Atlasz voltam

Atlasz.

A Szabó család Szentendrén

2011. június 13. - Atlasz.

Ha Kádárnak volt politikai vezéreszméje, akkor arra itt rá lehet ismerni.

A kiállítás szórólapja

A Szabó család… Máig fülembe cseng a bemondó hangja, hanglejtése, nyílván csak az egyiké. A rádióműsor, a sorozat a kádári konszolidáció terméke és támogatója -  gyerekkoromtól kísért évekig, valamennyi műsorközlőre nem emlékezhetek. Sokáig nem volt tévénk, a nézőket megvető tükörfordítást – szappanopera – sem forgalmazták még azok, akik az így lenézett nézőkből élnek. Talán közelebb is voltak hozzánk, szürkékhez, átlagosakhoz. Az önkényuralomban mindenki egyenlő. A szomszédban néztük a Robin Hoodot Errol Flynnel, s családi körben lehetett a Szabóék miújságjait hallgatni.

A Szabó családot nemcsak ezért szerettük. A látszatért, a vasárnap délelőtti-déli rádiós pásztorlevelek szép szavaiért, az illúzióért, hogy így van, vagy így lesz, vannak még hibák, de jobbra fordul a sorsunk. Bármilyen meglepő, de ha Kádárnak volt politikai vezéreszméje, akkor az ez volt. Filozófiájaként nem merem említeni, hogy is lett volna neki olyanja, ami Lányi Zsoltnak, s minden más vándorügynöknek, vigécnek  épp úgy lehet ma már, akár Segalnak, Alekosznak, Toszó Jucónak, mit tudom én... Szabó néni sem tartott  filozófiát a kredencen, csak erkölcse volt neki, és igaza, emberi szava hozzánk, naiv szürkékhez.

Nos, kíváncsi lettem a Révész Sándor által frissen méltatott szentendrei kiállításra: Szentendre, szent család: mindünk rokonai, - Szabóék. Az ő szempontjai mindig figyelemre méltók, az enyémek pedig: az enyémek.

Luca érdemesnek tart valamit felírni.Az odautazás Budapestről hajóval történt. Egy víziúttörő hogyan is tehetne másképp! A képen jegyzetelő kislány nem "vizes", de jól úszik, szeret kirándulni, türelmesen hallgatja nagyapát, ámbár sohasem hagyja ki, hogy: Ezt már mesélted! Egy közös történet épp most keletkezik. Az idő párás, de a városképet ablakon keresztül örömmel fényképezi ő, aki most,  június 8-án látja először.

Luca felvétele ablakon keresztül.

A Főtér nincs messze, a felbontott bazár-utca nem tart fel bennünket, később oda Főtér, Szentendrevisszatérünk. A Ferenczy Múzeum homlokzati feliratára a téren is folyó útjavítások miatt nincs helyünk rálátni, de a kirakatokban elhelyezett tárgyak útbaigazítanak. Retró retró hátán, a vágy kívánatos tárgya volt egykor mindegyik: a kicsit fényesebb kávéfőző, a táskarádió, a hordozható tévé, a műanyag gyerekjáték Ikarus, többségüket csupán nekifutásból, a pénzt jól beosztva, vagy 5 százalékos részletfizetésre lehetett megvenni. A Lemezárugyár diavetítőjét, akár a pedállal hajtható kisautót a kislány édesapja kapta. Az utóbbi árát Luca dédanyja özvegyi téesz-nyugdíjból spórolta össze 1977-ben. Igazi csoda volt ez akkor, a tanár-házaspár szülőknek nem tellett volna rá. Autóra? Lakásra sem. Aki nem tudott pedálozni, megnézhette magát. Talán nem is olyan retró?

Az az igazság, hogy Lucát ez nem érdekli. Udvarias kislány, ezért odafigyel arra, amiért épp ide jöttünk, nagyapa szempontjaira. Három van belőlük a falakon. A Szabó család korszakfestő kiállításán a jó teremőrök segítségével  megtaláljuk az egyiket, itt fenn középen: egykori partraszálló egységünk fotóját:

Tabló: benne a partraszállás

A szigeten volt a táborhelyünk. Átkelés után Sanyika a középpont, mögötte Szűcsék, akik Nyugat-Németországba készültek kivándorolni, ekkoriban említették. Magyar- és történelemtanár hazafiként megrendültem. Hátul Schalinger Viki, aki Suriname-ba ment férjhez néhány év múlva. Őt Kiss József László delegálta a vándortáborba.

Partraszállás

A következő tablón a színes plakáttól jobbra Lucának az előbb ismerőssé vált épületek, a templom és a múzeum, nagyapának egykori táborozói tűnnek fel ismét:

Luca kiállításon

A Blagovesztenszka templom előtt vízi úttörők keresgélik a feladatokban előírt látnivalókat. A program: művelődés, evezős feltéttel, gazdagon. A Teátrumban (nézőtere a kép jobb szélén látszik) akkor a La Mancha lovagját adták elő, ám a táborozók a Mozgóképüzemi Vállalat jóvoltából a Piedone, a zsaru című korszakos művet tekintették meg. Átütő sikerről tehetek említést, hiszen nekem is tetszett!

1975 soroksári "vizesek" a Főtéren

Elől Fodor Sándor, majd talán Polszter Jóska, a templom előtt Szűcs Hajni és egy  honvéd elvtárs, Vas Attila, a Hidász utcai laktanyából.  Ő és Fücsök honvéd Vikivel a Sellő hajót erősítette. Napló: "A Főfotó Vállalat Senefelder szocialista brigádja patronálja csapatunkat, így a képek laborálását expressz gyorsasággal elvégezték! HURRÁ!"

Nem csak múzeumokkal, városnézéssel él az ember.  Az egyik feladatot magunk főztük ki magunknak a szigeten. Pontok jártak érte a bázisparancsnoktól.

Ezen a képen: főzés Tábori főzőcskeA háttérben a fákon át megszűrve látni a jobb-partot s a Dunakanyar ékét, a bográcsban pedig a táborozók étkét sejthetik. Visky Éva bázisparancsnok minősít éppen. Ezzel gond nem is volt, ám a kasszával igen. Már a második napon családi kölcsönért üzentem, óriási hiányom keletkezett a bevásárlás után. Később kiderült: elfelejtettem bevezetni ezt a tételt a tábori pénztárkönyvbe! Ez volt igazán megterhelő a sok minden közül: adminisztrálni, engedélyeket szerezni, aláíratni, igazolni, jelenteni, bolond, aki állja!

A jubileumi vándortábort Ordó György rendőr alezredes szervezte, felügyelte, patronálta. Vízi rendőrök tartottak szemmel bennünket, ha kellett segítettek, ha nem kellett, akkor is.  A gyerekekért történt, a Szabó családok gyerekeiért! Köszönjük!

Atlasz, O.Gy. lánya, Visky Éva, Ordó György

Kézben Symphonia, tanakodás, Ordó Gyuri tájékoztat. Ajándékok az asztalon.

Egy kiállítás képeiA múzeumban lapozható képek is vannak. 
Az alább következőt nem muszáj nagyon komolyan venni. Ám aki tíz-tizenhárom évesen evezett már súlyos, de biztosságos őrsi csónakban az áradó Dunán hegymenetben Szentendréről Visegrádig, annak ugyancsak elkelt a biztatás! Sándorunk feltört tenyerének kínját alig enyhítette, hogy a hajóparancsnok Így kellett volna fogni a mankót! - okítása után maga is rongyosra kopott markát tudta csak példamutatni. Nem a kilencfarkú macska, hanem evező törte fel azt is. A mosolyogtató tény a szolidaritást hitelesítette! Mindnyájan gályáztunk, bizony!

Napló-részletAz első túranap volt a legnehezebb: mindeddig csak álló vízen eveztünk. A felkészülés Dunavarsányban, Merkel Lacitól kapott kölcsön hajókon történt. Persze hogy nem volt se csónak, se lapát, némelyeket úszni tanítgattunk, és mindenkit borulásra, menekülésre, vízből mentésre... A kockázat aligha túlozható. A vándortábort áradás miatt napokig felfüggesztették, s ha a Margit-hídról lepillantva a nagy vízre képzeltem a gyerekeket - mit mondjak, mit éreztem? De a Jó szelet, Kapitányt  Kiss Jóska így dedikálta: A "Másodkapitány" Jajónak, aki már nem szabadul a víztől! Kj.

Maradjunk annyiban: nehezen, nagyon nehezen szabadultam. Mert árral szemben, széllel szemben Árral szembena Dunán lehetett haladni, de a Kádár-i Való Világban nem nagyon! A Szabó család tagjai a Lapály utcából kaphattak lakást, a másként táboroztató tanár csak ígéreteket és átverést. Nem Szabóék és nem Kádár tehetett róla, akkoriban különben sem volt szokás a jó cárt okolni: minden rosszért a gonosz (elvtárs)urak tehettek, azok, akik odafent őt körülvették.  Meg akik bennünket!

A kicsi szemétdombon a japánkakas is nagy úr, ha illetékes elvtárs. Miatta kellett elhagynom a víziúttörőket, a táborokat, a megfizethetetlen, valójában több mint ingyen végzett 1976. Molnár-szigetmunkát. Ez is szóba került azon a ballagáson, amelyen - legalább vendégként - három évvel később részt vehettem. Akkorra Luca édesapja, a fiam hároméves lett. Az ő rovására nem élhettem tovább puszta kalandvágyból.  A nagy nyolcas befejeztével még csak én vártam, hogy viszontlássam őt, de a következő nyáron, amikor az Úttörőszövetség jubileumi vízi táborát a Molnár-szigeten rendeztük, már "maga is" meglátogatott.  Miközben dolgoztunk a tanáriban, írtam a statisztikát, a bizonyítványokat, pár száz méterrel odébb táboroztunk, ünnepeltünk, őriztük a lángot. Lackó csak nézett.

A vándortábor jelvénye Most azt remélem, hogy amit elmesélek, az egyszer majd Lucát is érdekelni fogja, akár azok az emléktárgyak, a túrajelvény, a napló, az őrsi zászló, ballagási tengerész, melyeket megőriztem. A kiállítás rendezői három-négy fotót találtak érdekesnek, Luca pedig a kirándulást. Kívánságára Szentendrére másnap is visszatértünk. Most oda HÉV-vel, s hajóval vissza. Jártunk-keltünk, beszélgettünk, óvatosan, hogy a gyermek a Szabó családdal felnőtt nagyapát ne unja meg... Talán neki is marad néhány eltenni, rendezni valója, s a ballagási tengerészt sem fogja kidobni.





 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr478265130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

15138 2011.06.13. 16:23:33

Atlasz, én nagyon irigyellek ezért a viziúttörőségért.... (nem is tudtam, hogy cigiztél)

60145 2011.06.13. 17:05:46

Nefelejcs: Valóban remek volt! De ahogyan most ez a lap nálam kinéz, azért senki nem irigyelhet! A cigit párszor abbahagytam, de több, mint harminc éve végeztem is vele. Inkább, mint fordítva.

60145 2011.06.13. 17:23:11

A cigiről: először a kezdő tanárnak nem telt négy saját főzésű kávéra és egy doboz cigire a napi működéshez, majd kétszer gyermekem született. A harmadik alkalommal végleg elhagytam a bagót.

12635 2011.06.13. 17:49:23

Atlasz, kedves írás, kívánom Lucának és a nagypapának, hogy sok ilyen kedves napot töltsenek együtt és csak meséljen a nagypapa... (egyébként a kiállítás rendezője helybéli jó barátunk és Szentendrét meg imádom)

15138 2011.06.13. 17:49:53

Akkor a cigi-elhagyásáért is nagyon irigyellek. :)

14742 2011.06.13. 18:11:38

Vizi úttörő az nem voltam, de gyakorlatilag az összes "lapátost" kipróbáltam. A kenu a kedvenc. Mesélj csak, még akkor is, ha időnként úgy tűnik únja a kisunoka. Tapasztalatból tudom, hogy mindent elraktároznak és évekkel később pontosan idéznek. Ami a lapod kinézetét illeti, nálam már szinte megszokott. Általában 2-4 bejegyzés után megbokrosodik és pont így esik szét. Jelenleg is ilyen.:((

178873 2011.06.13. 18:32:38

Ma már meg nem mondom miért (talán a név okán, elvégre mi is Szabók - de valószínűleg mégsem ez lehetett a dolog nyitja) a Szabó család az én életemből kimaradt. Szüleim se hallgatták sose, így nem hagyományozódott. Pedig nem akármilyen színészek alakították a család tagjait. Gimista évekből talán ismerős lehet - havonta egy-két alkalommal, főképp buliba valami márkás (JPS, Dunhill, hosszú LM), ha nagy ritkán került valahonnan, akkor Gitane, de leginkább hétközben Románc, és ha még valaki emlékszik a szocialista táboron belüli kölcsönös árukra: Plovdiv. (Utóbbi kettő valami borzasztó volt, viszont olcsó.) Én a különféle csapatokból, táborozásokból kimaradtam, mert sportoltam, akkoriban gyakorlatilag minden hétvégére jutott egy verseny - pláne abban az egy gimis évben, amikor a vívás mellett kipróbáltam a tájékozódási futást is.

60145 2011.06.13. 19:05:24

4. gordius : Úgy legyen, és egyetértünk!

60145 2011.06.13. 19:07:26

5. Nefelejcs : Évekig kísértett, ebéd után, kávé mellett...

60145 2011.06.13. 19:10:58

6. lehar : Kenuban előre néz az ember! A lapátokat a kezdeteknél magunk csináltuk a Városmajorban Kamenszky László öregcserkész vezetésével. Remélem, úgy lesz, ahogy írod Lucát és a mesét illetően. Hát ha még hallanád a lányt, Te különösen!

60145 2011.06.13. 19:14:40

7. solide : Mi - nem számítva az olvasást, eléggé kívülről irányítottak voltunk. Ti biztosan nem. A Plovdivot ismertem, fizetésnapon a bolgár Turist/Tourist volt az önjutalmam. Felteszem, sokat adott Neked a sport is. Nekem csak mintegy hat hétig tartott a műugrás.

13118 2011.06.13. 20:26:12

hm. valóban a Szabó család gyermekei vagyunk, emlékszem Szabó bácsira (Szabó Ernő). de csak az első adásra. a többire nem, mert nem hallgattam, lekötötte minden időm a Városliget, a Műjégpálya, a Jégszínház, a Millenáris és a Kisstadion. meg az edzőtáborok, köztük a tatai. úttörő nem voltam, nem vettek föl, így táborozási emlékeim sincsenek. fura dolgokat művel az emberrel az emlékezet. proletárdiktatúra ide vagy oda, alakultak baráti közösségek munkahelyen és azon kívül is. ha például felemlítem a kalákás költözködéseket, házépítéseket. akkor még nem akartuk egymást elpusztítani.

11692 2011.06.13. 20:38:49

Mindig szívesen olvasom a szövegeidet, és "ismerek rád' a fotókon...csak a nosztalgián túl valahogy mindig kicsit fájdalmasak is ezek a visszatekintések, úgy érzem... Az biztos, hogy a fiatalok néha únják (a könnyes-bús, vagy bezzeg típusú) emlékezéseket, de az is igaz, hogy mit nem adnék, ha nagymamám újra mesélné ezeket--- (Szerintem is emlékezni fog a kislány akkor, amikor kelll...) Jó néhány éve nyugdíjas klubbal jártuk a gyönyörű Szentendrét, és csodálatos könyvet lehetne írni a történetekből, amikre emlékeztek, olyan és hasonló történetek - szivet melengető-szomorítók - mint a Tiéd...Szépek a látképek, és jó volt meg és rádismerni a fotókon..(igaz, én semmennyire sem vagyok sportos alkat, a kerékpár csak a barátom, de mindig szerettem látni mások vizes próbálkozásait....:::)) A Szabó családra annyiban emlékszem, hogy gyerekként csöndben kellett maradnom, és Gobbi Hilda jellegzetes hangjára is emlékszem...igen, a fiatalság darabkája volt, és nem is a legrosszabb... És meg lesz a (ballagási) tengerész is, mint daliás idők tanúja, meglátod!:)

60145 2011.06.13. 21:17:58

12. Hmmmm: A Te életed a sporttal volt teljes, de írásaidból úgy látszik, nem szorított ki minden mást! Az azért ritkaság, hogy az úttörőbe sem vegyenek fel valakit, legalább átnevelésre! Emlékszem a baráti cuccolásokra, a hétfő esti sörmeccsekre, és igen, ezek nem csak azért szűntek meg, mert fogyunk és változtunk. A szabadság ára!

60145 2011.06.13. 21:24:08

13. Évalajos : örülök a figyelmednek! Mit nem adnék, hogy ha nem is a mesélő, de valaki más emlékeztetne az egykor elhangzott történetekre! Hát még amelyekre csak most kérdezhetnék rá! Pedig akkoriban tátott szájjal hallgattuk azokat, amelyeket nekünk szántak. De ha nincs új említés, elmerülnek. A blog marad.

13118 2011.06.13. 22:37:51

osztályunkban nem volt ritka, aki nem lett úttörő. csikágói általánosba jártam. odajárt Hidegkúti, Klampár, Faházi, Gáti Oszkár, Kónya Imre belügyminiszter, Polgár László operaénekes. most hirtelen ennyien jutottak eszembe.

13118 2011.06.13. 22:56:31

és bocs, nem szándékom írásod témáját offolni, de ebben a "hitvallásban" benne van az a csikágói általános iskola is: http://www.youtube.com/watch?v=FxPgl7hkzbI

60145 2011.06.14. 00:16:22

17. Hmmmm : Valóban pontosan, keményen beszél arról, amiről sokan hallgatunk! És persze abban is igazad van, hogy szétfeszíti ennek a bejegyzésnek a kereteit. A KFT világában élünk, és mindegyikünk felelős azért, hogy bábúvá váltunk félig, vagy egészen! Illene a csikágói iskolához Simonyi Imrétől A negyedik osztály!

11815 2011.06.14. 06:50:29

A világ közepe! :) Megnézem azt a kiállítást hétvégén. "Rég" jártam lent.

60145 2011.06.14. 07:27:36

19. Texaco Benzin (Babett) : Nem vitatom, sőt! Innen nincs is olyan "fent", hogy ne érte volna meg elmenni!

205385 2011.06.14. 07:28:24

Mindig vízi úttörő szerettem volna lenni, de tőlünk Angyalföldről, a Tomoriból a kiválasztottak "csak" úttörővasutasok lehettek, így az lettem. Vízi úttörőség helyett egypár, kétpár evezés lett némi bajnokságocskákkal ifiben. A kiállítás rendezője remek történész, megérdemli, hogy leírjam a nevét: Kende Tamás.

205385 2011.06.14. 07:30:08

Ja, és a hordozható TV-t én adtam.

60145 2011.06.14. 08:57:13

21. biga62 : Kicsit odébb, Újpesten remek vízi élet volt - és maradt, Varga Jánosékkal. De meghatározó mindig az iskola, ez igaz! Az Úttörővasút (átnevezése-átkeresztelése pitiánerkedés!) sem lehetett rossz, egy osztálytársam járt fel. A Tomorival mintha az itt említett Hidász utcai hiradós (Ráfos) laktanyának is lett volna kapcsolata. Bevallom, ezt a fajta hordozható tévét most láttam először! Kende Tamásnak gratulálok, ő és munkatársai sokunknak szereztek örömet, nyújtottak élményt!

storymap 2012.09.21. 18:50:14

http://www.storymap.hu/tartalom/varga-laszlo-archivuma

60145 2012.09.21. 19:28:59

24. storymap: Nahát! Ez aztán a meglepetés!