és a kispap Nyírő

és a kispap Nyírő

Nyírővel nem tudtam annyira összemelegedni - írja zsögödi Nagy Imre -, jóllehet egyes írásai, mint a Biri, a tyúk,nagyon megfogtak. Mindig éreztem a kispap pátoszos szuszogását. Novelláit nagyra tartottam. Regényeinek alakjait nagyon vitézkötésbe öltöztette. Amint a borospoharak tartalma legördült a torkán, úgy emelkedett a hangulata s a mesélőkedve.

Az egyik alkalommal Mártonffy püspök gyermekkori álmát adta elő nekünk, amit nem tudom, megírt-e. Nem unalmas, kétszer is meg lehet hallgatni.

Hát az úgy volt, hogy amikor ő kispap lett, az első miséjét a csíkszentgyörgyi kápolnában tartotta, s éppen Martonffy püspök életéről példálózgatott, arról, hogyan lett a pásztorgyermekből püspök, amint azt gyermekkorában meg is látta álmában. Csakhogy Nyírő akkor még nem tudta, amit a hívek már mind igen, hogy mit felelt az anyja az álmát mondó gyermeknek. Lett is belőle nagy kacagás a templomban, mert szájról szájra járt, hogy Mártonffyné éppen laskát serített az asztalon, amikor a kicsi fia odaállt az asztal lábához, s azt mondja:

—   Édesanyám, az éjjel azt álmodtam, hogy belőlem püspök lesz.

Az anyja csak úgy hátravetette a fejét, miközben a laskát tovább serítette:

—   Az, a... a lesz belőled, püspök, majd akkor, amikor én a seggemmel nyulat lövök.