Nagy Imre emlékezete az erkölcs királyvizeként szolgál
A tisztesség nem terjed genetikus úton, sem kézrátétellel, kézfogással. Az ember mégis szeretné a megtestesítőjét megérinteni, hozzá hasonlóvá válni, vele azonosulni.
Nem volt államférfi, sem kiemelkedő intrikus. Nem akarta a főhatalmat, nem akart másodszor is miniszterelnök lenni. Esendő, szelíd ember volt, botlásokkal, tévedésekkel. Ismert bennünket, magyarokat, közülünk való volt: Imre bácsi, ezért volt szerethető.
Nagy Imrét, a mindhalálig kommunistát 1958. június 16-án végezték ki.
Pere ismerhető, elindítását, megszakítását, az ítéletet nagyhatalmi politika vezényelte. Nagy Imre emlékezete még hosszú ideig az erkölcs királyvizeként szolgál Magyarországon. Megmutatja, hogy van választásunk, bárhonnan érkeztünk volna is.
A szabadság pillangója - Melocco Miklós szobra Szegeden
Amikor a 60. születésnapommal megnyílt lehetőséget kihasználva kértem nyugdíjazásomat, különféle életmódváltó intézkedéseket is tettem. Könyveim egy részét elajándékoztam, másokat eladtam, folyóirataim több évtizede sorakozó bekötött példányaitól adományozással váltam meg. Kijelentkeztem a különféle szervezetekből, egyesületekből, kivéve egyetlen egyet. Azt, amelyik az ő nevét vette fel, amely kapcsolatot jelent hozzá, Nagy Imréhez és elvtársaihoz.
Egy alkalommal, a Nagy Imre Társaság közgyűlésének a szünetében a véletlen a tábornok mellé sodort. Nem tudtam megállni, hogy ne kérjek aláírást a kitűzőmre. Király Béla tréfásan tett eleget kérésemnek.
– Hogyne – mondta, derűs iróniával, magas korára célozva –, ez az utolsó alkalom az autogramgyűjtésre, ki lehet használni!
– Király Bélának nem kell meghalnia ahhoz, hogy legendává váljon! – válaszoltam. Elmondtam neki, hogyan sutyorogtuk 1956-57 telén a kisújszállási református templom előtt, gyerekek egymás közt, a felnőttek reményeit, Malétert, Kéthly Annát és azt: Király Béla még harcol, a Bakonyban! Így tudtuk, apáink, nagyszüleink így remélték.
Nagy Imrének azonban meg kellett halnia. Ő volt az ötvenhatos forradalom, a forradalmi Magyarország mindenki által elismert, egyetlen törvényes képviselője. Ha aláírja a Kádár-kormányt elismerő nyilatkozatot, életben marad. Pártnyugdíjasként töltheti el a számára engedélyezett időt. A győztesnek megérte volna a Magyarország ellen vívott háborút meg nem történtté tenni, a gyalázatos szószegést, az erőszakos hatalom-átruházást legalizálni. Nagy Imre ismerte a „céget”, a játékszabályokat. Moszkovita volt, kétsége sem lehetett, mire számíthat, ha nemet mond. Megtette. A nemzetet választotta.
Nagy Imre az 1997-ben felállított emlékművön
Ezen a napon, olyan emberként, aki tízmilliomodnyinál kevesebb joggal kérheti Nagy Imre, Király Béla, Donáth Ferenc, Kopácsi Sándor kézfogását, megköszönöm nekik, hogy felemelt fejjel vállalható örökséget hagytak ránk! Nem könnyű ezzel élni, de korántsem követel akkora helytállást, mint az övéké volt. A hősök emlékezete nem kíván lehetetlent, csupán jelzi számunkra, hogy lehet választani!
Az Orsó utcai Nagy Imre Emlékház parkjában
