...Kossuth apánk ízlése szerint.
Sok szó esik ezeken a lapokon illemről, viselkedésről, szabályokról. Vannak, akik fütyülnek mindenféle korlátozásra, mások pedig, a szabadelvűség önjelölt prófétái, bonyolult, al- és fő paragrafusokba, valamint kivételeket tartalmazó pontokba kívánják rögzíteni, hogyan viselkedjünk. Azután: elő-cenzúra, minősítés, megbélyegzés, törlés, moderálás, kitiltás – mert felnégyelni mégsem lehet azt, aki véletlenül elszellentette magát. Bizony, nehéz a dolga a netcenzoroknak, nem csoda, ha az ambiciózusabbja átmegy kirurgusba: ha nem adják kezébe a kést, az ollót, akkor purgál. Az Irrigátor.
Nekem erről Kossuth apánk jutott eszembe, aki már az átkosban is kétségbevonhatatlanul szabadelvűnek számított. A szocialista iparosítás idén negyven éves városában 1971-től vezeti a Barátság Művelődési Központot. Igaz, az intézmény honlapján nem találtam meg a nevét. Fényképét még úgy sem. Nem tolakszik. Akkor sem a kivagyi gőg szabta meg a modorát, amikor a még barakképület falára szerkesztett házirendet:
„A Művelődési Házat azok látogathatják, akik betartják az emberi együttélés szabályait.”
Több pontja a házirendnek nem létezett. Balhé meg egyszer sem. Két évig tanúsíthatom, ameddig városi közművelődési felügyelőként kvázi felügyeletet gyakoroltam az intézmény felett. Restelltem persze a dolgot, és igyekeztem nem keresztbe tenni. A szocialista város az óta megváltozott. Van két szép új temploma: Finta és Makovecz, és felépült az új művelődési központ.
Nem ismerem a házirendjét, az írottat, amelyet, ha a hívatal parancsolja, meg kell alkotni. Olyan ez, mint a NolBlogon a MOSZAT. Abban egészen biztos vagyok, hogy az egykor érvényes házirend szóbeli hagyományként ma is felülírja a paragrafusokat
S hogy kerül ide Kossuth apánk?
Nos, ez volt annak idején Takács Péter igazgató úr titulusa.
