Atlasz voltam

Atlasz.

Ki volt Pados Pál?

2013. november 17. - Atlasz.

Író, újságíró, tanár. Ez volna a Wikipédiában a sorrend, ha valaki megírná a szócikket. Számára foglalom össze, amit megtudtam Padosról.

Író, újságíró, tanár. Ez volna a Wikipédiában a sorrend, ha valaki megírná a szócikket. Számára foglalom össze, amit megtudtam Padosról.

A haldokló blogfelület helyett az atlasz.nolblog@gmail.com címre is lehet reagálni.
Új adatok esetén a szöveg módosul.

1911. április 10-én született Déván, 2004-ben halt meg Budapesten. A kolozsvári operában szopránénekes, alig 18 éves múlt édesanyját, Takács Rózát gyermekágyi láz vitte el. Apja, aki Kassán orgonista, Kolozsvárott karmester volt, az I. világháborúban halt meg. Apai nagyszüleinél nevelkedett. Apai nagyapja a kőszegi Jézus Szíve templom muzsikusaként működött. Apai nagyanyja 1916-os haláláig tanította meg írni-olvasni. Pados Pál ezután „őrző gyerek”, béres, kocsis volt, elemi iskolába sohasem járt. Grünfeldékhez került, majd nevelőszülei lányának férjéhez Hahótra Leiner vagy Lahner nevű lakatos vállalkozóhoz. Az ipari iskolai záróvizsgán Felker Elemér tanár rájött, Padosnak nincs elemi iskolai bizonyítványa.

A helyi plébános, majd Gegus Dániel rendőrtisztviselő közreműködésével a Gyermekvédő Liga iskoláztatta a rendkívül tehetséges fiút. Esztergomban (1925 táján) a Szent József Fiúnevelő Otthonban élt, ahol Féja Géza segítségével, magánvizsgákat tett a polgári iskola két évének anyagából. A budai Lövőház utca 36. alatti hadi Árvaházban fejezte be a polgári iskola 3-4. osztályát. Ezután latin nyelvből vizsgázott, hogy a közeli Mátyás Király Gimnáziumba felvehessék. Itt is egy-egy év alatt abszolválta két osztály anyagát. Tanáraira, Magyar Kálmánra és Stark Gézára szeretettel emlékezett. Utóbbi tanította a francia nyelvet. Gimnazistaként sportolt: vízilabdázott.

Az értelmiségivé válás cselédlépcsője, a tanári pálya nyílt meg számára. Egyetemistaként latintanításból szerzett jövedelmet. Eckhardt Sándor juttatta  egy éves ösztöndíjjal a Sorbonne-ra. Alighanem ő, az akadémikus szótáríró volt az is, akit Pados helyettesítőjeként pár napig Répacsőszként tiszteltünk magunk között a Városmajor utcai fiúiskolában… Pados látogatta Teleki Pál gazdaságföldrajzi előadásait. Ő Elisée Reclus földrajztudós nevére kapta fel a fejét, mint én tenném az anarchistáéra, Teleki pedig egy jamboree résztvevőjét ismerte fel Padosban. Doktori disszertációját 1938-ban adta közre az előző évben elhunyt Komáromi Jánosról.[1] A történész Szekfű Gyula ajánlott neki gyakornoki állást.

Légrády OttóA több nyelvet beszélő, újságírót ekkor már a Pesti Hírlapnál alkalmazta Légrády Ottó főszerkesztő. Arról nincs adatom, hogy az 1946. szeptember 1-jétől 1949 augusztusáig élt Hírlapba dolgozott-e.

Újságíróként igényes ponyvákat is kiadott. Könyvei listája alant olvasható. A Lányom hozománya három olajkút (1944.) nagyszerű, megfilmesítésre érett kisregény. A filmkritikusként is ismert szerző ragyogó társadalomrajzot, néhány vonással felskiccelt karakteres figurákat helyez el tökéletesen szerkesztett cselekményben. „Benedek tanár igazán nem volt gyáva soha. Megjárta a világháborút is, hadi előadó lévén az egyik minisztériumban.” – ironizál a szerző. Ilyen a felütés is: „Első fejezet, amelyben még nem történik semmi és ezért el is hagyhatnánk, de hát hogyan kezdődjék egy regény mindjárt a második fejezettel?” A többi harmincegy rövid egység arra utal, hogy eredetileg folytatásonként jelent meg a történet, amelyet 2006-ban bevételezett könyvtári címként e sorok írója felvágatlanul kapott kézhez 2013-ban. Egy korszerű mazsola még: „Három évvel ezelőtt már elfogadták egy hatalmas szobortervezetét, amely a Munka megdicsőülését akarta ábrázolni és három hóhányó alakjából állott.” (43. p.)

„…elég sokat publikált… pl az Anyanyelvi kaleidoszkópban (1973), de Történelmi olvasókönyvben(1943) is szerepel a neve Herczeg Ferenc Gárdonyi Géza, Beöthy Zsolt, Kós Károly, Kodolányi János stb. társaságában, Egyedül vagyunk címmel. ...aztán a Zászlónk című ifjúsági lapban olvasom nevét: Künn járok az erdőn című szövegével. A Légrády testvérek naptárában is szerepel Huxley, Chenier, Berda, Kosztolányi stb. társaságában!!!”

1941 nyarától haditudósító póttartalékos tizedes.

A háború alatt 1941-1942-ben vitézségi érmet kapott. A Gyorshadtest légi harcairól írott könyvének ismertetése itt olvasható.

 

Horthy gépének rincsai - Fortepan Konok TamásA Pesti Hírlap tudósítójaként 1942. május 16-án Szolnokon járt, hogy riportot készítsen a kormányzó-helyettes vadászrepülő kiképzéséről. Először a repülőtér parancsnokát kérdezte Horthy István katonaéletéről. Csukás őrnagy elmondta, hogy Horthy ugyanolyan katona, mint a többiek, semmilyen kivételezésben nem részesül és rendfokozatának megfelelő beosztást kapott. Pados – mint egy tanítványának elmondta – Alekszejevkában tartózkodott, amikor ott Horthy István halálos légi balesetet szenvedett.

Fortepan Konok TamásAz oroszországi hadszíntérről írott könyve és a haditudósításokból kimaradtakat tartalmazó munkája az antikvár terjesztésben előjegyzés után, és igencsak értékükön kapható.

Aztán tudósított a földről, amelyet nem magyar repülők bombáztak immár.

"Minden fordulónál új meg új oldalról tárul elénk a támadás eredménye, a feltépett sínek, felgyújtott telep és romba dőlt házak. Talán negyed óra telhetett el a gépek távozása óta, de már zúgva jönnek a tűzoltóautók, sivítanak a szirénák és kattogva közeledik a vasúti pályamérnökség személygépkocsija, majd meg teherautók a mentőosztagokkal, külön szerelvény a pályamunkások százaival, csikorgó kerekekkel érkeznek egymásután a villanyvezetékek szerelőállványai s megindul a mentés!

Segélykiáltások hallatszanak, a ropogó gerendák pattogása, azután lezúdul egy égő tűzfal s recseg-ropog a tégla- és cementtörmelék.

...Ásókkal, csákányokkal törik a fekete töltést, hatalmas erőfeszítéssel, ütemes hó rukkolással emelik le a meggörbült, összecsavarodott vasúti síneket s utána máris temetik be a bombatölcséreket, majd vagon csikordul meg s hangos csörömpöléssel hullanak le az új vassínek. Feltöltik kővel s kaviccsal a töltéseket, összeállítják a póteresztékeket és már helyére is lendül az új sínpár. Szegecselés, acélfúró sivítása s vad kalapácsolás hangzik mindenütt.

Hogy dolgoznak ezek a munkások, emberfeletti!

Alig néhány órával a pusztító támadás után, már az egyik sin kész is, s legalább átmenetileg megindul a lassú, kitérős forgalom." (1944. június 16.)

A Honvédségi Közlöny 1944. 32. (július 26-i) számában a 708. oldalon a Nagy  honvéd sport-ügyességi jelvénnyel kitüntetettek között őrmesterként említették [Pados Pált, a névrokont]. (Rendelet száma 55. 140/eln. kik. 1944. július 14-én).

1943-ban kommentátorként működött az illegális Magyar Szabadság Rádióban. Tagja volt a Magyar Szabadság Mozgalomnak. Társai: Beczássy Piroska, Kárpáthy Gyula, Tombor Tibor, Ivándy Jenő, Csillag Mátyás, Schön János, valamint Stollár Béla főhadnagy, aki 1944. december 24-n huszonötöd magával hősi halált halt.[2]

Pados Pál a háború után megnősült, az ifjú asszony szinte azonnal szovjet fogságba került.

[A csak névazonos] Pados Pál 1948 augusztusában főtörzsőrmesteri rangban beosztást kapott Mátyásföldre, az újonnan felállított ejtőernyős kiképző egység keretébe. Mint oktató, 1953-ban az Országos Ejtőernyős Bajnokságon a légierő csapatával első helyezést ért el. "Pali bácsit" legendás ejtőernyősként említik ekkor. A névazonosságon kívül más adat nem áll rendelkezésre, a doktori címet, amely megkülönböztethetné, ekkoriban nem lehetett használni.

Tanította rövid ideig az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban a kisgazda örmény Lányi Zsoltot, majd az 1947/1948-as tanév végén egykori iskolája, a budai Mátyás Király Gimnázium tablóképén látható. Az öregdiákok honlapján hangfelvételen a 90 éves Pados tekint vissza életére.[3] A felvételt Neff István készítette. Az 1948/1949-es tanév stencilezett évkönyve szerint a szintén hányatott sorsú Budapesti Piarista Gimnáziumban a VII. a osztály osztályfőnöke volt. Ebbe az osztályba járt Antall József is. Nem tudjuk, mikor kerülhetett a XII. kerületi Zugligeti Úti Általános Iskolába.

Balról a második a 90 éves Pados Pál

„Pados Pál tanárt 1957. március 15-én vittek el az iskolánkból, "a rendcsináló karhatalmisták" azért, mert az ünnepet megelőző napon, március 14-en az iskolaudvaron felsorakozott diákoknak kihirdette, hogy az ünnep alkalmából a vörös nyakkendő nem, de a nemzeti színű kokárda kötelező viselet. Másnap, március 16-án a diákok lázadást hirdettek, hogy hozzak vissza a tanárukat az iskolába. Fenyegetések, fenyítések, sőt több ízben megfenyegették a szüleinket is, ez sem használt. A zugligeti iskola diákjai a statárium ellenére kitartottak. Minden reggel pontosan megjelentünk az osztálytermekben, de egyetlen szót sem szólt senki. A hetedik és a nyolcadik osztályban ruhákból bábut készítettünk és a térképtartóra felakasztva ráírtuk nagy betűkkel, "Kádár János az áruló". A nyolcadik napon reggel megjelent Pados tanár úr, megtartotta az orosz órákat, minden osztályba belépve könnyező szemmel mondta, "Köszönöm fiuk!". A tanév végén eltűnt, és azóta semmi hír arról, mi történt a mi szigorú orosztanárunkkal.” (Báder György visszaemlékezése)

Dr. Pados Pál a Városmajor utcai iskolábanA következő tanévet a Városmajor utcai Fővárosi Általános Fiúiskolában kezdte. E sorok írója Pados életét még nem ismerve feltételezte és írta meg, hogy osztályismétlésre buktatását a gyorstalpalós orosztanár, úttörőcsapat-vezető és munkásőr Papp Györgyné hajtatta végre 1959-ben Padossal, hogy megalázza. Pados Pál abban az évben látta viszont fogságba hurcolt feleségét egy orosz tiszt karján. A házaspár akár az úttörőcsapathoz november 7-e alkalmából Pappné által meghívott szovjet pionírok kísérője is lehetett…

Tanítványi vélekedés szerint az 1958 őszétől igazgató Tímár László védelmezte a nem jó kádernek számító tudós tanárt, aki ebben az évtizedben a Magyar Rádió ifjúsági szerkesztőségének is dolgozott. Ha a sorsát nem is, a tudását irigyelhették rosszakarói.

„Valóban rendkívüli felkészültségű tanár volt. Közismerten kivételező. Rendkívül támogatta a jó képességű tanulókat. Azonban az általa kiválasztottakat üldözte. Ezek között voltam én is. … Én voltam az osztály «fekete báránya«. Nem hagyott nyugodni egy percig sem, szinte üldözött. A ’69-ben végző osztályába jártam. Akkorra már úgy elhatalmasodott rajta az alkoholizmus, hogy gyermekek nevelésére alkalmatlan volt. Rendkívüli tudása ellenére is. ”

„…én is Pados Pál tanár úr osztályába jártam, mégpedig 1961-1965 között. Nekem is magyart, földrajzot, történelmet és oroszt tanított... Én is nagy szeretettel emlékszem rá, pedig jó néhányszor megríkatott és álmatlan éjszakáim is voltak miatta... De a pozitívumai sokszorosan felülmúlták ezeket. Megjegyzem: abban a korban, azt a közeget és azt a megaláztatást, amit ő kapott, csak borocskával lehetett elviselni...”

Nem általános iskolában kellett volna tanítania! Nem erre készült, nem ez volt a hívatása. Kiskamaszkorát nem iskolapadban töltötte, nem élhette meg azt, amit általános iskolás tanulói, és efféle tanári példa sem lehetett előtte. Az 1959 utáni kiszámíthatatlan reakciói, önkényes és gyakran durva bánásmódja megviselt egy-egy gyereket, de tudásával és egyéniségével többnyire elbűvölte, elvarázsolta őket. Engem például akkor, amikor egy tanításra nem illő napon magyar népmesét olvasott fel, és ennek az erős férfinak – talán régen volt nagyanyjára gondolva – a szeme sarkából kiszökött egy könnycsepp.

 

 

 

Pados Pál művei:

Emberek a Donnál. Budapest, 1943. Széchenyi Irod. És Művészeti Rt. 48 l. /Széchenyi kisregénytár/

Komáromi János. Budapest, 1938., Szerző, 27 p.

Sírásóink arcképcsarnoka. [Megjelenése bizonytalan.]

A fehér halál országa. Budapest, 1941., Magyar Népművelők Társ., 96 p., Sorozat: Érdekes regények röptében a világ körül Regisztrált hiány az OSZK-ban.

A madagaszkári király. Budapest, 1940. Magyar Népművelők Társ., 1940. 96 p., Sorozat: Érdekes regények röptében a világ körül

A titkárnői munka. Budapest: 1965. Közgazd. és Jogi Kiadó 16 cm Vállalati kiskönyvtár

Csillagok a Don felett. Budapest, 1943., Révai, 200 p.

Ezt nem írhattam meg Oroszországról. Budapest, 1945. Gábor Áron Kiadó 124 p

Lányom hozománya három olajkút. Budapest, 1944. Szerelemhegyi Ervin, 160 p.

Szovjetoroszország felett. Budapest, 1942., Révai, 240 p., Sorozat:A Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete könyvei

[ford. Pados Pál] Grinvald: Poddubnij Ivan Makszimovics, az orosz óriás. Budapest, 1951., Sportkiadó, 91 p., Sorozat: Életrajz regények

[ford. Pados Pál] Zarzseckij: Tenisz. Budapest, 1952., Sport Kiadó, 187 p.

 

 


[1] Pados Pál: Komáromi János. Budapest, 1938. 27, [1] p.

[2] Pelle János: A Magyar Szabadság Rádió – Titkos kísérlet a közvélemény áthangolására a második világháború alatt. = Magyar Szemle, új folyam XIV. 3-4. szám, 2005. április, 31-50. p.

[3] A hangfelvételt a Csali Csárdában tartott 2000-es öregdiák találkozón Neff István készítette, Kézdi Gábor őrizte, Jablonkay Gábor szerkesztette, digitalizálta és tette fel a honlapra.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr738266242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

22371 2013.11.17. 13:01:54

Tipikus szomorú, magyar történet, de valahol mégis szép. +

60145 2013.11.17. 15:59:56

1. Quodlibet: Örülök, hogy volt türelmed végigolvasni ez a rövidre fogott, de egyáltalán nem blog terjedelmű összefoglalót!

23353 2013.11.17. 16:24:43

+ Nagyszerű, alapos leírás, sokat tanultam belőle, bevallom eddig nem hallottam róla. És hogy mik történtek abban a Zugligeti oskolában anno! No erröl az a sajtó akkoriban, (mint az elesettekről és a hajléktalanokról is), elfelejtett írni! És vannak akik ezen idők után vágyakoznak.

60145 2013.11.17. 18:49:51

3. Hmmmm: Köszönöm!

60145 2013.11.17. 18:58:05

4. little: Rákóczis öregdiákok segítettek! Nagyon ajánlom a belinkelt öregdiák honlapot, s alján a 40 perces hangfelvételt, amely arról szól, hogy a Hahótról Pestre gyalogolt árva gyerek hogyan jutott a társadalmi elitbe! Később Zugligetben a fiúk komolyan vettek valamit, amit sajnos ma már nemigen tennének ők sem, mi sem! Pedig akkor mindenki tudta, a gyerekek is, hogy mit kockáztatnak!

60145 2013.11.17. 20:04:11

7. Virág elvtárs s.k.: Köszönöm!

12880 2013.11.18. 09:00:01

Sok ilyen tanárra lenne szükségünk! + T.

60145 2013.11.18. 09:19:37

9. tarski: Az bizonyos, hogy különleges tehetség, különleges sors volt az övé, és bennünk erős nyomot hagyott!

60145 2013.11.19. 05:49:22

11. Kedves Évalajos, ugye nem baj, hogy idéztelek? Örülök, hogy mindenek ellenére erre jártál!

180524 2013.11.19. 11:28:06

Hiánypótló, fontos írás! Gratula, kedves Atlasz. +++++

60145 2013.11.19. 12:24:46

13. maiman: Örülök, hogy nem kerülte el a figyelmed, hogy elolvastad!

60145 2013.11.19. 12:25:06

14. marja :)

60145 2013.12.05. 05:43:17

http://hvg.hu/kultura/20131204_Magyar_haborus_fotokbol_nyilt_kiallitas_V