Kegyetlen katonai kiképzés - Paplanyostól

Kegyetlen katonai kiképzés!

Már régóta tervezem, hogy megismertetlek bennetek egy a közelmúltban történt katonai kiképzéssel.

Négy éve olvastam először, azóta mint katonát csodálattal tölt el ennek a fiatalembernek a kitartása, a bátorsága.

Szóval azt mondjátok a Néphadseregben embertelen volt a kiképzés?

Akkor nézzük, miként megy ez Amerikában, magyar résztvevővel.

"Az első hetet, ami a tájékozódásról szólt, könnyedén vettem. A legelső holtpontot a második hét elején éltem át. Bár célom a felvarró megszerzése volt, folyton azt kérdeztem magamtól:
- Mit keresek itt?
A napi 20-21 órás igénybevétel megtette a hatását.

Az öt perces reggeli, vacsora 10 perces ebéd miatt rohamos fogyás kezdődött. Ésszel felfogtam, mi miért történik velünk, mégsem tudtam elfogadni. Tudtam, hogy az állandó (sz*patás) éhezés, kevés alvás a stressz növelése céljából van. Tudtam, arra kíváncsiak vajon tudok e vezetni, feladatot végrehajtani, ha fáradt, éhes csalódott vagyok.

Erre akartak tanítani. A valóságban sem jóllakottan, elégedetten kell vezetni.
Az első hét végére megtanultunk, és a vizsgán bemutattuk, hogyan kell egy erdőben, sötétben lámpa nélkül megtalálni egy fa mögött darab papírra felírt kódot. Koordináta alapján tájolóval.
A második héttől kezdődően szinte napi tíz vagy még több harcérintkezésünk volt az alájátszókkal. Rajtaütés, lesállás, elszakadás… orrba-szájba. Kidolgozni a harparancsot, vezetni, és végrehajtani.

Naponta többször változott a beosztás. Volt hogy reggel rádiós, délben Alfa tűzcsoport parancsnok, délután rajparancsnok, este pedig géppuskás voltam.
Képesnek kellet lenni éhesen, fáradtan utasítani egy harcérintkezés során veszteséget szenvedett rajt, miközben indirekt tüzérségi tüzet kaptunk elvezetni, megszervezni a szervezet elszakadást, sérültet magunkkal vinni, tájékozódni, kiemelést (CASEVAC, MEDAVAC)–ot kérni.

A kiképzés folyamatos volt, egy szusszanási időt sem hagytak. Soha nem tudtuk mikor mi történik. Mikor lesz vége a napnak. Volt ,hogy egy bajtársam Tatáról, akivel már egy hegyi tanfolyamot végig csináltunk, éjfél körül a járőrbázison felpattant és a kiképzőt kérte jöjjön az UAZ, hozza a harangot,( ezt a harangot kell a feladóknak megütni háromszor és hangosan kiáltani :- Gyenge vagyok!Háromszor a többiek gyűrűjében.)mert ő most azonnal haza akar menni. Akkor sikerült lebeszélnem róla.

Rá egy héttel már olyan szinten ki voltam égve, hogy fásultan néztem végig, amikor megtette. A terhelés miatt az emberről minden szociális arc lehullik és ott áll teljes valójában. Szörnyű dolgokat tud meg az ember magáról. Amiket nem is sejtett volna. Voltak, ez a többség, akik a harangütést olyan megalázónak találták, hogy egészségi úton adták fel. Nem vetem meg őket ezért.

A harmadik hét vége felé, járőrözve már többször azon kaptam magam hova tudnék úgy beesni, hogy megsérüljek és hazamehessek.(később kiderült a gondolattal nem voltam egyedül.) Már csak egyet akartunk. LEGYEN VÉGE!
Fogytak az emberek.

A negyedik hetet már csak 12-en húztuk. Soha nem sejtettük vajon nekünk sikerül e. A végén tudtuk meg alkalmasnak találtak e a kiképzők vagy nem.
Volt, hogy annyira fájt a hátam, fel akartam adni. Elindultam a harang felé, de ott ált a kiképző és megvetően nézett rám. Szégyelltem magam. Mit szól majd a barátnőm, bajtársaim,
Kuruc, Hamburger, mindenki? Hogy fog kárörvendeni a sok ellenségem: Na a nagypofájú, beletört a bicskája! A többiek nem engedték! VISSZA KIABÁLTAK!!! Fantasztikus érzés volt.

Borsózott a hátam. Kaptam injekciókat a hátamba, fájdalomcsillapítókat és 7 óra pihenés után visszaálltam. Nagyon szégyellem ezt a hét órát. Addig, amíg kábultan döglöttem, a többiek már 25 –órája voltak terepen az esőben bőrig ázva. Hiába, na. 33 évesen már nem lehet úgy ugrálni, mint tíz éve.

-(Amikor Tömből tábornok úr a végén átadta a felvarrót és a pólót, amikor szakaszparancsnokom átvette a legjobb Rohamlövész különdíjat, büszkeség töltött el. Sikerült! Fel sem fogtam. Egyet szerettem volna. Aludni, enni, meg azt! 

Mi értelme volt?

Egyszerű!

Megtanultam kemény helyzetekben gyorsan döntést hozni,ami későbbiekben pl Misszióban megmentheti a saját, illetve a társaim életét.
Kaptam egy rohamlövész felvarrót, amit csak mi viselhetünk. Nem előteresek, sógorok, barátok,stb .Akin ilyet láttok, az harci vezető!Nem jól feküdt hanem jól teljesített.
Itthon kérdezte egy kövér főtörzs mire volt jó ez nekem, hiszen semmi plusz pénz nem jár érte. Azt válaszoltam azért kellet, hogy mindenki azonnal tudja, ha rám néz, nem vagyok olyan, mint ő!

Én tényleg szeretem a hazámat. Nekem tényleg hivatásom a sereg, még ha szerdzso is vagyok. Tojok a pénzre. Elég annyi, hogy ne haljak éhen. Felbecsülhetetlen, hogy még kb. 10 évig, tehetem, amit szeretek.

A rohamlövész felvarrót nem azért adják, mert megvan az érettségim. Szóval órákig ecsetelhetném az értékét! Pont azért érték, mert vérrel, izzadsággal, kell fizetni érte. Hálás vagyok a Honvédségnek is, hogy egy ilyen tanfolyam létezik, és támogatják.

Nos röviden ennyi!"

Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

Született Paplanyos