25 éves a folyóirat
25 éves a folyóirat
Szubjektív. Májusban kezdeményezte, de csak a júniusi illetményemen vettem észre. Egyetlen feleségem kiszámolta, hogy neki megéri, végül én is rábólintottam. Ezután elvált apaként megfosztottan és kifosztottan vegetáltam ahogy illik, nem futotta könyvre, újságra. Utazni a Magyar Történelmi Társulat konferenciáira és továbbképzéseire az iskola számlájára nyílt lehetőségem. A PDSZ I. kongresszusán ismertem meg alternatív Szabolcs Ottó mivoltában Miklósi Lászlót, de arról nem tudtam, hogy akkor és ott fogamzott meg a Rácz Árpád főszerkesztésében megjelenő Rubicon ötlete.
Az új folyóirattal a húgom barátkoztatott össze, aki budapesti történelemtanárként rendezői és terjesztői feladatokat vállalt a TTE és a Rubicon mellett. Az előbbinek nem éreztem a hiányát, de a veszteség töredékét pótolandó Marika halála után mégis beléptem. A Rubicon legelső, kék-fehér-fekete példányait konszolidáltabb, az előfizetést is megengedő időkben pótoltam. A mára megszűnt Históriáról, amely korszakos szerepet játszott a történelmi közbeszéd alakulásában, szintén nem mondtam le. Főszerkesztője exhibicionizmusától eltekintve ma is fogyasztható mindaz, amit képviselt, ám változik a divat: van helyette History, oszt sznobnapot!
A Rubicon nem az árával lett versenyképes. Merészebben nyúlt a kortörténeti problémákhoz, a szerzőket nem csak a baráti-kollegiális környezetből (MTA Történettudományi Intézete) válogatta, mint a História. Dinamikusabb, frissebb, fiatalosabb volt és maradt, a küllemét tekintve számomra túlzottan is. A kamaszkori pattanások, azaz a szövegek és az igen jó illusztrációk önkényes tördelése, valamint a cikkeket támogató kronológiákból a múlt idő kényszeres száműzése bosszantott. Furcsálltam a lapszámok folyamatos, évfolyamot mellőző sorszámozását.
Sine ira et studio – tanultuk Padostól az általánosban. Bizony, ezt a követelményt a reáltudományokban, sőt a matematikában sem könnyű érvényesíteni, hát még egy történelmi folyóiratban! Legtöbb tájékozatlan ezért úgy képzeli, hogy a történettudomány berkein belül csakis részrehajló eredmények születnek. Azé a múlt, akié a jelen! Hogy a Rubiconban nem így lett, az a szerkesztő érdeme. A kutatók lehetőségeinek határairól a 2003. évi 6. számban olvashattunk Romsics Ignác akadémikustól.
A rendszerváltás utáni oktatáspolitikai törekvések legjelentősebbjének tartom a történelem tantárgy ideológia-mentesítését. A tények mindenféle (hazafias, vallásos vagy marxista hitbéli) elfogultságoktól mentes tárgyalásához, az e felfogáshoz alapul szolgáló tanári szemléletváltáshoz nagyszerű segédletként szolgáltak az egyes Rubicon lapszámok kivehető, adattárakat, adalékokat tartalmazó bónuszai. A fénymásolók, szkennerek megjelenésével értelmetlenné, sőt: tanórai felhasználási akadállyá vált a könyvkötészet. Ettől a felismeréstől kezdve a lap tárolására is úgynevezett irodai papucsokat használtam.
A Rubicon mesterkurzusai érdekesebbnek tűntek, elérhetőbbek voltak, mint a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatáé. Az „átkozott liberális hazaáruló” oktatásirányítás nemhogy fizette, de el is várta a szakmai továbbképzést, és sokféléből lehetett választani. Egy ízben azért szálltam fel a kora hajnali pesti vonatra, hogy Kubinyi András előadását meghallgathassam. Felejthetetlen élmény volt, mivel a professzor úr egészen estig késett, s az animátor-főszerkesztő engem, az ismeretlen köztanárt engedett helyette előadást rögtönözni. A hallgatóság nem panaszkodott, sőt! Nemcsak a honorárium lepett meg, de ellepett a büszkeség is, mert a katedrán kevéssel utánam Heller Ágnes következett…
Később én is átléptem egy Rubicont, s a lehető legelső alkalommal éltem a válás lehetőségével. A kockát elvetve változtattam az életformán, iskolámból nyugdíjba mentem. Ekkor érdemes ifjabb kollégámnak csalódást okozva határon túli középiskolába juttattam el a História és a Rubicon összesen 47 évfolyamát, a kincset érő mellékletekkel együtt. Az előfizetés egy másik jó barát révén oldódott meg. Számomra itt a városi könyvtár, az interneten némi kötekedés, és egyes, különösen érdekes számok megvásárlása.
A Rubicont nem lehet átlépni mégsem!
