Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Simone

2011. február 20. - Atlasz.

Osztálynapló és háborús napló.

Osztálynapló és háborús napló.

HatkilóSzép, szőke lány volt, fehér bőrű, kékszemű. Minden fiatal felnőtt osztályomban előfordultak szép lányok, asszonyok, szőkék szintén, de Simonére sok év után nem ezért emlékezem. Az osztálytársai közötti népszerűsége sem csak a külsejéből következett, hiszen ebben az esetben az osztálytárs hölgykoszorú álságos mosollyal, de teljes lelkesedéssel utálta volna. Simone más tulajdonságai miatt vált kedveltté köztük, s emlékezetessé számomra.

Gábor középen, majdnem szobor

Egy alkalommal magyarból beszámoltattam az osztályt, köztük Godó Gábort, akit korábban a szakmunkásképzőben is tanítottam. Ismertük egymást. Gábor nem volt hangos, nyomulós ember, a nyelvtanért épp úgy nem rajongott, mint a többiek, ezért korábbi tapasztalatom és baráti jóindulatom jeléül sokáig nem tortúráztattam őt, és kiengedtem egy elégségessel. Az eleget tudónak minősített srác nem is reklamált, de legnagyobb meglepetésemre Simone igen!

A másodjára következő tanulóval együtt visszajött a terembe. A szóbeli beszámoló abszolválása után többnyire inkább a söröző vonzotta az ifjúságot, nem a prolongált kínzalda, ezért meglepődtem. Persze Simone világért sem akart ismét vizsgázni, Gábor számára sem követelt új tételt, én meg egyáltalán nem szoktam ily módon súlyosbítani a megpróbáltatásokat.

A felkészülési idő alatt készített jegyzeteiből kiviláglott, hogy a srác tudása teljesebb, mint amennyit abból előadott, vagy amennyit abból hallani véltem. Egy-két ellenőrző kérdésből úgy ítéltem meg, hogy a jegyzet a sajátja, érti, amit írt, ezért az osztályzatot négyesre javítottam. Ez került be a naplóba. Jól esett, hogy Simone jóvoltából korrekt lehettem.

Az előzmény akkor, a vizsgázókkal leterhelt állapotomban nem jutott eszembe. Egy korábbi nyelvtani dolgozatban Simone mondatelemzései fölöttébb össze-vissza benyomást keltettek: mintha minden egyes mondatrészt szándékosan húzta volna alá rosszul! Pontozva, szaggatottan, egyszeresen vagy kétszeresen, hullámvonallal. Szerencséjére nem emelt szintű érettségi dolgozatról volt szó, hiszen annak a menetében a javítókulcstól való eltérés elbuktatja akár az MTA Nyelvtudományi Intézete munkatársának nyelvtan dolgozatát is. Szabál az szabál! De a köztanár a maga posztján szintén mindenható. Így aztán amikor észrevettem, hogy Simone pusztán a pontozott, a hullámos és szaggatott vonalakat alkalmazta rosszul, de kiválóan érti a magyar mondatszerkezetet, nem a hibákkal teltnek mutatkozó lapot, hanem a tartalmat, a teljesítményt osztályoztam. Magyarból is jó jeggyel gazdagodott a napló.

Történelemórán, az utolsó félévben esett le nálam a tantusz, hogy Simone családi neve nem sváb felmenőkre, keresztneve pedig nem a hazai divatra utal. A háború pusztításairól volt szó, a náci érdekek, a kormányzói pipogyaság és a nyilas gazemberek miatt elszenvedett hosszan elnyúló harcokról, szenvedésekről, erőszaktevésről. Amikor Simone megjegyezte, hogy senkitől sem hallott német katonák erőszaktevéséről, fosztogatásáról, meghökkentem. Mert nem hallottam sem én, sem az osztályban bárki.

A válaszom nem volt olyan teljes, mintha ma adnám: Nem szóltam arról, hogy a német katona szövetségesének földjén harcolt, a szovjet meg onnan jött, ahol a mi hadseregeink dúltak, fosztogattak évekig. Magyarország németek által állami szinten szervezett alapos kirámolását állítottam szembe az oroszok akkor még primitív, a hazai emlékezetben máig élő dúlásával. Simone közbevetése nem az egyes emberen felül álló, őt hatalmában tartó kényszerekről szólt. Nem általában a németekről, hanem az egyes emberről, aki történetesen katonaruhában tette, amit rákényszerítettek, művelte azt, amire ösztönözték vagy elnéztek neki.

Amikor tegnap hozzám került a szülővárosom kalendáriumában közölt régi-régi naplórészletet, eszembe jutott Simone, aki NDK-s férfi nevelt lányaként jött tizenévesen Magyarországra, s csak a szakiskolát végezte el itt. Németként valóban nem volt miért szégyenkeznie. Tanultam tőle.


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr68265696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

23353 2011.02.20. 14:42:15

Erdekes tortenet, orulok hogy leirtad. Kicsit nem az amit megannyi film es hollywood abrazolni probal. Mert ott a szovjet katona mindig hosi modon viselkedik a nemet pedig, nos tudjuk.

60145 2011.02.20. 15:23:38

1. little: Ha valamire, akkor az emberségre nyitottnak kell lennünk. Köszönöm a támogató hozzászólásodat!

delisa 2011.02.20. 16:55:06

Náci cigányok fajgyűlölő propaganda szépirodaloma. Cigányisztánba majd ezt tanítják a kis iskolásoknak lovari nyelven. Forrás: http://nacikhaza.blogspot.com/2010/10/roma-ertelmisegi-harcos-partizan.html --------------------------------------- (Bevezető: Róma értelmíségi harcós partízán társúnk Blek Ket verse a Náci Sertés Gádzsó Paraszt Ki írtandó Magyarokról!!! Terjesszétek Rómák!!! Ezek a Gádzsók!!!) Magyarjános a hintalóbaszó János anyja buta liba Magyarnál ez nem nagy hiba Baszik sűrűn fűvel-fával Pénzt keres ő seggel, szájjal Dugják bizony orrba-szájba Kell is a pénz a piára Részeg bizony minden este Sárban fetreng mocskos teste Nagyfröccsért ő hármat baszik Kisfröccsért meg kettőt szopik Kenyérhéjért túrja kukát Kutyák hágják már a lyukát Hajléktalan magyarfattya Kutyák alól kirángatja Összes lyukát széjjelkúrja Erre jó egy ilyen kurva Csöves sűrűn bassza szájba S üzletet lát a kurvába El lehet ezt adni talán Külvárosi magyartanyán Nincs ott hiány csöves brébe Féldeciért adja bérbe Hajléktalan ahány akad Mindnek farka benne dagad Ahány magyar van Borsodban Valamennyi ott áll sorban Tolják, nyomják magyó kanok Fülében is járt tán farok Annyi sok-sok menet után Hülye kurva bámul bután Mi a retek mozog benne E csodát ő nem, értette Bélgáz lehet, nagyon fránya Indul szarni szegény pára Kinyomott egy halom szart S pislog a szar, lássunk csodát! Így történt a leellése János baba születése Megtartják a büdös fattyat Kapják utána a pénzt Szocpol, segély, csp. mindegy Magyar torkán összes lemegy Jánosra nincs túl sok rezsi Kutyák között él a geci Játékra ők nem költenek Szarból építget a gyerek Kukát túr a magyarlegény Játékot keres a szegény Megörült a balfasz tahó Amit talált, egy hintaló Attól az lesz a barátja Néha seggét televágja Szex arcára mosolyt derít Addig kúrja, míg nem nyerít Dugja lova festett farát Kezelgeti szálkás faszát Egyszer aztán barát akad Lada magyar arra halad Szerelem ez egy látásra Így lett ő az élettársa Egyik héten ő a bika Édes neki Lada lyuka Másik héten tehénné lesz Lada farka beleélvez Jól elvan a két kis magyar Szexben többet nincs már hiány Suli, munka nem kell soha Végbél nekik a nagy csoda Szerelmüket kikiáltják Napiszaron publikálják Röhög rajtuk minden faszi Milyen két kis magyar ratyi Csodáljátok szókincsüket Szájukból egy ló integet Trágárság a létük célja Gecifosó két kis béna Kiirtom a családodat Rád küldöm a barátomat Ennyi minden tudományuk Lesír róla a fajtájuk Koszos, gyáva mindkét homár Családjukban ez a morál Röhejes ám mindkét kuzin Szórakozzunk a két buzin!

163107 2011.02.20. 18:15:00

Különös és nagyon imponáló, hogy emlékszel , és ilyen pontosan a régi diákjaidra. Árpás Karcsi ilyen, ő is számontartja a diákjait, néha ír nekik, ki gondolná, ugye? Kösz a történetet, legalább annyira kiderül a tanár embersége, mint a diák igazságérzete...

12635 2011.02.20. 18:32:18

anyám mesélte, hogy csinos fiatal lány volt a húgával együtt a háború alatt, nem győzte anyjuk kendőbe, sötét ruhába burkolni őket...amikor német fennhatóság alatt állt a falu egy 40 körüli tiszt lakott náluk, ha munka volt jártak házról házra és vitték az embereket, nem engedte anyámékat árkot ásni vinni és csokoládét meg konzerveket adott a családnak...az emberség nem attól függ ki honnan jön vagy hova tartozik... a tanár diák viszony lehet sokféle, biztos szerettek a diákjaid

60145 2011.02.20. 18:43:44

3. Osszián : Sajnos mi legalább kétszer annyi, de inkább háromszor annyi diákkal dolgozunk, fele óraszámban, mint a gimnáziumi kollégák, ezért kevesekre emlékszem. Ők autóval, én gyalog, legfeljebb ha omnibuszon. Aki kopog, rám köszön, annak nagyon-nagyon örülök. Épp ma is..

36888 2011.02.20. 18:46:33

....azóta közös EU-NORM alapján egységes mondatelemzési jelölést vezettek be az € államokban....?

60145 2011.02.20. 19:36:49

4. Gordius : Igen, így van, nem attól függ. Voltak a szovjet hadseregben is, akik emberségesek tudtak maradni. Akár a mieink között. (Voltak, akik szerettek, ez nagyon komoly tartalék a túlélésre.)

60145 2011.02.20. 19:42:00

6. Virág elvtárs s.k. : az hagyján, de az a leíró nyelvtan, az irodalomelmélet, amit tanítottunk, elavult, kontraproduktív, a java magyartanárok kikísérleteztek ugyan egy tanulhatót, de - Ej, ráérünk arra még! - amíg a rinocéroszok nem tűnnek le, marad a régi.

11692 2011.02.20. 19:53:17

Kevés olyan tanárral találkoztam, aki humánuma, avagy igazi, szenvedélyes tárgyi tudása miatt maradt emlékezetes...(tanítványból sok van, tanárból ugye, egy:) Egy alsós tanító néni, aki mesélve tanított, csak az ő óráin nem rettegtem, és egy fiatal magyar tanárnő, aki elmesélte az Anna örök kapcsán, hogy mit érzett hasonló szerelmes állapotban... Volt olyan tanár, aki csúfot űzött, pellengérre állított, mégis a jó, (a gyalogjáró tanár) maradt meg igazán... Szerintem Simone sem feledett el semmit, ez bizonyos.

60145 2011.02.20. 20:32:16

9. Évalajos: Nekem szerencsém volt jó néhány tanáromhoz tartozni, és mindig jókor. Simone kimondottan független, önálló gondolkodású lány volt, ezért nem feledhető.

36888 2011.02.20. 20:37:17

...talán ha új lukakból új szelek fújnak....

60145 2011.02.20. 20:53:19

11. Virág elvtárs s.k. : Akkor is késő lenne. Pusszantom őket!

12635 2011.02.20. 22:06:22

7-re fordított történetem is van, amikor az orosz katona adott a nagymamámnak kenyeret, az óráért, mert az nagyon tetszett neki...de nem volt barátságtalan

emilke 2011.02.20. 22:16:32

Rossz a gépem, nem tudok bejelentkezni. Hibás belépést jelez, holnap jön a szakember rendbe rakni. A postom is eltűnt, visszatenni sem tudom

60145 2011.02.20. 22:23:10

14. Emilke : Biztosan meglesz a posztod! Apróbb hibák néha eltűnnek az újraindítással, vagy a hálózat terhelésének csökkenése után.

15138 2011.03.04. 15:08:24

Mezőkövesden a németek úriemberként viselkedtek, az "oroszok" meg éppen nem. Sőt. Nagyapám a következő szavakkal fogadta orosz férjemet, aki ezt meg is tanulta :) : mikor ezek a barom népek megszállták az országot. Aztán meg büszke lett a vejére, aki megtanult magyarul. :) Az oroszok mentségére még az is szolgálhat, hogy nem is mind orosz, nem is mind úriember volt. Értem ezalatt, hogy akár bünöző is lehetett, mikor már mindenkit zsuppoltak befelé. És Vercorsnak a Tenger csendje? Vagy a szovjet irodalom későbbi novellái? Ahol már nem a hős katonát mutatták, hanem az esendőt, a butát, a kegyetlent....van ám sok példa erre is. (ezt Littlének)

60145 2011.03.04. 19:24:54

16. Nefelejcs : De jó, hogy erre jártál! Meg az is jó, ha az ember fölé rendelt hatalmak megengedik, hogy ember maradhasson az, aki szeretne.
süti beállítások módosítása