Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Katonásan - Ki akar baszni?

2010. november 05. - Atlasz.

A katonai szókincs rögtön az első napokban elbűvölt.

A katonai szókincs rögtön az első napokban elbűvölt. Hamar meg tudtuk különböztetni az alakulatot a laktanyától, a rangot – azaz a rendfokozatot – a beosztástól, megtanultunk különbséget tenni a beszéd és a jelentés, a kabát meg a köpeny, a hosszúlépés és a vigyázzmenet között. Élveztem az iróniát, amellyel az aznapi ebéd mineműségét hadititokká minősítve csökkentettük a hadtáp, azaz Belfegor főtörzs és az ellátó szakasz illetékességi körére mérhető imperialista csapás veszélyét. Rossz rágondolni, mi lett volna a béketáborral, ha valaki kiszivárogtatja az általam egy ültő helyben elfogyasztott hat tányér borsófőzelékről az információt! Nem ért váratlanul a durvaság, a trágárkodás, annál inkább az ilyetén kifejezések preciőz körülírása, amely a képtelen összefüggések megvilágosítására szolgált. Például a reánk kirótt huszonnégy hónap célját, realitását és értelmét a seregben leggyakrabban az idősebb leánytestvéren végrehajtott nemi aktus kivitelezésének szinonimáival írták körül. Az említett esemény irrealitását fejezte ki, hogy a katonákhoz maga a sereg rendszeresített katonai célú „gyakorló” nővért, anyát, akárcsak sapkát, kapcát, pocsékolható egyebet.

Az imperialista veszélyre való tekintettel a tényleges létszám harmadát írhatták csak fel szerda és szombat délutáni kimenőre. A kimaradás a kopasznak nem a takarodón túl meghosszabbított kimenőt, hanem a kimenendő harcosok névsorához való viszonyulását jelentette. Legelsőbb az öregek, aztán a tisztesek, majd a smírók kerültek listára. Közülük a felettes a dolgok katonás rendje szerint, de megszokásból is kihúzott egyet-kettőt, . Mert rend az volt, fölösen, értékrend pláne. A bevonulást két hónappal követő első kimenőt például nem azok kapták, akik haza mehettek volna pár órára, hanem akik azt a haza védelme szempontjából kiérdemelték. Például Koprovics honvéd Bivalyboconádról akkora szerszámmal vonult be, hogy a tisztesek szerint kár lett volna a kerítésen belül, azaz parlagon hagyni. A katonai értékrendben a barátságos szóbeli elismerés leggyakoribb formája, a nagy fasz maga, Barna! típusú vállon veregetés épp oly természetesen hangzott, mint ellenpólusaként a Bassza szájba a harapós lovat! kiszólás. Hiába, no, férfiasak voltunk, katonásak, vagy mifene. De a Kisfiam titulusra csak egy szál daliás cigánygyerek válaszolt Kisapámmal. Egyetlen egyszer.

Egyszer történt meg az is – minden bizonnyal a Magyar Néphadseregben nyolc-tíz hónap alatt kialakult bajtársiasság szellemében –, hogy két kimenős öregkatonának mi, kerítésen belül időző kopaszok eszébe jutottunk.

Ekkor még befelé haladtunk az erdőbe, ahová vitézi életünk kezdetétől fogva bennünket, kálmánokat együttérzést sem nélkülöző cinikus röhögéssel az öregjóskák tereltek, de már mentek a dolgok maguktól is. Megtanultunk és elvégeztünk mindent, amit megkövetelt a haza, az öregkatonák pedig a világ minden kincséért sem mozdultak volna meg feleslegesen. Arra való a kopasz, hogy a rajparancsnok inyoráltassa! Elvégre: Öreg harcsa nem raketta! A rendszeres életmód és a mozgáshiány okán szépen ki is gömbölyödtek a másodéves harcosok, eltávozáskor egyre szorosabbá vált rajtuk az otthoni civil ruha. Ez azonban a kimenőhöz való vonzódásukat alig csökkentette.

A szóban forgó este, körlettakarítás és takarodó után, a szertartásos jelentést éppen hogy elérve toppant be kimenőről a hálóba a két vitéz.

Díszszemle, Sztalin szoborMaga az esti jelentés cseppet sem hasonlított az akkor még megtartott április 4-i díszszemlén beadottakra. A nálunk divatozott formula, anélkül, hogy megnevezte volna, megelőlegezte és összegezte mindazon gyönyöröket, amelyeket a világ bentről ki nézetben kínált a sorkatonáknak. Közülük is azoknak, akik az erdő széléhez 150 napnyinál is közelebb jutva elő-elővették és naponta vágták a centit, esténként pedig elégedetten brummogva gyönyörködtek a jelentés szövegében. A szézám tárulj imamalmában a bűvös szám minden nap csökkent, a hatás azonban nem változott.

– Egész szoba fekve vigyázz! Én, Kanifaszi Guszti, címzetes, nevezetes többszörösen lefokozott alhonvéd, ki merem jelenteni az öreg suvernyákok előtt, hogy napjaik meg vannak számlálva! (Helyeslő röffentések az alsó ágyakon). Napjaik száma véges! (Az öregek tetszésnyilvánítása gyönyörteli sóhajtásokba ment át.) – és következtek a cifrázások, az egyszerre agyafúrt és otromba fordulatok, amelyek alkalmazása és az előadásmód egyéni különbözősége időnként a század három hálója közötti jelentő-versenyben is összeméretett. Ennek a ki mit tudnak a legfőbb nyerteseivé szintén a magukat a leszereléshez egyre közelebb tudók váltak: egy este háromszor hallhatták az üdvözítő hírt! A szolgálatban eltöltendő napok csökkenő tendenciájú végső számának kimondása után az elragadtatást egy-egy öregharcsa nem átallotta fokozni:

– Amíg maguk, szarfaszú kanászok, idebent termékenyítik a nővérüket, ne legyen gondjuk a kint hagyott csajokra!

Nos, ebbe a közegbe röppentette a két visszaért katona a kérdést:

– Kopaszok! Ki akar baszni?!

Katonás felhördülés következett. Pajkosan, mégis ércesen zengett, akár a Vörös téri hurrá!, meg sem lehetett különböztetni egymástól a bevetésre kész harcosok hangját. Már hogy maradhatott volna ki belőle bárki? A mendemondák brómos kávéjával együtt a folytonosan csőre töltött állapot is a beosztásunkhoz tartozott!

– Nahát, akkor most lehet! – jött a hetyke folytatás.

Csendesség jöve és hökkenet.

– Nem vicc, kopaszok, itt van a kultúrteremben két kurva, várják magukat! Ki akar baszni? –

Volt már behozatal előbb, még inkább utóbb, magánúton, de a közösségi közösüléssel szembesülve elakadtak az automatizált reakciók. Talán az erekciók is. Magyarázták ugyan az importőrök, hogy a két rüfke kevesellte, amit kapott, ezért hozták be őket a laktanyába kapuügyeletesi egyetértéssel, de a lányoknak ezúttal csalódniuk kellett a Magyar Néphadsereg legénységi állományának harckészültségében. Elcsendesültek a budagyöngyei hadra foghatók…

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr868266110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13709 2010.11.05. 13:20:04

Hát ez szenzációs! A katonai szleng aranymondásai néha lehervasztanak, máskor meg felderülök tőlük...mint most is :) (megjegyzem a harapós lóval kapcsolatosan még nem hallottam ezt a gyengéd célzást - igaz nem voltam katona - viszont a vacogó kajmánnal tett hasonló irányu ösztökélésről már igen..) Atlasz...jól szórakoztam :))

60145 2010.11.05. 13:26:07

1. Valéria: a vacogó kajmán hangzásában is kifejező, kaján, már-már költői! Mai meglepetés!

13709 2010.11.05. 13:39:03

Na ugye, hogy egy nő is tud igazi meglepivel szolgálni?(főként ha jónéhány férfival volt dolga életében....(persze csak dolgozás céljából....félreérteni tilos :) :)))))

60145 2010.11.05. 13:55:42

Tudod 3. Valéria, nem gondolok én semmi rosszra. Paplanyos szerint a katonának többnyire két P jár az eszében, vagy a Pénzzel együtt három. Szakértelmét teljes mértékben elismerve obsitosként állíthatom :-) hogy igazából csak egy. De igazad van, ne barkóbázzunk!

11677 2010.11.05. 16:54:01

Atlasz! Az előző bejegyzésedben tisztáztuk, hogy határőr voltál, és a BM állományába tartoztál. Akkor most miért úgy írsz, mintha a Magyar Néphadsereg katonája lettél volna? A kettő ugyanis, nem ugyanaz. 1952- ben még fiatal tiszt voltam. Egy alkalommal Cegléden, helyőrség ügyeletes tiszti szolgálatot láttam el. Szombat volt, több helyen szórakoztak a fiatalok. A járőr, késő este behozott egy részeg határőrt – akkor zöld ÁVO-st – mert egy mulatságban renitenskedett. Nagy mellénnyel, igencsak fel volt háborodva, hogy őt, aki a határainkon a béketábort védi, ilyen semmi tüzérek (anyázta őket) – tüzér egységek voltak Cegléden, az ő katonáikból állt a járőr – bemerték hozni az ügyeletre! Aztán persze nemcsak az ügyeletre került, hanem a kijózanodásáig a fogdába is. Ahogyan távolról, a szolgálati helyiségemből hallottam, ugyancsak emlékezetes lehetett neki ez az éjszaka…

60145 2010.11.05. 17:27:58

5. lord: Én nem írtam azt, hogy határőr voltam. Csak lehettem volna, ha bezupálok. A Guszti című bejegyzés kommentjeiben éppen azt jeleztem számodra, hogy a kettő nem ugyanaz!

11677 2010.11.05. 17:45:20

6-ra Atlasznak: Bocs, akkor félreértettem.

69910 2010.11.05. 17:53:10

Atlasz! Ez már jobb írás az előbbinél. De ha te határőr voltál, Budapesten, akkor az Adyligeten voltál. Nem Budagyöngyén. Ott a tiszti-akadémia volt. A Zrinyi. Továbbá, azok a határőrök, akik Adyligeten állomásoztak, mind, kivétel nélkül "csókosok" voltak. Valami jó, nagyon jó kapcsolat kellett ahhoz, hogy egy határőrt Budapestre helyezzenek az alapkiképzés után. Már a fóti Akácos- hoz is csókosnak kellett lenni. A kihízott civilruhához meg annyit: A rendszerváltás előtt nem civilben ment eltávra a katona, hanem egyenruhában. Civilbe öltözni, még otthon sem volt szabad. Ha az utcán elkaptak egy civilbe bújt kiskatonát, fogdába vágták, mint a pinty. De azért már jobb az írásod, hogy ismételjem önmagam. Üdv: Százados.

70798 2010.11.05. 18:03:10

te sem maradtál ki a jóból Atlasz:))

60145 2010.11.05. 19:00:40

8. szazados90: Nem voltam határőr, ilyet nem írtam. Adyligetről voltak információim: a kaszárnyától keletre, a hegygerinc másik oldaláról, Máriaremetéről indultam bevonulni. A főparancsnok elvtárs természetesen nem logisztikai problémákról beszélgetett velem, de szó esett Adyligetről is. Budagyöngyén a mi laktanyánkon kívül volt még óvoda, lovarda, kieg. pk.ság, korábban egy darabig a Rákóczi katonai középiskola, no meg a Kis-HM. Mikor mi. A Zrinyi Akadémiára sorkatonaként is ellátogattam egy tanszékvezetőhöz: becs szó nem a szomszédban volt. A csókos dolog stimmel, csak akkor nem így mondták. A civil ruha valóban kockázatot jelentett, főleg, ha civilban tisztelgett az ártatlan... Írok majd a fogdáról is, remélem, kedvedre való lesz :-)

60145 2010.11.05. 19:03:32

9. Toszmegosztis: Nem bizony, nem maradtam ki. Az én értékelésem majd összeáll az egyes részletekből. Bízom benne.

95527 2010.11.05. 19:22:05

Magam is nagy élvezettel alkalmaztam a katonai szleng kifejezéseit, mikor az étkezdéhez értek, csak annyit mondtam: Állatok kilépni. Megrökönyödés! Majd: - Netán nincs önök között öreg harcsa, mélytengeri iszapszemű rája, öreg csóka? Ajánlanám figyelmedbe: http://mnytud.arts.unideb.hu/sorozat/katszl/

60145 2010.11.05. 20:03:47

12. paplanyos: Ez jó! Rászorulok egy kis szókészlet-frissítésre, mert nagyon sok idő eltelt azóta, hogy nem hallom, nem használom. Két egykori katonatárssal vesézgetjük, mi volt, hogy volt, ki hogyan szólalt meg. Negyven év után!

12635 2010.11.05. 22:10:45

azt írtad előző hozzászólásomra, nem az én világom, ez igaz, de egy írásnál sosem csak azt nézem miről szól, hanem azt is, hogyan van megírva, szeretem ezeknek az írásoknak a stílusát, élvezet, szórakozás olvasni (nem hízelgés)

180709 2010.11.06. 01:38:52

Sziasztok Kellemes hétvégi שַׁבָּת שָׁלוֹם az érintetteknek:-) a nem ide való szöveg törlése után!

60145 2010.11.06. 06:06:51

14. Gordius: Így igaz! Magam is szívesen benézek néhány olyan helyre, ahol nem vagyok otthon s örülök, ha valamit megértek, átérzek belőle, Ez rendjén való. (Az anya, a feleség, a szerető mind a katonát veszi köröl, Szimonov híres verse jut eszembe: Mert Te voltál ott velem öldöklő csatán...") Empátiád meg mindenhová megnyitja az ajtót.

34417 2010.11.07. 14:02:20

nem voltam képes felfogni, miért kellett egy hetes kenyeret ennünk - frisset csak a tisztek meg a hadtápszolgálat evett - de aztán megmagyarázták, hogy ennek merőben harcászati oka van. ugyanis, ha friss kenyérrel van tele a gyomor, végzetes következményei lehetnek egy haslövésnek, ami bármikor érhet, így egyszerűen egészségügyi oka van a szikkadt kenyér feltálalásának.

60145 2010.11.07. 14:40:57

17. harunalrasid: A sereg cinizmusa időnként hajmeresztő tud lenni! Nálunk az élelmezéssel nem volt semmi gond!
süti beállítások módosítása