Atlasz voltam

Atlasz.

Lígyija

2009. október 05. - Atlasz.

A munkásőr egyenruha, különösen a domborodó zubbony igen jól állt neki.

A munkásőr egyenruha, különösen a domborodó zubbony igen jól állt neki.

Nekünk is, midőn civilben, térd fölé húzódott szoknyában-köpenyben felült az első pad tetejére, s úgy vezette az órát. Panaszra is ment Kiss Jóskához: - Már ott tartunk, hogy fel sem állnak, ha szólítom őket! Az eset logisztikai felderítése után a hetedikes kamasz fiúk osztályfőnöke csak ennyit mondott: - No de Lígyija!

Ha déltájban az iskola előtt bámészkodtunk, kis, drótból hajlított csúzlikkal céloztuk meg a lányok színes cérnaharisnyás lábszárait. A lövedék, mármint a csúzlié, kitépett füzetlapokból hajtogatott papír volt. Mindenféle megjegyzések röpködtek, melyek nem igazán személynek, hanem az egyre erősödő vonzásnak szóltak. Néha durvább lett a dolog, de az elkövetőt nem jelentette föl senki. Kiss Jóskánál ilyesmivel Lígyiján kívül legfeljebb Tyótya, a teremváltó osztályfőnök próbálkozott, a padokban talált levelekkel. Ha délután kettőkor beszabadultunk a lányoktól kiürült tantermekbe, kisebb extázist okozott a szag, a illata, harmincvalahány személyes töménységben. S azután Pappné még felült a pad tetejére…

Lígyijával az új, nyelv-tagozatos osztályomban – egy év kihagyással – csaknem minden nap találkoztam. Ő tanította az oroszt. Kiejtése, hangképzése azt sugallta, hogy élvezettel adja elő a tudományát. Nyolcadikban a Molotok belarucska című tanmese megértetéséig is eljutott. Mi már nem gyűlöltük az oroszt. Én például a bukás utáni hatodikosként, otthon töltött lázas állapotban a rádióból címet elcsípve levelezésbe keveredtem szovjet gyerekekkel. JuraMiért ne érdekeltek volna a gömbölyű, cirill betűs sorok? Igen csekély volt az egyéni közlemények aránya a levelekben, írtuk, amit illett, amit a rádió, a Pajtás újság sugallt meg a Képes Nyelvmester tanácsolt, közhelyesen. Lassan-lassan nem kellett küszködni a levelek állandó formuláival. Já palucsil tvajo piszmo… Küldözgettük oda-vissza a képeslapokat, színész-képeket, bélyegeket. A bélyegszakkört Iványos József vezette, bélyeg-múzeumba, kiállításra is jártunk. Hallatlanul izgalmas volt egzotikus szigetek nevét olvasni, furcsállni a brit bélyegek egyhangúságát, a csehszlovák hírességek francia csákós arcképeit. Magunk is áztattunk a bélyegeket, eljártunk a MOM-ba cserenapokon bámészkodni, s nézegettem az albumban a sok szép, szakkörön leosztott posta-tisztát. Az iskola mellett, Vadász bácsi trafikjában lehetett venni gyerekeknek összeállított, leáztatott bélyeg-csomagokat. Fogalmunk se volt róla, hogy a váci börtönben kik válogattak és csomagoltak akkoriban külföldre szánt bélyegeket.

Orosz órán persze a bélyeg-csere is szóba került. Lígyija felemelt mutatóujjal és az orosz hangképzés kemény szájsarki izomtónusával nyilatkoztatta ki:

– Nem lehet csak úgy, ellenőrzés nélkül akármit borítékba tenni! A külföldi cserét mindenki ellenőriztetni köteles!

– Hogyne, hogy kiszedjék belőle az értékeseket! - vágtam rá óvatlanul.

– Elvitetlek az Ávóval, édes fiam! – sújtott le azonnal a válasz.

Én abban a pillanatban megsemmisültem, mint akit kiütöttek. Tudtam persze a MABÉOSZ csere-ellenőrző szerepéről: minden Filatéliai Szemlében emlékeztettek rá. S ugyan, miért ne ellenőrizték volna ezt is? Az sem volt kétséges, hogy az Ávóval elvitethetnek bárkit. Egyenlőséget tanultunk, s mi Anyuval nem tartoztunk az egyenlőbbek közé.

Sejtettük, miféle munkából hozzák haza délutánonként az összehányt fekete Zisszel (Zavod imenyi Sztalina) Szotyi apját a Gaál József utca és Alma utca sarkán levő villába. Tudtuk, hogy ávós-laktanya volt azelőtt a Maros utcai rendőrség, ezért Vámosékhoz menet a szomszédos házba is borzadva léptem. Mendemondák és elhallgatások kavarogtak, a Fehér könyv sárgásbarna fényképei rémtetteket idéztek fel. A Life magazin címe évtizedekig taszított az onnan átvett fotók miatt. Nem az élet jutott eszembe róla.

Papp GyörgynéAz élet helyett a megfogalmazhatatlan halált az álom közvetítette. Az álom, amely Lígyija fenyegetését követte, amelyet le sem tudok írni. Irtózatos volt, nem menekülhettem belőle semerre, nem jött az ébredés, csak a kín valósága folytatódott tovább és tovább! Verejtékben úsztam, hogy kiáltottam-e, azt nem tudom. És jött, visszatért napokig. Gomolygó rettenet volt az egész. Soha szörnyűbb, azóta se!

Orwell 1984-ében, melyet szerb feliratos filmen angol szöveggel láttam először, ráismertem. Kopácsi Sándor önéletírásában ismét.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr18266052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

14742 2009.10.05. 19:24:37

Atlasz, az én Lígyiám egy mésfél méteres férfi énektanár volt. A többi stimmel. Mindannyian nevetségesnek tartottuk, ugyanakkor komolyan féltünk tőle. Ja, a bélyegek értékesebbjét pedig tényleg kilopták.

12711 2009.10.05. 20:01:33

Mi ugyanígy csúzliztunk.

12711 2009.10.05. 20:08:12

Jut eszembe: 56-ban az orosztanárt némettanár váltotta fel, egy apáca. Ő körmösöket osztogatott. (Az egymáshoz szorított öt újj hegyére ütött pálcával.) Úttörőnek pedig valamiért nem vettek fel.

11381 2009.10.05. 22:33:03

4-re 12szernek mert biztos nem jól csuzliztál :))

11381 2009.10.05. 22:35:22

Jelzem, én rettentöen buta gyermek lehettem, mert én nem értettem, hogy miért ne lehetnék én továbbra is büszke az apukámra.

60145 2009.10.06. 00:10:23

2. leharnak: Lígyija, vagy az énektanár: apró sztalinok. A netes iskolafórumról: „Lívia néni miatt még vagy 10 évig voltak rémálmaim. Alapvetően meghatározta az idegen nyelvekhez való hozzáállásomat. Idegenek maradtak a számomra.” S valóban, miért épp a csere-bélyegeket ne lopták volna el?! 3-4. 12szer : a röppentyű készítésnek is komoly fortélyai voltak, erre emlékszel? A körmöst meg a tenyeres tovább fejlesztett változatának tekintem. Lígyija kilóra nő volt, máig nem értem a frusztrációját, kegyetlenségét. Az apácáé elképzelhető. 6. kopacsi: az efféle "buták" nem vihették sokra. Minden tekintetben nagy árat fizettetek azért, amire büszke lehetsz! Azért, hogy egy igaz emberről beszélgethessek a tanítványaimmal, azután is, hogy a többséggel együtt megkötöttük a "különbékét".

60145 2009.10.06. 00:13:07

Hogy a két név egymás közelébe se kerüljön, idézet a netes iskolai fórumról: „Lívia néni velünk ment nyugdíjba.... de egy "köszönöm"-öt sem hallott tőlünk, az osztály annyira utálta, h amikor az uccsó évzárón Ica néni búcsúztatta, az osztályunk csak vihogott.”

12513 2009.10.06. 05:13:53

Én a hetedik-nyolcadikat a Sztálin út 68. alatti általánosban jártam (a rendőrséggel cseréltűk az Izabella utcai épületért). Egy saroknyira volt a 60., szemben a híres Ottáné által vezényelt lánygimnázium, a Varga Katalin, és négy sarokra a legigazibb Fialtélia. Sok orosz tanárom, volt, olyan is, aki három lecével járt előttünk, olyan is, aki jobban tudott oroszul, mint Sztálin éls Hruscsov együtt (Simonffy, az András apja, Horthy béketárgyalója, aki nem tudott Moszkvában tárgyalni, mert közben Horthy megbukott...). De a kedvenc Glória volt, szőke, orosz, gömbölyű térdű, semmi GPU/NKVD/CSEKA stb. jellege nem volt, és igyekezett NEM megtanítani azokat a nagyon szükséges, Gogol használta szavakat, amelyeket ma is tudok: jermolka, szurgucs (hálósipka, pecsétviasz). Az egykori apáca némettanárnő viszont maga volt az antiszadizmus, és a szeme sem rebbent, amikor a német tankönyv jóvoltából lerlkesen daloltuk Hitler és az NDK (nem vicc) kedves nótáját, hogy aszongya: Spiess voran, drauf und dran, stzt aufs Klosterdach den roten Hahn! (Florian Geyer indulója; Hitlernek volt ilyen háziezrede, és így hívják a kuruc.info kolumnistáját, aki szerint Vona Gábor nem veszi eléggé komolyan a hungarizmust.) Szegény egykori tanárnők!

12513 2009.10.06. 05:15:23

Fialtélia = Filatélia...

anemone 2009.10.06. 09:56:59

Szerintem az a plussz, amitől a világ "nőnek" látta , épp az tette torzóvá - belül. Még inkább azt hihette, mindent megtehet. Valószínű nehezen tudott mit kezdeni a külsejével, mert ha tudta volna "mire való", nem így bánik Veletek. Ma is ez megy.Aki még szép is, ha van hatalma, mégállatabb lehet, mert igazolva látja,tükörben is, hogy ő a császár. Emberré válni kell!

nyica 2009.10.06. 14:22:23

Annyira szeretettel olvaslak. Igazából semmi nincs a soraidban, mármint utálat vagy szitok, mégis annyira mélyen ott az ítéleted. S olyan finoman hatja át az írásaid. Finoman, de metszőn. Nagyon sze.ny

60145 2009.10.06. 14:41:46

12. nyica: Köszönöm, jól esik. Megérteni szeretnék, akkor is, ha a megértés vereséget is jelent. Megérteni és megítélni, nem pedig elítélni törekszem.

60145 2009.10.06. 14:52:57

11. anemone: Szép? Nem volt az, csak csinos, mellyes, faros. Egy börtönudvaron kapirgáló jérce olyan, mint a lányszag a fiúiskolában. Nem törődött azokkal, akik (az ő nemiségének is) ki voltak szolgáltatva. Lehet, hogy nem tartotta nőnek magát. Valamit kompenzálhatott, valamiért bosszút állt, mint sokan az ilyesfélék közül. Köszi az ötletért!

32442 2009.10.06. 16:54:05

...továris ucsityelnyica, ja dakladiváju vam, sto szivodnya nyikto nyet at szuszujet... Vagy valami ilyesmi... Érdekes, hogy sulykolták volna belénk, aztán felejtettük... Mondjuk büszke nem vagyok rá, mert ha tudnám a nyelvet perfekt, biztos Solohovot és Tolsztojt olvasnék eredetiben... Vagy Bulgakovot...

60145 2009.10.06. 19:02:08

"Mondja, kedves Potrien" - arra emlékszik, hogy a lengyel autóstoppon szidtuk az oroszokat, s azután a Poljuskát énekeltük? Oroszul.

60145 2009.10.06. 19:07:39

Medve1942: Geyer Flórián dala nekem csak magyarul ment, még Soroksáron is. Fogalmam nem volt lánykori funkciójáról! Timur szerint Lígyija az előző évfolyammal együtt tanult oroszul (docendo discimus), nálunk már nem bukott le. Volt egy Bőregér becenevű szerencsétlen is, akinek nagyon nem ment, amit tanítania kellett volna. Amit műveltünk vele, az ma is botrány volna. Ám mit ad a felsőbbség: tanfelügyelő lett belőle!

anemone 2009.10.06. 21:43:50

Próbálunk humorizálni,meg szentimentalizálni egy korszak, egy diktátor fölött; közben pedig fölrobbanok , hogy egy gyereket éveken át ilyen világszemétje rémálmokkal gyötörhetett, s nem is volt menedéke. És már a mai gyereksorsok, meg a mai láthatatlan diktátorok jutnak eszembe, akiket pont úgy szenvedünk el, mint a Ti szüleitek a Ligyíjákat. Akik ma épp ugyanúgy rabolják el a mostani gyerekek éveit, mint azok akkor. A történelem valóban ismétli önmagát, meglehetősen szemérmetlen álcákkal - aminek most "demokrácia és szabadság " a gúnyneve! Ez most kifutott!!...

60145 2009.10.06. 22:42:38

18. anemone: Juhász Gyula szerint a gyermek szeme a jövő tükre, és jaj annak, aki elhomályosítja. Kár, hogy a Tiédet nem látni az avatarodon. Írj hát!

78126 2009.10.07. 00:30:12

Te akartad!

11815 2009.10.08. 14:04:47

:(( Elsős napközis voltam. A mi smasszerünk egy idős nő volt. Székláb volt a harci eszköze. Egyszer nyelvest adott vele egy kisfiúnak. Otthon elmeséltem, kulcsos gyerek lettem.

60145 2009.10.08. 16:05:48

21. Babett: ilyet még nem hallottam! Az iskolarendszer minden perverzitást eltűr.

15138 2010.02.07. 13:32:39

Mintha egy másik országban éltem volna. :)

60145 2010.02.07. 15:47:11

Ezek szerint akkor szerencsésebb voltál...