Atlasz voltam

Atlasz.

A tábor - az sátor

2011. július 07. - Atlasz.

Lakáskiutalás 1977.

Lakáskiutalás 1977.

Így éltem meg, először Fülén, 1958-ban. A nagy kirgiz sátorban szalmazsákokon feküdtünk vagy tízen. A következő évben Tatán két sátorlapból összefűzött vitorlába csimpaszkodtunk Kuhár Petivel iszonyú orkánban, Kiskunlacházán saját konyhát vittünk, magunk ástuk a latrinát, és ismét kirgiz, aztán újra sátorlapok. A tábor: egyenlő sátor.

Pihenő a Dunán, Vác alattAzután úgy folytattam, ahogyan a Másodkapitánytól meg az Öregcserkésztől tanultam. Dunai Nagy Nyolcas, Mosoni-Duna, két-háromhetes vándortáborok, vizes és avartipró kirándulások, még azután is, hogy Soroksárról szednem kellett a sátorfámat.… Nem adatott meg annyiszor a táborozás, mint az újpesti Varga Jánosnak, Gugának Lacházán, Rákéknak Zugligetben, vagy a tábori Nagy Varázslónak Pesterzsébeten, de éppen elégszer ahhoz, hogy sok legyen a rovásomon a Zalka iskolában maradáshoz.

Vízi táborba nélkülem 1977 nyarán nem ment senki. Az 1978-as ballagáson már nemcsak a ballagók, mások sem hordtak vízi úttörő egyenruhát.

Iskolai ünnepély a '70-es évek közepén a ZalkábanAz elnöki asztalnál, miközben vártuk a kifelé sorjázó osztályokat, az enyémet is, élükön a búcsúzásról engem kizárt Marival,­­ erről is szó esett. A kérdés – Laci, nincs kedve visszajönni? – több volt, mint udvarias gesztus, de meg nem lepett. Hacsak azért nem, mert egy évvel korábban olyan ízetlen megjegyzésemmel kapcsolatban exkuzáltam a főnökasszonynál, amely sohasem hangzott el. Ó igen, jótét lelkek, az úttörő-csapatvezető és az egyik famulusa beugrattak a Vera elhunyt férje temetésével kapcsolatos bocsánatkérésbe. Szégyelltem, hogy hittem annak, aki lejáratásomban volt érdekelt, s persze fájt, hogy valakit, történetesen az igazgató asszonyt akaratlanul is megbántottam. Lugosi Ferencné mégis megkérdezte:

– Laci, nincs kedve visszajönni? – a válaszomra is felkészülve, hogy: lakást, Vera, lakást! Bármi másról igen, de arról nem tudok lemondani!

– Tudja, Kati már nem csapatvezető. – folytatta a témát.

Ámultam az elképzelhetetlent hallván. Koltainé Kati – úttörőcsapat nélkül?!

Koltainé az úttörőzésért élt-halt, a csapatot – jobb híján – a saját gyermekének tekintette, még a Pajtás újságot is maga árulta hétről hétre, osztályról osztályra, ám szigorúan csak a szünetekben. Lelkesedett az őrsi órákért, a raj- és őrsi naplókért, a jótanuló-jókislány-jóúttörők világának minél teljesebb megéléséért! Úttörő vetélkedők, kulturális szemlék és tanulmányi versenyek zajlottak vezérletével, amelyeket – mint mindenütt – ha tetszett, ha nem, a szaktanárok bonyolítottak ingyen munkában, de szerencsére ehhez Halmos Pistának sem kellett vörös nyakkendőt, fehér inget öltenie. A fehér ingesek táborba is jártak a Szelidi-tóra, meg – amikor a kerület „biztosította” – Szárra, fa- és kőházas romantikába, első nap oda-, hatodik nap visszautazással. Olcsó, nem tart soká, és áldozatos mozgalmi tevékenységnek minősül! Ez ám a lehetőség annak, aki felismeri!

PanelházakMaszlóné Eta ki nem hagyta volna a faházas táboroztatást, ahonnan felsejlett számára a szocialista perspektíva horizontja a hetvenes évek közepén fel-fel meredő tízemeletesek ígéretével. A panelházakban évente 5-6 lakást juttattak a kerület pedagógusainak. A szakszervezet közreműködött, véleményezte a lakáskérvényeket, az övét is, a miénket is. Főbérlőnk tanácsára mindenféle kellemetlenséget beleírtunk, amelyek a szelíd szakszervezeti titkár révén Maszlóné Etához kerültek – lemásolni. A döntést persze a párt- és állami szervek hozták, köztük az egyik Bojtár elvtárs, volt tanító az elnökhelyettes, a másik Koltai János odaadó férj és oktatási osztályvezető.

Nejemmel ugyanazon iskolában dolgoztunk. Az albérletbe született gyerekkel egyre vártuk a konszolidációt, míg a lakás-kiutalási a listán 1977-re az első helyet ígérték nekünk. Most már igazán! Minden okunk megvolt a bizalomra. Fogunk mi lakni!

Lövész szakkör a ZalkábanMásik tanár-házaspár nem volt a névsorban, s talán olyan sem, aki honvédelmi napokat rendezett, télen-nyáron kirándult és lövészversenyeket nyert a gyerekekkel, majd 1976 nyarán három hétre ötvened magával ült be az őrsi csónakokba. A tanítás nyílván nem nyomott sokat a latban, azt így vagy úgy mindenki abszolválta, akinek felkerült neve a várólistára. Bíztunk, de naivan, és a jelen zenéjét illetően süketen, vagyis nem voltunk hű meghallói a létező szocializmus által hangszerelt törvényeknek. Mint vízen kullogó, a hatnapos faházas táborral akaratlanul is konkuráltam, nem úgy, mint a jó hallású énektanár, a Kontakta mérnökének felesége. Neki formálisan sem írták be a nevét a kötelezően előírt káderfejlesztési tervbe, bár úttörő-vetélkedett, kórust vezényelt, és nem külön utakon, hanem Koltainé Katival táboroztatott.

– Kati lemondott. – fűzte tovább a mondatokat az iskolaigazgató. Döbbenetemre:

– Tudja Laci, segítettünk neki. – folytatta tárgyilagos derűvel a főnökasszony, s  ezzel még nem fejezte be a hatás fokozását.

Az elnöki asztalnál 1978-as ballagáson– Pálos Csaba is visszajön – mondta. Csaba, aki velem együtt távozott a Zalkából, aki a korábbi zenei általánosban csapatvezetett, és táborozott sátrakban, főzött bográcsost, trappolt a srácokkal mindenféle vadregényben. Az iskolaegyesítés után magam vontam be őt a lövészetbe, s hagytam volna rá a másik szakkört is, ha marad. De ő sem fért meg ott, ahol nekem szűkössé vált a hely. Egyszerre távoztunk, s lám, egy év múltán Csaba jön vissza! A Zalkában jó volt tanítani.

– Voltak változások a kerületben: Koltai János az oktatási osztályról kiment igazgatónak a Lázár utcába. – fejezte be Vera az elnöki asztalnál. Volt min eltűnődni. Lassan mindenki elhelyezkedett, és kezdetét vette a ballagás utolsó felvonása.

Az igazgató első szavaival bemutatott azoknak a ballagókat ünneplő soroksáriaknak, akik nem ismerhettek, s megindokolta, miért foglalok mellette helyet. Arról, hogy Mari kizárt az osztályomból, Eta megfúrt, Koltai Jánosné egzisztenciálisan lehetetlenné tett, nemhogy ő, de sokáig magam sem dicsekedtem senkinek. Pedig nem az én szégyenem. Már ha nem szégyen a tisztesség gyanútlansága.

Mert ezen múlott minden. A gyermektelen Kati kompenzációs csapatvezetésén a kisgyermekes tanárházaspár lakáskiutalása, Pálos Csaba igazi táborai, a soroksári vízi úttörőélet, a lövészversenyek. Végtére az is, hogy nem kísérhettem nyolcadikig legelső osztályomat, s az új osztályfőnök jóvoltából nem búcsúzhattam el tőlük ezen az emlékezetes, 1978-as ballagáson. Egy évet kellett volna még rezzenéstelen arccal, átverten kibírni. Míg Koltai János kimegy.

Ha előre látom ezt, vajon akkor is szedtem volna a sátorfámat?

A táborozás valóságos próbatétel, megméretés. Igazi élet. Nem olyan, mintha az volna… Nem lehet fehér ingben, hátra tett kézzel felmondani. Ha kitartóan evezel - odaérsz, ha jól vered a sátrat – nem ázol, ha tüzet gyújtasz – megmelegszel. A tábori munka nem púder, nem mozgalmi blabla. A tábor: akár a tisztesség – nem imitáció, az erkölcs jelző nélküli – nem szocialista. Nincs másodosztályú frissességű hal, nincs békeharc, nincs faházas tábor.

A tábor: az sátor.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr438265720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12635 2011.07.07. 23:25:51

Megint egy jó írás! Tele vagy emlékkel. Szerettem táborozni, igaz vízi táborban sosem voltam, de úttörőtáborban sokszor, már kisebb koromban is apám mindig magával vitt. Rábízott az ifikre és kész.

60145 2011.07.07. 23:38:02

1. gordius : Egy dal mindenkiben megszólal, ha táborozott már. A Dunán különösen. Egy kisoroszi történet is elő fog jönni :-)

13118 2011.07.08. 07:34:43

úttörőtáborokból kimaradtam, napközis se voltam. edzőtáborban annál többször.

60145 2011.07.08. 07:55:58

4. Hmmmm: Az úttörőtábor volt a legjobb, amit megéltek a gyerekek, már ha nem hasonlított a napközistáborra!

13118 2011.07.08. 08:37:46

hm. érdekes, hogy egy úttörőtábort el nem tudtam volna viselni (úttörő se voltam). pedig az edzőtábor hasonló napirendi korlátok közé volt szorítva: kora reggel kelés, futás, reggelizés, kis pihenés majd edzés, ebéd, csendes pihenő, edzés, közös program, vacsora, szabad foglalkozás táboron belül, végül lefekvés.

60145 2011.07.08. 08:53:28

6. Hmmmm : Ha a vízi-táborokról az egykori résztvevők azt kommentelnék, amit Te, meglepődnék, bár Zánkáról az "én gyerekem" is elszörnyedve jött vissza! Vízi táborba önként ment gyerek és felnőtt - akár az edzőtáborba! - s lám, ez nemhogy előnnyel, hanem hátránnyal is járhatott. (Soroksáron akadt, akit világnézeti okokból nem engedtek a szülők táborozni. Meggyónhatta volna...)

11692 2011.07.08. 09:55:07

...én is várom a folytatást...(egészen furcsa, hogy már ismerősek a nevek, és ismerős a történet is) micsoda tüskéket hordozunk...!

60145 2011.07.08. 10:29:52

8. Évalajos: Hasonló történet, hogy valaki jól dogozik, s ezért mellőzik, netán a "tetteit" megtorolják, sokunknak lehet. Jó volna tapasztalni, hogy a teljesítmény-elvű társadalomban azok, akik húznak, meg is tehetik ezt. A tüske? Nos, Tüske elvtársról is lesz történetem...

13118 2011.07.08. 10:52:29

edzőtábor önként? legfeljebb olyan értelemben, hogy mindenki önként volt versenysportoló. aztán futhattam minden nap 10 kilométert 3 kilós kézi-súlyzókkal. utána következett napi két edzés.

60145 2011.07.08. 11:02:04

10. Hmmmm : Mikor néhány hét, legfeljebb két-három hónap után otthagytam a műugró edzéseket, nem nagyon értettem, hogy mások miért gyötrik magukat versenysporttal. Székely Éva könyvén kívül nem olvastam személyes beszámolót, amely megmagyarázná. Megélte és leírta. Te nem?

13118 2011.07.08. 13:42:24

nem olvastam Székely Éva könyvét. nehéz ezt magyarázni és megértetni. és a hangszeres előadóművészek meg énekesek? képesek naponta 4-6 órát gyakorolni.

15138 2011.07.08. 14:15:21

Zánkán voltam 72-ben nyáron és 78-ban télen - imádtam. Csillebércen a tesóm volt, neki is tetszett. A tábor nekem mindig nagyon tetszett, most meg sajnálom, hogy a gyerekek nem tudnak menni. Ide-oda azért elküldtük őket, de nem az igazi. Vagy a célok hiányoznak, vagy a felnőttek tekintélye nem a régi, vagy a mai gyerekek teljesen mások. Nem tudom. De feladtuk a táborokat, mert a mieink már nagyon individualisták ehhez. A tanári furkálásokról is csak tőled tudok. :) Előlem gondosan eltitkolták. :)

78126 2011.07.08. 14:30:03

A szerelmet nem lehet megmagyarázni. Én is sportoltam, imádtam a "kínlódást", az apró fejlődéseket, a csapatot, a sikert és a sikertelenséget is. Lehet ezt-azt mondani, de aki nem kapott rá az ízére, annak az kínai marad. A vízitábor is ilyen szerelem!! Nekem is életem legszebb tábora egy ilyen vándortábor. Annyi mindent elindított bennem az írásod, Atlasz... http://www.youtube.com/watch?v=eVspMV0LWI4&NR=1

60145 2011.07.08. 14:36:02

12. Hmmmm: Nagyon emberi dolgok ezek! Többnyire csak a szélső értékek tűnnek fel, a csúcsok.

60145 2011.07.08. 14:42:31

13. Nefelejcs : A gyerekek (is) szeretnek együtt lenni. Vízi tábor után a mieink a két két nagyüzemet nem találták az iskolától túlzottan különbözőnek, romantikusnak. Anélkül pedig... Akik ma felvállalják a kalandot, a kockázatot, nem érnek rá blogolni. Nem félnek a jogvédőktől, gyermekvédőktől, az ÁNTSZ-től és a balszerencsétől sem. Kell, hogy legyenek ilyen emberek!

78126 2011.07.08. 14:46:53

Ja, még valami! Kérded önmagadtól, " mi lett volna, ha tudod és kitartasz?" Hááááát, nekem így ez a Farkasok dala. Úgy pedig a Kutyák dala lett volna!

60145 2011.07.08. 14:55:59

14. Anemone : Ez a dal remek, nagyon köszönöm! Többfelé ágazik... Sose hallottam! Valójában nem a táborokról szerettem volna szólni, hanem arról a kudarcról, amelyet emberi esendőségek, irigység, rosszindulat révén akkor is elszenved az ember, ha nem árt senkinek, esetleg használ kicsit. Hogy elvonzódtam, elvonzódtunk a tábor felé? Ez azért nem véletlen :-)

60145 2011.07.08. 15:03:18

17. Anemone : Én megértem a Kutyákat... A környezetemen múlott, hogy néha a Farkas látszott jobban belőlem. Nevelőként a társadalomba való beilleszkedésre készítettem fel a gyerekeket. De becsaptak, félrevezettek, átvertek: ehhez nem tudtam még egy évig Katiékra mosolyogni. "Ha le vagyok szarva, az a beosztásomhoz tartozik. Hogy szétkenjem magamon, az már nem!"

15138 2011.07.08. 15:31:17

Volt egy pár vitám az oroszokkal, ezért-azért (úgy értem, hogy tanárokkal és ideológiai viták - mosolyogva elnézték a "kispolgárságomat") De azért ma azt mondom, hogy Kutya vagyok.

60145 2011.07.08. 16:00:20

20. Nefelejcs : Kutya? A kínai horoszkóp vagy mi a csuda szerint szerint az volnék én is. Valaki orrom alá dugta pár éve. 14. Anemone megtehetné. Mármint hogy orrunk alá dugja, mi mindent ihletett meg ez a bejegyzés őbenne. (Szabadságát sérteném, ha közvetlenül neki címeztem volna...)

78126 2011.07.08. 16:44:28

Keserédes ez az írás. Nem akartam még borongósabbra pingálni,ezért inkább vízre szálltam. Ám az is az első gondolataim közt volt, hogy mennyivel "jobb" időkben élünk. A mai ifjú pedagógushpárokat nem hülyítik, egyértelmű, tiszta a helyzet : TOTÁL esélytelenek, hacsak nem a szülők támogatását élvezhetik. És akik meg ott ülnek, azok meg OTT ÜLNEK, míg a világ 7 nap, onnan aztán egyhamar nem mozdulnak. No, de ehhez valami bíztatóbb dal illik: http://www.youtube.com/watch?v=ygOJKUU5drE&NR=1 Hát nem kiszámíthatóbb ez?!

60145 2011.07.08. 16:59:12

22. Anemone: Igen, én is úgy gondolom, nem fog változni és egyértelműbb a mai helyzet. De hogy nem hülyítik? Önáltatás, hogy érettségitől fölfelé nem hat az aktuális vakhit. Ugyan! "Szép a vizesek élete, Gondjait otthon felejtette, Mindene most csak a víz, a víz, a víz!"

13118 2011.07.08. 17:15:22

a sportban szinte lehetetlen intrikálni, furkálódni. azonnal látom, ki a jobb és ki a gyengébb teljesítésű. látja a néző is. az eredményt meg kiírják az eredményjelző táblára.

60145 2011.07.08. 18:57:25

24. Hmmmm : igen, ezt várják az emberek a sporttól. Is. Aztán jönnek a bundák, pályán az aljas betartások. A kimutathatatlan doppingszerek, csodadresszek. Vagy ha ez is benne van a pakliban, akkor már csak ügyes, mint Kohn bácsi pénznyelő automatája Ferihegyen. Tényleg nem értek hozzá, csak tűnődöm. Az iskolától hasonlóképpen elvárható, hogy ne hazudtolja meg az általa (társadalmi megbízatás alapján) közvetített értékeket. Az, hogy a gyereket sikeresnek vagy tisztességesnek neveljék, a család dilemmája. Vagy nem az.

13118 2011.07.08. 20:01:36

bundák és egyéb praktikák elenyésző számban fordulnak elő. a véletlennek álcázott betartások-durvaságok is könnyen észrevehetők, a bírók és a nézők is látják. a munkahelyek már egy teljesen más terület, főleg a szellemi, meg az irodai munka. nem értek az oktatáshoz, a tanításhoz végképp nem. de azt tudom, itt se számít kivételnek a fúrás-faragás, más munkájának alulértékelése, vagy a gyenge teljesítmény felülértékelése. és ez nem is fog megszűnni. több évtizedes tapasztalat alapján mondom.

13118 2011.07.08. 20:09:20

a sportolóknál ez van: http://www.origo.hu/sport/egyeb/kajak-kenu/20110707-riport-a-het-honapos-terhesen-is-kajakozo-janics-natasarol.html szurkolok, hogy sikerüljön terve és érmet szerezzen Londonban.

60145 2011.07.08. 20:58:09

27. Hmmmm : Tetszett: "Az sérül meg, aki azt akarja." A cikk is jól szerkesztett, mert a végére hagyja a mindenkiben felmerülő aggodalomra a választ. Igen, ilyen ember az, akit keresünk, mi átlagosak, azonosulás végett. Neki szurkolva magunk is kicsit győztesek leszünk. (Olimpiák idején érzem). 26. Hmmmm: az emberi természet ilyen, amelyen alakít valamit a kulturális környezet. Azonban rossz az a rendszer, amelyben - mint a mostani témámban - a teljesítményt akadályozzák ezek a járulékos elemek. Az egyéni boldogulás zöld hullámának kellene előre vinnie az egész hajót!

13118 2011.07.08. 22:27:29

Natasának igaza van: nagyon fontos az izmok bemelegítése. enélkül nagy a veszélye az izomrost szakadásnak, ami sokára gyógyuló sérülés. az emberi természetnek nem ilyennek kellene lenni, hiszen a munkahelyi munka is valamilyen mértékben csapatjáték.

60145 2011.07.09. 06:14:59

29. Hmmmm : a sérülésről az én értelmezésemben azt mondta, hogy aki nem akar edzésben, versenyben maradni, nyerni, küzdeni, az sérülni "akar" inkább. (Sok verset elemeztem: a költő azt akarta mondani... - Arany János szerint: Akarta a fene! Pados tanár úrtól hallottam először.) Igen. minden emberi tevékenység csapatjáték, vagy annak eredménye. A csapat pedig nem működik szerepek és pregnancia (dominancia) nélkül. Hanem a mérték, a játék humanizáltsága nem mindegy! Itt, a NolBlogon sem!

209864 2011.07.10. 17:41:45

Cigány barátaitoknak - - - Kedves Cigány! ___ Nem vagyok kedves, ezért törlöm!

34417 2011.07.11. 18:28:31

na igen. úttörőtábor, csobogó patak mellett, erdő ölén, vacogó fogú őrséggel - mert az is kellett. gubacsból csináltunk a nyakkendőre gyűrűt, hogy ne kelljen a csomózással törődni. később a kisz jóvoltából egy hét balatoni üdülőben, víz, napfény, sör, mi kellett még! cserébe megtanultam vitorlázni:-)

60145 2011.07.11. 20:16:38

32. harunalrasid : Tulajdonképpen én is így emlékezem, de valahol le kellett írnom, hogy mibe került ez nekem...

nyica 2011.07.12. 08:38:35

JQjj, ekkor születtem......nx

60145 2011.07.12. 09:11:55

34. nyica : És semmi okod, hogy elfelejtsd, kedves Nyica!