Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Katonásan - A smíró

2010. október 27. - Atlasz.

De szomorú a nyár után, sárga levél zizeg a fán!

Börzsönyi kiránduláson 1966Bevonulás előtt egy-két nappal a Fogaskerekűvel szemben, a háztartási bolt melletti üzletben belevágtam magam a fodrász-székbe, s némi büszkeséggel rendeltem meg a frizurát: – Nem lehet több a hossza négy centinél! A fodrászlányok ismerhették a behívóparancs őket érintő szakaszát, így az elvárt részvéttel tekintettek rám, és kedvesen elbabráltak a fejemmel. Túl sokat nem kellett vágni a tollamból, mert az egy évvel korábbi börzsönyi kirándulás fotóin feltűnt, hogy hullámos hajam – hátulról addig nem láttam – Korda Györgyöt formáz, s rémületemben a muszájt megelőzve csaknem Félkopasszá[1] fazoníroztattam a fejrészemet. Már akkor is szerettem a problémák elébe menni.

Egy novemberi hajnalon indultam Máriaremetéről, hogy a várost átszelve időben a Csilibe érjek. Addig csak azt tudtam, hogy a munkásmozgalom történetében létezik ez a hely, pedig ágyrajáró is voltam korábban Erzsébeten vagy két hónapig. Jóval később a művelődési ház színház-termében Hofit is hallgattam, mostanában pedig mindkettőről az ő Bevonulása jut az eszembe.

Ismertem a taktikát: nem jelentkezni, ha szólítanak, mert a fölösen behívottakat a végén hazaküldik. Nekem azonban stratégiám volt: minél előbb túl lenni rajta. Hiszen ez a világ rendje. Ép vagyok, egészséges. Az összeíráson már túl voltunk, nem kellett átöltözni sorozási jelmezbe (elől semmi, hátul ugyanaz fordítva), mégsem tudom elhagyni a Gazsi esetét, akinek harapásoktól sebes fütykösét látva a sorozóbizottság – orvos, Hazafias Népfront, kieg.pk.ság – ugyancsak csóválta a fejét:

– Bevegyük? Ne vegyük? – Hisz ilyen szerszámot még nem láttak!

– Csák óvátosán – így a cigány – mer’ nágyon fuáj!

Nos, engem bevettek. A behívó parancsot ennek emlékére magamnál tartottam. Majdani lakásom egy fontos helyén szerettem volna kifüggeszteni, nem kimondottan a legtágasabb helyiségben. Gondoltam: felgyorsítja majd az eseményeket.

Erre a funkcióra az elkövetkező egy-két hétben mindannyiunknak szüksége lett volna. A szükség nagy úr, akkor is kínoz, ha nincsen. A ránk szakadt újonckiképzési rendszerben ébresztőtől takarodóig úgy meghajtottak bennünket, hogy se időnk, se kedvünk se ingerünk nem maradt a szükséget elvégezni. Pár nap múltán részvéttel érdeklődtünk egymástól, ha valaki megjárta WC-t: – Na, mi van? Sikerült? – A csüggedt tagadást nagy sokára váltották fel az első diadalok. Vágyott lakásomban ilyen alkalomra az örömóda dallamát terveztem a lehúzóval elindítani. Tény, hogy a seregben a sikeres produkcióhoz kellően elmélyült ülésezésre nem kerülhetett sor, mert a tisztesek hamar beordítottak az ajtón:

– Ollót adjak be, honvéd elvtárs?!

Bizony! Attól a perctől, hogy a teherautó begördült velünk a vaskapun, elvtársak lettünk, meg honvédek. Önkéntesen, mint közölték velünk.

A kultúrteremben szakaszokba szortíroztak bennünket, azután ismét:

– Gépkocsira! – s egy nem túl távoli épülethez gurultunk a leponyvázott járműn. Visszafogott terelést követően odabent kezdtek bevezetni bennünket az erdőbe. Civil ruhát leadni, élelmet kipakolni, irány a fürdő! Nem tartott soká, csupa vidámság volt az egész, el sem tudtuk addig képzelni, ahogy az öregkatonák üvöltöztek:

– Pattogjon, mint kecskeszar a deszkán!

– Kifelé szép harcos, ne pazarolja a szappant!

– Húzza hátra! – s mikor egy mafla kopasz hátulról két lába közé nyúlva érte el a hímvesszőjét, nagy röhögésekkel pontosítottak: – Nem úgy, maga szerencsétlen! – aztán bizony előfordult ez is:

– Katona, olyan túrós a farka, hogy kenyérre lehetne kenni! Menjen vissza! –

– Hajoljon előre! Húzza széjjel! – s ekkor előbb a farpofák közé majd a hónaljba vízipuskával rovarport durrantottak. Kinek ezért, kinek azért égtek az elálló fülei, hápogni sem nagyon volt idő, már szórták is kifelé a gyakorló ruházatot.

Trikó, gatya, molinó, zubbony, nadrág, nadrágszíj, derékszíj, majd a bőrcsizma, bokaszíjjal. – Mit csinál, ember, a bal lábast a jobb lábára?! – mert bizony a Magyar Néphadseregben 1966-ban rendszeresített lábravalóval, a kapcával a buta gyopár nem tudott bánni. Tehát sajnálta az időveszteséget, mégis rögvest cserélte az ember a négyszögletű katonai textilt, mely művelet a beavatottakból újabb harsány röhögést váltott ki. Aztán:

– Na nézzék má’ megint töketlenkedik a bokaszíjjal: bal lábast a jobb lábára?!

– Most aztán nem fognak ki rajtam! – vélte a kopasz, és nem cserélt, pedig ha lett volna ideje bármire figyelni vagy akármin csak kicsit is gondolkozni, akkor eszébe jut, hogy ő maga már az oviban meg tudta különböztetni a bal- és jobb lábbelit, s eszerint csatolta volna, mert másként nem is lehetett, a csizmája tartozékát.

Mire beöltöztünk, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy tudatlanok, maflák, semmit érők vagyunk. Hiszen nem tudtunk kommunikálni sem! A szót sem ismertük.

– Ne beszéljen! Jelentsen! – üvöltöttek ránk, ha nem volt valaki harsány. Megtörtént, hogy három-négy csontcsillagos körbekapta, azt, akiben némi ellenérzést véltek felfedezni, s megszólították:

– Honvéd elvtárs! – erre a megtisztelt katona vigyázzban oda kell forduljon. Mire a következő:

– Honvéd elvtárs! – újabb fordulat, majd ismét, körbe-körbe, oda vissza. Ahogy mondani szokták, bent voltunk a pörgőben! Ha elunták, még ott volt a tükör, a tisztelgést gyakorolni. Mert a tiszteletadást viszonozni kell! Akár húsz, harminc percig is…

A gyenguszból már alakzatban közelítettük meg a körletet. Menni persze még ezután tanultunk. Ulm honvédnek például nem nagyon ment: képességeit meghaladta a szakasszal egyszerre odatenni a csizmatalpat a talajra, s hol van még ettől a menet közben balra- és jobbra át, a hátra arc hadművészete. A vigyázzmenetet nap, mint nap alakin gyakoroltuk, fegyverrel is, amelyet nyilvánvalóan úgy fogott meg a gyopár, mint kurva a liliomszálat, továbbá úgy állt a kezében, mint szűz lány szájában az apja …

Ebédlőbe jövet-menet jól esik a vigyázzmenet, ezért oda vissza mindig beiktatódott efféle vastrapp, s ha találkoztunk egy tréfás kedvű öreg suvernyákkal, az nem átallott kedvesen érdeklődni:

– Mi újság, harcosok? Sündörgünk, sündörgünk? Nem tán lopni mennek?! –

– Tegyék oda, a mindenit, hogy a kukacok agyrázkódást kapjanak a betonban! – harsant válaszul a kiképző tisztes, és mi odavertük a csizmákat, hogy feljött a talajvíz. Aztán:

– Nótát!

A budai kaszárnyára rászállott a gólya.
Vizet hozott a szájában kopaszok számára.
Mossatok kopaszok, mert koszosak vagytok,
azt csak a jó Isten tudja, mikor szabadultok.

A nóta vitt bennünket, nem pedig operaária. Gyakran a nagyapákét énekeltük, néha az apákét, majd egy tábortűz mellettit. Először taszított, aztán csak különös volt a csizmák csattanásával együtt hallgatni-harsogni a két évvel korábbi, el nem múlt érzelmeket idéző dalt: Sugó partján hagytam én a szívem…

– Nóta állj! Szakasz állj! Egy, kettő!

– Első raj! Fodrászhoz lépés indulj!

Kat. ig. képNo, a ruházat, a mozgás, a beszéd militarizálása után ez még hátra volt az átváltozáshoz: a négy civil centi helyett a gyufaszál, a civil fazon helyett a gyufafej. Ezután kezdtem igazán érteni Kafkát, az átváltozott Gregort. A katonakönyv fényképe igazolja, nem voltam egyéb, mint egy, az erdőbe bevezetett, nyúzott, meghajtott smíró.

 


[1] Kiss József László: Jó szelet, Kapitány! című regényének főszereplője.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr238266104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13003 2010.10.27. 18:38:05

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mire az első eltávozásra hazamentél, a pocak laposabb volt, anyuka főztjét az utolsó cseppig kinyaltad a lábosból és férfiasabb kinézeted volt. Már a lányok is jobban megmustráltak. DDD

60145 2010.10.27. 18:47:59

1. Emilke: Valóban!

12635 2010.10.27. 19:41:44

nagyon olvasmányosak a katonatörténeteid...

11677 2010.10.27. 19:43:53

Kedves Atlasz! Jót nevettem! Remélem, azért voltak kedves emlékeid is, a kotonakorodból… A katonaképed – az én első katonaképeimhez képest – egészen jól sikerültek! Szerintem: Téged hamar kiemeltek a többiek közül, és legalább írnoki beosztásba kerültél…

11677 2010.10.27. 19:53:28

Kedves Atlasz! Ránéztem a blogtáradra, tetszik a jelszavad!

60145 2010.10.27. 20:00:09

3. Gordius: Köszönöm! Szeretnék Tőled jó híreket olvasni!

60145 2010.10.27. 20:05:19

4-5. Lord: A második félidőben, vagy inkább az utolsó negyedben az ember igyekszik számot vetni. Az egész alakulat eléggé kiemelt volt, majd ki fog derülni. Ebből is adódik, hogy oly nagyon nem gyűrődtünk :-)

70798 2010.10.27. 20:30:58

Nagyon jó:) Megelőztél Atlasz, de majd próbálok újítani:))

59854 2010.10.27. 20:33:55

Sose voltam katona. De a katonakönyvem még most is itt hányodik valahol a lakásban. (Békében alkalmatlan, háborúban szakszolgálat.) A sorozáskor a kezembe nyomták. (Vagy összeírás? Már nem emlékszem.)

kopacsi 2010.10.27. 21:36:43

Sziasztok Atlasz, - ennyi elég is!

60145 2010.10.27. 21:38:57

8. Toszmegosztis: Ó hogyne, 1966-ban. Abban biztos vagyok, hogy nem lesz szokványos, amit mesélsz majd!

60145 2010.10.27. 21:41:32

9. Anton: Mi előbb kéket kaptunk, azután barnát, vagy kekit. Apám a lúdtalpával úszta meg. Az alkalmasságról még elmesélek ezt-azt.

11677 2010.10.27. 22:15:14

Kedves Atlasz! A mundér becsületének mentésére, írom: Az egységek vezetői igyekeznek az olyan jellegű jelenségeket megszüntetni, amit a blogodban feltüntettél. Sajnos, a fű alatt öröklődik. 37 évig voltam lúdtalpasan katona. Ilyen protekciós voltam?

60145 2010.10.27. 22:22:36

13. lord: Azóta igyekeztek, hogy Te bevonultál. Majd elbeszéled, milyen volt az a protekció, ugye?

60145 2010.10.27. 22:29:26

13. Lord: egyébként alig, vagy egyáltalán nem fordult elő, hogy a hívatásos vagy továbbszolgáló katonák öncélúan, rosszindulatból kiszúrtak volna velünk.

16338 2010.10.27. 23:50:44

Amikor katonatörténeteket olvasok, hallok olyan boldog tudok lenni, hogy nőnek születtem. : ) Szörnyű lehetett, de olvasni jó volt.

60145 2010.10.28. 00:14:35

Kedves 16. jus, magam is nőpárti vagyok ;-)

11677 2010.10.28. 08:47:02

14-re Atlasznak: Ha nem vetted volna észre, kérdőjelet tettem a mondatom végére. Így aztán magam sem tudom, miért is voltam protekciós.

60145 2010.10.28. 09:36:17

18. Lord: Nem tudhatom, pontosan mire céloztál, mit vettél észre. Én egy kis humort, humort, öniróniát, melyet nagyra értékelek. "Azok, akik nem tudnak magukon nevetni, meghagyják ezt a feladatot másnak." Ha kívánod, elmesélem feltevéseimet a magyar királyi honvédség és a Farkas Mihály katonái közötti különbségekről, de igazán jobban érdekel azok tapasztalata, akik megélték.

13709 2010.10.28. 10:47:22

Szia Atlasz :) szeretem a férfiak katonatörténeteit...de valamiért csak a sorkatonaságról szólóakat :( Most is nagyon tetszett írásod :)))

60145 2010.10.28. 11:19:49

Szia 20. Valéria! A sorkatonák történetei közt van Svejké, Tosz is hamarosan felteszi ópuszát, palyáé szintén nagyon érdekes volt. Mi leginkább a nőket szeretjük, a történteket is, meg a történeteket is.

11815 2010.10.28. 21:14:42

Rettenetes férfinépség. :)) A kiskatonákat mindig sajnáltam.

60145 2010.10.28. 21:56:56

22. Texaco Benzin (Babett): Belőlük lett egy év múlva az öregkatona... Aztán meg az obsitos. Ránk fér mindenkor egy kis női moderálás...

32442 2010.10.29. 06:15:45

Jelentem, itt jártam! :)

13250 2010.10.29. 06:30:14

A fodrász a fogasnál, Máriaremete, meg már azt hittem, tanárjelöltként tán az alakulat is ugyanaz, csak egy majd évtizednyi különbség. De a kiemelt voltára való utalás egyértelművé tette, hogy nem lehetett a mi porosodónkkkal azonos a helyszín... legfeljebb a jelenségek. Mondanám, hogy tetszett, de legfeljebb a minden rosszban a túlélést biztosító humorra mondhatom. Igaz, a kiélezett helyzetek és a mindennapos betörési kísérletek között élesen vált el az is, kiben mi lakik és az sem tanulság nélkül való.

60145 2010.10.29. 06:58:29

24. Potrien őrmester: Rompez, mon Sergeant! Avec en temoignage de mon estime!

60145 2010.10.29. 07:01:58

bo-56: Erre bizonyosan kiválóan alkalmas volt, a tanulságok máig hatnak, a barátságok máig élnek!

13003 2010.10.29. 12:56:57

TUDOD, SOKSZOR ARRA GONDOLOK, MINT EÜ. SZAKSZOLGÁLATOS, HOGY HÁNY SCRÁC TANULTA MEG A KATONASÁGNÁL, HOGY A TÚRÓ ACSUSZÁRA VALÓ, NEM A FASZRA ÉS HÁNYAN JÖTTEK RÁ, HOGY AZ ALSÓGATYA NEM A SZAROS SEGG KITÖRLÉSÉT SZOLGÁLJA, ARRA PAPIR VAN. hÁNYAN TALÁLKOZTAK ELÖSZŐR A FOGKEVÉVEL ÉS AZZAL, HOGY A CSIZMÁT NEM LEHUGYZÁSSAL TISZTÍTJÁK, ST. EBBEN AZ ASPEKTUSBAN HASZNOS VOLT A HONVÉDSÉG. DDD

60145 2010.10.29. 14:01:31

Tény, hogy - a többség komoly megdöbbenésére - nálunk is, 1966-ban is akadt ilyen fiatalember! Ilyen értelemben az általános kulturáltságot emelte a sereg. S akkor még nem szóltam egyebekről. Jó, hogy eszünkbe juttattad!

אוּרִיאֵל 2010.10.30. 05:46:20

Sziasztok Atlasz, a többi nem ide tartozik.

78126 2010.10.30. 08:33:43

Zsigerből utálom a céltalan megalázást, semmi jópofát nem találok a folyamatos basztatásban. Lehet, hogy nincs humorérzékem? Ám, ahogy többen már írták, olvasni - elsősorban a Te stílusod és életszereteted miatt! - nagy élmény. Ez több "krumplivirágot" is megérdemelne, mint az egy adhatót!:) Emilke 28.hsz-ra : a mai kiképzőknek a hajuk is kihullana az új idők daliáitól. Te tényleg ennyire ......... vagy, hogy Korda miatt vágattad le azt a gyönyörű tengerhajadat? Ugye ez is csak vicc?!

60145 2010.10.30. 10:07:29

31. Anemone kedves, az egész teljesen más belülről, rosszabb is, de a leírtaknál inkább jobb. A hadsereget működtetni úgy kell, hogy a legbutább, leggyengébb, a legösszeférhetetlenebb is mozduljon. Nem könnyű feladat. Ami hajam illeti: Korda igaz is, nem is. Annyiféle indíték létezik még. Az empátiád nagyobb, mint a humorérzéked. Köszönöm!

59854 2010.10.30. 16:27:52

Nem szorosan tartozik ide. Jó pár évig ugyanoda jártam fodrászhoz.

60145 2010.10.30. 17:13:47

33. Anton: Csak nem olyan frizuráért, igaz? A közelében, a háztartási boltban kiszolgálhattalak, fiatalabbként aligha kértél olyasmit, ami miatt Simon Jóska barátunkat Vas-Edénybe helyezték át kereskedelmi gyakorlatra.
süti beállítások módosítása