Atlasz voltam

Atlasz.

Taní

2014. április 27. - Atlasz.

Ahhoz mindenki ért.

Ahhoz mindenki ért.

- Megyek taní! - idézte sok évtizeddel ezelőtt egyik kollégáját Nánási Miklós. Nem mintha a taní-tani végszó nem lett volna ismeretes a Horger Antalt nagyra becsülő szegedi nyelvészeti tanszék fölötti második emeleten. A szójáték másra utalt. Egyenes arányosságot állított fel a pedagógus-illetmény és az iskolai munkavégzés minősége között. Fél pénzért csak taní.

József Attila – hatalmas műveltsége, gondolkodói kapacitása ellenére – nem lett volna alkalmas arra, hogy az iskolarendszer bármely szintjén oktasson másokat, mégis ambíciója volt tanítani. Ugyanúgy, ahogy sokunknak, akik ha kell, ha nem oktatunk boldog-boldogtalant illemről, kultúráról, magyarságból. Ha a protokoll csúcsán, a Vár magasán Sólyom László sem tudott lemondani az oktató-szerepről, miért mondana le róla egy akár ötszázas szókincsű honfitársunk?

A tanítás: szakma. Meg kell és meg lehet tanulni – különféle szinteken –, akár a kőműves mesterséget, akár a kvantumfizikát. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a kőműves mester képes szaktudását hatékonyan tovább adni, és bizonyos, hogy nem minden fizikus rendelkezik a Friderikusz által bemutatott Lukács Béla, vagy a szegedi rektor, Szabó Gábor pedagógiai vénájával. Oktatni, tanítani nem sok tudás, hanem szaktudás és tehetség kérdése.

Melyik volt előbb? A tehetség, ez nyilvánvaló. Az egész emberi történelem kulcsa, hogy az új nemzedéknek nem kell az elődei által megszerzett tapasztalatokért ugyanazt az utat újra meg újra bejárni: képesek vagyunk az ősök ismereteit átvenni, majd a magunkéival együtt tovább adni. Nemzedékről nemzedékre szállt az ismeret mindenféle pedagógiai tudomány nélkül sok ezer évig. A tudás átadóinak erre való alkalmassága nem lehetett egyforma. A tanító-nevelő tehetség az utódok számára versenyelőnyt jelentett. Azután ezen a téren is végbement a specializáció. A nagy varázsló felkészítette a jelölteket, az őskori érettségi vagy mestervizsga beavatási rítussal zárult. Így megy ez ma is, az írás-olvasástól akadémiai tagságig, a tanulástól az önálló ismeretszerzés gyakorlatáig.

A tanítás-tanulás folyamatában a két résztvevő nem csak tudásmennyiségben különbözik, hanem a csak részben ehhez kapcsolódó dominanciában is. A tanuló ellenállási kísérleteit legtöbbször visszaverik, s nem mindig csak a matériából, a tudáskülönbségből származó fölénnyel. Arra a motiválatlan személy fütyül. Aki tanít, a tanuló szükségleteinek szabályozásával támasztja alá vezető szerepét. Nincs erősebb gyermeki motiváció, mint a családi biztonság, az anyai szeretet megőrzése, az apai elismerés elnyerése. Az alapvető tudnivalókat kisgyermekkorban sajátítjuk el.

Az intézményesített tanításban ugyanez érvényesül. A jutalom és a büntetés, amelyet az iskola alkalmaz, kezdetben az iskolának a család által saját maga fölé emelt tekintélyén alapul. Az iskola társadalmi megrendelést teljesít, az oktatott tudnivalók elsajátítása egyéni és családi érdek. Nélküle nem lehet beilleszkedni a társadalmi munkamegosztásba, a modern társadalom sokrétű, az illem, az erkölcs és a jog által szabályozott emberi viszonyai közé. Az iskola alkotni, termelni képes embereket és állampolgárokat gyárt, elutasítani nem lehetséges, mert Robinson nincsen, sohasem létezett.

A hivatásos oktatók-nevelők egy része ma is úgy véli, hogy kezére adták a passzív nyersanyagot, s annak alakításához elegendő a szerep: a tanítói-tanári beosztás. A tanuló dolga: hinni és szót fogadni, elvégezni a kirótt feladatot, majd hátul vagy elől összefonott kézzel várni a következőt. A tanító tovább adja, amivel megbízták, oly módon, ahogyan neki is közvetítették, s ha a dolog nem megy, nem saját képzettségének hiányosságaira gondol nem is a tananyag rossz beosztására, hanem rajta és az iskolarendszeren kívül álló tényezőkre.  Elvégre ő azt csinálja, amit a nála okosabb állam rábízott: tanít. A gyerek meg nem tanul, az államot nem tiszteli, a későbbi karrier ígérete nem motiválja, gyakran szétszórt, akaratereje hiányzik, a család nem készítette fel az iskolára, az engedelmességre.

Nos, akár tanár, akár költő vagy köztársasági elnök valaki, tudnia kellene, hogy nem a rang teszi a mestert, sőt: nem is csak a tehetség, a pedagógiai véna. A szülői szeretethez hasonló pedagógiai érosz sem lehet több mint a munka feltétele. Meg kell tanulni a mesterséget. Ismernünk kellene az eszközöket, amelyekkel a hivatkozásként sokat emlegetett bipoláris folyamat másik, ellenálló pólusával szakmailag tudunk valamit kezdeni. Különben – fizetés ide vagy oda – a nevelésből csak idomítás marad, a tudás továbbadásából pedig „taní”. Ahhoz meg mindenki ért, nem kell hozzá pedagógusnak lenni.


 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr168265818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

180524 2014.04.27. 14:21:16

Ma már nincs presztízse (jó értelemben) a "szakmának". Én azt mondom, Atlasz: "A lámpás"...Én még annak tekintettem tanáraimat.

ejmiakő 2014.04.27. 14:41:05

Gondolom egyetértesz, hogy nincs tele az ország tanárzsenikkel. Szóval az állapotokat ismerve, nem értem, miért ragaszkodik a szakma annyira a tanár oktatási szabadságához? Oktatási koncepciót készíteni, ami ráadásul egy csomó feltételnek eleget kell tegyen, nem akármi. Mégis az a "liberális", ha mindenki azt csinál, ami neki tetszik.

60145 2014.04.27. 14:46:53

1. maiman : a blogolást éppen ez váltotta ki belőlem. Nincs kellő presztízse, holott vannak jól képzett fáklyák, de a helyzetük szinte azonos A lámpás korabeli helyzettel.

60145 2014.04.27. 14:47:17

2. Hmmmm :)

60145 2014.04.27. 15:01:02

3. ejmiakő: Az ország egyik szakterületen sincs tele zsenikkel, de vannak jól képzett, tehetséges emberek mindenütt, ráadásul az ilyenek a tanári pályáról kevesebb eséllyel menekülhetnek külföldre, mint a nyelvhez nem kötött területekről. De van Angliában dolgozó tanár ismerősöm. A jelenlegi reform ellen a legelismertebb szakemberek tiltakoznak, olyanok, akik mögött valós tanári vagy kutatói életmű áll. A korábbi kormányzatok (Magyar Bálint, Pokorny Zoltán) idején nem a mindent végképp eltörölni elve működött, hanem az egymást kiegészítő fejlesztés. Ami engem illet, soha nem voltam híve egyik iskolai fokozaton sem a gátlástalan szabadosságnak. Pl.: http://hatkilo.nolblog.hu/archives/2014/01/17/Az_oravazlat/

178873 2014.04.27. 15:06:13

Aki úgy véli, kezére adatott a passzív anyag, az szem a láncban. Mert ma sem más a helyzet, mint élni kell, túlélni kell, mert függő helyzetben vagy. Egy munkáltató van, ha itt összerúgod vele a port, ott sem találsz más helyet.

178873 2014.04.27. 15:08:42

Itt-ott ismétlésekbe bocsátkoztam az előttem szólókhoz képest - mert kinyitva állt itt előttem a bejegyzés, közben ezt csináltam, azt csináltam, aztán megírtam a hozzászólásom - és csupán ekkor derült ki, hogy attól, hogy állni látszék az idő, a szekér azért haladt. :)

60145 2014.04.27. 15:23:04

7. solide : Azaz ő maga is passzív. Elszenvedi és nem alakítja a hívatását. (Én korábban sem voltam elégedett a mostanihoz képest demokratikusabbnak mondott, valójában hivatalnoki oktatásirányítással. Arra egyáltalán nem számítottam, hogy visszaesünk 50 évet!)

60145 2014.04.27. 15:27:31

8. solide : Szerintem nagyszerű eredmények születtek tantárgyfejlesztésben, tankönyvírásban, de szent igaz, hogy az utóbbi 25 évben egyik kormányzatot, az önkormányzatokat sem érdekelte, hogy alszom-e az órán, vagy dolgozom. Ha nem keletkezik "ügy", a hivatal elégedetten dorombol. Nem tudom, erre céloztál-e?

178873 2014.04.27. 15:31:24

10. Atlasz Ezúttal prózaibb voltam. Arra céloztam, hogy, amikor elkezdtem olvasni a bejegyzést, akkor még egyetlen komment sem volt, közben nem frissítettem az oldalt, hanem itt hagytam nyitva, és amikor elküldtem fél órával később a saját hozzászólásomat, akkor kiderült, hogy már zajlott némi párbeszéd, ami tartalmazott olyan részeket is, amelyek az én mondandómat is érintették. :))

95527 2014.04.27. 16:14:44

Nem sok rálátásom van a dolgokra, de ha már a politikusok is "értenek" a tanításhoz, akkor nagy baj lehet. Azt tapasztaltam, hogy a tanáraim, tanítóim, szeretik amit csinálnak, én soha sem láttam rajtuk, hogy akár egy percre is nem tanítóként viselkedtek volna, akár az órán akár az utcán. Tanárnak lenni hivatás, ha ma valaki a "túlélésre" játszik, akkor baj van.

23353 2014.04.27. 16:15:43

Mint minden foglakozásnál, a tanárnál is fontos hogy az illető szeressen tanítani. Mert ha már megunta, vagy kiégett az nagyon nem segít.

301782 2014.04.27. 16:23:45

Atlasz, csak egy civil véleménnyel tudok hozzászólni írásodhoz. Az utóbbi évek oktatáspolitikáját, közerkölcseink nem túl dicséretes változását, kuszaságát tekintve úgy látom, hogy tán soha nem volt akkora felelőssége a tanítónak, nevelőnek, mint a most következő években, évtizedben. Akár az óvodától kiindulva. Persze lehet, hogy tévedek és mindig voltak olyan súlyos és sürgető, avagy elviselhetetlen kényszerek, amik miatt ugyanezt érezte a pedagógus. Mint szülő - igaz, már nem aktív - én ezt érzékelem.

328387 2014.04.27. 16:52:24

Kedves Atlasz! Az az oktatási rendszer, ami több évszázada Európában működik, annak alapja az egyházi teológiai gyorstalpalók, meg általában a papi oktatás rendszere. Ott ugye dogmák hangzanak el a katedráról amit a hallgatóság fennhangon recitál. És ez a rendszer másolódott le mint közoktatási modell megkérdőjelezhetetlen módon. Sosem értettem, hogyan ragaszkodhatnak a pedagógusok ehhez a rendszerhez, ami minden gondolkodó ember számára kíszenvedés? Nyilván a pedagógusi kar számára kényelmes és biztonságos, de ennyire egyszerű lenne az egész?

178873 2014.04.27. 17:31:13

15. ZorróAszter Nem, nem ennyire egyszerű, de ebbe most ne menjünk bele. Az oktatási rendszerek kialakulása, története sokkal összetettebb, plusz eltérések vannak még Európán belül is. A céhrendszerek, a nagy tömegű migráció az iparosodott városokba, a polgári társadalmak gazdasági, politikai, szociális igényei mind alakították az oktatási rendszereket.

328387 2014.04.27. 17:46:10

Jó, ne menjünk bele. Bár én az összes hatás közül legmeghatározóbbnak mégiscsak a papi képzés rendszerét, logikáját, stílusát és külsőségit látom.

60145 2014.04.27. 18:14:26

13. little : Így igaz! Bár sok egyébtől is függ, magának az intézményrendszernek úgy kellene működnie, hogy nevelt és nevelő "növekedjék", gyarapodjon benne, és ne kiégjen, kitörjön, hajótörötté váljon. Minden más környezet kontra-produktív, ráfizetéses, káros.

60145 2014.04.27. 18:20:42

14. Valika : Attól függ, hogy érted a felelősséget. Jelenleg állami vagy egyházi alkalmazott lett a nevelők többsége. Majdhogy nem katonák. Biztosan nem az effajta felelősségre gondoltál. A tanító-tanár sok esetben támasz, megtapasztaltam, ugyanakkor éppen most vált kiszolgáltatottabbá, mint bármikor volt az utóbbi 50-60 évben. Nem irigylem az aktív kollégákat!

60145 2014.04.27. 18:30:21

ZorróAszter : Európa, mint kulturális fogalom nagyjából Nagy Károly korában kezdett kialakulni. Akkoriban valóban az egyház látta el - sok egyéb mellett - az oktatást, a tudás felhalmozását és tovább adását, a nevelést. Ahogy solide írja, hamarosan (három-négyszáz év múlva) differenciálódás következett be, és az egyház(ak) monopóliuma megszűnt.

58395 2014.04.27. 19:05:26

Szerény, laikus véleményem szerint, a tanítás, oktatás, több szinten zajlik... Vertikálisan is meg horizontálisan is. (bocs az idegen kifejezésekért)...:-)) A család szerepe nagyon fontos, (bár kis részét képezi a rendszernek) a lényege, hogy a gyerek igényét teremtse meg a tudásra... Ha ez megvan, a szakembernek könnyű dolga van, illetve nem "könnyű" hanem kihagyhat egy olyan lépést, ami eléggé nehezíti a tudás átadását, ha ezt is meg kell lépnie... Azért alapból szükség van egy tanítási koncepcióra, ami behatárol, "tól-ig" egy irányt az igény kiszolgálására... Még mindig maradhat tér a tanár egyéni stílusának az érvényesítésére....

60145 2014.04.27. 19:14:42

21. Kokó : Igen, szerintem is így van. Jelenleg olyan koncepció sejlik fel, amely nem az önálló gondolkodás kialakítására, a sokféle később megszerzendő tudás megalapozására irányul.

60145 2014.04.27. 19:45:56

Kokónak, kiegészítésül, most találtam a Facebookon: "A kormányok nem akarnak jól informált, jól képzett, kritikai gondolkodásra képes embereket. Ez érdekeik ellen való. Engedelmes munkavállalókat akarnak akik csak arra alkalmasak, hogy működtessék a gépeket, esetleg elvégezzék a papírmunkát. Olyan embereket, akik elég bambák ahhoz, hogy passzívan elfogadják ezt az egészet." George Carlin (Nem a témához tartozik, de jó szöveg, szerintem. Bármelyikünk mondhatta volna. A szerző színész volt, és amerikai angol nyelven mondott okosakat.)

290566 2014.04.27. 21:01:42

...nem tudom, hogy az a tanár, akit gúzsba kötnek a kreált elvárások, a szabályozott működés, a meghatározott tankönyv; aki nem szárnyalhat és nem repíthet, az mit tehet azon kívül, amit hagynak neki... ...hogy lehet példakép, olykor apa- vagy anyahelyettes, örök, élethosszig tartó példa és jó emlékű lámpás.... 10 évig dolgoztam szoros közelségben tanítókkal, fejlesztőkkel, tanárokkal: gúzsbakötve próbáltak teljesíteni, szinte mindig.... hiszen nem csak tanítás, de az iskolában töltött idő ügyelete, a foglalkozások bonyolítása, farsang, ünnepek felkészítése, fiúk-lányok érzelmi életének figyelemmel kísérése, az a szülő és gyermeki féktelenségek, fenyegetettségek kezelése....és ez nem is minden... A tanító lámpás ma is. Ha hagyják.

60145 2014.04.27. 21:22:55

24. Évalajos8 : Létezik a katedra szabadsága, de - ahogy írtad is - nem csak az oktatásról van szó. Az iskolarendszer értékrendjében első helyen kellene lennie a gyereknek, a másodikon a nevelőnek. Ami az iskolarendszert illeti, ilyet sohasem tapasztaltam. Egy munkahelyem volt, amelyben az igazgató ezt az értékrendet támogatta. Az intézményvezetés önállóságának korlátozásával az ilyen lehetőség is megszűnik.

337519 2014.04.27. 23:00:11

Van egy ideám, egyszer Diurnus blogjában le is írtam: a mester mesél, kérdez, mi, nebulók, palatáblával a kezünkben hallgatjuk, és hallgatjuk, és még mindig hallgatjuk. Olykor vele, miközben telnek az órák. Nem tudom, hogyan lenne átemelhető a XXI. századba.

60145 2014.04.28. 05:38:06

26. Nyírfa2 : Szerintem ehhez az első feltétel, hogy a nevelő valóban legyen Mester. Sok más módszer között ez is lehetséges, ha van ily módon elérhető célja a tanárnak. Azonban ma a jobb tanárok együtt járják be az aktivizált tanítványaikkal a tudás megszerzésének útját. A képzetlenek, kevéssé alkalmasak ilyesmire nem vállalkoznak. Vagy mesélnek, vagy tollba mondják a leckét, mert aközben nem rosszalkodik a gyerek. Ez beleillik a rend, fegyelem államilag szabályozott tantervébe. Könnyű belátni, miféle pedagógusokat preferál a falkaforradalom iskolája.

328387 2014.04.28. 07:14:27

20. Atlasz (szerkesztő) 2014. 04. 27. 18:30 Kedves Atlasz! Én nem azt állítottam, hogy az oktatás ma is az egyház kezében van, hanem azt, hogy az oktatás ma is az egyház által a papi képzésben alkalmazott, arra kidolgozott módszerekkel folyik ma is. Még a 45 perces tanórákat is ők alkalmazták először. Ez a rnódszer megkérdőjelezhetetlenül továbbél a mai napig, holott szerintem az emberek többségének ez borzasztó. És döbbenetes, hogy mennyire megkérdőjelezhetetlen mindez. Talán csak a pedagógusok számára kényelmes és biztonságos, pedig állítólag ez ma már nem az elsődleges szempont.

337519 2014.04.28. 07:29:25

27. Atlasz Együtt bejárni az utat: igen. :))

60145 2014.04.28. 07:56:56

28. Kedves ZorróAszter: én pedig állításaiddal nem vitatkoztam.

328387 2014.04.28. 11:43:03

Kedves Atlasz! Pedig amit írt, az nagyon hasonlít arra. :o) Mintha azt helyezné szembe az állításommal, hogy az egyház ma már nem uralja a közoktatást, ezért a mai közoktatás nem hasonlíthat a középkori papi képzésre.

Virág elvtárs s.k. 2014.04.28. 17:01:40

Hol van József Weöres szajkójához képest? Szajkó tanárikari karika papiripari paripa karika tanárikara paripa papiripara taná rika rika rika papi ripa ripa ripa kari kata nári kara pari papa piri para tanárikarikarika papiripariparipa karikatanárikara paripapapiripara Egyebekben Horger professzornak mindenben gaza volt.......még hogy tani....?

60145 2014.04.28. 17:17:21

32. Virág elvtárs: Ezt nem ismertem, de Weörestől be tudnék illeszteni két nagyszerű, iskolai témájú szöveget. József Attila verse több ezeknél, egész életét összefoglalja benne. Horger különös ember volt, kiváló nyelvész, és süket az irodalomra. Nem volt benne semmi empátia - ezt magánélete fordulatai is bizonyítják. Nem az volt a dolga, hogy erkölcsi értékek alapján támadjon egy fiatalembert, hanem az, hogy színvonalasan előadjon és vizsgáztasson - nyelvészetből, hangtanból.

328387 2014.04.28. 18:06:48

Kedves Virág elvtárs! Weöresből néha mintha a kataton skizofrénia beszélne. Mint néha Önből is. :o)

Virág elvtárs s.k. 2014.04.28. 21:52:23

33. József Attilát nem a nyelvészet miatt tanácsolta el, és nem az egyetemről, hanem csak a tanári karról....és ebben igaza volt, egy ilyen egzaltált ürgének nem lett volna szabad tani....... ...egyebekben József Attila, mint költő, zseniális.......mint tanár....úgy már igaza lehetett Horger Antalnak.....tanárikari karika....taná rika rika rika

328387 2014.04.28. 22:11:43

Ezzel a felfogással nyilván mondjuk Agatha Christie-t minimum előzetes letartóztatásba kellett volna helyezni, Dosztojevszkíjt meg szó nélkül fel kellett volna akasztani.

Virág elvtárs s.k. 2014.04.28. 22:14:40

...36...sőt Csajkovszkíj mestert öngyilkosságra kellett volna kényszeríteni.....és József Attilát pedig arra, hogy sietségében bujkáljon a tehervagonok alatt......

328387 2014.04.28. 23:35:22

Na látja. Erről beszéltem 34.-ben :o)

178873 2014.04.29. 12:20:19

Virág elvtárs! Ezt hívják úgy, feltételezés. Mivel nem tudhatjuk, hogy ugyanígy viselkedett volna-e, ha elvégzi tanári szakon az egyetemet, és kap tanári diplomát.

60145 2014.04.29. 18:09:48

35. Virág elvtárs s.k.: Gratulálok a cáfolathoz, különösen azért, mert a cáfoltakat én (33.) és más, komoly ember sem állította.

gordius 2014.04.29. 21:40:20

Kicsit megkésve, de itt vagyok. Apámtól azt hallottam, hogy az igazi szívvel lélekkel tanárnak mindig akadnak olyan pillanatai, amikor szabadon szárnyalhat, (persze ez tantárgyfüggő is) így mondta: "becsengetnek, becsukom az osztályajtót, én vagyok és a diákok, a többi rajtam múlik" és ez sokszor így volt, tanúja voltam, (persze természetesen közben alkalmazkodnia kell az éppen hivatalos oktatáspolitikához is) Jó írás!!!

gordius 2014.04.29. 21:47:04

Azt hiszem Valika arra a felelősségre gondol, hogy a jó pedagógus, az igazi tanár a jelenlegi irányított és "katonás" feltételek között is a szó klasszikus értelmében, József Attila szavaival élve, nem középiskolai fokon igazán tanítsa a diákjait...

60145 2014.04.29. 22:42:24

41. gordius: Igen, pontosan ez a katedra szabadsága! A jobbak élnek vele!

180524 2014.04.29. 22:52:54

Elolvastam az összes hozzászólást. Mit mondjak, felért egy "Taní"-val.:-) Atlasz, érdemes volt megírnod, köszönet!

60145 2014.04.29. 22:54:30

42. gordius : Bizonyára megtehetik, és bár sokan lehetnek, a kellőnél mindig kevesebben. A késő Kádár-kortól kezdve soha nem volt akkora nyomás az iskolán, mint amelyik most kezd kibontakozni. Nem csak adminisztratíve, de mindenféle médiából, egyházi nyomulásból is (ez kis településeken súlyos lehet) ömlenek olyan hatások, amelyekkel szemben a jó nevelőnek helyt kellene állnia. Nem irigylem a még pályán lévő kollégákat, és megbocsáthatatlannak tartom, hogy a valóban javításra, folytonos fejlesztésre szoruló oktatásügyet odaadták a KDNP-nek, a hozzá nem értőknek.

60145 2014.04.29. 23:02:21

44. maiman : Igazán örülök, és nem sajnálom, hogy eltértünk a tárgytól, megérte. (Eredetileg az késztetett írásra, hogy kiderült: egy régi kollégám számára ismeretlen az óravázlat készítése. Eltűnődtem, hogy hogyan tervezi meg az óra logikai menetét, a korábban tanultak felidézését, a szemléltetést, a levezetéseket, az anyag elsődleges bevésését? Hiszen ez a szakma, és nem az, hogy elmesélem a százéves háborút, vagy a szögfüggvényeket. Az csak taní.)

180524 2014.04.30. 07:47:47

46. Atlasz Ezért is tettem oda idézőjelet.:-))

60145 2014.04.30. 12:06:41

47. maiman :)

301782 2014.04.30. 18:13:51

19. Atlasz (szerkesztő) 2014. 04. 27. 18:20 "14. Valika : Attól függ, hogy érted a felelősséget. Jelenleg állami vagy egyházi alkalmazott lett a nevelők többsége. Majdhogy nem katonák. Biztosan nem az effajta felelősségre gondoltál. A tanító-tanár sok esetben támasz, megtapasztaltam, ugyanakkor éppen most vált kiszolgáltatottabbá, mint bármikor volt az utóbbi 50-60 évben. Nem irigylem az aktív kollégákat!" Egyetértek Atlasz, nem irigylésre méltó a mostani kollégáid helyzete. A felelősség alatt valami magasabb rendű, hivatástudatból eredő önként és dalolva végrehajtott "kényszer" felelősségét értem...valami lelkiismeretből induló cselekedetet. No, többek között ezért is nagyon nehéz lesz a helyzetük. Egyébként amit a katonás nevelésről írtál, igen...azt gondolom fafejű közszolga és gép-katona kell aki nem gondolkodik...vagy valami megátalkodottan őt üldöző érzelmi élménytől indíttatva áll be irtani a gondolat-csírát - és ezzel a jövőt - a társadalom serdületlenebb palántáinak fejéből. Engedelmes, kézivezérelt közszolga, aki ha megkapja csekély igényeiből a morzsákat, akár tűzbe is megy, de minimum befogja a bagólesőjét....és képes elárulni a hivatásához kötelező elveket. Sajnos a katona éppen a legjobb példa...de nem véletlenül írtam közszolgát sem. Szép számmal volt, van és gyanítom lesz ebből az emberpéldányból készleten mindig...ha szükség lesz valamelyik garnitúrának rájuk. Ott lesznek a vártán.

301782 2014.04.30. 18:15:31

42. gordius (látogató) 2014. 04. 29. 21:47 Igen, az imént válaszoltam Atlasznak :) Igaz, kissé megkésve :)

301782 2014.04.30. 18:19:32

45-re "Nem irigylem a még pályán lévő kollégákat, és megbocsáthatatlannak tartom, hogy a valóban javításra, folytonos fejlesztésre szoruló oktatásügyet odaadták a KDNP-nek, a hozzá nem értőknek." Kedves Atlasz, nekem az a szomorú tapasztalatom alakult ki az évtizedek során - igaz némileg kívülállóként - hogy a hozzáértők legalább akkora számban nem értettek/értenek hivatásukhoz...máskülönben hogyan lehetséges most az a sok - átkosban szocializálódott - elfuserált felnőtt? Pedig majdnem minden lehetőség adott volt a szoci-nak mondott érában. Olcsó könyv, olcsó kultúra, stb ...csak kevesen akarták igazán "felnevelni" a reájuk bízott emberanyagot. Csak kevesen éltek a lehetőségekkel. Csak kevesen voltak képesek közvetíteni a lényeget: Magadnak tanulsz, de sokak örömére és jobbítására!

60145 2014.04.30. 19:37:12

51.Kedves Valika, nagyon örülök az érdemi hozzászólásodnak! Sorjában: Nem az egyes tanárokról, hanem az oktatásirányításról beszéltem, pl. a hívő MSZMP-sből lett hívő KDNP-s Hoffmann Rózsáról, aki ugyan egykor jó igazgató volt, de törpe kvalitás Magyar Bálinthoz vagy más miniszterekhez képest. Most a rendszer tetején van a szűk keresztmetszet. Az emberek egy része saját erőből korlátolt, nem kell hozzá és nem is hat rá az iskolarendszer. Azt viszont belülről, a tanárikból lehet legjobban tudni, hogy a tanári képesség, képzettség, lelkiismeretesség igen sokféle - és nem rendszer függő. Rémségeket mesélhetnék! Az oktatási rendszernek azt kellene preferálni, aki jól dolgozik. Na most én vagy jól dolgoztam, vagy nem, de kijelenthetem, hogy komoly konfliktusaim akkor voltak az "átkosban" is, ha többet tudtam, ha jobban dolgoztam. Természetesen lennének más példáim is...