Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Kézenfogva, végig a városon

2011. november 08. - Atlasz.

A legkeményebb beton...

Fiatal kolléganőm tette szóvá, hogy csínján bánok az érintéssel. Nem lepett meg vele. A közvetlenségnek ez a kifejezése épp olyan ritka nálam, mint az, hogy épp megismert valakit azonnal a nevén szólítsak. Megoldom személyes névmásokkal, nevet helyettesítő szavakkal. Pedig a másik megnyerésére nincsen szebb szó, mint a neve. Kapcsolatot jelez, összeköt, akár az érintés. Ha eljön az ideje.

Adrienn számára a beszélgetés taktilis kontaktus nélkül elképzelhetetlen. A kapcsolat nemcsak a nyílt tekinteten, hanem a vérárammal teli, élő test pillanatig tartó támogatásán nyugszik. Az áramkör zár, együtt vagyunk. Mi ketten, Adrienn és – akivé ifjabb kollégám gondos minősítése folytán a társas érintkezésben lettem – Laci bácsi. Mindkettőnknek Lucája van: nekem unokám, neki lánya.

A másik ember, akit először érintünk: az anya. Testünknek első alkalommal azt üzeni ez az első Másik, hogy egyek voltunk vele. Amikor nem létezett, csak a Minden-Egy. Vajon az eredeti ős-egység sóvárgása parancsol az anyai mellre? Vagy csak a fiziológiai kényszer vonz bennünket a táplálékhoz és a meleghez? Máskülönben hogyan is maradnánk életben? De ha életben maradunk, vajon miféle lét volna az, amelyben egyedül az ehess-ihass-alhass szükségletét sóvárognánk? S vajon az e sorba illő ölelés csupán biológiai esemény volna? Mert oda taszít a muszáj is?  És mi még?

Mint mondják, az anyai ölelés mágiája adja a mintát az összes többihez, még ha magát az eredeti vágyat az idő és szigorú társadalmi tabuk el is süllyesztették bennünk. Ha az ős-egységre emlékeztető érintésre jó választ kaptunk, s kéz a kézben kapcsolódhattunk lélektől lélekig, akkor lehet esélyünk átívelni a Tóth Árpád-i jeges űr térbe szétszórt milljom árvaságát az igazán másikkal, a velünk mégis eggyé válható szeretővel is.

A mindennapi bizalom gesztusától, ha kutatjuk, így jutunk el emberi létünk gyökeréhez, a másik emberhez való kapcsolat régtől és mélyről jövő meghatározottságához. Hogy ebből a tőből milyen hajtások sarjadnak, melyeket metszi meg a kertész, melyek kerülnek kő alá, s közülük melyik burjánzik el, az egyike csodáinknak. Automatizmus nincsen, legfeljebb tendenciák, irányok, vonzások és választások – akárcsak ebben a Goethe-i utalásban. A hangzás puszta véletlene? Azt hiszem. Vajon tudom is?

Sztrinkó István: BúboskemebceA húgomnak sokkal kevesebb juthatott az ölelésből: a szüleinkkel én két évvel többet éltem, ő kétévesen már biztosan elszakadt tőlük. Az anyai gyöngédség legkorábbi jeleiről nekem sincs emlékem. Eszmélő gyerekségünkben jutott szeretet, puszi a nagyszülőktől, akik, mint afféle felnőttek, maguk határoztak az alkalomról és a módról. Többet adtak, mint amennyit kaphattak egykor. Nem gyakran, és mindig kicsit visszafogottan becéztek. A kemencepadkán üldögéltünk alkonyi sötétben, Miciri meghitten dorombolva dagasztotta a combunk, néha Nagyapánk is megsimított: – Nagy szíp fiam… - mondta, bele a világba, az unokának. A cica-karmok sebzésére csak a szájrésen beszívott levegővétellel válaszoltam, a szeretet odabújással nyugtázódott.

Sűrű, erős szálú bajusza, mint egy magasra települt cirokseprű, amely téli-deresen még keményebb lett, mást se engedett érezni az arcából, ám efelett kék szeme mindennél kékebben ragyogott, hacsak ránk nézett. Könnyezett néha, az örömtől meghatódva. Amikor derekát átölelve a huszárkard helyén lógtam a szelíd, mindenkihez barátságos emberen, fel sem néztem rá, csak mondogattam: – Ídes Bíres nagyagyapám! -

Felesége hadiárva fiának a felnevelése után vette férjül őt. Ugyan hogy is tudott volna Kalmi bárkihez mostoha lenni?! Posztós Teréz tisztában volt ezzel, azonban  határozott, kardos menyecskeként elveiből nem engedett egy jottányit sem.  Megértő, enyhe csúfondárossággal bólogatott felénk. Szemérmes gyengédség volt ebben is.

Marjalaki utca 45. Házszám.– Le ne térj az egyenes útról! – hangzott Nagyanyánktól az útravaló minden alkalommal, ha a közeli boltok valamelyikén túl kellett menni. Pedig a Marjalaki utca nem volt egyenes, a kihajtott tehenek ide-oda ringó ritmusát követve nyílt egyre tágabbra a Csordajárás felé, a városba befelé tartva pedig minden enyhe görbülettel szűkült. Nehéz lett volna Kisújszálláson eltévedni. A nagyfalu-város úgy tágult körülöttünk, ahogy nőttünk, méretesen. A főutcán alig létezett járműforgalom, néha dugig rakott teherautó húzott el inkább Szolnok, mint Karcag iránt. Koraősszel egy-egy terményszállító pótkocsis traktor pöfögött a közeli, ványai kövesúton. A mi utcánkban burkolat híján eső után a szekerek vájtak jókora gödröket, árkokat, amelyek kőkemény, varas sebekké váltak, majd a szárazság heteiben vasalt kerekektől őrölten változtak mezítlábunk ujjai közé türemkedő lisztnél finomabb porrá.

Kisújszállás, '50-es évek közepe

Nagy útra a kis házból hétéves kishúgommal keltünk. Kéthetente szombat délután hol egyikünket, hol másikunkat engedték el korábban az iskolából, hogy Nagyanyánk rendbe szedve, a kapu előtt még megnyálazott zsebkendővel arcon-hajon igazítva elindíthasson Papiék.

– Rosszat ne halljak rólatok! –

Bizony minden, ami a gyerekekkel bárhol a városban történt, hamarébb kitudódott, mintsem hazaérhettek volna. Működött a bolti, utcasarki hírháló. Mulatságos, de a főtér kivételével a boltok tényleg utcasarkokra nyíltak. Ha nem az ártézi kútnál, akkor a bolt előtt várták be egymást az asszonyok, ott cserélődtek a hírek, a jó tudni dolgok.

Szó sem lehetett út közbeni rosszalkodásról, kavicsrugdosásról meg végképp nem. Az Alföld közepén a bikázáshoz is messziről, zsebben hoztunk alkalmas köveket. Az útburkolat, ha volt: kockakő vagy zúzalék. A járdákat kopott téglákkal fedték, a fő utca legalább a páratlan oldalon kellő szélességű betonlapokat kapott. Kavicsok csak a sérült részekben látszottak.

Mert sérülést a legkeményebb beton is szenvedett.


Kishúgom tekinteteAhogy Nagyanyánk meghagyta, kézen fogva lépdeltünk előre. Vigyáznom kellett a kisebbre. Büszke is voltam, bár azt csupán sejthettem, hogy önállósításomat a felnőtt kíséret lehetetlensége váltotta ki. Mert nagyanyánk egyetlen fiának válása elvágott minden átjárást a két család között. Rám annyi tartozott, hogy a két otthon között egyedül maradtam Marikával. Együtt az ő bizalommal rám emelt szemével. El nem engedtem volna út közben a kezét. Amíg Adrienn nem említette, eszembe sem jutott, hogy ez az érintés is adott mintát a többihez.

Akkor csak a tenyerem izzadt.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr348266142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

95527 2011.11.08. 17:50:46

Megható a kötődés húgodhoz, ebben egyezünk, sajnos én már nem foghatom a kezét. Egyezünk a várossal is, fantasztikus ez a kép felülről, megérné egy hasonló ugyan onnét. Szerintem Kisújszállásnak van a legszebb Városháza, alig néhány méterre lakik onnét az, akihez szinte hazajárok.

60145 2011.11.08. 18:02:26

1. paplanyos: Abban is egyezünk, hogy én sem... Emlékezetes bejegyzést írtál a testvéredről!

60145 2011.11.08. 18:17:20

3. little: Köszönöm a véleményed!

12635 2011.11.08. 18:46:07

Kedves, szép kislány a kishúgod (szép élénk szeme van) és szépen emlékszel a nagyszülőkre, a gyermekkorra. Felnőttként is így kötődtetek egymáshoz? Hogy mit nem szeretünk: nekem kislányként nem állt rá a szám a magázódásra, a maga szót nem tudtam kimondani, idegen volt, képtelen voltam így megszólítani vidéki nagyapámat, (otthon tegeződtünk gyerekek, felnőttek egyaránt) inkább ritkán szóltam, vagy a "tetszik tudni nagypapa" kezdetű hosszabb formulával próbálkoztam... (az érintés fontos, olvastam, hogy egy vizsgálat szerint a magánzárkában a rabok nem pusztán az egyedülléttől, hanem legjobban az érintés hiányától szenvednek...naponta minimum 17 érintésre van szükségük... bocs, hogy hosszú lett)

15138 2011.11.08. 19:00:52

Megint csak azt mondhatom, mint a múltkor, egy élmény férfakat megnyilni látni, és élvezni a bizalmat, amit a történeteikkel megelőlegeznek, meglepődni a szóhasználaton, a kifejezett érzések másságán. Átélni a régi emlékeket, amiket felkavarsz. :) Hát köszönöm szépen. Ma különösen. ♡♡♡

15138 2011.11.08. 19:01:42

Zárójelben, nyelvtannal veszkődtünk, most látom, hogy az ige egyeztetéseim... ajaj, pedig magyarul még tudnom kéne. :))

60145 2011.11.08. 19:32:39

5. gordius: Felnőttként? Remélem. Ritkán kézen fogva. Mi is tetszikeztük otthon a felnőtteket. Amit az érintésről írtál, az hiteles számomra, bár nekem egészen új. 11 évig voltam börtönben...

60145 2011.11.08. 19:37:20

6. Nefelejcs: Örülök annak, amit ma írtál! Keresem a régi szavakat, ízeket, érintéseket. A nyelvtan? Én nem látok problémát a hozzászólásodban. A minap egy tanítványom talált egybeírási-különírási melléfogást nálam. Örülök, hogy figyelt!

udadi 2011.11.08. 20:01:34

Köszönöm! Megható volt olvasni :) Nagyszüleimmel, testvéreimmel való kapcsolatot juttatta eszembe. Jó emlékezni rájuk.. Lucám tegnap volt 6 éves :)

60145 2011.11.08. 20:22:56

10. udadi: A legfontosabb: Lucának szép napokat, éveket, életet kívánok! http://www.youtube.com/watch?v=n5DeTuffyPk (És nekem van köszönni valóm!)

11692 2011.11.08. 20:31:57

Ancsel Éva fogalmazta meg számomra a legkifejezőbben: Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön....fontos az érintés, az ölelés...nélküle elsorvad a lélek...ráadásul tanulható, jó lenne hinni benne legalábbis...:) Jó volt olvasni, az ismerős részeket is...szemérmes, visszafogott, tartózkodó...tetszetős a szívnek-léleknek...:)

60145 2011.11.08. 20:43:49

12. Évalajos: Az idézett mondatokat magam is megjegyeztem! De az emlékeztető nem hiábavaló. Vannak apróbb változások, s majd tovább írom még, de a lényeg állandó. Örülök, hogy ismét...

13118 2011.11.08. 21:10:52

hm. előttem ismeretlen volt a falusi hírháló. nem értettem honnan tudta nagyanyám, hogy kiszedtem a vércsetojásokat. tudott arról is, amikor megfuttatott a gúnár. pesten szinte sosem estem ámulatba. pedig ha a csúzlim mesélni tudott volna ...

178873 2011.11.08. 21:18:08

Az írás nagyon emberi és megható. Picit kilépve a családi aspektusból - egyszer olvastam egy tanulmányt, hogy rendkívül egyszerű próbát végeztek, pénztárosoknak úgy adtak pénzt, hogy hozzáért a kezük a pénztároséhoz, illetve nem - és állítólag, amikor nem, akkor a pénztáros sokkal mogorvább volt. Nem tudom, igaz-e, mivel másik oldalról az is tény, hogy az embereknek eltérő méretű "személyes tere" van, aki nehezen viseli nemhogy az érintést, hanem még azt is, ha túl közel lép hozzá valaki.

60145 2011.11.08. 21:32:27

14. Hmmmm: A háztetőn lovaglóülésben figyeltem ki egyszer a hírháló működését. Nem helyeselték.

60145 2011.11.08. 21:34:10

15. solide: Bizony, ez lényeges dolog: ki képes bárkit elfogadni, és a neki kedvest is mennyire!

210560 2011.11.08. 21:36:32

Asszem nem árulok el nagy titkot azzal, nem először látogatok ehhez a postodhoz Atlasz :) Annyi emócióra, gondolatra nyitottál ablakot - nem először - hogy nem tudom mit mondjak. A dícséret kevés lenne. Szép? Hát persze, mint általában, de ...és innentől szó megszakad. A kemence melegsége, a nagyapa bajusza, a gondos fiatal kolléga minősítése (na itt mosolyodtam el először), a testvéri bizalom felelőssége. Apropó ! A bizalom gesztusa! Milyen félelmek, netán előítéletek motoznak egy emberben, ha ez a gesztus-igény nem követeli a magáét? Ami - mint mondod - ősi örökségünk. Örülök, hogy folytatod - kihallgattalak ám benneteket Évalajossal - nagyon jókor jött jól ez az érintés most nekem :) Fanny

210560 2011.11.08. 21:37:39

Hát ennyit a Fanny-féle "szó-megszakadás"-ról :))

12635 2011.11.08. 21:58:11

Atlasz, sokat tudnék mesélni az érintésről...tényleg nagyon fontos dolog...

60145 2011.11.08. 22:03:40

18. Fannyvár: Sokat vettél észre, nagyon érzékeny a vevőkészüléked! Mindig öröm, ha jó társaságban szép, fontos dolgokról beszélhetünk, Évalajos pedig ismét telibe talált! És ráadásul a 18-19-es együtt - de most vicceltem :-) A babona csak szórakoztat.

60145 2011.11.08. 22:05:09

20. gordius: Hát mesélj! Mostanában ritkábban teszed. Biztosan oka van ennek.

210560 2011.11.08. 22:41:02

21. Atlasz aki kinyitja a kapukat, az nem lepődhet meg, hogy megvilágítást kapnak a rejtett részletek is :)) Mondjam azt, hogy ez nekem kifejezetten tetszik? Merthogy - és ez nagyon szubjektív véleményem...de tényleg - így érdemes. A babonákból éppen kifelé tartok :)))

12635 2011.11.08. 22:49:22

Atlasz, az ok egyszerű, az elmúlt időszakban annyi felfoghatatlan dolog történt a közéletben, hogy már szinte felesleges folyamatosan ismételni, hogy nem jó így...meg aztán megteszik bőven mások... olvasgattam a minap jóval korábbi írásaimat, egy vagy egy évesnél is régebbi főleg szociális témájú írásaimat, bármelyik megállná a helyét ugyanúgy...semmi nem változott, sőt rosszabb keményebb lett a helyzet...már sokféleképpen leírtam... az érintésről írni lehet, hogy jó lenne, de nyilván túl személyes és saját meglátású lenne...azt is jól meg kell gondolni...

60145 2011.11.08. 23:11:19

23. Fannyvár: Örülök, hogy ez a véleményed. A babonából kifelé? Nekem az is jó, ha megmarad a megszokott egy-kettő, derűsen üdvözlöm őket. Jó szerencsét az elköszönéshez!

60145 2011.11.08. 23:14:37

24. gordius: Most írtam fel valahová egy bölcs ember szavait, véleménye a mai közéletre is áll: "Jegyezze meg uram, hogy nincsen olyan nagy rakás szar, amit az eső el ne mosna!"

210560 2011.11.09. 08:25:21

25-re Valszeg nem voltam pontos. Minden babonának alapja, múltja van. Mindegyiktől nem lehet és nem is kell, szabadulni. Konkrét babonám a mostani váltásommal kapcsolatos :) Egyébként az érintésről jut eszembe, erről írtam korábban magam is, http://napicikk.nolblog.hu/archives/2010/11/26/Erintes/ Majdnem éppen egy éve :) Fanny

193225 2011.11.09. 08:55:20

A testi érintkezésben van valami mágikus. Régebb óta figyelmes lettem, hogy az állatvilág mennyire törekszik erre. A vackon a kis állatok összebújása, a háziállatok keresése a gazdával való testi érintkezésre, és az első kéz a kézben, vagy egymást átölelve sétálásra, Valami ősi van a dologban.

60145 2011.11.09. 09:05:33

27. Fannyvár: Megnézem, elolvasom, elképzelhető, hogy ismét!

60145 2011.11.09. 09:09:42

28. Shakespeare: Ez az! Ennek a kontaktusnak a jelentőségére ébresztett rá valaki, holott a felületen találkoztam vele máskor is. Aztán elkezdtem visszakeresni...

193225 2011.11.09. 11:07:12

Megfigyelték, hogy bizonyos állatok a hímnemű kicsinyek nyalogatása az anya által, vagy nem nyalogatása során, a kifejlődő hímek szaporodóképesek vagy nem szaporodó képesek lesznek.

60145 2011.11.09. 11:24:53

31. Shakespeare: Ez a legsúlyosabb adalék a témához! Tovább kellene gondolni, keresni az értelmet benne, akkor is, ha mint oly sokszor, hiábavaló a keresgélés!

193225 2011.11.09. 11:29:43

Rejtélyes, hogy miért, de a "masszázs, mint olyan, sok esetben erős gyógyhatással bír. Az anya gyakorta simogatja a síró, hasfájós csecsemő hasát, és a gyerek elalszik. Látod, milyen keveset tudunk? :))

60145 2011.11.09. 11:33:02

33. Shakespeare: Talán jobb is, ha időnként ráébred az ember, hogy csak találgathat. Aki pedig néha egyiknek-másiknak leül az ágya szélére, Ő bólint.

193225 2011.11.09. 12:20:43

Kedvező körülmények között az állatok populaciója virágzik, ha területi vagy táplálékszűke lép fel, a hímek nemi érettségének megakasztásával szabályozzák, csökkentik a szaporulatot.

15138 2011.11.09. 12:34:05

Mostanában ketten is mondták, hogy nem szeretik az érintést, eddig ez nekem nem is tűnt fel. Nekem van egy tuti tippem: hétágra mosolyogni mindig bejön.

60145 2011.11.09. 12:43:25

35. Shakespeare: Innen az én fejemben kétfelé ágazik: az emancicik témái felé, ez nem érdekel, vagy a nemzeti demográfiai mutatók irányába. A német, osztrák, magyar adatok alapján, és nem állami hovatartozás szerint... De ez is más téma...

60145 2011.11.09. 12:44:55

36. Nefelejcs: Ha kihívásnak tekinted a tartózkodó viselkedést, ha nem vagy közönyös, ha ...

210560 2011.11.09. 14:36:38

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Éppen a minap tette fel ÓnagyZ az ismert verset Tóth Árpádtól: .." Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le S lombjából felém az ő lelke reszket.." Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek, - Egyszerre csak megfogtad a kezem,.." Shakespeare-t olvasva (ösztönös érintés, ősi jelentés stb), egyből az isten érintése jutott eszembe, ezzel együtt Tóth Árpád. Ami az állatvilágban ösztönös, az emberek nyelvén mítikus, földöntúli. És ez érdekes, mert a szerelem "mágiájában" visszatér ez a valójában nagyon is földi érzés,,kényszer, muszáj és igény. Az isteni érintés = anyánk, földi (emberi) valónk létéhez elengedhetetlen rituálé, mennyit szenvedhet az, akinek kevés jutott ebből gyermekkorban. A szerelemben persze pótolhat.... Vagy mégsem?

60145 2011.11.09. 14:59:32

39. Fannyvár: Eredetileg beillesztettem egy rövid videót a magzati létről és a születésről ebből a nagyszerű filmből: http://www.youtube.com/watch?v=KTZcZt2TnTk&feature=related azonban kiszedték a youtube-ból. Az utolsó két mondatodról: ebben nem vagyok biztos, Shakespeare korábbi kommentjei szerintem közelebb állnak a valósághoz.

210560 2011.11.09. 15:24:37

Aha, igy még jobb a témád....Kár, hogy nem sikerült beillesztened. A Grass filmet láttam, a könyvet nem olvastam, kár :( Shakespeare-val abszolut egyetértek...naná :)

60145 2011.11.09. 15:44:06

41. Fannyvár: Nem menekültök, hiszen magamnak sincs kedvem a téma elől kitérni. Jön még. (Nálam jó sorrend volt: könyv, majd film. Szerencsére akkor, amikor még olvastam.)

15138 2011.11.09. 15:54:42

Kihívás-e a tartózkodó kifejezés? Nem. Hanem elbizonytalanító. Kiváncsivá tevő. Ilyesmi. Reakciót lássak. :))

60145 2011.11.09. 16:08:24

43. Nefelejcs: Ha a tartózkodó VISELKEDÉS kihívás, akkor vágysz arra, hogy hét ágra mosolygással elérd az érintést. Kihívás lehet az is, hogy reakcióra bírható-e a Másik. (De nem mindenki kíváncsi, és nem mindenkire... )

15138 2011.11.09. 18:16:06

Nem mindenki, nem mindenki. Csak én...

60145 2011.11.09. 18:45:37

45. Nefelejcs: Érdemes megőrizni! Ritka az ilyen! Hiszen olyan sokan vannak-vagyunk, akik mindentudók, nem kíváncsiak semmire és senkire :-D

15138 2011.11.10. 08:05:00

Hehe. Eszembe jutott valaki.

60145 2011.11.10. 08:16:56

47. Nefelejcs: Feltételezem, hogy nem egy mindentudó, hanem az, aki mindent jobban tud ;-)

15138 2011.11.10. 09:22:13

Hátigen. :))

60145 2011.11.10. 09:49:11

49. Nefelejcs: Azért nem minden gondolatodat szeretném kitalálni, jók a meglepik!
süti beállítások módosítása