Atlasz voltam

Atlasz.

Mondd, ma kit választanál?

2010. június 16. - Atlasz.

nagy_imre Nagy Imre emlékezete az erkölcs királyvizeként szolgál

A tisztesség nem terjed genetikus úton, sem kézrátétellel, kézfogással. Az ember mégis szeretné a megtestesítőjét megérinteni, hozzá hasonlóvá válni, vele azonosulni.

Nem volt államférfi, sem kiemelkedő intrikus. Nem akarta a főhatalmat, nem akart másodszor is miniszterelnök lenni. Esendő, szelíd ember volt, botlásokkal, tévedésekkel. Ismert bennünket, magyarokat, közülünk való volt: Imre bácsi, ezért volt szerethető.

Nagy Imrét, a mindhalálig kommunistát 1958. június 16-án végezték ki.

Pere ismerhető, elindítását, megszakítását, az ítéletet nagyhatalmi politika vezényelte. Nagy Imre emlékezete még hosszú ideig az erkölcs királyvizeként szolgál Magyarországon. Megmutatja, hogy van választásunk, bárhonnan érkeztünk volna is.

1956 emlékmű

A szabadság pillangója - Melocco Miklós szobra Szegeden

Amikor a 60. születésnapommal megnyílt lehetőséget kihasználva kértem nyugdíjazásomat, különféle életmódváltó intézkedéseket is tettem. Könyveim egy részét elajándékoztam, másokat eladtam, folyóirataim több évtizede sorakozó bekötött példányaitól adományozással váltam meg. Kijelentkeztem a különféle szervezetekből, egyesületekből, kivéve egyetlen egyet. Azt, amelyik az ő nevét vette fel, amely kapcsolatot jelent hozzá, Nagy Imréhez és elvtársaihoz.

Egy alkalommal, a Nagy Imre Társaság közgyűlésének a szünetében a véletlen a tábornok mellé sodort. Nem tudtam megállni, hogy ne kérjek aláírást a kitűzőmre. Király Béla tréfásan tett eleget kérésemnek.

– Hogyne – mondta, derűs iróniával, magas korára célozva –, ez az utolsó alkalom az autogramgyűjtésre, ki lehet használni!

– Király Bélának nem kell meghalnia ahhoz, hogy legendává váljon! – válaszoltam. Elmondtam neki, hogyan sutyorogtuk 1956-57 telén a kisújszállási református templom előtt, gyerekek egymás közt, a felnőttek reményeit, Malétert, Kéthly Annát és azt: Király Béla még harcol, a Bakonyban! Így tudtuk, apáink, nagyszüleink így remélték.

Nagy Imre Társaság

Nagy Imrének azonban meg kellett halnia. Ő volt az ötvenhatos forradalom, a forradalmi Magyarország mindenki által elismert, egyetlen törvényes képviselője. Ha aláírja a Kádár-kormányt elismerő nyilatkozatot, életben marad. Pártnyugdíjasként töltheti el a számára engedélyezett időt. A győztesnek megérte volna a Magyarország ellen vívott háborút meg nem történtté tenni, a gyalázatos szószegést, az erőszakos hatalom-átruházást legalizálni. Nagy Imre ismerte a „céget”, a játékszabályokat. Moszkovita volt, kétsége sem lehetett, mire számíthat, ha nemet mond. Megtette. A nemzetet választotta.

Nagy Imre az 1997-ben felállított emlékművön

Ezen a napon, olyan emberként, aki tízmilliomodnyinál kevesebb joggal kérheti Nagy Imre, Király Béla, Donáth Ferenc, Kopácsi Sándor kézfogását, megköszönöm nekik, hogy felemelt fejjel vállalható örökséget hagytak ránk! Nem könnyű ezzel élni, de korántsem követel akkora helytállást, mint az övéké volt. A hősök emlékezete nem kíván lehetetlent, csupán jelzi számunkra, hogy lehet választani!

Mártírok

Az Orsó utcai Nagy Imre Emlékház parkjában

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr418265062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13709 2010.06.16. 15:37:43

kedves Atlasz, abszolut megértelek. Az ember valamiféle transzcendens kapcsolatot kíván megvalósítani azzal/azokkal, akikre bálványként tekint. Természetesen egy autogram, egy kézfogás, akár egy mosoly is elegendő lehet, adott esetben. Én pl régi helyek, épületek, kövek látogatásánál megérintem a falat, a követ, vagy akár a fatörzset..Kapcsolatot akarok. Ezáltal természetesen egyfajta reményt élek meg. Az általad említett legendák örökségével talán mégis nehezebb élni, mint gondolnánk. Ez a múlt nagyon is élő még. Mondhatni közöttünk élnek, járnak-kelnek, sőt némelyek döntenek a ma történeteiről is .. A főhajtást viszont Nagy Imrének, valamint társainak feltétel nélkül kell megadni.. A választás pedig? Hát ahogyan a folyamatokban, a mindennapokban az alkalmazkodás, a genetika, a nevelés megengedi..

157540 2010.06.16. 15:39:11

Hősök általában a haláluk után lesznek az emberek, az igazi hősök meg nem is gondolnak a hősiességre mikor cselekszenek. A hétvégén hallottam egy sztorit, fel is vettem, arról az emberről, Bokor Imréről, aki a legnagyobbat rúgta Király Bélába, a sztorizó hitelességét pedig elfogadom mert a parancsnoka volt annak a jellemtelen embernek, és éppen gyávaságáról beszélt. ( Bátyám büszkén mesélt arról a templom toronyról, hogy megmászta gyermekként. )

121173 2010.06.16. 15:51:17

Nagy Imre elsősorban magyar volt, s csak utána kommunista. Ez volt a bűne és ezért lehet, sőt kell hősként tisztelni.

13118 2010.06.16. 15:55:51

hm. Nagy Imre vagy Király Béla bálvány? mióta? az írás sem "bálványokról" szól.

12635 2010.06.16. 16:00:23

"Nem volt államférfi, sem kiemelkedő intrikus. Nem akarta a főhatalmat, nem akart másodszor is miniszterelnök lenni. Esendő, szelíd ember volt, botlásokkal, tévedésekkel. Ismert bennünket, magyarokat, közülünk való volt: Imre bácsi, ezért volt szerethető." - és mégis úgy cselekedett ahogy... számomra ez az igazi nagysága...

13003 2010.06.16. 16:16:36

Aláírásával sok máséletét menthette volna meg és megkímélhette volna az országot súlyos következményektől. Mindenki csak a saját életével rendelkezzen.

60145 2010.06.16. 16:28:14

1. Kedves Valéria, köszönöm a gondolatokat, asszociációkat. Nem könnyű őket választani, akik sosem voltak bálványok, csak emberek. Nem akármilyenek.

60145 2010.06.16. 16:29:01

2. Köszönöm, Harunalrasid, hogy együtt hajtunk fejet!

60145 2010.06.16. 16:35:38

3. DumaSarpi : Számomra a többiek is, Földvári Rudolf, Kende Péter, Masfeld Péter, egy családtag, a Széna téri Lorenz Imre, kis és nagy cselekvők is hősök, de kétségtelen hogy a megcáfolhatatlan bizonyítványt a győztesek állították ki róluk. Akasztással, börtönnel, elűzéssel. Bokor meg saját magáról. Köszönöm a kiegészítést!

60145 2010.06.16. 16:37:28

4. cinikus : Akkoriban közszájon forgott egy kifejezés: nemzeti kommunista. Pozitív jelentése volt mindkét tagjának.

60145 2010.06.16. 16:40:25

5. Hmmmm : Köszönöm. A kommentben asszociált más tartalmakhoz kötődhet a szó.

60145 2010.06.16. 16:41:41

6. Gordius: köszönöm az egyetértést!

13709 2010.06.16. 16:54:45

8-ra igazad van Atlasz..ők hús-vér EMBEREK, a bálvány talán nem a legszerencsésebb kifejezés, viszont a témában emlitett "legenda, találkozás, követendő példa" kifejezések okán használtam a kissé túlzó szót. Viszont ha élő lexikon lennék és nyelvőr, bizonnyal figyelmesebben válogatnám szavaimat.. A többit viszont fenntartom...(nem könnyű a választás), bizony a "nem is akármilyen emberek" válnak legendává. :)

60145 2010.06.16. 16:54:48

7. Emilke, Vannak olyan pillanatok, amikor egy ember a másik/mások életéért felelős. Ez csak akkor lehetséges, ha módja van rendelkezni, döntést hozni. November 4-én nem harcra buzdított, hanem a hadiállapotot konstatálta utolsó rádióüzenetében, így biztosítva a felkelőknek a nemzetközi hadijog védelmét. Ennyit tehetett! Voltak más lehetőségek is, de szerintem csak ennél rosszabbak! Idősebb vagy nálam, felnőttként szerezhettél benyomásokat, tapasztalatot. Szerinted hallgattak volna rá a Corvin-közben vagy máshol, ha fegyverletételre szólít?

32442 2010.06.16. 17:05:15

Nagy Imre karakán volt, nem kért kegyelmet, ezzel tényleg hőssé vált... De engedtessék meg egy eretnek vélemény: jobbára csak futott az események után...

60145 2010.06.16. 17:18:29

16. Potrien őrmester : Így igaz, ezzel együtt! Nem tolakodott hőssé válni.

15138 2010.06.16. 18:38:58

Én meg Kádár-párti vagyok. Akkor még tisztelhetem Nagy Imrét?

13003 2010.06.16. 19:04:17

56-ot megéltem. A Corvin köztől és a Kiliántól nem túl messze, a Köztelek u pártházban, az Orvosegyetem akkori DISZ bizottság irodájában és még egy két helyen. Nagy imre megítélésében nem vagyunk egyformák. Mint ember azokban a napokban egy kissé határozatlan volt. Mint politikus, hibázott. Ugyancsak Maléter. Hogyan mehetett tárgyalni a Forradalom katonai vezetőjeként a Tököli Szovjet légitámaszpontra?

60145 2010.06.16. 19:21:18

19. Nefelejcs : Ez a Te döntésed. Miért, melyiküket, mennyire? Mindkét pálya lezárult.

60145 2010.06.16. 19:28:05

20. Emilke: egyik állításodat sem vitatom. Azt tették, amire képesek voltak. Abban a helyzetben, a felkelők nyomása alatt, a szovjetek markában. (Véleményem szerint Kende Péter - a Nagy Imre Társaság tagja, és nem dr. Kende Péter - írta a legjobb elemző összefoglalást a forradalomról).

11381 2010.06.16. 19:29:14

Nefi hívta fel a figyelmemet a posztodra. Köszönöm. Bokor Imrét pedig egy nagyon aljas, alattomos gengszternek tartom, aki döglött oroszlánokba rúg bele. nem számos az emberek között.

60145 2010.06.16. 19:50:49

23. kopacsi : Kedves Jutka, köszönni valónk nekünk van, hiszen Veled szemben, ellened, személy szerint is sokat elkövetett a megtorló hatalom. (Amit itt egy tahó művelt veled, azzal nem kéne törődni. Potomság. Vele sem törődik senki, pedig már nemcsak hetente kelleti magát . Most éppen 37 kattitásra áll.) Nagyon plasztikusan fogalmaztál arról, akiről jót még nem hallottam, nem olvastam!

20372 2010.06.16. 20:17:41

Véleményem szerint ez egy igen érdekes és KÉNYES kérdés. Miért? Azért mert első ránézésre a képlet igen egyszerű: van a jó ember aki meghal humanista elveiért a gonosz ember által. A képlet azonban nem ilyen egyszerű, mert a történelem nem fekete-fehér (van, vagy volt ilyen könyvsorozat is!)!. Azzal, hogy nem írta alá, nem ismerte el a Kádár-kormányt ő is hozzájárult a megtorlások gépezetének mozgásba lendítéséhez. A történtek megértéséhez röviden nézzük át az akkor történteket: November 4-én a szovjetek megindítják a Forgószél hadmúveletet és november 11-ig mindenütt felszámolják a fegyveres ellánállást. Nagy Imre és szűkebb környezete a jugoszláv nagykövetségre menekül. A Nagy-Budapesti Munkástanács általános politikai sztrájkot kezd, ami kb. 1 hónapig tart.. Kádár légüres térbe kerül, mert sem Nagy Imre sem a fővárosi Munkástanács nem ismeri el A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Kádár először annesztiával próbálkozik, majd decembertől megindul a megtorlás, egészen 61-ig. A megtorlás párhuzamosan folyik a konszolidációval. 1989 után a történészek 100%-ának véleménye szerint a megtorlásért teljes mértékben a szovjetek és hazai kiszolgálóik- Kádár, Biszku, Apró és társaik- a felelősek. Nagy Imre, a felkelők, és a munkástanácsok, azaz a forradalmárok minden felelőség alól felmentve. ŐK A TISZTÁK, A PÉLDAKÉP HŐSŐK! Csakhogy a történelem nem fekete-fehér (a nemzeti emlékezet és mitológia szerint persze az). Véleményem szerint ahhoz, hogy Kádár betartsa igéretét az annesztiával kapcsolatban, valamit kapnia kellett volna, amivel Moszkvával eltudjaq fogadtatni az annesztiát és az ebből következő megbékéltetési politikát. . Mégpedig azt az elismerést amit Nagy Imre és a Munkástanácsok megtagadtak tőle. Nagy Imrééknek az elismerésen túl le kellett volna mondaniuk a semlegességről, cserébe az annesztiáért és az akkori rendszer körülmenyei közt megvalósítható gazdasági reformokért (így a piacgazdaságra felkészítőgazdasági reform az Új Mechanizmus nem 68-ban indulhatott volna, hanem mondjuk 58-60-ban. Ez azt is jelentette volna, hogy bő egy évtizedig kedvező körülmények áltak volna rendelkezésére (a 68-as bevezetéskor már az augusztus 21-i cseszko bevonulás után megkezdődtek a támadások és 73-ban átmenetileg leállították a reformot, hogy 79-ben újrakezdjék(). A valóban szabad többpártrendszer természetesen szintén talonba kerül, de a Csehszlovákiához hasonló olyan többpárti működés lehetséges lett volna , amely ugyan tiszteletben tartja a kommunistapárt vcezető szerepét, de adott időpontban (rendszerváltáskor) kedvező terepet nyújthat a valódi többpártrendszer kialakításához. Addig egyfajta védőhálóként szolgált a nem kommunista erőknek. Igaz, nálunk is volt Népfront, de azért az nem ugyanaz.. Talán az is hozzásegíthetett volna ahhoz, hogy a rendszerváltás után 20 évvel ne alakuljon ki ez a hatalmas gyűlöltség ami kialakult nálunk. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a megtorlás gépezete így is beindulhatott volna, de jóval nehezebben, mível az új hatalomnak nem igazán lett volna rá szüksége. EZ azzal az előnnyel is járhatott volna, hogy a rendszerváltozás korát az ország és lakosai minden tekintettben jobb állapotban érik meg (szellemi, mentális, morális, anyagi-gazdasági stb..) Hogy miért írom le mindezeket? Azért, mert ismét elolvastam Romsics Ignác Soumi titkai című tanulmányát, melyet a Mozgó Világba írt. Íme itt olvashatod: http://mozgovilag.com/?p=2445

13003 2010.06.16. 20:31:18

A "Forradalomra" is érvényes, sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Az akkori katonapolitikai helyzetben több volt mint maximalizmus a szovjet csapatok kivonulását követelni. A semlegesség örökös álmából is fel kellett volna ébredni.. Megkockáztatom, hogy ha a követelések nem túlzóak, ma Magyarország határai is elcsúsztak volna, a régió vezető hatalma lennénk. 58-ra a katonapolitikai helyzet a szovjet csapatok jelenlétét feleslegessé tette, presztizsokokból még egy kicsit maradtak.

60145 2010.06.16. 20:46:17

26. Emilke: Így igaz, gyakori, hogy nincs optimális megoldás! A felkelők követelései túlzók voltak, de nem tudhatták. Ausztria (hamis) példája előttük volt! Nagy Imre, Király, Kopácsi nem rendelkeztek eszközökkel. A szovjet megszállásról írott véleményeddel is egyetértek, bár az osztrák államszerződéssel egyidőben aláírt varsói szerződés nem azt mutatta, hogy hazafelé igyekeztek volna. Az 1961-es berlini fal sem annak az emlékműve. A határok? Bonyolult. Például a nyolcvanas években a vajdasági magyarok mulatni jártak Szegedre, és eszük ágában sem volt revízióra meg nemzeti összetartozásra gondolni. Nem hibáztatom őket! Ma sem! Itthoni barátaim inkább Burgenlandban élnének, mint Budapesten, a maréknyi burgenlandi magyarról meg minek szóljak...

60145 2010.06.16. 21:04:23

25. Minorkavidor : Érdekes a véleményed. Köszönöm a linket, Romsics számomra is mértékadó történész, de erősen meglepne, ha lényegét tekintve azt írta volna a megtorlásokról, amit Te. Nagyon ritkán érvel, bizonyít feltételezésekkel. Ő a tények tudósa és elemzője. Ez a nap nem Kádár János emléknapja, ezért semmi keresnivalója a bejegyzésben az egyrészt-másrész tipusú hígításnak. Vallom, hogy történetileg és erkölcsileg hiteleset írtam! A megtorlásokért az önkényuralom korában sem a székely vértanúkat tesszük felelőssé, s a sub rosa összeesküvést is csak szimpla ürügynek tudjuk a Habsburg abszolutizmus bevezetésére. Lehet árnyalni ezt is, azt is, persze: egy értekezésben, de ez nem az!

60145 2010.06.16. 21:17:20

25. Minorkavidor: A belinkelt tanulmány nem a témádról szól! A Rubicon 2008. 2-3. számában olvastam Romsics rendkívül tanulságos finn-magyar összehasonlító elemzését, hívatkozom is rá, ott, ahol szükséges.

94552 2010.06.17. 01:49:05

Jó lett :)

vajkaramella 2010.06.17. 06:43:40

"A főhajtást viszont Nagy Imrének, valamint társainak feltétel nélkül kell megadni.." Igen. Kedves Atlasz, az én generációmnak nem volt választása. Beleszülettünk a Kádár-rendszerbe, abban nőttünk fel... Nem tudom hogyan alakult volna az életem a szocializmus nélkül.

13250 2010.06.17. 08:15:18

Nem egyszerűen nem arról szól, hanem tételesen cáfolja, hogy az 56 körüli politikai taktikának vagy stratégiának bármiféle köize lenne Finnország és Magyarország eltérő fejlődési ívéhez. Tételesen: "Finnország sikeres felzárkózásának titka a magyarországi közvélekedés szerint az ország sorsának második világháború utáni szerencsés alakulása. Vagyis az a körülmény, hogy megmenekült a szovjet megszállástól és annak katasztrofális következményeitől. Magyarország leszakadását és ennek következtében a Finnország és Magyarország között “halszagú atyánkfiai” javára napjainkra kialakult nagy különbséget ugyanezzel szokás magyarázni. Vagyis azzal, hogy amitől Finnország megmenekült, attól Magyarország közel fél évszázadig szenvedett. Ezt a feltevést az elmúlt években többször volt alkalmam hallani – konferenciákon éppúgy, mint oldottabb, félig szakmai, félig baráti beszélgetések során. Az elmúlt kétszáz év finn és magyar történelmének párhuzamos tanulmányozása azonban egyáltalán nem támasztja alá ezt a vélekedést. A számok azt mutatják, hogy Finnország felemelkedése már a 19. század utolsó harmadában elkezdődött, a két világháború között felgyorsult, és a század második felében ez a lendületes fejlődés legfeljebb csak folytatódott. Számos adat szól amellett is, hogy Magyarország leszakadása sem magyarázható kizárólag a szovjet rendszer kétségtelen merevségével és ésszerűtlenségeivel. " Később számokkal alátámasztva bizonyítja, hogy amit mi (magunkhoz képest joggal) tartunk a nagy fellendülés időszakának, az az időszak Finnország hozzánk való felzárkózásának ideje is, méghozzá kvázi teljes felzárkózásé, mert az I. világháború idejére gazdasági fejlettségük eléri a miénket. A két háború között aztán megtörik a magyar fejlődés, viszont töretlen a finn. Mire kiépül itthon a kommunista rendszer, 1950-re harmadával-felével nagyobb a finn GDP/fő mutató, mint a magyar. Rákosi ekkor még alig kezdte el rombolását. Mindennek, mint itt is kifejti Romsics, sokkal mélyebb társadalmi okai voltak. Remélem nem tévesen, megtoldva a szavait ki nem mondott, de "benne lévő" másokkal is: több autonómia, nagyobb bizalom az önálló tevés lehetőségében, egymásban a kölcsönös függés elismerése valamint a megbízható, kiszámítható működés okán, és a tudomány haladást segítő voltában - más szóval talán azt mondhatnám, polgáribb viszonyok a mienkénél. A felszín zavarai inkább tükrei ennek a mélyen fekvő különbségnek, holott sokszorta véresebb polgárháborúval búcsúzott a háború után a XIX. századtól és az Orosz Birodalomtól Finnország, mint a mi 19-23 közötti két terrorunk volt és ugyan nyersanyagaitól és infrastruktúrájától nem, de piacaitól jócskán elvágta őket a háború utáni átrendeződés. Ennek megfelelően Horthy "sikeres" gazdaságpolitikája az első voluntarista, befelé forduló "felzárkóztató" és "társadalompolitikai" gazdasági program, mely kifullad, melyet majd követnek hasonlók a kommunista rendszer idején és amelyre most tesz még egy (szinte már meg is bukott) kísérletet az új kormány. Ezalatt Finnország mindvégig a "nehezebb", realista, külgazdasági expanzióval biztosít másfélszeres sebességet Európa átlagához és közel kétszereset Közép-Kelet Európa gazdaságaihoz képest. (Egy adag Ránki-Berend T. kiegészítéssel a háborúk közti magyar fejlődés tekintetében). Hogy visszatérjünk előbb Minorka téziseihez: meglehetősen történelmietlen még az amúgy is történelmietlen mi lett volna ha engedélyezése esetén is, hogy egy teljes évtized fórt feltételezzen az ember a magyar gazdaság piacosításához, ha Nagy Imre megtagadva a forradalmat, elismeri Kádár kormányát. Ha csak azt nézzük, hogy a gazdasági reform 1968. január 1-i bevezetéséhez kellett a kádári "liberális" fordulat évétől, 1961-től zajló előkészítő szakasz gazdaságpolitikai, de szimplán politikai és ideológiai szinten is, a 10 év máris bő 4-re csökkent. Csakhogy lassan érő, külső behatások nélkül el se juthatott volna oda Kádár 61-re, hogy csendben kezdjen egy ilyet tervezni. Na innen "már" vissza is kanyarodhatunk az írásodhoz, kedves Atlasz. Ami, ha el nem értettem, mégiscsak a morális kiállásról szól, ami sokszor (gondolom, mindig) jobb iránytű, mint az ilyen méricskélés, ami itt ezt a tirádát most belőlem is kiváltotta.

60145 2010.06.17. 08:36:42

18. Texaco Benzin (Babett) , 30. atya : Köszönöm!

60145 2010.06.17. 08:37:53

31. vajkaramella (látogató) : Nekem vannak elképzeléseim. De csak elképzelések, találgatások.

60145 2010.06.17. 08:50:34

32. bo-56 : Igen, jól értetted, az erkölcsi teljesítménynek adjuk meg itt az elismerést. Eszerint cselekedni - közvetlenül nem mindig "fizet jól", történelmi mércével azonban nélkülözhetetlen. Fejtegetésed köszönöm! A polgáribb viszonyról jut eszembe: Ma számomra a legfontosabb különbség a két ország/nemzet mentalitása között, hogy a finneknek nincs, nem volt nemessége, a paraszti-polgári értékeket nem nyomják el náluk bizonyos, koporsóból még mindig kinyúló kezek: ordas eszmék, tévhitek, önkielégítő baromságok. (Romsics akadémiai székfoglalójára utalatam...)

13250 2010.06.17. 09:54:02

Köszi Atlasz a visszajelzést: ezek szerint a székfoglaló ismerete nélkül is jól értettem, az általa jelzett irányban toldottam meg a Mozgóbeli kiváló cikkét. Persze nem kunszt, ha az ember személyesen is megélte a különbséget ;o). De az ordas eszmék alig kimutatható jelenléte mellett legalább annyira fontos, amit a finnek maguk is hangoztatnak: az együttműködés és kölcsönös támogatás szelleme, ami éles ellentétben van a mi hangos "keblemre magyar" szavaink mögötti tényleges "keresztbe teszek ingyen és bérmentve" mentalitásunkkal. Márpedig életképes gazdaságot az utóbbira nehéz építeni, pláne a hálózatosodó, globalizálódó világban.

60145 2010.06.17. 12:02:27

36. bo-56 : Szerintem ugyanabban az irányban keresgélünk, Minorkavidorral együtt. Magyarosch fixa idea: a kereskedő becsap, az üzlet idegen dolog, a bank az ördögtől való. Próbáljunk tehát mi csalni az üzlet, a kereskedelem terepén! Pedig a jó üzlet az, amelyben minden partner megtalálja a számítását. Azaz, mint írod: valóban szükséges volna az együttműködés, a kölcsönös segítség kultúrájának erősödésére! (Steinbeck egyik hősének világképe teljesen megrendült, amikor azt tapasztalta: a sakkban nincs csalás!)

15138 2010.06.17. 20:19:46

Atlasz, én nem tudok semmit Nagy Imréről. Kádárról annyit, mint bárki más közember, ill. megvettem a Kádárról szóló kétkötetes könyvet, de még nem jutottam hozzá. Valamelyinkünk írt nem rég egy posztot róla... Úgyhogy én nem tudok róluk vitatkozni senkivel. Veled meg pláne nem. :)

60145 2010.06.17. 20:58:36

38. Nefelejcs : Nagy Imrének talán Rainer M. János a legjobb történésze. Kádárról Huszár Tibor, és persze Moldova írt. Az utóbbi számomra felületes, de a kedved szerint részrehajló. Viszonyukra - és ez nem a két életpályát, politikát minősíti - Kádár agonizálása a legjellemzőbb. Félhalottként, bénultan is Nagy Imre kivégzésének terhétől próbált szabadulni. Cubánál merült fel ma, hogy megírhatta volna az emlékiratait. Nem írhatta volna meg. Nem volt rá képes, több okból. Gyurkó László írt két, olvasmányos, és a megjelenése idején tisztességes könyvet Kádárról és '56-ról. Kádárt arra kötelezték, hogy meséljen Gyurkónak... Egyáltalán nem féltelek Téged a vitáktól. Élvezem a csendes iróniát, az álnaív megnyilatkozásaidat. Lehet, hogy a "harcosok" ezt nem mindig veszik észre...

13250 2010.06.18. 15:00:55

Szia Nefi! Csatlakozom az előttem szólóhoz ;o) Gyurkónak egyébként nem csak a Kádár portréja beszélt erről. Több évtizedig nem tudott (ha nem tévedek: kommunistaként), szabadulni a témától. ... itt elkezdtem hsz-t írni, de megint túlnőtt rajta. Találkozunk a népek olvasótégelyében

70798 2010.06.30. 14:28:04

jó írás Atlasz

60145 2010.06.30. 15:27:13

41. Toszmegosztis : Örülök, hogy erre jártál. Ritkán látlak mostanában. A 41. pedig remek, de tragikus végű történet volt egykor...

11692 2010.07.01. 20:07:37

Csak érdekességként: az egyetlen, Nagy Imre nevét viselő intézményben dolgozom... Gyűjtjük a róla szóló dokumentációt és emlékét ápoljuk...

60145 2010.07.01. 22:06:10

43. Kedves Évalajos: Tud erről a Nagy Imre Társaság? Van kapcsolatotok? Köteles példányok - vagy inkább tiszteletpéldányok?

205707 2011.06.18. 15:22:56

Kedves Atlasz! Te, mint tudós történész állítani vagy cáfolni tudod-e, hogy Nagy Imre hithű kommunizmusa együtt járt az ateizmussal...

60145 2011.06.18. 15:52:49

45. purim : Nem tudok arról, hogy a marxizmuson kívül hitt volna másféle tanításban. Meg arról sem, aminek megtiszteltél. Nem lkellene, kedves purim, poénból sem!

205707 2011.06.18. 20:14:36

Semmi poénkodás nem vezérelt. Legfeljebb félreinformált voltam...