Verbőczy Antal
Verbőczy Antal
Kövek
Hol a visszatérő álomrepülések,
a könnyedén fölröppenő kamasz
méltóságteljes szárnycsapása,
lombkoronák fölötti koki a
gravitációnak, hol?
S ha kedvem suttyanna az ujjhegyre
földetérés, hová?
Van-e föld barázdálható, vagy
arcom az, a lényegig soványodott?
Kidobtam minden homokzsákot.
Hová szöknék? Kövek?!
(Kereszt-levél a századvégre. 1983.)
"... 21-én fekszem be az onkológiára."
