Sejtettük, hogy mire megy ki az egész
Bizony, Padosnál is megbuktam, magyarból. Ez azért számított!
Idézetek egy világhálós iskolai fórumról:
„Volt egy Pados Pálunk, aki mindig pityókás volt, a folyosó végéről már ordított egy nagy ááááá-t, majd a kötelezően nyitott ajtóból az asztalra hajította a naplót. Oroszt tanított, de ez csak kortünet volt, mert másik hatot is taníthatott volna.”
„Nem nem nem nem engedem bántani dr. Pados Pált! Osztályfőnököm volt. Emberek, ma már ilyen nagy tudású, 6 nyelvet beszélő, magyart-törit-föcit-oroszt-németet egyaránt magas fokon művelő tanárembert nem találtok! Tiszteltük, becsültük és nagyon-nagyon szerettük!!!”
„Közvetlenül a nyugdíjazása előtt, a téli szünetben napközizni osztották be. Voltunk vagy négyen, Pados tanár úr meg a dögletes unalom közepette kitalálta: irány az úttörővasút! Addig csak a hírét hallottam, de amíg fogasoztunk fölfelé, meglehet kiderült, mitől ő a PADOS. Négy kósza kölköt tartott szóval, történettel, közvetlenséggel - pedig volt köztünk uszkve ötven esztendő...”
„Hogy piált a Pados? Naná! És? Ő volt a legjobb fej a suliban, utána a Pityusz. Padosnak életveszélyes dumája volt. Egyszer elmondta, hogy utálja a telefont, ezért csinált egy berendezést, amelyik ha cseng, akkor felveszi, és rögtön lerakja. Egyik délután utolsó órán bealudt. Az osztály csendben beszélgetett, amikor bejött Cser Sándor, az osztályfőnökünk. Ránézett a Pali bácsira, majd azt mondta pssszt és szépen kiment. Cser is nagyon jó fej volt, tudott bánni a gyerekekkel.”
Pityusz? Tárgyiasult epitheton ornansával, a harmóniummal jut eszébe mindenkinek. Továbbá: Na, miről híres Kossuth Lajos? Arról, hogy ott született, ahol Pintér Lajos! Az öniróniát nem mindig értettük, sokszor a viselkedését sem. Egy ízben kicsit késve jött, és a hirtelen feldobott kérdés hibás válaszaira nem az oly gyakori Szarva közt a tőgye! vagy az igényesebb Si tacuisses philosophus mansisses! zengett fel tonzúrás díszű boltozatos koponyája alól. Pityusz magából kikelve üvöltött, majd a véletlenül kiszólított Hajdúskát végig rugdosta a padok közt, talán még a tanári széket is utána vágta. Ma már nem nehéz kitalálni, mi lehetett a hosszúra nyúlt szünet funkciója a tanáriban, ami miatt Pityusz azt az énekórát ezzel a kérdéssel kezdte: Ki Magyarország államfője?
Ilyen időket éltünk.
„Pados Pál tanár urat, aki egyébként a gyűlölt orosz nyelvet tanította, 1957. március 15-én vittek el a Zugligeti úti iskolából a rendcsináló karhatalmisták, azért, mert a megelőző napon, március 14-én az iskolaudvaron felsorakozott diákoknak kihirdette, hogy az ünnep alkalmából a piros nyakkendő nem, de a nemzeti színű kokárda kötelező viselet. Másnap, március 16-án a diákok lázadást hirdettek, hogy hozzák vissza a tanárukat az iskolába. Fenyegetések, fenyítések estek a suliban, sőt több ízben megfenyegették a szüleinket is, ez sem használt. A zugligeti iskola diákjai a statárium ellenére kitartottak. Minden reggel pontosan megjelentünk az osztálytermekben, de egyetlen szót sem szólt senki. A hetedik és a nyolcadik osztályban ruhákból bábut készítettünk és a térképtartóra felakasztva ráírtuk nagy betűkkel: KÁDÁR JÁNOS AZ ÁRULÓ. A nyolcadik napon reggel megjelent Pados tanár úr, megtartotta az orosz órákat, minden osztályba belépve könnyező szemmel mondta: köszönöm fiúk.”
A buktatásom utáni szeptemberben Pados az első padba ültetett, s csak akkor kellett szólnom, ha mások nem jelentkeztek. Meg hogy ne lássa azt a sok hülyét. Nem voltak azok. Padost illetően én sem. Semmit se tudtunk a zugligeti előzményekről, de sejtettük, hogy mire megy ki az egész. Hogy megbuktatott Pados? Naná!
Lígyija – Padossal ellentétben - csak oroszt tanított, úttörő-csapatvezető volt és munkásőr egyenruhában dübörgött az iskola folyosóin. Csizmásan buktatni – szabadságában állt neki …
