseiben nem tud mit kezdeni a hasonlósággal, helyette azonosságot használ. Ha például valakitől egy cigány ember ellopott valamit, akkor nem úgy gondolkozik, hogy ez az ember lopott, hanem úgy hogy a cigányok loptak. Az egykor nálunk Triumfált NDK-s lányok elragadtatott sikkantásaiból az következik, hogy minden magyar hímivarú egyed tüzes szerető, azok is, akik sem a magyar, sem a külhoni lányokat nem kedvelik, mivel meleg szeretettel viszonyultak sajátjaikhoz. S óh igen, van akinek a katolikusokról sosem Teréz anya, hanem a körmenet előtti kalapemelés elmulasztása miatt kínhalálba küldött La Barre lovag perbefogói jutnak eszébe. Magyarán: az ily módon működő elme az egyetlen emberről, egyes esetről nyert – igaz vagy hamis – jellemzővel a szóban forgó tömeg egészét, s annak minden egyes tagját minősíti.

Kérdezhetnénk: mi mást tehetne? Vajon hány egyest kellene megismerni, hogy teljes mértékben igaz általánosításhoz jussunk? Megismerhető-e valamennyi magyar legény/leány, cigány ember, vagy katolikus hívő? Megismerhető-e teljességgel közülük akár egyetlen egy is? Képtelenség. A világ maradéktalan megismerése az ember számára nem adatott meg. Be kell érnünk hiányos alapú általánosításokkal.

Ha megégettem a kezem, aligha fogom minden lángban újra meg újra kipróbálni. Ha becsapott egy közszolgáltató, úgy vélem: máskor is, és a másik is megteheti. Ha csak azt tudom, hogy a komcsik elvették a földet a családomtól, akkor úgy kezelem a kommunizmust, mint a forró kályhát, és a közszolgáltatóknak való kiszolgáltatottsághoz hasonlóan a komcsikat is igyekszem elkerülni. Pedig sokféle kályha, többféle szolgáltató, s különféle erkölcsiségű kommunista emberek vannak.

Vannak előzetes ismereteink, közvetett tapasztalataink, és ránk hagyományozott kollektív bölcsességek. A kényelem csapdája azzal kezdődik, ha ezeket nem vagyunk hajlandók sem a tapasztalat, sem a józanész működése útján megvizsgálni. Hiszen mások már megadták a receptet, rákérdezni fáradságos, az ember szembesülhet saját kapacitásának gyengeségével is. A szellemi restség ily módon fogollyá, előzetes ítéleteink foglyává tesz.

Az a fiatalember, akit egy régi Kék fény adásban láttam, írni-olvasni nem tudott. A pénzt a színéről-formájáról megkülönböztette, azt is megtanulta, hogy fizetés napján a kocsmába vezet az út, ahol a köröket a cimborák sorban, egymás után fizetik. Tévészereplő úgy lett ebből a fiúból, hogy a bicskáját belevágta az egyik szesztársába, akire, mint mondta, nem is haragudott.

Hogy miért tette?

– Mert anyázott! –

Így volt programozva a srác, így működött a közeg, amelyben élt, az élethez és a halálhoz elegendő volt egy tucatnyi nyomógomb, hívó szó és az automatikus válaszok ismerete. Sose kérdezett rá, miért kell a kocsmába menni, körre kört fizetni, s az anyázásra előkapni a bicskát. Nem vonta kétségbe a társaság alapigazságait, ez volt az ára az odatartozásnak.

Nagyjából ez a mechanizmusa a cigányozásnak, nyilasozásnak, libsizésnek és magyarkodásnak is. Ha egy erkölcsös, tisztességes régi barátról kiderült, hogy gárdista lett, ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy barátokra, otthonosságra lelt a sraffosok között. Az ebből hasznot remélők által kellő időben tüntetni buzdított csapatok tagjait ugyanaz az együttes élmény hozta össze, mint a szocialista május elsejék sörös-virslis felvonulóit. Ki a fenét érdekelte közülük, hogy éppen kié a taps vagy a fújjolás?! Akik a vonulókat egy kalap alá sorolva en bloc lenézik, panelprolikat meg egyebeket emlegetnek, azok egy exkluzív klub tagsági kártyáját vélik megváltani a saját előítéletükkel.

Ismerős érzés.

Csak nekem?

Az előzetes ítéletek akkor válnak előítéletté, ha az emberek nem hajlandók saját tapasztalataik alapján, vagy logikai úton a valósághoz igazítani hiányos ismereteken alapuló féligazságaikat.

Címkézés, általánosítás, előzetes ítéletek nélkül nem lehet a világban eligazodni. Elengedhetetlen volna ezeket újra és újra felülvizsgálni. De ma már ott tartunk, hogy egy-egy kényes, előítéletekkel terhelt téma puszta felvetése automatikusan kiátkozást, társasági és társadalmi kirekesztést vált ki. Igaz, a NolBlogon még akad érdemi vita, korrekt vitavezetés, könnyen nevesíthető bloggerek a gazdái.

Nos, az érintettség okán nem mondhatom meg, hogy kurva-e a magyar, kellő tapasztalat híján meg a magyar kurvákról nem tudok nyilatkozni. A címadó kérdés így megválaszolatlan marad. Végleges válasz arra sincs, hogy mire jó az előítélet, a hamis általánosítás, a címke, a megbélyegzés életünkben. Ha már ilyen nehezen tudunk tőlük megválni!

Jó volna, ha szavainkat arra használnánk, amire valók: egymás megértésére. Jó lenne, ha minél több előítéletünk változna ellenőrzött tudássá. Ha nem tekintenénk az előítéleteink lebomlását saját személyiségünket ért fenyegetésnek. Ha nem csak a meg nem gondolt gondolatok fedezékében éreznénk magunkat biztonságban. Hiszen az előítéletes mindig téved, mert mindent a hibás szemüvegén keresztül szemlél, s végső soron nemcsak másoknak, hanem magának is kárt okoz a féligazságokra alapozott döntéseivel, cselekedeteivel.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr698265032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13709 2010.01.12. 20:58:48

Kedves Atlasz, rendkivül tetszett ez a tanulmány, amivel az én gondolataimat is kiegészitve, alaposan megvilágitottál egy nagyon komoly problémát.. Mert ez ma igazi, nagy probléma.. Annyit fűznék csak hozzá, hog a generált előitélet által okozott bűnök és azok elkövetőiről irt irásomat engedd meg, hogy mint pluszvéleményt idemásoljam neked. http://valeria.nolblog.hu/archives/2010/01/12/A_sotetseg_gyokerei_2/ Gratulálok és köszönöm Valéria

11815 2010.01.12. 20:59:22

Sok víz folyik még le a Dunán, talán ki is szárad... + jó írás.

60145 2010.01.12. 21:14:36

1. Valéria: köszönöm a kiegészítést, épp úgy, mint az ihletet!

60145 2010.01.12. 21:18:12

2. Babett: Így van, nem csak a szánk száradhat ki. Addig. Örülök, hogy ehhez a témához is volt időd, volt szavad!

12595 2010.01.12. 21:44:04

Egy filmemlék a '80-as évekből (ha jól emlékszem). Fiatalok kerülnek összeütközésbe a népköztársaság rendőrségével. Nagyjából megússzák. A film főhőse kidumálja őket. A rend őre távozik. Az egyik utána kiált a távozó rendőrautónak, hogy rohadt zsidó. A főhős rákérdez, hogy honnan tudod, hogy az? A srác elgondolkodik. Tényleg nem tudom - feleli. Megrántja a vállát és újra a rendőrautó után kiált - Büdös cigány! Így működünk...

70798 2010.01.12. 22:07:07

na Atlasz, te is rossz fát tettél a tűzre:)) Ismeretlen tisztelőd behúzott egy mínuszt:)) és ha feltenném a kérdést, hogy balfasz, vagy karakán volt-e az illető, akkor tudnánk a választ? Vagy csak azt, hogy ez a gyűlölködő elme örök ragyogása

78126 2010.01.12. 22:15:21

Aki másokat bánt, magát is bántja. Aki pedig magát bántja, azzal előbb-utóbb másoknak is árt. Saját tapasztalat. Köszönöm Atlasz, hogy tovább szőtted gondolataimat, írásod összeszedettségében, stílusában kifogástalan mestermunka. Szellemessége pedig a súlyos kérdések ellenére ragyogóvá és könnyeddé varázsolja. Örömmel olvastam! Örömmel "ihlettem"!

16055 2010.01.12. 22:51:44

"Magyarán megmondva: balfaszok vagyunk." Olyan nagy vitába nem is szállnék ezzel, csak olyan általános, ja, érthető így is, úgy is, naná. :-) Klassz volt olvasni, köszi Atlasz! Ölelésmegmindenjót. :-))

98772 2010.01.12. 23:01:59

:-) Köszönöm.

52153 2010.01.13. 05:54:44

Sajnos ez van, és nem is várható gyors javulás. Legalábbis a választásokig.

60145 2010.01.13. 07:21:48

5. ReTRo: "És ha macskájuk van, akkor az is!" Sajnos mostanában nem a kisegér babrálja a macska bajuszát a gazda mellényzsebéből.

60145 2010.01.13. 07:23:34

6. Toszmegosztis: Elismerés számomra, hogy az illető magára ismert. Kicsit komolyabban: megtisztelő a minuszosok klubjába tartozni!

60145 2010.01.13. 07:25:50

7. Anemone: Addig nem rozsdásodik be az ember, amíg akad megihletője. Köszönöm!

13190 2010.01.13. 07:27:28

Szerintem ha a magyar kap egy jó szót, biztatást, akkor csodákra képes, kiéhezve van a nép egy jó szóra, de az nem hoz szavazatot.

60145 2010.01.13. 07:36:28

8. Fics: Való igaz: többféleképpen lehet mondani. Abban a mondatban csak továbbadtam, amit egy románokat érintő vizsgálatból tudok. Lehet ez a vizsgált románok részéről akár elismerés is. Széchenyi István biztosan helytelenítené az üres mellveregetést, dzsentriskedést, hiszen alkotó, vállakozó ember volt, nem "hívatásos" magyar. Mintha ismernék itt is egyet! Kösz a figyelmedet!

60145 2010.01.13. 07:37:22

9. Áldáska: Legyen ez örök visszatérés! Köszönöm előre is!

60145 2010.01.13. 07:41:02

10. Papus: Én is azt remélem, hogy bizonyos szereplőkre és módszerekre nem lesz szükség a választások után. Kérdés: vissza lehet-e őket parancsolni? Talán nagyobb tere nyílik az érveknek, gondolatoknak. Köszönöm a kommentet!

60145 2010.01.13. 07:43:18

14. Árpapa: Így van! Jó és hiteles szavak kellenek! De honnan jöhetnének?

45714 2010.01.13. 08:14:55

Ezt a kurva magyart már sokszor elsütöttik itt... nem igaz... Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál... kicsit másabbak vagyunk... Én mindig mosolygok azon akik úgy irnak a megbékélésről ( ha nem is szó szerint ) hogy megkülönböztetnek, itt nem jellemző hogy a fórumozó eljárna mindenkihez, sokan csak oda járnak ahol kapnak puszit... Első a példamutatás, és utána lehet kurvázni...

57665 2010.01.13. 08:24:09

Meg kéne tanulni előszőr embernek lenni ! A valahová tartozásnak ez után kéne következnie ! Most fordítva van ! A választás nem oldja meg a problémákat . Az egymás iránti gyülölet előítélet megmarad.

60145 2010.01.13. 10:33:42

19. Tökös: Kurva magyart olvastam már, de igyekeztem más összefüggéseket felvetni. A változatosság engem is gyönyörködtet. (Ha erre céloztál: van olyan blogger balról is, akit nem látogatok vagy nem kommentelek, mert 1. nem jut rá idő, 2. nem érdekel az egyes posztok mondanivalója, nem szeretem a stílusát, 3. nem áll szóba velem.)

60145 2010.01.13. 10:42:13

20. Timur: A sorrend valóban az, amit írtál. Sokan vallják ezt mindkét oldalon. A problémáról Valéria általános emberi szempontok figyelembe vételével írt, én egy kicsit közelebb jöttem. A választások szerintem annyiban jelenthetnek változást, hogy véget ér a 2002 áprilisában meghirdetett hideg polgárháború. Lám egy ideje nincs se vekker, se hugyos téri táborozás, se kordonbontás - nem hinném, hogy ez puszta véletlen. Remélhetőleg csökken a frusztrációs düh, enyhül a hangnem.

13066 2010.01.13. 19:50:34

Napok óta Anemone írásán, majd Valikáén töprengtem, s most olvasva a Tiédet, így kerek, több oldalról megvilágítva. Timur gondolata is rátapintott a lényegre, s ez a mindenáron tartozás valahová csak rombol barátságokat, családot..... Könnyebb címkézni a másikat, mint saját magunkkal szembenézni...

60145 2010.01.13. 21:32:32

23. Doremi: Címkézünk, hogy könnyebb dolgunk legyen, és szeretünk tartozni valahová. Azt hiszem, sokan vagyunk, akik nem adnak meg minden árat érte. Van, aki magát is el/fel adja...

13066 2010.01.14. 10:15:16

Drága Atlasz, ide is írok a nálam tett kommentedet NEM értettem félre :)))) de köszi, így elejét vetted, hogy más félreértse :)

60145 2010.01.14. 14:46:10

Doremi, hálásan köszönöm! Valóban nem találtam vissza Hozzád! Zseniális a szerki, nagy a felelőssége meg az ízlésünk is eltér. Majd ha legközelebb fent leszel pár órára, megtalálom kedves zenéinket!

AA 2010.01.26. 13:52:21

Van amikor az ember a földön fekvő vagy kilőtt szemű, eltört karú emberben nem a szenvedőt látja meg, hanem azt akinek "úgy kell hogy kiment oda". Van, hogy csak később látja be, voltak ott ártatlanok is. "Anemone szerint az automatikusan átvett előítélet alkalmas saját gyarlóságunk elfedésére éppúgy, mint a gondolkodás nélkül átaludható élet álkomfortos élvezetére – s ebben kétségtelenül igaza van! Sokkal több agymunkát igényel az elemző gondolkodás" Én is csak ezt tudom mondani az akkori ebédünk és későbbi levelezésünk fényében, az indexes tényfeltáró cikkek után - és magunkon kell kezdeni.

60145 2010.01.26. 14:33:08

27. AA: a cím nyilvánvalóan provokatív volt. Az előítélet természetéről akartam szólni, néhány példával. Előzetes ítélet nélkül nem tudunk gondolkozni. Előítélet az, amelytől a tulajdonosa nem képes sem tapasztalatai alapján, sem új információk alapján megválni. Vélt önvédelemből, kényelemből, bármi okból. Igazad van: még a közös gondolkodás is egyéni fejekben történik.

15138 2010.02.14. 13:54:21

Hogy én hogy tisztelem Tököst!! Már számtalanszor mondott olyat, amit nekem kellett volna, ha én érek oda elöször. :) Sok az álszent ember, valóban. Mástól nem tűrik, amit maguknak megengednek. Engem ez mindig felbosszant, ha nem is mindig ejtek szót róla. Más: a napokban jutott eszembe, hogy a SZU-ban külföldi voltam (ott még jó volt magyarnak lenni), itt Svájcban külföldi vagyok, és a NOL-on külföldi vagyok. Ez olyan valami, amiről beszélhetne sok Romániából áttelepült...:( Ha már saját magad szerepeltél "skatulyákban", másképp viszonyulsz az egészhez, és nem is szívesen dugsz másokat oda. Sajnos, nekem lett újabban egy igen nagy skatulyám, pedig sokáig csak egyetlen embert tartottam benne: épp az álszentekről beszélek. Akik nagy hangon megmondják, mit kell és hogyan: aztán magukra nézve meg nem tartják követendőnek. Ilyen a szelaví.

60145 2010.02.14. 14:11:00

29. Kedves Nefelejcs: Nem a témához szólt Tökös, ez a válaszomból is kitünt. A mondanivalóm a) skatulyák nélkül nem gondolkozhatunk, 2. ha nem vagyunk hajlandók ezeken módosítani, akkor hülyék (előítéletesek) maradunk. Nem csupán nemzeti-etnikai előítéleteink vannak, de most ez a divat. Az elvakult liberálisra gondolsz? A bigott ateistára? Ezek nem régiek...

15138 2010.02.14. 15:22:45

Jaj, nekem nagyon is a témához szólt...a skatulyázás ugyanaz, mint az előítélet, a rasszizmus, az általánosítás. A kizárás, kigolyózás, mások elhallgattatása csak egy-egy eszköze - szerintem - ezeknek. De örülök, hogy neked nem ezt jelenti. :)

60145 2010.02.14. 15:52:42

31. Kedves Nefelejcs: igyekeztem azt írni, hogy mindent és mindenkit igyekszünk berakni valamilyen skatulyába, úgy, mint a barkohba játékban (élő-élettelen, stb). Ez az előzetes ítélet. (A világ minden egyes részét és részletét nem vagyunk képesek felfogni, ezért szükséges előzetes ítéletet használni.) Az előzetes ítéletből előítélet akkor keletkezik, ha ezeken a skatulyákon (előzetes ítéleteken) nem vagyunk képesek változtatni sem a tapasztalat, sem a ráció hatására. (Az előítéletességnek számos oka van, erre csak utaltam. Ebből az is következik, hogy minden táborban létezik, talán mindannyiunban megvan. A mérték nem mindegy, az sem, felismerjük-e).

15138 2010.02.14. 22:16:15

Ezzel én egyetértek - szerintem Tökös is. Csak ő a b-oldalról. Tessék, máris egy skatulya. :DDD

13005 2010.02.15. 09:32:24

Atlasz, ezt a remek írást csak most olvastam, nagy élvezettel! Bár sokan mindezt végig gondolnák!!!

60145 2010.02.15. 15:25:22

34. Georgia: Köszönöm! Különösen jól esik az elismerésed, hiszen annak idején nem került az ajánlóba, kevesen olvashatták még azok közül is, akikkel a humanista alapállásunk megegyezik.

12635 2010.03.25. 22:23:36

Jó írás, hamis általánosítások, előítéletek, címkézés örök és nehéz témák. Ezeknél a fogalmaknál egyszerűbb kérdésekben sem tud az emberek jó része komplex módon gondolkodni, csak a pillanatot látják, sem mögé látni, sem jóval előbbre gondolni nem képesek és a pillanatnyi indulatoktól engedik magukat befolyásolni. Az előítéletek valószínűleg így keletkeznek és így gyűrűznek tovább. Jó részük meg ráadásul hozott anyag, környezetből, szülőktől, családból... Jómagam például már viszonylag egész kicsi koromtól arra törekedtem, arra készültem, hogy mit nem fogok úgy csinálni, úgy tekinteni, úgy értelmezni, ahogy a szüleim, de ez egy hosszú és bonyolult történet.

60145 2010.03.26. 00:05:52

39. Gordius: erre való az énblog, valami hasonlóért indítottam az Atlasz blogot. Rasid tanácsára másfél-két A4-es lapnál nem terjedelmesebb adagokban. Látom, így írsz Te is. A legfinomabb is elriasztana, ha elöntéssel fenyegetné az embert...

12635 2010.03.26. 15:01:19

sajnos valahogy nem tudok külön új blogot indítani, pedig én is szeretném elkülöníteni a dolgokat, talán folyamatban van a segítség... a hosszúságról... röviden írni a legnehezebb... én romantikus és szangvinikus alkat vagyok...inkább a hosszabb fekszik, az megy könnyedén, de szoktam rövidet is írni. én úgy írok,hogy amit leírva látsz az úgy jön ki az ujjaim alól, ha nekiülök már nem fogalmazok, nem szerkesztek, a fejemben gondolatban készül az írás, a végén legfeljebb szóismétléseket, mondatszerkesztési hibákat javítok, örömet okoz az írás, kikapcsol, apám,nagyapám, dédapám (több könyvet) írt, a fiaim írnak... (a késztetés úgy látszik öröklődött)

23353 2013.07.19. 14:22:04

Jo iras, koszi hogy elkuldted a linket.

60145 2013.07.20. 08:36:21

[little](#1633498) Örülök, hogy kitartottál a bejegyzés végéig, az hasznos lehet.