A tanárképző főiskolán Moldova 40 prédikátorát hökkenten vettük fel az elemzendő művek listájára. Amszterdamba a gályarab protestáns magyarok emléke vitt.. 2015-ben eljutottam egészen a templomajtóig, mely mögött de Ruyter admirális síremléke áll. 2016-ban ismét Amszterdam lett az úti cél, nem pár órára, hanem pár napra most.
A KLM akciót hírtett, a repülőjegyhez szeptemberben 6-7 napra foglaltam közepes kényelmű szállodát, majd az egészet el kellett halasztani, a tervekből visszavenni és jellemzőit módosítani. A szállodát kínáló internetes oldalakon csak kártyát említenek a legkülönbözőbb fizetési variációkban, de amikor kitöltöd a megrendelést, sorba dobják vissza ezt is, azt is. Talán elírtad az irdatlan hosszú számsort? Szó sincs róla. Ebben a fázisban már csak hitelkártyával foglalhatsz, ha nincs, akkor még azt sem lehet kivitelezni, hogy a bankkártyádról előre átutald a szobaárat!
Blogbarátom jött segítségemre: a nevemre lefoglalta a szállást, én meg helyben, készpénzzel jelentkeztem. Nem addig van a’! A recepciós egész világrendje összeomlani látszott, azzal sem tudott mit kezdeni, hogy barátom levelét az én adataimmal és a foglalással kinyomtatva bemutattam neki. Otthagyni nem lehetett a szállót, hiszen az el nem foglalt szoba fejében is pénzt hívhatnak le a hitelkártyáról. Távozási szándékom jelzése, és a jótevőmmel váltott e-mail után, amelyből semmi új nem derült ki, már csak az okozott problémát, hogy minden naphoz egy reggelit írattam.
Nem, nem a hollandok ilyenek, csak egy kis óvatoskodó recepciós volt, ki tudja, honnan. Dolgozott a szállóban magyar, a reggelit lettországi gyévuska varázsolta elő, valamint régen volt, hiányos orosz nyelvtudásomat is. Mindkettő boldoggá tett, különösen a harapnivaló: finom, változatos, bőséges kínálat fogadott az étkezőben.
A szobám tágas és csendes: udvari, alagsori. 
Párna személyenként csak egy, az ágyazás hálózsákszerűen belebújós, a fűtés állítható. Szekrény, vállfák; az asztalon kávéfőző a hozzávalókkal, minden napra. A fürdőszobában a szokásos felszerelés, minden tiszta és elegendő.
A belső udvaron bringákat, a szálló mellett biciklikölcsönző, az utcán este nyolc körül is húszasával húznak el a bicikliúton az első lámpa nélkül kerekezők. Egy-egy kereszteződésben villamos forgolódik, a zöld jelzés kiszámíthatatlan, nem is mindig számítgatnak. A közlekedés miatt ideges embert nem láttam.
A repülőtérről 5 euróért hozott be a busz a szállodám közelébe, számomra érdekes módon nem a reptéri B kapunál, ahol az útikönyv alapján kerestem, hanem a B9 kocsiállásról indult. Másnap 17 euróért váltottam a városi közlekedésben három napon korlátlanul használható jegyet. A sétahajó-programok 10 eurótól kezdődnek, lehet vacsorával, avagy szellemi táplálékkal: soron kívüli múzeumbelépővel kombináltan igénybe venni.
Amszterdam nyugis város. És színes, már ami az embereket illeti. Szivárványzászlós hoteljei is vannak.Távolról egy minaretet láttam, abban biztosan nem tartanak Marilyn Monroe évfordulós kiállítást (17 €), mint a nagyszerű Nieuwe Kerkben. Mit mondjak: lelkiállapotomat nem zavarta a 90 éves szépség, azonban a holland admirális síremlékén kívül csak a gyönyörű, 15. századi templombelső érdekelt. Az olvasó szerencséje: saját felvétel helyett egy, az internetről.
A magyarul új templomnak nevezett épület közelében áll a Királyi Palota, szemben vele a Felszabadulási emlékmű, és e között a három tisztelendő épület között a Dam téren éjjel nappal áll a bál, szól a zene, játékok és emberek villognak, miközben a villamosok óvatosan siklanak át közöttük. Fotóim erről nem 90 fokban (mint a templomiak), hanem 180-ban elfordulva kerülnének ide. Kicsiben mégis sikerült idevarázsolni a Google-ból. Az előtérben egy motorral hajtott verkli, melyet már nem szívvel kell tekerni. Háttérben a Királyi Palota...
Vigasztalódjunk egy igazi utcaképpel! Ugyan grachtnak, csatornának mondják, meg azt is írják, hogy a várost csatornák szelik át. Ez persze tévedés: a csatornák, utcák, terek, hidak egységet alkotnak, nincs hídfő-érzésünk, sem Buda és Pest-szerű különbségtétel, a csatorna a maga partjaival és a hidakkal nem elválaszt, hanem összeköt. 
Amstel-dam - az nemcsak gát, hanem egy újjáépített Amsterdam nevű hajó is. A Scheepvaartmuseum részeként látogatható. A háttérben a Nemo Tudományos Központ zöld színű épülete látszik. 
A hajón belül sokáig el lehet bóklászni. A legénységi háló hálókkal teli csarnok, persze igen alacsony belmagassággal. Láttam orvisi kabint (!) ággyal, mások ugyan egy raktárhelyiségben, de ágyban alhattak. 
Ez itt balra de Ruyter admirálisnak egy 
algíri kalóztól zsákmányolt szablyája.
Két gyönyörű műtárgy a méltán híres
Rijksmuseumból. Az Éjjeli őrjárat okán
szokták felkeresni, abból van több is,
Rembrandté pedig nem is éjjeli. A híres festményeken kívül szinte az egész
hollandiai élet, a szorgos parasztok,
iparosok, tengerészek és dokkmunkások
eszközei, otthonai is láthatók. Gőgös
árnyalattal emlegették a "kis" Hollandiát
például a klasszikus Heti Hetes bölcsei is.
Nos, itt. e finom művű óra jobban jelképezi a polgári iparkodásban gyökerező nagyságot, mint a szablya. Igen, ők mertek kicsik lenni és
migránsgyűlölők helyett befogadók.
A legkatolikusabb királyok elűzték az Ibériai-félszigetről a zsidókat (a vagyonukat nem). A hollandok közt otthonra leltek, és az ő szorgalmuk és szakértelmük is gazdagította az új hazát. A spanyol hatalmat a hollandok megtörték, legyőzték, kivívták függetlenségüket. Hollandia a legelső tengeri, s egyben gyarmati hatalommá vált.
A Portugál Zsinagógában méltóságteljes látvány őrzi az ősök emlékezetét. A gyűjtemény gazdag, értékes!
A Tóra-olvasó asztallal szemben a frigyszekrény rejti a szertartásokhoz alkalmas tekercseket. 
Baruch Spinoza szobra az egykori zsidónegyedben. 
Tőle olvastam először filozófiai értekezést.
Ha mást nem is, de az érdeklődésemet felkeltette.
Jóval később tudtam meg ezt-azt az életéről, a
közösség által rámért héremről. Elégtelen nyelv-tudásom miatt azt a bizonyos küszöböt csak látni véltem.
Rembrandt is szeretett itt lakni. A szobra előtt az Éjjeli őrjárat polgárőrei közé turisták vegyülnek, megy a fotózás. Nekem a festővel szemben állt punk leányról? hölgyről? kellett volna felvételt csinálni, ám az hang nélkül nem lett volna az igazi. Skótkockás szoknyában, hasán nagydobbal, kezében csörgővel igen erős hangon énekelt a kétoldalt felborotvált, vörös-zöld taréjos művész. Meztelennek tűnt ezért.
A Rembrandt házat, mint korabeli épületet kerestem, s nem leltem sehol.
Csak kóvályogtam a környéken, a Telenornak befizetett adatroaming nem működött. Végül egy barátságos helybeli férfi kérdezett rá, s mutatta meg, merre találom.
Nos, a legalább ötszáz éves épület modern homlokzat alatt rejtőzik, belesimul a széles utca házsorába. De megéri megkeresni!
A mester szeretett az X lábú reneszánsz székben a kandalló előtt üldögélni, s hogy a látogatók ezt ne tegyék, finom célzással, egy-egy tüskés bogáncs szálat helyeztek a letanyázásra ingerlő darabokra.
A tanterem a ház legmagasabb szintjén helyezkedett el.
Láttuk a fogadószobát, benne a tekintélyt, rangot, vagyont - és ismét csak meleget - sugárzó díszes kandallóval. A műterem legfontosabb "bútora" a két nagy, fényforrást biztosító ablak volt. Megnézheti a látogató a konyhát, mindenütt megfelelő holland és angol nyelvű elektronikus vezetővel, de fali címkékkel segítve is.
A z önarcképekhez a festő fiatalkori arcképe is csatlakozik. Saskia és Titus, és talán Hendrikje is "itthon tartózkodik. Nekem a szobrász nagybátyám Rembrandt vonzalma jutott eszembe, amelyben része volt némi arcbéli hasonlatosságuknak is.
A Central Station előtt villamosok, buszok, sétahajók tömegelnek, a háttérben az Ibis előtt hatalmas, többszintes kerékpár megőrző. Ez Amszterdam szíve, a valamikori kis sziget talajába vert 9000 cölöpre épült tér. Ezer és ezer ember nyüzsög a felvételt készítő mögött, indulnak a vonatokhoz, köztük a Thalyshoz, melyek igen drágák az autóbuszokhoz képest. Az állomáson túl az IJ kompjaihoz, és az állomástól el, befelé a Damrakon a Damhoz, a népünnepéllyel teli térhez lehet eljutni. Indonéz étterem is van az itteni utcákban, de sajnos, az kimaradt a programomból, pedig gourmet barátom fölöttébb ajánlott. Négy napba persze az itt jelzettnél sokkal több belefért.
Hazautam nem volt izgalomtól mentes. Pontosan érkeztem a Schipholra, a KLM becsekkolói el is kaptak, a beszálló kártyámon a C04 kapu szerepelt. Üldögéltem, nézelődtem, interneteztem az erre biztosított helyeken, majd amikor a sor megindult, én is beálltam a kapu elé. Egy kanyar, s ott a biztatás: Helsinki felé beszállunk!
Elkapott a kapuzárási pánik, s előbb az információs pultot, majd a D76-os kaput kezdtem rohanvást keresni. Időközben - feltehetőleg a gép késése miatt - átszervezték a beszállás. Így esett, hogy az amszterdami közlekedés részvevői között mégiscsak akadt egy nyugtalan pasi. De nem sokáig...
Egy a legesősebb időszakban is túlnyomórészt napos városban jártam, sétáltam a virágpiacon, rácsodálkoztam a templomot idéző tőzsdeépületre, de a gazdag ország ember léptékű nagyvárosában eszembe sem jutott Multatuli Max Havelarja, amelyről még gyerekként olvastam. Annál inkább a francia szólásmondás: Dieu a créé le Monde et les Néerlandais ont créé les Pays-Bas. Igen, ez a protestantizmus szerény, mégis büszke szelleme!
