Juszt se!
Juszt se!
– Van-e zsidó barátod? – kérdezte tőlem a közelmúltban egy bloggertárs annak apropóján, hogy egy Bayer Zsolt-produktum iránti szimpátiáját kinyilvánított bloggerina ellen kollektív felháborodás borzolta fel a kedélyeket. Hadd ne foglalkozzam a szlovák rendszámú „hazafival”. Annál inkább azzal, hogy erre a kérdésre – Van-e zsidó barátod? – miért nem válaszoltam. Az ember tudja, hogy mindig a kérdezőnél van az előny, és számosan akadnak, akik tisztességesnek tartott cél érdekében mindenféle kérdést megengednek maguknak. Ez például pár hónap alatt közhellyé vált olyan értelemben, hogy a kérdező szándéka szerint – Auschwitz után – jól nem lehet kijönni belőle.
Vasárnap este Fischer Ádámot beszéltette az ATV műsorvezetője, az interjúalany nagyon elegánsan, udvariasan hagyta is magát. Juszt László felvezette, hogy Kocsis Zoltán karmester zenekara dögivel kapja a pénzt a kormányzattól, ugyanakkor, amikor ezeket a százmilliókat Fischer Iván zenekarától megvonták. Az a Kocsis Zoltán kap sok pénzt, aki kijelentette: „Az én zenekaromban tizenegy zsidó és tizenegy roma származású muzsikus dolgozik".
Némelyek szerint Kocsis ezzel maga bizonyította, hogy származásuk szerint különbözteti meg zenekarának tagjait. A kérdező ezt a „gondolatot” kapcsolta össze az állami pénzbeli támogatások önkényes elosztásával, s ennek elítélését a saját intelligenciája szintjén próbálta meg Fischer Ádám szájába adni. Nem sikerült neki.
Közismert, így a riporter is utalt rá, hogy Auschwitz után másképp gondolkodunk, másképp beszélünk, és másképp cselekszünk. Mi magyarok – a szó orbanizálástól mentes értelmében – mindnyájan. Lezsidózni az nem ugyanaz, mint zsidónak nevezni, és nem ugyanaz lezsidózni valakit, mint lepápistázni, lebozgorozni, és így tovább. Auschwitz után nem! Auschwitz eltörölte ezt az egyenlőséget. Akkor is, ha a legnagyobb magyar temető egyben a kereszténység és benne a katolicizmus tagadása és keresztény magyarok tömegsírja is. Ezért ha idegenvezetőként zsidó viccet mondok, és a zsinagóga őre helytelenítve figyelmeztet: – Mit szólnának ehhez a zsidók?! – megértem a potenciális vádat, s egyben a jó szándékú figyelmeztetést. – Tőlük hallottam – mondom.
Ha valakit megélhetési okokból vagy személyes haszonszerzésből leantiszemitáznak – ezt nevezem én gerősködésnek – annak lehet racionális magva, de erkölcsi alapja nincsen.
Ha egy bloggerinát antiszemitizmussal gyanúsítanak azért, mert az említett közéletszennyező demagóg botrányos írásában a bloggerina nem a botrányt, nem a lényeget, nem a bornírt hülyeséget vette észre, az nem anyagi okokból történt. Talán jó szándékkel tették, de ettől még a megbélyegzés nem helyénvaló. Magam is kútmérgezőnek tartom Bayer Zsoltot, ezt a NolBlogon kívül folyt blog-vita is igazolta. Mert amikor a továbbiakban az antiszemitának minősített megtámadott védekezésre kényszerülve zsidó barátnője melletti kiállásával érvelt, már el is bukta a harcot. Csiki-csuki. Ha nincs zsidó barátnője, azért, ha tudja, hogy zsidó a barátnője, akkor azért antiszemita. Nincs menekvés!
Nem láttam interjút Kocsis Zoltánnal, s ha zenekara cigány és zsidó tagjairól kapott egy zseniális újságírótól további kérdést, minden bizonnyal átlépte azt, ahogyan Fischer Ádám is kitért a Juszt által szájába tuszkolt válasz elől. Ragyogó intelligenciájával össze nem férhet a közhely. Magam sem válaszoltam, amikor a bloggerina megbélyegzéséhez nem csatlakoztam, s ezért megkérdezték: – Atlasz, van-e zsidó barátod? – Utaltam a kérdés megszületésének körülményeire, és tudom, hogy bizonyos szinten ez a panel még sokszor felhasználásra kerül. Juszt László sem volt képes kihagyni. Fischer Ádám úgy adott reá jellemző igaz válaszokat, hogy nem ment le gerősködésbe. Köszönöm neki!
Igen, nekem is van zsidó barátom! Éppen olyan büszke vagyok a barátságára, mint ő a maga zsidóságára, mindketten magyarságunkra, és becsületünkre is.
Igen, el tudom képzelni, hogy mindhárom karmester zenekarában játszanak olyanok, akik nyíltan felvállalják zsidóságukat vagy cigányságukat – akár itthon, akár magyarként külföldön! Az, hogy ezt a vállalást, mint valami illetlenséget bármelyik zenekarvezetőnek titkolnia kellene, felháborítónak tartom.
Igen, a mi közös magyar zenekarunkban játszanak zsidók! Nem csak a Mazsihiszben, a Mazsikében, az EMIH-ben. Nemcsak szennyes honlapokon közzétett, hanem önkéntes adatszolgáltatás alapján készült névsorokban is olvashatók a neveik.
Juszt sem fogom letagadni, hogy zsidóként is tudok róluk, zsidóként is ismerem őket, bármilyen címkét is akasszanak a hátamra erről vagy amarról az akár jó szándékú tudatlanság, az egyszerű rosszindulat, vagy az önérvényesítés gerősködői!