Atlasz voltam

Atlasz.

Nándorfehérvár, Mohács, Estergon

2011. július 22. - Atlasz.

A janicsár induló és a gazdátlan kutyák

A világra szóló győzelem nem Várnánál, vagy Edirnénél, az egykori szultáni székhely falainál esett meg. Az előbbinél az álságos békekötést, az esküszegést iszonyú csapással torolta meg a szultán, emiatt a vágyott világra szóló elmaradt, az utóbbit csupán 1989 táján foglalták el a fonalbazárba igyekvő magyar seregek, békeidőben.

Beográd 1427-ben Zsigmond király kezére jutott, Hunyadi János pedig Szilágyi Erzsébet kezéhez. Utóbbinak a testvére a kiváló hadvezérrel és egy itáliai ferences baráttal, Jánossal együtt 1456. június 21-én mentette fel a várat II. (Hódító) Mehmet ostroma alól. A győzelmet a pápa előre beharangoztatta, s ezt halljuk azóta is. A hősökről, a kereszténység védelmezőiről, a keresztesekről szól a harang.

Akkoriban a magyarul vagy szerbül, vlah, tót, vagy német nyelven beszélő köznépnek oly mindegy volt, hogy ki a földesura, a magyar Kőszegi Henrik, vagy az osztrák Cillei Ulrik, hogy a király magyar, mint az olasz Károly Róbert, a luxemburgi Zsigmond, vagy német, mint a magyarországi nagyurak markában vergődő, magyar anya szülte V. László, cseh, mint a lengyel Dobzse László. A népnek az adót, a járandóságokat teljesíteni kellett törvény és szokás szerint, az ősök módjára, biztonságban az egyház vezetésével, Isten áldásával. Egy volt a hit, a szokás, a törvény. A földesúr, a király személye, a használt nyelv a keresztyén Regnumban nem számított. A keresztyénség egyébként is internacionális.

Az oszmán-török terjeszkedés alapjaiban fenyegette ezt a kiszámítható biztonságot! Az Egyisten Ertogrul utódainak kezébe adta Bizáncot, amelynek kultúrája csak részben egyezett a Nyugatéval, s még ebből is vajmi keveset vettek át az új tulajdonosok. A mindennapi életnek az Oszmán Birodalom által kínált kereteit Közép- és Dél-Kelet-Európa népeinek többsége nem volt hajlandó elfogadni! Míg Sopron, Lőcse vagy Maribor vidékén észre sem vették a király vagy a földesúr megváltozását, idegen nyelvét, nemzetiségét, a török hódítás ellen tömegek fogtak cséphadarót és egyenesítették a kaszát. Ami egyesítette őket: az a kereszt volt!

Kapisztrán János akár olaszul, akár ékes latin nyelven mondta a magáét, az oskolát sem járt szögedi nemzet buzgón helyeselt neki. Indultak másokkal együtt a Tisza mellett lefelé, Belgrádnak, hogy ha már az urak idejétmúlt hadereje nem képes a rájuk dolgozó parasztokat (kresztyányin - keresztyén) megvédeni a világ legerősebb hadseregével szemben, akkor majd ők! Hiszen nem volt más választásuk!

Az 1456-os ostrom és a felmentő hadműveletek részletei közismertek. Kapisztrán János, a hozzá nem értő, de küldetéses vezető improvizált. Akár el is veszejthette volna könnyelmű beavatkozásával Istenben bízó seregét, Hunyadiét is, a várat is. De nem így történt! A keresztesek rohama megfordította az eseményeket, a vereség győzelemre fordult! Emléküket övezze tisztelet és hála!

Nándorfehérvár eleste hatvanöt év múlva, 1521. augusztus 29-én következett be.
Azután 1526: Mohács.

Önhittek

A török hadsereg modern volt.

Korszerűbb, mint a vele szemben álló.

Francia ágyúk, olasz stratégia,

arab pengék és paripák és orvosok.

És fegyelem és hit.

S kémszervezet.


A foglyok első csapata: a főurak,

mezétláb már. A szultán Tomorit

sem igényelte a sátor elé, ahol ült.

Némi távolban rakták egyetlen gúlába

a fejeket. A pontos munka része volt az is.


Harminc év s már fölépült fényleni messze földre

szépsége hírével is Pécsett a büszke dzsámi.

Az új Siklós, Szigetvár, Eger és

a gyógyfürdők Budán. Csaholtak, nyüszítettek és

iszkoltak az éjben a gazdátlan kutyák.


Illyés Gyula költeménye a szegedi Tiszatájban, 1979 augusztusában jelent meg. Hogy „mit akart vele a költő mondani”? Mindenki értheti az első és az utolsó mondatot az erősebbnek bizonyult megszállókról és a gazdátlan kutyákról. A megvetés nem a töröknek, nem a szovjet hadseregnek szólt! Szánalmas, kicsinyes kompenzálás lett volna, mint az 1989-es Tovariscsi konyec! Nem méltó a magyarokhoz.

Damkó József: Kapisztrán Szent JánosDamkó József híres Kapisztrán szobra, melyet 1922-ben állítottak fel a budai várban, szintén nem nélkülözte az aktuális politikai mondanivalót. Felirata a a trianoni tragédiából következett fohász: Nándor kőfalain megtörted a végveszedelmet / Szent vezetőnk győzd meg mostani elleneink.

Szegeden, az alsóvárosi Havi Boldogasszony templom csarnokában csak a talapzat, Foerk Ernőnek a nándorfehérvárit mintázó bástyája, a kolostorudvaron pedig a budavári Kapisztrán szobor másolata látható. A lendületes főalak török hullán taposva lelkesít. A szobor kiköltöztetői úgy vélték, hogy holttestet tiporni templomban nem való!

A barátok igazsága a falakon kívül is érvényes: a halott katona nem ellenség, az egykor volt ellenség ma már nem kell, hogy az legyen! Az élet szent!

Sokáig őriztem történelmi lim-lomjaim között egy török verset, az Élet és Tudományból vágtam ki, még az internet születése előtti időkben. Történelemórára tartogattam. A költemény – igaz, nem Illyés színvonalán – a török Esztergom elvesztését siratta! Nem az 1683-as katonai eseményt, hanem a szeretett város elvesztését. A nézőpont nekünk bizarr, s ha együtt érezni épp úgy nem tudunk az ismeretlen költővel, mint a második bécsi döntés hallatán elájult román külügyminiszterrel, nem árt tudni, hogy nekik is lehetnek érzéseik az otthonuk, családjuk, vélt vagy valós múltjuk iránt! A verset nem találom, papírhalmaim temetik. De itt van egy másik, talán ugyanarról, képletesen, egy virágének keleti virágnyelven:

Estergon Kalesi

Esztergom vára, hely én gyönyörűm, ó,

Várkapitány lakja, ó.

Gyötri lelkemet hely én sólymom, ó,

Egy titkos vágy,

A szívem a kedvesnél, hely én gyönyörűm,ó

De a kedvestől távol, ó.

Ne folyj Duna, ne folyj, hely én sólymom, ó

Szomorú vagyok,

A kedvesnek, ó keresésébe-kutatásába

Belepusztulok én szerencsétlen.

(Mándoky Kongur István nyersfordítása)

Egy nagy nép, egy nagy nemzet: a török - máig megbecsüléssel gondol a rokonnak vélt magyarságra, az összes ellenfelei, ellenségei közül a legtöbbre tartott magyarokra. Ha 1989 táján az Edirne-i fonalbazár bevásárlói, az Isztambulban bőráruval, arannyal rakodó, Szabadkán a holmit részletekben hazafuvarozó-átmentő vállalkozók odafigyeltek, akkor maguk is megtapasztalhatták a török Attilák, Árpádok kereskedelmi érdeken túlmutató rokonszenvét. Erről tanúskodik nem csak a rodostói zarándokhely, az isztambuli utcanév, hanem egy új ankarai  létesítmény is.

Estergon Kalasi Keciören AnkaraAz Estergon Kalesi Esztergom várának hasonmása és kulturális központ Ankara északi kerületében. Az egymillió lakosú Keçiören városrészben 2005 májusában adták át a kulturális központot.

Építése hat évig tartott, és átszámítva több milliárd forintba került. Az ötemeletes, éttermeknek és bazársornak egyaránt otthont adó építménynél a Dunát egy mesterséges tó szimbolizálja, de kialakítottak egy közel 700 méter hosszú vízesést is. A hatalmas népünnepéllyel övezett megnyitón részt vett Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök, valamint kabinetjének több tagja, Esztergom város is képviseltette magát. A tervek szerint a turisztikai látványosságnak szánt kulturális központban alakítják majd ki a török nyelvű világ tárgyi emlékeit gyűjtő új Etnográfiai Múzeumot. Szó van arról is, hogy itt állítsák ki az esztergomi vár egykori török zászlaját is. A Japánban restaurált hat négyzetméteres lobogót Isztambulban mutatták be a nyilvánosságnak. A miniszterelnök, valamint Keciören polgármestere, Turgut Altinok egyaránt azt hangsúlyozták, hogy Törökország büszkén és tisztelettel tekint vissza történelmére, így a Magyarországhoz fűződő különleges viszonyra is. (A Wikipédiából)

Az Estergon Kalesi verse janicsár indulóként maradt fenn. Hallgassuk úgy, mint két, katonai múltjára büszke nép közös emlékét!


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr448265142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

32442 2011.07.22. 13:57:07

Kösz, Atlasz mester! Izgalmas volt!

60145 2011.07.22. 14:05:56

Mon sergeant, örülök, hogy végigolvastad!

205707 2011.07.22. 16:46:32

Tisztellek és becsüllek Atlasz. Rád valló (sic!) tekintettel végigolvastam. Látványtechnikailag is kíváló, otthonosságból jeles. De - vess meg érte! - továbbra sem lettem szerelmese a történelemnek. Csak neked..-))

212711 2011.07.22. 17:10:39

Kiváló írás t. Atlasz! De magyarok vagyunk: maradjon az Nándorfehérvár! Valamilyen oknál fogva mi már Belgrádnak hívjuk! Pedig az egy ősi magyar város. Nándorfehérvár. Amikor a rácokhoz került, akkor ők tükörfordítással a Beográd, vagyis a Fehérvár nevet adták neki. A Nándor jelző pedig Hunyadi János nevéből származik, ugyanis teljes neve: Hunyadi János Nándor volt! Javasolnám a t. történészeknek is, hogy ha már a két nép közötti konfrontáció esélye sem merül föl(mint mondjuk Kolozsvár neve miatt), akkor nevezzük magyarul, ami gyönyörűen cseng: Nándorfehérvár!

60145 2011.07.22. 17:32:54

3. purim : Örülök, hogy megküzdöttél vele! A tisztelet kölcsönös, az okai eltérnek!

60145 2011.07.22. 18:17:53

4. Aba Sámuel : elismerő szavaidat köszönöm! Ami a nevet illeti: Eredetileg a rómaiak Singidunumnak nevezték, talán egy kelta szóelemmel. Valóban Lándor- vagy Nándorfehérvár volt a honfoglalás utáni magyar neve, amely urai után Bolgárfehérvárat jelentett. Hogy a bolgárok miként nevezték, annak Maxval bircaman lesz a megmondhatója, ha hirtelen erre téved. Belgradra tippelek. Beograd - ahogy mondod - Fehérvár. Van ilyen Dalmáciában, Erdélyben is. Fehérvárnak a kő várakat nevezték, feketének a földvárakat (pl. Csongrádot). A mai nap valóban a nándorfehérvári győzelem napja, nem a beográdié! A történészek szerint legfőképpen! A szerb főváros pedig Belgrád, melyet az ottani magyarok is Beogradnak mondanak. Arról nem tudok, hogy a vár 1427 után Hunyadi Jánost uralta volna, a közeli Keve (Kovin) igen. Birtokszerzései 1439 utánra datálódnak, de tizenhét év múlva halott!. Emiatt is kételkedem, hogy róla nevezték volna el.

11692 2011.07.22. 20:20:00

Mindig szívesen olvasok történelmi áttekintéseket, néha pillanatokra értem is...:) ...jó mulatság, férfimunka volt - ezt érezni...:)

60145 2011.07.22. 20:24:42

7. Kedves Évalajos, ugye ez a különös, férfias "mehter megérte"?

11692 2011.07.22. 20:37:12

Kicsit azért kavarog bennem az Egri csillagok féle janicsár - filing, meg például az is, hogy egy csomó Corvinánk azért maradt meg, mert a török elvitte, piros szattyánba köttette, és vigyázott rá...úgy tudom, visszakaptuk, én legalábbis láttam...a zene tényleg zengzetes...:)

210560 2011.07.22. 21:24:52

Hát ez tetszett, bár még egyszer biztosan átolvasom, vagyis véleményt most nem fűznék hozzá. üdvözöl Fannyvár

60145 2011.07.22. 21:28:36

9. Évalajos: láttam én is, fent a Várban, de most eszembe nem jutott volna! Inkább Kadare: A fellegvár című könyve. Kemény, kegyelten. Idézni belőle ide nem fért volna!

60145 2011.07.22. 21:34:27

10. Fannyvár : Ez aztán hozzászólás! Mintha más néven már... Örülök, hogy veszed a fáradságot, valóban többrétű a tartalom, nem voltam képes elhagyni belőle, még ha pl. a 11-ben említett könyv részlete kimaradt is. Köszönöm a megbecsülést!

11692 2011.07.23. 00:01:52

A kor és Szkander bég kegyetlensége?

78126 2011.07.23. 01:10:45

Lenyűgöző!

60145 2011.07.23. 06:38:59

13. evalajos : Meglepő, de török szemszögből írott regény A fellegvár. Az Oszmán Birodalom sem volt nemzetállam. A legjobb "török" harcosok, hadvezérek között számos albán akadt. A kegyetlenség, az egész hadsereg megjelenítése rendkívül egyedi! Belülről jön!

60145 2011.07.23. 06:42:33

14. Anemone : Hallottad Isztambulban a janicsár-zenekart? Láttad a történelmi fényjátékot a Kék-mecset előtt? Örülök, hogy volt időd erre is!

78126 2011.07.23. 09:40:59

16. Atlasz: kissé túlbecsülsz! :))) Tőled hallok sok olyat, ami elkápráztat!

60145 2011.07.23. 10:14:20

17. Anemone , sokfelé jársz, sokat látsz, sok mindent észreveszel! Még itt is ;-)

212711 2011.07.23. 11:41:47

6. Atlasz (szerkesztő) 2011. 07. 22. 18:17 Köszönöm a válaszod, azt hiszem valamivel én is okosabb lettem ma! Mi még így tanultuk, hogy a Nándor a diadal után maradt a nevében! De utána nézek a dolognak!

bubuk 2011.07.23. 11:52:53

1553-ban Verancsics Antal követünk Drinápoly felé utazva a szerb hajóstól Bácskáról már azt tudta meg, hogy amikor az ország még ép volt, egy faluban élt annyi földműves, mint most harmincban. (Ujvidék története, Érdujhelyi Menyhért,1894.)

60145 2011.07.23. 11:56:00

19. Aba Sámuel : Magam is igyekszem ugyanezt tenni!

60145 2011.07.23. 12:00:35

20. bubuk : Ha ez arra utal, hogy az első igazán nagy népesség pusztítás nem közvetlenül Mohács, vagy az ország három részre szakítása után, hanem 1552-ben, majd a tizenöt éves háborúban történt, akkor egyetértek!

210060 2011.07.23. 13:41:46

22.Atlasz: amennyiben Verancsics tévedne némelyekben, ami nem valószínű, álljon elő a török, aki nyilván túloz, mint győztes: "Szegedin városon kívül az említett vidéken-mely általánosan Bacska-megye néven ismeretes és arról híres, hogy mennyi jelentékenyebb erősség, vár, város, falu ls mívelt föld volt, azokat az országpusztító sereg egytől-egyig előzönlötte árjával. Egy ház nem maradt benne épen, mindnyáját elhamvasztotta az óriási sereg haragjának és bosszújának a tüze." (Kemálpasazáde, Bali bég 1521-es és Szulejmán 1526-os hadjáratáról) A rabszolgának alkalmasokat, a nép erősebbjeit és szebbjeit, kiket összefogniok sikerült, rabláncra verve hurcolták magokkal-"Az Ur Isten tudja, mennyi számtalan ezer rabot elvivínek"-mondja Verancsics.

60145 2011.07.23. 13:49:59

23. bubuk: Miért tévedne? És miért ne? Nem látom az összefüggést a két hozzászólásod között.

210560 2011.07.23. 17:02:55

12-re Minden hasonlóság a véletlen műve. Azt hiszem így fogalmazták meg némely filmélményemre emlékezve a déja vu - érzésedhez hasonló összefüggést anno, de most nem erről szeretnék szólni. Sokkal inkább arról, hogy írásod újbóli átolvasása megerősítette első benyomásomat. Egészen egyszerűen, igaznak érzem. Felülemelkedni csak ismerettel, tapasztalással lehet. Annyi érdekeset írtak hozzászólóid is, hogy nem kell más tennem : gratulálok. Apropó. Jártam Turbékpusztán. De nem csak én, hanem anno a török szultán is, igaz neki örökös nyughelye lett a Szigetvár melletti Turbék. 1566-ban érkezett ide Szulejmán, elfoglalni Szigetvárt majd Bécset . Terve nem sikerült, hiszen két nappal a várostrom előtt meghalt, ki tudja miben. Belső szerveit egy szent edénybe ott helyben eltemették , fia török sírboltot , vagyis türbét emeltetett a hely fölé. A nagy Szulejmánt persze Konstantinápolyban temették el. Viszont török méltóságok azóta már jártak a síremléknél leróva kegyeletüket nemcsak a török, de a magyar elődök előtt is. Sőt ha jól emlékszem, török és magyar közös kutatás is zajlott, vagy még zajlik e helyen. Bocsánat, talán az utóbbi apropó már nem egészen idevágó. üdvözöllek Fannyvár

60145 2011.07.23. 17:57:19

25. Fannyvár : Elfogadom, hallgatok, akkor is, ha nincs miről ;-). Szigetváron természetesen jártam, de erről a kegyeleti helyről nem tudtam. A nevéhez - Salamon - méltó törvényhozó (Szulejman-Kanuni) mohácsi kopjafa-szobrát ismerem. Köszönöm az információt. A blogolást olyan műfajnak tartom, amelyben a hozzászólókkal együtt hozunk létre valami, néha jól sikerül, mint most is!

210560 2011.07.23. 18:58:31

26-ra (és 11-re) Szulejmán fiáról, Szelimről ugrott be a másik nagyon híres "török" hadvezír, Sokolovi Mehmet , aki ugye szintugy nem törökként látta meg a napvilágot, szerb családban született a nagyívű karriert befutott politikus. Ő szintén megjárta Szigetvárt ( Szelim hadvezíreként) nagy távlatokban gondolkodó diplomata és stratéga volt. Szelim halála után neki mennie kellett. Szó szerint ura után a halálba, ugyanis merényletet követtek el ellene. Kasztrióta György és Kruja, vagyis a Fellegvár, jó példa. A kelet és nyugat között lavírozó és nemzeti összefogást álmodó - tegyük hozzá, megvalósító - Iskander bég joggal nemzeti hőse Albániának. A keresztény világ őt szintén hatalmas elismerésben részeltette, mint Hunyadi Jánost. Sajnos az elismerés nem volt elég ahhoz, hogy megvédje Albániát. Négyszászötven évig a török birodalom részévé vált. Más. A blogolásban többek között ezt szeretem. Véleménycsere azonnal - na jó nem mindig - közös érdeklődés kielégítése azonnal - na jó, nem mindig - de nem sorolom, olyan jól összefoglaltad utolsó mondatodban :) üdvözlet Fannyvár

210060 2011.07.23. 19:19:54

24.Atlasz:csak 1-2 példát hoztam arra, hogy a török nekünk, magyaroknak nem hozott annyi jót és hasznot, amit ma oly sokan hisznek. Pont az ellenkezője az igaz. Így kell tehát a nagy barátkozásukat tekinteni, annak dacára, hogy később úgy Rákóczi, mint a Kossuth emigráció meghúzhatta magát náluk. Lehetne görgetni a tartozik/követel számokat, de mindenhogy arra jutnánk, hogy nem jártunk jól velük. Erre akartam kilyukadni végül is mindkét beírásban.

60145 2011.07.23. 19:35:37

28. bubuk : Így gondolták a keresztesek is, ahogyan írod, és ki vitatkozhatna velük? "A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés..." Barátkozás-párti vagyok, itthon is, külföldön is.

60145 2011.07.23. 20:12:30

27. Fannyvár : Szokollu Mehmet származását nem ismertem, csak a nevét. A két kiváló albán nagyvezír, Köprülü Mehmed és Ahmed teljesítményét igen! Az utóbbiak sokat tettek az oszmán uralom fenntartásáért, főleg Magyarországon! (A szovjetek is agonizálhatnának ugyanígy a nyakunkon máig, ha Gorbacsov másként dönt - hogy a Tovariscsi konyechez visszatérjek) Az albánok dolga nagyon összetetté vált a Szkander bég utáni századok alatt. A Duna tévé adott egy 4 részes francia sorozatot az Oszmán Birodalom felbomlásáról, a balkáni nemzeti államok születéséről. Albánia kényszerből született, ha már az Oszmán Állam megszűnt, és keletkezett a török. Könnyelműség a nyelvnek, a nemzetiségnek mindentől független jelentőséget tulajdonítani. (Mi jószerével csak a Kruja cigarettát, meg a Skanderbeu konyakot ismertük.Nagyon finom volt!)

210060 2011.07.24. 09:30:38

29,Atlasz:nem tudom, mit gondoltak a keresztesek, mert nem vagyok közülük való, de azt úgy vélem, nem lehet elmenni olyan adatok mellett, mint az ezer és ezer rabságba hurcolt vagy megölt magyaré. Nem mi mentünk túl a Boszporuszon török nőket eladni a háremeinkbe, hanem a szultánok seregei. Nem mi szedtünk adóba gyerekeket, hanem a szultánok emberei. Néha került köztük magyar is, mint Ibrahim müteferrika, az még elég könnyű súly a mérleg egyik serpenyőjében. A béke az egy dolog, a tények meg tények.Az, hogy az akkori Európa egyik erős királysága egy megroggyant létszámú és jelentőségű periféria felé sodródott roncs lett, az elsősorban a török hadaknak köszönhető. Amire némely Habsburg királyaink még rátettek pár lapáttal. Mint Arzén pópa népének beköltöztetése a kb.lakatlan vidékekre, stb,stb.

40812 2011.07.24. 10:15:38

Atlasz, megint egy szórakoztató, remek írás! +++ Szívesen olvasok Nálad.

60145 2011.07.24. 11:00:18

31. bubuk : Gondolhatod ezt is. A bejegyzés másról szól. A honfoglalás sincs benne...

60145 2011.07.24. 11:01:51

32. gordius : Örülök, hogy az 555. évforduló lehetőséget adott erre!

210560 2011.07.24. 11:37:20

30-ra Sokoli Mehmet szerb volt erről meg eszembe jut, Iskander/Skander/Kasztrióta György szövetségese, Hunyadi János, kinek megsegítéséről nem egy ízben "lemaradt" az albán fejedelem a török elleni összefögásban, nem kis részben egy másik szerb, Brankovics György közbeavatkozásának hatására. Egyébként igazat adok neked a nyelvi, hovatartozási összefüggéssel kapcslatban írtakkal. (a konyakot nem volt szerencsém ismerni, sajna a cigit sem :( mi gyerekkoromban már holmi mentolossal próbálkoztunk - már a nevére sem emlékezem - hála az égnek nem sok sikerrel) üdvözlet Fannyvár

12635 2011.07.24. 12:41:21

34-re Atlasz, jó hogy időnként adódik valami aktuális évforduló vagy ok az emlékezésre, fantasztikus dolog a történelem...és örök téma...még évfordulók nélkül is... szerintem, hivatás, elhivatottság, hogy aki alaposan megmerítkezik a múltban, mesélje el a többieknek, adja tovább a megismerés, a tudás "kincseit" - Te ezt teszed és ez nagyon jó...nekünk...

210060 2011.07.24. 12:53:06

33.Atlasz: gondoltam is, hogy a jegyzet kb. egy helyes kis falusi búcsú hangulatát idézi a Ferenc Jóska korából, ahol a mulatságba az is belefért, hogy a legények rendszeresen elővették a bicskáikat és használták is őket és nem éppen sótartó faragásra. Majd hazamentek és maradt a barátság. Kivéve, aki(k) a temetőbe került(ek) pár napon belül-én rájuk emlékeztem mindössze.

60145 2011.07.24. 13:15:03

35. Fannyvár : A politika már akkoriban is inkább az eredményről szólt, mintsem az elvekről! A második rigómezei csata és a várnai körülményeit az határozta meg! Brankovics nem tehetett mást, mint később a Magyar Királyság vezetői: két erősebb szomszédja között próbált lavírozni. Volt Menthol cigi! A konyak eltűnt a boltokból, amikor Albánia felhagyott a Kína-barát politikával, és minden országnak elkezdett kokit és sallert osztogatni. Micsoda különbség! Mekkorát röhögtünk!

60145 2011.07.24. 13:20:57

36. gordius : Engem is motivál, hogy olvasnak, olvastok. "egy a valóság s ezer a ruhája," - Szabó Lőrinc

60145 2011.07.24. 13:23:13

37. bubuk : Kinek ezt, kinek azt idézte. Örülök, hogy erre jártál, és rászántad az időt a csevegésre!

26515 2012.09.21. 20:00:51

Nagy szeretettel és megbecsüléssel egy töröktől. Köszönöm, hogy megírtad és emberi voltál. Köszönöm, hogy nem gyalázkodtál, ami itt (én is Budapesten élek) nagy divat. Ez egy gyors visszajelzés, gyors olvasás után, Elolvasom alaposan és többet később.

26515 2012.09.21. 20:27:05

Szia, Elolvastam és örültem neki. Én török vagyok, ha nem lenne egyértelmű a username-ből. Hihetetlenül hatásos író vagy, ha 37 kommentig senki nem "mocskos-töröközött" neked ebben a blogban. Két dallam jár most a fejemben, az egyik az "Estergon Kalesi" és annak szövege, a másik a Habsburg-propaganda "Gólya-gólya-gilice", amiben már egészen kicsi gyereknek megtanítjátok, hogy a török az egy "állat". Kevés az ilyen értelmes, gondolkozó ember, aki képes a dolgot mindkét oldalról látni. Most éppen Istanbulban vagyok és ittam 2-3 rakit, de vissza fogok ide térni megnézni, hogy mi történik itt. Köszi, Atlasz Bey, gercekten :)

60145 2012.09.21. 20:37:15

Türk, soraidat köszönöm! Szeretnék mégegyszer Isztambulba menni és igazán körülnézni. Csak nehezen mozdulok. De meglesz! Meglesz!