Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Papi Mária játéktervező

Varga Lászlóné -Tamáska Mária kolléganője

2020. augusztus 24. - Atlasz.

Miután Kádárt 1951-ben letartóztatták és elítélték, a feleségét is kitették az ÁVH-s állásából. Egy játékbabákat összeszerelő üzembe került Pest külvárosában. Itt a visszaemlékezések szerint rosszul fogadták, miután osztályidegennek minősülő felső középosztálybeli és arisztokrata származású munkatársak közé került, és nem akarták eleinte elhinni neki, hogy nem kémként került oda titkos megbízatással (Wikipédia). Kornis Mihálytól lehet tudni, hogy 1954 tavaszán a szövetkezetben az akkor éppen semmiféle funkcióval nem rendelkező Kádár is többször megjelent. „Kinyírt, szerencsétlen mókusnak látszott; már nem gondolta magát politikusnak; azt hitte, az ő történetének egyszer s mindenkorra vége van.”

Anyum első pesti munkahelye az a bizonyos külváros üzem lehetett, amely talán később került az ötödik kerületi Vadász utca és Báthory utca sarkán álló épületbe. Valószínűbb azonban, hogy Tamáska Mária munkahelye, amelynek méltatlan mivoltát utolsó interjújában Kádár is emlegette, csupán stilisztikai ellenpontként került a külvárosi pincehelyiségbe. De Kádár felesége Anyum szerint sem beszélgetett senkivel, így bizonyára ővele sem beszélgettek a kolléganői. Megjegyzem, Varga Lászlóné Papi Mária szabász nem lehetett felső középosztálybeli osztályidegen a Textijátékkészítő Háziipari Szövetkezetben, akkor sem, ha apámnak a „fordulat éve” után kellett feladnia a család kisújszállási kisiparos egzisztenciáját.

A játékkészítő szövetkezet helyiségei L alakban húzódtak: a rövidebb szár a Báthory utcán a 19-es ház kapubejáratáig tartott, az udvarba triciklik és kisebb gépkocsik is beállhattak le- és felpakolni az anyagokat, készárukat. Onnan jöttem ki én is a dolgozókkal együtt ebédidőben a szemközti, 20-as számú házba igyekezvén. Üzemi ebédlő viaszkos vásznas asztalokkal. A ház hosszabbik oldala a Vadász utcai volt. Ide nyíltak a szabászat nagy ablakai, mindegyik fehérrel lefüggönyözve szemmagasságom felett. Végül egy raktárhelyiség ablaka-ajtaja következett, belül Amstadt bácsi birodalma.

1960_utan_papi_maria_textiljatek_1130x729_14-26-28_1130x729.jpg

Anyum eleinte plüss mackók sablonját, vagy más, akkor divatos tömegesen előállítandó egyszerű babák sablonjait vágta ki a szabászpult vastag, kemény felső deszkájára feszített anyagokból. Ezen a képen már egy új, kecses, kedves játékgeneráció jelent meg. A kutyusnak nyilván neve is volt, s talán a kis elefántnak is. 

1960_utan_kezmu_vagy_mutex_papi_maria_jatekjaival_4.JPG

A hagyományos babákkal alkotó módon nem igazán foglalkozott, nem számította sem élménynek, sem feladatnak. 

 1960_utan_papi_maria_textiljatek_2_2010_12_08_7-03-43_459x742_1.jpg
Varga Lászlóné a plüssmacikhoz kezdett először hozzányúlni, meglehet, hogy ez kiállításra készült egyedi darab. 

1960_papi_maria_anyu_textiljatekbeliekkel.JPG
A Textiljáték sarki főbejáratán át a szabászatot és az irodákat is el lehetett érni. Nem volt sok belőlük. Meglehet, hogy szövetkezeti elnök, Takácsné is megosztozott egy helyiségen Blincingernével, a műszaki vezetővel. A képen balról ő a második, a jobb szélen Anyu. A párttitkár nem volt irodás, de gyakran sertepertélt arra. Őt mindenki Karának hívta Karáné helyett. Mennyi furcsa, szokatlan név az én kisúji fülemnek!

 1960_utan_papi_maria_textiljatek-1.JPG

Eleinte – 1955-ben biztosan – a Kossuth hídon át gyalog mentünk Nagyanyóval a Textiljátékba, alighanem a közeli Batthyány utcából, ahol Kirilláéknál, a Fő utca 37/a korábbi házmesterénél lakott Anyu. A pesti oldalon útba esett a Batthyány örökmécses. A képen baloldalon Varga Lászlóné Papi Mária, majd egy asszony, akit akkor is szépnek találtam, és egy Manyi nevű kolléganőjük. Ez utóbbinak az arca segíti visszaemlékezéseimben a régi fényképfelvételek datálását. A másik csinos textiljátékos nő, Rajki Éva nincs a képeken. Ő a férjével, Rajki Bélával a hétvégeket rendszeresen a Margitszigeti Nagyszállóban töltötte. Mert jó, pihentető, és megéri. Naná, hogy megjegyeztem!

Első életévtizedem második felében Pesten akadtak kérdeznivalóim. Anyu jól bírta, Nagyanyó is tűrte: szerencsés gyerek voltam. Meg szégyellős. Túl sokat ma sem kérdezek, inkább várom az információt spontán beérkezni, esetleg utánanézek a holt anyagban. Így aztán valamikor 1957 és 1960 között, már pesti lakosként, a Textiljátékhoz közeli Vadász utcai Szabó Ervin könyvtárba is beíratkoztam. Antall Józseffel sem ott, a munkahelyén, sem máshol nem jött létre történelmi találkozásunk.

Sokszor hívtam a 313 560-as számot, amelyen vagy előre az irodákba, vagy az Amstadt-féle raktárba kapcsoltak, s gyakran behallatszott: – Varga Mari, telefon! – A gyerek ott, abban az időben nem számított nyűgnek. Soha nem fordult elő, hogy ne tudta volna otthagyni a szabász asztalt, amikor kerestem. Eleinte bizonyára plüss macikat szabott a magas, vastaglapú asztalon anyám. Sablont, szabászkést fogott erős, szép kezében, úgy dolgozott. Aztán 1960-ban megbízták, hogy a május 20-30-a között rendezendő Budapesti Ipari Vásár szövetkezeti standjára készítsen valamit.

1960_05_11_papi_maria_textiljatek_jatekokkal-1.jpg

A kacsa, a kutyus és az elefánt. Hogy kiállított játékainak sikere volt, magától értetődött. Akkoriban, ha a dolgok kissé jobban mentek, azt természetesnek vettem. Mégis eseményszámba ment az öt- vagy hatnapos, üdülőhajóval megtett jutalomútja Pozsonyig és vissza. A csoportkép ekkor, 1960. augusztus 17-én készült. Középen Takács Ferencné (†1975), jobbra a fonott táskával, helyesebben „táskaskával” és maga festette szoknyában Papi Mária.

1960_08_17_papi_maria_textiljatek_pozsony1960viii17igazan.JPG

 

Varga Lászlóné Papi Mária – a Textiljátékon túl

 

Az 1960-as Budapesti Ipari Vásárt követő évben Varga Lászlóné Papi Mária a Textiljátékkészítő Háziipari Szövetkezet dolgozója maradt.

Kiváló export termék - hirdette a felírat a tárlóban. Az új elefánt és teve talán az 1961-es BIV-en volt látható.

Később, talán 1962-től a Fővárosi Kézműipari Vállalathoz került. Meglehet, hogy abban az időben, főleg 1968 után kerületenként üzemágakban működött a cég. Anyum munkahelye feltehetően a 8-as üzemágban először a VIII. kerületi Vajdahunyad utcában (16. szám), majd a Krúdy Gyula utca és a Mária sarkán lévő alagsori helyiségekben volt. A megmaradt néhány fénykép datálásában a korábbinál valamivel otthonosabbá tett környezet, függöny, az álló munkavégzéshez tartozó szabászpult helyett íróasztal, telefon látványa segít. Anyum előlépett. Otthonról, gyermekszemmel ebből nem látszott semmi, amiről beszélt, azok megoldandó feladatok voltak, némelyikük emberekhez, munkatársakhoz kötődött. 

Varga Lászlóné 1963-tól 1965-ig hetente három estét a dolgozók esti általános iskolájában (IX: kerület, Mester utca) töltött, hogy a 7., 8. osztály bizonyítványát megkaphassa. Az iskolaidőn kívül soha nem kellett tanulnia. Az 8 osztály elvégzésére valószínűleg előléptetése vagy átsorolása céljából lett szükség. Mindkét helyen munkatársainak közvetlen vezetője lett. Tervezői munkáját is igénybe vette a vállalat. Egyszer büszkén említette, hogy egy Párizsban végzett iparművésznőével szemben az ő modelljei találtattak szebbnek, gyárthatóbbnak, piacképesebbnek.

Párttagjelöltségét is említette, így kerülhetett íróasztala fölé az édesapja, idősebb Papi Lajos Lenin tondója, amelyet én, az éppen sorkatona unoka az 1967-es 50 éves évfordulóra a laktanyába vittem. Ott is maradt.

 

 Simonffy Miklósné néven 1974 januárjában történt házasságkötése óta lett a szakmában ismert.

1979-ben már biztosan a Mű-Tex Műanyag és Textilfeldolgozó Háziipari Szövetkezet bedolgozókat is foglalkoztató Baba részlegében (a XI. kerület Bartók Béla út 53-55-ben) részlegvezetőként és tervezőként dolgozott nyugdíjazásáig.

Feladatai közé tartozott a bedolgozók, azaz a nyersanyagból az árut lakásukon, kötetlen munkaidőben elkészítő asszonyok irányítása, betanítása – már a Bossányi György által igazgatott, Orlay utcai központú Fővárosi Kézműipari Vállaltnál is. A gazdaság visszarendeződéséről, a kézműipari vállalatok trösztösítéséről a hetvenes évek elején tényszerűen említést tett.

Mindkét munkahelyén tárgyalt kül- és belkereskedelmi vállalatok képviselőivel. Folyamatosan tervezett játékokat, melyek legnagyobb részét külföldön, nyugati piacokon, valutáért adták el. A Triál Sport Hangszer és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat egyik partnere révén vált első szakmai munkahelyemmé. A Konsumex Külkereskedelmi Vállalatot 1959 áprilisában hozták létre. A társaság a fogyasztási cikkek fő importőre volt, 1965 után ellátta a nyugati vendégkörrel rendelkező fővárosi és vidéki szállodákat is. Egy külkereskedő, a Konsumexes Vajdáné nevére is vélekszem partnerei közül. Voltak munkaköri kapcsolatai az ARTEX Külkereskedelmi Vállalattal (1948-1986) is. A vállalatot 1949. június 1-én hozták létre az Állami Háziipari Rt, az Országos Kisipari Szövetkezet (OKISZ) külforgalmi csoportjából és a Magyar Külforgalmi Nemzeti Vállalat műtárgy csoportjából.

Különleges ember volt partnerei közül Ara Jeretzian (Konstantinápoly, 1918. február 23.Bécs?, 2010. január 1.) Az interneten fellelhető szöveg szerint az örmény származású kereskedő „gyapjú zseníliából kezdett kis állatfigurákat gyártani, aminek egyedisége miatt óriási nemzetközi sikere lett. Abba a szerencsés helyzetbe került, hogy akkoriban – kommunista idők – dollárért megrendelték az ő termékeit, s ez lehetővé tette, engedélyezték neki, hogy egy évben egyszer kimenjen nyugatra, Bécsbe és dollár elszámolású üzleteket kössön. Ezt ő maximálisan ki is tudta használni, jelentősen megnövekedett a forgalom. Szövetkezetek gyártották ezeket az ARA állatkák márkajelzésű figurákat.” Nos, az egyik ilyen szövetkezetben, kisüzemben dolgozott és tervezett textiljátékokat 1965-ben Varga Lászlóné. Tenyérnyi, porcelánfigurákra emlékeztető, finom plüss borítású állatkáit itthon nem lehetett kapni, de e sorok írója elvitt belőlük négyet Lengyelországba elajándékozni. Csodaszámba mentek ott is.

Pálffy Judit alábbi cikkéhez a képeket az Új Tükör gyakornoka, Felvégi Andrea készítette. A felvétel negatívjai a fotóművész közlése szerint a Lapkiadó Vállalat felszámolásakor – annak tulajdonaként –eltűntek. simonffy_miklosne_uj_tukor.jpg

Új Tükör, 1981. 04. 12.

Egy napilapból: "Világsiker a magyar rongybaba
Minden év februárjában Nürnbergben rendezik meg az év legjelentősebb nemzetközi játékkiállítását, melynek hagyományos résztvevője a magyar játékok exportőre, a KONSUMEX. Világsikert arattak a textil alapanyagú magyar rongybabák, a rongyból készült állatkák. Ezekből rendelték a legtöbbet.
A KONSUMEX az idén több mint kétmillió rubel és egymillió dollár értékben exportál magyar játékokat. Anglia fajátékokat kért, az NDK, Csehszlovákia és a többi szocialista ország mechanikai és mágneses játékokat...." (v.)

 Néhány családi kép részben egyedi, részben gyártható rongybabákat ábrázol. Az első két gyártható bohócot, 1976-1977 telén szánkóztatják. A zebra szobai és valószínűleg családi használatra készült. 1976-1977.
                       

A valószínűleg nem oldalhelyes színes  képen a szekrény tetején egy szokványosnál kedvesebb, egyénibb maci mellett egy hengerpárna-kutya feje látszik. Színei élénkek, kedvesek, praktikus a vászon, amiből készült. Ennek egy fehér plüss változata megmaradt az egyik unokánál. A faliszőnyeg szintén 1977-1978-ból való.
  

 A rongybohócról a felvétel jóval későbbi. 

Papi Mária (1928. 08. 15. – 1987. 08. 30.) Varga Lászlóné (1946-1974), Simonffy Miklósné (1974-1987) néven kendőket, női ruhát, sálakat, textiképeket és terítőket is festett 1956-tól kezdve biztosan, 1962-ig.

Bedolgozást, négerkedést vállalt, hogy jövedelmét vagy ruhatárát, a családi ruhatárat kiegészítse. Tehetsége a legkevésbé maradandó anyagokban manifesztálódott. Édesapja, idősebb Papi Lajos faragott fejfái, népi hangszerei szintén eltűntek, akár ifjabb bátyja, Albert faragványai. Idősebb bátyja, Papi Lajos szobrászművész műveinek túlnyomó többsége megmaradt, köztük Papi Mária portréja is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr9616174656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása