Atlasz voltam

Atlasz.

Elárult Anteusz

2017. szeptember 21. - Atlasz.

Lenny Bruce (1925 – 1966) stand-up komikus, a társadalomkritikus szatíra mestere szerint az egyetlen motiváció minden előadóművész számára: 
Figyelj, Mama! Nézd, mit csináltam!

 

Valóban a mama – és nem a nagyanyja! – volt az, akihez a művész – a korán felbomlott család tagjaként – vissza-visszatért, később együtt is dolgozott vele a színpadon. Miért ne lett volna fontos számára az anyai elismerés?!

De vajon hogy fest mindez a mi hétköznapi életünk színpadán?

 

Úgy véljük, az anyánkhoz fűződő kapcsolat olyan semmi máshoz nem hasonlítható közösség, amely a köldökzsinór elvágása után sem szakad meg. Hiszen az anyák mind azt állítják, hogy feltétlen szeretet köti hozzájuk a gyermeket. A közvélekedés úgy tartja, hogy az anya az ember minden vétkét megbocsájtó, őt feltétel nélkül elismerő, küzdelmeit segítő biztos menedék.

A görög mitológiában az anya ősképe Gea, a Földanya. Fiának, az ő Anteuszának minden küzdelmében a vele helyreállított közös létezés legyőzhetetlen erejét adja át egyetlen érintéssel. Ha ez a kapcsolat nem lehetséges, Anteusz elvész, ereje odalesz.

A fiú támogatásért az anyja szoknyájához bújik. Az anya a bizalom és a hűség. A közös szívdobbanás, az első ölelés, ahová minden Anteusz szeretne visszatérni.

– Figyelj, Mama! Nézd, mit csináltam! – így Lenny Bruce.

 

Az én kiskamasz fiam:

– Anyu mindig magasabbra teszi a lécet, mint amekkorát át tudok vinni! –

Mit válaszolhattam volna? Magyarázzam el neki, amit irtózott volna hallani?!

Nem voltunk méltók, nem voltunk elég jók ahhoz, akinek azért adóztunk anyák napján, hogy legyen mit szemétre dobnia. Tűrtem, hallgattam – micsoda ember az ilyen?! A fiamból mégis válási árva lett, s akkor maga tiltotta meg, hogy az anyját, az anyai szív rejtelmeit szóba hozzam. Dehogy is akartam felzaklatni!

Aztán az egyik első, közel két év utáni „láthatáson”:

– Anyu azt mondta, hogy rosszak vagyunk, Petivel együtt költözzünk hozzád! –

Egykori otthonunkból a gyerekek hetes elhelyezésbe kerültek. Eleinte azt se tudtam hová lettek! Nem kérdeztem a győzedelmest, engem többé sem ezzel, se mással nem zsarolhatott. A fiamat velem is, a maga elvárásaival és minden egyébbel – igen. Mit felelhettem hát?

– Gyertek! Hova máshova?! –

Többre nem tellett, hiszen csak apa vagyok, a drámai vétséget elkövettem. Anyja helyett anyja nem lehettem.

 

Anteusz apja, a Tengeristen sem tudott a Földanyától elszakadt fiának segíteni. 

Lenny Bruce utolsó szavait mégsem a mamához intézte. "Beloved father – devoted son. Peace at last." 

Anteusz megbékélt azzal, akivel lehetett.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr2412880870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.