Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://atlaszblog.blog.hu/2020/09/03/blogger_atlsz
Blogger Atlasz
2020-09-03T08:48:25+02:00
2020-09-03T08:48:25+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p>Aki ismeri az idős emberek hallgatását, azokét, akik akkor sem szólnak, ha utódaik nem ugatják le őket. Mert fogynak az egyivásúak ,, akikkel "félszavakból is megértik egymást", s lassan-lassan maguk is elhiszik, hogy abban a jelenben, ahol <em>random </em>divatok celebjei alakítanak <em>brandet</em>, az ő nyelvüket <a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">"nem érti senki, s nem is akarja megtanulni"</a>. A locsi-fecsi persze ontja, önti, szórja szanaszét lángeszét, s ugyanúgy nem törődik azzal, hogy mások reagáljanak rá, mint ahogy mások meg sem kísérlik. A rendezett, szervezett belső monológok a legkegyetlenebb vitákat ott belül gerjesztik. Kiadás előtt. Mégis: ezek a mondandók a másik emberhez kívánnak eljutni. Épp emiatt formálódnak meg blogbejegyzésként.</p>
<p> A közösségi blogolás megszűnt </p>
<p>Megszűnt, mert évekkel ezelőtt a Freeblog és a Népszava után a Népszabó is felszámolta a bloggerek oldalát, ahol az amatőr szerzők, írogatók bizonyos nagyságú, elsősorban egymás közti nyilvánossághoz juthattak. Elsüllyedt egy véleménycserélő sziget, ahogy a középkorra vonatkozó terminológiával mondanánk: <strong>a szabadság kis szigete</strong>. Agyszüleményeink persze továbbra is szórhatjuk szanaszét a virtuális világba, de a kölcsönösség jegyében kialakult bloggerközösségre és az egy helyre csoportosult "csak" olvasókra és kommentelőkre immár nem számíthatunk. Ellentétben a profi közírókkal, másféle bérünk, mint az olvasói érdeklődés - nem volt. Most már nem is lesz. Hogy ezután mi motivál majd, nem tudom.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/9731628354a93ec61cfcb61a06fd845c.png" /></p>
<p>A még színes nolblog.hu oldal szerkesztői ajánlója. Első helyen a Vezér bejegyzés a Szervilis bunkók, az Ajánlóban, a 24 legjobbnak ítélt között egy másik írásom.</p>
<p>Mindazoknak, akiket érdekelt, hogy mi foglalkoztat, elérhetővé tettem a közölhető magánéleti, szakmai és közéleti témájú emlékeimet, fejtegetéseimet a honlapomon. Lehetőséget adtam a hozzászólásra bárkinek, akinek kedve támadt. Nem tiltottam ki senkit, sem ismerőst, sem ismeretlent - pedig az a blogomban is lehetséges volt, nemcsak a Facebookon. Inkább örültem, ha valaki korrigált. </p>
<p>Ugyanakkor nem terjesztettem személyhez címzetten, választ provokáló levélben, amit írtam. Nincs kellemetlenebb ismerős, mint egy bennünket üldöző alanyi költő, vagy egy országot-világot kiokosító megmondó ember. De az írásaimban megemlített érintetteknek - ha lehetséges volt - többnyire kommentár nélkül elküldtem a blogbejegyzést: tudjanak róla.</p>
<p> </p>
<p>A blogba írás különbözik attól, amit az ember az asztalfiókba vagy a naplóba tenne. A blog - engem legalább is - gondosabb fogalmazásra, szerkesztésre, egy-egy kép, dal beiktatására, kiegészítő információk belinkelésére késztetett. Ennyi előzékenységet és érdekessé tételt igazán megérdemeltek azok, akik az idejük egy részét a közleményeimre, azaz rám szánták. Meg aztán: hiú az ember. Ha ezer meg ezer fogalmazást <strong>ki</strong>javítottam (és nem csak javítottam!) adnom kellett magamra, hogy én se termeljek 4-5 "voltos" szóismétléseket, s legyen a szövegnek eleje és vége, meg valami olvasni érdemes a kettő között. Több mint hat évig gyakoroltam bloggerként a szövegalkotást. Szórakoztatott, néha partnereimet, olvasóimat szintén. Elegen olvastak!</p>
<p> </p>
<p><strong>Atlasz</strong> blogom a nolblog.hu-n 2009. szeptember 4-től 2015. május 9-ig íródott. Az utolsó komment december 14-én érkezett. Az összegzés 2015. december 31-ig 107 bejegyzés, 2907 komment (közel fele a szerzőé!). Elsősorban én-blog volt, egyéni, családi, baráti emlékekkel, tartalmakkal. A táblázatban a legnagyobb érdeklődést kiváltottak szerepelnek:</p>
<p>Bejegyzés Letöltés</p>
<table width="412">
<tbody>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Doc. 3. szakdolgozat ismét</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>6280</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Miért éppen francia? 5.</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1815</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Ő lépte át a Rubicont, nem én</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1128</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Az esztenán</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1099</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Miért éppen francia? 3.</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1018</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Miért éppen francia? 1.</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>989</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">A Révész-bicska</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>916</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Az utazó tanár kollokviuma</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>849</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Kiss József</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>840</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Minden májusban anyák napja</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>804</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Fészekmelegben</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>793</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Ki volt Pados Pál?</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>789</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Miért éppen francia? 4.</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>778</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Škvorecký</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>764</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Blogisztika</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>754</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Miért éppen francia? 2.</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>718</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Péter krisztusi korban</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>696</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">A tekintélyről</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>688</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Nem szabad hazudni!</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>681</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="358">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Ez a könyv a repülőkről szól, a magyar repülőkről.</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>672</p>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p> </p>
<p>A <strong>Hatkiló</strong> blogot 2009. szeptember 25-én nyitottam, tanári-nevelői pályám dolgait töltöttem ide fel 2015. szept. 15-ig. Az adatok 2015. december 31-gyel zárulnak.</p>
<p>Bejegyzés Letöltés</p>
<table width="400">
<tbody>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Mit és hogyan tanítottam az "átkosban"?</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>1479</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">A verés a szaktudás alternatívája?</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>1422</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Így éltünk Kisterenyén</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>1347</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Holt költők hullámhosszán</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>1217</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Családba kerülni: az jó!</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>1087</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Egy autonóm ember</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>976</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Tanbanyák az osztálykiránduláson</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>958</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Taní</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>920</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">A katedrális és a kardinális</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>910</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Közönséges munkanapok 1974-ben</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>907</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Rácz Joli</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>852</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Honvédelmi nevelés</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>833</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Ballagásra</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>750</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Az óravázlat</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>690</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">A legfeleslegesebb történet</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>679</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Félreismert zsenikkel vannak tele a tanárik</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>678</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Fényképek</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>678</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Honvédelmi nap</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>674</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Oktatási-nevelési hagyományok</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>651</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="337">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Vágányzár</a></p>
</td>
<td width="57">
<p>639</p>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p> </p>
<p>A <strong>Hordó</strong> 2010.01.02-ától 2015.12.28-ig tartalmazott bejegyzéseket. Közélet, politika, közbeszéd volt a téma, s számos kapott és továbbadott vicc. Közülük egy szerepel a legolvasottabbak között. A statisztika 2015.12.31-ig tartalmaz adatokat.</p>
<p>Bejegyzés Letöltés</p>
<table width="398">
<tbody>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Süketek párbeszéde</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1956</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Nem tudhatom, hogy kinek mit jelent:</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1916</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Tákolmányos antiszemitizmus</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1894</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Miért fagyott be a pokol?</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1549</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Megérte a Nyugatnak?</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1431</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">"Isten sír még a vétkesek kiontott vére után is"</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1386</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Irrigátor gubernátor malomjátéka</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1363</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Blogisztika</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1317</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Egy magyar Biblia</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1286</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Koccintsunk</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1159</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Ελευθερία και δημοκρατία</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1104</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Akkor...</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1071</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Tejtestvérek a manézsban</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1067</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">A baloldaliság tartalma és viszonylagossága</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1047</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Civilizáció csak egy van</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1037</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">A francia katona</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>1001</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Kinek a nevében?</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>938</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Nyírfának, Valikának</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>916</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Kettős kötés</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>902</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td width="344">
<p><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/8713996128833442903">Nach der Heimat!</a></p>
</td>
<td width="48">
<p>899</p>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p> </p>
<p>A honlapom azonosít. Egyelőre. Mindig nehéz mérlegelni, mennyire legyek nyílt, őszinte, mely témákat boncolgassak. Szívesen lennék személyesebb - ám a szemérmesség még bloggerré válásom előtt, kiskamaszkoromban települt belém a református erkölcsű környezetben. Nem ismertük a fülbegyónást, sem a nyilvános önkritika/önvallomás pravoszláv eredetű bolsevik rituáléját, csak a főszabályt: Le ne térj az egyenes útról! Erre törekszem.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F09%2F03%2Fblogger_atlsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F09%2F03%2Fblogger_atlsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F09%2F03%2Fblogger_atlsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Blogger Atlasz"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/09/03/blogger_atlsz#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/16186006" border="0" /></a><br /></p>
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/9731628354a93ec61cfcb61a06fd845c.png
https://atlaszblog.blog.hu/2020/09/01/marjalaki_utca_45_a_kapuban
Marjalaki utca 45. A kapuban
2020-09-01T12:51:46+02:00
2020-09-01T12:51:46+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/beres_beolvasas0007.jpg" alt="beres_beolvasas0007.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="373" height="562" />A kapuban ritkán álltak ők egyszerre ketten. Akkor biztosan, amikor a távoztában fényképet készített vendéget kikísérték. Meglehet, hogy a Béres Kálmán bal kezében hagyott táska a fotósé. Posztós Teréznek pedig a vessző nem a járáshoz kellett. Talán a kotlót és a csirkéket igazította befelé vele, mert a kapun keresztül a késő délutáni naplementében Szekfű, a csordából kiváló tehén önállóan közlekedett. Akácfák látszanak mögöttük, a léckerítés és a nyitott kis- és a betett nagykapu. A ház asszonya lábszára mögött kifelé dűlő, élükre állított téglákat vehetünk észre, ezeket nem úgy rakták le, mint a többit.</p>
<p style="text-align: justify;">Kerítéskarók és korhadó deszkák övezték otthonunkat. A gyalogkapu mellé belülről két-két lapos tégla került a néha száraz, máskor vizes talajra. Ezeket tartották meg az élükre állított téglák, ezekre állva lehetett kényelmesen szemmel tartani a környéket a kerítés felett, belülről szemlélni a kinti történéseket. Nagyanyám nagyon szeretett itt állni, a ház falától kétméternyire, párhuzamosan az utcával, de a léckerítésen belül.</p>
<p style="text-align: justify;">A járókelők, felnőttek-gyerekek ismerték az egyszemélyes térfigyelő rendszert. Az illendő – Csókolom! Hogy tetszik lenni? – kérdésre Teréz néni gyakran válaszolta: – Grófosan pénz nélkül! – A csúfondáros mondatot a benne rejlő társadalomkritikával már-már elfelejtettem, hiszen nem nekem szólt. Megörültem a rokoni emlékeztetőnek.</p>
<p style="text-align: justify;">A kaputól jobbra a város közepe iránt tekinthetett, arrafelé szaporodtak a nagyobb, igényesebb házak. Szemben a nagy, kanfarú házba, amelyben Pál Jenő lakott, a legritkább esetben jártunk. Ettől jobbra a Móricz Zsigmond utca sarkán Papp Ferenc bácsiékhoz, Esztike néniékhez gyakrabban. Szintén a túloldalon balra a Malom utca sarkán Vargáék laktak, a gyerekekkel gyakran csúfoltuk egymást. Mondtam rájuk, hogy tetvesek, bár akkoriban nem tudtam, hogy a tetű tényleg létezik, nemcsak úgy mondják. Hiszen a Varga gyerek is valótlanságokat újságolt arról, hogy a gyereket a szülők csinálják, sőt: Jézuska sincsen. Eme felháborító dolgokat az ártézi kútnál mesélte, velük szemben, a mi oldalunkon. Nagyanyám bizonyára a piacra ment vagy a boltba, csakis a távollétében kerülhetett sor a kút körüli kötekedésünkre.</p>
<p style="text-align: justify;">A közvetlen szomszédos Marjalaki utca 47. számú beltelek előtt Prónay József hódmezővásárhelyi kútfúró mester 1937-ben kezdte meg a fúrást. Megbízást kapott, hogy 300 méter mélységig haladjon. Minthogy azonban még ebben a mélységben sem talált elegendő vizet, a fúrást tovább folytatva 476 méter 44 cm mélységgel fejezte be a munkát, ahol olyan bővizű réteghez jutott, mely évtizedekig folyamatosan szolgáltatta a bőséges mennyiségű jó ivóvizet. Percenként 200-250 liter vizet adott, hőmérséklete 35 Celsius fok volt. (Kisújszállás város története. III. Kisújszállás, 1988. 142. oldal).</p>
<p style="text-align: justify;">Az ártézi kút szinte nagyanyámék udvarának tartozéka lett, amely a telekkönyvi adatok szerint két részből állt: a kisebbik, utcához simuló téglalap sarkához ugyanolyan közel esett a kút, mint a szomszédos 47. szám utcai kapujához. Ott, Varróék hadra fogható vízőr nem lakott, így aztán a kardos menyecskére, Béres Kálmánnéra hárult a feladat.</p>
<p style="text-align: justify;">Teréz néni úgy őrizte a „meleg kutat”, hogy még a rokon gyerekeket is elzavarta onnan. A másod-unokatestvér Varga Pisti és Posztós Laci haragudott ezért. Egyikük írta: – Akkor tudtunk a kút alatt megfürödni, ha nagyanyád nem volt otthon.</p>
<p style="text-align: justify;">A vezetékes víz korszakában fel sem mérhető a közeli vízvétel jelentősége. Nekünk volt az udvarban ásott kutunk, mégis, ivásra, főzésre, mosásra és tisztálkodásra egyaránt az ártézi kút vizét használtuk. Nem kellett messzire mennünk, bár így is takarékoskodtunk a vízzel. Nem úgy, mint egy faluról szalajtott funkcifeleségnek Százhalombattán, az egykori szocialista városban! Ő arra vágott fel, hogy forró folyóvízben mosogat… Nagy dolog: nem tett mást, mint megnyitotta a csapot. Nekünk az ötvenes években sokkal értékesebb és megbecsültebb volt a kút minden liter vize, amit, ha nem is túl messziről, de magunk hoztunk haza, nem a vezeték.</p>
<p style="text-align: justify;">Váczi Mihály <em>A mohos favödör</em> kútvizére emlékezett Rákos Sándorral (A zsezse madár. 1964. 163-165. oldal). Szívből szóló őszinte líraisága megható, és már-már túlzásnak éreztem egykor, mert az a szegénység egyáltalán nem vonzott, inkább taszított engem. Annak a falvaktól kilométerekre lelhető, épp ezért nagy szomjakat oltó kútvíznek az íze számomra keserűbb a mienknél, a kitárulkozás pedig zavarta falusi szemérmességemet. Nem akartam érteni Váczi szégyentelen szegénységét. Ahogyan az ötvenes-hatvanas évek filmjeiben a Horváth Teri ábrázolta iszonyú szegénység is taszított. Így hát nehezemre esik a lelkemet kitakarni, felragyogtatni a tiszta kútvíz tükrében. Pedig mit nem adnék azért, hogy még egyszer ihassak a mi kutunk langymeleg, könnyű vizéből!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/posztos_terez_varga_maria_tihanyi_attila_2007_03_24_20-44-50_2062x2784.jpg" alt="posztos_terez_varga_maria_tihanyi_attila_2007_03_24_20-44-50_2062x2784.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />Több utcahosszról jártak az emberek Marjalaki utca és Malom utca sarkára – vedrekkel, kék zománcos kannákkal, a gyerekek kicsi bádogkannával is. Útjelző bástyatoronyként magasodott fel sík vidékünkön egy tégla és faépítmény a fontos létesítmény mögött. Magamban víztoronynak neveztem, pedig nem az volt. Magát a vízcsövet is – néhány lépésre tőle – festett deszkával borították. Idővel eltűnt a kút fakabátja is. Pedig megérdemelte, <em>jól adta!</em> Úgy emlékszem, de ebben nem vagyok biztos, hogy egy ideig folyamatosan ontotta a vizet az egyetlen hajlított csövön. Ha az ember betapasztotta a végét a kezével, akkor a vízszintes részen felül fúrt lyukon felszökött a vízsugár: egyből a szájba, néha orrba is.</p>
<p style="text-align: justify;">Estefelé várakozni kellett, amíg a három oldalról beton kerettel védett cső alá tett edények egymás után megteltek. A felnőttek közt ritka szavú beszélgetésekkel telt az idő. Aztán a megfáradt emberek vállukra vették a <em>pitlifát</em>, a tartórudat, amelynek két végéről kampók csüngtek le, s azon ki egy-egy vödör, ki két-két kanna víz súlyával ballagott haza.</p>
<p style="text-align: justify;">A kúton túl, dél-keleti irányban kinyílt a láthatár. A Malom utca túloldalán pár háznyira balra véget ért a város, a Sóhaj utcái nem látszottak, jobbra pedig a Vay-malom mögött az iskola rejtőzött, távolabb tőle a számomra ismeretlen Dühöngő. A két településrész között, messze-messze lehetett valahol a Csordajárás, s úgy képzeltem, a rét, a sokat emlegetett kisújszállási Nagyrét is. Nem szerepel a térképeken.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F09%2F01%2Fmarjalaki_utca_45_a_kapuban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F09%2F01%2Fmarjalaki_utca_45_a_kapuban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F09%2F01%2Fmarjalaki_utca_45_a_kapuban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Marjalaki utca 45. A kapuban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/09/01/marjalaki_utca_45_a_kapuban#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/16182240" border="0" /></a><br /></p>
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/beres_beolvasas0007.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2020/08/30/marjalaki_utca_45_a_porta
Marjalaki utca 45. A porta
2020-08-30T16:26:17+02:00
2020-08-30T16:26:17+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Mikor a nádfedeles kis házat szóba hoztam, régi barátném – a szó nem azonos a barátnővel – </span><b>kunyhónak </b><span style="font-weight: 400;">értelmezte, éppen ő, aki a magyaron kívül három nyelven tudós az internetes lingvisztikában. Pedig micsoda különbség! A kunyhó egyterű, alkalmi szállás, padlás, mennyezet nélkül. Nem lakik abban csak a csősz, ha </span><span style="font-weight: 400;">őrizni valót</span><span style="font-weight: 400;"> bíztak rá kint a határban. A halászkunyhó a Tisza-vidéken hasonló: éppen meg lehet aludni benne, de a részben talajszint alá ásott menedék mégiscsak munkahely, szerszám- és készségraktár. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban alkottak újjá egyet az emlékezet számára belőlük. <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/e8ab61becf2f5ef7dc70698bea56932c.png" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-weight: 400;">Putri előtt táncoló roma gyerekek. Révész Tamás felvétele.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Alacsony státuszúak a szintén földes aljzatú </span><b>putrik</b><span style="font-weight: 400;">, ámbár azokban állandóan laknak, nem is kevesen. Cigányok. A putri fala ritkán vályog, gyakrabban a törekkel vegyes sárga föld sarát verik a vesszőfalra, olyat, amilyenből a putrilakók másoknak vetik a vályogot, a házfalnak valót. A kunyhó és a putri tetejét mindenféle növényi anyag, akár nád is boríthatja, de az sohasem válogatott szálakból, szakember által felvitt nádkévékből készül. A hozzáértő nádazó gyerekkoromban, az ötvenes évek első felében is ritka volt, a putrik népe ezt a mesterséget akkor sem űzte, mostanában pedig, aki ért hozzá, németországi luxusvillákon szorgoskodik. </span><span style="font-weight: 400;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A villa szó falu, major vagy épület jelentését tízévesen ugyanúgy nem ismertem Kisújszálláson, ahogyan a nagyatyja által tervezett Bauhaus-stílusú budai villában élt barátném a kunyhóét nem. Meglehet, nem mondtam neki eleget a nádfedeles házról és a kunyhóról. Ahogyan ő sem a Bauhausról.</span><strong> </strong>Nem gondolhatta akkor, hogy a különbség számunkra milyen fontos lehet.<strong><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/372bbd0fd3559ba8edffc66a4f381d55.png" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" /></strong></p>
<p style="text-align: center;">(www.pinterest.com Viktória Háklár)</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Nemrég találtam egy fényképet az interneten, amely elsőre inkább nagyobbacska kunyhót, mint nádtetős házat ábrázolt, azt, aminek nevezték. A kettő közti különbség: a padlás megléte. A kunyhónak és a villának nincsen, a háznak van. Az egykor igen népszerű, nem éppen Bauhaus-szülte <a href="https://www.youtube.com/watch?v=q_z5PEhpe0M" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Villa Negráb</a>an sem volt padlás, de működött a vízvezeték, a villany, míg a kunyhókban, putrikban vagy az Isten háta mögötti nádtetős házakban az sem. Az én osztályozásom szerinti különbségtétel azonban belülről indul. Ahová születtem, az az origója mindennek, ami körülvett. Ahol felnyílt a szemem, ahhoz mértem és minősítettem a kunyhót, villát, palotát lakóikkal együtt. Az egész életemet. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A mi házunk az előbb említetteknél különb, más kategóriát képviselő, de mégsem túl tekintélyes épületként állt a Marjalaki utcában. Az épület egészéről nem maradt fénykép, hacsak nem unokatestvérem, Papi Lajos fotóművész mindörökkön rendezetlen negatívjai között nem. Szóba jöhet rajta kívül Tihanyi Péter archívuma, meg a véletlen – egyszóval az összkép a házról: veszett fejsze nyele. A korábban soha fel nem fedezett hasonlóság a Burai-féle, sokáig fényképezhető házzal segít az épületet kívülálló számára megjeleníteni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A Burai Zoli bácsiékétől csak tájolásában különbözött. Ennek a gangja északra nézett. A város megbecsült cigányzenészének otthona a 13-as szám alatt az ezredfordulót is megérte. <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/ab6114a975cb133eec4f102fd194d672.png" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A mi kicsiny, az időben egyre kisebbnek látszó fehérre meszelt falú nádtetős</span><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/3411809693273207859"> <span style="font-weight: 400;">vályogházunk</span></a><span style="font-weight: 400;"> pár portával kijjebb állt a csordajárás felé. Nagyképűen mondva a szarvassá változott fiúk egyikeként nem tudtam volna visszaköltözni bele, de </span><b><i>hazamenni</i></b> <span style="font-weight: 400;">magától értetődően oda lehet, pedig otthonunk maga valójában réges-rég elenyészett. Időről időre feltűnik egy kép az interneten a belvíz vagy az elhagyatottság okán térdre rogyott testvérkéjéről, a mi házunk ezen közben legbelül, a lelkemben újra épül.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Az 1940-es évek városismertető</span><a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/3998711282534499599/3411809693273207859"> <span style="font-weight: 400;">honlapján</span></a><span style="font-weight: 400;"> otthonunkról leírás található, amelynek megfogalmazásában magam is részt vettem. Többször pontosítottam, majd vontam vissza a kéréseimet, </span><b>Gönczy Sándor</b><span style="font-weight: 400;"> bátyámnak kissé elege is lett belőle. A megmaradt fotók segítségével igyekszem a kis háznak, az akkori és ottani világomnak lelki és egyben írott testet adni. Emlékképeim az 1950-es évek első felébe vezetnek, azonban a családi otthon története nem velem kezdődött.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A Marjalaki utca 45. szám alatti házas ingatlant Kis Lajostól és nejétől, Oros Z. Margittól 1928 október 30-án egyszáz mázsa búzáért </span>vásárolta meg<span style="font-weight: 400;"> apai nagyanyám, Varga Lászlóné Posztós Teréz – kiskorú fiával, Varga Lászlóval és idős Posztós Jánossal, az édesapjával együtt. Ahogy megíratott: együttesen az ő nevükre. </span> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F08%2F30%2Fmarjalaki_utca_45_a_porta%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F08%2F30%2Fmarjalaki_utca_45_a_porta%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F08%2F30%2Fmarjalaki_utca_45_a_porta%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Marjalaki utca 45. A porta"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/08/30/marjalaki_utca_45_a_porta#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/16174942" border="0" /></a><br /></p>
család
kunyhó
putri
Bauhaus
Ópusztaszeri_Nemzeti_Történeti_Emlékpark
Kisújszállás
Villa_Negra
Páger_Antal
Burai_Zoltán
Posztós_Teréz
nádfedeles_vályogház
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/e8ab61becf2f5ef7dc70698bea56932c.png
https://atlaszblog.blog.hu/2020/08/24/tamaska_maria_kolleganoje
Papi Mária játéktervező
2020-08-24T13:49:52+02:00
2020-08-24T13:49:52+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;">Miután Kádárt 1951-ben letartóztatták és elítélték, a feleségét is kitették az ÁVH-s állásából. Egy játékbabákat összeszerelő üzembe került Pest külvárosában. Itt a visszaemlékezések szerint rosszul fogadták, miután osztályidegennek minősülő felső középosztálybeli és arisztokrata származású munkatársak közé került, és nem akarták eleinte elhinni neki, hogy nem kémként került oda titkos megbízatással (<span>Wikipédia). </span>Kornis Mihálytól lehet tudni, hogy 1954 tavaszán a szövetkezetben az akkor éppen semmiféle funkcióval nem rendelkező Kádár is többször megjelent. „Kinyírt, szerencsétlen mókusnak látszott; már nem gondolta magát politikusnak; azt hitte, az ő történetének egyszer s mindenkorra vége van.”</p>
<p style="text-align: justify;">Anyum első pesti munkahelye az a bizonyos külváros üzem lehetett, amely talán később került az ötödik kerületi Vadász utca és Báthory utca sarkán álló épületbe. Valószínűbb azonban, hogy Tamáska Mária munkahelye, amelynek méltatlan mivoltát utolsó interjújában Kádár is emlegette, csupán stilisztikai ellenpontként került a külvárosi pincehelyiségbe. De Kádár felesége Anyum szerint sem beszélgetett senkivel, így bizonyára ővele sem beszélgettek a kolléganői. Megjegyzem, Varga Lászlóné Papi Mária szabász nem lehetett felső középosztálybeli osztályidegen a Textijátékkészítő Háziipari Szövetkezetben, akkor sem, ha apámnak a „fordulat éve” után kellett feladnia a család kisújszállási kisiparos egzisztenciáját.</p>
<p style="text-align: justify;">A játékkészítő szövetkezet helyiségei L alakban húzódtak: a rövidebb szár a Báthory utcán a 19-es ház kapubejáratáig tartott, az udvarba triciklik és kisebb gépkocsik is beállhattak le- és felpakolni az anyagokat, készárukat. Onnan jöttem ki én is a dolgozókkal együtt ebédidőben a szemközti, 20-as számú házba igyekezvén. Üzemi ebédlő viaszkos vásznas asztalokkal. A ház hosszabbik oldala a Vadász utcai volt. Ide nyíltak a szabászat nagy ablakai, mindegyik fehérrel lefüggönyözve szemmagasságom felett. Végül egy raktárhelyiség ablaka-ajtaja következett, belül Amstadt bácsi birodalma.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1960_utan_papi_maria_textiljatek_1130x729_14-26-28_1130x729.jpg" alt="1960_utan_papi_maria_textiljatek_1130x729_14-26-28_1130x729.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Anyum eleinte plüss mackók sablonját, vagy más, akkor divatos tömegesen előállítandó egyszerű babák sablonjait vágta ki a szabászpult vastag, kemény felső deszkájára feszített anyagokból. Ezen a képen már egy új, kecses, kedves játékgeneráció jelent meg. A kutyusnak nyilván neve is volt, s talán a kis elefántnak is. </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/1960_utan_kezmu_vagy_mutex_papi_maria_jatekjaival_4.JPG" alt="1960_utan_kezmu_vagy_mutex_papi_maria_jatekjaival_4.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A hagyományos babákkal alkotó módon nem igazán foglalkozott, nem számította sem élménynek, sem feladatnak. </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1960_utan_papi_maria_textiljatek_2_2010_12_08_7-03-43_459x742_1.jpg" alt="1960_utan_papi_maria_textiljatek_2_2010_12_08_7-03-43_459x742_1.jpg" class="imgnotext" /><br />Varga Lászlóné a plüssmacikhoz kezdett először hozzányúlni, meglehet, hogy ez kiállításra készült egyedi darab. </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="http://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1960_papi_maria_anyu_textiljatekbeliekkel.JPG" alt="1960_papi_maria_anyu_textiljatekbeliekkel.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A Textiljáték sarki főbejáratán át a szabászatot és az irodákat is el lehetett érni. Nem volt sok belőlük. Meglehet, hogy szövetkezeti elnök, Takácsné is megosztozott egy helyiségen Blincingernével, a műszaki vezetővel. A képen balról ő a második, a jobb szélen Anyu. A párttitkár nem volt irodás, de gyakran sertepertélt arra. Őt mindenki Karának hívta Karáné helyett. Mennyi furcsa, szokatlan név az én kisúji fülemnek!</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="http://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1960_utan_papi_maria_textiljatek-1.JPG" alt="1960_utan_papi_maria_textiljatek-1.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Eleinte – 1955-ben biztosan – a Kossuth hídon át gyalog mentünk Nagyanyóval a Textiljátékba, alighanem a közeli Batthyány utcából, ahol Kirilláéknál, a Fő utca 37/a korábbi házmesterénél lakott Anyu. A pesti oldalon útba esett a Batthyány örökmécses. A képen baloldalon Varga Lászlóné Papi Mária, majd egy asszony, akit akkor is szépnek találtam, és egy Manyi nevű kolléganőjük. Ez utóbbinak az arca segíti visszaemlékezéseimben a régi fényképfelvételek datálását. A másik csinos textiljátékos nő, Rajki Éva nincs a képeken. Ő a férjével, Rajki Bélával a hétvégeket rendszeresen a Margitszigeti Nagyszállóban töltötte. Mert jó, pihentető, és megéri. Naná, hogy megjegyeztem!</p>
<p style="text-align: justify;">Első életévtizedem második felében Pesten akadtak kérdeznivalóim. Anyu jól bírta, Nagyanyó is tűrte: szerencsés gyerek voltam. Meg szégyellős. Túl sokat ma sem kérdezek, inkább várom az információt spontán beérkezni, esetleg utánanézek a holt anyagban. Így aztán valamikor 1957 és 1960 között, már pesti lakosként, a Textiljátékhoz közeli Vadász utcai Szabó Ervin könyvtárba is beíratkoztam. Antall Józseffel sem ott, a munkahelyén, sem máshol nem jött létre történelmi találkozásunk.</p>
<p style="text-align: justify;">Sokszor hívtam a 313 560-as számot, amelyen vagy előre az irodákba, vagy az Amstadt-féle raktárba kapcsoltak, s gyakran behallatszott: – Varga Mari, telefon! – A gyerek ott, abban az időben nem számított nyűgnek. Soha nem fordult elő, hogy ne tudta volna otthagyni a szabász asztalt, amikor kerestem. Eleinte bizonyára plüss macikat szabott a magas, vastaglapú asztalon anyám. Sablont, szabászkést fogott erős, szép kezében, úgy dolgozott. Aztán 1960-ban megbízták, hogy a május 20-30-a között rendezendő Budapesti Ipari Vásár szövetkezeti standjára készítsen valamit.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="http://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1960_05_11_papi_maria_textiljatek_jatekokkal-1.jpg" alt="1960_05_11_papi_maria_textiljatek_jatekokkal-1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A kacsa, a kutyus és az elefánt. Hogy kiállított játékainak sikere volt, magától értetődött. Akkoriban, ha a dolgok kissé jobban mentek, azt természetesnek vettem. Mégis eseményszámba ment az öt- vagy hatnapos, üdülőhajóval megtett jutalomútja Pozsonyig és vissza. A csoportkép ekkor, 1960. augusztus 17-én készült. Középen Takács Ferencné (†1975), jobbra a fonott táskával, helyesebben „tás<strong>kaská</strong>val” és maga festette szoknyában Papi Mária.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="http://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1960_08_17_papi_maria_textiljatek_pozsony1960viii17igazan.JPG" alt="1960_08_17_papi_maria_textiljatek_pozsony1960viii17igazan.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<h2>Varga Lászlóné Papi Mária – a Textiljátékon túl</h2>
<p> </p>
<p>Az 1960-as Budapesti Ipari Vásárt követő évben Varga Lászlóné Papi Mária a Textiljátékkészítő Háziipari Szövetkezet dolgozója maradt.<br /><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/437af25d83ac36c7cb32e3ead39ea12a.png" /></p>
<p>Kiváló export termék - hirdette a felírat a tárlóban. Az új elefánt és teve talán az 1961-es BIV-en volt látható.<br /><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/4a0a89aeb5d5984e3d31fe522e746288.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" /></p>
<p>Később, talán 1962-től a Fővárosi Kézműipari Vállalathoz került. Meglehet, hogy abban az időben, főleg 1968 után kerületenként üzemágakban működött a cég. Anyum munkahelye feltehetően a 8-as üzemágban először a VIII. kerületi Vajdahunyad utcában (16. szám), majd a Krúdy Gyula utca és a Mária sarkán lévő alagsori helyiségekben volt. A megmaradt néhány fénykép datálásában a korábbinál valamivel otthonosabbá tett környezet, függöny, az álló munkavégzéshez tartozó szabászpult helyett íróasztal, telefon látványa segít. Anyum előlépett. Otthonról, gyermekszemmel ebből nem látszott semmi, amiről beszélt, azok megoldandó feladatok voltak, némelyikük emberekhez, munkatársakhoz kötődött. </p>
<p>Varga Lászlóné 1963-tól 1965-ig hetente három estét a dolgozók esti általános iskolájában (IX: kerület, Mester utca) töltött, hogy a 7., 8. osztály bizonyítványát megkaphassa. Az iskolaidőn kívül soha nem kellett tanulnia. Az 8 osztály elvégzésére valószínűleg előléptetése vagy átsorolása céljából lett szükség. Mindkét helyen munkatársainak közvetlen vezetője lett. Tervezői munkáját is igénybe vette a vállalat. Egyszer büszkén említette, hogy egy Párizsban végzett iparművésznőével szemben az ő modelljei találtattak szebbnek, gyárthatóbbnak, piacképesebbnek.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/40a6a0dec67945155dcc6d74956f84a4.png" /></p>
<p>Párttagjelöltségét is említette, így kerülhetett íróasztala fölé az édesapja, idősebb Papi Lajos Lenin tondója, amelyet én, az éppen sorkatona unoka az <strong>1967-es</strong> 50 éves évfordulóra a laktanyába vittem. Ott is maradt.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/0cf442d81f855ccf066927a8b0b19af5.png" /> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/d190833bb0d9f3d5205a24386981a98d.png" /></p>
<p> <strong>Simonffy Miklósné</strong> néven 1974 januárjában történt házasságkötése óta lett a szakmában ismert.</p>
<p>1979-ben már biztosan a <strong>Mű-Tex Műanyag és Textilfeldolgozó Háziipari Szövetkezet</strong> bedolgozókat is foglalkoztató Baba részlegében (a XI. kerület Bartók Béla út 53-55-ben) részlegvezetőként és tervezőként dolgozott nyugdíjazásáig.</p>
<p>Feladatai közé tartozott a bedolgozók, azaz a nyersanyagból az árut lakásukon, kötetlen munkaidőben elkészítő asszonyok irányítása, betanítása – már a Bossányi György által igazgatott, Orlay utcai központú <strong>Fővárosi Kézműipari Vállaltnál</strong> is. A gazdaság visszarendeződéséről, a kézműipari vállalatok trösztösítéséről a hetvenes évek elején tényszerűen említést tett.</p>
<p>Mindkét munkahelyén tárgyalt kül- és belkereskedelmi vállalatok képviselőivel. Folyamatosan tervezett játékokat, melyek legnagyobb részét külföldön, nyugati piacokon, valutáért adták el. A <strong>Triál</strong> Sport Hangszer és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat egyik partnere révén vált első szakmai munkahelyemmé. A <strong>Konsumex</strong> Külkereskedelmi Vállalatot 1959 áprilisában hozták létre. A társaság a fogyasztási cikkek fő importőre volt, 1965 után ellátta a nyugati vendégkörrel rendelkező fővárosi és vidéki szállodákat is. Egy külkereskedő, a Konsumexes Vajdáné nevére is vélekszem partnerei közül. Voltak munkaköri kapcsolatai az <strong>ARTEX</strong> Külkereskedelmi Vállalattal (1948-1986) is. A vállalatot 1949. június 1-én hozták létre az Állami Háziipari Rt, az Országos Kisipari Szövetkezet (OKISZ) külforgalmi csoportjából és a Magyar Külforgalmi Nemzeti Vállalat műtárgy csoportjából.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/9de853d0a87b70a60250c6da8629b349.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Különleges ember volt partnerei közül <strong>Ara Jeretzian</strong> (<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Konstantin%C3%A1poly">Konstantinápoly</a>, <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/1918">1918</a>. <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Febru%C3%A1r_23.">február 23.</a> – <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9cs">Bécs</a>?, <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/2010">2010</a>. <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Janu%C3%A1r_1.">január 1</a>.) Az interneten fellelhető szöveg szerint az örmény származású kereskedő „gyapjú zseníliából kezdett kis állatfigurákat gyártani, aminek egyedisége miatt óriási nemzetközi sikere lett. Abba a szerencsés helyzetbe került, hogy akkoriban – kommunista idők – dollárért megrendelték az ő termékeit, s ez lehetővé tette, engedélyezték neki, hogy egy évben egyszer kimenjen nyugatra, Bécsbe és dollár elszámolású üzleteket kössön. Ezt ő maximálisan ki is tudta használni, jelentősen megnövekedett a forgalom. Szövetkezetek gyártották ezeket az <a href="https://gondola.hu/cikkek/106421-Yerecian_Ara_-_Az_ormeny_Schindler__akinek_nem_volt_listaja_.html">ARA állatkák</a> márkajelzésű figurákat.” Nos, az egyik ilyen szövetkezetben, kisüzemben dolgozott és tervezett textiljátékokat 1965-ben Varga Lászlóné. Tenyérnyi, porcelánfigurákra emlékeztető, finom plüss borítású állatkáit itthon nem lehetett kapni, de e sorok írója elvitt belőlük négyet Lengyelországba elajándékozni. Csodaszámba mentek ott is.</p>
<p>Pálffy Judit alábbi cikkéhez a képeket az <strong>Új Tükör</strong> gyakornoka, Felvégi Andrea készítette. A felvétel negatívjai a fotóművész közlése szerint a Lapkiadó Vállalat felszámolásakor – annak tulajdonaként –eltűntek. <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/simonffy_miklosne_uj_tukor.jpg" alt="simonffy_miklosne_uj_tukor.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Új Tükör, 1981. 04. 12.</p>
<p>Egy napilapból: "Világsiker a magyar rongybaba<br />Minden év februárjában <em>Nürnbergben</em> rendezik meg az év legjelentősebb nemzetközi játékkiállítását, melynek hagyományos résztvevője a magyar játékok exportőre, a KONSUMEX. <em>Világsikert arattak a textil alapanyagú magyar rongybabák, a rongyból készült állatkák. Ezekből rendelték a legtöbbet.<br /></em>A KONSUMEX az idén több mint kétmillió rubel és egymillió dollár értékben exportál magyar játékokat. Anglia fajátékokat kért, az NDK, Csehszlovákia és a többi szocialista ország mechanikai és mágneses játékokat...." (v.)<em><br /></em></p>
<p> Néhány családi kép részben egyedi, részben gyártható rongybabákat ábrázol. Az első két gyártható bohócot, 1976-1977 telén szánkóztatják. A zebra szobai és valószínűleg családi használatra készült. 1976-1977.<br /><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/060088dd4ea0b8e9acfeb1a21baf768d.png" /> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/192f68a5fabd398cb37866c5a9174972.png" /></p>
<p>A valószínűleg nem oldalhelyes színes képen a szekrény tetején egy szokványosnál kedvesebb, egyénibb maci mellett egy hengerpárna-kutya feje látszik. Színei élénkek, kedvesek, praktikus a vászon, amiből készült. Ennek egy fehér plüss változata megmaradt az egyik unokánál. A faliszőnyeg szintén 1977-1978-ból való.<br /><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/879f9fe6f4516b21ca54af13f5d0f1f2.png" /> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/43664351157086bd283a9ccfd18ad37e.png" width="331" height="217" /></p>
<p style="text-align: left;"> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/daeef85b95f18265788dc467e17a5959.png" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />A rongybohócról a felvétel jóval későbbi. </p>
<p style="text-align: left;">Papi Mária (1928. 08. 15. – 1987. 08. 30.) Varga Lászlóné (1946-1974), Simonffy Miklósné (1974-1987) néven kendőket, női ruhát, sálakat, <strong>textiképeket</strong> és terítőket is festett 1956-tól kezdve biztosan, 1962-ig.</p>
<p style="text-align: left;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/634b5030aaeab64f65c7232f4c734c09.png" width="278" height="287" /></p>
<p style="text-align: left;">Bedolgozást, négerkedést vállalt, hogy jövedelmét vagy ruhatárát, a családi ruhatárat kiegészítse. Tehetsége a legkevésbé maradandó anyagokban manifesztálódott. Édesapja, idősebb Papi Lajos faragott fejfái, népi hangszerei szintén eltűntek, akár ifjabb bátyja, Albert faragványai. Idősebb bátyja, Papi Lajos szobrászművész műveinek túlnyomó többsége megmaradt, köztük Papi Mária portréja is.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F08%2F24%2Ftamaska_maria_kolleganoje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F08%2F24%2Ftamaska_maria_kolleganoje%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F08%2F24%2Ftamaska_maria_kolleganoje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Papi Mária játéktervező"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/08/24/tamaska_maria_kolleganoje#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/16174656" border="0" /></a><br /></p>
IKEA
Kádár_János
Pozsony
Antall_József
Fővárosi_Szabó_Ervin_Könyvtár
Kornis_Mihály
Báthory_utca
Papi_Mária
Tamáska_Mária
Konsumex
Textiljátékkészítő_Háziipari_Szövetkezet
Budapesti_Ipari_Vásár
Rajki_Béla
Simonffy_Miklósné
Varga_Lászlóné
Ara_Jeretzian_György
Műtex
Artex
Fővárosi_Kézműipari_Vállalat
Triál
Takács_Ferencné
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1960_utan_papi_maria_textiljatek_1130x729_14-26-28_1130x729.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2020/08/21/kadar_alatt_jobb_volt
Kádár alatt jobb volt...
2020-08-21T08:16:53+02:00
2020-08-21T08:16:53+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<h3>… szokták mondani 1963, a nagy amnesztia után.</h3>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="http://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/vl_1963_fvv-1.JPG" alt="vl_1963_fvv-1.JPG" width="77" height="94" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" /><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Pedig az enyhülés korábban megkezdődött. A szabaduló ’56-osok már másik nemzetet találtak idekint. A kádári megtorlás utolsó kivégzésére első úttörő táborom nyarán, 1961. augusztus 26-án került sor, megszűnt az iskolákban a származás szerinti megkülönböztetés, az új osztályfőnököm már nem fenyegetett az ÁVH-val, megkezdődött az egymillió lakás program, a hiú remény engem is megkísértett: sorsunk jobbra fordul. Rádiót hallgattam, sokat olvastam, de Lenint is.</span></p>
<h4><strong>Ha Lenin élne most…</strong><strong></strong></h4>
<p> </p>
<p>Ha Lenin élne most,</p>
<p>kopott kabátban sétálna Budán</p>
<p>a villák közt, hol nincs tülekedés</p>
<p>megfordulnának Lenin után:</p>
<p> </p>
<p>Ejha, de ismerős fickó,</p>
<p>mily furcsán villan a szeme,</p>
<p>semmi ijedtség: egy a tömegből,</p>
<p>a sarokra mégis rendőr kellene!</p>
<p>(1964. október)</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F08%2F21%2Fkadar_alatt_jobb_volt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F08%2F21%2Fkadar_alatt_jobb_volt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F08%2F21%2Fkadar_alatt_jobb_volt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kádár alatt jobb volt..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/08/21/kadar_alatt_jobb_volt#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/16171836" border="0" /></a><br /></p>
vers
1964
Lenin
Kádár_János
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/vl_1963_fvv-1.JPG
https://atlaszblog.blog.hu/2020/05/25/apam_varga_laszlo_e_neven_a_masodik
Apám Varga László, e néven a második
2020-05-25T07:40:16+02:00
2020-05-25T07:40:16+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Varga László ref. 22 éves napszámos, aki néhai Varga János és Nagy Julianna szülőktől 1891. évben született feltehetőleg Kenderesen – és Posztós Terézia, akinek apja Posztós János, anyja Nagy Eszter volt, 19 éves ref. (Kisújszállás, Széchenyi u. 77.) szülők gyermeke:<strong> Varga László, ref. fiú</strong> <strong>1914. május 25-én született</strong> Kisújszálláson. <span style="color: #ff0000;">Széchenyi u. 77/2</span><strong>.</strong> Kiállítva 1925. szept 4. 1000 Korona illetékbélyeg. Ismét kiállítva 1942. nov. 5. Születési anyakönyvi kivonat 1942. november 5. Az apa lakóhelye kitöltetlen maradt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/varga_laszlone_nagyanyam_apuval.jpg" alt="varga_laszlone_nagyanyam_apuval.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A kép 1915-ben készült az egyéves fiúról és anyjáról. Az apa, ha teheti, kettejük mögé áll. </span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Nem tudunk arról, hogy ebben az évben már katona lett volna. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Talán civilben örülhetett még a fiának, talán eltávozáson, szabadságon karjába vehette a csecsemőt, de a fiának aligha maradt emléke róla. Ha látta fényképen, az se válhatott <strong>apa-képpé</strong>. Vér szerinti nagyapám egyetlen fényképével, amelyről tudhattam volna, hogy ő az, aki ugyanazt a nevet viselte, mint én, mint apám, és az én fiam, nem találkoztam. Ha volt is kép róla a nagy szoba falán, sose említette meg senki, hogy kié. Talán Posztós Teréz második férje iránti tapintatból történhetett, hogy az első Varga László fényképe, vagy az esküvői felvétel, ha volt is, eltűnt szem elől. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><span face="verdana, geneva, sans-serif" style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/4.jpg" alt="4.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="161" height="174" />Bevonulásának időpontja 1916. a m. kir. 68. gyalogezred Pozsony, utoljára: 13. honvéd gyalogezred. Varga László őrvezető nem egészen két és fél évvel a fia születését követően Jugovits István bajtársának házastársához intézett levele szerint 1916. október 19-én halt hősi halált s a ruszilovi magaslaton temettetett el. [A Budapesti Közlöny Hivatalos értesítője 1937. február 2. 6. oldal - Ari Géza szívességéből.] <br /></span>A magyar királyi 13. honvéd gyalogezred 2. századának parancsnoka aláírása hiányzik a tábori levelezőlapról, így hát helyette az írnoka küldte a hősi halálról szóló, több mint három hónappal megkésett értesítést. "1916 október hó 19-én egy saját támadásban hősi halált halt." Mi történt vele? Mi történt a harctéren?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="background-color: #00ffff;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Az Erdély elleni román támadás 1916. augusztus 28-án az osztrák-magyar vezetést váratlanul érte, s emiatt súlyos anyagi és emberáldozatot szenvedett el az ország</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">. </span></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif; background-color: #00ffff;">Október 16-án a román csapatok Gyergyóhollónál, a Putna-völgyében és a Békás-szorostól délre heves ellenállást tanúsítottak, a cs. és kir. XXI. hadtest előnyomulása megakadt. A 37. honvéd gyaloghadosztály... [benne a]<strong> pozsonyi 13.</strong> <strong>honvéd gyalogezred</strong> október 16-án érkezett észak-nyugati irányból <span style="color: #ff0000;">Bélbo<span style="background-color: #00ffff;">r</span></span>ba, és csatlakozott a hadosztály zöméhez, így létrejött az összefüggő arcvonal a Keleti-Kárpátok vonalán az addigi keleti-hadszíntér legdélebbre lévő csapataival (a Bukovinában harcoló cs. és kir. 7. hadsereggel). A pozsonyi honvédek támadása <span style="color: #ff0000;">Gyergyóholló</span>tól<span style="color: #ff0000;"> </span>északra, az Égett-Butka 1385 (Bâtca Arsurilor) magaslatig, északabbra Szárazvölgy és a Fekete-víz folyó vonaláig jutott előre a hegygerinceken. Nemsokára híre jött, hogy a román csapatok beásták magukat, ami a harcok csitulásához vezetett. </span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif; background-color: #00ffff;">Október 18-án a Gyergyói-havasokban leesett az első hó. A bakák nem voltak felkészülve a hidegre, ezért téli ruházattal sem rendelkeztek. A [szomszédos] cs. és kir. 72. gyaloghadosztály <strong>október 19-én</strong> rohammal foglalta el a Csipkés-tető 1359 magassági pontot Gyergyóbékás településtől délre. (Nagy József: Az első világháború hadieseményei a Békás- és Tölgyesi-szorosokban (1916-1917).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">„M. kir. Budapesti 29. Népfölkelő Parancsnokság. 1161. szám, npf.1917. Tekintetes Polgármesteri hivatalnak. Kisújszállás, Budapest. 1918. január hó 15-n. A m. kir. budapesti honvédkerületei hadbiztosságától beérkezett 1. drb. tájékoztatót özvegy Varga Lászlóné szül: Posztós Terézia lakik: Kisújszállás, </span><span style="color: #ff0000;">Verbőczi út 25</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">. való kézbesítés végett mellékelten átszármaztatom. Egyúttal nevezett özvegyet értesíteni kérem, hogy 1917, évi december hó 4-n. kelt 299522/29/1917.sz. H.M. rendelettel részére 1916. évi november hó 1-től kezdve <strong>özvegyi nyugdíj</strong> címén évi 96. kor. kilencvenhat korona, 50 % <strong>pótlék</strong> címén évi 48 korona <strong>évi segély</strong> címén 96. kor. kilencvenhat korona még pedig az özvegyi nyugdíj és pótlék özvegysége tartamára, az évi segély pedig vagyontalanságára és keresetképtelensége tartamára, továbbá gyermekei részére ugyancsak 1916. évi november hó 1-től kezdve: 1. László részére 1930. évi május hó 31-ig, <strong>nevelési járulék</strong> címén egyenkint évi 48. kor. Negyvennyolc korona. Engedélyeztetett. Az ellátási illetmény a M. kir. Minisztérium 6.oszt. által folyósíttatnak. Egyúttal az elhalálozott születési évét, illetékessége helyét, valamint elhalálozásának idejét ide tudtul adni kérem. – Kiss alezredes. 577. szám. Ki. 1918. Végzés. Másolatban. Tájékoztatóval együtt Varga Lászlóné részére vétív mellett kézbesítendő. Kisújszállás, 1918. január hó 17. [Tájékoztató mellékelve. polgármester]</span><br /><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><strong><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/apukb1920_1.jpg" alt="apukb1920_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><strong>A hadiárva</strong> egész alakos fotója a többinél nagyobb méretben, igényes keretben került a családi ikonosztázionra. Biztosan második Lászlót ábrázolja, talán, hogy a harctéren küzdő édesapa láthassa az „áll a baba, áll” örömhírét. Két karja lazán oldalra támaszkodik a fa kanapé hátlapjára, a fotómodell tehát még bizonytalanul áll a bútor középtáján. A felvétel biztosan a háború alatt készült. Meglehet, hogy a gyermek második, 1916. évi május 25-i születésnapján. Ekkor még el tudták küldeni kicsiben a képet annak, aki sose jött haza többé. Későbbi is lehet a felvétel, hiszen az orgonavirágot kézében tartó a gyermek háromévesnél idősebbnek látszik. Ez ellen szól, hogy fényképész műtermi képekre ok, alkalom nélkül aligha költhetett a magára maradt fiatalasszony. Szüleinél laktak, kétségtelenül szűkölködve, szegényesen éltek második Lászlóval.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A gyermek fejformája, haja növése, aranyszőkés fénye, a két kajla fül, az áll, a befelé magasodó szemgödör – akár az enyém, a harmadik Lászlóé lehetne. De a nadrágot nekem már nem Posztós Teréz szabta-varrta volna, mint apámnak, s ahogy kortársaim, úgy én sem viseltem volna lányruhát, mint apám egy évesen, ahogy egy emberöltővel korábban kisfiúkon megszokott volt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Varga László a hat elemit kezdeti sikerrel, később gyenge eredménnyel végezte. Csalódott volna az intézményben, mint később a fia is? Az évről évre változó tanítók viselték meg, vagy csak a maga kicsi, szegényes élete? Az anyai szigorúság? A szigorú tanítók? Nem sok nyomot hagytak benne. <br /></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A kisújszállási Református Elemi Iskola Értesítő könyvecskéje Varga László elemi iskolai tanuló részére. Kelt Kisújszállás, 1921. jún. 11. Varga István osztálytanító. A tanuló szüleinek (gyámjának) foglakozása: varrónő. A tanuló szüleinek (gyámjának) lakása: <span style="color: #ff0000;">Vas u. 12/I<br /></span></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A mindennapi iskola I. osztálya. Az előmeneteli és mulasztási napló folyószáma: 58. Szorgalma: dicséretes, magaviselete és előmenetele minden tantárgyból jó. Másodikban Gaál R? harmadikban Illyés Gábor és Erdélyiné, negyedikben Balázs János, ötödikben Toroczkay volt az osztálytanítója. Az igazgató tanító Bodorkay József lehetett. A hatodik osztálynapló sorszáma 25. Magaviselete: jó. Szorgalma változó, előmenetele minden tárgyból – az éneklés kivételével – elégséges. Énekből jelest kapott. Hatodikos értesítőjét nem írta alá osztálytanító. <br /></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Fél évig, 1927/1928-ban járt az ismétlőiskola I. osztályába, magaviselete szabályszerű, szorgalma változó, előmenetele jó volt. 1 napot mulasztott, Hegedűs Tibor osztálytanító szerint. 1928 január 18-án egy észrevételt írtak be: szerződött és kimaradt.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1928_kuncz_jozsef_gyara_714624_o.jpg" alt="1928_kuncz_jozsef_gyara_714624_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />Édesanyjának és eltartójának a munkahelye, a Varrógyár ugyanebben az évben szűnt meg. A Varrógyárat a morvaországi <em>Rohle</em> községből való, fehérnemű gyártással és vándorkereskedelemmel foglalkozott <em>Kuncz</em> család alapította. 1830-tól Pesten működtek, később több magyar városban is megjelentek. A cég 1929-ben minden telephelyén véglegesen bezárt (MaNDA). Annál többet dolgozott Posztós Teréz otthon, varrógéppel! Lászlónak a családfenntartó eszközt nemhogy megsimítani nem szabad, de még a közelébe se mehetett!</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> <br /></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A hadiözvegy a Nagyatádi-Rubinek-féle földreform során juttatott két hold föld használójaként adóstársait is képviselve megpróbálta az Országos Földbirtokrendező Bíróság előtt a törlesztő részlet csökkentését elérni. A két hold jövedelme 1930-1931 között nem állt arányban a használati díj évről évre fizetendő összegével. 1934-ben a birtokból való kimozdítását is kilátásba helyezték, azonban a törlesztések néha hátralékosan – 1943 végéig – dokumentáltan folytatódtak.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> <br />Éppen a gazdasági válság kezdetén elköltöztek a <span style="color: #ff0000;">Széchenyi út 77./2</span>. alól, mert 1928 október 30-án vásárolta meg apai nagyanyám, özvegy Varga Lászlóné Posztós Teréz – kiskorú fiával, Varga Lászlóval és idős Posztós Jánossal, Teréz édesapjával együtt a <span style="color: #ff0000;">Marjalaki utca 45.</span> szám alatti házas ingatlant Kis Lajostól és nejétől, Oros Z. Margittól egyszáz mázsa búzáért Ahogy megíratott: együttesen az ő nevükre. Az első huszonöt mázsát követő törlesztések néha késtek, jelzáloghitel bejegyzésére is sor került.<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Az iskolából kimaradt fiú az 52000/1924. V.K.M.-rendelet alapján <strong>leventekötelessé</strong> vált, és így legalább öt hónapon át heti két óra alatt és legfeljebb 8 hónapon át heti két óra alatt és egy délután tartozott testgyakorlást végezni. Alig hiszem, hogy eme hazafiúi kötelezettségének tizenévesen szabályszerűen tett eleget, hiszen megesett, hogy a leventeoktató biciklivel ment érte, amelyiknek a csomagtartóján ülve szállította volna őt a gyakorlótérre. A derék ember bizonnyal megállhatott valahol visszaútban, mert dolga végeztével a csomagtartón csak egy oda rögzített követ lelt. A halványan kiszínezett történet jobb híján maradt meg. Kisújszálláson nemigen lehetett úton-útfélen kövekre lelni. Nem is nekem, csak <em>előttem</em> mesélték, s egyáltalán nem példaképpen. A családi hagyomány mindig a tekintélyt preferálta.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A leventekötelezettségének teljesítését második Varga László minden esetre <em>igazolta</em>, különben 1932-ben 18 évesen, amikor ismét bevezették az általános hadkötelezettséget, nem kerülhetett volna a sorozóbizottság jóvoltából a <strong>fölösszámúak</strong> közé. Később a<em>z 1939. évi II. törvénycikk 30. § (2) szerint a fölösszámúakat a póttartalékba kellett beosztani. Az eljárást a honvédelmi miniszter szabályozta. (3) ... A kiválasztásnál egyenlő előfeltételek mellett előnyben kellett részesíteni a sokgyermekes családapa, a hadirokkant, a <strong>hadiözvegy</strong> … <strong>fiát</strong>.</em> Mesélték, hogy apámat végül a lúdtalpa mentette meg a katonai szolgálattól. Ha ez nem lett volna elég, a fiatalember immár nagyszerű lábbeliket tudott készíteni a mentesítésben illetékes helyi katonai potentátok lúdtalpaira is. 1944 októberében a nyilas rezsim minden magyart feláldozni kész rendelkezései Kisújszállásra már nem terjedtek ki. A város súlyos harcokat követően felszabadult anélkül, hogy apám nevét - az ő apjáéhoz hasonlóan - felírták volna háromszáz-tizennyolcadiknak a városi hősi emlékműre. </span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/varga_laszlo_iparostanonc0001.jpg" alt="varga_laszlo_iparostanonc0001.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="112" height="166" style="margin-right: 5px;" />A napszámos fia a családi hagyomány szerint korán <strong>a görbe tű igézetébe került</strong>, mindenképpen suszter szeretett volna lenni. 1928-ban Kozma János cipész mester inasának szerződve maradt ki az ismétlő iskolából. Szabadulása előtt 1930. június 15-én az ipartestület kiállításán <em>1 pár félczipőért dícséretet és II. díjat 2 P. jutalmat nyert.</em> Aztán október 20-án <em>az iparostanonc-iskolai harmadik osztályába járván, a tanított tantárgyakból általánosan jó osztályzatot szerzett.</em> Aláírók: Bodor Lajos Béla, Torockay Lajos, Varga István. </span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A Kisújszállási Ipartestület 2047. 1931. számú <strong>segédlevele</strong> szerint Varga László <em>az 1931. évi április hó 30-án tartott segédi vizsgálaton a(z) czipész iparban jó előmenetelt tanúsított</em>. Mestere Kozma János volt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1931_segedlevel0001.jpg" alt="1931_segedlevel0001.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A 17 éves segéd <strong>munkakönyvét</strong> 1931. május 2-án a kisújszállási iparhatóság állította ki. Aláíró tisztviselő Karakas Mihály. Kartoték kiállítva: 24165. Szerepel benne a Jászberény és Vidéke bélyegző mellett a 3072-es szám is. Munkaadója először a mestere volt, majd egy ideig kisújszállásiak, később Túrkeve, Budapest cégei, háromhetes váltakozásokkal és ismétlődésekkel, hogy ne kelljen nekik az állandó alkalmazott után kötelező biztosítást fizetni. Az okmány első borítóján utólag ragasztott címkén lakóhelye <span style="color: #ff0000;">Budapest, XIV. Gyarmat utca 79</span>. is szerepel, nagybátyja, Posztós Kálmán lakott itt. Második László a fővárost igencsak belakta, megismerte. Állásából az utolsó kijelentkezés 1943. november 10-én történt Budapesten. A 29 és 32 éves kora közötti időszakról nincs adat. </span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">1946. november 15-én 10.933 törzskönyvi számmal <strong>mesterré</strong> nyilvánították Debrecenben.</span> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1946_mesterlevel_3_1.jpg" alt="1946_mesterlevel_3_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Nagykorúságáról 1936. december 10. napján döntöttek, mely 1937. január 13. napján jogerőre emelkedett. Ezt követően a családban változás történt:<em> Végzés 1937. április 7.: Az 1916. és 1916. október 20. napja közötti időben a világháborúban eltűnt Varga László református vallásút, kinek neje Posztós Terézia, akinek gyermeke Varga László… a Kisújszállási kir. járásbíróság: <strong>holtnak nyilvánítja</strong> és elhalálozása idejéül 1917. évi december hó 31. napját állapítja meg. </em>Ezenképpen a hivatalosan is özveggyé lett, kiskorú gyermeket immár nem nevelő asszony nyugodt lelkiismerettel vehette férjül az én felnevelő nagyapámat. <em>Az 1895. április 22-én született Posztós Teréz második férje Béres Kálmán lett. 1937. június 24-én kötöttek <strong>házasságot</strong>. Gyermekeik: Béres Kálmán (1921. április), Varga László (1914. május 25.).</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif; background-color: #00ffff;"><em><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/13_jaszkun_huszarok0001.jpg" alt="13_jaszkun_huszarok0001.jpg" class="open-in-modal imgright" style="margin-left: 5px;" width="159" height="226" /></em></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Az új férj néha mesélt az ő katonaidejéről, amely éppen kitelt volna, amikor a világháború kitört. <em>Bevonultunk Erdelybe</em>, mondta furcsa hangkészlettel, németesen, ahogy a tisztek, a parancsok szóltak hozzájuk eseményről. <em>Cugszfírer, dupla lélung</em> voltak a katonaságtól hazahozott szavai, hiszen a jászkun huszárok a közös hadsereghez tartoztak, míg a 13-as honvéd gyalogezred a magyar honvédséghez. Az Erdélyből kivert románokat, Romániát sohasem említette.<br /></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><em></em></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif; background-color: #00ffff;"><em>Béres Kálmán a 13. jászkun huszárezreddel a galiciai Ivanichiből Csapon és Mátészalkán keresztül 1916. október 24-én érkezett Szászrégenbe. Varga László ekkor már öt napja halott. Az ő sorsát elkerülve, de ugyanazon harctéren, a gyimesi szorosban vett részt a kárpáti állóharcban az én felnevelő nagyapámmá lett Béres Kálmán. (Kovács József: A jászkun huszárok emlékezete. 2010. 21.22. oldal.)</em></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><em> </em></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><em> </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A 23 éves Varga László Béres Kálmánt élete végéig apámnak szólította.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1945_korul_varga_laszlo_2.jpg" alt="1945_korul_varga_laszlo_2.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="169" height="248" style="margin-right: 5px;" />A kései testvérrel, Kálmánnal egy szobában aludtak, s éjszakánként előfordult, hogy az öcskös lába ujjához kötött s onnan kivezetett cérnaszál megrángatásával jelezte a házból kizárt legény, hogy immár hazaért, és észrevétlenül bemenne a belülről zárt ajtón. Jóval László halála után egy lakodalomban az örömanya bizalmasan említette meg nekem:<br /></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">– Tudja Lacikám, a maga apukája nekem udvarolt, mielőtt anyukáját elvette! – Ezt aztán a férje nem hagyta szó nélkül: – Neked is! Úgy nevezték – már meg ne haragudjon! – hogy a kuvasz!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Egy elejtett szó, ennél nem több számomra Csanádi Juliska. Egy kedves rokonom szerint „nagyon szép kézi munkái voltak és kaptam is tőle egy nagyon szép necc terítőt, ami sokáig megvolt nekem. Az biztos, hogy nagyon szép asszony volt, de soha nem ment férjhez”. Apámnak ő volt az első felesége. Dokumentálva nincsen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1946_marcius_anyulaszlo460330-1.jpg" alt="1946_marcius_anyulaszlo460330-1.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="245" height="316" style="margin-right: 5px;" />Amikor <strong>Papi Mária</strong> 17 éves cipőfelsőrész-készítő körül feltűnt a lányos házaknál talán nem annyira jó nevű cipész segéd, idősebb Papi Lajos nem lelkesedett érte. A lányos anya, B. Fodor Róza érzelmi ambivalenciája érthető. Hiszen a bálban a lánya hazakísérésére engedélyt kérő egyik legénynek ezt mondta: – Ó, babázik ez még, kedves! – ám nagyon jól tudta, hogy egy bálozó lyány le is babázhat. Akkor inkább… Meglehet, hogy a lányos család elutasító magatartása válthatta ki Varga Lászlóból a „csakazértis” reakciót. Hogy majd ő megmutatja! Úgy is lett!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A kisúji iparosok közül volt, aki odamaradt a háborúban. Ifjabb Béres Kálmán egysége megadta magát a szovjeteknek, ifjabb Papi Lajosé ugyancsak. Egyikük a felszabadulás ötévenkénti évfordulóin emléklapot kapott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától, a másiknak többéves éves, <span>1948. 11. 10-ig tartó</span> Szovjetunió béli „tanulmányút” jutott. Apám mindkettőt megúszta. Másfél évvel az ostrom után biztos egzisztencia reményében alapíthatott családot.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><em>Tanúsítvány a házasság megkötéséről. O.T.I. céljára. Varga László kisújszállási lakos és Papi Mária kisújszállási lakos egymással alulírott Szűcs János … mint polgári tisztviselő előtt <strong>1946 márc. 30-án házasságot kötöttek</strong>. Kelt Kisújszálláson 1947. évi jan. 18. napján.</em></span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Az 1946. december 3-án született első gyermeket természetesen az apja után nevezték el. A második, Albert az anya balesetben elhunyt testvére nevét örökölve szállt, kétnapos kis életét befejezve a sírba. Róla semmi más nem tudható, minthogy az anyakönyv szerint a Marjalaki utcai házban 1948. március 9 – 1948. március 11. között koraszülöttként élt. Temetése: március 13-ig kellett történjen. 1948. március 12-én keresztelték. A dokumentum kissé pontatlannak tűnik. A harmadik gyermek lyány lett: 1949. január 3-án született a húgom, Marika. Hogy ugyanoda, vagy a család külön lakásába hozta a gólya, azt ma már nem tudni. A Kálvin utcai szülőotthont egyik gyerekkel kapcsolatban se említették.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A külön lakás, ha volt, a Túri Károlyék portáján állott kisebb épületben lehetett a Malom utcában, második háznyira a Marjalaki utca sarkától. Bérelhették a félházat? Valószínű. Emlékszem, hogy az udvaron disznót vágtak, melynek sötétre perzselt oldalából – míg az emberek a konyhában reggeliztek – a kutya kiharapott egy jó darab szalonnát. Az akkori jólétből egy gyermeknyelvi mondóka maradt fent. Anyu az én lelkendezésemet – Csimbelől a bása! Csimbelől a bása! – hallva nyitott be a szobába, s valóban: a nagy kínai váza, amellyel kétéves formán megmérkőztem, akkor csilingelt először és utoljára. Apu a ki tudja hol volt műhelyében pedig az éppen felért spangliról elkapott politúrt hófehér angóra bundám kárára próbáltam bőr alá akartam küldeni.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> A polgárosodó életvitelről az <em>Új Idők</em> előfizetése vagy rendszeres vásárlása is tanúskodott, sokszor bámultam az 1949-ben megszűnt hetilap képeit.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Varga László kisiparos egy 1947. évi januári „Férfiak állandó lakását igazoló szelvény” szerint üzemvezető lett. Így került fel – karjában a trónörökössel – az 1947. évi május elsejei csoportképre.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1947_majus_1-jen_nagykun_kalendarium_1998_229_o.jpg" alt="1947_majus_1-jen_nagykun_kalendarium_1998_229_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1948_anyuapuvlketeves.JPG" alt="1948_anyuapuvlketeves.JPG" class="open-in-modal imgleft" width="161" height="229" style="margin-right: 5px;" />Készült egy felvétel Máté Juliánna fényképész (Kisújszállás) műtermében a hátlap szövege szerint „Apukának – Anyuka és Lacika – születésnapjára, 1947, máj 25.”. Szerencsére ezen az írást nem semmisítette meg a ragasztó, amellyel első fényképalbumomba rögzítettem a régi családi képeket. Mit nem adnék most ezekért a feliratokért, dátumokért! Van még fényképünk hármasban („Mária” Fotó műtermi felvétele), valószínűleg a következő, 1948-as esztendőből, de az 1949-ben született húgommal együtt már nincsen. A fordulat éve családunkat illetően egy év késéssel bekövetkezett. Sok más gondjuk közt a szüleim nem fényképezkedtek. 1951 augusztus 1-jén egy a Papi családdal készült kisújszállási csoportképen még mind a négyen szerepelünk. Nem tudni, hogy pontosan mikor költöztek Vargáék Budapestre. Ebben az évben egészen biztosan ott éltek már. Bennünket a húgommal azonban – Pesten nem lehet gyereket nevelni! – felkiáltással apai nagyanyánk visszavitt magához.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/fo_utca_37_budapest-i-kerulet-beard-apartman-budapest15.jpg" alt="fo_utca_37_budapest-i-kerulet-beard-apartman-budapest15.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="314" height="235" />A családi – ez a szó ettől fogva erős túlzás – legendárium szerint Varga László Kisújszálláson vontra rakatta a betyárbútort, anélkül, hogy <strong>Budapesten</strong> lett volna hová lepakolni. A ki tudja hogyan kiutaltatott üzlethelyiségbe a járdáról befelé vezető, húzóráccsal is felszerelt ajtón lehetett bejutni, a két, fehérre festett <em>ózlag</em> között. Kicsi gyerekként ezt rendkívül érdekesnek, ezért értékesnek is találtam. Azt meg igen különösnek, hogy a házbeli vécére az utcán keresztül közlekedtünk. Apám az <span style="color: #ff0000;">I. ker. Fő utca 37/a</span> címre költözését 1954. 05. 31-én jelentette be a honvéd kiegészítő parancsnokságon. A katonakönyv szerint ekkor alkalmas, kiképzetlen. Párton kívüli. Szerette a lóversenyt, vagy csak a társaságot, s együtt hallgattuk az ablakokba kitett rádiókból a közeli Mária téren az Aranycsapat valamelyik világra szóló meccsét. A kilences villamossal járt munkába, ahova néha, főleg nyaranként, elkísérhettem. Ha valakivel összeszólalkozott, kétkezi munkás mivoltával érvelt. Meglehet, hogy 1955 nyarán már nem a Fő utcában, hanem a közeli Batthyány utcában lakott Kirilláéknál. Szövetkezeti tagként kéthetes <a href="https://atlaszblog.blog.hu/2019/05/25/az_en_balatonom_971#more14860710" target="_blank" rel="noopener noreferrer">üdüléshez</a> jutott Balatonberényben. Két gyerekével a faluban szállhatott meg, Gulyáséknál. Apu keverttel kezdte a napot, aztán kártyázott az üdülőépület kertjében. A két kislány egyformán babos ruhája korjellemző, apánk dús haja a pedig az ő koráé. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1955_balatonbereny_2009_09_04_19-09-47_1645x953_19-09-47_1645x953.jpg" alt="1955_balatonbereny_2009_09_04_19-09-47_1645x953_19-09-47_1645x953.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Munkahelye 1951-ben biztosan a Kisipari Termelő. Szövetkezetben, a XI. kerületi Verpeléti út (Karinthy Frigyes út) 15-ben volt. Az 1956-os „kisháború” Móricz Zsigmond körtéri eseményeit innen, a Bercsényi utca sarkáról figyelte. Munkástanács elnöknek választották. Hátra lépett a második legtöbb szavazatot kapott szövetkezeti elnök javára. Sikerült a szövetkezet vagyonát, javait megőrizniük, sőt: gyarapítani. Az erről szóló igazolást magam is olvastam. Ez a tény a megtorlás idején éppen ellene szólt: a Kádár-rendszernek nem volt érdeke a munkás önigazgatás pozitívumait elismerni.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Apám – immár elvált emberként – <strong>1956 novemberében</strong> jött haza Kisújszállásra, kiváltotta az ipart, s együtt töltöttünk néhány boldog hónapot. A sikeres cipészmestert ellepték a kuncsaftok, arra is volt ideje, ki tudja honnan nyersanyaga is, hogy csodaszép vadonatúj pár cipőkkel utazzon fel olcsó éjszakai személyvonattal időnként Budapestre. Talán egy pillanatig maga is elhitte, hogy van még jövője, van még perspektíva előtte, hiszen alig múlt negyven! Aztán <a href="https://atlaszblog.blog.hu/2009/12/17/ellenforradalom_429" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a pufajkások utána nyúltak</a>, s ezzel neki befellegzett. A húgom volt otthon, amikor elvitték, és én, amikor hazakerült. Soha előtte és utána nem találkoztam annyira összevert emberrel, mint amilyen állapotban őt láttam. Fájdalmasan sóhajtozott: – Anyám! Anyám! – és nem mesélt sem akkor, sem később semmit a Városháza alagsoráról, ahol úgymond „puhították”.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Pedig szeretett mesélni. A „kisházban”, azaz a kisebbik szobában az udvarra nyíló ablak felé rendezte be a suszterájt, ahol egyszerre két-három kuncsafttal is tréfált, beszélgetett. </span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Talán ez lett a veszte, elirigyelte egy konkurense, hogy jól megélt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Emlékszem az akkor kapható, nem a szokott függőleges téglalap, hanem négyzetes alakú iskolai füzetre, amelybe jószerével a másodikos húgom vezette be a napi befizetéseket nekünk. A megtakarítást, amely apánk bevételeinek állandó hányadából képződött. Tetszett ez az újdonság, a mi ügyünk volt, bár értelmét, célját elfelejtettem. Nevelni akart? Vajon évtizedekkel később őt utánoztam óvodás kisfiam heti zsebpénzével? Ki tudja…</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Apu sokat olvasott, válogatás nélkül. Könyvtárba nem járt. Engem küldött az Ostrom utcába Milike nénihez – akinek a nevét furcsán kislányosnak találtam. Kis alakú sárgás Pesti Hírlap-könyveket kölcsönzött, fillérekért. Másféle ponyvák is akadtak, cowboyokról, szintén különös nevű szereplőkkel. Ami érdekelt, azt elolvashattam. <em>A sátán kutyája</em> korán érkezett hozzám. Tíz éves voltam. Gárdonyi József Pósa Lajosról írta <em>A mesélő toll</em>at, és szinte <em>Munkás voltam Párizsban</em> egy másik, akkor olvasott könyv révén. (1957 márciusában lelkesen követtem az Ifjúsági Rádió 1000 szó franciául című nyelvleckéit.) Apám gyakorlatiasan kezelte a saját könyveit. A vécére is magával vitte, de nem ott használta fel őket. Éjszakai személyvonatos pesti utazásaira a cipők mellé tojást is csomagolt. Jó ára lehetett annak is. A kitépett lapok nekem szinte fájtak.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">A pufajkások megfenyegették, hogy az udvarra se merjen kimenni. Az anyai rokonság ilyen körülmények között kereste fel a Marjalaki utcában, s invitálta karácsonyozni a nagy területű város keleti széléről a nyugati felébe. A szeretet ünnepe 1956-ban. Hogy ne legyen szem előtt, apánk visszament Budapestre. Másodszor is kiszámolta a történelem, talpra állnia többé nem sikerült.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/apu_dunakeszi_cipeszek-1.jpg" alt="apu_dunakeszi_cipeszek-1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">1957 őszén, 1958 elején még Budán lakott a körtér mögötti Vásárhelyi Pál utcában, a 11. szám alatt. Abban az üzlethelyiségben dolgozhatott feketén, s egy függöny mögött alhatott. Mészáros nevű kollégáját, barátját (hátul, középen, tőle balra) követve 1958. december 21-én helyezkedett el a Dunakeszi Cipész KTSZ-nél. Egy udvari melléképületben húzta meg magát, a Tanácsköztársaság út 112. alatt, ahová a villanyt <em>hivatalosan</em> csak 1970 januárjában kapcsolták be. Innen jött néha Pestre, ide címeztem ritka leveleimet, egyszer egy postai lapot a neve nélkül. Itt látogattam meg, amikor a harmadik feleségének, Nagy Matildnak (1930.) engedve meghívott, hogy kimondja: ne menjek többé. Szót fogadtam. Nem rám tartozott, nem is tudtam, hogy Anyu megreklamálta a két gyerek után járó, de késedelmesen érkező és csekélyebb összegűvé vált gyerektartást. Apánk baleset miatt táppénzes állományba került, ez volt az ok. </span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">1965 ősze vagy a következő év tavasza lehetett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/apu_dunakeszi_haziko.jpg" alt="apu_dunakeszi_haziko.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Különélőként határozta meg önmagát, amikor 1971 június 1-től befeküdt a váci kórházba az egy hónapja tartó étvágytalanság, 11 kg-os fogyás okának kivizsgálására. A II. Belgyógyászaton és a Sebészeten daganatos megbetegedés gyanújával vizsgálták. Július 14-én bocsátották el cirrhosis hepatis, azaz májzsugorodást megállapításával. Erről én mit se tudtam. Részegen egész életében csak egyszer láttam. Hazament Kisújszállásra augusztus 12-én. Édesanyja levélbeli ösztönzésére még akkor Vácra utaztam, ahol egy orvos a rákos megbetegedésre vonatkozó kérdésemet derűsen hárította. Ha nem is jó érzéssel, de hittem neki. Miért hazudott volna? Azokban a hónapokban egyszer még találkoztunk apámmal. A jelen volt rokonok lesték, hogy mi lesz. Köszöntem a szemmel láthatóan súlyos betegnek, és megöleltem.</span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Felnevelő nagyapám, Béres Kálmán őszi rosszulléte hírére, majd a karcagi kórházból történt hazajövetele alkalmával ismét Kisújra utaztam. Nagyanyámmal és ifjabb Béres Kálmánnal a gangon üldögéltünk, tréfálkozva, hiszen a szeretett ember derűsen maga mondta, hogy a kórházban ellökte magától az őt már-már megragadó <em>Pulútót</em>. Akkor, egyelőre. Apám odabent a házban lehetett. 1971. szeptember 19-én a temetőbe nem a saját lábán tudott kijönni. Ott állt a sírnál, némán.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Varga László 57 évesen 1971. december 26-án meghalt. Nélkülem temették.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F05%2F25%2Fapam_varga_laszlo_e_neven_a_masodik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F05%2F25%2Fapam_varga_laszlo_e_neven_a_masodik%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F05%2F25%2Fapam_varga_laszlo_e_neven_a_masodik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Apám Varga László, e néven a második"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/05/25/apam_varga_laszlo_e_neven_a_masodik#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/15678632" border="0" /></a><br /></p>
család
magántörténelem
Kisújszállás
Varga_László_idősebb
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/varga_laszlone_nagyanyam_apuval.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2020/04/09/egy_fenykep_datalasa
Egy fénykép datálása
2020-04-09T20:13:37+02:00
2020-04-09T20:13:37+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;">Ráfoghatnám a Korona-vírus okozta önkéntes elszigeteltségre, de nem teszem. Minden mai körülménytől függetlenül is szeretek fényképeket nézegetni. A régtől meglévőkön találni valami újat, lehet szabadjára engedni egy eddig nem volt ötletet, és indul a dokumentált valóságon belüli fantáziajáték. Előhívom a szereplőket, beazonosítom a helyet és az időt, aztán feldereng valami új, amire egykor nem gondoltam. Mindez sorrendetlenségben és alig kötött emlékképeket ébresztve történik.</p>
<p style="text-align: justify;">Húgom fiaitól érkezett a kép, édesapjuk, Péter szkennelte. Ha ő exponálta volna, akkor a felvétel 1973 körül, inkább előtte készülhetett. Marika és Péter 1974 márciusában házasodtak össze. De a sógor akkor sem lehetett a tettes: ő ennél tökéletesebb fotókat készített, némelyiket természetjárással, turisztikával foglalkozó ismeretterjesztő kötetekbe is megvették. Szép pálya indulhatott volna velük, ám Péter szerteágazó érdeklődése és aktivitása nem egyetlen vágányon haladt. Most szerencsémre a családi albumra összpontosít, és időnként meglep onnan valamivel.</p>
<p style="text-align: justify;">A kép középpontjában Varga Mária.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1970_varga_maria_es_laszlo_image_0001.jpg" alt="1970_varga_maria_es_laszlo_image_0001.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />A télikabátjának minden bizonnyal van valami női neve, ahogy az ingnek, zakónak is. Én felöltőnek nevezném, lehet, hogy helytelenül, mintha éppen rajtam volna. Télikabátomként szolgált eredetileg, aztán kifordítást, átalakítást, átszabást szenvedett, hogy egy nő viselhesse. A húgom nagykabátja közös matériánk része, ahogy ránézek, ahogy simítom – elárulja magát…</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/papi_maria_img_7734.JPG" alt="papi_maria_img_7734.JPG" class="open-in-modal imgleft" width="104" height="360" style="margin-right: 5px;" />A nyaksál műselyem, olyan anyag, amire Anyu festett. Két kőművesbakhoz hasonló, méternyi magas álló fakeretre rögzítette az áttetsző textilt, azután megfestette. Többnyire <em>csumival</em>, vagyis fanyelű fémrudacskára tekert vattaszerűséggel. A batikoláshoz kicsiny staniclivá tekerte a hólyagpapírt, de a csúcsán résnyi nyílást hagyott. Ezzel a papírtölcsérrel adagolta a faggyú- vagy viasz-szerű meleg folyadékot a kendőre. A festékek felvitele után a zsiradékot kivasalva a színek, minták között seszínű választóvonalak maradtak. A kendőkön alkalmazta inkább, mint sálakon. Három-négy erős, de egymásba olvadó szín, négyzetek, foltok, vékony és vastag sávok lehettek ezen a sálon. A szókincsem elégtelen az árnyalatokat felsorolni. Szerettük azt a színvilágot, amely nem csak úgy magától, hanem színhatás-próbák, apróbb textíliákon történt kísérletek után alakult ki. Noha az anyagát nem találtam eléggé férfiasnak, magam is viseltem Anyu nyaksálját.</p>
<p style="text-align: justify;">Ott van még a húgom sapkája. Az érettségi tablón látott, újra hosszú haját rejtette bele. A sapka színére nem emlékszem, talán a kékesszürke valamely árnyalata. Pirosat fel nem vett volna.</p>
<p style="text-align: justify;">A hatvanas évek fordulóján a hivatalosan közös, végre igazi otthonunk dacára egyre ritkábban találkoztunk: bevonultam, majd elmentem diáknak Szegedre. Más iskolákba, más barátok közé jártunk. Pestre érkezése (1959), Anyunkhoz és hozzám csatlakozása óta úgy tartottam, hogy jobb, ha ő nem keveredik bele az én különféle konfliktusaimba. Becsültük egymást, büszkélkedtünk testvér mivoltunkkal. Chapeau bas!</p>
<p style="text-align: justify;">E képen csendes büszkeség, békés öröm látszik. Klasszikus görög sisakra hajazó keretben sugárzó szépség. Nemes a rajzolat a szemöldök ívétől az áll vonaláig Nem fecseg, hangtalan bölcsesség fénylik fel inkább.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/karacsony_kisujon-2.JPG" alt="karacsony_kisujon-2.JPG" class="open-in-modal imgleft" width="257" height="181" style="margin-right: 5px;" />Sapkát középiskolásként nemigen viseltem. Csikorgó télben műszőrme kucsmát. A seregben parancs rendelte el a téli-nyári sapkaváltást, a vékony vagy a vastag alsót. Ezzel az utóbbival 18 éves koromig nem találkoztam. Nagyon viccesnek találtam, amikor karácsonyi ajándékként kapott hosszú gatya láttán nagybátyám, Papi Lajos örömében – vagy örömét eljátszva – felkukorékolt. Bizony, megtörtént, hogy a békés családi otthont náluk és a Papi-zugban találtuk. Anyuval és Marikával Kisújszálláson karácsonyoztunk…</p>
<p style="text-align: justify;">A hosszú alsó után két-három évvel megismerkedtem a színház világával, a <em>János vitéz</em>, az <em>Aida</em>, <em>A mosoly országa</em> és az <em>Úri muri</em> titkaival. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Iluska szépséges alakítójának Gobbi Hilda adott instrukciót: – Ne majrézz a szereptől! Ez egy kis falusi kurva. Add, ami vagy, bátran! –. Az Aida sziklatemplom jelenetében a 12 méter magas díszlet volt igazán <em>megindító</em>. Mi díszletmunkások a takarásból a színpadra bekúszva testünkkel fékeztük le – mielőtt elérte volna a zenekari árkot. Kezdetben reggeltől késő estig melóztunk a szigeten. Gyakran aludtam a Kissváb-hegyen Dudi barátomnál. 1970 nyarán a szakállamat is hagytam megnőni, így maradtam guevarásan bozontos mindmáig.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1965_borzsonyben_vl_2010_08_20_12-07-58_482x568.jpg" alt="1965_borzsonyben_vl_2010_08_20_12-07-58_482x568.jpg" width="151" height="179" style="margin-left: 5px;" class="imgright" />A dús hajtól évekkel korábban, 1965-ben megrettentem, hiszen tarkó felőli nézetben egészen Korda Gyurisan hatott. Még az a fénykép se kellett. A hajam a húgommal közös képen sokkal rövidebb, de még nem ment át Félkopaszba. Az 1971-ben megjelent <em>Jó szelet, kapitány</em> szereplőjének modellje egy ismeretlen sráccal együtt év volnék, de a figura egyszerre rám is, és a szerzőre, Kiss József Lászlóra is <em>hajaz</em>.</p>
<p style="text-align: justify;">Az én télikabátom sötétjét apró kékes, mi több: fehéres bolyhok, szövetszálak enyhítették. Szerettem. A festett sál nálam is tartozék volt. Alatta feketét hordtam, mint Bartók, mint Kassák, mint az anarchisták. Volt Anyum-szabta fekete mellényem, hozzá oroszosan gombolódó ing, a hagyományos szabású fekete inghez tartozott a vörös munkásőr nyakkendő Palcsitól – és hozzá lelkesedés, versek. Már a seregben is.</p>
<p style="text-align: justify;">Pózoltam? A fotón biztosan. A beharapott ajak nem jellemző. Tréfának, ironikus elemnek szánhattam ezt az arckifejezést, hiszen a mosolyból is ott bujkál az arcomon valami. A gondterhelt homlok ugyan állandó, s az érzések, az öröm, a szeretet leplezése szintén. Ha valakivel, akkor vele, a húgommal oldódhatott karakterpáncél. Együtt éltünk meg néhány meghatározó gyermekkori évet, s ami belénk fagyott akkor, az senki mással meg nem osztható.</p>
<p style="text-align: justify;">A felvétel datálandó Kisújszálláson, Papi Lajosék gangja előtt készült. A háttér dupla ajtaján a külső kitárva, mi ketten vagy balról, az istállónak becézett szobrász-műteremből, vagy jobbról, a lakókonyha felől jöhettünk. A kis félmagas deszkakapuban állhattunk meg, amikor ifjabb Papi Lajos exponált. Ő készítette ezt a népesebb és a helyet jobban azonosítható felvételt is. A bal sarokban kishúgom, Varga Mária, a jobb szélen kosztümben anyunk, Papi Mária, és a derűs, Móricz Zsigmondos férfi a képen Papi Lajos szobrász.<img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/gangon_anyu_keresztapank-2.JPG" alt="gangon_anyu_keresztapank-2.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A most előkerült kép - kettőnkről - vagy 1970-ben, vagy legkésőbb 1971 őszén készülhetett. Marika 1971 decembere után, ha tehette, kitért a megváltozott családi állapotom elől. Akkor látogatott meg engem, akkor jött bárhova velem, Kisújszállásra és Párizsba is, ha egyedül talált. Sokáig nem vettem észre, mert nem akartam a saját helyzetemmel szembenézni. Ő tapintatos volt azzal is, aki nem érdemelte. Közel húsz év múlva jártunk ismét <em>a húgommal és a gyermekeinkkel együtt</em> Kisújon. Derűsen megint, mint a most tárgyalt képen. Csaknem boldogan.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F04%2F09%2Fegy_fenykep_datalasa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F04%2F09%2Fegy_fenykep_datalasa%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F04%2F09%2Fegy_fenykep_datalasa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy fénykép datálása"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/04/09/egy_fenykep_datalasa#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/15599578" border="0" /></a><br /></p>
család
Varga_Mária
Papi_Lajos
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1970_varga_maria_es_laszlo_image_0001.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2020/03/28/a_meltosag_elvesztese
A méltóság elvesztése
2020-03-28T18:22:35+01:00
2020-03-28T18:22:35+01:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/depp.jpg" alt="depp.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />„Hallottál arról a Johnny Deppről, aki bedrogozva és bepiálva rendszeresen bántalmazta <em>ártatlan, angyali</em> feleségét, Amber Heardöt? Ugye, hogy ugye! Na és arról a Johnny Deppről hallottál-e, akit ártatlan, angyali felesége a házastársi viták alkalmával a legnagyobb természetességgel ütött arcon, és egy alkalommal úgy vágott hozzá egy vodkásüveget, hogy a színész majdnem elveszítette az egyik ujját? Nem? Semmi?” (player.hu)</p>
<p style="text-align: justify;">Nem, én sem hallottam. De pofon az csattant. Abban a pillanatban, amikor lehetetlenné vált ilyen-olyan ürüggyel a Gonosz <em>ártatlan angyali</em> látszatánál megmaradni. Abban a pillanatban, amikor a legvédtelenebbet megütötte. Amikor az együttélés terheit a kiszolgáltatott gyermek lelkébe ültette. A testi-lelki kártételeket az anyai szív közhelye leplezi. Így megy ez.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán a válás. Olyan, mint a borosta. Csak akkor szúr, ha a rossz oldalára születtél. Ha apaként... A kicsinyes osztozás, amelybe kényszerülsz, a hiábavaló önigazolásokkal teli táska, a szégyellős szövetségeskeresés ellentmond a józan észnek. Az anyagi romlásból akár erőt meríthetsz: a családi rekvizitumok beszennyeződtek úgyis. De megcsal a kármentő remény: hogy kapcsolatot tarthatsz, hogy Apu maradhatsz azután is. Kipreparáltak már a felkészülési szakaszban. Vesztessé kényszerít emberi-férfiúi és apai önbecsülésed. A méltatlanság a lélekbe ég.</p>
<p style="text-align: justify;">A méltóság maga az élet. A méltatlanság pusztít. A Timbuktut övező sivatagban titkolt örömben, muzsikálásban, fociimitációban, kényszerházasságban, a Saria fogságában is emelt fővel élnek az emberek. A méltóság az, aminek híján mindez nem lehetséges.</p>
<p><a href="https://www.youtube.com/watch?v=f7YeoB5bSBY">https://www.youtube.com/watch?v=f7YeoB5bSBY</a></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/872.jpg" alt="872.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F03%2F28%2Fa_meltosag_elvesztese%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F03%2F28%2Fa_meltosag_elvesztese%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F03%2F28%2Fa_meltosag_elvesztese%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A méltóság elvesztése"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/03/28/a_meltosag_elvesztese#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/15566858" border="0" /></a><br /></p>
család
válás
méltóság
Apa
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/depp.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2020/03/21/pedigre_436
Pedigré
2020-03-21T18:45:38+01:00
2020-03-21T18:45:38+01:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p><strong>80 éves dokumentum</strong></p>
<p><strong>Kiadta </strong>a Magyar Királyi Kisújszállási Honvéd Kiegészítő Parancsnokság. Akkor még volt ilyen, létezése bizonyára megmentett a munkanélküliségtől néhány embert. Pontosabban: néhány urat.</p>
<p><strong>Méltóságost? Nagyságost? Tekintetest?</strong> Ki tudja ma már… Az tudható, hogy ezen a hármon kívül hazánkban akkoriban még további négy megszólítás-kiegészítés létezett, nem kis gondot okozva az 1938 őszén <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9csi_d%C3%B6nt%C3%A9sek#/media/F%C3%A1jl:BecsiDont.GIF" target="_blank" rel="noopener noreferrer">visszatért</a> felvidéki területek lakosságának. Ugyanis e tekintetben az ottaniak a cseh megszállás alatt nélkülöztek: be kellett érniük egyetlen titulussal. A köztársasági elnöktől a favágóig minden állampolgárt úrnak szólítottak a világ akkori 10. legfejlettebb ipari államában. Az 1938. évi visszacsatolások után az oda kirajzó „anyások” új szinekúráikban alig győzték harsányan megnevelni a demokráciához szokott őslakosokat.</p>
<p>Íme, ezen a magyar királyi dokumentumon a címzett akár méltóságos is lehetett volna – de maradjon köztünk: valójában még csak tekintetes se! Ahhoz kellett volna az érettségi. Abban a drága jó világban pedig már az is irigylésre méltónak számított, ha valakinek, történetesen a címzettnek is – a szülei szakmát adtak a kezébe.</p>
<p><strong>Papi Lajos</strong>, a 18. évét betöltött fiatalember az 1939. évi II. törvénycikk értelmében sor alá került. Így aztán be kellett szereznie néhány okmányt, hogy katonai szolgálatához megkaphassa az itt bemutatott igazolást.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/26_27.jpg" alt="26_27.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><br /> <strong>Iktatva</strong> az 527. számon, <strong>1940-ben</strong>. <strong>Már javában dúlt a világháború</strong>, túl voltunk az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Angliai_csata" target="_blank" rel="noopener noreferrer">angliai csatán</a>, a kontinentális Európa nyugati része a Pireneusoktól a Visztuláig Hitler kezében, a keleti szegély államait Sztalin szaggatta. Visszatért 1940 novemberében (lásd a dokumentum keltezését!) „édes Erdély”, ahol a két Papi, apa és fia hamarosan munkához jutott. A <a href="http://www.sinekvilaga.hu/a-szeretfalva-deda-vasutvonal-epitese" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szeretfalva-Déda vasútvonal</a> építkezéséhez – lévén <strong>civil</strong> vasúti munkások - nem kellett az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_zsid%C3%B3t%C3%B6rv%C3%A9ny" target="_blank" rel="noopener noreferrer">1939. évi IV. tc.</a> folyományaként elrendelt származást igazolni.<img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/papi_lajose_2013_04_19_14-19-21_951x709_14-19-21_951x709.jpg" alt="papi_lajose_2013_04_19_14-19-21_951x709_14-19-21_951x709.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong>Igazából nem is tudom, mire kellett ez Lajkónak!</strong> A családi hagyomány szerint az idősebb Papi – máskülönben első világháborús frontharcos – annyira megvetette a tekinteteseket és nagyságosokat, hogy valamelyik rokonhoz a nemesi levelet is hozzávágta! A kutyabőrt sose akarta látni többet! Vajon ki lehetett ez a katonatiszti ambíciókat dédelgetett személy? A Csanytelekre került Papi Rozi néni fia? Ez csak magántörténelem volna? Talán mégse!</p>
<p>A dokumentumra vonatkozó kérdés az, hogy <em>e lángoktól ölelt kis országban</em> a küszöbön dúló háború árnyékában miért vált fontossá a pedigré?! A kiegészítő parancsnokságok irattárak és más civil hivatalok munkaidejét lekötni azzal, hogy személyenként legalább hat iratot felkutassanak és ellenőrizzenek?! <strong>Normális?!</strong></p>
<p>(A visszatért területek térképét Tófalvi Péter készítette 2006.)<br /><br /><span>A származásigazolást mindenütt kérték, a hadseregben rendfokozattól függetlenül törekedtek arra, hogy zsidó fegyvert ne viseljen. Az 1939. évi II.tc. A honvédelemről 87.§ már szól a honvédelmi munkakötelezettségről, u.a. évben az 5.070.M.E. sz. rendelet már honvédelmi munkaszolgálatot említ. „Zsidó” kifejezés még nem fordul elő a szövegben, de így értették és alkalmazták. 1941-től már kifejezetten a „zsidók munkaszolgálatáról” intézkednek. Munkaszázadokra „honvédelmi munkaszolgálat” kifejezést alkalmaztak. (Róbert Péter szíves közlése.)</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F03%2F21%2Fpedigre_436%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F03%2F21%2Fpedigre_436%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F03%2F21%2Fpedigre_436%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Pedigré"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/03/21/pedigre_436#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/15541880" border="0" /></a><br /></p>
család
történelem
vasút
Kisújszállás
származási_igazolvány
Papi_Lajos
Róbert_Péter
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/26_27.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2020/02/25/a_kitli
A kitli
2020-02-25T07:38:24+01:00
2020-02-25T07:38:24+01:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p>A fehér gyolcsing eredetileg egyszerű ünnepi ruha volt, s csak a XII., XIII. században lett szokássá, hogy az ünnepi köntösben temettették el magukat igen sokan.<img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/kep1.png" alt="kep1.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong>A legfontosabb zsidó ünnepeket, a ros ha-sánát és a jóm kippurt</strong> jámim noráimnak (félelmes napoknak) is nevezik, arra a félelemre utalva, mely az embert elfogja az ítélet napján.</p>
<p>A két bűnbánó ünnepen fehér szín – az ártatlanság és a megtisztulás színe – uralkodik a zsidó templomokban. Fehér függöny borítja a frigyszekrényt, fehér takaró az előimádkozó asztalát, fehér a Tórát burkoló köntös is; az előimádkozó és vallásosabb gyülekezetekben a hívők nagy része is fehér gyolcsingben, az úgynevezett kitliben végzi imáját. A fehér gyolcsing egyúttal halotti ing is és az általános hit szerint azért viselik, hogy ezzel is fokozzák az ítélkezés napjának félelmetesen komor hatását.</p>
<p>Néhány héttel később, <strong>hósána rabba</strong> reggelén a zsinagógában az előimádkozó ismét halottas inget (kittel, kitli) ölt, és ebben imádkozik, mint a félelmetes napokon (rós ha-sánától jóm kippurig, azaz újévtől engesztelő napig), külön imarend szerint. A muszáf ima befejeztével kiveszik a frigyszekrényből az össze Tóra-tekercset, felviszik az emelvényre és kézben tartják őket, míg az ünnepi csokorral nem csináltak hét körmenetet (hakkáfót ). Ennek az ünnepnek a célja, hogy a jóm kippurkor meghozott kedvezőtlen ítéleten lehessen változtatni.</p>
<p>Más jellegű a tavaszi szabadság-ünnep, a <strong>peszah</strong>, melynek estéjén az <strong>otthoni ünnepi asztalhoz</strong> odakészítenek a <em>széder</em> (szertartás) vezetőjének egy kényelmes széket, melyre balra támaszkodni tud, ezzel is jelezvén, hogy a széder résztvevői is szabad emberek, kényelmesen esznek, mint egykor a rómaiak. A házigazda fehér köntöst, kitlit is felvehet, amelyet az esküvőn is visel, s amelyben majd az utolsó útra indul. A legfelszabadultabb alkalomkor - az egyiptomi szabadulásra emlékezve - a legboldogabb pillanatban is gondolnia kell az embernek az elmúlásra .</p>
<p><strong>Peszah első és második napján</strong> a zsinagógákban hálaadó zsoltárokat (egész hallél: 113-118. zsoltár) mondanak. Az ünnep első napján délelőtt a többlet (muszáf) ima keretében a harmatért (tal) imádkoznak. Az előimádkozó a harmatért szóló ima előtt felölti a fehér halotti köntöst (kitli). Elhagyják az esőt kérő imabetoldásokat, melyeket e napig mondtak a mindennapi tizennyolc áldásban (Semone eszré). E szokások az izraeli éghajlat sajátosságaihoz igazodnak.</p>
<p>A kitlinek nincsen zsebe. Ez a rekvizitum az élőket, az ünneplőket emlékezteti, a pénz, a vagyon múlandóságára. Az értéket hiábavaló a zsebben keresni.</p>
<p><br />(Varga Papi László: Az örök reménység temploma - A szegedi Újzsinagóga szimbólumai és hagyományai.)</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F02%2F25%2Fa_kitli%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F02%2F25%2Fa_kitli%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2020%2F02%2F25%2Fa_kitli%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A kitli"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2020/02/25/a_kitli#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/15490530" border="0" /></a><br /></p>
zsidóság
zsinagóga
Az_örök_reménység_temploma
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/kep1.png
https://atlaszblog.blog.hu/2019/08/26/fiat_lux_790
Fiat Lux!
2019-08-26T22:12:15+02:00
2019-08-26T22:12:15+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p>Akit érdekel, mi a giccs – megguglizza. A Soroksár FB-csoportban vitáztunk róla. Az ember tetszetősnek találja, hiszen érthető, könnyen fogyasztható. A giccs lehet kedves emlék a vitrinben, és emelkedett eszme megjelenítője a köztereken. A bánatos szemű porcelánkutya belül üres, éppen úgy, mint a királyi-hadvezéri rekvizitumokkal (sisak, korona, kard) ellátott monumentum. Az utóbbi elhiteti, hogy minél nagyobb, annál nagyobbá teheti azokat, akik hisznek benne. A 85 méter magas sztalingrádi emlékművel nemcsak az áldozatból győztessé vált Rosszija anyácskával azonosulók lelkét emelték fel, hanem a gigantikus ellenségnek is emléket állítottak.<img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/volgograd-3.jpg" alt="volgograd-3.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Családi örökség és példa okán kerámia-szakkörbe jártam. A szinte a romos királyi vár tövében afféle kiskamaszként hősies dolgok jártak a fejemben: a kirántott szablyával rohamozó huszárok, vagy a – Ne lőjetek! Mi is Putyilov gyáriak vagyunk! – kigombolt ingű, kitárt szívű önfeláldozó munkásai. Legalább is olyasmit szerettem volna mintázni, mint ez a Tanácsköztársaság-emlékmű. Imre bácsi – festőként amatőr, foglalkozása szerint technikai munkatárs az Állami Bábszínházban – azonban lelohasztotta igyekezetemet: az anyagszerűségre figyelmeztetett. <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/tanacskoztarsasag_14_big.jpg" alt="tanacskoztarsasag_14_big.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Régebben a <em>Hétköznapi fasizmus</em>ban, nem túl régen a <em>Mephisto</em> című filmben láthattunk ugyanolyan, egymással felcserélhető szobrokat. No meg a Népstadion körül. A náci és a bolsi hősök egyformák voltak, egyformán hazudtak. A diktatúrák nem jártak kerámia szakkörbe, ezért olyanokat rendelnek, hogy mindenki értse! Gondolkodni nem érdemes, sőt: nem is ajánlatos róluk. Az is kiderülhet, hogy szomszédos országokban az egymáshoz hasonlatos hősies pózok alá egymással ellenséges figurák, eszmék, államok nevét szokták írni. Akkor pedig a szobor hazudik. A gesztusok, a rekvizitumok, az egész ábrázolás hamis.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/0505szegedhpim0536a.JPG" alt="0505szegedhpim0536a.JPG" class="open-in-modal imgleft" width="124" height="93" style="margin-right: 5px;" />Más történet az utcabútoroké: Varga Imre Radnótit az emberek közé, jelenvalóvá állítva – elgondolkodtatott. Évtizedekkel később Columbo hadnagy kutyástól: panoptikumfigura, lehet vele fényképen komázni a Falk Miksa utcában. A szegedi Kárászon az alföldi puli a gyerekek kedvence, Soroksáron sváb házőrzőként sem mond többet. Ki van fizetve.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/tobias_klara_hungarianpieta1956unj.jpg" alt="tobias_klara_hungarianpieta1956unj.jpg" class="open-in-modal imgright" width="221" height="294" style="margin-left: 5px;" />Michelangelo Pietája örök anyai bánatról beszél. Szegeden Tóbiás Klára a lyukas háromszínű zászlót helyezte a fájdalmas anya ölébe. Szép, igaz és érthető – ma már! Hiszen a lyukas zászló motívumáról a nemzet kommunista mártírjainak temetését látva egy történelemtanár 1989-ben megjegyezte: – Hát ez már igazán túlzás! – Az lehetett annak, aki 1956-ban született, és sose látott ilyet. Újhartyán obeliszkjén már nem kell megmagyarázni, s talán a kegyetlenül durvára kidolgozott felületet sem.</p>
<p>Miért ne lehetne megértéshez segíteni a fiatalt, a látványra nem könnyen ráhangolódó idősebbet, a jelképek tengerében bolyongó embert? A műalkotás nyújtotta élmény épp úgy nem adja ingyen magát, ahogyan az alkotóban sem csak úgy magától, puszta ihletből születik! A művész nem ugyanazt a fát, nem ugyanazt a zászlót, nem ugyanazt az anyaságot látja és láttatja, mint mi, akikben jó esetben csak a nyitottságunk, befogadási készségünk van meg a szokatlanra, az eddig meg nem látottra, meg nem gondoltra. Engedjük hatni az újszerűt, s ha lehetséges, fogadjuk be.</p>
<p>Lux Antal önéletrajzi kötetét - Élet-Mű - olvasva a Mester életigazsága hitelesíti az olykor elvont tartalmakat. A gyermekkortól kezdve őszintén, mégis férfias szeméremmel szól a családjáról, a barátairól, és messze-messze elkerüli a konyhai falvédő-szerű közhelyeket. Szikla-ember. Műveiben néha meglátjuk azt, amit ő, néha valami mást asszociálunk, de mindenképp többek leszünk általa.</p>
<p>A <em>Hanság</em> című képén nincsenek hősiesen rogyadozó pesti srácok, nem szerepelnek rajta pufajkások, a lyukas zászló elemeire bomlott. Kordon a határkarón. A kép középpontjában nem azonosítható harckocsi. Körötte baljós nád és sás kések özöne - megannyi gyilok fenyeget. Nincs elől, nincs hátul, nincs menekvés. A civilizáció csupán homályos rettenet, rom. Kísért az otthon, <em>a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom</em>. Sebek az égen is!<img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/hansag_56_lux.jpg" alt="hansag_56_lux.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az igazság létezik.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2019%2F08%2F26%2Ffiat_lux_790%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2019%2F08%2F26%2Ffiat_lux_790%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2019%2F08%2F26%2Ffiat_lux_790%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Fiat Lux!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2019/08/26/fiat_lux_790#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/14860708" border="0" /></a><br /></p>
1956
művészet
giccs
Lux_Antal
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/volgograd-3.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2019/05/25/az_en_balatonom_971
Az én Balatonom.
2019-05-25T19:35:20+02:00
2019-05-25T19:35:20+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;">Nem sokat hallhattunk a Balatonról addig, legfeljebb a vezetékes rádióból. – Az valami jó! – lehetett gondolni. De alig egy évvel azután, hogy a parasztgyalázat bekövetkezett anyu és apu között, először az egyik, azután a másik vitt bennünket, húgomat és engem, üdülni. Azaz máshol lenni, mint mindig. 1955 nyarán apuval vonattal – mi mással? – mentünk Balatonberénybe. Jó messzire.</p>
<p style="text-align: justify;">Attól kezdve, hogy jobbról feltűnt a nagy kékség, szinte csak a vonatablakban lógtunk, azaz kapaszkodtunk szandálos lábunkat a folyosó hosszában végighúzódó fűtőtestre támasztva. A lehúzott ablakot fel sem értük, de a befelé kavargó korom így is megtalálta a szemünk sarkát. A budapesti, záhonyi személyvonatok nem álldogáltak meg olyan sűrűn, mint ez a balatoni, másutt ritkábban szólt a <em>fütyőtő</em>, emelkedett a piros sapkás vasutas hónaljából az indító tárcsa… Izgalmas, érdekes volt a vasút akkor és még nagyon sokáig. A Balaton déli partján mégis meg lehetett unni.</p>
<p style="text-align: justify;">A megállók nevét – Balatonakármi alsó, felső – már a húgom is el tudta olvasni. Néha abbahagytuk az üdülők sorának bámulását, mert hiába kérdeztük aput, a válasz azóta is ugyanaz: – Nem, ez még nem a miénk! – (Tiéd az ország, magadnak építed!). Végül megérkeztünk a déli part legvégére, sok kis Balatonmicsodán és Fonyódon túl, Balatonberénybe. Ide szólt a jegyünk, a beutalónk, a beosztásunk, az alvégre.</p>
<p style="text-align: justify;">A vasút közel a vízparthoz futott, a megállótól a Balaton felé azért elfért a két nagy üdülőépület. Odalátszott. Lakni persze nem ott laktunk, hanem a faluban, a nagyanyánkéhoz hasonló, szinte vele azonos parasztházban. Mindenki a maga helyére került.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1955_balatonbereny_2007_04_10_23-19-47_2032x1395_23-19-47_2032x1395.JPG" alt="1955_balatonbereny_2007_04_10_23-19-47_2032x1395_23-19-47_2032x1395.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Fent középen apu két üdülőtárs között, alul balról a fia és a lánya, Gulyás Laci és egy lány Soltvadkertről.</p>
<p style="text-align: justify;">Gulyásék estére nem zárták az udvari kaput. Az jött be nappal is, aki akart. Mi a Nagykunságban reteszeltünk, zártunk. Ahogy később megtudtam: az egykori <em>Panonia Superior</em> öröksége a balatoni nyitottság. A házinéni nálam alig idősebb Gulyás Lacijával szintén jól kijöttünk, csak egy komolyabb vitára emlékszem:</p>
<p style="text-align: justify;">– Megyünk templomba. Gyüssz? – kérdezte.</p>
<p style="text-align: justify;">– Gyössz. – szögeztem le. Ebből aztán épp oly hiábavaló huzakodás kerekedett, mint manapság szokott, amatőr nyelvvédő hunok között. Mert az egyik hun így tudja, a másik meg hun úgy. Ahogy <em>mindenki</em>.</p>
<p style="text-align: justify;">Azért a katolikus templomba elmentem, holott a miénkben se fordultam meg sűrűn. A különbségekről, amelyeket most először megtapasztaltam, addig is tudtam: másként teszi-kulcsolja össze a kezét az ember, <em>mink nem térgyepelünk</em>, meg ilyenek. Igyekeztem ellesni a menetrendet: mikor fel, mikor le. Fontos volt, hogy hogy illedelmes legyek. A kántálástól idegenkedtem, de ha a többieknek jó, gondoltam, hallgatom én is. Megnyugtatott, hogy a templom belülről nem is olyan setét, mint amilyennek a kisújszállási tűnt kintről befelé. Szagos volt, ráadásul hosszú rúdon az orrom alá bökdöstek egy zacskót. Jól esett túl lenni rajta.</p>
<p style="text-align: justify;">Akár az első cigarettán, amelybe az egyik, parti nádas közé benyúló stégen slukkoltam meg. Irgalmatlanul a szájpadlásomba mart. Rögtön megfeledkeztem arról, pedig izgatta a fantáziámat, hogy a közelben kikötött fekete-fehér csónak miért is Nebuló. Lehetne valami rendes neve. Még bulákról se hallottam addig, nemhogy nebulákról… Ezt a rejtélyt is lenyeltem, mint a cigifüstöt.</p>
<p style="text-align: justify;">A csónakokba néha bemásztunk, de arra, amire valók, sose használtuk őket. Reggeltől estig a két nagy üdülőépület mögötti vízparton és a vízben töltöttük az időt. Apánk az árnyékban, kártyaasztal mellett, mi gyakran belementünk a Balatonba. Olyan messzire lehetett begyalogolni, hogy még a gondolatát is eluntam. Fecském sem volt: kantáros vászonnadrágot hordtam, így aztán két-három nap múlva rendesen leégtem, mindkét vállam kisebesedett.</p>
<p style="text-align: justify;">Reggelente a hűvös, kemény ágyban ébredve a hámló, elhaló bőrt körömmel kezdtem kaparni. Kicsit fájt csak, nem úgy, mint este, de addig se viszketett. A sebhelyek sokáig megmaradtak.</p>
<p style="text-align: justify;">Mikor a húgom és apu hazaértek a korai sétából, együtt indultunk a part menti üdülő pazar reggeliző asztalához. Az öregátkosban ugyan falun mindig volt mit enni, de a balatonberényi szövetkezeti üdülő változatos, elegáns kínálata felejthetetlen maradt számomra akkor is, ha a brüsszeli négycsillagos <a href="https://www.google.com/url?sa=i&source=images&cd=&ved=2ahUKEwi7oKuJsbbiAhUI6KQKHWQtAX0QjRx6BAgBEAU&url=https%3A%2F%2Fwww.tripadvisor.co.za%2FLocationPhotoDirectLink-g188644-d206687-i1931667-NH_Brussels_EU_Berlaymont-Brussels.html&psig=AOvVaw2acX9WdrUIStBiVc-NLgnj&ust=1558863363635633" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Berlaymont Hotel</a> petit-déjeuner-je sem volt rossz.</p>
<p style="text-align: justify;">Mire emlékszem még?</p>
<p style="text-align: justify;">Az addig sose látott apró kecskekörmökre, a nagyobb kagylókra, a belőlük készült, fára festett és applikált dísztárgyakra. Két három év múlva ugyanott, Berényben, de a Spartacus S. E. sporttáborában, amelybe már egyedül mentem, fel is használtuk ezeket a sátor előtti térség díszítésére. Másra sem emlékszem, csak arra, hogy mi nyertünk. Szerényen fogalmaztam a szerénytelen emléket. Akkor már volt fürdőgatyám, nem csak kantáros és klott, meg előre megkövetelt kék színű atlétatrikóm, kettő. Anyu készítette össze. No igen, két fiú nevére emlékszem, lányok ugyanis nem voltak, de sokat beszéltünk róluk...</p>
<p style="text-align: justify;">Ez volt és maradt az én Balatonom máig. Se saját telek, se autóstop az Osztapenkónál, és nem jártam ott Pierrel sem, amikor <em>Megállt az idő</em>…</p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="100%" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/9grJA3AOA7c?enablejsapi=1" frameborder="0" allowfullscreen="true"></iframe></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2019%2F05%2F25%2Faz_en_balatonom_971%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2019%2F05%2F25%2Faz_en_balatonom_971%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2019%2F05%2F25%2Faz_en_balatonom_971%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az én Balatonom."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2019/05/25/az_en_balatonom_971#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/14860710" border="0" /></a><br /></p>
család
Balaton
Soltvadkert
Megáll_az_idő
Balatonberény
Spartacus_SE
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1955_balatonbereny_2007_04_10_23-19-47_2032x1395_23-19-47_2032x1395.JPG
https://atlaszblog.blog.hu/2018/07/04/a_sitten_864
A sitten
2018-07-04T15:36:38+02:00
2018-07-04T15:36:38+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;">A Csillagbörtön iskolakörletében az asztalok mögül penészes arcok néztek vissza rám. Ez volt a legmegdöbbentőbb számomra az intézetben. A szürke mákos rabruha természetesebb benyomást keltett, mintha a közismert, hosszában csíkos lett volna, de embertelennek hatottak a halvány, sápadt, kifejezéstelen emberi arcok. „Odakint” még a kórházakban sem látni ilyen beteges egyöntetűséget. Ezek az emberek nem kaptak napot, nem <em>kapta meg</em> őket a nap a sokadik, a börtönbeli nagyon sokadik <em>napon</em>. Ahhoz kevésnek bizonyult az előírásos, majd’ minden napi egy órás udvari séta.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/csillag_1994_2007_04_21_20-45-33_2940x2052_19-45-33_2940x2052.JPG" alt="csillag_1994_2007_04_21_20-45-33_2940x2052_19-45-33_2940x2052.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><em>Különös sorsok, különös személyiségek - odabent. Ahogyan idekint is.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Pedig a híres dalra, a <em>Késő üzenetre</em> utalva: a szegedi börtön ablakába gyakran besütött a nap. A Csillag épületszárnyának hol az egyik, hol a másik oldalát világította meg.</p>
<p style="text-align: justify;">A sitiprinc eszerint hordozta egyik oldalról a másikra, s akasztotta fel az ablakzugba beépített ablakrácsra az ő kicsiny ültetvényét, a favályúban gondosan nevelt macskapöcse paprikát. Kincset ért az ízesítés akkor, amikor addig etették a vitamindús növényi táplálékot az elítéltekkel, amíg a pótkocsis teherautó-rakomány kapor el nem fogyott. Bármiféle egyéni igény kielégíthetősége óriási jelentőséggel bírt <em>odabent</em>.</p>
<p style="text-align: justify;">De nem mindenki panaszkodott a börtönkosztra: a szocializmus utolsó évtizedében megtörtént, hogy egy utcán élő ember a rendőrjárőr szeme láttára tört be egy kirakatot: rögtön bevitték, s ősztől tavaszig kitelelte a büntetést. Nem csak a meleget, a váltás tiszta ruhát és a rendszeres étkezést nyújtotta neki az állami gondoskodás, hanem előfordult, hogy életmentő orvosi kezelést is.</p>
<p style="text-align: justify;">A tanárként bent töltött tanévek alatt a nagy, sápadt, szürke tömeg egyöntetűsége feloldódott. Az iskolakörlet ablakkertész pedellusa után másokat is megismertem valamelyest, ha úgy akarták. Volt, aki szabadulását követően pajzán képeslapot küldött egy tengerparti üdülőhelyről, akadt, aki a szabadsága alatt látogatott meg. Pedig a lakáscímem nem nyilvános. A ballagás előtti nekem adható szerenádot persze nemcsak emiatt lett volna körülményes megszervezni.</p>
<p style="text-align: justify;">Egyszer mégiscsak csengettek. Amikor megláttam a vékony kis fiatalembert, alig ismertem rá. Udvariasan köszönt, tanár úrnak szólított, s ekkor, a meglepődés oldódásakor ismertem fel. Vele volt egy szintén sápadt, igen karcsú, csinos, feketébe öltözött nő. Beengedtem őket. Szinte csak a lakásban vált teljessé bennem a felismerés, hogy a vendég: csillaglakó!</p>
<p style="text-align: justify;">A beszélgetést ő irányította, a szorgalmas, tudálékos diák a Kaptárból. Dolgozatai tele voltak idegen szavakkal, melyeket saját, több nagyalakú füzetből alkotott kéziszótárába gyűjtött és onnan memorizálta őket. Igyekezett velük meglepni engem is, aki az idegen szavakat lehetőség szerint kerülöm. Legtöbbjüket egyszerűbb helyettesíteni, mint megmagyarázni.</p>
<p style="text-align: justify;">A dolgozatjavítási óra részeként sor került nem csak a szóbeli értékelésre, hanem a javításaimra történő rákérdezésekre is. Ezt annak ellenére sem tartottam feleslegesnek, hogy egy-egy kifogás jelzéséhez szöveges iránymutatást is fűztem, például, hogy a bekezdés 5 V-os, amellyel a „volt” szó ismétléséből adódott „feszültségre” hívtam fel a figyelmet. A hibáztatott részek megvitatása után került sor az osztályzatok véglegesítésére, a naplóba történő beírásra. Egyszer azonban nem az osztályzatról, hanem az idegen szavakat kedvelő (preferáló) szerző tájékozottságáról szólt a vita. Már akkor, amikor aláhúztam a látogatóm máskülönben kiváló irodalom dolgozatában a <em>ditriambus</em> kifejezést, számítottam arra, ami a javítási órán bekövetkezett.</p>
<p style="text-align: justify;">Kötötte az ebet a karóhoz, hogy van ilyen szó, én pedig, nyújtva a jelenetet, nem hittem el neki. Szó szót követett derűsen, majd igazát és az én tájékozatlanságomat bizonyítandó lelkesen hozott le a zárkájából egy nyomtatásban megjelent szótárat a szerző, hogy íme itt van benne a <em>ditirambus</em>! Az elragadtatott érzelmekkel teli, dicsőítő költemény görög neve. Csakhogy a dolgozatában két betű felcserélődött! Szándékát a javítás során természetesen megértettem, de kifogásommal nemcsak odafigyelésemet jeleztem, hanem az idegen szavak használatának kockázatát is. Diákom nem vette zokon a leckét…</p>
<p><em> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/graham_greene_brightoni_szikla.jpg" alt="graham_greene_brightoni_szikla.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p><em> A Brightoni szikla (Graham Greene) stílusos ballagási meglepetés volt ettől az osztálytól.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Szabadsága</em> idején meglepetésemre azért keresett fel menyasszonyával együtt, hogy <em>szabadulása</em> után különórákat vehessen tőlem. Mintha Miskolcon nem találhatott volna nálam különb magyartanárt! Tőlük azonban szíve választottja jelenlétében, de még elítéltként aligha kísérelhette volna meg elkérni a doktori oklevelet! Beszélgetésünk úgy alakult, hogy maga a börtön, a szabadulás nem is hangzottak el benne. Az pláne nem, ami miatt mindez bekövetkezett. Körül írtuk, vagy inkább megkerültük, idegen szavak nélkül.</p>
<p style="text-align: justify;">A „benti” osztályom tanulóitól sose kérdeztem, hogy mit követtek el. Így aztán börtön-tanéveim kezdetén – a feleségem kérdésére –, hogy félek-e „odabent”, magabiztosan válaszoltam:</p>
<p style="text-align: justify;">– Ugyan mitől? Vannak ott ártatlan emberek is. Némelyikük csak a feleségét gyilkolta meg…</p>
<p style="text-align: justify;">Egyikük eme némelyek közül nem az ártatlanságát, hanem a könnyelműségét emlegette. Úgy vélte, jobban járt volna, ha sikeresen befejezi a gyilkossági kísérletet. Akkor az asszony – hogy az a magasságos tegye ide meg amoda – nem vallott volna ellene. Hogy ezt poénnak szánta-e, nem tudhatom. Őrszolgálati bölcsességként a seregben hallottam effélét: ha már lőni kell, akkor ne legyen tanú.</p>
<p style="text-align: justify;">Néha előtörtek a másféle vallomások, érzelmek is. Irodalomórán, ha jól sikerült. Arany János <em>Ágnes asszonya</em> férjgyilkossága miatt nem a börtön, hanem a lelkiismerete által bűnhődik meg. A Csillagban sokakban őszinte megrendülést váltott ki a ballada üzenete. Kiszakadt belőlük: – Nap nem telik el úgy, hogy ne bánnám! – mások nyugodt cinizmussal reagáltak erre: – Ne tessék elhinni, tanár úr, itt mindenki hazudik, bűnözők! –</p>
<p style="text-align: justify;">Természetesen a bűnelkövetők nem mindegyike bűnöző! De aki a nehéz életűek közül elmesélte, hogy javítóintézetben kezdte, börtönben folytatta azt, amibe beleszületett, s börtönévei alatt a felesége gyermekükkel együtt külföldre távozott, száraz cinizmussal tette fel nekem a kérdést: szabadulásakor 1200 forinttal a zsebében lakás, megélhetés nélkül vajon mihez kezd majd?!</p>
<p style="text-align: justify;">Egy másik elítélt odakint rendőrként szolgált. Kocsmai hergelés után leendő apósára és anyósára lőtt rá. Elhitették vele, hogy a menyasszonya és annak csábítója közeledik a sötét, folyóparti töltésen. Ez a rab egyike volt azoknak, akiket a híres Richter-gyilkosság után előre, a katedra és a tanulóasztalok, a tanár és a tanulók közé, az első sor első helyére ültettek. Megbízható, korrekt, nyugodt emberként engem védett, hiszen bárki bekattanhatott a tanteremben ugyanúgy, ahogy Richter Richárd a bútorgyárban.</p>
<p style="text-align: justify;">1984-ben azon az októberi délutánon is odabent, a Csillag-épületben dolgoztam, amikor hirtelen minden rabot a zárkákba, engem pedig az intézetből kiparancsoltak. A szomszédos gyárban ekkor történhetett a szörnyű hármas gyilkosság. A Délmagyarország talán két nappal később írta meg, a tanítás legalább három héttel ezután vált lehetségessé. Tanulóim szerint Richter kereste a halált, s miután öngyilkossági kísérlete – megbilincselve fejest ugrott az emeletről – nem sikerült, támadt a bútorgyári művezetőkre. Kivégzése napján elcsendesült a Kaptár…</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/csillag_1994_plusz_2007_04_22_0-02-43_3504x2364_23-02-43_3504x2364.JPG" alt="csillag_1994_plusz_2007_04_22_0-02-43_3504x2364_23-02-43_3504x2364.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <em>Diákok és tanárok a sitten is együtt ünnepelték a sikeres vizsgát!</em></p>
<p style="text-align: justify;">Az én tanítványaim középiskolai érettségire készültek, s az iskolába járáshoz nemcsak a 8 osztály, hanem szakmunkás bizonyítvány is kellett, továbbá jó magaviselet a sitten. A lehetőség inkább néhány órai civil életet jelentett a börtönön belül, mintsem szabadulás utáni jobb anyagi perspektívát. Volt, aki kerek perec megmondta, hogy a szakmájában többet keres, mint az érettségizett irodisták. Főiskolát végzett, művelt, olvasott tanítványom is akadt, de végzettsége csak érettségi után derült ki. Addig is: minden jegye ötös lett nálam… Neki sem a bizonyítványra volt szüksége. </p>
<p style="text-align: justify;">A <em>Kék fény</em> tévéműsorból benzinkutas gyilkosként elhíresült fiatalembernek maga az iskolába járás, az érettségi, a második–harmadik szakma megszerzése adta vissza az életkedvét, s ezzel talán – a sitten – az életét is. Története addig a bizonyos pillanatig banálisként indult. Egy lánynak szeretett volna imponálni jómódú riválisához képest, a benzinkút amatőr kirablása gyilkossá tette. A lány néhány hónapig válaszolt a leveleire, de aztán műsorváltozás történt. Az elítélt egyedül nézett szembe az egész addigi életének hosszával felérő rabság tényével, s persze azzal is, amit elkövetett. Az egyik nevelőtiszt vette rá, hogy készüljön az érettségire, tanuljon új szakmát, hozza ki a börtönévekből mindazt, amire képes, ami lehetséges. Az élő halottból lassan élő, reménykedő emberré kezdett válni…</p>
<p style="text-align: justify;">A 40 évet be nem töltött iskolázatlan rabokat az „átkosban” kötelezték az általános iskola elvégzésére. Ezt aztán a <em>szabadság</em> beköszöntével, 1990 után eltörölték. E tekintetben visszatértünk a polgárosodás küszöbére, a reformkorba. Bölöni Farkas Sándor 1830-1832 között tett utazásának tapasztalatai alapján az amerikai Massachusetts állam börtöne legfontosabb, követendő funkciójának az oktatást, a nevelést tartotta idehaza, az akkori két hazában, Magyarországon és Erdélyben is!</p>
<p style="text-align: justify;">Talán nem egészen úgy, ahogy csinos kolléganőnk az írni-olvasni is alig tudó általános iskolai közegben az esztétikai szép fogalmát magyarázta. Nem vitt be szemléltető eszközt, s a tankönyv <em>nem elégítette ki</em>, így a figyelmet magára fókuszálta:</p>
<p style="text-align: justify;">– Szép például az én lábam! –</p>
<p style="text-align: justify;">A kanos társaságban mindig meglévő feszültség kirobbant:</p>
<p style="text-align: justify;">– A tüve! – harsant fel rögtön, s ezt aztán óriási hangzavarban ütötték felül a különféle, csöppet sem esztétikai élményekre utaló tippek és javaslatok. Hiszen ezek az emberek nőt alig láttak, este nyolc után az egyetlen tévéadást központilag kapcsolták ki, hogy alkalmanként a szocialista erkölcs szempontjából káros tartalom ne érje őket. Így aztán a rémült tanárnő az iszonyú hangzavarnak, a rá meredő férfivágyak kitörésének csak a vészcsengő alkalmazásával volt képes gátat vetni. A fegyőrök az osztályt szétdobták, a tanítást szüneteltették, s némi fegyelmi büntetést követően kezdtek el az órán történtekről kérdezősködni…</p>
<p style="text-align: justify;">Igen, a rabok is emberek. A büntetéssel járó korlátozásokat tudomásul vették. Volt, aki ezen keretek között a fizikai erejével, volt, aki szellemi kapacitásával lett odabenn fontos személy. Az egyik osztálybizalmiról – amely egy másik szerep – meg-meg jegyezték, hogy ő a kislány. Elfogadta, nem zavarta, hozzá tartozott. Én is megvontam a vállam.</p>
<p style="text-align: justify;">Ám sokan szóvá tették, hogy csak szabadságmegvonás szerepel az ítéletben, a szexualitás megvonása nem! A sittes szólásmondás szerint bemegy a laboráns, kijön a buzeráns… Mert nem mindenki született ilyennek vagy olyannak, s nem mindenki választ szabadon. Szexualitása azonban mindenkinek van.</p>
<p style="text-align: justify;">Az irodalom, a művészet az életről, a halálról, a szexusról szól. Akkor is, ha az utóbbiról az iskolai tananyagból nemigen lehet tudni.</p>
<p style="text-align: justify;">Az egyik osztályomban egy 16 oldalas dolgozatban olyan elképesztő erővel tört fel a bebörtönzött, s eközben az erőszakszervezet tisztje révén megcsalatott Madách Imrével való azonosulás, amilyen mértékűt sehol máshol nem olvashattam! Aki írta, minden tekintetben férfinak tudta magát. Büszkén mesélte, hogy kétemeletes ház tetejére mászott fel kívülről tévéantennát javítani, hogy a gyerekek tévét nézhessenek. Ám nem akárki, hanem egy fegyveres, hivatalból bátor katonatiszt gyereke ismerte el:</p>
<p style="text-align: justify;">– Na látod apu, a bácsi megcsinálta! –</p>
<p style="text-align: justify;">Az említett 16 oldalas dolgozatot persze nem lehetett a minden iskolában megszokott módon, a tanteremben kétszer 45 perc alatt megírni. Eleinte ebben az osztályban is a katedráról – a börtönben még nem vették ki alólunk a dobogót – figyeltem az illegális tevékenységek előfordulását. A rendszerváltás után, hogy ne unatkozzam annyira, az asztalomra tettek a fiúk egy rakás színes szexlapot, s mi tagadás, ezek sokkal inkább lekötöttek, mint az előttem körmölők! Mivel nem az üldögélésért fizettek, s a tényleges tanítással töltött idő is jobban hasznosult, ezután inkább „házi” dolgozatokat írattam. Akinek tellett rá, 10-20 oldalt is írhatott.</p>
<p style="text-align: justify;">A börtönről nincsenek rossz emlékeim. Arról a kevésről, amit tapasztaltam, vastag könyvet lehetett volna írni, annál is inkább, hiszen az egyik parancsnokhelyettes ebben támogatott volna. Anyaggyűjtés helyett azonban inkább tanítottam. A büntetés-végrehajtás tisztjei és tiszthelyettesei és az Alföldi Bútorgyár dolgozói segítettek ebben. Számukra is indult osztály, amelyben tanítottam. Ez az osztály a rabokéval ellentétben el is ballagott, s ez alkalommal a valaha volt legszebb virágcsokor került a tanári asztalra.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/csillag_1995_osztalykep_2011_05_05_20-50-28_3564x2436_19-50-28_3564x2436.JPG" alt="csillag_1995_osztalykep_2011_05_05_20-50-28_3564x2436_19-50-28_3564x2436.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><em>A mindennapi kötelezettségek teljesítése mellett...</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2018%2F07%2F04%2Fa_sitten_864%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2018%2F07%2F04%2Fa_sitten_864%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2018%2F07%2F04%2Fa_sitten_864%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A sitten"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2018/07/04/a_sitten_864#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/14092315" border="0" /></a><br /></p>
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/csillag_1994_2007_04_21_20-45-33_2940x2052_19-45-33_2940x2052.JPG
https://atlaszblog.blog.hu/2018/04/28/dedikacio_105
Dedikáció
2018-04-28T22:17:54+02:00
2018-04-28T22:17:54+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;">– Apja fia! – mondták nem megosztott, de kétfelé tartó jóindulatú szeretettel, ha a gyerek ügyesen lépett fel a suszterszékre valami előle rejtett dologért. Apja fia volt akkor is, ha a tanítónő kivételezettjét a fogalmazásban <em>idétLenkének</em> jellemezte. Szűcs Lenke sűrű tenyeresekkel torolta meg a szóalkotást – de odahaza ebből cinkos fejcsóváláson kívül más nem keletkezett. A húgom apámmal hasonló járásunkra figyelt fel inkább.</p>
<p style="text-align: justify;">– Apja fia – mondtam játszi büszkeséggel a pesterzsébeti Pacsirtatelepen korai sétáinkon, melyeken a fiam minden rigó szoknyára erősen felfigyelt. A női ruhák ott hullámzottak szemmagasságában, az én szememben pedig a lányok-asszonyok mosolya ült meg. Egyik irányban, a villamos végállomás felé boltba mentünk a Királyhágó utcából, a másik irányban egy tágas tér volt a cél játszani. Szerettem ezeket a rövid utakat, amelyeken kissé le kellett hajolnom hozzá, a kezéhez. Elvégre azért férfi, hogy ne vegyem fel! Az 52-es villamoson is csak megtámasztást kínáltam az álláig érő ülés előtt. Egy idegen kisded nagyot nézett, amikor neki is csak térdét megvetni tartottam a markom. Értetlen pillantást vetett hátra – ő a tedd ide-tedd oda rendszernél tartott. Az én fiam azóta sem!</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1976_06_08_2011_08_18_15-35-59_759x523_15-35-59_759x523.jpg" alt="1976_06_08_2011_08_18_15-35-59_759x523_15-35-59_759x523.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">N</span>agyfiam már a második születésnapján vezetett! Máig szenvedélye. Sok évvel korábban ábrándoztam a pedálos autóról, nagyanyám, aki ennek tanúja volt, a fiamat lepte meg vele. És engem ugyancsak! Ma is döbbenettel nézem az összegek nyugtáit, amelyekhez téesz nyugdíjas özvegyeként jutott.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1977_2010_08_08_20-44-53_543x726_2.jpg" alt="1977_2010_08_08_20-44-53_543x726_2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">A Mátraaljáról vonattal látogattuk a nagymamát. Visszaútban a Kisújszállás–Kisterenye vonal egyik állomásán a fiam maga fújhatta a kalauz indítósípját. Kettesben utaztunk órákig, és egy cseppet sem unatkoztam. Kicsit később, a százhalombattai játszótereken már inkább. Az ifjabbnak akadt jó társasága, számomra sem apatárs, sem anyatárs nem adódott. Fontosabb dolgom mégsem volt annál, minthogy az időt vele töltsem hétvégeken.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1980_szazhalombatta_2010_07_08_23-27-45_571x766_22-27-45_571x766.jpg" alt="1980_szazhalombatta_2010_07_08_23-27-45_571x766_22-27-45_571x766.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Néha Budára, a Sas-hegy oldalába látogattunk: itt az ő nagymamája, annak a férje: Miki papa és Abu várt bennünket. A nagyszülői rajongás akkor még meglepett, mert mégis csak túlzás, hogy anyum az afgán agárral együtt négykézláb kergetőzik a fiammal! Hazafelé Kelenföldről, ahonnan a házra szinte odaláttunk, mindig visszatelefonáltunk egyet. Felemelő játék volt az – mert így érte el a lánccal rögzített kagylót. Nálunk ilyen eszköz nem lévén, a távbeszéd remek szórakozásnak bizonyult.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1984_04_30_2011_08_20_14-38-22_909x714_14-38-22_909x714.jpg" alt="1984_04_30_2011_08_20_14-38-22_909x714_14-38-22_909x714.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Aztán a séta, a kirándulás egyre kevesebb. Még egy vízitábor belefért, majd változtak az idők, megnőtt a gyerek. Kamasz korától – nem ritka ez – fontos dolgainkról nem beszélve, ragaszkodásunkat elrejtve éltünk. Tovább tartott, mint De Gaulle sivatagi átkelése. Az én apámnak az sem sikerült: ő hamarabb kelt át a túlsó partra, mintsem hogy megtudhatta volna: megértem és részemnek érzem őt. Ötvenhét múlt akkor, én huszonöt.</p>
<p style="text-align: justify;">Az ember az életét az utódainak dedikálja. Apja fia vagy tagadója – egyre megy. Mégis jól esik, amikor – évtizedek után, de még ideát – nyugtázom azt, amiben sose kételkedtem. Hogy küzdött, vesztett és nyert, mindig egyenesen. Az én fiam, az én apám, a mi atyánk…</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2018%2F04%2F28%2Fdedikacio_105%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2018%2F04%2F28%2Fdedikacio_105%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2018%2F04%2F28%2Fdedikacio_105%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Dedikáció"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2018/04/28/dedikacio_105#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/13878248" border="0" /></a><br /></p>
születésnap
apa_fiú
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1976_06_08_2011_08_18_15-35-59_759x523_15-35-59_759x523.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2017/11/03/az_en_forradalmam_kisujszallason_588
Az én forradalmam Kisújszálláson 2.
2017-11-03T09:28:15+01:00
2017-11-03T09:28:15+01:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p><em>Borzalmas idők vótak azok, borzalmas idők! Nem is csak az, hogy nem vót mit enni! Hanem az a megalázás... az a lenézés amit kaptam! Hogy ollyat én soha még nem éreztem egész életembe, még cseléd koromba se!</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Az ellenforradalom különben itt úgy zajlott le, hogy – hát puffogtattak, puffogtattak: szóbelileg. De úgy komolyabb dógok, hála istennek, nem vótak nálunk. … Olyan különlegessebb dógok mondom itt nem történtek. Nem vót itt még egy puskalövés se. Csak a szobrot döntötték le, itt a főtéren – hát azt ledöntötték. Meg pofázás vót – a pofázás, az ugye ment. </em></p>
<p style="text-align: justify;">Így mesélte ezt egy kisúji fontos elvtárs Csalogh Zsoltnak: – <em>Egy téglát én is letettem</em>. (Ifjabbaknak: a szocializmus felépítéséhez.) Az 1989-es kiadásból idézek.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/kisuj_2010_10_09_18-44-56_150x247.jpg" alt="kisuj_2010_10_09_18-44-56_150x247.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Szobor persze egy darab se’ állt a városban, csupán a szovjet katonák obeliszkje. Aznap döntötték le, amikor a piactéren a Forradalmi Tanács is megalakult. A református templom kőkerítésére kapaszkodva figyeltem, amint sokak mellé szomszédunkat, Lapis bácsit, az üvegest is beválasztották. El sem tudom képzelni másként, hogy ott lehettem, másként, mint nagyanyám piaclátogató szenvedélye folyományaként. A népgyűlést követően, amikor a kommunisták ellen készülődő tömeget Sípos tiszteletes leszerelte, már hazafelé tartottunk. Pár nap múlva apánk is megérkezett Budapestről.</p>
<p style="text-align: justify;">Apu sokat mesélt a forradalomról, amikor hazajött Kisújra. Végleg, úgy gondolta.</p>
<p style="text-align: justify;">Ki is váltotta az ipart. Felkerült a Marjalaki utca 45. szám alatti ház utcai homlokzatára cégtáblán a neve, nagyobb betűkkel: CIPÉSZ, kisebb méretben jobbra alul, hogy mester. A ház kisebb, belső szobája lett a műhely spanglival, háromlábú székkel. Ott is aludt az „új lakó”, mi ketten a húgommal a „nagyházban” maradtunk, a konyha másik oldaláról nyíló utcai szobában nagyanyámékkal. Napközben persze ott üldögéltünk a vaspálcákkal tagolt, dróthálóval védett nagyablakú kis szobában, a váltótanítás engedte rend szerint. Testvérem másodikos volt, én már negyedikbe jártam.</p>
<p style="text-align: justify;">A 2017-es NAGYKUN KALENDÁRIUM 113. OLDALA UTÁN ELTŰNT A SZÖVEGBŐL AZ ALÁBBI:</p>
<p>A kuncsaftok azonban nem a történeteiért, hanem a munkájáért jártak hozzá. Megbecsült, jól kereső cipészmester volt, amíg be nem ütött neki az államosítás, a kolhozrendszer, a diktatúra. A fordulat után a szüleim Budapestig meg sem álltak. A Verpeléti út (ma: Karinthy Frigyes út) sarkán a cipész-szövetkezet adott munkát először mindkettőjüknek. A forradalom is itt, a körtér közelében érte apámat.</p>
<p>Szövetkezet persze Kisújon is volt. Mint Csalogh Zsolt dokumentum-bejegyzéséből megtudtam: ugyanaz a „régi jó elvtárs” alapította, aki egy téglát maga is letett a szocialista rendszer megalapozásához. Nem cipészműhelyben rakta a téglát, persze. Ez az illető nem jutott olyan magasra, mint az államfői testületben leghosszabb ideig, évtizedekig elüldögélt <em>Nánási László</em>, vagy a szintén suszterként emlegetett <em>kis Oláh Laci.</em></p>
<p>Kevesen tudják ma már, hiszen kiveszőben vannak, de a cipészekre legalább annyira jellemző a politizáló hajlam, mint az a fodrászokról, taxisokról közismert, hogy a leghíresebb péksegédet, Buci Gyurit ne is említsem. A kisúji cipészek közül a történet elején idézett <em>elftárs </em>életrajzában, akár Kádár Jánoséban is, szintén szerepelhetett, hogy „eredeti foglalkozása: munkás”. Egyikük sem dolgozott azonban túl sokat a saját szakmájában, 1945 után mindketten <em>a belügyi vonalra</em> kerültek.</p>
<p>Varga suszter velük ellentétben szerette a görbe tűt, meg a betűt is, sokat olvasott, bár magukat a könyveket nem különösebben bálványozta. Az udvar végében álló budiba könyvvel a kezében vette be magát, már amikor az időjárás engedte. Kitépett lapokba csomagolta a tojásokat, melyeket Pestre utaztában a hüvelyes vetemény, tehát a füstölt kolbász mellé helyezett. Irkán, egyszerű levélpapíron-borítékon kívül nemigen költöttünk papírra. Pénzt adni ilyesmire? <em>Akkéne még!</em> Időnként bepakolt két-három pár vadonatúj, maga készítette remekművet: olyan cipőket, amelyekhez foghatót harminc-egynéhány év múltán bécsi kirakatokban láttam. Hogy mennyiért adta el őket, s honnan szerezte a bőr hozzá, az nem rám tartozott. 1956-1957 telén úgy látszott, talpra állhat, újra kezdheti az életét, egzisztenciáját.</p>
<p>Fordult a kocka apám régi szaktársa számára is. Nem lehettek nagyon jóban, mert nem emlegették a cipészek között, névről se ismertem, Csalogh Zsolt könyvéből szereztem róla tudomást először.</p>
<p><em>Ötven hatba én személyzetis vótam a Városi Tanácsnál, ott ért az ellenforradalom is. Onnan bocsátott el a Forradalmi Tanács ötvenhat november másodikán. Máma is megvan még az az ember, aki akkor bejött az irodámba és közölte, hogy vegyem a kabátomat, elmehetek, el vagyok bocsátva – máma is megvan, és én nem indítottam ellene eljárást ötvenhétbe! Pedig hát mint volt ávós, én ezekkel az ügyekkel is foglalkoztam – de nem, annak az embernek én semmit nem csináltam, nem is szóltam hozzá. …Elbocsátottak a munkahellyemrül, de amúgy engem senki nem bántott.</em></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/4_labu_suszterszek.jpg" alt="4_labu_suszterszek.jpg" width="99" height="130" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p style="text-align: justify;">Egykettőre jöttek a kuncsaftok a cipészműhelybe. Apu sokat viccelt velük, miközben járt a keze a kerekfejű kalapáccsal, a faszögek csak úgy röpködtek a szája széléről az árral kijelölt helyükre: a talpba. A lábszíj, amivel a megmunkálás idején a kaptafára húzott félig kész cipőt a combjára szorította, sűrű szemöldök-emelintéssel került szóba, jóval gyakrabban valóságos pedagógiai célzatú alkalmazásánál. Többnyire be nem váltott ígéret maradt a – <em>Kapsz a lábszíjjal!</em> mert azt, hogy engem valaki megverjen abban a kis házban, felnevelő nagyapám nem tűrte volna el. Pedig Béres Kálmánnál szelídebb embert nem ismertek az ártézi kút környékén, de még a Dühöngőben, a Sóhajban sem!</p>
<p style="text-align: justify;">Apám történetei nem nekünk, gyerekeknek, hanem a kucsaftoknak szóltak a forradalomról, komcsikról, ruszkiról, ávósokról. Különösen tetszett az a história, amelyben a felkelők kátrányfőző üstház csövét fordították az érkező tankok ellen, s azok rendre meg is hátráltak a „nehézfegyver” láttán. Évekkel később már mesének tűnt ez a jelenet, legyintettem is rá, hiszen sokáig szóba sem került 1956, és annyira valószínűtlennek hatott az egész. Akár a kockaköves útra borított kenőszappan, ez is elfolyt a feledésbe, amelyben csak csúszkálni voltak képesek a tankok, haladni, irányt változtatni nem. A mesebeli legkisebb fiú, a Dávid és Góliát motívuma mindig, de különösen tízéves mivoltában lelkesíti az embert. Mivel a tankokkal ellentétben a kenőszappannal majd tíz év múlva, kereskedő-gyakornokként esett az első találkozásom, apu igencsak szemléletesen adhatta elő a történteket, mert meseként ugyan, de bennem megmaradtak. Aztán egy évfordulós rádióműsorban hallottam újra a Móricz Zsigmond körtéri harcokról, s rájöttem: apám az igazat mondta. Azt mesélte el a kisházbeli hallgatóságnak, amit látott.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/verpeleti_ut_eleje_a_moricz_zsigmond_korternel_hatterben_a_bartok_bela_ut_torkolata_fortepan.jpg" alt="verpeleti_ut_eleje_a_moricz_zsigmond_korternel_hatterben_a_bartok_bela_ut_torkolata_fortepan.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A kuncsaftok azonban nem a történeteiért, hanem a munkájáért jártak hozzá. Megbecsült, jól kereső cipészmester volt, amíg be nem ütött neki az államosítás, a kolhozrendszer, a diktatúra. A fordulat után a szüleim Budapestig meg sem álltak. A Verpeléti út (ma: Karinthy Frigyes út) sarkán a cipész-szövetkezet adott munkát először mindkettőjüknek. A forradalom is itt, a körtér közelében érte apámat.</p>
<p style="text-align: justify;">Apámat azonban valamikor ’57 elején <em>elvitték</em>. Ez a szó többet, mást jelentett akkoriban, mint az egyik helyről a másikra történő mozgatást. Hogy tulajdonképpen mit is, azt akkor éreztem át, amikor hazakerült.</p>
<p style="text-align: justify;">Iszonyatosan megverték. Taknya-nyála folyt, könnyezett csendben, az ujjait se behajlítani, se kinyújtani nem volt képes. A felső teste tele volt soha nem látott sérülésekkel. Csak fel-felsóhajtott: – Anyám! – mondta nagyanyámnak, és nem beszélt neki se semmit. Sipos tiszteletes mellett fekve látták a betonpadlón, vizes kenderzsákokat dobáltak rájuk, azon lépkedtek passzióból a pufajkások. Állítólag nem odavalósiak voltak: a kisúji elvtársak a szomszéd városokba jártak az ellenforradalmárokat aprítani, nehogy valaki idehaza a sötét utcán <em>megkenje</em> őket, amazok meg hozzánk.</p>
<p style="text-align: justify;">IDÁIG TART A KIMARADT SZÖVEG. A KALENDÁRIUM 114. OLDALÁN FOLYTATÓDIK:</p>
<p style="text-align: justify;">Pedig a forradalom napjaiban nekik nem kellett félniük! Maga az egykori suszter mondta:</p>
<p style="text-align: justify;"><em>Hát mint volt ávósnak ugye üzengettek, hogy majd ez lesz, majd az lesz – de én nagyon fel vótam kíszülve. … Úgyhogy aztán én fel vótam szerelve KÉZIGRÁNÁTTAL, GÉPPISZTOLLYAL, GOLYÓSZÓRÓVAL, MINDENNEL el vótam én látva! A rendőrségtül meg megkaptam a régi kutyámat, egy hatalmas nyomozókutyát. Géppisztollyal álltam az ajtóba, a kutya mellettem – úgyhogy ha bejöttek vóna, már a Cézár is elkapott vóna egybül két-három magyart. Szóval ki vótam stafirozva hiánytalanul, vót itten annyi mindenféli! De mondom, nem kellett használni belűle semmit se. Vigyázni vigyáztam, az igaz, de olyan nagyon nem féltem azér – hát kimentem én az utcára is, végigmentem a városon! Igaz hogy mondogatták utánam, hogy "em meg a vín gazember ávós!", ilyen siheder kölkök, mögöttem - de én hátra se néztem, mintha nem is hallottam vóna.</em></p>
<p style="text-align: justify;">Szegény apámnak még az udvarra sem volt szabad kimenni 1957 tavaszán! Megszűnt a kisházban a suszterájos terefere, Apu soha többé nem beszélt sem a pesti, sem a kisúji eseményekről. Csak a véletlenül kezembe került igazolásból derült ki számomra, hogy a cipész-szövetkezetben munkástanács-elnökké választották. Akik ismerték. igazolták, hogy gondosan őrizte a szövetkezeti vagyont, politikai tevékenységet nem folytatott. Nem hinném, hogy segített rajta ez a papír. Az talán igen, hogy a választás második helyezettje, a szövetkezeti elnök javára lemondott az elnökségről. A forradalom napjaiban nem is sejthette, mit tesz majd a „munkáshatalom” pár hónap múlva a munkásokkal…</p>
<p style="text-align: justify;">Az egykori szaktárs akkoriban másképpen szenvedett.</p>
<p style="text-align: justify;"><em>Énnekem inkább utánna lett keserves – mer nem kaptam munkát sehun se. Egyszerűen nem vettek fel! A Tanácsnál szóba se álltak velem. De úgy hogy szabályossan kenyér nélkül vótam, ötödmagammal! Mer nem vettek fel sehova, még a cipész-szövetkezetbe se, amit én alapítottam még negyvenháromba – onnat is elkűdtek! Hát suszter vagyok, nem tagadtam én meg a szakmámat – de hiába: </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>– Ávós vótál? – aszondta az akkori elnök. – Akkor menjé haza. Ne zavarjá minket! </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Mentem akkor a téeszbe. Az elnökkel eggyütt dógoztunk valamikor, tizenöt évig jártunk ugyanabba a kulákudvarba – most meg: </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>– Kedves komám – aszondja –, én felvennélek, mer jó vónál a raktárba, vagy könyvelni, te mégis jobban tudod az írást; de nem tehetem, mer a tagság azt mondja, hogy ávós vótál. </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Nem vettek fel sehova se! </em></p>
<p style="text-align: justify;">Az anyai családnál, épp úgy, mint eddig, kéthetenként találkoztunk a Pestről érkező Anyuval. Egy-két születésnap is adódott a télen, szokatlanul gazdag: naranccsal, igazi kakaóval, gesztenyepürével. Csak a karácsonyfa nem volt olyan, mint két-három évvel korábban a közös amott, a Marjalaki utcán.</p>
<p style="text-align: justify;">A Papi-zugban a ház felnőttekkel is benépesült egyszer: Szolnokról szobrász keresztapám érkezett, Záhonyból a vasúti főtiszt, a Bittner-faluból meg Imre bácsi. Mindnyájan kommunisták voltak, de korántsem egyformán. A szobrász még a sztalinizmussal leszámolt szovjet XX. kongresszus előtt odavágta a párttagkönyvét a megyei tanácsi népművelési osztályán, hamarosan el is veszítette a munkáját. A záhonyi mozdonyvezetőt a munkásőrségbe vitte a meggyőződése, Imre bácsit meg a Bittner-faluból ugyanez a pufajkásokhoz. Az „események” után már ő sem csak odahaza, a kerítés fölött kipislantva küzdött a proletárhatalomért.</p>
<p style="text-align: justify;">Emlékszem, mert ilyesmi csupán akkor egyszer történt meg, hogy egy egész sereggel, korai sötétben visszamentünk Papiéktól apámért a Marjalaki utcába, hogy magunkkal vigyük elvált felesége családi körébe. Most csak találgatom a dolgot: visszafogadó családi gesztusnak, megbocsájtásnak szánták, vagy öntelt megfélemlítő díszszemle volt az egész? Akkor nem értettem, ma már nem tudhatom. Hanem apu nem jött ki a házból, csak nagyanyám: nemet mondani.</p>
<p style="text-align: justify;">Apám a válás után az '57-es egzisztenciális kudarcot, a megalázást, a kilátástalanságot sose heverte ki. Megverték, megfélemlítették, összetörték. Egész életében az apósát, a <em>vín Papit</em> okolta megveretéséért, másodszor is zátonyra futtatott életéért. Sose beszélt róla, sose beszélte ki.</p>
<p style="text-align: justify;">Keresztapámtól, a szobrász Papi Lajostól hallottam először a munkanélküli ávósról, Nagy Ferenc volt rendőrkapitányról, a feljelentőről. Ő Csalogh Zsoltnak panaszkodott. Neki szabad volt az is.</p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_9276.jpg" alt="Képtalálat a következőre: „Csalog Zsolt Egy téglát”" width="152" height="229" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Akkor jött Korcsmáros elvtárs, aki most Karcagon párttitkár, itt vót párttitkár akkoriba – aszondja a Korcsmáros elvtárs nekem: </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>– Feri – aszondja –, add be a kérvént iparra. Mer más nincs! </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Beadtam a kérvént – visszadobták! Elutasították! </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Úgy kaptam meg aszt nagy nehezen, hogy a Korcsmáros elvtárs járt közbe érte, a Párt nevibe, úgy kaptam meg az ipart egy hónap után. </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Akkor aztán kisiparos lettem, ötvenhét januártul. Hát ugye: maszek – elég sajnos hogy így történt, de én nem tehetek róla. Lett egy kis javittó műhelyem, kiraktam a cégtáblát – de nem jött be senki se, munkám nem vót semmi, hacsak egy-két régi elvtárs nem nyitotta rám az ajtót egy rossz cipővel. </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Borzalmas idők vótak azok, borzalmas idők!<br /><br />(</em>Megjelent<em> a Kisújszállási nagykun kalendárium a 2017. évre </em>című kötetben<em>. </em>A 113. és a 114. oldal szövege között kimaradt rész miatt összefüggéstelenül. A kivágás okáról sem előzetesen, sem utólag nem kaptam értesítést. A 115. oldalon fejeződik be a nyomtatott szöveg.)<em><br /></em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F11%2F03%2Faz_en_forradalmam_kisujszallason_588%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F11%2F03%2Faz_en_forradalmam_kisujszallason_588%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F11%2F03%2Faz_en_forradalmam_kisujszallason_588%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az én forradalmam Kisújszálláson 2."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2017/11/03/az_en_forradalmam_kisujszallason_588#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/13068606" border="0" /></a><br /></p>
család
forradalom
ellenforradalom
cipész
magántörténelem
Nagy_Ferenc
Kisújszállás
Béres_Kálmán
Papi_Lajos
Kisújszállási_Nagykun_Kalendárium
Csalogh_Zsolt
Nánási_László
Bittnerfalu
Móricz-Zsigmond-körtér
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/kisuj_2010_10_09_18-44-56_150x247.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2017/10/24/az_en_forradalmam_kisujszallason_456
Az én forradalmam Kisújszálláson 1.
2017-10-24T09:15:36+02:00
2017-10-24T09:15:36+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<h3>Forradalom</h3>
<p style="text-align: justify;"> – Nagyanyó! Forradalom van Pesten! – lelkendeztem anyai nagyanyámnak.</p>
<p style="text-align: justify;"> – Tudom fiam, Nagyapót fel akarják akasztani.</p>
<p style="text-align: justify;"> Ez volt az a pillanat, amelyben a történelem nyakon vágta az embert. A majdnem tízéves kisembert, akiben derengeni kezdett, hogy a történelem nem fekete-fehér filmek jeleneteiből áll, hogy vannak testmeleg hősök és áldozatok, és áldozatok a vétlen emberek is. Kézközelben. Nem kellett mást tennem, mint a kéthetenkénti – mai szóval láthatásra – átgyalogolni a húgommal kézen fogva a város egyik végéből Béres nagyapáméktól a másikba, anyám családjához, a Papi zugba, hogy megforduljon körülöttem a világ.</p>
<p style="text-align: justify;"> Számomra ’56 szerdán kezdődött. Előző este, ahogy mindig sötétedés után nem sokkal, le kellett feküdni, a villanyt nem pazaroltuk a rádióra. Az alföldi parasztvárosban pár utcányira tőlünk még petró világított. Nálunk, apai nagyszüleimnél rádió is volt, vezetékes. Olyasféle, mint az iskolás hátitáska, egyetlen gombbal az oldalán. Jó magasan felakasztva sugározta, amit Pesten és Szolnokon, a megyeszékhelyen leosztottak. Talán hat forintba került a műsor havonta. Esténként odahaza keveset szólt, nagyapám korán kelt a malachoz, tehénhez, ki kellett engedni a tyúkokat is. Így aztán csak szerdán délelőtt hallhatták a híreket a zene szünetében, szaladtam is ki az udvarra, ahol dolgoztak: – Nagyapám! Nagyanyám! Megint bemondanak valamit! –</p>
<p style="text-align: justify;"> Napközben – hordozható rádiók nem lévén – a piactéren meg a tanácsháza környékén hangosbemondó tájékoztatta az embereket, amiben azonban – utólag visszagondolva – a kisújiaknak nem sok örömüket telhetett. Azt is el tudom képzelni, hogy 1956. október 24-én nem érkezett beolvasnivaló. Aznap már a pestiek <em>olvastak be</em> a rendszernek.</p>
<p style="text-align: justify;"> Az eseménnyel nagyon meg voltam elégedve. Elsős korom tavaszától forgattam a könyveket, harmadikban már a Nagy Tippan melletti városi könyvtárba is beiratkoztam, odahaza pedig a Toldin és a János vitézen kívül akadt két képregény-sorozatból is (darabja egy forint húsz fillér) pár füzet. Az egyik sorozat mesésebb, a másik történelmibb tartalmú volt. Ezekből elég korán megjegyeztem Pancho Villa és Huerta tábornok nevét, de még a kínai hírességekét is. Csu Te marsall a Magyarországon kapott díszkardnak, akarom mondani szablyának örvendve már szinte ismerősnek tűnt. A koreai háborút a rádióban kísértem figyelemmel, valami társasjáték-félét is rajzoltam belőle. Egyszóval elég korán megismerkedtem a politikai tájékoztató műfajával, igaz, hogy mire felnőttem, rá is untam, a seregben nagyokat szundítottam alatta. De negyedik osztályosként ezen a téren csak két dolog bosszantott.</p>
<p style="text-align: justify;">Nagyapámék nem engedték, hogy a <em>Lúdas Matyi</em> karikatúráit másoljam, gúnyrajzokat csináljak a <em>láncos kutyá</em>ról, meg az imperialista <em>Dullesről</em>, hiába érveltem, hogy ezekről szabad. Azzal meg kivált elégedetlen voltam, hogy itt, velünk nem történik semmi! Ebben a várakozásban ért a pesti forradalom híre. Nagyon tetszett!</p>
<p style="text-align: justify;"> Az iskolában tanítói ügyelet nem lévén, magunk között latolgattuk, hogy a vörös zászlókat el kéne égetni, de végül is nem lett belőle semmi. Valami röpcédula-félét biztosan irkáltam, s a padokban hagytam, mozgalmilag ugyanis – mit már említettem – elég jól fel voltam készülve. Unokatestvérem emlékszik arra, hogy Gőz Ignácné figyelmeztetett bennünket a hazafelé vezető úton, a szülőket <em>viszik el</em> a gyerek helyett, ha megtesszük, amire hangosan készülünk. Bizonyos, hogy novemberben-decemberben a deszkakerítésekre is firkálgattam az iskolából hozott krétával: <em>Egy forint a forró lángos, le van szarva Kádár János!</em> Este történt, amikor nagyapámékkal <em>tanyába mentünk</em>, s én hol előre siettem, hol lemaradtam, ők meg a kis favázas, üveglapos, gyertyával épp hogy a lábuk elé világító tót lámpás fényénél nem igen látták, mit művelek. Hogy miért nem tüntettek ki engem az elmúlt években, mint ellenállót, máig nem értem!</p>
<p style="text-align: justify;"> Az anyai családban voltak kommunisták. Nagyapó a párttag-vejének a vasúti főtisztnek a fiát szovjet-magyar mintára „kis szövetségesemnek” becézte, míg velem, a nem rég még maszek suszter gyerekével igen kelletlenül állt szóba. A vasúti ács könyvespolcán a <em>Csendes Don</em> nyomasztóan terjedelmes köteteire emlékszem, meg tán <em>A Rákosi-per</em>re, vajszínű borítón vörös betűkkel. A <em>Fehér könyv</em> kötetei szörnyű képeikkel a következő évben kerültek melléjük. Valami vörös csillagos oklevél is lógott a falon, az első világháborús gyalogos katonai emléklap mellett.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/nagyapo_burok_pikulaval.JPG" alt="nagyapo_burok_pikulaval.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Az öreg egy irtózatos kardvágást hozott haza a koponyáján a háborúból, meg a mellzsebében hordott, golyó-átütött református énekeskönyvet. Nyári estéken Tíz évvel a háború után Nagyapó jóvoltából <a href="https://www.youtube.com/watch?v=gF2fG8x8qys" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Weiner Leó Rókatánca</a> és az <em>Allegro barbaro</em> épp úgy megszólalt a görögibolyás illatú gangon, mint a <em>Poljuska polje</em>, vagy egy már nem felidézhető szövegű, de dallamában még bennem élő induló, amely a vörös zászlók alá hívott. A mandolint szerettem leginkább hallgatni, de tetszett a bürökpikula meg a furulya hangja is Papiéknál. Mindegyiket maga csinálta Nagyapó. De alig énekelt, pedig szép hangja volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Őt alkalmazták városi hangosbemondónak.</p>
<p style="text-align: justify;"> Óvatos nép a miénk. Csak szombatra, október 27-ére fejlődtek a dolgok odáig, hogy az emberek hozzáfogtak a hősi halott szovjet katonák fölé emelt emlékművet ledöntögetni. Nagyapó szokásos sétája közben szemügyre vette a sírgyalázáson munkálkodókat, s boltozatos, kozák-kard szabdalta koponyáján megigazítva a kopott simléderes sapkát, így szól:</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/kisuj_2010_10_09_18-44-56_150x247.jpg" alt="kisuj_2010_10_09_18-44-56_150x247.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" /> – <em>Ínnye</em>, de bátrak vagytok! <em>Osztán</em> <em>mír</em> nem az élőkkel kezdtek? Itt mennek, essetek azoknak! - lendítette előre botját, pár méternyire a Városháza parkja előtt futó 4-es útra mutatva, ahol egymás után csörömpöltek a szovjet páncélosok keletről nyugatnak, Záhonytól Budapest felé, tele katonákkal.</p>
<p style="text-align: justify;"> – <em>Megájjon</em>, <em>vín</em> <em>Papi</em>, magát is felakasztjuk! – dühöngtek vissza a sírrombolók, akiknek persze minden okuk meglehetett a diktatúrára felkiáltójelként emlékeztető obeliszk ledöntésére, meg a gyűlölt beszolgáltatási hirdetmények hangosbemondójának a megfélemlítésére is.</p>
<p style="text-align: justify;"> Nem tudok róla, hogy anyai nagyapámnak oka lett volna megijedni, el sem bújt, nem is esett bántódása. Mint ahogy egyetlen <em>kommunistának</em> sem a városban. Annál inkább az emlékművet <em>sztalinyeccel</em> ledöntőknek, sőt: az ez idő tájt Pesten volt apámnak, meg más, vétlen embereknek. Még gyerekeknek is.</p>
<p style="text-align: right;"><br /><br />(Kisújszállási nagykun kalendárium a 2017. évre, 108-113. o.)</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F10%2F24%2Faz_en_forradalmam_kisujszallason_456%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F10%2F24%2Faz_en_forradalmam_kisujszallason_456%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F10%2F24%2Faz_en_forradalmam_kisujszallason_456%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az én forradalmam Kisújszálláson 1."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2017/10/24/az_en_forradalmam_kisujszallason_456#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/13066934" border="0" /></a><br /></p>
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/nagyapo_burok_pikulaval.JPG
https://atlaszblog.blog.hu/2017/09/21/elarult_anteusz
Elárult Anteusz
2017-09-21T09:43:31+02:00
2017-09-21T09:43:31+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;"><img src="http://static01.nyt.com/images/2008/06/23/timestopics/lennybruce-395.jpg" alt="" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Lenny Bruce</span><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: #545454; background: white;"> (1925 – 1966) </span><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">stand-up komikus, a társadalomkritikus szatíra mestere szerint az egyetlen motiváció minden előadóművész számára: <br /><i>Figyelj, Mama! Nézd, mit csináltam!</i></span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"> </p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Valóban a mama – és nem a nagyanyja! – volt az, akihez a művész – a korán felbomlott család tagjaként – vissza-visszatért, később együtt is dolgozott vele a színpadon. Miért ne lett volna fontos számára az anyai elismerés?!</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">De vajon hogy fest mindez a mi hétköznapi életünk színpadán?</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;"> </span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Úgy véljük, az anyánkhoz fűződő kapcsolat olyan semmi máshoz nem hasonlítható közösség, amely a köldökzsinór elvágása után sem szakad meg. Hiszen az anyák mind azt állítják, hogy feltétlen szeretet köti hozzájuk a gyermeket. A közvélekedés úgy tartja, hogy az anya az ember minden vétkét megbocsájtó, őt feltétel nélkül elismerő, küzdelmeit segítő biztos menedék.</span></p>
<p style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">A görög mitológiában az anya ősképe Gea, a Földanya. Fiának, az ő Anteuszának minden küzdelmében a vele helyreállított közös létezés legyőzhetetlen erejét adja át egyetlen érintéssel. Ha ez a kapcsolat nem lehetséges, Anteusz elvész, ereje odalesz.</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">A fiú támogatásért az anyja szoknyájához bújik. Az anya a bizalom és a hűség. A közös szívdobbanás, az első ölelés, ahová minden Anteusz szeretne visszatérni.</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">– Figyelj, Mama! Nézd, mit csináltam! – így Lenny Bruce.</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;"> </span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Az én kiskamasz fiam:</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">– Anyu mindig magasabbra teszi a lécet, mint amekkorát át tudok vinni! –</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Mit válaszolhattam volna? Magyarázzam el neki, amit irtózott volna hallani?!</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Nem voltunk méltók, nem voltunk elég jók ahhoz, akinek azért adóztunk anyák napján, hogy legyen mit szemétre dobnia. Tűrtem, hallgattam – micsoda ember az ilyen?! A fiamból mégis válási árva lett, s akkor maga tiltotta meg, hogy az anyját, az anyai szív rejtelmeit szóba hozzam. Dehogy is akartam felzaklatni!</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Aztán az egyik első, közel két év utáni „láthatáson”:</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">– Anyu azt mondta, hogy rosszak vagyunk, Petivel együtt költözzünk hozzád! –</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Egykori otthonunkból a gyerekek hetes elhelyezésbe kerültek. Eleinte azt se tudtam hová lettek! Nem kérdeztem a győzedelmest, engem többé sem ezzel, se mással nem zsarolhatott. A fiamat velem is, a maga elvárásaival és minden egyébbel – igen. Mit felelhettem hát?</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">– Gyertek! Hova máshova?! –</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Többre nem tellett, hiszen csak apa vagyok, a drámai vétséget elkövettem. Anyja helyett anyja nem lehettem.</span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;"> </span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Anteusz apja, a Tengeristen sem tudott a Földanyától elszakadt fiának segíteni. </span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Lenny Bruce utolsó szavait mégsem a mamához intézte. "Beloved father – devoted son. Peace at last." </span></p>
<p style="margin: 0cm; margin-bottom: .0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;"><span style="font-size: 13.5pt; font-family: Verdana; color: black;">Anteusz megbékélt azzal, akivel lehetett.</span></p>
<p class="Blog"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F09%2F21%2Felarult_anteusz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F09%2F21%2Felarult_anteusz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F09%2F21%2Felarult_anteusz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Elárult Anteusz"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2017/09/21/elarult_anteusz#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/12880870" border="0" /></a><br /></p>
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
http://static01.nyt.com/images/2008/06/23/timestopics/lennybruce-395.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2017/06/17/kesei_apak_napi
A mi kultúránktól idegen
2017-06-17T11:51:28+02:00
2017-06-17T11:51:28+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;"><span face="verdana, geneva, sans-serif" style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">- </span><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Apa csak egy van! Ez a négy szó, melyet először tanuljon anyjától a gyermek! Ugye milyen vicces, és cseppet sem megható?</span></p>
<p class="Blog" style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Vajon ellepik-e majd apák napján az efféle önkielégítő, vigasztaló, örömpótló mantrák a Facebookot? Úriember erre nem fogad. Apák napja, ha volna is, nincsen.</span></p>
<p class="Blog" style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Egy apa, legyen bármily feminin természetű, mellőzöttségében és elhagyatottságában sem engedheti meg magának, mint a facebookozó <em>édes</em>anyák, hogy nyilvánosságra hozza defektjeit. Csak egy férfi lehet hiúbb a nőknél, és a mi kultúránkban, a soha nem elegendő hála és szeretetviszonzás anyai privilégiumának árnyékában az ilyen megnyikkanást durva önzésnek vélhető. Ugyan mi dolga lehet azzal a gyerekkel, aki őt köszönthetné – az apának?</span></p>
<p class="Blog" style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Apám születésnapját jószerivel a gyászjelentéséből tudtam meg. Névnapján a saját köszöntésemet vártam tőle. A tizenéves fiam hasonlóképp. Nem volt, és nincs harag, szemrehányás sincs, talán ha megértés. Mert az beérhet végül.</span></p>
<p class="Blog"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;"><a href="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/apukb1920.jpg" target="_blank" class="" rel="noopener noreferrer"></a><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/apukb1920.jpg" alt="apukb1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="106" height="177" style="margin-right: 5px;" />Nem tudta, hogy kell apának lenni. Kétéves lehetett, mikor megjött a tábori lap a frontról. Húsz év múlva a halottá nyilvánítás. Apámat nagyanyám némi árvaellátásból, s egy varrógépet hajtva nevelte fel. Hadiözvegyként a földreform pár hold megvásárlását juttatta neki, de az adóstársi törlesztés terhével. Mégsem hozott a házhoz mostohát, kenyérkereső támaszt: apapótlék nélkül nőtt fel a fiú.</span></p>
<p class="Blog" style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Apává a második házasságában lett, a harmadik sem sikerült neki. Ő lett volna az én apai mintám. Néhány emlékkép, ahogy megszánkóztatott, ahogy a nyakkendőjére, borotvált arcára felfelé nézek, aztán a spangli előtt ülve, szájában faszögekkel, és a suszteráj nevető kuncsaftjai… A húgom jobban szerette, én néha szégyelltem, s majd helyette magamat. Alig élhettünk egy családban: előbb az önálló ipartól, majd anyámtól kényszerült megválni. Apák napja nem volt.</span></p>
<p class="Blog" style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Sose hagytam ki egyetlen találkozást sem, amíg a sorsa úgy nem hozta, hogy lemondott rólam. De hiába járt a harmadik asszony kedvébe, a szegénységre jött a rák: talán éppen olyan sérülés érte, mint <a href="https://www.google.hu/search?q=ivan+iljics+hal%C3%A1la&rlz=1C2SAVU_enHU556HU556&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjgteGBzMTUAhVhMZoKHeKACYgQ_AUIBigB&biw=1920&bih=950#imgrc=W7w39mTY1lrfyM:" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Tolsztoj Ivan Iljicséét</a>, és elhagyták őt is. Az orvosok azt hazudták, amit hallani akartam, így amikor viszontláttam, csak egy szótlan ölelésre tellett. A fájdalmakról egy apa nem beszél, a fiú nem kérdez.</span></p>
<p class="Blog" style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">Édesanyja temette, nélkülem.</span></p>
<p class="Blog" style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana, geneva, sans-serif;">„A mi kultúránktól” az apák napja idegen.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F06%2F17%2Fkesei_apak_napi%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F06%2F17%2Fkesei_apak_napi%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F06%2F17%2Fkesei_apak_napi%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A mi kultúránktól idegen"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2017/06/17/kesei_apak_napi#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/12598553" border="0" /></a><br /></p>
család
apák-napja
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/apukb1920.jpg
https://atlaszblog.blog.hu/2017/05/15/kerlelhetetlen_antigone
Kérlelhetetlen Antigoné
2017-05-15T13:43:15+02:00
2017-05-15T13:43:15+02:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p><strong>A kishúgom</strong></p>
<p class="Blog">Vannak kérdések, amelyeket az ember nem tesz fel. De ha más valaki szembesít velük, akkor elemi erejű valóságuk mellbe vág. A húgom osztálytársa kérdezte:</p>
<p class="Blog">– Ugye nagyon szerettétek egymást? –</p>
<p class="Blog">Micsoda feltételezés volna, ha a válasz fele nem lenne a kérdésben! De vajon én?! Én hogy állok a válasz másik felével?</p>
<p class="Blog"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1953_tajan_marika_vl_2005_08_28_19-48-20_3218x2040.JPG" alt="1953_tajan_marika_vl_2005_08_28_19-48-20_3218x2040.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Járni és beszélni, a világot a magam számára fogalmilag berendezni akkor kezdtem, amikor Marika megszületett. Mintha mindig velem lett volna. Évekig együtt éltünk meg minden fontosat: az otthont, a családot, majd a szülők hiányát. Nélküle nem létezett senki és semmi számomra addig. Elválásunk aztán megérett a növekedéssel: én anyámhoz – de meglehet, a közelében lakott nagylány kacér pongyolájához is - erősen vonzódva – otthagytam őt kisújszállási nagyapáméknál. Mikor Marikát korai nővé válása következtében a János-kórházba utalták, esténként fent csüngtem a gyermekosztály magasföldszinti rácsos ablakán. Őt látogattam, mosolya ragyogott, tapsikoltak a többiek. Később Marika is „felköltözött” a „lyukba”, a budai villanegyed kicsiny albérletébe. Ott, a szuterén folyosóján vertem meg elszántan valakit. Andriska leparasztozhatott, de a kishúgomat gonosz szavai nem érinthették.</p>
<p class="Blog">Antigoné fivérét élete árán is elgyászolni kész igazságáról mit se tudtam. Ha nem húgom, hanem öcsém vagy bátyám született volna, akkor beértem volna – mint máskor is – puszta illendőségből verekedni.</p>
<p class="Blog">Nekem féltizenegy évesen megadatott, hogy magam döntsek arról, kivel akarok élni. Anyám se hívott, apám se tiltott. A húgom, nálam apásabb, inkább utánam, mint anyánkhoz költözött. Felnevelő nagyapámék – beletörődve, ahogy szokták – elfogadták választásunkat: – Majd visszajönnél még...</p>
<p class="Blog">Hogy az ember a szüleihez, vagy a testvéréhez kötődik inkább, az a gyermek-elhelyezési perekben automatikusan dől el. A szülőcsatornával rendelkező fél érdekeit nem írja felül erkölcsi törvény. A kirendelt védő – Antigoné – távollétében az alkalmatlanságot, szeretetre képtelenségét Kreón nem mérlegeli. Bennünket apánk és anyánk jobban szeretett annál, hogysem rajtunk keresztül a másikon bosszút akartak volna állni. Ők rossz házasságukhoz jó embert választottak. Én nem.</p>
<p class="Blog">Életünk attól kezdve, hogy a köldökzsinórtól meg kell szabadulni, nem más, mint kötődések és elszakadások sora. Az elszakadás és a ragaszkodás hatvan év óta vállalt felelősségem. A megbocsájtás most és mindörökké a húgomé. A szeretetben kérlelhetetlen Antigonéé.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F05%2F15%2Fkerlelhetetlen_antigone%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F05%2F15%2Fkerlelhetetlen_antigone%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F05%2F15%2Fkerlelhetetlen_antigone%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kérlelhetetlen Antigoné"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2017/05/15/kerlelhetetlen_antigone#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/12506339" border="0" /></a><br /></p>
szeretet
testvér
felelősség
házasság
albérlet
nagyapa
gyermekelhelyezés
apa_fiú
Varga_Mária
Andriska
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/1953_tajan_marika_vl_2005_08_28_19-48-20_3218x2040.JPG
https://atlaszblog.blog.hu/2017/02/24/papi_lajos_a_szolnokorszagban
Papi Lajos - A Szolnokországban
2017-02-24T18:59:13+01:00
2017-02-24T18:59:13+01:00
Atlasz.
https://blog.hu/user/1083394
<p style="text-align: justify;">– Aszongya, hogy<span> </span><em>„Tisza partján elaluttam / Jaj, de szomorút álmottam / Megálmottam azt az egyet / Babám, nem leszek a tied.”</em><br />– A nóta az jó. Az mindenre jó, akár a pálinka. Azt, módjával, persze! De segít gondolkodni. Szarban vagy valamiért? Meddig? Bokáig? Örülj neki, hogy nem térdig! Vagy már addig ér? Milyen jó, hogy nem tovább! Meséltem már, szegény jó apám hogy járt Szarikrád városánál a szerb fronton? No, Sztarigrád volt annak a helynek a becsületes neve, de a bakák emígy hívták. Azt kellett volna bevenni apáméknak. Próbálták, huzakodtak a bosnyákokkal, de hát egy éjszaka nagy futás lett a vége! Szaladt szegény apám, mert lőttek veszettül, csimbum-tratata-tratata, így aztán beleugrott az öregem egy gödörbe. Nagyot cuppant a csizmája, rögtön szaglott, hogy hol van. Káromkodott veszettül az én jó apám, hogy pont egy latrinát talált fedezéknek! Mondta, mondta, hogy azt a büdös istenit annak, aki kitalálta ezt az egész rohadt háborút... De még az első strófa végére sem ért, rákiáltott valaki a latrina másik sarkából: „Ne káromolja már az Istent Papi, hogy az Isten mit csináljon magával!”... Megszeppent az öregem... Gondold el, térdig a slamazban, a vaksötétben, egyszer csak valaki a nevén szólítja. Hát a főhadnagya volt, egy Pápai nevű szolnoki építész. No, isten, isten, fogd meg azt a poharat, látod, mink olyan fajzat vagyunk, hogy a szarban sosem vagyunk egyedül! No, fújjad:<span> </span><em>„Szerelem, szerelem, átkozott szerelem / Te csaltál meg engem, verjen meg az Isten...”</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/nagyapo_katona-1.JPG" alt="nagyapo_katona-1.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: justify;">(A képen idősebb Papi Lajos a menyével és a lányával, Papi Máriával - 1940 körül.)</p>
<p style="text-align: justify;">Fújtuk, daloltunk, addig fújtuk, hogy a fiának, a kis Lajkónak akkorára nőtt a bajusza, mint az öreg bika szarva. Még valamikor a régi istállóban kezdtük. Ez volt az első műterem. De Papi Lajos – mert ő volt a hajdani kiskenyerű gazdag cimborám – szája akkor se járt erre a szóra, hogy műterem, amikor már igazi műterme volt. A kisújszállási villában is istállónak hívta a műtermét. Az udvaron lévőt meg, ahol nyaranta a „testesebb” szobrait faragta, akolnak meg színnek titulálta. Sehogy se akart a „flancosságokhoz” idomulni. Pedig tudott volna, mert veleszületett intelligenciája képessé tette arra is, hogy estélyi ruhás dámák, szmokingos urak társaságának középpontja legyen. Volt része ebben is. Olyankor egy jobb német választófejedelem méltósága keveredett benne, egy hollywoodi amorózóval, meg egy kun Voltaire szellemességével. De ha tehette, a legfényesebb fogadáson is hamar oldalba lökte a könyökével a magafajtáját: te, nem megyünk el valami rendes helyre egy kupicára?!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/70_azistalloban2_2007_03_24_20-35-19_3007x2184_2007_03_24_20-35-19_3007x2184_20-35-19_3007x2184.jpg" alt="70_azistalloban2_2007_03_24_20-35-19_3007x2184_2007_03_24_20-35-19_3007x2184_20-35-19_3007x2184.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">(Papi Lajos az istállóban Papi Máriával és Béres Kálmánnal, akit kedvesapámnak szólított a volt menye.)</p>
<p style="text-align: justify;">Egy időben, abban a sokat emlegetett hatvanas években a Bíró Művek volt az a bizonyos rendes hely. Sűrűn be-beköszönt Lajkó Szolnokra, egy-két napra eloldta a kötelet Bölöni Erzsébettől, „született” Papi Lajosnétól, hogy ott lehessen a „páholy” ülésén. Ez a „páholy” a hordók tetején volt. De talán előbb arról, hogy hol volt a Bíró Művek. A kőrengeteg úgy megváltoztatta – előnyére is, meg hátrányára is – a régi Szolnok képét, hogy nehéz a múltban eligazodni. A lényeg az, hogy a Bíró Mihály vezette kiskocsma utcája a mai Kolozsvári úttal volt „srégvizavi”, szóval rézsútosan szemben. A bejárattól egyenesen a söröspultra botlott az ember, bal kéz felől meg egy hatalmas, legalább kétszer háromméteres olajfestmény volt – ácskapcsokkal – a falra erősítve. Rettenetes mázolmány volt, hófehér, csókolódzó galambokkal, hattyúkkal, kék tóval, szarvasokkal – amit akarnak. Anonim piktora valószínűleg a Nagy Magyar Giccsestár összes fellelhető csudabogarát rákente erre az egy vászonra. A „föstmíny” – így hívtuk – alatt meg mellett békebeli hordók voltak. Ezen ülésezett a „páholy”. A díszelnök mindig Sőre Pista volt, akit Somogyvári Rudolf, minden idők legnagyobb Tisza-parti Hamletje a legőszintébb szolnoki embernek tartott. Volt ebben az elnevezésben annyi igazság, hogy „elnökünk” mindig azt mondta, amit gondolt. Nem volt túl széles az érdeklődési köre, mitagadás. Egyébként Sőre István hol köztisztasági alkalmazott, magyarul utcaseprő, hol transzportőr – tehát hordár – volt, de inkább főhivatású törzsgárdatag, a Bíró Művek összes, tehát egyetlen helyiségében, jó nagy vörös orral. Törzsgárdatagok voltak a páholyban Gácsi Mihály, Papi Lajos, Mészáros Lajos, Palicz József, a rádióstúdióba sűrűn bejáró színészek: Mensáros László, Mádi Szabó Gábor, Linka György, Győző László, Halász László és Ladányi Mihály, a költő.</p>
<p style="text-align: justify;">A páholy ülése rendszerint a röhögőkórussal kezdődött, a fentebb már említett, de szavakkal utánozhatatlan eredetiségű „föstmíny” előtt. A röhögőkórust mindig Gácsi Mihály vezényelte, aki furcsa módon szerette a rettenetes mázolmányt.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/papi_lajos_1.JPG" alt="papi_lajos_1.JPG" class="open-in-modal imgright" width="182" height="260" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p style="text-align: justify;">Egyszer rádióinterjúra invitáltam Gácsit. A testben, lélekben szép szál ember erre úgy „megijedt”, hogy remegni kezdett a kezében Bíró Mihály csorba szélű, nagyfröccsös pohara. Abba az izébe kellene belebeszélnem – célozgatott a mikrofonra –, hát azt én nem tudom megtenni, mert tán még a szívem is megállna ijedtemben, játszott Miska. Hetekig, hónapokig húzódott a dolog. „Papi uram” találta meg a helyzet kulcsát: készüljön az interjú a páholyban, nem kell ahhoz stúdió, mifene! Úgy is volt. Akkortájt már kitalálták a hordozható, telepes magnetofont. A negyvenperces felvétel igen jól sikerült. Nem csoda, hiszen Gácsi Mihálynál kevés műveltebb embert ismertem életemben. Minden lezsernek látszó mondata mögött könyvtárnyi tudás, szellemesség volt. Dicsérték az interjút a „páholy” tagjai, különösen Papi Lajos, aki a beszédnek is igen nagy művésze volt. Gácsi kihúzta magát, belefésült ujjaival a szakállába, és úgy mondta: Tudjátok, jó hatással volt rám ez a föstmíny, mert néztem, néztem, ahogy beszéltem abba az izébe, s arra gondoltam, hogy ha már ez az őzikés-kismadaras valami művészet, akkor talán én is meg tudom különböztetni a narancssárgát a búzavirágkéktől.</p>
<p style="text-align: justify;">Papi Lajos és Gácsi Mihály igaz férfibarátsággal szerették egymást. Amikor csak tehették, elválaszthatatlanok voltak, de egyszer a Bíró Művekben mégis megfagyott körülöttük a levegő. Gácsi fenn ült a páholy magaslati részén egy hordón, Papi Lajos meg a pult előtt „mondta az életet”. Lajkó, szólt le neki Gácsi, hozd már ide a boromat, ott van a pult szélén! Papi nagy komolyan a válla fölött szólt vissza: dehogy viszem, Isten ments... Gácsinak ez láthatóan rosszul esett, nem értette. De szerencsére Papi észrevette, hogy barátja elkomorult, és odavitte a poharát: Nesze, pedig megfogadtam, hogy én ezt soha senkinek meg nem teszem többé, mert egyszer három évembe került az ilyesmi, mondta nevetve.</p>
<p style="text-align: justify;">Történt, hogy Papi Lajos egy Czakó Miklós nevű kenderesi cimborájával a második világháború idején „különbékét” kötött valahol a Dunántúlon. Jól érezték magukat egy présházban, majd amikor a front már nyakukon volt, kimentek az erdőbe, jókora demizsonnal, behúzódtak egy-egy árokba. A lövöldözés hamarosan alábbhagyott, majd csend lett. Ennek örömére Papi kenyerespajtása átszólt a szomszédjának: Megúsztuk Lajkó, hozd ide a demizsont!</p>
<p style="text-align: justify;">Nem úsztak meg. Ahogy Papi kimászott az árokból, ketten kiáltottak rá: Sztoj!</p>
<p style="text-align: justify;">Csupa szellem, csupa szív emberek voltak, nagy művészek!</p>
<p style="text-align: justify;">Fújjuk Lajkó, szinte hallom, ahogy mondják. Hát fújtuk.<span> </span><em>„Elmegyek az ácshoz, fejfát csináltatni / Aranyos betűvel nevem rávágatni...</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em><img src="https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/gacsi_honfoglalas-1.JPG" alt="gacsi_honfoglalas-1.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: justify;">(Gácsi: A magyarok bejövetele - Papi Lajos a szobrászszerszámos kis bőrönddel)..)</p>
<p style="text-align: justify;">http://vfek.vfmk.hu/00000124/008.html</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F02%2F24%2Fpapi_lajos_a_szolnokorszagban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F02%2F24%2Fpapi_lajos_a_szolnokorszagban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fatlaszblog.blog.hu%2F2017%2F02%2F24%2Fpapi_lajos_a_szolnokorszagban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Papi Lajos - A Szolnokországban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://atlaszblog.blog.hu/2017/02/24/papi_lajos_a_szolnokorszagban#comments"><img class="item_ctp" src="https://atlaszblog.blog.hu/rss/image/post/id/12289949" border="0" /></a><br /></p>
Szolnok
Kisújszállás
Béres_Kálmán
Gácsi_Mihály
Papi_Lajos
idősebb_Papi_Lajos
Tiszai_Lajos
Bölöni_Erzsébet
Papi_Mária
0
Atlasz.
https://atlaszblog.blog.hu
https://m.blog.hu/at/atlaszblog/image/nagyapo_katona-1.JPG