Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Zsidó vagyok!

2011. november 06. - Atlasz.

- Útálom a fajtámat, érti? Ki nem állhatom!

A belvárosi palota építői nem takarékoskodtak térrel, formával, anyaggal, s a késő nyári melegben a tágas folyosóról befelé megnyitott ajtók mögött jó néhányan pukkadoztak a nevetéstől. Pedig – velem ellentétben – ismerték a műsort. A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel Kitüntetett Művészegyüttesének a székhelyén, az ugyancsak hosszú és tekintélyes nevű Tisztiházban az épület hosszú fennállása és hányatott története során alighanem ez volt a legharsányabb, legfelháborodottabb, nyílt, őszinte zsidózás. A régi átkosban sunyin, az újabban némán, az adás-vételi machinációk idején csak összekacsintva, de ilyen töltetű türelmetlenséggel aligha ejtették ki a szót. Amely bizony, ha nem is mély, de képzett torokból érkezett. A hatalmas épület folyosója visszhangzott az erőteljes hang:


– Zsidó vagyok! Nem! Nem Szidó! Halló, értse meg: nem Sidó, hanem Zsidó Ferenc vagyok! Ahogy mondom! Zsidó! – Hozzám nem a folyosóról, hanem közvetlen közelről harsant. A szobám, amely egy hívatásostól maradt rám, az övéből, a nagyhangúéból nyílott, akit látszat akár titkárommá is avathatott. De a saját kuckómban sem voltam képes három hónap alatt magamat helyretenni, hát még a kicsi embert. Volt íróasztalom, hozzá szék, két kopott kárpitozott fotel kanapéval, a sarokban fogas és szekrény, ebben meg egy alezredesi mikádó. A páncélszekrény a Pártélet számait rejtette, ezekkel kínlódtam egy ideig, majd a művészegyüttes fotóit, újságkivágásait próbáltam összerendezni kartonlapokra. A világon semmi értelmes dologhoz nem foghattam havi 2100 forintért, szabad szombat páros héten. A mikádó háromszor ennyiért lógott.

Annál jobban esett, ha a szobaszomszédom rászánta magát némi eligazításra: ki kinek a felesége, előde, utóda, ismerőse, mikor merre jártak fellépni, mit vacsoráztak Algériában, Kubában, s a lengyelekkel Pesten. Előadta, hol lehet a legjobb tatár bifsztekhez jutni, az NDK-ban – ahová a fia nősült – mennyivel olcsóbb az élet, valamint, hogy kedvelt csúcsfigurája a hímalája. Azzal a tevékenységgel, amelyet a férfikar jobbszélén, az első sorban művelt, amíg tehette, nem foglalkozott: amúgy sem értettem hozzá semmit. Szerettem a kórust hallgatni, jókat nevettem a katonákat szórakoztató színészeken, akik közül Beszterczei Pál neve jut annyi év után az eszembe, drukkoltam a fiatal prímás Szalay Antalnak, csodáltam Ferencz Éva hangját, szépségét, lenyeltem Módos Péter gúnyos megjegyzéseit, és mint mindenki, nagyra becsültem Novák Ferencet, a Tatát.

Legjobban a táncosokkal egy autóbuszon szerettem utazni a távoli helyőrségekbe, ahol a színpad méretét, a hangosítás, az öltöző ügyeit előzetesen szoba-szomszédom egyeztette a helyi illetékessel. Jobban tisztában volt az előadás ottani feltételeivel, mint a hazai elvtársak, hiszen hozzá képest gyakran változtak vidéken a kultúra-katonák. Utóbbiak emiatt még őt sem, aki Havannától Nagyatádig és Pekingig számos helyen számtalanszor fellépett – de a nevét sem ismerték, ez váltotta ki időnként a már idézett, ingerült kiáltást:

– Zsidó vagyok! A Tisztiház számát hívja, majd a melléket!

Egyszer éppen tökös székely mivolta előtt kezdtem – beszélgetésre serkentő módon – tisztelegni, erre ugyancsak kifakad:

– Útálom a fajtámat, vegye tudomásul! Ki nem állhatom! A székely, ha görbén néz rá a másik, máris belé akasztja a bicskát! Nem igazi a vásár, a búcsú, a lagzi összeakaszkodás nélkül! Ha emberhalál nincsen, csak legyintenek rá. Higgye el, ilyen kötekedő, kiállhatatlan népséget még egyet nem talál, ha elmászkál a világ végére is! –

richulhern.comHökkenten hallgattam a góbéságokról, hiszen ki vagyok én, hogy egy talpig székely és Zsidó szavát kétségbe vonjam? Erre-arra lógó alezredes?! Pedig 1973-ban már nem egymástól, hanem a mieinkkel mindig barátságos román katonaművészek legfőbb kondukátorától kellett félteni a székelyeket. A szászokat akkoriban éppen kiárusították, a megmaradt zsidókat hasonlóképpen. A székelyek? Még most is otthon vannak meg itthon, és mindenfele, de köszönik, jobban, mióta hozzájuk csatolták Európát.

A Honvéd Művészegyüttes nem maradt a helyén. Én sem, nem vittek magukkal a Stefánia Palotába. A nagyszerű fellépéseik fotóit, Korniss Péter, Eiffert János, vagy a honvédségi lapok felvételein nem találtam meg az interneten. Vajon valahol őrzik-e? Én csupán néhány kedves emléket, s a büszke, erőteljes székely hangot: – Zsidó vagyok! –

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr128266178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

95527 2011.11.06. 17:26:56

Mint mondottam már többször, nem lehet téged figyelmetlenül olvasni, a szavak szépen vannak csomagolva, most még bontogatom!

60145 2011.11.06. 17:39:30

1. Kedves Paplanyos, tény, hogy összecsomagoltam egyet s mást, profik ezt nem tennék, de az egészet mégis csak egy szimpatikus emberre történt jókedvű emlékezésnek szántam. Ja, és annak bemutatására, hogy tudok én is blickfangos címet rittyenteni. Örülök, hogy rám szántad az időt, a figyelmedet!

11381 2011.11.06. 18:04:24

Jó. És köszönöm.

180524 2011.11.06. 18:04:35

Üdv, Atlasz! Igaza van paplanyosnak, bontogatni kell, de érdemes. Nagyon jó, tűnődésre okot adó post! Gratula!

11692 2011.11.06. 18:09:00

Jó, hogy más is bontogat....:)

60145 2011.11.06. 18:34:47

3. Kedves kopacsi, kicsit igazítottam azóta, mert nem csak egyre hülyülök, hanem hétre is. Szóval a szövegből nem mindenki számára derülhetett ki, hogy a kollégám telefonált. Örülök, hogy elolvastad!

60145 2011.11.06. 18:36:25

4. maiman, légy üdvözölve! Az én koromban csak tűnődik az ember, hogy és mint volt a mi időnkben. Örülök, hogy velem tartottál!

60145 2011.11.06. 18:38:41

5. Évalajos, tesz-vesz az ember, és ha elkészült vele, akkor a kedves kommentek jelzik, hogy vajon érdemes volt-e... És jó bizony, hogy más is!

12635 2011.11.06. 18:52:26

Teljesen érthető volt a telefonálás és érdemes az írásodat mindig alaposan és figyelmesen olvasni, sőt többször.

60145 2011.11.06. 19:02:13

9. gordius: Örülök, ha nem túl fárasztó a csomókat bogozni!

210560 2011.11.06. 19:24:23

Túl azon, hogy magvas gondolataiddal még további bíbelődésre alkalmat adó percet szereztél, most per pillanat azon gondolkodom kedves Atlasz, hogy téllleg!!! Miért nem találtál képes, meg egyéb anyagot a neten ?? Pedig van mire büszkének lennie a Honvéd Művészegyüttessel kapcsolatosan - meg az ott kinevelődött tehetségekkel - hazánk azon polgárainak is, akik igencsak szeretnék elfelejteni, hogy létezett ilyen nálunk... Atlasz köszi :))

15138 2011.11.06. 19:32:27

Kicsit egyenlítettem, asszem, valaki nem vette a fáradságot, hogy kicsomagolja a szövegedet. Nekem tetszenek a székelyek, akik elismerik a hibáikat is. A magyarok is, és mindenféle emberfia, aki belátja, hogy hol hülye. És nosztalgiázni is szeretek veled, akármilyen bajokról is teszel említést, akármikor elcserélném őket a maiakra. :) A mikádót még nem értem, nekem csokis pálcát jelent, vagy fapálcát, nálad meg valami ruhafélének saccolom, de majd mindjárt kiderítem, mi lehet.

210560 2011.11.06. 19:37:29

még valami az kiderült a postból, hogy nem rólad szól a cím :)) (hogy én milyen szellemes tudok lenni!! :) , viszont az ales...khm...te volnál? Ne nevess ki kérlek :))) Fanny

60145 2011.11.06. 20:39:44

11. Fannyvár: Talán ügyetlen voltam? A nagyközönség is tisztelhette a férfikar, a táncosok, a zenekar teljesítményét, de tanúja voltam, hogy távoli kis községek melletti laktanyákban, vidéki színháztermekben hogy fogadták a művészeket! S akkor még nem szóltam a külföldi fellépésekről! Tengernyi fénykép ment át a kezemen... Hová lettek? Nincsenek beszkennelve, az a valószínű.

60145 2011.11.06. 20:43:43

12. Nefelejcs: Én meg az első mondatodat csak másodjára fogtam fel. Van, aki minden blogomat követi kitüntető figyelmével, most éppen belőled váltott ki valamit :) A mikádó egy olyasféle felsőruha volt, mint a valamikori autóskabát. Legalább kurziváltam volna!

60145 2011.11.06. 20:47:30

13. Fannyvár: Igazad van: "az alezredesi mikádó" helyett "egy alezredesi mikádó" a helyes. Javítom! Akkoriban tartalékos tizedes voltam, az is két csillag, de más minőség. Aztán, ha obsitos koromra bevonultatnak, akkorra alezredes lett volna a minimum. De sosem volt nagy ambícióm.

179584 2011.11.06. 20:53:48

Olvasás közben és utána sem lett kedvem kedvetlen!!!

60145 2011.11.06. 21:01:46

17. Marijja: Kedvemre jegyezted jegyzeted!

13149 2011.11.06. 21:03:23

Ó, hát nem kell ahhoz Zsidó Ferencnek lenni, hogy valaki egyszerre legyen székely köznemes, református, most éppen marxista, és zsidó. TGM székely nemesi családból származik, vallását tekintve református, marxista - és mindközönségesen zsidó. Ferenc nélkül.

178873 2011.11.06. 21:14:11

Csak nem hagytál nyugodni! :))) http://www.youtube.com/watch?v=DxfehRP_5vM

60145 2011.11.06. 21:34:01

19. erlauer: Köszönöm! Ez jó!

60145 2011.11.06. 21:41:02

20. solide: Pedig lassan eljön a nyugalom ideje is! Szépet választottál! (Régi fotókat kerestem főleg az énekkarról, amelynek az első sorában állt 1973. előtt Zsidó Ferenc)

210560 2011.11.06. 22:10:24

14-16-ra Miért lettél volna ügyetlen? Mert valakik-másoknak - nem volt annyira fontos, hogy beszkennelje az emlékeket ? Amúgy alezredesi rang, vagy tizedesi? ..." Mit nekem, te zordon Kárpátoknak?..." változtatna a lényegen? Véleményeden, világnézeteden?

210560 2011.11.06. 22:12:52

helyesen: Mert valakiknek - másoknak - ...a többi - úgy ahogy...stimmel :)))

60145 2011.11.06. 22:25:17

23. Fannyvár: Ügyetlen voltam, mert jócskán elidőztem a Fortepan anyagban, és nem küszködtem sokat az MTI képeivel. Az utóbbiban talán meglett volna... Az emberek közt van szerep szerinti és jelentőség (rang) szerinti tagozódás. Mindkettő szükséges. A leltárkészítéskor a kiskamaszként olvasott mottó "Mindenek fölött: Légy hű magadhoz..." aztán kiegészítem: "Itt állok, másként nem tehetek." Lehet rekedtebben is: "az légy, aki vagy..."

59854 2011.11.06. 23:11:17

Nagyon yó! :)

60145 2011.11.06. 23:30:54

26. Anton: Örülök, hogy erre jártál és tetszett! Mi már a hangerőből is megértjük egymást? (Ha lehetséges lesz előmoderálás nélkül, alkalomadtán szólok pár szót Nálad újra.)

12009 2011.11.07. 00:04:24

Engem itt, Oroszországban, de MO-n is soka zsidónak tartanak. Már csak a nevem miatt is.Néha magyarázkodom, de néha csak legyintek. Néha bemutatom az ősi cimert, néha meg inkább azt mondom, már csak brahiból is, hogy zsidó vagyok. Engem nem érdekel. Nagyanyám megtanitott valamire: a mai modern világban, ahol a komcsi az urak, nekünk, nemeseknek a zsidóktól kell tanulnunk. A tudásodat, a diplomáidat, a mesterségedet nem lehet kisajátitani. Valamikor régen, a suliban volt egy kaszt: a régi nemesek Turoczi, Telegdy és én meg a Spiegelek, Grünfeldék, Goldberg, Adlerek kontra parasztok. Ma, akik akkor az alvégen egymás oldalán verekedtünk a parasztok ellen, több kontinensen szétszórva élünk, de soha nem felejtjük el, hogy ki hol állt. Ha egy Schteinfeld nevezetű megjelenik nálam Moszkvában és Grünfeld Ferire hivatkozik Cleavlandból, akkor segitek neki, mert ő a mi kasztunk. De mi egy másik világ vagyunk. Ti, belmagyarok, betegek vagytok... Nagyon...

60145 2011.11.07. 07:02:02

28. granicsar: A zsidó-magyar atyafiságról Ady is szólt, Ben Húr pedig a film szerint zsidó herceg, és nemesebb, mint Messala. Nagymamád bölcsességéről csak annyit mondhatok: a hazai zsidóellenes sztereotípiák tulajdonképpen a nemzeti hibákra utalnak, az elérendő tulajdonságok listáját jelentik. A pesti suliba kerülve sokáig paraszt voltam, aztán kiderült: épp akik csúfoltak, ők a műveletlenek. Volt Thúróczy nevű tanárom, néhány címeres levéllel rendelkező osztálytársam is, zsidó alig, nem nagyon számított, nem mondta ki senki, ők sem - hangosan (!). Erről írtam most. Mi belmagyarok sokfélék vagyunk, s ha erre utaltál: működik a turáni átok. Örülül a megjegyzésednek: mint mindig, most is egyéni!

14742 2011.11.07. 08:16:53

Atlasz! nem volt ezen az íráson mit bontogatni, csak az nem érti, aki nem is akarja.:)) Utolsó, granicsárral folytatott párbeszéded "paraszt" témájához csak annyit, hogy érdekes nyelv a magyar! Ha bármely általam ismert nyelven kimondom, hogy paraszt, az természetesen a földművelő-állattenyésztő ágazatban dolgozót jelöli. Magyarul meg kihallani belőle a mélységes lekicsinylést. Pedig, pedig sokszor a paraszti észjárás mennyivel logikusabb, mint akárhány diplomával rendelkező agyszüleménye!

60145 2011.11.07. 08:38:45

30. lehar: Nem tudhatom, de nem mindenkinek tűnik fel elsőre, hogy pl. a mikádó megszemélyesítés: "A mikádó háromszor ennyiért lógott." - hiszen maga az alap szó is régi, ma már ismeretlen. Igyekszem nem túlterhelni a szöveget, de mégis törekszem arra, hogy aki megtisztel az érdeklődésével, az találjon a kalácsban pár szem mazsolát is! "Szép öcsém, be nagy kár, Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál." - Roppant érdekes volt számomra 1969-ben, hogy találkoztam a foglalkozása: földműves terminológiával Jugoszláviában. Nyilván a nemességet, nagybirtokosi dölyföt nélkülöző szerb gondolkodás hatására használták, fordították így ezt a szót. Graninak nem írtam: van olyan nézet is, mely szerint a nemes és a földműves a többihez képest különb minőség. Ennek lehet ókori római eredete, és újkori, gyüttmönt ellenes éle is.

14742 2011.11.07. 08:49:26

31. Atlasz 2011. 11. 07. 8:38 A hely, a szituáció, a "szakkifejezések" számomra nem ismeretlenek, legfeljebb a személyneveket kell behelyettesíteni.:)) A '70-es években megismertem egy a szó legnemesebb értelmében vett paraszt családot és valahányszor szóba kerültek Pesten, mindig tudatosítanom kellett a környezetemmel, hogy a paraszt kifejezésben semmi pejoratív felhang nincs. Egyszerűen az életmódjuk, a munkájuk, a környezetük indikálja. És igen, az én értékrendem szerint ők nemesi rangban voltak.

205707 2011.11.07. 08:57:19

Igérem Atlasz, ha több időm lesz és nem leszek ilyen zaklatott - elolvasom. Nálad nem szoktam szócséplésre bukkanni, s láthatóan a kommentelők is értékelik... Egyenlőre bocs!

60145 2011.11.07. 08:57:43

32. lehar: Érdekes módon a Te értékrended közelebb áll hozzám, mint "anarchista testvéremé". (Vajon kitagad-e Granicsár ebből a testvériségből?)

60145 2011.11.07. 09:00:18

33. purim: Sok erőt, leleményességet kívánok ebben az embert próbáló helyzetben!

205707 2011.11.07. 09:23:37

Kösz Atlasz. Az én tehetségem, lehetőségeim, korlátaim nagyon is földfelszíniek. Csak az ÚR kegyelme épít(het) gátat a hullámok elborítását megakadályozandó.. De, "aki Istenben bízik, nem csalatkozik".

15138 2011.11.07. 10:54:23

Megáll az eszem, hogy Grani mindig tud olyat mondani, amit még sosem hallottam, és nagyon tetszik. Miért pont ő?? Aki utálja a komcsikat?? Grani nem kitagadós. :) Nademindegy. Atlasz, most meg a kurziválás... :DD Ha van ellenséged, akkor már vagy valaki. Gratulálok.

60145 2011.11.07. 11:01:33

37. Nefelejcs: Meg kell adni: nem akárki. De nem mindegy, ki mit ért komcsi alatt. Amit a nagymama mondott, az így is volt, szociológiai tanulmányt olvastam arról, hogy a Rózsadomb miért maradt Rózsadomb a szocialista érában is, a Rozsdatemető meg a visszáját mutatta. A kurziválás? Csak nem a Mély torokra gondolsz? Meg a hivatásosra? Ejha, Te kis ártatlan!

210560 2011.11.07. 13:14:43

25, re A leltárkészítésről - meg a paraszt-nemes témáról - jutott eszembe. A szülői házban -réges-régen - az egyik különbejárajtú szobánkban albérlőként lakott egy idős (mit idős! Agg!!!) tanítónő. Róza néni. Szüleimnek jól jött a pénz, amit a szobáért kaptak, nyaranta - meg máskor is - nálunk vendégeskedő unokabratyómnak pedig kapóra jött a korrepetálást vállaló Róza néni. A szobát üresen adtuk ki, ő hozott - puritán - bútoraival rendezte be. A luxust egy hatalmas zongora jelentette, no és a macskája...de ez külön sztory, nem akarom hosszúra nyújtani...Pontosabban még valami...és ez egy festmény az ágya fölött. A képre én is emlékszem - bár apró gyermek voltam - szelíd pannon táj, lankák, egyik dombocskán a kékes távolban szép kúriaszerű ház, alant amig a szem ellát, szántóföldek...a friss barázdában parasztember görnyed..lovat irányítva, azaz szántott a jóember. Gábor bátyám egy ízben az okítás szünetében elábrándozhatott a képen és tiszteletteljesen megérdeklődte: Rózsika néni ki van a képen? Talán az édesapja? (hozzáteszem Gábri életkora sem sokkal volt több mint az enyém) Róza néni megrökönyödve, sőt sértetten válaszolta: Dehogy! Miért gondolod? A mi birtokunkról készült a kép, mi nemesek vagyunk, nem parasztok! A képen a ház, a mi otthonunk volt! Gábri elnémult a jeges hangon előadott kioktatástól...később édesanyámnak elmesélte. Hát ennyit a számvetésről, meg a paraszt-értelmezésről. Róza néni számvetésében a hierarchia olyan fokán állhatott a festményen szereplő ember, amit nem vállalhatott, még egy lurkó előtt sem. Fanny (bocsi Atlasz megint túltengtem)

15138 2011.11.07. 13:15:20

Hehe. A Rozsdatemetőt végre tudom, hogy micsoda, sőt, olvastam is a könyvet. Végre kihúzhatom magam. :)

60145 2011.11.07. 13:44:03

39. Fannyvár: Nem maradt semmije, csak a büszkesége... Valamikor úgy vélték, hogy a munka nemesít, de a szocializmusban nincs szükség nemességre. Mégis csináltak. Amit írtál, pazarlás: megér egy külön bejegyzést! De a pazarlás nem = a tékozlással!

60145 2011.11.07. 13:50:48

40. Nefelejcs: Nagy dobás volt az a könyv, aztán Konrád Látogatója, Sánta Ferenc Húsz órája, Kertész Makrája! Nem olvasnivalót ajánlok, nagyon ritkán szoktam, csak jelzi azokat az éveket, amelyekben ezek íródtak, megjelentek, ezekről beszéltünk. Remekművek - de akkor többek lehettek önmaguknál. 1968 előtt és után, amíg úgy látszott: javítható.

210560 2011.11.07. 18:37:32

41 Atlasz Hát rátarti volt Róza néni, az tény ! Meg szigorú. Egy szoc.otthonban hunyt el, senkije nem volt. Családi fotóalbumban megtaláltam - egy esküvői képen barátnőjével kart-karba öltve... Ez a mondás: A munka nemesít, de a szocializmusban nincs szükség nemességre!! Asszem nem csak az én önálló posztnak ítélt hsz-em, de ez a mondás is megérne egy önállót!! Meg az általad hozzáfűzött rövid mondat :)) Ha a mai munkanélküli világot nézem, egyértelmű, hogy a munkanélküliség züllesztő hatása egyrészt elmossa a különbségeket a szerencsétlenül járt, ám a munkát szerető és a naplopó között. A munka szeretete mintha kezdené (vagy hol élek én? Már réges régen igy van?) elveszíteni értelmét, az hogy hivatástudat, önbecsülés, meg egyenesen kihalófélben lévő kifejezés. Mindenesetre köszönöm, hogy nem tekinted tékozlásnak (vagy sok beszédnek sok az alja tipusú szómenésnek mondandómat :)) Fanny

60145 2011.11.07. 19:13:21

43. Fannyvár: Most csak a legsúlyosabbra. A Tisztiházból úgy kellett eljönnöm, hogy nem én akartam. Tény, hogy nem volt nekem való, hiszen nem kellett dolgozni. Előttem a mikádós haknikat szervezett, ráért. Lejárt a próbaidőm, mégis kínosan éreztem magam. Pedig akkor - mint mindenki - egyből találtam állást. Nagyon demoralizáló a munkanélküliség. És az anyagi oldala a legszörnyűbb.

bumMurbSuenry 2011.12.03. 09:13:29

Programs - Spam volt.
süti beállítások módosítása