Képmentő 224.
ülsz az ablakpárkányon, lelóg a két lábad, az autókat bámulod. fejed jár ide-oda, mintha idegeid manométere lenne. a kocsik úsznak előtted két hatalmas útjelző-transzparens diadalíve között bergengócia-krahlwinkel felé, vagy tahiti, papeete-alsó, ahogy tetszik.
állati egyedül vagy a víkendinvázió partján, annyira egyedül, hogy már nem is veszed észre. majdnem annyira egyedül, mintha huszonöt méterrel előbbre lengetnéd a karod egy fenéknyi helyért valamelyik peugeot vagy skoda tiszteletére. de nem valószínű, hogy az a borsózöld járgány rád tukmálhatná a vendégszeretetét. sem az, sem más, csak a lehetőség hívogat. beéred ezzel is.
mozdulj meg, egy fél órán belül útban leszel a copacabana felé. a száguldás rejtőzik benned, visszhangzó száguldás, jobbról-balról mögéd rohanó betoncsík.
átteszed a lábad és megkeresed a cigarettát, majd orrodra biggyeszted a napszemüveget is.
1969.
