Atlasz voltam

Atlasz.

A zsidó magyarok nevelője

2011. május 22. - Atlasz.

Kétszáz éve született Löw Lipót

Telcs Ede: Löv Lipót - Veréb Simon felvételeMit jelent, miért fontos egy mai szegedinek Löw Lipót?

A régi tréfával szólva: az attól függ, hogy adok, vagy veszek. Adok vagy kapok.

Ha sikerül eladnom a portékámat, azaz lehetőségem nyílik Löw Lipót bicentenáriuma alkalmából valami nem közhelyest prezentálni az ő tiszteltére összegyűlt előadók és az érdeklődők előtt, akkor Löw Lipót emlékének ápolása számomra személyesen fontos, vállalni való üggyé válik. Őszintén örülök, hogy a nagykanizsai, pápai és szegedi fiatalok oktatója, a kétszáz éve született, nagynevű és rendkívüli életutat bejárt kartársam, Löw Lipót jóvoltából ismét katedrához jutottam. Álszerénység lenne erre nem gondolnia egy katedrális obsitosnak, aki immár nem számíthat egykori tanulói kötelező figyelmére. Úgy érzem magam, mint Löwwel szimbiózisban élő, annak nem zsugorodó oroszlánbőrén élősködő veréb, „aki” reméli, hogy néhány megjegyzése közül akad majd egy csuricsipetnyi értékelhető.

Löw rabbi síremléke PrágábanA másik nézetben, ha én veszek, azaz befogadok – például az egykor volt és az itt jelenlévő tudósok Löwöket kutató munkáiból, a Löwök szellemiségéből, Löw Lipót élettanulságaiból –, akkor a szellemi gyarapodás folyományaként a nevében oroszlánt idéző tanító, Juda Löw ben Becalel síremlékét Prágában, idegenben, ámde mégsem idegenként kereshetem fel. Hiszen magamban odaviszem a Siroka utcai varázsvilágba nemcsak a Gólem-képzeteket, hanem a szegedi Löwök munkásságának ismeretét is. Mert befogadtam őket. Vevő voltam és vagyok a magatartásukra, emberi minőségükre és szegediségükre. Általuk nyílik meg számomra a prágai régi zsidó temető dülöngélő sírköveinek páratlan élménye. Régi zsidó temető, PrágaA Bét Olámé, az Örökkévalóság Házáé, amelyből az Élet felé tárul a kapu. József Attila látta így A Dunánál az egymást ölelő habokat, a bennük megjelenő elhalt és eljövendő nemzedékeket: sejtelmesen, de mindig jelenvalón. „Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők.” Az Élet Házában „mely mult, jelen s jövendő,” idő és gondolatfolyamok lágy hullámai ölelik egymást, körülvesznek bennünket, csak figyelnünk kell rájuk. Jelen vannak itt is, a Tiszánál.

Bibliai szemszögből nézve nemcsak az egyéni élet, hanem maga a történelem is olyan időtartály, amelynek tartalmait szinte képtelenség egymás utáni időpontok szerint feldarabolni, majd lineárisan újból összerakni. A múltban vagy akár a jövőben bekövetkezett történelmi események a jelenbe is áthallatszanak, és azzal szétbonthatatlan egységet alkotnak. Henri Bergson francia filozófus szerint a héber időszemlélet olyan, mint amikor zenehallgatás közben hallunk egy dallamot, amely fizikai időfogalmaink szerint elmúlt, de emlékezetünkben mégis elevenen él, és a folytatódó dallamsorral együtt áll össze egységes zeneművé.

A zsidó gondolkodás minden eseményt, történést az időn belül szemlél, ám ezeknek lényegi, tartalmi összefüggései adják a rendező elvet. Az előbb történt esemény benne rejlik az utóbb történőben, egyszersmind az utóbb megesett oka lehet az időben véletlenül korábban megtörténtnek. Mindnyájunk tapasztalata lehet, hogy egy eseménnyel kapcsolatban az ok és cél szavakba öntése a köznyelv kifejezési szintjén milyen bizonytalan. A Szentírás világában létezik kronológikus sorrend, ám nem ez visz rendet e világ dolgaiba.

A Prágában elhunyt tudóst, MaHaRaL-t és Szegedre került leszármazottját vérségi és hitbeli közösség kapcsolja egybe. Rólunk, a szegedi polgárok többségéről ezt nem lehet elmondani. Százféle a származásunk, ezerféle a hitünk és kételyünk, és – ma már – a világ minden tájáról érkezünk ide. Sokunk jött úgy a városba, mint rabbi Löw Jehuda Poznanból, Wormsból Prágába: gyüttmöntként nem pedig felkérésre, miként Löw Lipót. Vajon mi közünk hozzá? Mi közünk egymáshoz?

Kétszáz éve, vagyis a szegedi zsidók házkör-foglalása idején a városi polgár státuszát és előjogait nem könnyen adományozták. Befogadási követelményeket támasztott a zsidó közösség is a maga körében. A községi bekebelezett tag jogállását nem könnyen s nem olcsón juttatták az újabb bevándorlóknak, akik a régebbi lakosok (hiesige Kinder) szemében csak gyüttmöntek (hergeloffene) voltak. Ahogyan a megtisztelő polgárjogot a polgárság tisztességén csorbát ejtettől fenyítésképpen elvették, úgy vonta meg a zsidóság a havér címet a hasonló vétekbe esett tagjától.

A megszűnt jogi kategória helyére az egyén erkölcsi megítélését helyezte a közvélemény. A gyüttmöntből nemcsak gyüttmaradt, de a befogadottból elfogadott válhatik.

A Bécsben és Pozsonyban is tanult Löw Lipót az őt elismerő, de neki és családjának csupán méltatlan körülményeket biztosítani képes Nagykanizsa, a népes, ám denunciáns Pápa után költözött városunkba. Szeged Bécsből nézve maga a puszta, s még Pozsonyból, Pápáról tekintve sem tűnik Pannóniának. A Dunai Monarchiában élt zsidók azonban jobban ismerték a magyar vidéket, mint a közigazgatás hivatalnokai, vagy akár a magyar városok német polgársága. Szeged olyan helységnek ígérkezett az országosan ismert főrabbi számára, amelyben már nem neki kellett az újításokat elindítani, hanem kiteljesíthette azokat.

A város Bécs, Pozsony és Pest után még csak paraszt Párizsnak sem mondható. A házak sárból, vályogból készültek, néhány középülethez, templomhoz égettek téglát, hozattak követ. Csak azokat az utcákat és tereket látták el némi kövezettel, melyeken azt a piaci forgalom igényelte. Elsőként a Tisza-parti Sóházhoz vezető utat szórták fel zúzalékkal, majd burkolatot kapott többek között a Kistiszapart, a Kárász, Iskola, Fekete sas utca, a Budai országút, és persze a nagy piac. Esős időben elázhatott, tocsogós lett a bocskor. Aki tehette, csizmát húzott. Löwnek tellett rá. Ő volt a csizmás rabbi.

Évi ezer forintos fizetése, amelyet még kétszer fölemeltek, a szolgálati lakás a Korona utcában azt jelzi, hogy a hívek nagyra értékelték személyét, rabbinikus és nevelői tevékenységét. Nyílván tudtak tudományos munkásságáról is. Löw megtalálta a helyét a lassan modernizálódó városban, ahová addigi életútja ismeretében hívták meg. A szögediek nem óhajtották másoknak átengedni sem papként, sem tanárként főrabbijukat. Ahogyan Hidvégi Máté megjegyezte, Löw Lipótot – mestere, Schwab Arszlán rabbiszékét kivéve – semmi sem vonzhatta volna el innen. Löw előbb a szegedi zsidó magyaroké, majd Szegedé lett.

Lapis András: Löw ImmánuelFiának, Immánuelnek a szobra méltán került 2004-ben a Nemzeti Panteonba. Nevét és sorsát bizonyára megemlítik a szegedi iskolákban a holokauszt emléknapján. Egyszer talán megvalósul Péter László öt éve közzétett kezdeményezése is, a Löw Immánuel Kutatóközpont. Hogy a közös akarat hiányzik, vagy az anyagiak, nem találgatom. Ha létrejön, akkor Szeged újra felkerül a judaisztikai és bibliai tudományok világtérképére, ahová a Ben Chananjával az atya, Löw Lipót helyezte.

Löw Lipótról azonban a szögedi nemzet ma már nem tud az égvilágon semmit. A szabadságharc tábori rabbija, aki a szegedi zsidókat büszke magyarokká nevelte, kiesett a helyi emlékezetből. Ha történelemórán megemlítettem őt, aki nevet adott a zsidó magyarok hazafiságának, nem akadt monumentum: szobor, hiteles emléktábla, amelyhez az ismeretet köthettem. Ki hinné, hogy az egykori Löw Lipót utcában lépdeltünk sokadmagunkkal majd’ minden nap az iskola felé.

Löw Lipót Nem idegen közöttünk, mondhatjuk Raj Tamás, a néhai szegedi rabbi könyvcímével, nem idegen, hanem elfeledett. Pedig a mai szegedi számára sem becsülhető túl az, amit hivatásából fakadóan hitsorsosaiért – s egyben értünk, szegediekért és magyarokért tett. Hányan vállalnánk ma a hazáért egy olyan hadjárat viszontagságait, amelyben megfelelő élelem, szállás, felszerelés, egészségügyi szolgálat híján a nemzetőrök egyharmada súlyos betegségbe esett? Ha könyvkiadási támogatásért instanciázunk, vajon melyikünk utasítaná el az állami cenzúrahivatal cézé ypszilonos pedigréjű urának, egy mai Bonyhády Perczel Istvánnak a packázásait? Ki szállna szembe sajátjaitól is fenyegetve a hagyományokkal azért, hogy ők maguk, az ellenfelei is előre lépjenek? Hiszen szeretünk otthonosan, testi-lelki kényelemben, konfliktusmentesen élni, s többnyire csak bólogatunk, ha mások vállalnak kockázatot, veszélyt – miértünk.

A mai szegedi, a gyüttmaradt és toronyalji számára fontos és tanulságos ez az életút. Arra figyelmeztet, hogy a szögedi nemzethez az tartozik, aki építi, gyarapítja. Aki könyvtárat, múzeumot szervez, aki derék embereket nevel a városnak, a hazának s a teremtett világnak. Löw Lipót magyarrá tette a zsinagógát, és honosíthatóvá a zsidóságot. A főrabbi híveire hatva részese volt annak a sokszor megakasztott, ma is tartó folyamatnak, amelyet polgárosodásnak nevezünk.

A mai Szeged nem hasonlít arra, amelybe 1850 decemberében Löw érkezett. Még arra a városra sem, amely huszonöt évvel később utolsó útjára kísérte a reformkor nagy alakját. Ő nem érhette meg a város 1879-es hullámsírba hanyatlását, s az ezt követő újjászületést. Mi, mai magyarok mostanában Szegeden ehhez mérhető változások, építkezések tanúi, elviselői és haszonélvezői vagyunk.

Áll már a Móra Ferenc híd, felépült két autópálya, megújult a Mars téri piac, iskolák születtek újjá, lézerközpont létesül, múzeum, egyetem, két hatalmas könyvtár szolgálja a tudományt, az embereket. Vannak még kátyúk az utakon, de cuppogó deszkapallók helyett az egykor volt zsidó házkörön keresztül díszburkolatú járdákon sétálhatunk Apró Ferenc, a város helytörténésze kalauzolásával A Hágitól a Mars térig.

Fel vannak túrva az utcák a Kiskörúton és Rókuson, bontják az Indóház teret, olyan most Szeged, mintha elemi csapás után volnánk. Türelmetlenül emlegetjük Botkát és a kormányt, de elfogadjuk, hogy mindennek ára van. Akkor kapok, ha adok. Ha áldozok rá. S az a jó üzlet, ha mindenki hasznát látja.

A boldog békeidőkben, Mikor kerek volt a világ, tudta ezt a szögedi nemzet. A közös múlt, jelen, jövendő időtartályában élve tudnunk kell ma is.

Löw Lipót főrabbi, Kreminger Antal plébános, Pálfy Ferenc polgármester a közerkölcsök, a közművelődés szegedi előrehaladásán, a városlakók javára munkálkodott. Együtt. Manapság is ezt tartom fontosnak. A napi politika természetéből fakadó acsarkodások közepette megyünk előre, építkezünk, gyarapodunk. Néha megállítjuk egy pillanatra az időt, összeülünk emlékezni azokra, akik ehhez mintát adtak.

Mint most, Löw Lipótra.

Löw Lipót konferencia meghívója

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr98265128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

11692 2011.05.22. 09:19:58

Még elolvasom egyszer, addig is:****

15138 2011.05.22. 09:54:12

Nekem nagyon tetszett, hogy meg kellett felelni a befogadásért, és el lehetett veszteni is polgárjogot. (inkább nem húzok párhuzamot polgárjog és polgárjog közé)

163107 2011.05.22. 10:07:15

Hát ez kiváló volt, Atlasz. Bizony, Löw Lipót nincs a köztudatban, egy pillanatra azt hittem, elírás, persze tényleg csak egy cikázó szempillantásra, hiszen Immánuel az ismert főrabbi, tudós, orientalista, Szeged kitűnőségei közül is kimagasló alak, és a Wikipédia még csak azt sem említi meg, hogy ki volt az apa. Nagyon örülök, hogy így Löw Lipótot is megismerhettem. Nagyon jól tetted, hogy megírtad ezt a postot. Szeged pedig jól teszi, ha nem feledkezik el kitűnőségeiről.

178873 2011.05.22. 10:52:34

Gartulálok. Szép írás. (A lényeg szempontjából az meg teljesen mellékes részletkérdés, hogy a Mars téri piac megújulásának én annyira nem tudok örülni. Igaz, ha reális vagyok, akkor belátom, hogy a nosztalgikus emlékeimben élő lovaskocsis, valódi őstermelős piacot már nem lehet, meg nem is lenne jó visszahozni.)

60145 2011.05.22. 17:32:56

1. Évalajos Köszönöm szépen!

60145 2011.05.22. 17:34:19

2. Nefelejcs : Önkormányzatiság, autonómia, ma már kicsit svájcis, nem?

60145 2011.05.22. 17:39:42

3. Osszián: Örülök, hogy elolvastad. Vannak érdemes szerzők nagyszerű kutatók, aki foglalkoztak Löw Lipóttal, a mai konferencián is lehetett örülni komoly előadásoknak. De igazad van: szétszórtan találhatók. Az én dolgom: a köztanáré. Érdeklődést kelteni, ami fontos, nem unalmasan továbbadni.

60145 2011.05.22. 17:44:08

4. solide : Köszönöm! Talán az Agórára nem vetül árnyék, de annak terveit kevesebben ismerjük, mint a piac valóságát, ezért nem azt említettem. Lehetne szebb is a piac, ha már eltűnt a régi. De tiszta, tágas, működik....

173336 2011.05.23. 11:39:53

Szeged egy élhető, szerethető, nagyon szép város . Remélem,bírjuk türelemmel a mostani átalakításokat is, s akkor a tömegközlekedése(is) világszínvonalú lesz . Több munkahely kellene, s akkor a fiatalok is maradni tudnának- de ez országos gond. Kedves Atlasz ! Köszönet az érdeklődés felkeltéséért és a nem unalmas továbbadásért Löw Lipótról és egyben Szegedről.

12635 2011.05.23. 12:37:21

Nagyon tartalmas és szép írás!

15268 2011.05.23. 13:39:36

Nagyon tartalmas cikk. Olyasmiket tett egymas melle, rendszerbe, amit külön-külön esetleg mar ismert¨åunk, de igy, együtt megis mas... En igazabol csak most fogtam fel az öseim polgari levelenek a jelentöseget (a mai napig megvan). Lööv Lipot nekem azert fontos, mert nagyon sokat tett a zsidok megmagyaritasaert - ma is jo lenne ezen elgondolkodni. Nagyon fontosnak itelem azt az elvet, hogy ott becsüld meg magadat ahol vagy, es legy valodi köztiszteletben allo szemely, ezzel az egesz közössegnek jot teszel. Szamomra erdekes lenne Lööv es Herzl szemelyenek az összehasonlitasa. Es ha mar itt tartunk: erdekes lenne valahoigyan összehasonlitani a szegedi es a nagyvaradi zsidosag törtenetet.

60145 2011.05.23. 14:01:02

10. gordius : Köszönöm szépen!

60145 2011.05.23. 14:13:55

11. autopia : Mindenekelőtt: Köszönöm! A konferencián a szaktudósok értekeztek a kutatásaikról, én a címben jelzett témát kaptam, tehát nem kopírozhattam őket, de utaltam egyikük-másikuk munkáira. Be kellett tartanom az időkeretet és kerülni a közhelyeket, az untatást: ezt utolsó előtti előadóként a fáradt hallgatókra tekintettel különösen fontosnak tartottam. Ez az oka a szokatlan társításoknak, de remélem, hiteles így is. Alapvető, amit írsz Löwről és a zsidóságról. Atya és fia - elsősorban rabbiként működtek, így Herz személye és küldetése távol állhatott Immánueltől. Magyarok voltak! Nagyvárad: hallottam egy zsidó magyar szállodásról, aki az impérium változás után a román királynak "nem tudott" szabad szobákat nyitni. 1940-ben biztosan boldog volt, 1944-ben pedig...

60145 2011.05.23. 14:18:06

9. zitbau : Köszönöm én is! Egyetértünk: jó itt élni, jó itt lakni! (A munkahelyteremtés igen nehéz mifelénk, a síkságon, olaj nélkül, ráadásul keleten, délkeleten. És ki költ ma pl. gyógyturizmusra?)

gogu 2011.05.23. 15:36:35

Mi az ,hogy "zsidó magyar"? Markó Béla,Sütő András,stb.talán magyar román volt? Szerintem a Löw egy becsületes magyarországi zsidó volt ,aki sokat tett " hitsorsosaiért -szegediekért magyarokért,"

60145 2011.05.23. 16:03:52

15. gogu (látogató) : A kérdés jó! A zsidó magyar olyan, mint a katolikus magyar, a baptista magyar, a fradista magyar. Sütő András is romániai magyar volt - és maradt.

15268 2011.05.23. 16:34:52

Tulajdonkeppen nekem a "becsületes magyarorszagi zsido" kifejezes tetszene is, de valahogy megis ott lyukadunk ki, hogy van-e különbseg a magyar zsido meg a zsido magyar között. Mi lesz azzal aki egyaltalan nem gyakorolja a vallasat (vagy akar mar a szülei kikeresztelkedtek) , magyarnak vallja es erzi is talan magat - de a környezete megis allandoan az orra formajat nezegeti (erröl van remek irodalmi mü is, azt hiszem Szep Ernötöl)?

Fruzsa 2011.05.23. 17:20:18

Nagyon jo iras es foleg jo kedvcsinalo, hogy az ember tobbet megtudjon Szeged tortenelmerol, benne a szegedi zsidosagerol es a Loew csaladerol. Tetszett a kis jiddis meg szogedies nyelvlecke is. Sok sikert a konferencian!

60145 2011.05.23. 18:04:04

17. autopia : A felvetéseidre az egyszerű válaszok (bár külön blogot igényelne a téma!): A különbség: aki elsősorban katolikus, vagy kommunista, az magyar katolikus, magyar kommunista, egy nagyobb halmaz részeként magyar. Ha elsősorban magyar, akkor lehet a jelzője zsidó magyar, református magyar. A szóhasználat módja arra való, hogy kifejezzen valamit. A magyarországi zsidók soha nem tartották sem külön nemzetnek, sem nemzetiségnek magukat. Az, hogy kit néznek zsidónak, néha egy szemüvegen múlik, néha a néző belső indítékain. Legjobb az, ha zsidó barátom elvárja, hogy zsidóságával együtt vegyem őt tudomásul. Ez olyan természetes számunkra, mint ember és férfi voltunk, felnőtt voltunk, magyar mivoltunk.

60145 2011.05.23. 18:04:52

18. Fruzsa: Nagyon örülök a véleményednek!

13066 2011.05.23. 18:15:48

Szia :))) Nagyon tetszett az írásod, minden tiszteletet megérdemel, hiszen egy olyan szemléletet hagyott az utókorra mire építeni lehet, sőt csak ilyenre érdemes.... reppent a +

60145 2011.05.23. 18:28:00

21. doremi : Köszönöm! Szeretek ezzel a témával foglalkozni, és nagyon jó közben hallgatni szép zenét, és olvasni róla, hogy még teljesebb legyen. Akár udvarit, akár klezmert!

60145 2011.05.23. 18:34:58

17. autopia: a "becsületes magyarorszagi zsido" kifejezés Ez is érdekes, sajnálom, hogy az előbbi hozzászólásomból kifelejtettem. 11 évig voltam a sitten. Sok emberrel találkoztam, aki jó magyar embernek tartotta magát. Érzelmileg azonosultak a nemzettel, magas arányban szolidaritást gyakoroltak: az ő vérükre mindig lehetett számítani. Volt, akit nemcsak maga, de mások is becsületes embernek tarthattak, hiszen a jog és az erkölcs nem mindig fedik egymást. Szerintem nem kellene összekeverni az erkölcsöt és a nemzetiséget, sőt: a vallást sem.

12635 2011.05.23. 19:01:50

Atlasz, Szeged városához már többször kedvet csináltál, nagyon kellemes és szép város, egyedi hangulat van, nagyon régen jártam már arra, de még biztos meglátogatom.

60145 2011.05.23. 19:17:37

24. kedves Gordius, ennek azért is örülök, mert gyüttmaradt vagyok Szegeden!

13282 2011.05.24. 08:48:56

...jó volt, (újra)olvasni is!:)

15268 2011.05.24. 11:43:37

23. Atlasz (szerkesztő) 2011. 05. 23. 18:34 Szerintem ebben a kifejezesben nem összekeveresröl vagy összemosasrol van szo. Inkabb több külön sikon is minösitünk valakit. Akar azt is hozzairhattuk volna peldaul, hogy szep ferfi.. Ez nem baj. A baj ott kezdödik, amikor a különbözö ertekelesek eppen nem relevans reszei is megis kapnak jelentöseget.

60145 2011.05.24. 12:27:39

26. aliz2 : Köszönöm! Az előttem elmondottak itt nem olvashatók, de amit mondtam, azonos ezzel.

60145 2011.05.24. 12:33:20

27. autopia: a "becsületes magyarorszagi zsido" kifejezés, amiről beszélünk, a köznyelvben valóban nem okoz gondot! A pontosításra és a párhozamokkal történt megvilágításra a Löw Lipót munkásságával kapcsolatban volt szükség.

13282 2011.05.24. 19:20:04

tudom:) én irtam egy beszámolót... (az előzményekről is)... fotókkal. de ezt jó volt újraolvasni, mint ahogy sikerült a Kozmáét is. (vizuális tipus vagyok!:(

60145 2011.05.24. 19:45:11

30. aliz2 : Mi ez a titkolózás? Úgy elolvasnám mindkettőt, nem lehetne belinkelni?

13282 2011.05.24. 23:39:34

nem "titkolózom":) a blogbejegyzésem be tudom linkelni, http://lineas.freeblog.hu/archives/2011/05/22/Löw_konferencia_Szegeden/ de Kozma előadását nem, (az csak papiron van meg...) (és utólagos engedelem a blogbeli linkelésemért!)

60145 2011.05.25. 06:03:03

32. aliz2 : Köszönöm a linket és a szójátékot! Úgy látom, ugyanazok a témák, értékek ragadták meg figyelmünket!

13282 2011.05.27. 08:31:05

...hol követtem el "szójátékot"?:) észre se vettem...! (vagy hogy - most esett le! - link voltam az engedély nélküli linkeléssel?:)

60145 2011.05.27. 22:15:22

34. aliz2 : A spontán szójáték fűszer, és egyben szakmai ártalom.

13005 2011.09.27. 08:43:04

Remekül kiegészítette ez a remek írás a szegedi látogatáson hallottakat!:) Nagy öröm számomra a felfedezése! Köszönöm!

60145 2011.09.27. 10:20:08

36. georgia41 : Nekem pedig az a látogató, akitől tanulhattam!