Atlasz voltam

Atlasz.

Kérlelhetetlen Antigoné

2017. május 15. - Atlasz.

A kishúgom

Vannak kérdések, amelyeket az ember nem tesz fel. De ha más valaki szembesít velük, akkor elemi erejű valóságuk mellbe vág. A húgom osztálytársa kérdezte:

– Ugye nagyon szerettétek egymást? –

Micsoda feltételezés volna, ha a válasz fele nem lenne a kérdésben! De vajon én?! Én hogy állok a válasz másik felével?

1953_tajan_marika_vl_2005_08_28_19-48-20_3218x2040.JPG
Járni és beszélni, a világot a magam számára fogalmilag berendezni akkor kezdtem, amikor Marika megszületett. Mintha mindig velem lett volna. Évekig együtt éltünk meg minden fontosat: az otthont, a családot, majd a szülők hiányát. Nélküle nem létezett senki és semmi számomra addig. Elválásunk aztán megérett a növekedéssel: én anyámhoz – de meglehet, a közelében lakott nagylány kacér pongyolájához is - erősen vonzódva – otthagytam őt kisújszállási nagyapáméknál. Mikor Marikát korai nővé válása következtében a János-kórházba utalták, esténként fent csüngtem a gyermekosztály magasföldszinti rácsos ablakán. Őt látogattam, mosolya ragyogott, tapsikoltak a többiek. Később Marika is „felköltözött” a „lyukba”, a budai villanegyed kicsiny albérletébe. Ott, a szuterén folyosóján vertem meg elszántan valakit. Andriska leparasztozhatott, de a kishúgomat gonosz szavai nem érinthették.

Antigoné fivérét élete árán is elgyászolni kész igazságáról mit se tudtam. Ha nem húgom, hanem öcsém vagy bátyám született volna, akkor beértem volna – mint máskor is – puszta illendőségből verekedni.

Nekem féltizenegy évesen megadatott, hogy magam döntsek arról, kivel akarok élni. Ez a fiúk sorsa. Anyám se hívott, apám se tiltott. A húgom, nálam apásabb, inkább utánam, mint anyánkhoz költözött. Felnevelő nagyapámék – beletörődve, ahogy szokták – elfogadták választásunkat: – Majd visszajönnél még...

Hogy az ember a szüleihez, vagy a testvéréhez kötődik inkább, az a gyermek-elhelyezési perekben automatikusan dől el. A szülőcsatornával rendelkező fél érdekeit nem írja felül erkölcsi törvény. A kirendelt védő – Antigoné – távollétében az alkalmatlanságot, szeretetre képtelenségét Kreón nem mérlegeli. Bennünket apánk és anyánk jobban szeretett annál, hogysem rajtunk keresztül a másikon bosszút akartak volna állni. Ők rossz házasságukhoz jó embert választottak. Én nem.

Életünk attól kezdve, hogy a köldökzsinórtól meg kell szabadulni, nem más, mint kötődések és elszakadások sora. Az elszakadás és a ragaszkodás hatvan év óta vállalt felelősségem. A megbocsájtás most és mindörökké a húgomé. A szeretetben kérlelhetetlen Antigonéé.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8812506339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CsipkeRózsa 2017.05.15. 14:18:37

Tetszik az írás, mint mindig.

Atlasz. 2017.05.15. 15:39:30

Örülök, hogy ismét rábukkantál. Annak is, hogy leírtam. Ritkán történik meg... <3

Dórémi 2017.05.18. 13:48:19

No itt is megtaláltalak, igaz nem a régi Nol, de jó volt olvasni :)

Atlasz. 2017.05.18. 19:24:14

Dórémi, a régi nolblog már az utolsó évben sem volt a régi! Mégis, hálás vagyok, hogy sok jó embert megismerhettem! Vagy nicket? Az is jó! Meg néha kicsit megszólalni - itt.