Atlasz voltam

Atlasz.

Metafora

2010. július 04. - Atlasz.

A nyilas belehugyozott a közös homokozóba!

A metafora: összevont hasonlat. Célszerű tehát a hasonlatból levezetni.

Nyihaha azt állítja, hogy „Wolfgang olyan, mint egy nyilas.” Ezt követően már csak a névátvitellel él: „Wolfgangot kitiltották a játszótérről. A nyilas bosszúból belepisált a homokozóba.” E közlemény megértéséhez az is szükséges, hogy a célközönség számára a nyilas szó jelentése megközelítőleg megegyezzen a Nyihaha által neki tulajdonítottal. Egyszerűsítve: Nyihaha elvárja, hogy a nyilasról mindenki azt feltételezze, hogy az mindenféle galádságra, még a közös homokozóba való belehugyozásra is képes.

Történelmi összefüggésbe helyezve a dolgot, könnyen beláthatjuk, hogy ez a fajta névátvitel a második világháború előtt nem jöhetett volna létre. Igaz ugyan, hogy a nagy világgazdasági válságot követően már megjelentek a különböző nyilaskeresztes meg egyéb antiszemita populista pártok és mozgalmak, de a nyilas szó a nemzeti gyalázat legsötétebb címkéjévé csak 1944. október 16-ától vált. A felszabadulást követően a közbeszéd a hazai rasszista tömeggyilkos megnevezésére használja ezt a bélyeget, amellyel részben elhárítja a korábbi magyar államhatalomnak a népirtásban és a háborús részvételben viselt felelősségét is.

A fasizmus nem volt rasszista. A fasiszta címke Magyarországon 1945 után a reakciós felső foka jelentésében vált használatossá. Természetesen beleértették a nácizmust is, hogy ezzel is diszkreditálják az 1944-ben megbukott rendszer egészét, sőt: a huszadik században szervesen kialakult egész, alig-polgári magyar társadalmi berendezkedést. A nemzeti szocialista rövidítése, a náci néha még önállóan is előfordulhatott a közbeszédben, de mivel a teljes szóösszetétel a másik, szovjet típusú szocializmussal ébreszthetett asszociációkat, kerülendővé vált. Így vette át a helyét a fasiszta jelző és metafora.

A volt szocialista országokban mindmáig fasiszta jelzővel minősítenek mindent, ami rossz, gonosz, ellenséges. A délszláv háborúban ismét ellenségképző, s ezzel nemzeti közösséget összecsirizelő bélyeggé vált. A szovjet utódállamokban szintén így fejezik ki a rossz, az igazságtalan, a káros szavak legfelső fokát. Ez az értékrend a második világháborús helytállás közös múltját felvállaló nemzeti identitás fontos eleme.

Hadd idézzem egyik kommentemet és a rá kapott reakciót:

Atlasz: Minden társadalomban lehetnek önhibájukon kívül hátrányos helyzetűek, ezért ideális megoldás, ha ezeket pozitív diszkrimináció segíti. Ez a nagy egésznek, a társadalomnak is érdeke.

Határőr: Ez viszont fasizmus. Bármilyen diszkrimináció, az egyik oldalon pozitív, a másik oldalon negatív. Mindkét oldalon emberek vannak. És NINCS kis diszkrimináció, NINCS még tűrhető diszkrimináció. És nincs ilyen vagy olyan alapú diszkrimináció. A faji alapú diszkrimináció, az osztály alapú diszkrimináció, nemi alapú diszkrimináció stb. mind-mind elitélendő.

A formális logikával operáló, s ezzel az objektivitás és a pártatlanság látszat keltő érvelési technika hamis: az átlagember nem kerül hátrányba azzal, ha az ő (elcsalt vagy el nem csalt) adójából akadály mentesítik a középületeket, vagy segítik, hogy minél többen szerezhessenek az iskolában piacképes tudást – de nem akarok a témától eltérni.

Arra célzok, hogy vannak emberek, vitakultúrájukat tekintve kissé Éretlenek, akik ha nincsenek jó válaszaik, automatikusan előkapják azt jelzőt, amellyel magát a kérdésfelvetést is megbélyegzik: fasiszta! komcsi! nyilas! ávós! reakciós! fajgyűlölő!

Az érvek és indoklás híján történő megbélyegzés nem a tudatlanság terméke, hanem – nézetem szerint – egyéni lelki problémákból adódik, bizonyos személyiségjegyekből fakad. Sokfélék vagyunk, sokféle véleménnyel, még az egy politikai szimpátiával rendelkezők között is. Van, aki észt osztani jár ide, van, aki – korántsem gyógyító szándékkal – betegnek, más kurvának, megint más fasisztának minősíti azt, akivel szóba áll, vagyis azt, aki szóba áll ővele. Ki-ki magát mutatja be, magát akarja elfogadtatni ebben a klubban, midőn önmegvalósít, sikert hajszol, kompenzál. Épp ezért, vagyis az olvasók megnyerésére magyarul is beillesztem az előbbi filmrészletet, abban a reményben, hogy az anglománok úgy a franciát mint a magyart is megbocsájtják nekem. Mert ha nem, akkor le komcsifasisztázom őket! Előre is!


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr878265068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

78126 2010.07.04. 17:03:08

Jó! Jogos és (nem kék)pontos! A film sokáig kedvencem volt. :))

34417 2010.07.04. 17:05:51

én úgy látom, hogy magát a fasizmust, annak eredetét, céljait senki nem ismeri azok közül, akik csipőből elúhúzzák ezt a kártyát. ebben az értelemben én tudatlanságnak tartom használatát. azon kívül, úgy látom 2: leegyszerüsítő fogalomhasználat, nem kell ideológiát mögéje rendelni, ezt mondom, és kész! még csak vitatkozni sem lehet az ilyen deklarációkkal.

60145 2010.07.04. 17:14:15

1. Anemone: Köszönöm! A filmet szerintem kicsit elhomályosította a Házibuli meg Sophie Marceau. Olyan jól esik időnként az embernek önmagán röhögni! Semmi bajom a kékkel, a vörösökkel sem!

60145 2010.07.04. 17:28:33

2. Harunalrasid: A tudatlanság gyakran durvasággal kompenzál, azt hívén, hogy eredeti. Az indulatokkal szemben pedig nagyon nehéz érvelni. Aki deklarál, az nem vitázik. Jó volna, ha a progresszív tábor frusztrációja másként fejeződne ki, mint 2006 után az akkori frusztráltaké. Nem a hugyos tér, a tévéostrom, a hídi csata a mérce, azt nem kunszt elkerülni.

14479 2010.07.04. 18:10:13

Szegény Wolfgang... A végsőkig "toleráns" a bloggerekkel, csak hogy közölhesse kirekesztő-antiszemita írásait. A piszkos munkát kérve-kéretlenül elvégzik virtuális verőlegényei. Önmagad hová helyeznéd?

60145 2010.07.04. 18:52:41

5. Toszmegosztis : köszönöm a figyelmedet!

60145 2010.07.04. 19:08:00

6. Pare : Ha Wolfgangot konkrét bloggerként veszem szemügyre, akkor politikai-közeleti írásait a fent, a Határőrtől idézett, de W. által zsonglőrként gyakorolt módszer miatt nem olvasom. A távolságtartást részemről kiváltotta az általa fitogtatottt tolerancia, a személyválogatást elutasító isteni póz is. Van ilyen dölyf, sőt: ilyenebb a másik térfélen, az én oldalamon is, amely sokkal jobban bosszant! Ha valaki kirekesztő, antiszemita dolgokat ír, akkor ezt meg kell neki mondani, ha hatástalan és reménytelen, akkor is, de nem a jónapot helyett!

13709 2010.07.04. 20:33:04

kedves Atlasz, nekem rendkívül jó írásodból elsősorban a "diszkrimináció"-t értelmező kommentelő személye mutatott fel egy jellemző hozzáállásról bizonyítványt. Magát a kifejezést eleve negatív érzelem kíséri..én legalábbis nem egyszer tapasztalom ezt...Azaz diszkrimináció az csakis negatív lehet...Ha azt mondjuk hogy pozitív diszkrimináció, az minimum gyanús...sok embernek. Wolfgang esetében az objektív, toleráns, fensőbbrendűséget (bár szerinte egyenrangúságot) kifejező hozzáállás nálam több ízben váltott ki ellenérzést, de ha nem ütnék a vasat nála, nem is lenne akkora botrány..szerintem...bár lehet, hogy nem gondolom ezt jól. Nyihaha és Wolfgang...azért elgondolkodtató nekem legalábbis, hogy miért mindig erre a két személyre csúcsosodik ki a vita, sőt háború? Kihívásokat látok, erre megjelenő és csatasorba állított személyeket...mintha erre várnának nem csak az egyik oldalon...mintha provi lenne, néha legalábbis...a szereplésért, magáért? Nem tudom...Vagy egyéb érdek húzódhat meg? Nem tudom.. Hát, még fogok gondolkodni írásodon, mert a fasizmusra már nem reagálok...túl hosszú így is ...bocsáss meg ezért...:) A filmet én is kedveltem, többször láttam... üdv....

16338 2010.07.04. 20:41:39

Pontosan ezek miatt már ezerszer meggolnolom, miről is írjak, írjak-e egyáltalán, és elég magas azoknak a bloggereknek a száma, akit el sem olvasok, holott lehet, okosakat is mond, vagy elgondolkodtatót. Sivárosodik így minden.

60145 2010.07.04. 21:18:15

9. Valéria : Persze, így igaz, provokációról is szó van! A blickffangos címmel, a főoldali szöveggel vagy más egyébbel ezt tesszük. Emilke figyelmeztetett egyszer, mert semmitmondó címet adtam. No de mi van akkor, ha az egész közlendő csupán provokáció? Mi van, ha ezek kölcsönösen felül ütik egymást? Talán az, ami jelenleg: egyfelől megbélyegzés, kitiltás, ausradieren, hiszen a másik kezdte, azzal, hogy visszaütött, netán: nagyobbat szólt, másfelől pedig a kölcsönös talpsimogató. Igaz, magam sem vagyok ellensége a szellemes élcelődés társasági továbbvitelének! Mások ötletei még belőlem is kihoznak valamit. A tutit nem tudom megmondani.

60145 2010.07.04. 21:31:20

10. Jus: igen, kezdetben másképp és más témákról írtál. Nekem a mostaniak - úgy általában - jobban tetszenek, azzal együtt, hogy ezekre a bejegyzésekre sem csak bólintottam. Azt különösen szomorúnak tartom, ha olyan blogger megy le demagógba, aki képes színvonalasan érvelni, vitázni, orientálni, akit olvasni volna érdemes. Az ilyet magam is gyakran elkerülöm.

13709 2010.07.04. 22:13:26

11-re igen ezt tesszük..azonban mégsem mindegy mire provokáljuk a bloggertársakat...kacajra, elégedettségre, vagy ellenkezőleg...Persze ez személyiségfüggő..ki minek örül, mi miatt lesz dühös..éppen ezért mégis a hangnem az, amiben abszolut határt kell szabni...Igaz, hogy nem egyszer tapasztalom, hogy az sem véd. Mert van olyan vélemény is, amely szerint hiába a kultúrált hang - némelyek - ha emögött is célzatosságot éreznek...avagy őszintétlenséget..igaz szépen is lehet hazudni, nemcsak csúnyán :( Ki tudja megmondani a tutit Atlasz???? Hol van ehhez bárkinek bátorsága???

15349 2010.07.04. 22:20:34

Ha Nyihaha jehu, akkor a rá vonatkozó állítások minimum torzak, de inkább hazugnak minősítendők. Az egész írás pedig tudálékoskodó ostobaság.

60145 2010.07.05. 00:02:11

13. Kedves Valéria, lám, itt kettőnk között a 14-esnek van bátorsága hozzá. Az utolsó bekezdésben magam is arra jutottam, hogy a szóvá tett tünet, a megbélyegző szándékú minősítgetés személyiségfüggő. Akár politikai, akár erkölcsi jellegű. De a magam részéről kész vagyok tudomásul venni másféle véleményt, már a 2. Harunalrasid kommenttől kezdődően.

60145 2010.07.05. 00:04:24

14. jehu: "Te mondád!" - És ha te mondod...

13250 2010.07.06. 05:32:06

Nehéz így már hozzászólni, mióta az egyik itt is érintett blogger már ki lett tiltva, de azért mégis jó lenne egyszer végigbeszélni ezeket a dolgokat, mert érzésem szerint sok minden összecsúszik. Tekintve hogy Tosz egyszavas nyugtája mögött sok-sok vitában megismert, összetett érvrendszert tudok, de az messzire vezetne, így csak azokat tenném szóvá, amiben többetekkel van vitám (Azaz magyarul: ma lusta vagyok a másikra ;o)! A vita helyetti bélyegzésben nincs vita (bélyegzés van), ezzel egyetértek és azzal is, hogy ez csak a törzsi kürtök megfújására szolgál. Ez azonban nem kell, sőt kimondottan nem szabad, hogy a törzsi kürtök vagy akár a hangszeres zene elutasításához vezessen. A rasszista, fasiszta vagy náci beszéd ilyenként való megnevezése nem azonos a bunyóra hívó "na mit akarsz te kis ... ...?" vagy a "cizellált" "szerény véleményem szerint az ilyen ... ..., amit beszélsz, gyökerestül kiirtandó, az összess ... ... szószólójával együtt.". Náci beszédet jól nevelten radikálisnak nevezni a leg... ....!, Komolyan, naná! Hogy ugyanez érvényes komcsiban, nyilvánvaló. A másik, már-már apróságnak számító ügy a konkrét .... Mivel a legtöbb blogger (pontosabban, ethnográfus távozása óta kvázi kivétel nélkül mindenki) tudományos elemzések helyett változó elmélyültségű publicisztikát, pamfletet, krokit, bulvárt, naplót, politikai pornográfiát közöl, ebben a körben a köznyelv által fasisztaként jelzett, fenyegetésre épülő, többnyire rasszista alapú ... ... e szóval illetése nem pongyolaság. Más a helyzet persze az ismeretterjesztő vagy politikai elemző írásoknál, ott a fasiszta, náci, nyilas vagy hungarista csereberélése már kifogásolható. Megjegyzem, a zavart sokszor maguk az érintettek "okozzák", mert ahogy beleolvastam nemrég egy 30-as évekbeli, talán épp a hungarista válfajt képező írásba, ők maguk is lazán keverték az önmeghatározásukban a fasizmusra és a nácizmusra vonatkozó hivatkozásokat (skrupulusok nélkül hivatkozva az antiszemita német "testvérek" mozgalmára, mint fasizmusra). Hozzá kell tenni, hogy hasonló leegyszerűsítő összecsúszás nem csupán a kommunista rezsimet megélt társadalmak nyelvhasználatában történt meg, hanem a nyugatiakéban is. Egy vitában tehát nem érv, hogy valami nem lehet fasiszta, mert náci, stb. A köznyelv nem disztingvál ezek között. Megintcsak, ugyanez a disztingválás, hacsak nem épp a különbségekre vonatkozik, szintén gyenge érv a kommunizmus különböző aspektusai esetében. Hogy kommunizmus nem volt, a megcélzott társadalmi rend tekintetében, nyilvánvaló, de kommunizmus, mint a kommunista pártok uralma létezett, azt nehéz vitatni. Más kérdés azonban, hogy lehet-e kommunistának bélyegezni szocdemet, szocialistát, végül egészen más kérdés, lehet-e kommunistának nevezni a poszt-kommunista utódpártokat és ha igen, melyiket igen, melyiket nem?

60145 2010.07.06. 07:54:47

17. bo-56 : A kitiltásról lehet véleményünk, a szerkiről is, de az utóbbi nem partner, sajnos. Ezért nem foglalkoztam a kitiltással. Nem követeltem ilyesmit korábban sem, még ha undorított is némely bejegyzés. Az "undorító", "gyomorforgató" sem tartozik a napi szókincsembe. A második bekezdésedről: valóban lehetne pontosítani. Nem tudom a módját. A harmadikhoz: tény, hogy vannak műfaji különbségek, a leegyszerűsítés valóban szükségszerű. Nem iktathat közbe mindenki mindig Ethnográfus- vagy Tarski-féle elemzéseket. Nem tettem világossá, hogy nem az a fő problémám, ha a náci/fasiszta, szoci/komcsi kifejezéseket szinonímaként használjuk az itteni vitákban, habár nem értek vele egyet. Amennyire én tudom, nyugaton is működött a Kommintern, a szovjet befolyás, ez a fő oka az egyik egybemosásnak. A másik már a mai belpolitikai manipuláció része. Szerintem, aki teheti, disztingváljon. Ebben a kocsmában az igényes közönség verekszik, s próbálja elnyerni a Nobel díjat. Egy általam kedvelt blogger németeket említett nácik helyett a holokauszt kapcsán. Szóvá tettem, elutasította. Igaza volt? Maga sem gondolhatta... Ez is jó példa arra, hogy nem elsősorban az ismeretek hiánya okozza a hamis címkézéseket. Hogy mi a fő probléma? Talán az isteni pózok, a tévedhetetlenség, a saját magunknak kiosztott Nobel díjak. Ha egy találó ellenérvet súlyos egzisztenciális sérelemnek vélünk, s azonnal megtoroljuk. Pedig minél lejjebb megyünk, annál több méltatlanságot kaphatunk vissza.

15138 2010.07.06. 19:43:30

hozzáfűzve, hogy senki nem szeret kioktatva (értsd kijavítva) sem lenni ...

60145 2010.07.06. 20:51:58

19. Nefelejcs: Sok múlik a stíluson, s mint Buffontól idézni szoktuk: a stílus maga az ember. Veled együtt én is gond nélkül elfogadok új ismereteket, új dolgokat, néha még cáfolatot is, ha partnertől érkezik. Aki elfogad és akit el tudok fogadni. Aki maga sem tévedhetetlen.