Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

1986. Mexikó

2010. június 14. - Atlasz.

Levizsgáztak. De tulajdonképpen kik is?!

HatkilóTalán a legérdekesebb játék. Kiváló fizikai erőnlétet, intelligenciát, összetett mozgásokat, társas együttműködési készséget megkövetelő szellemi és testi erőpróba. A legsokoldalúbbá fejlesztett játékosok nagyszerű produktuma, nevet ad a becsvágynak, százmilliók számára kínál azonosulási lehetőséget, teremt közösséget, okozhat háborút, lázadást, de gyógyítja a közsérelmet, és igazol szinte mindent… Ez volna a foci.

A huszonévesek már nem emlékezhetnek rá: Magyarország (!) 1986-ban utazhatott utoljára futball világbajnokság helyszínére. Akkoriban az eredményeknél jobban drukkoltam annak, hogy ha majd a fiamat érdekli, gondos apaként el tudjam vinni, na nem Mexikóba, csak néhány meccsre. Apámmal annak idején a lovin jártunk. Egyszer. Ettől megkímélt a jó- vagy balsorsom, az 1986-os mexikói VB magyar teljesítménye mégis közelről érintett.

Sose ambicionáltam, hogy fussak, ha nincs mi elől. Mindössze pár hétig vagy hónapig jártam műugró edzésre, azután nyugtáztam: ez is megvolt, Karcsi bácsi iszonyú gimnasztikáztatásából pedig elegem lett. Azonban ugyanolyan nagyra becsülöm a sportteljesítményt, mint a szorgalmat, az idegen nyelvtudást, a zenei produkciót. Aki különb, az előtt le a kalappal! Sokszor kellene levennem, nem hordok inkább. Soroksáron, ha esti családlátogatásról jövet még benéztem a suliba, elképedtem, milyen emberfeletti munkát végeznek a fradis Koltai Laci tornászai. Az akaraterő csodája volt, amit láttam. Egyikük olimpikon lett. A másnapi órákon nem kértek engedményt.

A Hatkilóban az egyik, iskolabővítéssel indult tanévben két tizennégy éves focista iratkozott be egy úgynevezett jobb szakmás osztályba. Hamarosan világossá vált, miért fontos információ, hogy a két gyerek focizik. Egyikük, nevezzük Kispista Jóskának, a portás néni unokája volt, s ezzel eleve az igazgató érdekkörébe került. Ha edzőtáborba vagy más, szent feladatra kikérték, utána jelentkezett, s határidőt kért, amikor beszámolhat a mulasztott anyagból. Mindketten jó eszű, intelligens srácok voltak, a beszámolók jó szinten megtörténtek – kezdetben. Egy idő után Kispista Jóska stratégiát váltott: a nyomtatott feladatlapos füzetből maga kívánta kiválasztani a kitöltendő lapokat, később meg kitöltve hozta, amit jónak látott. Azután azt sem. Gyurika, a másik fiú, egyáltalán nem volt buta gyerek, az ilyen megoldással szolidarizált. Másodévben már ott tartottunk, hogy alig léptem be az osztályterembe, Kispista helyből harsogta felém: Passz! Mielőtt bárkit szólítottam volna. Megtanulta. Már másodévben.

Nekik az iskolában tilos volt tanulni!

Nos, 1986-ban eljött az igazság pillanata, a szakmunkásvizsga. Jóskának kiválóan sikerült a gyakorlati rész! Maga a képzésnek otthont adott vállalat főmérnöke barkácsolta! Talán nem csinálta össze magát a megtiszteltetéstől, arról hírt kaptunk volna. Igen, munkáshatalomban éltünk, de egy munkás egész élete munkája, szorgalma, szaktudása nem ért fel egy tizenéves focista átizzadt trikójával! Körbenyalta az igazgató, párttitkár, tanácstag, főmérnök, míg a gályázónak: – Türelem, dolgozz, első a közösség érdeke, elvtárs! Még csak az alapok lerakásánál tartunk…

Efféle szocialista erkölcsiségről akart füzetet vezettetni az igazgató, ketten-hárman álltunk ellent neki. Gondolta, hadd legyen erkölcs, legalább papíron, ha egyébként nincsen. Az a bizonyos izzadt trikó meg a rendszer épp ezért volt büdös a számomra.

Az elméleti tárgyakból két félnapon vizsgáztattunk. Bizottság: egy vállalattól érkezett az elnök, az iskolát társelnökként a népszerű párttitkár képviselte. Kollégák, szem- és fültanúk. Akit érdekelt, az tudhatta, hogy Kispista Jocónak két tárgyból nincs sok esélye a kettesre. Gyurikának talán. Nem azért, mintha a többiből készültek volna! Szirákné tanárnőről és rólam volt tudható, hogy – szocialista erkölcs ide vagy oda – a semmire nem adunk elégségest. Húzzanak tételt, aztán meglátjuk! De nem láttuk meg – egyik vizsgázót sem. A szabályos jegyzőkönyv már tartalmazta, hogy előző nap a gyakorlati munkahelyen ez a két fiú levizsgázott az elméleti tárgyakból is. Levizsgázott.

Magam úgy reagáltam, hogy 1986-ban szakmunkásvizsgán nálam senki nem bukott! Hiszen annyit minden jelölt tudott, mint büszkeségeink…

Szirákné Valika ráripakodott a szakelméletet felügyelő kollégára: – Tóth Csaba, mondd meg, hogy a harminckét tételből melyik az a kettő, amelyiket Kispista Jóska tudja?! Mert én meg tudom mondani neked! – Választ a porta előtt hazafelé haladva kapott. A kolléga, akkor tanácstag, később képviselő – fölényes derűvel magyarázta a nagymamának: Hülyék ezek a tanárok, tessék elhinni, még azt képzelték, hogy …

Amikor Valika másnap reggel elmesélte, már alig volt könnyes a szeme.

Ellenben Lajos, a párttitkár – miközben az aznapi első vizsgázók már a kihúzott tételekhez jegyzeteltek – derűsen lapozta fel a városi újságot a sporthíreknél, s a történteket igazolandó, rámutatott:

– Látod, Lacikám, itt van-e! Kispista József elutazott Szuhumiba labdarugó edzőtáborba! Nézd csak meg! Hát mikor leszünk mi benne a Délmagyarban?!

– Én akkor, Lajos, ha írok bele egy cikket! – feleltem. – De meg tudod-e mondani, milyen dátummal jegyzőkönyvezzük a szakmunkásvizsgát meg a bizonyítványokat?

– Hogy-hogy, mit akarsz ezzel? – hüledezett a derék ember, beválni látván a főnöki instrukciókat, hogy ezzel a provokátorral vigyázni kell, tőle minden kitelik. Tán még az okirat hamisítás is!

Sok tészta elfogyott azóta az edzőtáborokban, de akkora sikert, mint a mexikói, mégsem tudott a magyar válogatott elérni. 1986-ban labdarugóink színe-java úgy kapott ki a szovjetektől 0:6-ra, mintha a Hatkilóban nevelődtek volna.

Megint bomlasztok, akár 24 éve? Hiszen magam számoltam be róla, hogy „a mi fiaink” 1986-ban Szegeden győztek! Nálunk még a válogatott is győzhetett volna! Velem szemben, Sziráknéval szemben, a tisztességesen tanuló, dolgozó honfitársaikkal szemben.

Levizsgáztak! De tulajdonképpen kik is?!


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr688265682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

15138 2010.06.14. 19:39:12

Én nem tudom, hova tűnt a kommentem... Szóval, két hírem volt. Az első, hogy 86-ban egy szovjet koleszban élveztem a meccset. Meg az utána lezajlott ünneplést. És gúnykacajokat. (ui a magyar csapat előtte nagyon verte a mellét, az oroszok meg szerényen hallgattak) Kettő, cinikusnak tartanál-é, ha azt mondanám, hogy az "él"sportolók alányalása nem rendszerfüggő?

60145 2010.06.14. 19:51:37

1. Nefelejcs: állítólag 3. volt a magyar válogatott a világranglistán. Verhették. Az önkielégítésben azóta is jók vagyunk. S valóban, a jelenség nem rendszerfüggő, ezért írtam meg ezt az adalékot!

44711 2010.06.14. 19:55:15

Kedves Atlasz ! Nem tudom, ilyen biztosan volt, de azért az, hogy mindenki legalább egy szakmát tanulhatott, nem lehetett rossz.ma hány huszonéves áll minden nélkül a semmi előtt ? Üdv:CL...........................

15138 2010.06.14. 19:57:16

Hát mert hóttciki szakmát tanulni. Mindenkinek kell legalább egy diploma, hogy aztán azzal már ne találjon munkát, ne értsen semmihez, és a kétkezi munka büdös legyen. Úgy vélem, hogy joggal mondhatom - pár diploma után el akartam menni szakmunkástanulónak. Aztán megtudtam, hogy négy év...le vagyok törve.

13709 2010.06.14. 19:57:21

szia Atlasz :) volt "szerencsém" egy cégnél dolgozni egy kivételezett kézilabdással...anno Szfváron...kb ismerem a lehetetlen szituáciakat..ebből adódóan... Technikusként az ifju titánt szinte mindig az asztalra borulva találtuk, hótfáradt volt - szegény - amikor egyáltalán jelen volt, akkor is aludt. Főnök dühöngött, veszekedett vele...mindhiába...egyéb fontosabb érdekek közbeszóltak... Jó hogy látlak :)

15138 2010.06.14. 19:58:30

Atlasz, én nem is tudtam, hogy ilyen jók voltunk. Ismertetem a tényeket a gyerekekkel. :)

60145 2010.06.14. 20:00:18

Kedves Cuba! Valóban, majdnem mindenki tanulhatott. Úgy-ahogy meg is élhetett belőle.

15138 2010.06.14. 20:03:18

Nem tudom - bocs, tudom, 1986...szóval, nem értem. Egriként együtt lógtam a helyi pólóscsapattal. Hírük volt, a nagyoknak is, a fiataloknak is. Megkapták a tejpénzt, de semmi kivételezést nem láttam. Egy gimibe jártunk, erős gimibe, fogták őket. Akik meg szakmunkásba jártak, meg is tanulták a szakmát, megvannak az iwiwen, láttam, abból élnek. SZó sincs róla, hogy ne hinném el, amit mondotok, Atlasz, Valika - csak én nem láttam ilyet. Lehet, hogy embere (igazgatója) válogatta?

60145 2010.06.14. 20:18:04

4. Nefelejcs: Ma nem minden szakmából lehet megélni. S az egykori szakképzés sem sokat ér. Megváltozott a világ, az anyagi javak, eszközök, eljárások.

60145 2010.06.14. 20:20:49

5. Szia Valéria! A látszat-megoldások, az álság dolga volt ez is, szerinem. A két fiúnak nem volt szüksége az elkényeztetésre. Gyurika nagyszerű focista lett, Kispista is abból él, de ettől még nem voltak hülyék!

60145 2010.06.14. 20:22:29

8. Nefelejcs: tudod a foci meg a sport az kettő! Ma is! Írtam egy többszörös kenu-világbajnokról, az ő érdekében a suliban nem szólt senki!

11815 2010.06.14. 20:38:05

Talán más sportágakban nem így működött, de a fociban hallottam róla. Sűrűn megesett.

60145 2010.06.14. 20:53:29

12. Texaco Benzin (Babett) - és vajon ez a működés kinek használt és használ? A foci érdekel a legkevésbé ...

78126 2010.06.15. 01:20:09

De, jó, hogy itt vagy! :)) Ez a szerencsétlen szemlélet úgy tűnik, vastagabb rétegben von be manapság, mint régen! A munkának 0 értéke van, a könnyű(?) pénzszerzésnek, a hírnévnek pedig hatalmas lett az ázsiója. A tehetségeket is kihasználják, nem dicsőség vár rájuk, árucikké váltak. Én nagyon fel vagyok háborodva a média felkapott "tehetségkutató" sorozatain, mert a csillogó világgal azt hazudják, hogy ez elérhető, és egyedüli értékként teszik a fiatalok elé. Amikor jelentkeztem a munkaügyi központban, hogy indítanak-e virágkötészetet oktató tanfolyamot, a hölgy felsajdult :"micsoda zuhanás!!" - merthogy diploma után "ilyen" szakmát tanulni...most erre feleljem azt, hogy ez volt az álmom?

60145 2010.06.15. 06:19:44

14. Anemone: Hogyne lennék itt, ha Veled, Valériával, Nefelejccsel és Babettel találkozhatok! Kommented tartalmában is találkoztunk mindnyájan!

78126 2010.06.15. 09:51:32

Látod, előbb-utóbb minden és mindenki a helyére kerül. (...?) Előfordulhat ez a magyar futballal is?

20372 2010.06.15. 10:44:48

Szia, Atlasz! Talán nem tartozik egészen a támához, de a 86-os kudarc magyarázataként ezt még nem hallottam, Szepesi György nyilatkozta június 13-án: "1986. - Gyenge kezű elnök voltam. Hagytam, hogy Mezey leszállítsa Nyilasit a repülőtérre induló autóbuszról, és nem rendeltem haza a válogatottat az ausztriai Lienzből, a magaslati edzőtáborozásról, noha Östreicher már az első este telefonált nekem: innen haza kell menni. Attól tartottam, ha beavatkozom, Mezey lemond. A magyar-brazil 3-0-t követő hangulatban ezt nem mertem megkockáztatni. Nem mentegetőzöm, de képzelje el, mi zúdult volna rám, ha új kapitánnyal kapunk hatot a szovjet csapattól..." Akit érdekel a teljes cikk itt: http://nol.hu/sport/szepesi_gyorgy__a_magyar_jatekosok_szobrot_erdemeltek

12635 2010.06.15. 10:54:13

Pontosan értem! Kicsit eltérek az oktatásról, de hasonló. Aki egy bizonyos kort megért már, az tudja mit jelent pl. a sportállás. Csak a fizetésnapon kell bemenni a munkahelyre és felvenni a boríték tartalmát. És az élsport keze messze is elér, nem csak fociban. Az asztalitenisz a 70-es 80-as években eléggé sikersportág volt. Elmehettünk volna Párizsba edzőpartnernek (a férjem) az akkor világhíres francia asztaliteniszező mellé, mindkettőnknek valamilyen címen fizetés, lakhatás, az akkor 6 hónapos gyerek perfekt francia lett volna, mi is megtanuljuk a nyelvet. A szerződés 3 éves lett volna. ANYÓSOM NEM ENGEDTE,mert pici fia mesze lenne. Akkor valahogy népszerű volt a férjem és eredményes, felajánlották még ugyanezt Cegléden, csak 60Km, azt sem vállalta anyuci miatt... na nem ez a lényeg, hanem a sportállás

60145 2010.06.15. 11:33:47

16. Anemone : Számomra nem a magyar foci a legfontosabb, bár valóban fontos. Szerintem oda került, ahová megérdemelte. Jó volna, ha követné a kiváltó ok is: a csalás, hazugság, dzsentri gőg. A többiben, itt a blogvilágban, legyen igazad!

60145 2010.06.15. 11:36:20

17. Minorkavidor, köszöntelek - és köszönöm a kiegészítést! Remélem, mások is megnézik, elolvassák!

120353 2010.06.15. 11:38:29

A témához javaslom még kiegészítésként Moldvova György: Ferencvárosi Koktélparty címü könyvét. Annak is a "Baross utcai Bányász FC"-re vonatkozó fejezetét... Más: még 86-hoz: mi zrikálták akkor a VB után a csapatot, a vezetöket, meg a szakácsot, hogy a meccs elött tésztát etetett a játékosokkal. Mára itt a teljes rehabilitáció: nagy csapatok a nagy meccsek elött is tésztás ételeket etetnek a csapattal! (Persze ma a magyar csapat vájdling méretekben tömhetné magába a spagettit. akkor is kapnánk egy hatost a hollandoktól...)

60145 2010.06.15. 11:49:14

18. Gordius : Neked is köszönöm a különleges kiegészítést! Az élsport, gondolom, nem lehetett az, ami. Papíron szocialista amatőrizmus, a valóságban pedig valami kevercs. Anyóssal súlyosbítva: el sem tudom képzelni, hiszen a Biblia így szól: "Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." 1Móz 2:24

60145 2010.06.15. 12:32:34

21. adamant : Köszönöm a kiegészítést! Moldova biztosan szakszerűbben és kegyetlenebbül ír a témáról. Ezért szeretik. A tésztára magam is utaltam. De ha nem tészta, akkor kerül más tészta, azaz magyarázkodás... Szerintem nem a meccs elvesztése a botrány!

15138 2010.06.15. 15:05:11

9-re Atlasz, ha megváltozott a világ, logikusnak tűnik, hogy meg kéne változtatni a szakképzést. Nem ez történik???

20372 2010.06.15. 16:10:15

20-ra Szívesen. A sportállásról jut eszembe néhány érdekesség. A közvéleményben úgy rögzült és a poszt és a hozzászólások többsége is úgy tárgyalja, hogy ez szocialista-keleti blokkbeli unukum volt, a "fejlett , kapitalista" Nyugaton nem létezett, illetve, pontosabb legyek nem létezik. Ez téves, ugyanis a 2008-as pekingi olimpia lövészeti versenyein a riportelek több ízben is említették, valamint az életrajzokban megemlítették, hogy 89 előtt nyugatinak nevezett országok sportlővőinek többsége országa rendvédelmi szerveinél állásban. Rendszerint tiszti, tiszthelyettesi rangban. Amíg sportolnak, spotállásban vannak, utána meg folytatják eredeti pályájukat. A legismertebb ilyen személyiség, legalábbis szerintem, nem sportlövő, hanem az olaszok sielő fenoménja a 3-szoros olimpiai bajnok Alberto Tomba volt. Ő ha jól tudom carabineri volt eredetileg.

60145 2010.06.15. 16:27:39

24. Nefelejcs : A szándék a 10 éves alapképzéssel jó is volna, de amennyire én láttam: nincs pénz. Tanműhelyek kellenek, és jó, jól megfizetett szakemberek az oktatáshoz. Az előbbieket inkább eltüntették, vállalkozók vették át a képzést, ők tudják, milyen munkásokra van szükségük jeligével, csakhogy ez legtöbbször a tegnapi technikát-technológiát jelenti. Kiváló és nem kiváló mérnöktanárok és szakoktatók mentek el az iskolánkból ipari vállalkozónak vagy cukrásznak (!), mert lelkesedésből nem lehet megélni. Őket kellett volna az iskolában tartani, nem a 30 éve ugyanazt magoltatókat...

60145 2010.06.15. 17:24:54

25. Minorkavidor : az érdekes példa számomra elfogadható gyakorlatnak tűnik. Lövészetben. De ez infantilis béketábori szemlélet: puskája csak katonabácsiknak lehet. Amúgy meg az a véleményem, hogy az emberek a sportot a tiszta, szabályozott küzdelem terepének tekintik. A csalással nem tudunk azonosulni, legfeljebb megbocsájtjuk. Ugyanez az anyagiakról: ha valami pénzbe kerül, akkor annak az árát nem kell tagadni, azt, amit ér, ki kell fizetni érte.

15138 2010.06.15. 19:46:54

Ha már belementünk: itt és most Svájcban ha egy gyerek sportolni akar, akkor a szülőnek mélyen a zsebébe kell nyúlni. Ha csak egyszer egy héten megy edzésre, az is simán havi 80-120 frank, sporttól függően. És ez csak heti max. másfél óra. Ez nulla. Szerintem. Még emlékszem, mennyit edzettek otthon a pólósok, focisták: naponta és órákat. Vagy az úszóink...hajnalban, aztán suli után is. Senkit nem ismerek, aki itt naponta edzene... Értem, amit a szakképzésről mondasz. Hát...megértem azokat a tanárokat is, akik vállalkozóként jobban megélnek. Amig a tanárokat nem fizetik meg jobban...és megint ott vagyunk, a pénznél, vagy legalábbis az erkölcsi megbecsülésnél, mert az is hibádzik. Sose tudni, merre megy el egy poszt. :)

60145 2010.06.15. 21:15:13

Cuba nagyon jól vezeti a vitákat. Nálad is elmegy némelyik kétszáz kommentig. Nálam sose. Én itt nem is provokáltam vitát. Erkölcsről és iskoláról írtam, s bár pont ebben a tételben nem hasonlítok Dávid Ibolyához, a foci mégsem az én terepem. Talán ezért került Vezérbe ;-) Közepes bejegyzés, az én mértékemmel. Kb. 200 olvasó, a többség még a frissülőben érkezett. Itthon is pénzbe kerül a testmozgás, ami ingyenes, az nem trendi! A 26. hosszabb volt, kitöröltem az iskoláról szóló témát, önálló bejegyzést érne.

15138 2010.06.16. 09:41:58

Mondanék valamit, priviben. Meg hogy én legyek a harmincadik. :)

60145 2010.06.16. 10:06:58

30. Nefelejcs : Ami engem illet, ha parttalan a kommentelés és a gazdája nem jól vezeti, 40-50 után már nem tudom követni. Örülök hogy 30. vagy - és nem A negyvenegyedik!
süti beállítások módosítása