Leesett a tantusz?
Hordozható telefonba tanácsos beírni a szükség esetén értesítendő számát. A legközelebbit. Mert ha veled van a Jóisten, akkor is tartsd szárazon az aksit. Legyen kéznél a támasz, a kedvenc slágered és minden titkaid.
1957 nyarán épp útban voltam afelé, hogy a fekete bakelit, kúpszerű magántelefonnal először találkozzam. Bizonyára volt ilyen Kisújon is, de az ismerős házakban – ház, lakás egyre ment – nem létezett. Minek is? Működött a hírforgalom az ártézi kútnál. Magántelefont majd csak az én nagy utazásom következtében Pesten, a főbérlőnknél látok, s odateszem mellé a fillérjeimet. Komáromiék egyre nagyobbat néznek, értem én, s aztán csak az utcasarki fülkébe tartok Anyut felhívni. Várok a soromra. A kapcsolás akkor jött létre, ha leesett a tantusz.
Azon a nyáron a vonaton sem telefon, sem rádió nem szólt még. Az már a lélek titka, hogy a kupé döccenésének ütemén miért vesz erőt a ringatás, miért hallik át az évtizedeken az akkori slágerek közül egy. És még egy. Fel nem érhettem ésszel – vélem felnőtt gőgösen. A hangulat vitte a vonattal a gyerekembert, aki csak érezte az eszmei mondanivalót.
Nagyanyó, a vasutas-feleség figyelmesen hallgatta a fülkénkben az idegen nénit. Ha kellett, bólintott, néha rácsodálkozott: – Ne mondja, kedves! – És kérdezett is, hogyne. Kíváncsiságból? Illemből? Ki tudja már. Nagyanyó semmi pénzért nem ment volna világgá. ’56 előtt is, utána is hazaszerető kommunista volt.
A néni volt számomra az első élő ember, aki – leszámítva a fogságot viselt férfiakat – idegenből tért haza és idegenekről mesélt. A belgákról, akik gazdagok, akik rendesek, akik befogadták. Nem volt baj velük az égadta világon semmi! A néniék két gyerekkel járták meg Belgiumot. Nem tartották őket piszkos idegennek, se komcsinak, se disszidensnek, akadt munka, ennivaló, fedél. De a belgák keveset mosolyogtak, s nem szoktak volt a kútnál, a telefonfülke előtt és a vonaton jó szívvel csevegni.
A szerelvény ma is szebben suhan ott, mint a hazai. A fülkében ismeretlen kongói, amerikai és jamaicai társalog. Nem illik kimaradni, hiszen nem vagyunk belgák. A miről és a hogyan teljesen közömbös. Belgium nyugodt, gazdag, a belgák korrektek. Forradalmuk csak egyszer volt, nálunk egymást éri. Ott van munka, lakás, megélhetés. És egy telefonszám. A fiamé. Kint vannak, két gyerekkel.
Be is ütöm a telefonomba: ICE +32 *** ****
