Ha már Jusnak sem, Róna Gyurinak sem ígértem...

Mottó:    „Aztán kimentem a fürdőszobába, és hánytam egyet. Miután végeztem, belebámultam a tükörbe. Nagy, fekete szőrök álltak ki a pofámból. Hirtelen rám jött a szarás. Nagyon jól esett.” (Bukowski)

A mottó nem ritkán a mű szerzőjének példaképére, mesterére vagy az alkotás eszmei előképére vonatkozó idézet. (Wikipédia.) Szinesíti a közlést, lényeget emel ki, nem ritkán fonákját mutatja meg az utána leírt jelenségnek..

Itt a Nolblogon legtöbbször Róna Gyuri, a konzervatív elitista alkalmazta különleges bravúrral, hiszen emlékezetem szerint csak maga a mottó ténye volt állandó nála, tartalma bejegyzésről bejegyzésre, témáról témára változott - és passzolt. Étlapi nyelven akár így is fel lehetett volna tüntetni szösszeneteit: napi közéleti zöldségek, epésen, gazdagon.

Jus blogjában figyeltem fel a névre, amellyel indított. Jus az egyik legtiszteltebb vitapartnerem volt, míg el nem hagyta a kiüresedő terepet. Találgattam, ki a csuda lehet az a gondolkodó, próféta, modern zeneművész, akinek a szellemisége mottóvá vált nála? Miféle értékek mentén (Brrrr!) találkozott össze a szenvedélyes zöldpárti, a jogkereső, az embervédő jus ezzel az ismeretlennel? Miért fontos Bukowski neki?

Őszintén szólva tájékozatlannak éreztem magam a név láttán. Hiszen blogbarátném meríthetett volna lédig bölcsességekből eleget, Einsteintől például a végtelen fogalmáról, vagy ide vágó magabiztosat Russeltől: "Az a baj a világgal, hogy a hülyék  mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel." De mit vacakol jus ezzel a Bukowskival? Felér vajon a gyakran idézettek bármelyikével?

Mit is akart a bloggerina Bukowskival mondani? Ez az irodalomórák legkényesebb kérdése, s én sem hagyom ki az utalást a közhellyé vált, Arany Jánosi reakciót a félre-elemző kritikára. (Érdemes rákattanni!). A blog rövid műfaj, árnyalt vélemény ritkán fér bele, ezért néha becsúszik egy-egy bosszantó sommás megállapítás a másik emberről. Magabiztosan bizonytalan elmék állítják azt is, amit a szerző nem gondolt, nem írt, de mit lehet tenni? Ez a királyi út a megsemmisítéshez. Pedig a probléma megmarad. Ott, ahol keletkezett. Belül.

„Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt,  míg magunkat nem ismerjük.”

Kedves Jus, megjött a Posta. Köszönöm a feladványt. A nyers őszinteséget.

„Közben valaki csöngetett. Kitöröltem a seggem, magamra kaptam valamit, és kimentem ajtót nyitni.”