Atlasz voltam

Atlasz.

Gazdaságpolitika

2012. január 27. - Atlasz.

két tehén példáján

két tehén példáján

KERESZTÉNYDEMOKRATA

Önnek van két tehene. A szomszédnak egy se. Ön megtartja az egyiket és
szegénysorsú szomszédjának ajándékozza a másikat. Rögtön utána máris
nagyon sajnálja, amit tett.



SZOCIALISTA

Önnek van két tehene. A szomszédnak egy se. A kormány elkobozza egyik
tehenét és átadja a szomszédnak. Ezután törvénnyel kötelezi Önt, hogy
állattenyésztési szövetkezetet alapítson a szomszéddal a termelés
növelésének érdekében.



SZOCIÁLDEMOKRATA

Önnek van két tehene. A szomszédnak egy se. Emiatt Önt bûntudat
gyötri, mert sikeresebb a szomszédnál. Ezért olyan kormányt választ,
amely az Ön teheneit megadóztatja. Emiatt el kell adja az egyik
tehenet, hogy az adót ki tudja fizetni. Az Ön által választott kormány
a behajtott adóból vesz egy tehenet és szomszédjának ajándékozza. Ön
nagyon jóravalónak, becsületesnek és igazságosnak érzi magát. Koncz
Katalin énekel Önnek.



LIBERÁLIS SZABADDEMOKRATA

Önnek van két tehene. A szomszédnak egy se. Na és?



KOMMUNISTA

Önnek van két tehene. A szomszédnak egy se. A kormány elkobozza mind a
kett
őt, a tejüket pedig Önnek árusítja. Ön órákhosszat sorbaáll a
tejért. Az megsavanyodott.



KAPITALISTA

Önnek van két tehene. Ön eladja az egyik tehenet, bikát vesz a pénzen
és nyájat nevel, tenyészt.



EURÓPAI UNIÓ

Önnek van két tehene. Az EU átveszi mindkettõt és fizet érte Önnek
kártérítést, levágja az egyiket, megfeji a másikat és ezért is fizet
Önnek kártérítést, majd a tejet a tengerbe önti.



NEMZETI DEMOKRATA

Önnek van két fehér tehene. A szomszédnak egy, de az barna. Ön
egyletet alapít amely hetenként háromszor ülésezik a kocsmában és
szidalmazzák a más színû teheneket valamint azok tulajdonosait. Közben
az Ön tehenei éhen döglenek.



ZÖLDEK

Önnek van két tehene. Ön lelkiismeretfurdalásokkal küszködik, mert a
tehenek metángáz-termelése okozza a földgolyó felmelegedését. A
tetejébe legelés közben ritka rovarfajokat taposnak össze. Le kellene
tehát vágni a teheneket és vegetariánussá válni. Dehát a tehenek is a
természet részei, nem lenne szabad bántani õket. Ön ezzel az iszonyú
dilemmával vívódik. Ön megkérdezi a pártvezetõséget, mit tegyen? A
vezetõség válasza: "Önnek igaza van!"



FRANCIA VÁLLALKOZÁS

Önnek van két tehene. A szomszédnak is kettõ. Együtt szerveznek
útlezárásos sztrájkot, mert hármat akarnak. Aztán ebédszünet van. Az
élet szép.



OLASZ VÁLLALKOZÁS

Önnek van két tehene, csak épp nem tudja pillanatnyilag, hol vannak.
Elindul megkeresni õket, de közben meglát egy gyönyörûszép nõt. Ebéd
szünet. Az élet szép.



BRIT VÁLLALKOZÁS

Önnek van két tehene. Mindkettõ kergekóros.



TÖRÖK VÁLLALKOZÁS

Önnek van két tehene. A kormány ellopatja mindkettõt, majd közli
Önnel, hogy a kurd szomszédja volt a tettes. Ön ezért agyonlövi a kurd
szomszédot és Önt lesittelik. Amíg Ön ül, a kormány két tehenet
ajándékoz az Ön családjának, mire összes családtagjai többször
újraválasztják a kormányt.



GÖRÖG VÁLLALKOZÁS

Önnek van két tehene. Meg akarja számolni õket, és közben becsúszik
egy nulla. Ön 1000%-os növekedést jelent Brüsszelbe és további 200
tehénre kap hitelt.Ön a hitelbe kapott pénzt nyugdíjként átutalja több
ezer halott ismerõse rokonainak. Az EU teheneket kölcsönöz Önnek, hogy
legyen mibõl fizetni a hitel kamatait. Ön tüntetni megy és piszkos
náci fasisztának szidalmazza a tehénkölcsönzõ országokat.



HINDU VÁLLALKOZÁS

Önnek van két tehene, a szomszédnak csak egy. Együtt imádják mind a
három szentet.



ROMÁN VÁLLALKOZÁS

Önnek volt két tehene. Ellopták.



MAGYAR VÁLLALKOZÁS

A szomszédnak van egy sovány tehene. Dögöljön meg!

(netenvettem)

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr178265160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

204326 2012.01.27. 10:47:27

A 22-es csapdájában van egy rész Nem szó szerint de a lényege Őrnagy őrnagy apja farmer volt De mivel éppen túltermelés volt az állam azért fizetett hogy a földjén ne termeljen semmit Őrnagy őrnagy apja a pénzen újabb és újabb földet vett amin megint nem termelt semmit amiért megint csak pénzt kapott amin megint földett vett ........ Őrnagy őrnagy apja ha meg nem hal előbb utóbb az ország leggazdagabb embere lett volna

ejmiakő 2012.01.27. 11:03:55

1. Virág elvtárs s.k. 2012. 01. 27. 10:12 hová lett a blogod?

rodosto 2012.01.27. 13:58:14

„Hányszor támadt tenfiad”… avagy a folyondár ugyan mindkét oldal felől szorongat, de gyökere egy. Nemrég volt a Magyar Kultúra Napja, ami a Himnusz és írójáról való megemlékezés apropója. Ennek kapcsán és az utóbbi néhány hónap magyar közbeszédének történésein elgondolkodva rögzítettem gondolataimat. Alig több mint egy éve a parlamenti választások után az országban folyó csendes alkotó munkát, és a politikai intézményrendszer - kívülről nézve- hétköznapi taposómalmának csendes surrogását, valami őrült látszat vihar korbácsolja. Kár, hogy manapság a malmok nem széllel hajtódnak, mert akkor ezt az ártó jelenséget legalább alkotó munkára foghatnánk. Az elsöprő erejű, és egynemű választói akarat következtében megbízást kapott politikai erő megkezdte munkáját, majd annak eredményeként a szükséges szervezeti hatalomszerkezet infrastrukturális átalakítását. Ezzel párhuzamosan folyik az új parlamenti többség programjának megfelelő törvényalkotás. Fontos itt rögzíteni, hogy ez a parlamenti többség a támogatását a meghirdetett programjának igenlésének, elfogadásának köszönheti. Ez a program és választói akarat és az ezzel járó erős legitimáció a kétharmados többség,- egy nyolc évig tartó balliberális kormány és parlament és a vele járó korrupt hatalmi rendszer leváltására irányuló akarat kifejezésre jutása volt. Egy két cikluson át tartó kormányzó erő a régóta gyakorló demokráciákban nem ritkaság, sőt a gyakorlat, mégsem követi ilyen földindulás szerű véleményváltozás, az ellenzék ilyen arányú győzelme. Mi volt az oka a magyar választási eredménynek? Az egyébként forradalmi igényű rendszerváltoztatási folyamat langyossága, a katarzis, és a valódi rendszerváltoztatás elmaradása. Míg a többi kommunista diktatúrával sújtott országban többé-kevésbé időben lezajlott a társadalmi gazdasági katarzis - legalább is egy két választási ciklus alatt-, addig nálunk a sajátos körülmények miatt, a gazdasági igazságtalanságok, (privatizáció, korrupció) és a korábbi diktatúrakollaboránsok felszínen maradása következtében felgyülemlett az elégedetlenség. Ráadásul a politikai váltógazdaság erősorrendje is szerencsétlenül alakult a két szembenálló irányultságú politikai erők egyensúlya eltolódott a diktatúrakollaboránsok javára, mert az eddig eltelt öt választási periódus közül, kettőt tölthettek csak a konzervatív-polgári erők a kormányzással. Miközben konzervatív csoport mindkét ciklusban, - a választási eredmények miatt- koalícióra kényszerült, az álcázott ill. szekunder (másodgenerációs ) diktatúrakollaboránsokkal, mint a Kisgazda Párt és SZDSZ . Ennek köszönhető, hogy az erkölcsi tisztaságot, a becsületes munkát, a tiszta közéletet, és főleg valódi demokratikus környezetet igénylő konzervatív, polgári népesség, - a társadalom többsége-, egyre növekvő elégedetlenséggel szemlélte, és érzékelte, fogalmazta meg a valódi rendszerváltoztatás deficitjét és a változtatás végrehajtásának szükségességét. Eközben a diktatúrakollaboráns erők érezve a valódi támogatottság hiányát és az új szabad demokratikus társadalmi klímába való beágyazódásuknak az ellehetetlenülését, a hatalmat zsákmányszerzésre, a pünkösdi királyság röpke lehetőségeinek maximális kiaknázására használták fel. Nem törődve az emberi, gazdasági környezetben okozott maradódó károkozásukkal. Elegendő utalni az elmúlt húsz év diktatúrakollaboránsai által uralt éveiben a felszínre került korrupciós ,erkölcsileg vitatható ügyeire, a TOCSIK MÁRTÁKTÓL, a húsz év alatt a diktatúrakollaboránsok által irányított és lerabolt főváros BKV-s pénztalicskázó ámokfutóira, a magyar bauxitbányászatban az alumíniumiparban történt már-már nevetséges privatizációira. Bár a nevetés a torkunkra forr, ha visszatekintünk az ezek következtében okozott környezetben emberéletben esett károkra. Mi az okozója ennek a romlott bűzös társadalmi közhangulatnak? Nos, szerintem okozói az a legfeljebb a társadalmunk tizedét kitevő egyre fogyó népség, akik idestova generációkon át diktatúrakollaboránsok. Ők, többnyire a háború után hatalomra került, vagy a szovjetek által kiszemelt ártalmatlan, értelem és tartás nélküli proletárokból kikerült gyárigazgatók, tsz elnökök, szakszervezeti vezetők, párttitkárok, munkásőrök maguk, családjuk és leszármazottaik, a számos - hatalomhoz, diktatúrához kapcsolódó- kollaboráns. Akik szerteágazó bonyolult, és szövevényes hálót alkotva, szívták ki az életerőt Magyarországból, miközben élősködő gyökereikkel egyidejűleg mérgezték, a diktatúrától undorodó becsületes erkölcsös átlagpolgárok mindennapjait, társadalmi kapcsolatait, vallásos érzéseit , a társadalom egészséges erkölcsös, demokráciát szerető, klímát. Tehát rögzíthetjük, hogy a polgárok többsége, idestova hatvan plusz húsz éve szenvedi egy jó szándékkal, és jó erkölccsel, de még valódi intelligenciával sem rendelkező kisebbség pöffeszkedését. Az a tisztító áramlat amit most az elégedetlen, és az elmúlt hatvan plusz húsz év óta elnyomott többség támogatásával végigsöpör társadalmunkon nem a többséget, hanem az eddig vázolt sok felelősséget viselő, zsákmányra éhes, keveseket söpörte,- söpri el. Ezeknek a diktatúrakollaboránsoknak fontos jellemvonása a haza érdekeinek mellőzése, a saját érdekeik előbbre helyezése, - mert jól tudják magukról, hogy a diktatúra biztosította hatalom nélkül, a szabad versenyben nem tudnának megélni. Ezért szó nélkül tűrték a szovjet fegyveres ittlétet, vállaltak szolgálatot idegen hatalmaknak, vagy itthon szolgáltak ügynökként, vagy besúgóként. A hazaszeretet számukra csak a zsákmány, a pénz, a befolyás megszerzéséhez szükséges retorika, könnyen használható mutatós álca. Ezért könnyedén találtak támogatókra mutyipartnerre, hasonló erkölcsi státusú haverokra, külföldön. Lett légyen ez a kapcsolat politikai, kölcsönös támogatottságú kapcsolat a volt, és létező kommunista pártok élősködő szervezeteinek szövevénye, vagy a mindenre kapható korrumpálható médiumok sáskanépe. Ahogy a szovjetalapú diktatúrában kelet felé hajlongtak, támogatták a megszállókat a függetlenségünket fenyegetőket, úgy a Szovjetunió megszűntével, most a diktatúrakollaboránsok hatalmát megtörni akaró többség ellenében szerveznek lumpentüntetést, küldik annak képeit, - most már nyugati irányban- mocskolva szállásadó hazájukat, kihasználva internacionalista szakadozó kapcsolati hálójukat. Ezekről a gonosz, hazánkat hol kelet felől, hol most nyugat felől, szorongató gonosz fojtogató folyondárról mondta Sebestén Márta „aki mindenhol otthon van, sehol sincs a hazájában. És ők most vinnyognak, mint a hiéna vagy sakál, ha kergetik, vagy a farkára lépnek. Itthon magyar hazánkban közel nyolcvan évig érinthetetlenek voltak. Most eljött a tetemrehívás. Számukra ezek a változtatások egzisztenciális gondokat jelentenek. A hitbizományban adott színházigazgatói hely meg lesz versenyezetve, a sumákban privatizált rádiófrekvenciát nyilvános versenyben kell megnyerni. A bankban, városházán, minisztériumban családi alapon, elvtársi kapcsolatokkal biztosított állások pályázat útján, tehetséges fiatalokkal lesznek betöltve. Nem értik ezek a diktatúrakollaboránsok az eseményeket, értetlenül felháborodva élik át a tisztító tavaszi szellő - másnak oly reménykeltő- tisztogatását. Őket ez nem érdekli. Bűzős, rothadásnak indult fészkeikből retrográd, hazug, propaganda hadjáratot indítottak. Ezt érezzük most hazánk közéletében. A felszínre kavart fekáliát a múlt emberinek kapálódzása nyomán. És sajnos miután se hazát, se embert nem ismernek, magánsérelmeiket határon túlra is szétfröcsögik, nem törődve saját hazájuk jó hírével, Európában eddig megbecsült elismerésével. Régi németországi ismerőseim kérdik, aggódva mi történik nálatok? És nekem kellene a fent vázolt mocskos rétegről írnom, amit hitetlenkedő fejcsóválással, szégyenkezve olvasnának, mert náluk ezt az emberfajtát nem ismerik, ott az ilyen csírájában hamvadt el a szabad társadalom, az erkölcsi értékek tisztítótüzében. Persze mindenki tisztában van ennek a folyamatnak az eredményorientáltságával. Még egyszer ilyen embereket nem engedhetünk a hatalomba. Elég volt nyolcvan év. Ezért a szükséges védekezési, hatalomtechnikai eszközök demokráciatisztasága sem feltétlenül a legigényesebb. Volt már rá példa, hogy a finomkodó demokraták csúnyán megégették magukat. Azonban tanulni kell a történelemből. Annak idején, Isteni kinyilatkoztatásként hallgattam Antall József gyakori mondását: mi nem vagyunk olyanok, mint ők. Mármint az fentiekben jellemzett diktatúrakollaboránsok. Antall József, - a gyémánttisztaságú demokrata- akkor beszélt így, mikor mi a rendszerváltoztatás legkülönbözőbb résztvevői, és végrehajtói panaszkodtunk neki az elmaradt felelősségre vonásról, és az apparátusban végre nem hatott kommunistátalanításról. Már sohasem tudjuk meg, hogy ha meg lett volna az alkotmányosan szükséges többsége vajon Antall végrehajtotta volna-e a nagytakarítást? Azt gondolom nem. Ahhoz ő úriember és igaz demokrata volt. Akkor én rajongva ittam szavait és egyetértettem vele. Most a húsz évből nyolc tevékeny politikai működés tapasztalata alapján mondom, hogy a diktatúrakollaboránsok gyémánttisztaságú demokratikus módszerekkel nem védhetők ki, mert ők viszont „olyanok”. Akinek a demokratikus eljárásjog csak igény, - és mint ilyenek visszaélnek vele-, kötelességként azonban lerázzák magukról, - mint a kutya a vizet- és a demokrácia álcája mögött ismét kiépítenék a maguk saját diktatúrájukat. Nagy gyakorlatot szereztek ebben Kádár papa langymelegében. A poloskákat csak radikálisan méreggel lehet kiirtani. Aztán a már megtisztított lakást, más eszközökkel, - mindenesetre nem méreggel- lehet tisztántartani. Ezt azonban a diktatúrát át nem élt európai emberek nem értik. Mint ahogy értetlenül figyelték ottlétemkor baráti körben a lelkesedésemet a szabad választásokon való részvételem során átélt élményeimről, vagy az utazás szabadságáról való áradozásomról, vagy a szabad véleménynyilvánítás öröméről. Nekik mindez természetes volt, mert demokráciában nőttek fel és az óta is csodálkozással, vegyes értetlenséggel nézik a küzdelmünket, szenvedésünket, szégyenkezésünket a még itt lévő, kései diktatúrakollaboránsok miatt. Figyeljük csak meg, hogy a fogadatlan prókátorként fel- feltűn

210560 2012.01.27. 16:05:48

szuper !!

36888 2012.01.27. 22:00:33

4.) Bocsánat az OFF-ért nekem csak kérészéletű blogjaim vannak olyan feledhető bonmotok nem az örökkévalóságnak írok.... ...persze vannak rosszindulatú alakok, akik bárkinek a bármilyen rövid életű írását példaként bármikor előhúzzák, hogy nácizzanak....vagy rúgjanak az íróba egyet. ......mit is kezdenék, ha lenne két tehenem....

60145 2012.01.27. 22:57:23

9. Virág elvtárs s.k.: Érezd kellemesen magad! Látod, a spamgépet is itt hagytam - utoljára.

Бездомный (jehu) 2012.01.28. 05:10:10

Újabb holokamu-cáfolat: azaz szemét volt!

Бездомный (jehu) 2012.01.28. 05:10:50

[FOLYTATÁS...] már mint a spam-gépé lett volna!

193225 2012.01.28. 12:22:12

Köztünk legyen mondva, az az olasz változat tetszik nekem. :))

60145 2012.01.28. 13:10:58

13. Shakespeare: Most, hogy így mondod... Szinte el is feledkeztem róla!

Бездомный (jehu) Hikál par excellence 2012.04.29. 07:32:11

Sálom Hikál elftár(SS)ak! A TISZAESZLÁRI BŰNPER. Bary József vizsgálóbíró emlékiratai. 90/206 A tiszaeszlári per tulajdonképen két időbelileg elhatárolható szakra osztható. Az első perszak a nyomozat megindulásától 1882 május 19-től július végéig terjedt. A vizsgálóbírónak csak ebben az első perszakban jutott cselekvő szerepe; 1882 július végétől Eötvös és a bűnpalástoló szövetkezet, az ügyészség által képviselt kormányhatalom támogatásával a nyomozás és a vizsgálat munkájának megsemmisítésén dolgozott s a bűnpör e szakában a vizsgálóbíró már csak szenvedő tényező. Az államérdek az volt, hogy az eszlári zsidók mentesüljenek a vád alól. A kormányhatalom képviselője: az ügyészség ezért az államérdekért kötelességszerűen vállalta a bűnpalástoló szövetkezet fővédnöki szerepét. Eötvös és a bűnpalástoló szövetkezet természetesen nem államérdekből használtak fel minden eszközt az eszlári zsidók kiszabadítására. Eötvöst tisztán anyagi érdek vezette, a bűnpalástoló szövetkezetet pedig az a tévhit, hogy azzal a zsidóság érdekeit szolgálják, az az alaptalan és indokolatlan félelem, hogy ha az igazság napfényre kerül, az egész zsidóságot felelőssé teszik majd az eszlári zsidók gonosztettéért, s ártatlanul üldözéseknek lesznek kitéve. Mielőtt a tiszaeszlári per második szakaszának ismertetésére rátérnék, a nyomozásnak két epizódjáról kell megemlékeznem, Tóth Borbála esetéről és a hernádnémeti titokról. Szorosan nem függenek össze a holttestcsempészettel, de mégis azzal kapcsolatosan merültek fel és mert Eötvös úgy tünteti fel azokat, mint amelyek „a vizsgálóbíró vak bölcsességének bizonyítékai”, kénytelen vagyok röviden foglalkozni velük. Tóth Borbála 16 éves eszlári leány július 12-én megjelent a vencsellői járás főszolgabírója előtt s elmondta, hogy ő Römer Jakab eszlári zsidó kocsmáros szolgálatában áll s mióta a dadái hullát kifogták, nem mer egyedül aludni, hanem éjszakára Szálkai Esztert szokta magához elhívni hálótársul. Szálkai Eszter egyik éjjel arra ébredt, hogy Römer Jakab Klein József társaságában közeledett fekvőhelyükhöz, s amint odaértek, Klein József Tóth Borbálát, miközben az mélyen aludt, spárgával megmérte. A két zsidó eltávozása után Szálkai Eszter nyomban felköltötte hálótársát, s elbeszélte neki a történetet. Ettől kezdve nem is mert többé vele aludni. Klein József a megmérés utáni napon felszólította Tóth Borbálát, hogy szedjen számára belénymag levelet és fontjáért tíz krajcárt fog fizetni, de csak este vigye el hozzá. Tóth Borbála összefüggést látván éjszakai megmérése és Klein megbízása között, miután Oláh Zsuzsa figyelmeztette, hogy a belénymag mérges növény, nagyon megijedt s rögtön kilépvén Römer Jakab szolgálatából, bejelentette a főszolgabírónak a vele történteket. A főszolgabíró július 13-án elküldte Tóth Borbála panaszát hozzám. „A vizsgálóbíró nagy dolgot látott ebben – írja Eötvös. Igaz, hogy 30-40 ember szenved börtönben és a vizsgálat napokig eltarthat s azalatt az a sok ember ok nélkül szenved. Azok ügyét elővenni mégis fontosabb dolog lenne, lélekre és igazságra is kellene adni valamit. Mindegy, a leánymérés dolga a legelső.” Július 12-én tette meg Tóth Borbála a panaszát és csak augusztus elsején, az előnyomozat befejezése után hallgattam ki. Ebből könnyen elbírálható, vajjon csakugyan a leánymérés dolga volt az első s tényleg olyan nagy dolgot láttam-e benne? Elvégre, ha igaznak bizonyul, mégsem oly természetes és érthető dolog, ha egy fiatal leányt két zsidó éjnek idején spárgával móreget, kivált Solymosi Eszter eltűnése és az akkor már ismeretessé vált hullacsempészet után. Lehet, hogy semmi új nyomra nem vezet, de az is lehet, hogy közelebb visz a rejtély felderítéséhez. Napokig tartó vizsgálatról szó sem lehetett. Mindössze egy-két órát szenteltem Tóth Borbála különös panaszának megvizsgálására. „Utoljára is az sült ki, hogy a Borcsa leány csak álmodta az egészet” – írja Eötvös (II. 129.). Természetesen ez sem igaz! Szálkai Eszter (184. naplószám) vallotta, hogy a kérdéses alkalommal éjféltájban Römer és Klein sokáig beszélgetlek zsidóul az ő fekvőhelyüknél állva. Szoláth Gábortól, aki a kapuból figyelte őket, azt hallotta, hogy 2-3 óra hosszáig is ott állottak. Az ő fekvőhelyük, bárhova akart menni a két zsidó, útjukba nem esett, ö rögtön felköltötte Tóth Borcsát és közölte vele, hogy a két zsidó ott állott mellettük. Azt azonban nem látta és nem is mondta Tóth Borcsának, hogy megmérték volna. Miután Szálkai Eszter vallomásából láttam, hogy Tóth Borcsa ügyében nem érdemes tovább nyomozni, ki sem hallgattam az általa említett Szoláth Gábort. Miért állott a két zsidó a fiatal leányok fekvőhelye mellett olyan hosszasan, tovább nem kutattam. Elvégre nem volt semmi adat annak feltevésére, hogy a tiszaeszlári bűnüggyel bármi kapcsolatban lett volna Römer és Klein titokzatos éjféli beszélgetése. Ezek után állapítja meg Eötvös, hogy „míg a vizsgálóbíró bölcsessége mind a két szemére vakon, a Borcsa leánynak babonás gyermekálmai után hiába futkosott, addig a vizsgálat a főúton csakugyan nem mozdulhatott előre s a tömérdek elzárt szegény ember hiába esenkedett igazságért. A világ néha csakugyan bolond!” Az az egy-két órai munka, amit a Tóth Borcsa panaszainak megvizsgálásával töltöttem, olyan éjjel-nappal tartó megfeszített munka mellett, amelyre egészségem veszélyeztetésével kötelezve sem voltam a tömérdek – Eötvös szerint – természetesen ártatlanul elzárt szegény ember fogságát semmivel sem hosszabbította meg. Aki azt nem egy-két órával, hanem több mint egy félesztendővel meghosszabbította, mint később látni fogjuk, Eötvös Károly volt, aki megvárva, míg a csonkafüzesi holttest a felismerhetetlenségig elrothad, a megmaradt csontokat kiásatta s nagy tudományos apparátus felvonultatásával akarta bebizonyítani, hogy a csontok Solymosi Eszter csontjai. Ez a félesztendő nem számít, mert Eötvös munkája az Eötvös-féle igazság kiderítésének célját szolgálta. A másik eset, amit Eötvös gúnyosan „a vizsgálóbíró eszejárása egyik remek részlete” gyanánt tüntet fel: a hernádnémeti titok. Bejelentés érkezett július 5-én, hogy Hernádnémetiben a Paradicsom-csárda zsidó tulajdonosának keresztény szolgálója azt beszélte, hogy a falubeli metsző két idegen zsidót rejteget a hajlékában s ez lenne a két zsidó, aki a csonkafüzesi holttestet szállította. Elküldtem a bejelentést a szerencsi járásbíróságnak, nyomozzon utána, ki az a két zsidó és feltehető-e, hogy ők voltak a holttestszállítók? „Ez immár a vizsgálóbíró eszejárásának egyik remeke – írja Eötvös. Még azt se tudja, hogy az a szolgáló beszélt-e valamit, azt se tudja, mit beszélt, azt se tudja, igaz-e az, amit beszélt, azt se tudja, járt-e ott a két ismeretlen zsidó, ki volt az a két zsidó, s ha ott volt, mi járatban volt ott, azt se tudja, rejtegette-e őket a metsző az ő hajlékában, de még azt se tudja, van-e hát hajléka a metszőnek, tehát semmit sem tud, de azért már tudja, hogy azt a két ismeretlen zsidót az áltetem csempészetével lehet és kell gyanúsítani.” De hiszen éppen azért kerestem meg a szerencsi járásbíróságot a nyomozás foganatosítása végett, mert semmit sem tudtam. Megkerestem éppen azért, hogy megtudjam, lehet-e a két ismeretlen zsidót az áltetem csempészetével gyanúsítani? A nyomozás kiderítette, hogy a bejelentésnek semmi alapja nincs. „Semmi se sült ki – állapítja meg Eötvös –, s hogy azután egy csomó eljárási költséget kénytelen volt az állam kifizetni s hogy azalatt, míg az eljárás folyt, 30-40 ember kénytelen volt a börtönben ok nélkül ülni, s a hernádnémeti titok felderítésével várni, ez is kisült ugyan, de az nem tartozik a dologra.” Természetesen mindebből egy szó sem igaz. A nyomozást, mint már jeleztem, nem én, hanem a szerencsi járásbíróság foganatosította, azalatt tehát természetesen a vizsgálat fennakadás nélkül folyt Nyíregyházán és Eszláron. A hernádnémeti titok felderítésére senkinek sem kellett várni, a szerencsi járásbíróság nyomozása egyáltalán nem befolyásolta a vizsgálat menetét s egy perccel sem hosszabbította meg a szegény ártatlan 30-40 (!) ember fogságát, annál kevésbbé, mert az egész eljárás folyamán összesen húsz ember volt letartóztatásban, ezek közül is csak tizenketten maradtak a végtárgyalásig fogságban, a többiek még a vizsgálat befejezése előtt, részben július végén, részben szeptember közepén szabadultak. Eljárási költség egy krajcár sem merült fel. A csonkafüzesi holttest eredménytelen exhumáltatása, a három budapesti egyetemi orvostanár szakértői szerepeltetése ellenben több költségbe került az államnak, mint a nyomozás és vizsgálat során felmerült összes költségek együttvéve. Ami miatt tehát Eötvös a Tóth Borbála esete és a hernádnémeti titok kapcsán a felelősséget reám hárítja: a vádlottak hosszú vizsgálati fogságának, a tetemes bűnügyi költségek felmerülésének okozója ő maga volt!