Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Tanár nem volt egy szál sem

2011. október 23. - Atlasz.

A lelkekbe forrt emlékek fehér nyomai

Szokottan indult: Gyere az inkább nem írom le, melyik étterembe, 17 órára. Műsor: Hol tartok ma – személyenként 4-5 perc erejéig, aztán vacsora. Hozzál magaddal még egy embert, azaz hogyisne! Félre a politikával: add tovább annak, akit nem találunk, hogy jöjjön! Gyertek!

Aztán, miként a forradalmak idején szokás: minden másképp lett! Két-három óra hosszáig csak sorjáztak az emlékek, arcok, nevetések. Politikamentesség? Ugyan, hiszen valaki felelevenítette, hogy Tamáséknál közös tanulás ürügyén a Szabad Európát hallgatták a 19, 25, 31 és 49 méteres rövidhullámon, mint rendszeres/rendszerellenes ellenállók, amikor is az imperialista métely, Cseke László személyesen, a Farmotoros giliszta kívánságára leadta az utasítást: Csípőrázás! Feljegyzések készültek magyar kiejtés szerint, kis kockás füzetbe, annak ellenére, hogy ezenközben Tamás nagyanyja az éberség jegyében, hivatalos közeget (elhárítás) formázva, apró szellentésekkel, ám azokat az öreg padló reccsenéseire hárítva gyakorta átvonult a szobán.

Mindenki előadta, hogy Ki mit tud, Géza pozant fújt, Ica és Ilcsu énekelte a Hello, Marylou-t, ám hogy utána melyik szám következett, arra nem emlékeznek ők sem. Az én fülemben persze visszhangzik az angol szám német szöveggel szóló dallama után egy másik...

– Szerettem az iskolát, mert soha olyan április elsejét nem értem meg, mint ott! Nem is tudom, hányadikban, de nagyszerű volt, hogy egyszer ezt megengedték! Ránk hagytak mindent, mi tartottuk az órákat, a padsorokat egymás tetejébe raktuk, az iskolaköpenyt fordítva vettük fel, a tornaórát fiúk–lányok összekeveredve tartottuk, bolondoztunk, ami belefért!

– Az iskolabál után a tornatanár megkérdezte, hogy – Na, fiam, milyen volt? – Remek, tanár úr, remek! Csak úgy jöttek utánam a lányok. – Máskor mosakodj fiam, fürödj meg rendesen! – reagálta le a kedves ember.

Keményen bánt velünk, a heti második órára reszkető inakkal kúsztunk fel a negyediken lévő tornaterembe, gyors átöltözés, bemelegítés a súlyemelő Géza vezényletére, majd az idomár be, tornasor, jelentés, aztán egy pofon: – Megmondtam fiam, hogy a tornanadrág alá ne vegyél gatyát! Mert én nem Maca néni, Juci néni, Náncsi néni, hanem vitéz Bolemányi Károly vagyok! Öt edzői képesítéssel! Lakat Károly barátságával! Bizony!

– Nem, egyáltalán nem volt vitéz. Amikor ízetlen durvaság miatt egy meglepett srácot kicsaptak az iskolából, Karcsi néni a főnöki szándékkal szemben nem emelte fel férfiasan pofonosztó kezét. Csak Éva néni, meg Sári néni: a tanári karból nyolcan ellenezték. Nekik igen, Karesznak viszont nem kellett új munkahelyet keresnie. Más eredménye nincs a pofonjainak, minthogy sportolói néhányszor elverték.

– A tornaóra kész gyönyörűség volt – annak, aki felfedezte, hogy a lépcsőházból a lift mellől belátni a harmadik emeleti lányöltözőbe! A lányoknak nem kellett annyira kapkodniuk! Az ember aztán hamar elment – a negyedikre, hiszen mire Karesz megjött, már bemelegítés, tornasor és így tovább.

– Na ja! Bélatelepen, amikor megtudtuk, hogy a fiúk egymás nyakába állva készülnek belesni a női tusolóba, mondtam Ilcsunak, hogy –Jól szappanozzuk be magunkat, és így is tettünk! – Takinak azután meg kellett kérdezze tőle: – Te Ilcsu, Stopi ott is vörös?! – Nagy nevetések közben az egykor kérdezett: – Megmondtam. Ott is! –

– Bélatelepen csak a gazdagok voltak! – nyitott osztályharcot II. c fronton Kató. Így igaz. Csak az tudott menni, akinek pár nap Balcsira tellett. A „gazdagok”. A tanárok nem. Azon a nyáron az iskolai KISZ-tábort minisztériumi szinten ellenőrizték: folyt a tanári belháború tovább, de Bélatelepen tanár nem volt, egy szál sem! Nem hívta őket senki!

– Ahogyan Skotyát is csak egyszer, 1967-ben, az első találkozóra! Narancslétől érte az első sérelem, rögtön a bejáratnál, épp hogy kiszállt a Volkswagenjéből. Megsértődött! Korát megelőzve úgy vélte, hogy többet érdemel. Bécsből várt volna potyán hajnyírógépet, hiszen a vállveregetést bőven mérte érte – előbb és utóbb, ha kellett, ha nem. A ballagásra rendelt mosógéppel moshatja máig szennyesét…

– Engem nem nagyon érdekelt Skotya. Épp öregkatona sorba léptünk Cápával ketten, amikor frissen felvarrt csontcsillaggal a nyakunkon vigyorogtunk boldogan a Margitkertben – pár buszmegállóra a laktanyától. Nem tartottunk ki végig, a sereg visszavárt. De mi megúsztuk. Aki hatvannyolc őszén nem tért haza, annak emlékét hírek és álhírek őrzik, néhány mendemonda, legenda: A lelkekbe forrt sebhelyek fehér nyomai.


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr588266168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

178873 2011.10.23. 20:42:50

Érdekes iskola volt ez. Nálunk (ez akkor éppen Szegedet jelentette) a SzUE régi öltözőjében volt a férfi és női tusolónak közös lefolyója. Kb. 15x15-ös, egy csempelapnyi felület nagyságában nem volt fal. De nem csak a fiúk voltak ám képesek ezért áztatni magukat a lefolyó vízben :))

13118 2011.10.23. 20:44:18

hm. a 68-as sorkatonák ... később eggyel találkoztam, ő már öreg-katona volt, én újonc. szótlan volt, sapka nélkül és zsebre dugott kézzel közlekedett a laktanyában. a tisztek nem szóltak rá ... zubbonyzsebe fölött egy ezüst szalagot viselt.

12635 2011.10.23. 20:54:52

Így jó ez, politika nélkül, emlékek.

60145 2011.10.23. 21:02:26

1. little: Mert jó volt együtt! Köszönöm!

60145 2011.10.23. 21:03:46

2. solide: Akkor ezekre a fiúkra szintén igazságtalan lett volna Karesz megjegyzése! Hiába, mindent a nőknek köszönhetünk!

60145 2011.10.23. 21:06:47

3. Hmmmm: Neki nem csupán fesztivál lehetett Woodstock, a Make love not war.

60145 2011.10.23. 21:07:40

4. gordius: És így jó, hogy van kihez fordulni segítségért :)

12635 2011.10.23. 21:46:46

Atlasz, az mindig jó.

210560 2011.10.23. 22:04:03

Élvezettel olvaslak - mint mindig - Atlasz :)) Ezt a Cliff Richard felvételt nem ismertem (legalábbis videon nem) szenzációs !!!

60145 2011.10.23. 22:13:41

10. Fannyvár: Fiatal vagy ehhez a korai változathoz! Még az is kiderülhet, hogy azok, akik szerintem énekelték - sem ismerik :-)

95527 2011.10.24. 06:50:41

Régi emlékeket ébresztettél hajdanvolt tornaórákról! :))

60145 2011.10.24. 07:24:54

12. paplanyos: ezek szerint nálatok is ilyen katonás volt? Vagy a lányok...? Óh, Istenem, a lányok!

210560 2011.10.24. 08:58:40

11. Igen...de csak pár évvel vagyok innen :) Régi tornaórák!! Hajaj...nekem nagyon kellemetlen emlékeket ébresztenek. Hihetetlenül ügyetlen voltam ugyanis (meg most is) emlékezem kézilabdázni tanultunk, engem beállítottak a kapuba. Az első labdánál kiszaladtam a kapuból, hiába kiabáltak...vissza! vissza!!! De még ennél is kínosabbak a szertornás élményeim:)) Hagyjuk inkább, ma is pirulok :) Valamelyest összeszedtem magam - most jön a mosdatás, figyeled? - de inkább a lájtosabb sportokat választottam. (gyalogtúra, kerékpározás, aerobik...szóval ilyenek), sulis tornaóráim rémálamaimban jönnek elő :))

60145 2011.10.24. 09:22:25

14. Fannyvár: Akárhogy is: aki a belinkelt bejegyzésemben szereplő Ady-idézet szerint "az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.", annál legfeljebb annyi jelentősége van a kornak, hogy egy-egy világsláger korábbi vagy későbbi változata maradt meg a fülében! Kareszre nem bíztak lányokat, és helyes dolgokra is törekedett nevelni bennünket. De senki tanártól nem fogadható el egyetlen órán, egyetlen növendékkel szemben sem a megalázó attitűd! (Elég baj, hogy akaratlanul, félreértésből is előfordul.) Az ügyetlent fejleszteni pedig szakmailag sokkal nehezebb, mint a született tehetséget!

78126 2011.10.24. 10:32:07

Ilyen április elsejét én is őrzök.:)) A retteget matektanárunkat én "alakítottam" - persze nekem könnyű volt, engem nagyon kedvelt - én megtehettem. "Az ügyetlent fejleszteni pedig szakmailag sokkal nehezebb,..." - ezen majd gondolkozom. Nem feltétlen a fejlesztés okozza a nehézséget.

60145 2011.10.24. 10:44:19

16. Anemone: Tőled rettegni?! Nem lehetett könnyű! Téged kedvelni? Nem lehetett nehéz! A gondolkodnivalódhoz: Fannyvárra reagáltam. Karesz valóban jó szakember volt, méltatlannak találhatta, hogy "csak" tornatanár. Az iskolákban kevés energiát fordítunk a gyengébb fejlesztésére, a pedagógusképzésben a mi időnkben ezzel nem foglalkoztak. "Szedd össze magad fiam! Egy kis akaraterővel menni fog! Gyakorolj! Írd le százszor!" Ezeknél a mindenki által megszokott és elfogadott mantráknál egész biztosan többet használ a Szent Antal előtti gyertyagyújtás meg a szentkúti búcsú!

78126 2011.10.24. 13:51:48

17. Atlasz, Te nagyon kicsit elfogult! ;-) A pedagógusképzésről annyit, hogy erről semmit sem tanultunk anno! Egy csoporttársam fiai most végeztek nemrég, ők még annyit sem. (Vagyis nincs probléma!) ... "Az akaraterő hiányzik!" jaj, de fájóan ismerős. A gyertyagyújtásokkal meg még adós vagyok. A fiú, akire ragadtak a lányok mondjam, hogy nem is sokat változott?! A szövege alapján. :)

60145 2011.10.24. 14:56:16

18. Anemone: A pedagógus-képzést Hoffmann Rózsa majd megmenti! A gyertyát vagy égeted, vagy tartod - ha már meggyújtottad! Annak a fiúnak a szövegét nem idéztem, őt nevezték Cápának is...

179584 2011.10.24. 14:56:45

Bizonyos büszkeséggel??? jelentem ki, hogy ismerem ezt a felvételt! Hasonló vidám élményeim nincsenek, leány-gimnáziumba jártam, egyháziba. Rég volt, szép volt, sajnos nem tudok mindig hazamenni a találkozóinkra!

78126 2011.10.24. 15:17:46

19. Atlasz fiú, én nem Cápára gondoltam! :D Hoffman Rózsáról egyszer személyesen - épp a te bejegyzésed alapján! - volt szerencsém benyomást szerezni:), jelentem, az összes többi résztvevő sík hülye volt hozzá képest! Így nehéz lesz megmenti bármit is.

60145 2011.10.24. 15:42:03

20. Marijja: Az általános felső tagozatát még elkülönítve jártuk, ezért nekünk igen lelkesítő volt a középiskolai koedukáció! Nekünk is van egy svédünk, ő történetesen fiú, aki magyar színekben sportolt, nem is rosszul...

60145 2011.10.24. 15:46:27

21. Anemone: Az a szomorú igazság, hogy a hülyeség bizonyos helyzetekben jól fizet. Például a katonaságnál, a hivatalban legjobb, ha az ember annak tetteti magát. Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb. Ettől függetlenül: forradalom van, s semmi sincs megmentés ellen biztosítva, se a biztosítók, se a magánynyugdíjpénztárak, se az oktatásügy!

205707 2011.10.24. 15:58:44

Látod Atlasz, ezért útálrtalak mindig, mert a lyányok körülzsongtak, én meg kezdetleges, vidéki balfácánként csak arról regélhettem, némi nem-véletlen ütközésből, hogy a csajok közt (néhai) E. Katinak a legkeményebbek a keblei... Napjainkra az ez irányú írigység kezdi jelentőségét veszteni. De vajh (már csak hogy parasztosan fejezzem ki magam) mi van/lesz a májusi óhajjal, miszerint sűrűsíteni kéne a találkákat, hiszen ki tudja, kinek mennyi adatott még..? Egyébként ki kell hogy igazítsalak, mert Cseke Lászlót, meg Határ Győzőt stb. a SZER 41m rövidhullámán lehetett (nekem legalábbis) a leginkább fogni, érteni...

60145 2011.10.24. 16:20:30

24. purim: A zsongás nem minden, a szomszéd körül az is zöldebb! Mi, egymást "utált" vidékiek mára közös nevezőre jutottunk: a lányok örökké szépek számunkra, nagy öröm velük a találkozás, a keménykedéseinkkel tanú nélkül nem dicsekszünk! Egy esemény valóban gazdagabbá tett engem, de akkor volt, aki attól tartott: az életembe fog kerülni A hullámhosszakat illetően igazad van, a 41 m kimaradt! Határ Győzőt jóval később olvastam...

78126 2011.10.24. 17:00:06

23. Atlasz, miért a hülyeség fizet jól???? 24. Purim, felálltál szappanyos nyakába leselkedni? Na! :)

60145 2011.10.24. 17:08:26

26. Anemone: Mert a hülyeséggel nem lehet mit kezdeni, nem lehet kikezdeni, nem alkalmazkodik, tehát hozzá kell idomulni, békén kell hagyni stb. (Hagyjuk már azt a felállást! Szerintem! Magának áll, mind, aki áll!)

210560 2011.10.24. 18:27:02

15 Atlasz asszem Te tudnál mesélni a kevésbé tehetséges tanulók szenvedéseiről. A pedagógus nevel, nem csupán oktat. Na erről ennyit. Nem egy megalázó helyzetet kellett átélnem tornaórán, mert mint írtam, enyhén ügyefogyottként mindig hátrébb álltam, ahol a testi ügyességgel kellett elismerést szerezni. Vagy egy jó osztályzatot. Megalkuvó voltam, inkább a rosszabb jegy, nem akarok tornász lenni! Mint ahogy ez az óhajom teljesült is :) Aztán később rájöttem, pedagóiai közöny áldozata voltam,lettem. Hiába, amikor a nehézségek vállalása helyett a cinkos ráhagyást választja a tanár, akkor egy időre azt gondoljuk...de rendes! Fanny

60145 2011.10.24. 18:53:40

28. Kedves Fannyvár, az iskolai értékskála minden fokát bejártam tanulóként, de tanárként és nevelőként is előfordultam általánosban, nevelőotthonban, kollégiumban, szakmunkásképzőben, főiskolán, felnőttoktatásban, tanfolyamokon, így aztán tapasztaltam egyet s mást, feldolgoztam, ami belém fért. Nem mentség, de csapatban minden könnyebb, a feladatok vállalása is, meg a cinikus ráhagyás is. Van egy érdekes összhang az egyéni döntések és a közösségi értékrend között, akár tanulókról, akár nevelőkről beszélünk. Mégis mindig az egyes emberen múlik, hogyan dönt.
süti beállítások módosítása