Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Versenyképes oktatásra van szükség

2010. március 31. - Atlasz.

Romsics Ignác az oktatás helyzetéről 168 óra

Kedd, 2010. március 30. 18:08 Utolsó frissítés: 08:27
Krug Emília írása

'Ezek politikailag motivált műbalhék'

Rajtunk múlik

Versenyképes oktatásra van szükség – a munkához való viszony és a közmorál javítása mellett – ahhoz, hogy Magyarország ne távolodjon, hanem közeledjen a Nyugathoz – vélekedett nemrég Romsics Ignác a Bibó István Közéleti Társaság konferenciáján. Lapunknak az oktatás helyzetéről elmondta: fejlesztése elsősorban politikai akarat kérdése. A történésszel KRUG EMÍLIA beszélgetett.

„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Klebelsberg Kunó szavai 1922-ben, amikor a kultuszminiszteri széket elfoglalta. Nem vesztették érvényüket.

– A dualizmus kori kultuszminiszterek is mondtak hasonlókat, majd Klebelsberg utódja, Hóman Bálint is. Ami jól mutatja, hogy abban a két 1945 előtti időszakban, amikor hazánk a globális mutatók alapján nem távolodott, inkább közeledett Európa centrumához, az oktatás kiemelt szerepet játszott. Odafigyeltek, és sokat költöttek rá. Az utóbbi húsz évre ez sajnos nem igaz. Nemcsak az 1945 előtti időszakokhoz, de még a Kádár-érához képest is romlott a magyar diákok teljesítménye.

A két világháború között sokan fényűzésnek tartották az oktatásra fordított pénzt, a politika mégis következetesen kitartott.

– Klebelsberg tudta, hogy a modernizáció követelményei miatt az analfabetizmust fel kell számolni, és szükségünk van a világban otthonosan mozgó, magasan képzett szellemi elitre. Ezért fejlesztette a népiskolai hálózatot, és gondoskodott egyidejűleg az elitképzésről. Nemcsak egyetemeket hozott létre (az egyharmadára szűkült országban a meglévő kettő mellé két újat), hanem a külföldi magyar intézetek hálózata révén megvetette egy új posztgraduális képzés alapjait. A legkiválóbb diplomás fiatalok ösztöndíjjal laktak és tanultak ezekben az intézményekben. Bibó István és Kosáry Domokos egyaránt ezt az utat járta. Az a pénz és gondoskodás, amit akkoriban fordítottak ilyen célokra, sokáig nagyon pozitív hatással volt a szellemi életre. Tehát megérte a „fényűzés”. 

168 Óra


Ma már nem kiváltság egyetemre járni, igaz, a „papír” értéke jelentősen csökkent. 

– Megszűnik az egyetemek elitjellege. A nyugati világban ez már a hatvanas–hetvenes években bekövetkezett. Nálunk a kilencvenes években liberalizálták a rendszert. Az 1989 körüli százezerhez képest ma csaknem négyszázezren vesznek részt a felsőoktatásban. 

A tudás popularizálódik, miközben az alap- és a középfok színvonala is romlik.

– Ennek részben anyagi, részben képzésbeli okai vannak. 1991-től 2008-ig tanítottam az ELTE-n történelem szakosokat. A kilencvenes évek közepéig döntően tehetséges diákokkal találkoztam. Aztán csökkent a színvonal. Ez részben a létszámnövekedésből adódott, részben pedig abból, hogy az okosabbak már nem történelemtanárnak jelentkeztek, hanem jogásznak, közgazdásznak vagy más elit szakra. Amikor a „maradékot” megkérdeztem, ki akar tanár lenni, kevesen jelentkeztek. Vagyis évek óta többszörös kontraszelekció révén töltődik fel a tanári gárda. 

Ezeket a problémákat régóta ismerjük, mégsem történik semmi.

– Pedig új helyzetben vagyunk. Ma már azzal a tudással, amit a gimnáziumban vagy a felsőoktatásban megszerzünk, nem boldogulunk életünk végéig. Felesleges továbbra is tölcsérrel tölteni a tényismereteket a diákok fejébe. Inkább arra kellene megtanítani őket, hogy képesek legyenek maguktól megújulni. És persze az angoltudás is nélkülözhetetlen! Minden szinten tanítani kellene, éspedig sokkal hatékonyabban. Ehhez persze profi tanárok kellenek, amire nem lenne szabad sajnálni a pénzt. A falvakban munkát vállaló nyelvtanárnak lakást vagy autót kellene biztosítani. A másik alapkövetelmény a számítógép-használat. E téren van előrelépés. 

Az, hogy a gyerekeket megtanítsuk tanulni, rávezessük őket arra, miben jók, és többet dicsérjünk – nem pénz kérdése.

– Nemcsak az. Fontos, hogy a pedagógusokat is ilyen a szellemben képezzük.

Most nem így képezzük őket?

– Nem. Nekik is elsősorban ismereteket tanítunk. S amennyiben módszertant, akkor sem a kreatív technikákat, hanem a poroszosat. Persze: mindegy a módszer, ha van eredmény. 

Csakhogy nincs. Miközben a felsőoktatásban egyre többen tanulnak állami pénzen.

– Két jól működő rendszert ismerek. Az amerikai filozófiája az, hogy mindenki eldönti, mit s hol akar tanulni, és megfizeti az árát. A Harvard, a Yale a presztízs miatt jelentkező gazdag diákok által befizetett tandíjakból a szegény, de okos hallgatóknak ad ösztöndíjakat. 

Erre idehaza azt mondanák, hogy a szegény gyerek el sem jut odáig, hogy felvételizzen.

– Aminek nem így kellene lennie. A Horthy-korszakban Erdei Ferencnek a makói hagymások adtak ösztöndíjat, másoknak a protestáns vagy a katolikus egyházközség. Egy helyi tantestület pontosan tudja, ki a szegény, de tehetséges gyerek, felhívhatja rá az adott közösség figyelmét. Emellett persze jutalmazó jellegű állami ösztöndíjrendszert is működtetni kell. A másik modell a finneké. Náluk annyi embert vesznek fel – szigorúan a tanulmányi eredmény alapján – a felsőoktatásba, amenynyit a prognózisok alapján jónak látnak. Számukra viszont ingyenes a tanulás. 

Tudják, melyik ágazat fontos, s hogyan fejlődik.

– Mi is tudhatnánk. Ahogy tudjuk is, hogy sokkal több fizikatanárt kellene képeznünk, viszont nincs szükség ennyi „kommunikáció- és nemzetközi kapcsolatok”-szakértőre. Ez ugyanolyan kérdés, mint a vállalkozói szférában a körbetartozások ügye – azért lehetséges, mert a törvényi környezet és a bírói gyakorlat megengedi. Rajtunk múlik. 

Inkább hitviták zajlanak. Például arról: nemzetellenes lépés-e megszüntetni a kistelepülési iskolákat.

– Ezek politikailag motivált műbalhék. Osztatlan kisiskolában tanultam, ahol négy osztály ült egyetlen tanteremben, egy tanítónővel szemben. Később ennek gyakran éreztem a hátrányát. Noha szerettük a tanító nénit, nem volt szaktanár. Osztott iskolákat szaktanári rendszerrel pedig csak egy bizonyos létszám fölött lehet működtetni. Ezért a körzetesítés híve vagyok, persze az utazási feltételek biztosításával. 

Mi kell a politikai akarathoz? Klebelsberg-nek ott volt a trianoni trauma, amelyből fel kellett állni. Nekünk most egy válság jutott.

– Lehet, hogy ez nem elég. Klebelsbergnek egyébként nemcsak a hadseregfejlesztés tilalma adott lehetőséget nagyarányú oktatási beruházásokra, hanem a politikai rendszer autoriter, de stabil jellege is. Nem volt politikai váltógazdálkodás; Bethlen tíz évig lehetett miniszterelnök, Klebelsberg pedig kultuszminiszter. 

Azért persze nem sírunk vissza semmilyen tekintélyelvű rendszert. Európában működik néhány demokrácia, ahol van egyetértés fontos ügyekben.

– Ez politikai kultúra kérdése. A miénk fejletlen. Az elmúlt húsz évben négyévente cserélődtek a kormányok, ami minden hosszú távú programot kioltott. Stratégiai ügyekben is hiányzott a konszenzusteremtő szándék. Az oktatás tipikusan ilyen. Ha az említett angoltanári programot beindítanák, az eredmény legkorábban tíz vagy inkább húsz év múlva jelentkezne. 
A redisztributív kiadások, illetve az élőmunkára nehezedő terhek csökkentését a vállalkozók előbb vagy utóbb, de ki fogják kényszeríteni. Az oktatás fejlesztése azonban nem jár közvetlen és egyéni haszonnal. Az érdemi változásokat ezért sokkal nehezebb elképzelni. Pedig a japán, a finn és az ír sikerek azt mutatják, hogy a felzárkózásnak ez elengedhetetlen feltétele.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr628265670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

78126 2010.03.31. 12:43:07

"Az, hogy a gyerekeket megtanítsuk tanulni, rávezessük őket arra, miben jók, és többet dicsérjünk – nem pénz kérdése." Az egyik alap probléma : az elmarasztalás, a negatívumok kiemelése, a bűntetés. Mint valami ördögi kör, jellemző ez az egész társadalomra. Szemléletváltás nélkül nem tudok elképzelni minőségi oktatást, csakis együtt lennének hatékonyak!

12635 2010.03.31. 13:24:13

Több lényeges kérdés és gondolat felvetődik bennem, főleg gyakorló anyaként, egy nagyon tehetséges és okos gyerek anyjaként. Először, ami talán elég fontos a pedagóguspálya nagyon leértékelődött, a pedagógus és a diák viszonya egészségtelenül elcsúszott a mindenféle diák autonómiák és diák önkormányzatok mentén, a pedagógus szülő viszony sem a normális... folyamatos sarkalatos kérdés támogassuk-e, kezeljük-e kiemelten a tehetséges gyereket vagy hagyjuk együtt a nagyon butával... én legalább 6 éve, négy év ált. felső tagozat és két év gimnázium, folyamatosan szembesülök azzal, hogy a fiam sokkal előbbre járhatna, de félő inkább, hogy romlik a többi miatt, (pl.a tanára szerint franciából év végére középfokú nyelvvizsgát tehetne, ha nem kéne francia tagozaton is, minden nap haladás helyett a kettessel bukdácsolókat sikertelenül felzárkóztatni) Anyuka, - mondta szó szerint még 8.-ban a magyar tanárnő -, négyszemközt, "nem tehetek róla, de a hülyéket is fel kell zárkóztatnom" így nézünk a jövő felé, nem tudok nyilván létező elit iskolát anyagilag megfizetni,agyereknek meg lohad a szorgalnma és elmegy a kedve a tanulástól - Azt írtam le, és peryze csak egyik vetületét, kissé szűklátókörűen, amit levezettél szakmai szempontok szerint és kivetítve, hogy mi ebben az iskolarendszer hibája, az oktatáspolitika vétke... úgy tűnik a sok tandíjas iskolával most épp az amerikai rendszer követésénél tartunk... talán a finn rendszer lenne az igazságos és célravezető... az is igaz, hogy mérhetetlen sok ismeretet kell befogadni a diákoknak, a nélkül, hogy tanulni is megtanítanák őket

60145 2010.03.31. 13:28:37

1. Anemone, az idézeted a riporter - egyébként jó! - kijelentésbe burkolt kérdése. A megjegyzésed igaz egy másik, az ittenivel érintkező témában! A felvetésed automatikus válasz minden, az oktatási rendszert, az iskolát megújító felvetésre. Az ördögi kör, meg a szemléletváltás. Mert az nem kerül semmibe. A hívatkozott oktatáspolitikusok valami egészen mást csináltak, s felemelték az országot!

78126 2010.03.31. 13:31:16

Bocsánat, Atlasz! Gordiushoz : 2. hsz-ra. A szociális érzékenység fejlesztése sokkal fontosabb kérdés szerintem, mint a tizenévesen letett ilyen-olyan fokú vizsgák! (Ez csak ebben az eszevesztett hajtásban szenvedő világban jött dibvatba.) Nem "károsodik" egy tehetség sem,(SŐT!) ha a "hülyéket" el kell szenvedniük, ők bármikor letehetik azt a fránya nyelvvizsgát, azt viszont csak így és most tanulhatNÁK, hogyan kell együtt élnünk!!!!

60145 2010.03.31. 13:34:51

2. Gordius: a gyakorlat ilyen, s javulásra vágyunk, ahogy Anemone is jelezte. A gyermek pedig soha többet nem lesz 16 éves! Vannak önkormányzati iskolák, amelyekben ki lehet válni, lehet előzni.. Romsics Ignác elsősorban a politikáról, az oktatáspolitikáról beszélt, igen távlatosan és felelősséggel.

60145 2010.03.31. 13:38:47

4. Anemone: lehet, hogy a Gordius által említett kollega nem állt a helyzet magaslatán. Mégis: van ahol szétválasztják a tanulókat matematika, zenei, humán és átlagos osztályokba, a Gordiusnál idézett ok miatt: hogy az ebben-abban jobbak haladhassanak. Én nem tudok állást foglalni, hiszen az együttműködésre nevelés is nagyon fontos...

12635 2010.03.31. 13:44:48

véletlen nyomtam meg... a fiamnak egy szerencséje van, ha az órán odafigyel, már alig kell tanulnia, kivétel a nyelv, a szavak miatt... Az pedig, hogy a politikai kultúránk fejletlen nem csak az oktatáspolitikára nyomja rá a bélyegét, hanem minden másra is... nem olvastam el az előzőt, mert átment, tehát javítok Azt írtam le és persze csak egy kis vetületét, - szűklátókörűen, csak a saját jelenlegi problémáimra vetítve - amit Te szakmai szempontok szerint levezettél és a felsőoktatásra értendő, aminek még ezután nézünk elébe. Pontosan értem az iskolarendszer hibáit és az oktatáspolitika vétkét...( így érthető, ezt akartam kihozni) Klebersberg Kúnónak pedig apám, magyar - történelem szakos tanárként nagy tisztelője volt...

12635 2010.03.31. 13:53:49

anemone, nem úgy értettem, ahogy reagáltál, csak az anya beszélt belőlem, a hülye szó kapcsán pedig a tanárnőt idéztem... a fiam pedig, ha úgy tetszik, nagyon is érzékeny szociálisan, több osztálytársát korrepetálja, dolgozatokra felkészíti, együtt tanul még hétvégén is a barátaival, a szülők is sokra becsülik ezért, külön feladatokat, kiselőadásokat készít, amit másoknak nem kell... én pedig hat évig dolgoztam szociális irodán,ahol többek között tehetséges, de nehéz sorsú diákokat is támogattunk...

78126 2010.03.31. 14:45:43

Nem minden a "tehetség"! Nagyon érzékeny vagyok erre az intellektus irányba tolódott torzó- iskolarendszerre - magánemberként is! - és pályaelhagyó tanítóként is. Amiben az "értékesek" és az "értéktelenek" egyaránt sérülnek, már óvodába lépéskor, aztán még erősebben, az Atlasz által felsorolt "szakosodást" segítő és az "általános" osztályokba való felvételkor. Ezek aztán már alig gyógyítható sebekké, lemaradásokká válnak gyereknek, szülőnek egyaránt. Bélyeg, ami ellen csak tiltakozni tudok! És pont ilyen megbélyegző a társadalmunk is. Ezzel találkozom nap, mint nap. Nem Neked szól Gordius, Te csak kiváltottad belőlem.

15138 2010.03.31. 14:50:04

Az a legrosszabb az egészben, legalábbis nekem, hogy tudjuk, hol a baj, és "nem hagyják" kijavítani. A tanárok is úgymond (a gyerekekkel, szülőkkel karöltve) elvégeznék a tanárok evolúciós szelektálását, én még emlékszem pályaelhagyó tanárokra, akiket egy egész iskola utált - a kérdés nem annyira a rossz tanárok szelektálása, mint a jók megtartása, és ehhez pénz kell és megbecsülés, na meg egy szilárd program, nem? Ezt kellene állami részről biztosítani. Nekem személy szerint a finn változat a szimpatikus - a társadalom figyeli, mire van/lesz szüksége, de nem a gyerektől várja a tandíjat, hanem a már dolgozóktól kapja. Ez szül némi igazságtalanságot a különböző évfolyamok közt, de nem nagyobbat, mint amekkora most van. A harmadik, hogy nem annyira a tárgyi tudásra kellene fektetni a hangsúlyt, hanem a közösségre, az alkalmazkodásra, a pozitiv hozzáállásra. Nem kellene félni a szakbarbárságtól sem. Amit most tanítunk, 80 %ban haszontalan. Ráadásul, kevés marad meg belőle,mert az anyag nagysága miatt nincs idő az ismétlésre. És tényleg, ezeknek a szegény gyerekeknek hagyni kellene valami gyerekkort is - mikor én voltam középiskolás, még minden belefért a napirendembe, társaság, tánc, strsnd, sport, és zenetanulás. Ma ez már nincs így. Atlasz, az utolsó gondolat: ugyanezt a cikket kb szó szerint itt is írhatták volna. Ugyanúgy küzdenek a hatástalan angol -tanítással, (miközben gyerekek tömegei 2-3 nyelvűek, jellemzően a külföldiek gyerekei), és még a második, harmadik nemzeti nyelvvel sem boldogulnak jobban. A finneket favorizálják az utolsó PISA óta, ahol még így is jobban szerepeltek, mnt a magyarok (meg nem értem, hogyan)

12635 2010.03.31. 15:21:13

9.-re nincs semmi gond nem érdekes, én mint szülő akkor is problémának látom a saját gondomat, látom hogyan veszik el a gyerekem kedvét az iskolától... a tanulástól amit még nem értek: ide nehéz volt bekerülni, az a sok "okos" gyerek, aki a komoly felvételin bekerült, hogyan lehet, hogy két év után még mindig csak kettes, elvétve hármas, egyedül az én gyerekem tartotta meg a kitűnő helyett a 4,7-es átlagot... hol volt vagy jött a hiba... a gyerek is azt hitte, mi is úgy éreztük erős iskolába kerül... negyedévente hívja össze az osztályfőnök kétségbeesett hangú levelekkel a szülőket, hogy ilyen gyenge osztálya még soha nem volt... Te hogy éreznéd magad, nem éreznéd úgy, hogy kicsit bizonytalan így a tanulás jövője a fiad számára... mit mondanál, amikor a gyerek megkérdezi, mit a fenének tanuljak, mikor mindenki b.....k tanulni? Kamasz. Hiába mondom, hogy a képességeid köteleznek... ráadásul még szeretett is tanulni vagyis inkább hatalmas a kíváncsisága, az információéhsége és mindez fog elcsusszanni a többi között... az osztály egyébként nagyon jó közösségi szellemű társaság... a fiam mindig azt mondja, az a fontos, amit a többiek gondolnak (a kortárscsoport vonzása, befolyása)... nem akar eminens lenni... ez nem pusztán, pedagógia, meg a közösségi szocializálódás kérdése... némi kis pszihológia is... a kamasz dilemmája... oké nem ragozom, de így is lehet nézni...

60145 2010.03.31. 15:27:58

11. Gordius: ez egy rendkívül érdekes, önálló téma volna!

60145 2010.03.31. 15:42:26

10. Nefelejcs: köszönöm, hogy visszautaltál az interjúra. Romsics mindhárom oktatási rendszert közelről ismeri. Amit a finn példáról írt a Rubiconban, a döntéshozóinknak kellene imponáljon! Nekünk hiába tetszik. Erős a gyanúm, hogy itthon pl. a magyartanítás korszerűsítésének iszonyatos gátjai vannak, holott az elő van készítve, igazolt a siker. Részérdekek tobzódnak, a megszokás bázisán. A gyerekek túlterhelése jórészt ebből a tespedtségből adódik. Végül: meglepő és érdekes, amit a svájci nyelvi képzésről írtál. Bejegyzés lehetne belőle!

12635 2010.03.31. 16:06:11

igen,Atlasz, biztos érdekes téma, csak azonnal nem szimpatikus, pedig a tehetségeket pontosan ugyanúgy pártolni kell, mint az elesetteket... csak sokkal szélesebb körben népszerű dolog most közösségi szempontokat vizsgálgatni, mint másfajta, pl. egyéni szempontkat is nézni... pedig nincs ebben semmi, a világ két, sőt sok pólusú, pontosan olyan megértést és támogtást érdemel az egyik ügy, mint a másik... viszont ha azt nézzük, hogy milyen könnyű szimpatikusan írni az egyik témáról (szociális érzékenység, fontos a közösség) és mennyire könnyen lehet bármit belemagyarázni a másik oldalról írtakba (megbélyegző magatartás, kirekesztés)... akkor kicsit elment a kedvem tőle Az itteni hozzászólásaimnak pusztán pont annyi a lényege, amit anemone is írta a magáéról, hogy nincs senki ellen, vagy mellett, ezt váltották ki belőlem az oktatás problémái, bármennyire is nagyobb léptékű és más irányú dolgokról szólt is az írásod...

60145 2010.03.31. 16:20:29

14. Gordius: az alapképzés és az elitképzés egyformán fontos az interjú szerint. Kerül, amibe kerül. Vannak módszerek, amelyek hatékonyak, és vannak, amelyek nem. A divat: bakfitty. Azért vagyok szűkszavú, mert 1. a bejegyzésben szoktam megírni, amit akarok, itt a kommentelőké a terep. 2. Ez itt fent Romsics Ignác akadémikus véleménye, amellyel magam is azonosultam.

12635 2010.03.31. 16:33:42

értettem... mindent... pontosan azért írtam le a magam problémáját, mert érinti az interjú az elitképzést...

15138 2010.03.31. 16:34:01

Nem csak a tehetséges gyereknek megy el a kedve a tanulástól, az átlagos és a később érő, valamint a tökbuta is megutálja az iskolát, ha unja, ha nincs sikerélménye. Ahogy Anemone is mondta, és ő is a cikkből vette - dicsérni nagyon fontos lenne. Legyen az a tehetséges gyerek elismerve, lekötve - a lányom pölö tud angolul, de nem kapott felmentést az óra alól, hanem "segít" a tanárnak. Persze, volt olyan tanárja is, amelyik állandóan belekötött és a hibát kereste, és így járt az echte angol gyerek is, de hát...Most viszont nem unja magát - ellenben matekból meg nagyon gyenge, ott ő szorul rá másra. És alakul a közösség is, persze, jó tanár segítségévek, aki ezt hagyja. Lényeg, hogy szeressen iskolába menni.

60145 2010.03.31. 16:46:37

17. Nefelejcs: Romsics azt mondja, nemcsak pénz kérdése, hanem a tanárképzés kérdése is az elismeréssel, a támogatással, a pozitív motívációval történő nevelés. És másutt ugyanő: pénz kérdése, hogy kik jelentkeznek tanári szakokra.

15138 2010.03.31. 18:51:38

MÉg elfelejtettem mondani, hogy később, felnőttként is hiányzik, hogy néha megdicsérjenek...a fenébe, a tanárnak is jólesik, ha dicsérik. És ha ő dicsér, a gyerekek megtanulnak dicsérni. :) 18-ra. Akkor most pénz meg nem pénz. Legalább abban léphetnénk, amihez nem kell pénz. Láttam egy érdekes kísérletet a héten. Két csoportra osztottak egy társaságot: az egyiknek keresztben kellett egy ceruzát a szájában tartani, a másiknak hosszában. Ez utóbbiaknak "megnyúlt" a képük, a többiek "vigyorítottak". Aztán filmet nézettek velük. Számokban gyenge vagyok, elfelejtettem, hány ponttal adtak többet, azaz értékelték jobbra ugyanazt a filmet azok, akiknek mosolyogva kellett nézni, de jó sokkal. :)) Ki lehet próbálni. :)

60145 2010.03.31. 19:03:45

19. Nefelejcs: néha cseréljük a dícséretet a NolBlogon is. Rossz hagyomány a nevelést a bírálattal azonosítani. Így szoktuk meg. Sajnos. Tudod, ha a döntéshozók arra adnának pénzt, ami pénz nélkül nem megy, az nem zárja ki mindazon lehetőségeket, amelyekhez pénz nem kell. Pénz helyett jóakarattal nem fizetheti az iskola az eszközöket, a közüzemi számlát, a tanárt, - és a tanár sem sok mindent kap pénzt helyettesítő eszmékért a boltban a saját gyereke számára, vagy a saját regenerálódására.

70798 2010.03.31. 20:15:41

érdekes amit írtál Atlasz. néha arra gondolok, tök mindegy az oktatás jövője, hiszen, és csupán hasonul az emberiség jövőjével.

12635 2010.03.31. 20:54:49

a dicséretről, igen nagyon fontos, a jó pedagógus ügyesen dicsér, sőt a jó tanuló gyerek igyekezetét a maga hasznára fordítja... volt ilyen tanárral is dolgunk... Nefelejcs, azért olyan komoly számomra a kérdés, mert az általános iskola utolsó két osztályában nagyon komolyan szívtunk a téma miatt...újként került egy nagyon csibész osztályba a fiam, az osztályfőnök tornatanár, az igazgatónő és e miatt lassan az egész tanári kar kitalálta a gyerekemről, hogy mivel sokkal okosabb a többinél, minden rosszaság, csíny és egyéb tőle származik, nem megvédtek egy jó tanulót a többiek cikizésétől, kínzásaitól, megszégyenítéseitől, hanem még rávertek mindent, így gyerek a között vergődött, hogy feleljen meg a pedagógusoknak és a jó tanulásnak, de akkor a gyerekek között vége, vagy teljesen álljon be a többiek közé, de akkor, ami meg is történt a pedagógusok között lesz fekete bárány, középen állni a legnehezebb, próbált a gyerek..., (büntetésből, mert még ilyen körülmények között is tudott kitűnő lenni pl. nem indították tanulmányi versenyeken, vetélkedőkön, pedig maga az igazgató mondta, hogy évtizedek óta nem volt ilyen jófejű gyerek az iskolában, tehát még dicsőségeket is szerezhetett volna a sulinak, bosszantotta a pedagógusokat az a tény, hogy bármikor felszólították, még ha mást csinált, akkor is tudott a kérdésre válaszolni, hiába akarták, utaztak rá, nem tudták, ahogy ők mondták "megfogni" sehol) ha nem állunk mellette, nem segítünk neki, nem avat be itthon bennünket őszintén mindenbe, nem megyek be többször a suliba, nem tisztázok mindent tanárokkal és szülőkkel, nagyon rossz vége is lehetett volna... na ezt nem szeretném, nagyon nem szeretném, ha megismétlődne a középiskolában... Hidd el, nem túlzok, egy betűben sem... ezért gondolom, hogy bizony nem szabad a tehetségesebb gyereket sem a tanulás, sem a magatartás szempontjából "feláldozni" a többiért... (nekem volt egy édesapám, aki regénybe illően csodálatos pedagógus volt, imádták a gyerekek, (nem azért mondom, mert az apám volt) az egyik nagyapám, és hét nagynéném vagy nagybátyám volt pedagógus a családban... hallottam egyet mást a témáról, sokat segítettem apámnak és mindenhová vitt magával, ahová a diákjaival ment...)

12635 2010.03.31. 20:55:51

bocs, Atlasz, mea culpa...

60145 2010.03.31. 20:59:04

22. Toszmegosztis: Nem én írtam, de bízom benne, hogy néhány plusz olvasó nyer vele. Számomra az emberiség jövője nem olyan konkrét téma, mint a magyar oktatás jövője. Szakmai ártalom.

60145 2010.03.31. 23:38:00

22-23. Gordius: Volna közös témátok Nefelejccsel!

ejmiakő 2010.04.01. 00:22:09

A legfontosabb elem az oktatásban, hogy a siker, a tudás kívánsága beleplántálódjon a gyerekbe. Ez csak akkor lehet tömegesen s az egész iskolaidö alatt eredményes, ha már gyerekkorban, fokozatosan valamilyen társadalmilag eredménnyel kecsegtetö jövöképük lehet. Ugyanaz tehát a probléma, mint az iskolából kikerülö pályakezdök esetében. Az a gyerek, aki a szülök munkanélküiségét, a médiális hazugságözönt tapasztalja, eleve elbizonytalanodik, szükség van-e rá, munkájára, tehetségére a világban. Ebben az ökör társadalomban, ahol spekulánsok szerencsejátékára van bízva országok s tömegek munkájának értéke, megnyugtató jövöäképpel csak kivételes pozicióban levök rendelkezhetnek. Aki kiemelkedöen tehetséges, vagy gazdag családból jön, megtervezhet magának járható jövöt. A széles tömeg ki van szolgáltatva . S ennek következményei láthatók ma az iskolákban is. A létbiztonság szándékos leépítése a kizsákmányolók szempontjából kívánatosnak tünik, itt még azt sem értették meg, hogy ez még nekik is csak rövid távon nyújt elönyt. ( lásd pl. ingatlanadó magyarázatok. )

60145 2010.04.01. 06:41:23

26. Ejmiakő: Sok igazság van a szavaidban, szerintem! (Az ingatlanadóról írottakat nem értem.)

15138 2010.04.01. 13:12:35

Gordius, olvastalak. :) Igaza van Atlasznak, lenne közös témánk. 26-hoz, Ejmiakő, amitől félsz, már be is következett: egyre több gyerek látja úgy, hogy mi a túrónak tanuljon. 1. anélkül is diplomához jut 2. diplomával sem biztosított a munkahelye Lassan kezdem azt képzelni, hogy aki tovább akar tanulni, az csak azért teszi, mert nincs jobb ötlete. Atlasz: most éppen ebben az életszakaszomban gyerekpárti lettem, tanárpárti helyett, ill. tanárpártiból. Már úgy gondolom, hogy a gyerek többet érdemel. Már amelyik - és itt a tanár felelőssége, hogy lásson, ne csak nézzen. Ahogy a gyerekeim kikerülnek a rendszerből, nyilván megint másképp fogom látni. :)
süti beállítások módosítása