Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Katonásan - lakkozott Lenin

2010. november 07. - Atlasz.

A Kádár-i egyenlőbbekkel szemben Ladányit olvastam.

– Becsüljétek meg magatokat! – kaffogta Patonai honvéd, aki öreg - és nem tisztes - lévén tegeződött az újoncokkal. – Nem akármilyen alakulat ez, ide vonultunk be mi is, Döncinek az apja ügyvéd, s a többieké sem akárki. – Valóban delegált néhány fiatalembert a közeli történelmi városka intelligenciája, amelybe Patonai apja, az orvos, de bátyja is beletartozott. Egyedül ő nem szerzett diplomát, sem érettségit, autószerelőként – bár sokan irigyelték – így nem érezte eléggé magasnak magát. Emiatt kocsedózott. Akarom mondani: kompenzált.

A közelgő leszerelés, a dologtalan másodév nem vigasztalta, katonai nyelven szólva: igazi gé-ládának számított. Legfőbb célpontja az egyik nem túl magas, vastag szemüveget viselő fiú, aki egy nagyobb városból, valóban polgári családból, s nemcsak magasabb végzettséggel, de felismerhetően magasabb kulturáltsággal érkezett. Az ilyesmit nehéz titkolni a sznobok előtt.

Mivel nem röhögtem Attilának szánt durva idétlenségein, Patonai kis időre engem is műsorra tűzött, de ez pár hónap alatt elmúlt. Attila elnyerte a kiváló katona címet, ami a legmagasabb szellemi és fizikai teljesítményt jelzi, én beértem kevesebbel, mindketten megtaláltuk a módját a seregbeli boldogulásnak. Voltak trükkök, apró örömök, eredmények, senkit sem zavart a csillagos körítés. Így aztán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára is lelkesen készültünk, volt közös kimenő, kultúrműsor Bede Tibor színművész instrukcióival, és természetesen körlet-dekorálás. Az utóbbiba egy nagyszerű vers mellé egy családi műtárgyat is bevetettem. Mindkettővel közölni akartam: másként gondolom én az ünnepet. Az életet.

Nagyapó - Papi Lajos szobraNagyapó, mint szinte egész anyai családom, kézügyességgel, faragni-rajzolni tudással megáldott ember volt. Amikor az első világháború után Szovjet-Oroszországból hazakerült, nemcsak magyarul és oroszul, de németül is írt-olvasott. Az utóbbit a volgai evangélikus németek közt tanulta meg, a mellényzsebében golyóval átütött református énekeskönyve segítségével. Ez a fajta, kétkezi emberhez nem illő műveltség bosszantotta a vasúti ács kisúji környezetét, a cuculista Papi ritkán kapott munkát. Gyakran kocsmázott hát, sA Nagytippan Móricz Úri murija nagyvendéglőjének légypárzásról filozofáló közönsége kikerekedett szemmel bámulta a keze alól kikerülő, szépen gravírozott poharat. A honoráriumból nemcsak a nagyfröccsre futotta, hanem ennivalóra is. Odahaza faragványok díszítették a szoba falát: a tizenhárom aradi vértanú portréi. 1945 után föléjük került Lenin. Ezt a domborművet vittem be a laktanyába alkalmi dekorációnak.

Nem csupán a kimenő meg a kitűnni vágyás késztetett erre. Vörös ÚjságMindenféle olvasmány átment húszéves koromig a fejemen, a Vörös Újságtól a Magyar Futárig. Mariska néni, a máriaremetei nyugdíjas könyvkötő hazahordott ezt-azt a nyomdákból, amelyekben az elő világháború éveitől kezdve dolgozott. Nagybátyám a szobrász Papi Lajos a Vörös Újságot vette magához, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy valaki illetékest ámulatba ejtsen vele a család – születése előtti – kommunista múltjáról. Én meg az Állam és forradalomnak azt a kiadását olvastam el tizenhét évesen, amelyet a tizennégy éves József Attila a kezében szorongatott. Az abból megismert Lenin nem azt a világot akarta megvalósítani, amelyben éltem. Az övé tetszett, az elvtársúri egyenlőtlenségek taszítottak. Így aztán a szintén a sufniban olvasott, hullák hegyén trónoló Leninről szóló versre legyintettem. A kádári egyenlőbbekkel szemben Ladányit olvastam.

Textiljáték készítő Háziipari SzövetkezetMaga a Lenin-dombormű anyám budapesti munkahelyét is megjárta a hatvanas évek közepén, alig kivehető fénykép maradt csak róla. Megszoktuk nagyapó, anyu és nagybátyám Mandolinalkotásait, úgy voltunk vele, mind dalaikkal: ha kedvük volt, előjött az ének, a bürökpikula, mandolin. Sose felejtem el a kicsiny műhely faforgács szagát, ahol a hangszerek, a fejfák készültek. Az utóbbiakkal egészítette ki nagyapó a nyugdíjt. Lenint biztosan nem megrendelésre faragta. A szépen kidolgozott, matt, páccal kezelt felület kicsit nyersnek hatott, nehezen lehetett fotózni, ahogy nem volt fotótéma a két, anyaggal küzdő, eszmét simogató munkáskézhez sem. Nem illett azokhoz magas posztamens, márvány-ragyogás.

Hanem Patonai, az esztergomi intelligencia önjelölt heroldja közbelépett. Miért pont ezt ne tudta volna jobban?! A kétség árnyalata sem merült fel benne, amint öregharcosi munkátlanságát feledve küldetéses lendülettel vette kezelésbe a tondót, hogy mind a történelmi személyiségnek mind az ünnepnek megadja méltó fényét. Levegőt nem kaptam, amint büszke öntudattal bemutatta nagyapó alkotását, az immár lakkozott Lenint.

Azt a Lenint már nem akartam hazavinni. Pedig Nagyapó keze nyomához ma is volna pár kurta szóm. Nem éppen ezek: Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csönd lesz talán. Ketten vagyunk most, Lenin meg én, Lenin mint fénykép szobám falán. Nem Majakovszkíj szavai, inkább Ladányié.

 

Lenin


Szavaidat gyűrt sapkaként

itt forgatom a kezemben, Lenin!

Oly esetlenül,

mint öreg zsellér

az esőtől cserzett kalapot.

Mert annyiszor kioktattak a nevedben,

mikor beszélgetni szerettem volna csak veled.

Pedig nem vagy te Isten, hogy kövér papok

dübörögjék szerteszét igéidet,

s nem vagy te bonviván,

hogy minden operettben énekelj!


Tudom,

te voltál,

akit nem ismétel meg már a század.

Úgy fáj, hogy éles hangod

hanglemezről hallhatom ma már csak!

Pedig ha visszajöhetnél

egyetlen napra is

a mi Jeruzsálemünk templomaiba!

Naponta erre gondolok, hiszen

nem bebalzsamozva vágylak látni én sem,

naponta erre gondolok, hiszen

ember voltál, aki bujdosva élt, rozskenyéren…

Szavaidat gyűrt sapkaként

szorongatom szívem fölött, Lenin,

azzal köszönök majd a jövőnek,

ha véletlenül felém tekint.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr678266130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

15184 2010.11.07. 21:24:58

Az én kedvenc Lenin-történetemet egy finnugrisztkai kutatótól hallottam, aki ellátogatott a manysikhoz és ott volt velük 3 hétig. Többek között megismertették az illető manysi nagycsalád sámánjával is, aki civilben a helyi főiskola éjjeliőre volt! A sámánhoz bemenve meglátta a kutató a "szent sarkot", ott a következő mellbevágó látvánnyal szembesült: alul Szűz Mária Jézussal ikon, felül Szent György ikon, köztük egy preparált mókus, jobb oldalon meg Lenin képe, rajta egy szőrös farok, a nagycsalád toteme, a sámán pedig buzgón imádkozott az istenekhez, beleértve Lenint is.

16940 2010.11.07. 21:29:26

Mindannyian számos effélét tudunk. Ám ma már más a Fennálló...

60145 2010.11.07. 21:43:15

1. maxval bircaman: Kösz a sztorit! Bele találtál! Egy továbbképzésen a gorzsai ástások diaképeit vetítette a falra egy régész. A vetített kultikus saroktól 20 centire volt látható a falon az ikon. Ez, mint egyszer mondtam, a pravoszlaviából átemelt bolsevik elem, a (majdnam) nyilvános gyónással együtt.

60145 2010.11.07. 21:44:37

2. navigator: Mindenki a magáét tudhatja!

15184 2010.11.07. 21:47:30

3. Az ortodoxiából nem a bolsevik elem lett átemelve, mert olyan ott nincs, hanem a lassú szertartásosság.

60145 2010.11.07. 21:57:15

5. maxval bircaman: Valóban: az átemeléssel került be az ortodoxiából a bolsevik ritusba. A lassú szertartásosságra még nem gondoltam.

57665 2010.11.08. 07:58:19

Az én legkedvesebb Lenin történetem egy városi legenda ,mert többször több köztársaságban hallottam. A város kapott egy Lenin szobrot a megyétől ajándékba amit november 7.én terveztek felavatni átadni . A város három vezetője elment megnézni a kapott szobrot ami 3 ládába érkezett csak azt nyitották ki ahol Lenin elvtárs arca volt látható .Megvoltak elégedve amikor a pártitkár megszólalt elvtársak micsoda szégyen ,meg akarják alázni a városunkat miért nézett a másik két vezető ,hát nem látjátok nincs rajta sapka . Nézik valóban nincs ,pedig a környező városokban mindenhol a jól ismert sapkában áll a szobor . Elvtársak ezt meg kell oldani ,van még két nap kell neki egy sapkát csináltatni . A kérdés eldöntetett ! Az avatási ünnepségen tört ki a röhögés meg a botrány mikor a szobrot leleplezték Lenin előremutató kezében volt a jól ismert sapka ,a másik meg a fején . A történetet sok helyen hallottam mindig a szomszéd köztársaságról mesélték ,de aranyos !

60145 2010.11.08. 08:06:45

Timur, tiéd a pont! Több változatban ismert a kalocsai székesegyház mellé telepített mosolygó Lenin (v prasztom paltó) szobra, melynek talapzatára gondos kezek pingálták fel még a gengszterváltás előtt: "Ne mosolyogj Iljics, nem tart így örökké, százötven év alatt sem váltunk törökké!"

15184 2010.11.08. 08:12:48

7. Szerintem ez igaz történet. Annak idején Hofi is mesélte.

60145 2010.11.08. 08:57:38

9. maxval bircaman: az biztos, hogy Hofi a klasszikus kategóriába emelte!

60145 2010.11.09. 07:26:34

9. maxval bircaman: akit érdekel, még itt van, amíg a jogvédő nem törölteti: http://www.youtube.com/watch?v=9EOQXaudLRQ&feature=related

Kovács János 2010.11.09. 14:19:56

Az én kedvenc Ladányi Mihály-versem az alábbi. LADÁNYI MIHÁLY: KOMMUNIZMUS A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM DEVIZA FŐOSZTÁLYA SÁRGA INGGOMBOKAT ADNA IBOLYASZINÜ NADRÁGGOMBOKÉRT!

60145 2010.11.09. 15:12:08

12. Kovács János: Ez amolyan duplacsavar, a kiábrándult Ladányit jellemezhetnénk vele!

medve1942 2010.11.09. 17:56:16

Valamikor 1966 körül a Máza nevű dunántúli székely (korábban nyilván sváb) falu kulturházában előadták Tamási Áron Énekes madarát. Fotós barátommal odamentünk, szerettünk volna népviseletet fotózni. Az nem volt, ellenben a kultúrban láttuk egy helyi festőművész alkotását: föld alá rekedt bányászok előtt megnyílik a tárna vége, fény ragyog fel, és ez Vlagyimir Iljics kopasz buksijából sugárzik.

78126 2010.11.09. 18:38:37

Hm, az a 8. hsz. de nagyon találó! Csodás nagyapák, én is régóta tervezgetem, hogy meséljek az enyéimről.

60145 2010.11.09. 19:18:18

14. medve1942: Jaj! Efféle szürrealista magasságokba Nagyapó sosem tudott volna felemelkedni!

60145 2010.11.09. 19:20:21

15. Anemone, a folytatásban: http://www.youtube.com/watch?v=9EOQXaudLRQ&feature=related Jó tudni, hogy van, aki csodálatosnak tartja a nagyapákat!

78126 2010.11.09. 19:39:06

17. Atlasz,az anyai idén lenne 100 éves, JA születésnapja volt az övé is, megírtam az írást a napjára, de a képet sehogysem fogadta el a Nol. :( Nem adtam föl, de képet most már egyáltalán nem tudok feltenni. Az pedig néha engem is meglep, miként történhet meg, hogy éppen a napokban gondoltam arra, vajon miért nem írsz az őseidről, főleg az említett nagyapóról. Nekem valahogy nagyon hiányzanak a Róla szóló történeteid.

60145 2010.11.09. 20:42:32

18. Anemone: Ha a képet nem látod a bejegyzésben, csak egy kriksz-krakszot, akkor az ott van, kattintásra látszik, előfordul, hogy anélkül is. (JA dátumai nekem is fontosak.) Én meg azt nem értem, miért gondolsz ezt-azt, pedig velem is megesik. Három bejegyzésben biztosan szerepel Nagyapó, s még lesz is róla. Sok adósságom van.

78126 2010.11.09. 20:56:27

Jaj, lemaradt, hogy "épp a napokban gondoltam, hogy bár írnál Róla..." erre mára itt van! :)) Vagy így jártam Lordattal..."hol jár, jön-e még?" S erre ma megjelent. Fogalmam sincs miért gondolok ezt-azt, talán, hogy elkerüljön, ha rossz és teljesüljön, ha jó. Lehet, hogy ez egy titkos belső fohász.

70798 2010.11.09. 22:40:42

jó történetek, jókat nevettem:) néha sírtam is:)

60145 2010.11.09. 22:51:03

21. Toszmegosztis: így vagyunk ezzel, mert: Azok, akik nem tudnak magukon nevetni, meghagyják ezt a feladatot másnak.
süti beállítások módosítása