Atlasz voltam

Atlasz.

Híres ember, aki visszaköszönne

2010. április 04. - Atlasz.

... vagy talán köszönne előre is?

HatkilóAz ember a rábízottak érdekében – Halák László könyvcímével szólva – időnként felteszi a kérdést: Jóra nevellek? Jóra nevellek a példámmal, az irántad kifejezett tiszteletemmel?

A kisterenyei gyermekotthonban jöttem rá, hogy a srácokat magam elé engedő udvariassággal ellenkező hatást érek el: modortalanságra, gőgre, bunkó viselkedésre szoktatom állami gondozott fiaimat. Tehát az ő érdekükben le kellett tiltanom magamat az előzékenységről. Azután a Hatkilóban ismét változott a módi: becsengetéskor az osztálytermek előtt a sorakoztak a tanulók, a tanár nyitotta a kulcsra zárt ajtót, s a növendékek, akár a rabok, vonultak befelé. Az esti-délutáni felnőttoktatásban megint másként működött a rendszer: öröm volt végignézni, amint sorjáztak befelé a szép szegedi lányok, asszonyok, s legszívesebben a notórius késlekedőket is maga elé terelgette volna az ember, csupa önzésiből: hogy megússza a percekkel későbbi, néha primadonnákat is megszégyenítő antrét.

A tanárt gyakorlati szempontok vezérelték, amidőn a felnőttoktatásban eltekintett a formaságoktól, nem volt jelentés, fel, vigyázz! a hetes krétavadászati felelősként fungált csupán, nem kellett feleléskor a padokban felállva zörgetni a széket, s csak indokolt esetben kértem, hogy táblához jöjjön valaki. Aludni nálam szabad volt, legfeljebb egy-egy tréfával, anekdotával rendeztem ébresztőt, vagy ha másként nem ment, megkértem valamelyik miniszoknyás osztály szépét, mutassa meg a térképen, merre van észak. A mutatvány legalább ötven százalékban mindig sikerült, a padokban felélénkültek a diákok, felnyíltak a szemek, kinek ezért, kinek azért.

Első felnőtt osztályomban akadt egy fiatalember, aki  daliás termete dacára a  hátsó padok valamelyikében igyekezett láthatatlanná válni, s miután elvackolódott, gyakorta jókat szunyált. Hatalmas karjával-vállával beterítette az elspórolt anyagú, keskeny padot, lerítt róla, hogy kenus testvér! Már csak azért is rokonszenveztem vele, mert sportoló volt, és nem focista! Arról meg szó sincs, hogy csak aludni járt volna az órára: aki dolgozó emberként próbálta, tudja: néhány perc szőrpászítás után aktívabbak vagyunk, javul a figyelem, lehet jegyzetelni, kérdezni.

Azt nem állítom, hogy Bohács Zsolt minden órámat látogatta, de nem mulasztott többet, mint mások. Azt sem tudtam, mikor van versenye, hol edz, hol nyeri a magyar- vagy a világbajnokságot. Nem hozott sem kenu sem kamu igazolást a hiányzásokról, nem volt rá szükség, egyszer sem jött cinkos, tanárpuhító szöveggel. Az égadta világon senki nem járt közben az érdekében, nem zaklattak miatta a főnökeim, hogy hányast adjak vagy ne adjak neki, nem kellett távollétében levizsgáztatnom, nem jött a nyakamra az igazgató, a párttitkár, a tanácstag még egy sportbarát kolléga sem.

Nem voltam túl engedékeny tanár, különösen azokkal szemben nem, akiket becsültem, akikkel szimpatizáltam. Nem is sejtettem, hogy Zsolt érettségi után a jogi egyetemre tart, ritka dolog volt ez akkoriban az estin-levelezőn. Nem ismerem a sport világát, azt hittem, csak a focistáknak jár tanulás nélkül is bizonyítvány, a sportolóknál viszont nem különleges érdem, ha tanulnak. A bajnok vizsgázott, teljesített, s a második legjobb jegyet kapta.

Most is hasonló, dobogós helyezés várja. Az ország legsikeresebb polgármesterével szemben országgyűlési képviselő-jelöltként indul. Jó megjelenésű, szimpatikus embernek tartom, még ha nem is a tanítványom, csak egy volt diák, akit – hipnopédikusan – tanítottam.

A tanítványaim ugyanis rám köszönnek az utcán. Sajnos, ezernyi tanulóm mindegyikét képtelen vagyok felismerni. Így aztán megesik, hogy a mentőhelikopteres, a főnővér, a tanárnő, a kőműves köszön először, amelyet mindig viszonzok, a nőknek egy kis örömbe vegyült zavarral, hiszen megelőztek. Olyan diákkal, aki nekem nem köszön vissza, mindezidáig csak eggyel találkoztam.

Nos, ha a jövő héten alkalom adódna, biztosan megtörne a jég. A képviselőjelölt okos ember, ki is tanították, negyedszázad múltán bizonyosan kalapolna a tanárától remélt két szavazatnak. Nem tehet másként a riválisa, a nem éppen közvetlenségéről híres polgármester sem, aki az egyik voksomra biztosan számít.

Nos, ha véletlenül ugyanabba a kocsmába térünk be a héten, ígérem, visszabólintok mindkettejüknek. Csak magam miatt: hiszen nem vagyok politikus, én tudom a tisztességet!

Utóirat 2010. április 12-én: Nem találkoztunk. És nem a város eddigi, legtöbbet épített polgármestere nyerte az első fordulót. Kíváncsi vagyok, melyikük kalapol össze többet a másodikban.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr678265672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12635 2010.04.04. 23:10:59

Jó volt olvasni. Nálunk a családban mindig több tanár - diák történet keringett...

60145 2010.04.04. 23:17:40

1. Gordius: olvastam, s remélem, még olvashatok ezekről...

11815 2010.04.04. 23:25:32

De milyen jó volt olvasni! :))

60145 2010.04.04. 23:32:00

3. Texaco Benzin (Babett) : annak idején is...

11815 2010.04.04. 23:44:31

:)) Jó éjt!

13250 2010.04.05. 04:50:15

Élvezetes és tanulságos: mennyi mindent kell végigfuttatni, mielőtt az ember jó modorral próbálkozik ;o)

57665 2010.04.05. 07:03:42

Jó volt olvasni én is csak ezt tudom mondani .Örülök ,hogy tanár lett belőled !

95527 2010.04.05. 07:22:21

Nagyon normális dologkoról írtál, egy elvaduló világban, de bízom abban, hogy ez a "normális" dolog lesz a példa.

60145 2010.04.05. 08:34:55

6. bo-56 , 7. Timur , 8. paplanyos : Örülök, hogy erre jártatok!

13005 2010.04.05. 09:53:50

Atlasz, nagy rokonszenvvel olvastalak:)))

60145 2010.04.05. 10:03:38

10. Georgia: akkor biztosan ügyesen festem magam! Vagy húsvétkor - a "fiókáimat". Köszönöm!

78126 2010.04.05. 10:21:34

Ritka, nagybecsű ajándék virágba borulni, termőre fordulni látni az embernek a munkáját. Hosszú, szép éveket kívánok! Drága gimnáziumi magyartanárnőm mondta a legutóbbi találkozónkon: " abban biztos volt, hogy ő semmi más nem lehet, mint tanár, de hogy nyugdíjba menetele után 15 évvel még ennyi szeretetet fog kapni, erre sosem gondolt volna!"

13709 2010.04.05. 10:30:48

kedves Atlasz, érdekes volt az irásod, több gondolat kavarog most bennem..sőt kérdés... Az első bekezdésben emlietted az állami gondozott gyerekeknél alkalmazott önmérsékletedet...a gyerekek javára....valószínü arra gondoltál, ha azon a szinten nyitod meg nekik az illemtan ajtaját, ami az ő személyiségfejlődésük katedrálisában még nem csak zárva, de lehet hogy befalazva van, többet ártasz vele, mint használsz...Igen értem...Viszont pedagógusként milyen eszközzel lehet akkor elindulni? Felteszem, nem óvodáskoruak voltak..."Felnőtt" ember esetében méginkább óvatosságra int ez..A látszat miatt is... Rendkivül érdekel engem, hogy pedagógusként ez a visszaköszönés mennyire hatol lélekig, a "rossz útra" tévedt egykori nevető arcu gyerek megpillantása? Mint a saját gyerekeinknél, ugy náluk is - gondolom - visszaköszön a nevelésünk..Ámbár remek írásodban erre is találtam utalást.. Viszont az utolsó mondatod kissé zavarba ejtett: ...."hiszen nem vagyok politikus, én tudom a tisztességet!..." Kritika? Értékítélet? Vagy a fiatalembert ismerve, tapasztalat? Kedves Atlasz, igazán nagy élvezettel olvastalak, kérlek ne vedd tolakodásnak az őszinte kérdéseimet... üdvözöllek

60145 2010.04.05. 11:00:48

13. Kedves Valéria: megtisztelsz elemző hozzászólásoddal. Az utolsó mondat Veres Pétertől való, s egyáltalán nem a kiváló sportoló személyére vonatkozik! A politikusok tisztességére vonatkozó szavakkal olvasói azonosulást akartam kiváltani. Valóban kritika közállapotainkkal szemben, amelyek egy kis szösszenetben is tükröztethetők. A nevelés példaadás és döntések sorozata szerintem. Nincs biztos recept. A "harmadik helyezett" példája http://hatkilo.nolblog.hu/archives/2010/03/12/Hires_emberek/ ezt mutatja. Az első helyezett, aki a tanítványom volt a Hatkilóban, még megírandó. Hamarosan jövök vele.

78126 2010.04.05. 11:23:42

Kerestem Adamis Anna(?) "Tanítsd meg a gyerekeket!" dalát, hogy idetegyem, de egyelőre észrevétlen számomra. Kovács Kati énekelte.

78126 2010.04.05. 11:51:23

Tanítsd meg a gyerekeket Adamis Anna: Tanítsd meg a gyerekeket "Tanítsd meg a gyerekeket! Lépni tanítsd lépteddel, nézni tanítsd szemeddel, ezer percben ezerszer Látni tanítsd sötétben, járni tanítsd, ne féljen, kérni tanítsd szavakkal, élni tanítsd magaddal Ápold, mint szép kerteket, vele örülj, ha szeret, hinni tanítsd magában, bíztasd, segítsd bajában Védd mind a két karoddal, útját mutasd utaddal, és ha felnőtt, enged el, és ha elhagy, szenvedd el

13709 2010.04.05. 11:52:55

kedves Atlasz, tehát a kritika valóban kritika volt, csak az összefüggés nem a sportolóval értendő együtt :)) Köszönöm Várom a következő fejezetezet :)) üdvözöllek

60145 2010.04.05. 12:58:04

17. Valéria: köszönöm. Tanulok a kommentedből. Talán bele kellene írnom egy mondatot a szövegbe.

60145 2010.04.05. 12:59:14

16. Anemone, ahol Te vagy, ott csupa dal, virág, költészet növekszik...

70798 2010.04.05. 18:07:02

konfusiusz öt kapcsolata:) tanító és diák:)))

60145 2010.04.05. 18:45:57

20. Toszmegosztis: ha ismerteted, elovasom!

70798 2010.04.05. 20:15:16

Az ember alapvető erényei: emberség, becsületesség, illendőség, bölcsesség, lojalitás. Ezen erények az alapvető viszonyokban jelennek meg mester és tanítvány,: úr és szolga, apa és fiú, férj és feleség, barát és barát kapcsolata. A barát-barát kapcsolat kivételével mind alá- és fölérendelt..

60145 2010.04.05. 20:47:49

22. Toszmegosztis: mi lesz, ha Delisa megtudja?! Feltételezem, hogy a fölérendeltség erénytöbblettel jár együtt. Az erények sorrendje érdekes a harmadiktól, de biztosan elfogadható. A kapcsolatok sorrendje számomra Kínában képzelhető el. Érdekes volna elemezni, bár a Mester bizonnyal megtette. Köszönöm!

70798 2010.04.05. 21:00:38

Atlasz,ha megtudja, ha nem, ez akkor is Konfucius öt kapcsolata:))

78126 2010.04.05. 21:35:50

Atlasz, csak olvaslak és visszatérően azon töprengek, mi értelme mások tisztességén, erkölcsén vajúdni, akár olvasói azonosulás kedvéért? Mi a célod vele?

60145 2010.04.05. 21:47:33

25. Anemone: sajnos, legfontosabb témánk - saját magunk. Azonosulni, egyetérteni is szeretünk. Igazol. Ha értelme nincs is, egy rövid vajúdás eredménye szintén örömöt szerez. Jó esetben másoknak is.

11812 2010.04.14. 11:53:27

Az elmúlt időszak negatív intézkedéseit rendbe kell tenni, jobb irányba kell terelni az emberek életét! NA, ezért a mondatért (kizárólag stilisztikai, nyelvtani okokból) fát kapott volna tőled, vagy nem?

11812 2010.04.14. 11:58:40

Bocs a túltengésért, de: húsz évvel ezelőtti történet: Anyukám mindig is szerette a barátaimak, munkatársaimat, ettette és szerette őket. ANnyi babgulyást, halászlét és minden mást főzött nekik, hogy csuda. Emlékszem, gofy a fiúk zsebkendővel törölgették a homlokukat, annyit ettek a csípős és ízes halléből, a lányok pedig elsőre csak csipegették, mert hogy kilók meg ez meg az, aztán belejöttek ők is, és felhagytak a kalóriák számolgatásával. Nemrégen az egyik, akinek a csepp gyereke csak anyunál nem bőgött, (amíg anyuja evett meg beszélgetett anyu ölében ült) megfordult Soroksáron, valami sátoros ünnepen, fontos ember izé asszonyként. Még biccenteni sem biccentett felé. Pedig biztos, hogy megismerte. Hát ez ilyen. Megpróbálok most már nem kommentelni többet. De nem ígérem meg! viszont azt betartom. :)

60145 2010.04.14. 13:03:55

27. Kalimpa: történelmet tanítottam abban az osztályban... Különben igen nehéz a dolga: Szegeden egy nagyon hatékony, de Fideszesen rámenős polgármester van. Nem bukott le az önkormányzat semmivel, bezzeg a Fidesz idején! Az országos hátszél azonban Bohácsot segíti.

60145 2010.04.14. 13:09:49

28. Kalimpa: az előbb, más bejegyzésnél rímeltem az utoló sorodra! Olvastam Anyukád önéletírását. Nem ő lett szegényebb ezzel meg nem történt biccentéssel!