Nacionalizmus helyett a korlátolt rosszindulat is megteszi...
Ma már semmiség, ami a hetvenes évek elején tőlünk tellett. Szegedi főiskolásként azt a zászlót is kitűzettük, a főépületre, amelyik március 15-én nem került a vörös mellé, szép hangú lányaink a múzeum lépcsőjen verset mondtak, és ott is koszorúztunk, ahol nem volt engedélyezve. Nyitottunk KISZ-klubot, amely ma TÁK (Tamási Áronról), addig nem volt tudományos diákköri közleményeket, diák-periodikát adtunk ki a hivatalos Szegedi Egyetem mellett. Ez tudósított 1974. okt. 23-án (!) az aradi koszorúzásról.
Hajnalban indultunk Szegedről kerülővel a közeli városba, mert a határ csak Gyulánál volt nyitva. Mindnyájan tudtuk, hogy miért kell kerülnünk, hogy miért mondunk szívesebben Erdélyt, mint Romániát, de viselkedtünk. A román szervek is. Éppen annyit bolháztak az uzsonnás zacskóinkkal, hogy az aradi sírhely koszorúzását lekéssük. A hivatalos román-magyar ünnepségre, a Kultúrpalotába nem hívtak, nem is igyekeztünk. Az aradi libalegelő mellett a mienken kívül egy busz parkolt, Békéscsabáról. Akadt aki figyelmeztetett: nemcsak halott, de élő magyarok is laknak itt. Akiknek, mint mondták, a mi kis megemlékezésünk jelentette az igazit.
Virágainkat az épp visszahantolt sírdombra piros-fehér-zöldet formázva helyeztük el. Ricsei Edit rövid beszédet mondott, más Ady Október 6.-áját szavalta. A Himnuszhoz és a Szózathoz nekünk nem hiányzott a távozó katonazenekar, a negyvennyolcas dalokat pedig aligha tudták volna eljátszani. Nem szerepelt a tudósításban, hogyan nyeltük a könnyeinket az emlékoszlopnak támasztott, azt majd’ felborító, hatalmas kék-sárga vörös elnöki koszorú láttán. Romániában voltunk. Ceausescu birodalmában. A magyar Golgotán.
Egy tanítóképzős lány Szatmárnémetiből utazott haza a gyásznapra. Tőle és egy középkorú férfitól hallottuk: a városban harminc év alatt eltűnt a magyarok 75 %-os többsége. A főtéren, a Szabadság-szobor helyén a hős román katona hatalmas emlékműve állott, hogy erőszakot tegyen a megmaradt lelkeken. A múzeum minden termében vörös alapon fehér betűs idézetek virítottak a Conducatortól. Kint a városban magyar falfirka: Ioji, azaz: Józsi… – No, hogy tetszik maguknak, itt Oláhországban? – szólítottak meg a kocsmapultnál. Kitérő válaszunk mellé a Symphoniámat elcseréltem egy doboz Marasestire, hadd füstölöghessenek magyarul az ottaniak.
A város legjobb éttermében a magyar állami küldöttség asztalszomszédságából Bessenyei Ferenc ült át két percre lányainkhoz, majd összeölelve bennünket súgta: - Idejönnék hozzátok, gyerekeim, de nem maradhatok! Hogy hamarabb szabaduljak, azt mondtam ezeknek: fellépésem van Pesten! - A 125. évfordulónak román-magyar hívatalosék is megadták a módját, a lelkét azonban nem.
Ma már Nagylakon át is lehet Aradra menni, csak az utat-vasutat eltorlaszoló halastavat kell kikerülje az utazó. Kék-sárga-piros kopoltyúsok úszhatnak benne, a magyar revizionizmus gátjaként. De nem kell mindenütt politikát, nacionalizmust gyanítani, a határ innenső oldalán a korlátolt rosszindulat is megteszi.
A 150. évforduló alkalmából a szegedi nyugdíjas pedagógusok klubja felkért aradi idegenvezetésre, az oda vezető úton szokásom szerinti előzetes előadással együtt. Hogyne vállaltam volna! Csupán azt kértem, hogy a helyettesítésemet beszéljék meg az igazgatómmal. – Ó, az biztosan menni fog, Magdikát ismerem, hiszen maguktól mentem nyugdíjba én is – válaszolt a klubvezető. Magdika ezúttal a honoráriumot nem irigyelhette. Talált valami mást. Jobbat ajánlott nálam: aradi kolléganőnket, Erikát. Emberi minőségét, és nem magyarságát illusztrálja, hogy Erikát mind a mai napig elfelejtette erről értesíteni…
Ady: Október 6.
Őszi napnak mosolygása
Őszi rózsa hervadása
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre
Hol megváltott - hősi áron-
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom
Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára
Oda hullt az őszi rózsa
Hulló levél búcsúcsókja,
Bánat sír az Őszi ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom
Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szívünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet.
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom