Atlasz voltam

Atlasz.

Rekviem május nyolcadikán

2009. november 21. - Atlasz.

A tablón még megtalálod, az érettségizettek névsorában nem.
Olyan május azóta nem érkezett, amely ne hozta volna el emlékét.

 

Ifjúi mellek dobaját ekhózza a város, tolongás van, virágok, rózsák és orgonák. Friss vér zúdul az artériákba, öreg iskolák, állampolgárgyárak ontják idei termésüket, borzas kölykeik seregét. Egész statiszta hadsereg dolgozik, szülők, tanárok, széphajú, karcsú lányok, kordonnak feszülő tömeg mormol. Országunk, szűkebb pátriánk jövője múlik az immáron felnőtt diákokon. Új szókat röpít a zászló: „legyetek hasznos tagjai társadalmunknak" – "szüleitek szófogadó, jó gyermeke” helyett. Ezután nem apáink vétkéért lakolunk, de átvesszük apáink örökét és építünk magunknak új, tökéletesebb bábeli tornyot. Dagadó izmaink öntudatát becézzük szigorú fekete-fehérben barátaim: tétova, egynapi főszereplők.

A Himnusz után az igazgató nyitja meg az ünnepséget. Végig tekint az emelvény előtt szorongó emberkéken, végzős osztályok virággal körülvett lányain, hátrább szülők és meghívottak tömegén, szeme megtorpan a nemzeti színű drapérián, amely az asztalt fedi, és felnéz. Élesre váló árnyékok rácsa súlyosodik a mennyezeten, amikor felállunk, arcok hűlnek a teremre, senki sem látja az előtte lévőket, csakis arcok néznek vissza rá és csak lassan, nagyon lassan enged fel a torkokra szoruló hatalmas tenyér…

Magas, barna lány volt. Kígyózva döccenő autóbuszon találkoztam vele utoljára: sápadt-fehéren, külön élt szemmel egy másik lánynak magyarázott. Sötét velúrkabátból nyúlt elő balkeze, ügyetlenül fogta az alumínium kapaszkodót, ennyi volt a valóság, fényes józanságú ráció a szürkén nyüzsgő és fojtó városi közegben. Házak mocskos vattacsomója úszott az ablakok mögött, s szédült halak voltak az emberek. Jobb keze röpködött, fehér fényekként villogó ujjai sohasem pihentek, ha egy pillanatra arcához szökött a négy összezárt virágszirom, rögtön szét is pattant. A lányt cseresznyevirág hószín csonkjai borították, s egyre feketült a világ.

Én nem tudom miről beszéltek. Lehet, hogy pletyka volt, gond vagy divat az a köréje fonódó valami, ami elválasztotta tőlem s a másiktól, hiszen annak hozzátartozása csak a köztünk lévő távolság kontrasztja volt. Unott utasok lebegtek langyos közönyben, egy-egy felmerült, alábukott. A lány nem vette észre őket. Gyorsan beszélt, társára feszülő szemmel követte a szavak elfutó vetületét, de pillantása mindig tovarebbent újabb hullámzó régiókba. Tulajdonképpen semmi különös, arcát sokan viseljük, mégis szerettem volna karommal védeni, óvni valamitől, talán mert neki is távlata van már, e korban mindennek távlata van. Ó, ne gondoljatok zsoltárt üvöltő aknavetőkre, a húsevő fogaskerekek és lánctalpak zsíros emésztésére, távoli még a dzsungelháború, s nem oda rohanunk önkéntesnek.

A buszról ugrott·le, csukódó ajtó kapta el ruháját és a szabadító lendület röpítette a járda és a házfal szögletére. Félig hajlottan guggolva, furcsa zavart mosollyal mentette magát, úgy láttuk, amíg újra csengettek, s a busz nekilódult. A perc tört része groteszk idegenné, mágneses rokonná változtatta őt, pedig mindennap megtörténik ez. Valaki rosszul ugrik, kalauzok fejcsóválása, oktató litániák gördülnek, de néhányan remegve hallgatunk, mikor ráesnek vigyorgó fénynyalábok, mert bennünk van ő, aki elment.

Állj a tükörhöz, s kérdezd meg ki vagy! Miféle hang és miféle arcok torlódnak a hallgatás küszöbén, mikor seregek léptének roppanó magánya, gépek dübörgése rock and roll ütemben, lüktető erek drótjától fogoly szelíd kutyaszem verődik az égre az ellopott Hold után?

A Scotland Yard keresi a tettest, te vagy a felügyelő, s elfogni mégis lehetetlen. Hát hajtsd le a fejed öregem, hogy aztán emelt fővel mehess a jutalmakért: pénz, oklevél, kézfogás, ezek megváltott jegyek a nagy utazáshoz, bárhová teszed a virágokat!

(1966.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr168266062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

69849 2009.11.21. 17:04:54

Jó:)) Érződik rajta a beat nemzedék, és Ginsberg. "zsoltárt üvöltő aknavetőkre, a húsevő fogaskerekek és lánctalpak zsíros emésztésére, távoli még a dzsungelháború" Milyen lenne, ha ma átírnád? Kíváncsi lennék.

60145 2009.11.21. 18:24:56

1. coco litztli: Bizony, benne voltunk, s még önkéntesnek is felcsaptam volna - amilyen lelkes tudatlan voltam. Ma, lelketlen tudatlanként a legtöbb, ha ráismerek.

70798 2009.11.21. 18:54:05

Ki adott erre mínuszt? Isten ostora? Érdekes írás, korlenyomat.

14742 2009.11.21. 19:21:41

Tosz, a minuszolónak ismerős a kor-kórajz, csak ma jobbnak látja letagadni. Atalasz, az írás dallama itt dobol a fülemben.

78126 2009.11.21. 21:27:19

Mi bajod van Neked a zenével?!! Aki CSUPA ZENE???!

14742 2009.11.22. 06:16:07

Anemone, a zenével semmi, sőt, híven visszaadja ifjonti érzéseimet.

78126 2009.11.22. 08:34:48

Lehár, most mellé ütöttél, ezt a drága Atlasztól kérdeztem :-)) Egy Lehártól ilyet kérdezni????

14742 2009.11.22. 08:53:58

Anemone, most megnyugtattál. Időnként előfordul nálam az ilyen melléütés, leginkább, ha nem találom elég érthetőnek a fogalmazásomat.

60145 2009.11.22. 14:30:07

5., 8. Anemone: a privát ismét ide keveredett. Megyek, megnézem, tettél-e fel valamit.

60145 2009.11.22. 14:31:38

Lehar, Anemone, Harunalrasid, Tosz: Köszönöm!

78126 2009.11.22. 14:49:56

10. Bocs, nem! Tegnap írtad kommentként a tegnapelőtti bejegyzésemre - Linda és Callas - (a mait már lekeverték), hogy a zene sok. Erre itt ez a gyönyörűség, ami csupa zene!! Amihez gratulálok, és alig tudtam követni. "Zeneileg is" :-)

98772 2009.11.22. 16:26:43

Gratulálok! Kaptál egy +

60145 2009.11.22. 19:05:16

12. Anemone! Már megint igazad van! Nem volt privát. Privet, azaz sz privetom!

60145 2009.11.22. 19:52:12

13. Seprűmotorok döngicsélnek, kék-szürke pára leng a Dunán, fénylő csúcsa a jegenyéknek: csillog az ezüstkaraván. Átokka tőlem surran át sátrába félőn, észre ne vegyék, s a tábor jóízű nyugalmát őrzik a csendes jegenyék... 1964.

98772 2009.11.23. 13:06:17

Atlasz! A vers szép,számomra ismeretlen, ez most átok e vagy áldás

60145 2009.11.23. 20:20:49

16. áldáska: a vers többi része alighanem a feledésé. Átokka áldás volt az életemben.

98772 2009.11.23. 23:19:24

Köszönöm,hogy leírtad.Szép gondolat.

15138 2010.02.05. 10:43:21

Mit tanítasz, Atlasz?

60145 2013.06.05. 16:23:13

19. Nefelejcs: Mire észrevettem e késői kommentet, már biztosan tudod: effajta erkölcsöt, mint ami a szöveg mögül remélem előjött, igyekszem gyakorolni és tanítani itt is, ott is.