Atlasz voltam

Atlasz.

Remekmű és személyes érintettség

2011. szeptember 28. - Atlasz.

Baranyi Ferenc a Szeged effektben

Baranyi Ferenc a Szeged effektben

Baranyi Ferenc és Kaiser László

Szeged effekt antológia

Kedden este könyvbemutatóra mentem, személyes motivációktól mozgósítva, hiszen mára kiszerettem kissé az irodalomból. De a megesett leány is elmosolyodik, ha felidéződik a korai öröm, a félrelépés, az egykor volt egyetlen, az igazi.

Alíz2, aki ezúttal személyes érintettségtől szintén nem mentesen volt jelen, bizonnyal felküldi a NolBlogra, irodalmi értékű tudósítását és fotóit, köztük tündöklő tehetségű lányáét. Örülni fogunk, ha megteszi. A mostani könyvbemutató ünnep volt versek és költők között.

Baranyi Ferenc és Kaiser László

Az antológia egyik szerzője régi barát, egy másik régtől ismerős. Baranyi Ferenc költészete akkoriban vált élményemmé, amikor országos eseményként született egy vers, egy kötet. Mert betiltották, de nem annyira, mert elfogyott, mert megjelent, vagy nem jelent meg. Szerettük a verset, a költőt. Baranyit a lányok kicsit jobban: nem harcolt, nem helyezkedett, csak szépen írt, muzsikált mívesen. A Vas utcai KISZ-klubban (szombat délutánonként a magasföldszinten az első, padoktól mentesített osztályterem) is járt 1966 őszén. Alig lehetett beférni. Kifelé pedig? Nos, erről később.

Baranyi Ferenc EgyedülEgyik költeményét máig dúdolom, négy-öt sort innen, egy képet amonnan. Oly sokszor olvastam, hogy megmaradt: a világ irodalmából szakított személyes oikumeném része. Rejtett és tagadott késztetésre beírtam a kis kéziratosba, mint ezt: Egyedül. Festegettem is, gyakran azt, amiről nem tudtam beszélni. Tegnap, több évtized múltán ismertem fel, hogy mi minden találkozott össze a rajzlapon. Ha a vers volt előbb, azt festettem, ha a kép, arra ismertem rá a versben. Remekmű és személyes érintettség.

1964 őszén

A Vas utcai közgázban az előéletem miatt jobban vigyáztak rám, mint a többiekre, ahogy a hasonló módon érkezett gomba-frizurás Sebestyén Zolira is. Baranyi Ferenc dedikációjaSzerkeszthettem az iskolaújságot, festhettem színpadi díszt az Uránia színpadára, delegáltak az Ifjúsági Magazin szerkesztőségébe is. Így aztán az 1966-os ballagás után szerettem oda járni a volt osztálytársakkal, vagy Verbőczy Antallal, szinte mindig a Bródy Sándor utcai Háry Borozóból jövet. Ital csak bennünk volt – épp elegendő – zsebben sosem. Be is húzódtunk illendően a hátsó sarokba, és figyeltük a költőt, meg a – miért-miért nem – matrózblúzba öltözött lányokat. Talán a versmondáshoz vették föl, talán nem. Kötelező nem lehetett: elegendő volt az ünnep. S bizony, nem tudtak betelni vele. Mi pedig beteltünk. A költő és közössége remekül érezte magát, mi egyre kevésbé. Így aztán hátulról előre kicsörtettünk a székekkel zsúfolt teremből, a hatásrombolásra nem figyelve. Égni tudni kell, bizony.

Egy-másfél évvel később a sulit, a szerkesztőséget a seregből is meglátogattam. Az Ifjúsági Magazinnál az ismerős Gách Marianne-t, vagy a korábbi főszerkesztőt nem, csak egy barátságos, szép beszédű illetőt találtam. Kéznyújtás:

– Valahonnan ismerős vagy… – vélekedtem.

– Nekem is! – biztosított udvarias előzékenységgel az a költő, akinek versét évekkel korábban írásban-képben megörökítettem. De nem hinném, hogy erre emlékezett. Tegnapig én sem.

 

Baranyi Ferenc:

Szerelmed régi holtág

Könnyű neked. A válás könnyebb a távozónak.

Réthullámzású vizen gyíkként siklott a csónak,
ijesztő s mérhetetlen volt az a parttalanság,
a gátja-vesztett érzés fényben fürdette arcát,
fönn egykarral ölelte piros kedvünk a napfényt,
szándékunk összekondult két egyszavú harangként.

S leballagott a hegyről a vén gulyás: az este,
a szőke sugár-csordát felhők mögé terelte, 
sugarak takarodtak és rózsaszín-vidáman
abrakoltak az égen, aranyfalú karámban,
később elcsendesedtek. Révész-komor sötétség
lépett partra a vízről, – egyenruhája mélykék, -
mi meg szárnysuhogásból szőttünk éjjelre sátrat,
és szénazizegésből vetettünk puha ágyat,
csókra nem bátorodtam, csak néztem, hogyan alszol,
tolvajként lopva álmod, mert féltem: megharagszol,
s a tiszta éjszakában megborzongott a sátor
szelídre-zsibbadt vágyak ártatlan áramától

Csak ennyi volt, csak ennyi Így mentél el. Belőled
Jaj, miért nem akartam, nem mertem venni többet?
A legszebb éjszakában eltűrtem azt, hogy alszol,
testvérré szelidültem, hogy óvjalak magamtól,
úgy bánom már! A vérnek kár lefogni erőit.
Miért nem vagy hiúbb, mondd, kit vélt közöny megőrjít?
Nem is vagy nő, te gyáva! Nem törted össze menten
e „szép, nemes lemondást” két perc alatt szívemben,
nem én, nem én akartam, hogy nyomtalan szaladj el,
nincs mód folytatni ketten, mit kezdeni magad kell,
jaj, meghagytad a békém, jaj meghagytad a csöndem,
látod, mikor elmentél, gyűlöltelek dühömben,
koldus-vágyú zarándok, gyönge megalkuvó vagy!

Könnyű neked! A válás könnyebb a távozónak.

(No semmi baj. Bocsáss meg. A folyó már hínáros.
Mi akkor „szent harag” volt – ma bosszantó bolondság.
Ma más a vágyak arca, már más törvény határoz,
utam a tisztasághoz – szerelmed – régi holtág.
Örvény-lányok sodornak, lehúznak karjaikba,
piciny csöpp, óceánból már nem tudlak kivenni,
ha egyszer újra látlak, úgy bánok veled, mintha
semmisem történt volna – hisz úgyse történt semmi.)

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr358266166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

15138 2011.09.28. 16:21:02

Stip-stop, első. :) Azon gyötröm az agyam, hogy hol láthattam én Baranyit, mert tudom, hogy valahol láttam...nem sok kortárs irodalmárt ismerek fel képről, de őt igen. Atlasz, milyen volt neked az előéleted, ami miatt jobban vigyáztak rád a Vas-utcai közgázban?

60145 2011.09.28. 16:41:14

1. Nefelejcs: Baranyit az egyetlen tévében láthattad: operáról mesélt. Akkor az a műsor sikeresebb volt, mint most a Valótlan Világ. Tényleg, az előéletet be kellett volna linkelni, ahogyan a Szeged effekt antológia címlapját is. Kösz!

210560 2011.09.28. 17:02:30

Ajándék - pillanatok :)) Atlasz, köszönöm a beszámolót, a festett kép elgondolkodtatott. Nemkülönben a vers üdvözöllek Fanny

95527 2011.09.28. 17:03:40

Alig pár perce írtam máshol, hogy nincs kultúra manapság, így legyek mindig megcáfolva. Ez a vers, itt a végén megfogott nagyon, mert gyakran gondolok hasonlóra, de mivel nem maradt képem róla, nem vágyom mai valójában látni, az van ami belül van.

205707 2011.09.28. 17:23:53

Tanár úr, jelentem: megtanulmányozva, rendben lévőnek minősítve. Sikerrel túrtál az agyam emlékeibe. Közös(en)ülünk, állunk, emlékezünk, reménykedve csodálkozunk... Ott vagy a szeren..

15138 2011.09.28. 18:09:43

Óóó, megnéztem a linket. Nem igaz, milyen gyorsan telik az idő. Nekem az értetlennek (itt megszoktam, hogy úgy mondom, külföldinek), megerősítenéd, hogy ezt a képet, színeset, te festetted?

60145 2011.09.28. 18:42:06

3. Fannyvár: Nem titok, hogy szereted a verset. Vajon miért nem írsz valami személyeset hozzájuk? Nekem örömöt szerez az ilyen találkozás a múlt és a jelen között! Valóban ajándék!

60145 2011.09.28. 18:48:56

4. paplanyos: Olvastam, de nem kommenteltem. Túloztál erősen. Egyébként itt fent céloztam arra, hogy elfordultam az irodalomtól én is. Pedig volna mit olvasni, megnézni, hallottuk a kiváló írásokat. Gondolom, Te inkább éled, teszed, én meg álmodozom, kombinálom, írom és mesélem ugyanazt. Ez lehet az oka annak, hogy a vers befejező részér másként reagálunk. Mindenki másként!

60145 2011.09.28. 18:52:17

5. purim: Purim, kedves barátom, ami a szert illeti: nem élek vele! De köszönöm!

60145 2011.09.28. 18:57:59

6. Nefelejcs: Vidámítasz, Nefelejcs, ebben az udvarias, illemtudó, empatikus világban! Valóban én követtem el, s az én anyám volt, aki sokáig rejtegette. Hogy engem óvott, vagy a vétlen nézőket, azt sosem tudom meg már. Az idő? Annyira közönséges, elháríthatatlan, hogy az ember kénytelen megszelídíteni. Nincs bajom vele.

12635 2011.09.28. 19:05:06

Még hogy Te kiszerettél az irodalomból...írásaid színvonala és a témák nem ezt mutatják...

medve1942 2011.09.28. 19:36:46

Elolvastam a wikipédia Baranyi-szócikkét, ahol Magánélet címszó alatt egy szerény, igaz, hosszan tartó nősülés van feltüntetve. De ha az ember egy nagyobb könyvtárban kézbe veszi a Villámok balladája (1962) című kötetet, akkor abban talál néhány női nevet... Pláne akkor, 1962-ben játszotta a... a piaristák gimnáziumának kápolnája... na jó, akkor épp Egyetemi Színpad a Bölcsészopera című remekművet, amelynek a verseit Baranyi írta, és feltehetőleg a zenéket is ő válogatta hozzá... Szóval, a szó szoros értelmében olykor bujdosnia kellett a dedikáltató bölcsészlányok elől...

60145 2011.09.28. 19:38:39

11. gordius: Az ember döntéseit elemi erők - mint például a költészet vagy a szerelem - félresöprik. Ami az írásokat illeti: ma már nem vagyok annyira szégyellős, ha még nem is szégyentelen! Kösz!

medve1942 2011.09.28. 19:38:50

OFF: Mond valamit az, hogy Szeged, 1965 körül, Paál István rendező, JATE, Auditorium Maximum?

60145 2011.09.28. 19:53:52

14. medve1942: Csak tudok róla, 1969-től. Ács János és Fehér Ildikó diáktársam volt egy ideig.

60145 2011.09.28. 19:59:46

12. medve1942: Amikor a versnek nemcsak a kezdő sorait idéztem, rábólintott, és tudta, hogy kire. A bölcsészlányoknak - szerencsére - nem mindig a félanalfabéták imponálnak. S ha szerették őt, biztos tudták, hogy miért. Egyébként a tegnapi fotó bal felét levágtam, biztos, ami biztos ;-)

210560 2011.09.28. 20:46:18

7-re igen, vers- és irodalom rajongó vagyok, ez tényleg nem titok, viszont szerényen max zenét, képet mellékelek, még abban is néha bizonytalanokodom, mert a vers képei, hangulata miatt nem vagyok biztos, hogy a harmóniát sikerül megvalósítanom a kiegészítéssel.. Atlasz, neked sikerül...naná !!! Mi az hogy...meg ilyenek :) Fanny

60145 2011.09.28. 20:53:37

17. Fannyvár: Fogékonyságot, Halmos tanár úr kifejezésével: lelki időt igényel amit csinálsz!

11692 2011.09.28. 21:18:57

Az Ezredvég Baranyiját ismerem... Író-olvasó találkozóira alig kellett toborozni embert, jöttek maguktól... (Magdolna utca); Ikonikus alakja egy kornak, verseit másoltuk, idéztük; ha vers, akkor Baranyi a Szép versekben, Könyvhéten, Ezredvégben, a női lapokban nem kevés hölgy szivét dobogtatván... Jó, hogy hírt hoztál, és tetszik a "miliő"....:) 'Ha számonkérő éjben alszol: jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól! Bár nehéz a magunkba-nézés, ítélőszékhez önidézés, de áldozzunk ennyit magunknak, kiéjszakázott igazunknak, s azoknak, akik tisztelettel úgy neveznek minket, hogy ember.' (Az ébrenlét bátorság) B.F.

60145 2011.09.28. 21:29:28

19. Évalajos: Azt hiszem, hogy közülünk Te ismerheted őt (is) legjobban!

Tóth Istvánné 2011.10.01. 22:28:30

...kis gimnazista voltam és nagy izgalommal mentem a könyvtárba író-olvasó találkozóra....Baranyi Ferenc volt az első ÉLŐ ember-költő, akit láttam, hallottam.....addig csak olyan verseket olvastam, szerettem, amelyeknek a szerzői már nem éltek....őrzöm a dedikált példányaimat....szép ifjúság...egyszer láttam Pesten, az utcán, felismertem, de megszólítani nem mertem....örülök, hogy látom...

60145 2011.10.02. 07:56:39

21. Tóth Istvánné: igen, a tisztelet, a művészetet szerető emberé mindenképpen ilyen. Baranyi közvetlen, barátságos ember, nem minden költő ilyen. Neki van mire szerénynek lennie! Az író-olvasó találkozók létrehozóinak, a könyvtárosoknak sokat köszönhetünk, mi olvasók!

12715 2011.10.02. 19:12:07

Ha ember vagy, hát porrá leszel, csak csontjaid maradnak, de ha EMBER vagy, s olyat teszel, hogy emléked marad majd, márványba faragnak!

60145 2011.10.02. 21:19:21

23. noeb: meglepett ez az epigramma! Nem tudom kié, de remek!

178873 2011.10.02. 22:33:09

24. Atlasz Marosi Károly: Szilánkjaim és egyéb hülyeségek De nem vagyok ám ilyen okos, csakhogy a google keresőben ezt is meg lehetett találni.

60145 2011.10.03. 06:26:39

25. solide: Köszönöm mindkettőt!

12715 2011.10.03. 12:19:31

Igen! Talált! Saját. Egy antológiában szerepelek vele, pár vers Tőle, és én is ott vagyok egy - két szösszenettel.

60145 2011.10.03. 12:54:15

27. noeb: Örömmel gratulálok a vershez és a jó társasághoz!

13282 2011.10.15. 09:02:12

köszönöm! nem tettem fel azt a bejegyzést a nolblogra, amiben Szegedeffekt bemutatóról írtam...azért is, mert az a nap "tobzódott" másban (és sok személyesben) is, meg lányom (szerénysége)nem is nagyon szereti,(enyhén szólva), ha róla "publiklok"..., de a személyes-napi blogomban irtam erről az eseményről is: http://lineas.freeblog.hu/archives/2011/09/27/tobz%C3%B3d%C3%A1s/ (és én is láttam a sorok közt Baranyi Ferencet, és emlékszem rá (népszerű verseire is) ifjabb korából is! - és Gerelyes Endrére is, akit épp az antológiabeli irásában jelenit meg! (a mi Irinyi kollégiumi szobánk ablakával szemben volt az ő ablaka a Főiskolán - 60-as évek...)

60145 2011.10.15. 10:55:28

29. aliz2: Örülök, hogy megemlítettként megjelentél! Meg lehet szokni, hogy leányod ennyire tehetséges, mi több: élni is tud vele? Biztos felkiáltójel - és nem csak biztos pont - az antológia elején!

13282 2011.10.15. 13:19:47

? Mármint hogy én meg tudom-e szokni?... szinte születésétől fogva volt rá időm...:) Inkább ő nem azt, ahogy "odavagyok" tőle...:), annak ellenére, hogy.... de az mindig jólesik, ha mások is elismerik ,(úgyhogy hálás vagyok neked is) mert az igazolja , hogy nem(csak) anyai elfogultság... (ha az is..., de jogos!)... viszont mégis csak vissza kell fognom magam, és még inkább "szokásos"nak ill. "természetes"nek venni a teljesitményeit. De hogy pl. ma elfelejtettem meghallgatni a Bartókon az Irodalmi Újságot, amit pedig ő szerkesztett - ez eléggé nem szép tőlem... és az eddigiekkel ellenkező irányba is mutat... :(

60145 2011.10.15. 14:34:34

31. aliz2: Továbbra is a legjobbakat Nektek!