Atlasz voltam

Atlasz.

Pados tanár úr

2011. július 06. - Atlasz.

Csacsicska kommentje

Csacsicska kommentje

96 éves korában találkoztam vele utoljára: változatlanul a Markó utca 3. szám alatt lakott. Teljes – nem tévedés! – teljes szellemi frissegében. Úgy fogadott, mint akit két napja látott utoljára. Az íróasztalán volt az édesanyám által írt köszönő levél, amit akkor írt neki, mikor végeztünk a Városmajorban.

1965-ben végeztem: az utolsó találkozásunk talán 2007-ben lehetett. A levelet legalább 40 évig őrizte.

Félárva gyerekként született 1911-ben: édesapja kolozsvári színész volt, édesanyja talán szintén színész. Gyermekágyban halt meg, amikor Pados megszületett.

Apja – talán foglalkozása okán – nem nagyon törődött vele. Nevelőszülőkhöz került, vidékre. Édesapja is korán meghalt – sokat a részletekről nem mesélt nekem. Egyik helyről a másikra hányódott, elérte az iskolás kort – és nem íratták be iskolába. 10 éves korában Sopron mellé került újabb nevelőszülőkhöz, egy idős zsidó házaspárhoz. Ők lettek az „igazi szülei”. Ekkor íratták be iskolába: egyetlen év alatt behozta a többieket… Közben dolgozott a „szülék” gazdaságában: alighanem minden paraszti munkában jártas volt.

A helyi plébános figyelt fel rá, eszméletlen tehetségére. Az egyház „vette kézbe”, innentől kezdve ők támogatták tanulmányait. Valóban több nyelven beszélt, rendkívül művelt ember volt. A „szüléket” a háború vitte el: könnyezve beszélt róluk.

Pados Pál: Csillagok a Don felettA világháború alatt – fiatal tisztként – haditudósítóként dolgozott. Annál a repülő századnál, ahol ifj. Horthy István is szolgált. Jelen volt Horthy halálos baleseténél – természetesen nem tudósíthatott róla. Alighanem – akkori hivatásánál fogva – a leghitelesebb tanúja lehetett a történteknek. Nekem annyit mesélt erről, hogy Horthy mindenféle előírást megszegve, hajnalban, egyedül szállt fel a gépével – a baleset felszállás közben történt, a történeteknek nem volt közvetlen tanúja.

Pados Pál: Ezt nem írhattam meg OroszországrólA háború után fiatalon megnősült. Feleségét az oroszok az utcán elfogták és elvitték „malenkij robotra”. Pados évekig kutatott utána – már amennyire az ötvenes években ezt tehette – eredmény nélkül. 1959-ben Budapesten, az utcán találkozott vele: egy orosz tiszt felesége lett. Pados összeomlott, inni kezdett. 56-os történéseiről nem beszélt nekem, annál inkább az egykori felesége okozta traumáról.

Rövid ideig a Rákóczi Gimnáziumban tanított, de eltanácsolták, alighanem politikai nézetei miatt. Dr. Tímár László hozta a Városmajori iskolába és a végtelenségig védte, támogatta.

Fantasztikus, szuggesztív tanár volt. Kiszámíthatatlan – hangulata mindig ingadozott. Óráira felkészülni lehetetlenség volt – engem magyarra, történelemre, földrajzra és oroszra tanított. Amit ma tudok, azt szinte kizárólag ő alapozta meg. Féltünk tőle és szerettük. Ha valaki valamiben kiemelkedett, vitte, támogatta, dicsérte, lökte előre. Nem szerette a középszert, de nem kínozta a gyengéket, inkább mellőzte őket.

Idős korára unokaöccse támogatta, segített neki. A nevét sajnos nem tudom, de ha valaki, ő biztosan rengeteg részletet tudhat az életéről.

Dr. Pados Pál nagy egyéniség volt, szeretettel és tisztelettel emlékszem rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr998266150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

15138 2011.07.06. 10:30:35

Atlasz, erről a második könyvről tudni valamit? te fényképezted? megvan?

60145 2011.07.06. 10:42:00

1. Nefelejcs: Interneten találtam, már korábban, de nem azonosítottam a szerzőt a tanárommal. A lakását is tévesen sejtettem, csak az irány volt jó Buda felől.

59854 2011.07.06. 12:36:10

Korábban egy másik kommentben már megírtam, egészen más emlékeim vannak Padosról. Valóban rendkívüli felkészültségű tanár volt. Közismerten kivételező. Rendkívűl támogatta a jó képességű tanulókat. Azonban az általa kiválasztottakat üldözte. Ezek között voltam én is. Nekem osztályfőnököm volt. Én voltam az osztály "fekete báránya". Nem hagyott nyugodni egy percig sem, szinte üldözött. A 69-ben végző osztályába jártam. Akkorra már úgy elhatalmasodott rajta az alkoholizmus, hogy gyermekek nevelésére alkalmatlan volt. Rendkívüli tudása ellenére is. Az én életem félresiklásában mindenesetre nagy szerepe volt. Soha többé iskolai közösségbe beilleszkedni nem tudtam. Oktatási intézményhez pozitívan hozzáállni nem tudtam.

11692 2011.07.06. 12:41:29

Milyen jó lenne egy nagy könyv, ahol az ilyen tiszteletre érdemes emberek helyet kapnának és néhány tiszta lapot, hogy méltatnák, írnának róla azok, akik ismerték és szerették... Kicsit utána nézve, látom, hogy például a könyvei már kuriózumok (A fenti fényképeken szereplő művei különböző árveréseken és antikváriumokban 7-8 ezer ft körül van!), aztán elég sokat publikált is, pl az Anyanyelvi kaleidoszkópban (1973), de Történelmi olvasókönyvben(1943) is szerepel a neve Herczeg Ferenc Gárdonyi Géza, Beöthy Zsolt, Kós Károly, Kodolányi János stb. társaságában, Egyedül vagyunk címmel...aztán a Zászlónk című ifjúsági lapban olvasom nervét: Künn járok az erdőn című szövegével, és a Légrády testvérek naptárában is szerepel Huxley Chenier, Berda, Kosztolányi stb. társaságában!!! Aztán Podubnij, az orosz óriás című sport témájú könyv fordítója, életrajz egy (kozák?) bikózóról... És ezek csak morzsák... Figyelemre méltó ember volt.

60145 2011.07.06. 13:24:57

3. Anton: Megdöbbentő, amit írtál. Őszinteségedet ismerve biztosan megírtad volna, ha tudod Pados magatartásának az okát, vagy ha tudnál valamire következtetni.

60145 2011.07.06. 13:29:41

4. Évalajos: Amit itt hirtelen közzétettél róla, briliáns könyvtárosi munka. Semmit sem olvastam munkáiból, de megerősítettél abban, hogy igaz, amit korábban hittem: a tudós Eckhardt Sándor helyettesítette egy ízben két hétig. Répacsősznek becéztük...

59854 2011.07.06. 14:50:50

5-re Atlasz! Akkoriban valami halálesetről beszéltek. Felesége, nyílván nem az általad emlegetett, haláláról. Két műszakba jártunk. Ha délutánosok voltunk részeg volt, ha délelöttösök másnapos. Nem tudni melyik volt a rosszabb. Inkább talán a másnaposság. Volt egy közismert ívócimborája, egy másik tanár, egy zenész. Együtt jártak a Hajnóczy utcai (mi csak Bors utcaként emlegettük) borozóba. Volt közelebb is Borozó, de oda nyílván a közelség miatt nem akartak járni. Ez a két tanár, a Pados meg a Pintér elválaszthatatlan jó barátok voltak. Az ital volt a kötőanyaga a barátságuknak, meg a cinizmus. Ismétlem, tudását, ismeretanyagát nem vonom kétségbe. Pl. irodalomból, ami már akkor a kedvencem volt, merem állítani, még a középiskolai tananyagot is meghaladóan beszélt óráin. De csak, ha sem másnapos, sem részeg nem volt. Ha részeg volt, végiglocsogta az órát, mindenféle oda nem illő dolgokról. Másnaposan feleltetés volt a program. Kegyetlen feleltető volt. Előre tudta, kinek milyen jegyet fog adni. Ha olyan kedve volt, egy tucat egyest, szó szerint, kiosztott egy óra alatt.

15138 2011.07.06. 15:28:19

Nekem is voltak olyan tanáraim, akikről megoszlottak a vélemények: utoljára Erlauerrel vitáztunk, hogy SGY jó vagy rossz tanár volt és most a saját gyerekeim mondják ugyanarról a tanárról, hogy tökéletesen idióta vagy nagyon jó tanár. Ebből arra következtetek, hogy a tanár is csak ember és hogy nagyban függ a viselkedése attól, hogy kivel van kölcsönhatásban. (ezzel semmiképp nem akarom azt mondani, hogy Anton megérdemelte volna vagy hogy maga váltotta volna ki - sajnos, nekem egy tanárnál szinte az első kritérium, hogy viselkedjen azonosan minden gyerekkel)

60145 2011.07.06. 16:03:52

7. Anton: Ezt a bejegyzést Csacsicska írta kommentben, amelyet belinkeltem. Ismerhetted őt. Pados 1962 előtt beszélt a feleségéről, de azon kívül, hogy vele utazik, mást nem. Pityusz az övét házisárkányként emlegette, de nem túl komolyan. Akkoriban volt ok cinizmusra, Padosnak talán jóval több, mint az átlagembernek.

60145 2011.07.06. 16:06:07

8. Nefelejcs: A befejező mondatoddal egyetértek: ez a norma! Anton jól jellemezte Padost, bár évekkel korábban az ívást sem, a rosszindulatot sem tapasztaltam. Pedig engem megbuktatott.

13118 2011.07.06. 18:31:25

hm. az ital sok életet siklatott ki, és még fog. elítélni mégsem tudom őket. apám korosztályának kijutott rendesen: két világháború, közte spanyolnátha és tanácsköztársaság, majd fehérterror, végül 1956.

15138 2011.07.06. 18:39:05

Nem tudom, mit mondjak. Apám is alkoholista volt, tanítás alatt-közben soha nem ivott. Viszont ahogy nyugdíjba ment, mást sem csinált...oda is lett. Az alkoholistákkal az a nagy baj, hogy nem csak a saját életüket isszák el. Amúgy szinte hihetetlennek tartom, hogy ezt az embert nem csapták el a tanárságból, akkoriban, főleg, ha ennyire köztudomású volt a betegsége.

60145 2011.07.06. 19:06:59

11. Hmmmm: Az ember esendő, mégis: értékeket hordoz.. A most közzétett komment(ek) érthetőbbé tette számomra, ki is volt, milyen is volt ez az ember. Hogy mivé válhatott volna? Nincsen "volna".

13118 2011.07.06. 19:18:37

persze nincsen "volna". történelem van. ma is. írjuk a sorait, ki így, ki úgy. a ma dolgozó munkavállalónak egy biztos fogódzkodója van: előbb-utóbb munkanélküli lesz. holnapután már állami nyugdíjra se számíthat.

60145 2011.07.06. 19:21:39

12. Nefelejcs: Padost így is sokan szerették, becsülték, tudták, hogy miért! El tudod képzelni, kik tanítottak akkoriban? Akár azok helyén, akiket az igazgatójuk nem tudott, nem akart megvédeni? Amikor engem tanított, akkor épp megalázta a frissen képesítést szerzett Lígyija http://atlasz.nolblog.hu/archives/2009/10/05/Ligyija/ s ki tudja még ki. Ráadásul az egyetem, gimnázium helyett az általánosban! Végül: ha 96 éves koráig nem sok kárt tett benne az ital, csak átmeneti lehetett a találkozásuk.

60145 2011.07.06. 19:25:11

14. Hmmmm: - és ismét továbbgondolom, amit írtál: a mai reménytelenek számára is marad az ital, vagy... Az élet nem tűnik olyan értékesnek, mint a háború után Padoséknak. Pedig az. (Nem kizárt, hogy Pados Muhr Berci osztályfőnöke volt.)

15138 2011.07.06. 19:29:47

Aszondják, az intelligens ember érzékenyebb az átlagnál, ez az intelligencia ára. Onnan már meg csak egy lépés az alkohol. EZ az a téma, ahol nagyon kerülöm a kategorikus kijelentéseket.

60145 2011.07.06. 19:41:20

17. Nefelejcs: Gondolom, velem együtt kerülöd az ítélkezést is.

11381 2011.07.06. 19:53:09

Volt nekem is hasonlóan kedves tanárom. Még a Madáchban is. Varga Bélának hivták, szintén sok nyelven beszélt és remek tanár volt. Orosz nyelvtanra tanitott és kiméletlen tudott lenni. A lányokat általában lenézte, és csak lukas vödröt emlegetett, akikből ahelyett, hogy halmozódna, kifolyik a tudás.:)) Engem kedvelt. Egyik órájára késve érkeztem, de mikor elmondtam az okát, attól kezdve igen elnézően bánt velem. Ugyanis aznapra lettem berendelve a VII. kerületi rendőrségre, hogy "Öngyilkossági kisérletemről" lebeszéljenek.

13118 2011.07.06. 20:04:19

hm. a Muhr Berci. kiváló játékos volt, a Vörös Meteorból igazolt a Fradiba.

60145 2011.07.06. 21:11:48

19. kopacsi: A mi Padosunk is kíméletlen volt, s ahogy Csacsicska írta: kiszámíthatatlan. Lám, Antonnak nemhogy segített volna, de üldözte. A fontos: hogy mindig legyen valaki, aki kezét nyújtja a bajban, mint Varga Béla tanár úr. A gesztus is megmenthet valakit.

60145 2011.07.06. 21:18:16

20. Hmmmm: Azóta sem láttam. Vékony, vadóc srác volt, szeplős, vörös. A városmajori szinthez képest elég vagány, agresszív. Örülök, hogy kiváló hokisnak ismerted.

13118 2011.07.06. 21:45:20

hm. felmenője (nagyapja) történelmi szereplő: emlékére a lengyelek mauzóleumot is építettek. Muhr Ottmár nagypapa a Nádasdy huszárezred parancsnoka volt, aki ezredével megállította az I. világháborúban az oroszokat, akik emiatt nem jutottak el Krakkóig. A nagypapa abban az ütközetben esett el. Berci apját meg vegzálták az Andrássy út 60-ban. mégse lett alkoholista.

12635 2011.07.06. 21:47:10

"Ráadásul az egyetem, gimnázium helyett az általánosban! " - ezt ismerjük, apám - hosszú pályafutását tekintve - csak nem sokkal, talán 10 évvel nyugdíj előtt érte el, hogy gimnáziumban taníthasson. (osztályidegennek számított) mint már többször írtam róla, nagyon jó tanár volt, szerette a jó képességű gyerekeket, de mindig az elesetteket, a rossz tanulókat, a csintalan nebulókat pártolta, elve volt, hogy magyar nyelv és irodalomból nem kell buktatni, a saját anyanyelvén csak kihúz mindenkiből valamit egy tanár... szeretem a tanáros írásaidat...

60145 2011.07.06. 22:21:39

24. gordius: Ebben az összehasonlításban különösen örülök a tanáros írásaimra vonatkozó megjegyzésednek! Látod, nem kellett ahhoz osztályidegennek sem lenni, hogy valaki elsodródjon. Pados háromszoros árvasága és a történelem megtette a magáét.

60145 2011.07.06. 23:47:06

23. Hmmmm: Elképesztő! Micsoda sorsok kerülnek elő, ha közelebb hajol másokhoz az ember! Most már az is helyére kerül, amit saját fülemmel hallottam és azóta mégis csak félig-meddig hittem: Muhr Berci volt az egyetlen ismerősöm, aki 1956-os a benzines üveg használatról beszélt. Vagy ő, vagy a bátyja tényleg harcoló pesti srác volt - Budán!

15138 2011.07.07. 08:21:18

18-ra Ja. Gyávaságból. Tapasztalatból. "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél". :)

60145 2011.07.07. 13:52:45

27. Nefelejcs: Úgy gondolom, egy embert megismerni fárasztó, de néha érdemes. (Bibliai értelemben mindenképpen ;-) A tettekről lehet véleményünk, az ítélethez emberfeletti ismeretek, vagy egyértelmű tettek kellenek.

210354 2011.07.14. 18:24:08

22. Atlasz:: Most fedeztem fel blogodat. Valaki belinkelte nekem ezt, mert tudta, hogy Pados tanár úr tanított engem is. Muhr Berci tényleg egy vagány srác volt, de jó jéghokis is lett. Amit az 56-os benzines üveghasználatról mondasz, az talán inkább a bátyjára vonatkozhatott, hiszen Berci akkor max 10 éves lehetett, de lehet, hogy csak 9. Írtam a Városmajori iskola topikra is...

60145 2011.07.14. 19:25:01

29. Brunnthaler: Úgy van, ahogy írod. Egyidősek vagyunk vele, alig ismertem, úgy emlékszem, ötödikben ő Pados osztályába járt b, én meg Pete Nándoréba c. Nyilván volt a is.

csacsicska 2011.07.16. 02:43:23

Kicsit meglepő számomra, hogy ilyen sokan reagáltatok a Pados tanár úrról szóló bejegyzésemre. Nagyon piciny kiegészítés: 2007-ben semmiféle alkoholizmus nyoma nem látszott sem rajta, sem a környezetében. Tökéletes emlékezőtehetséggel fogadott: olyan dolgokra emlékezett rólam, ami számomra is meglepő volt! Én ugye 1965-ben végeztem nála, tehát 42 év múlt el az utolsó találkozásunk óta – én pedig csak egyetlen tanítványa voltam: nem az első és nem is az utolsó.

60145 2011.07.16. 05:14:44

31. csacsicska: Számomra is meglepő volt, amikor először itt, a NolBlogon, esetleg az Index Városmajor utcai iskola fórumán erről olvastam. Soha nem vettem észre rajta ilyesmit, s amilyen szellemi állapotban Te leírtad, nehéz azt elképzelni több évtizedes alkoholizálás után.

Dr. Németh Miklós 2013.04.12. 16:16:25

Kedves ATLASZ! Mi bizonyosan ismerjük egymást, mivel én is Pados Pál tanár úr osztályába jártam, mégpedig 1961-1965 között. Nekem is magyart, földrajzot, történelmet és oroszt tanított... Én is nagy szeretettel emlékszem rá, pedig jó néhányszor megríkatott és álmatlan éjszakáim is voltak miatta... De a pozitívumai sokszorosan felülmúlták ezeket. Megjegyzem: abban a korban, azt a közeget és azt a megaláztatást, amit ő kapott, csak borocskával lehetett elviselni... Most éppen a képen látható könyvét olvasom... Persze, hogy miatta vettem meg... ( Jó drágán: 6500 Ft -ot kellett adnom a 124 oldalért.. ) A könyv is szenzációs. Örülnék, ha felvehetném veled a kapcsolatot... Címem : [Atlasz törölte] Üdvözöl: Miklós

60145 2013.04.12. 17:46:32

33. Kedves Dr. Németh Miklós, jelentkezem!