Atlasz voltam

Atlasz.

Albatrosz a Városmajorban

2011. november 12. - Atlasz.

November 7-én történt ez is

Kiss József 1962 szeptemberében már nem tanított a Városmajor utcai iskolában, már nem ő vezette a 2708-as Ságvári Endre úttörőcsapatot, XII. kerületi úttörő-titkár lett belőle. Az úttörőház leköltözött a Szarvas Gábor útról a Moszkva térre, így az iskolai légópince helyett hamarosan a mai Széll Kálmán téri emeletes ház vált a vizesek otthonává.

Albatrosz vízi raj naplója

Iniciálé a vízi raj naplóbólAz vizes sapkát november 7-én vettük fel először: a matrózoké csinosabbnak, a tányérsapka rangosabbnak tűnt. Az ünnepség előtt a még épülő, lefelé fordított két kenun sorjáztak a vadonatúj sapkák. A Kapitány egyenként tette a fejünkre őket. Én voltam az egyedüli, hiteles 60-as. Nem 56-os. Aztán elhagytuk a műhelyként szolgált színpadot, az ünnepségre már alakzatban vonultunk be. Flottillás tiszt jelenlétében, úttörő csapatgyűlésen avattuk, azaz alapítottuk a vízi rajt: felszögeztük a zászlórúdra a kis, pajzs alakú rézlapocskákat a nevünkkel. A napló iniciáléja az apró pajzsokat megőrizte, a naplót meg én. A zászló alapszíne halványkék, nemzeti farkasfogak szegélyezték, közepén úttörő vagy vízi úttörő embléma lehetett. Hová lett vajon?

Az Albatrosz vízi úttörő raj avatása 1962. XI. 7.

Az avatáson balról: Nagy Laci – Kiss József régebbi Csabás tanítványa, azaz a 32. számú Marco Polo úttörőcsapat egykori tagja –, Andrássy Balázs, Pócs Feri, aztán Vincze Pista – szintén a Csabából –, majd e sorok írója. A mögöttem állókat csak találgatom.

vízi úttörő parancsnoki sapkaLegtöbbünknek tetszett az egyenruha, talán, mert mások nem hordhatták. Egyszerre volt égő – mert feltűnő – és büszkeség tárgya a víziúttörő-sapka. Néhány évvel korábban, amikor a közeli grundokon indián életet élt a Vörös Agancs bandája, irigykedve néztem a Csabások lobogó szalagos sapkáját, a közeli és szintén szokatlan Oleg Kosevojra egyáltalán nem hasonlító Marco Polo feliratot. A Csaba iskola épületében – a körzethatárt tévesztve – jó, ha két órát töltöttem, aztán a Városmajor utcai iskolában mégis utolért engem is a vízi élet és a Másodkapitány. Félkopasz a barátaival együtt vízre szállva ért kikötőbe.

Az 1962-es november 7-i csoportkép a Városmajor utcai iskolában készült, a földszinten jobbra, ahonnan a Temes utcai lépcsők fölé már emeletnyi magasságból lehetett kitekinteni.

1962. nov. 7. Városmajor utcai iskola

A képen láthatók közül sokan már szakmát tanultak, mint a felül balszélen a sapkás Dűzni, azaz Karnitscher Péter, a jobb széli sapkás Horváthnak az édesapja volt a leány- és lett az egyesített leány- és fiúiskola igazgatója. A bal szélső Nemes matróz véletlenül került képbe. Az alsó sorban guggolók a vidám Baji Gábor, a drehus kivételével akkor még az általánost készültek elhagyni.

Kép részletAlul jobbról a harmadik Máriássy Ákos matróz-sapkában. Fölötte jobbról Sípos Kati, szemüveggel Czikora Jutka – és karba tett kézzel – Kamenszky Ildikó. Alattuk az alsó sorban jobbról a második: Csicsó. Nem emlékszem, hogy a hajóépítésben részt vett volna, nem reszelt a légópincében tőrt sem magának. Vékony, de izmos, sűrű barna hajú, kissrác volt Standovár osztályából. Barátjával, Gyulai Lacival – ő alighanem középen az úttörő blúzos László Jutka mellett áll – érkeztek közénk. Jól megnéztem magamnak, hiszen egy iskolai ünnepélyen saját versével állhatott ki több százunk elé. Se rím, se ritmus, háborogtam belül irigyen, pedig ekkor már nem a versírás volt az egyetlen ambícióm. Aztán barátok lettünk.

Kép részletA kép közepén úttörőingben László Jutka, aki ekkor már másodikos volt egy közgazdasági technikumban. Jutkától balra Bekó Ferire vélekszem, tőle balra matrózsapkában Gyulus, aki mostanára pszichiáter lett Amerikában. Balra kissé magasabban Csuberda, akkori barátom, aki erősen rejti magát az interneten. Megteheti: szakértőjévé lett az informatikának. A feje fölött a felső sor közepén egy korát megelőző, már akkor a piacgazdaságra készülő fiú is látható. Fischer Attila nyolcadikban arra a kérdésre, hogy – Fiam, mi szeretnél lenni? – határozottan vallotta, hogy: – Munkanélküli! – Tőle jobbra hetyke sapkával Kiszel Mihály, a kedves csirkefogó, majd egy ismeretlen, aztán egy jópipa, vállán a már említett Horváth karja.

Vízi úttörő ifivezetőA pipa! Hogyne lett volna a pipa egyenruházati tartozék, hiszen a Másodkapitány is pipára gyújtott mielőtt randira indult volna a tornatermi színpadról, s ránk hagyta a palánkolt kenuk szegecselését. A kapadohányon kívül nemcsak piros tasakos Clubhoz, hanem bádog dobozos, préselt, édeskés, kétfajta kínai dohányhoz is hozzá lehetett jutni. Ezt váltotta fel a holland orientáció.

Egy év múlva az egyenruha matróz-inggel egészült ki. A leánygimnáziumok matrózblúzára csak a gallér hasonlított. Baján 1964-ben a rendőrök komolyan tanakodtak, hogy milyen nyelven kellene tudniuk ahhoz, hogy különös öltözékű, nyolcadikos létére nyári szakállt eresztett Hoffmann – Hugó – barátunkkal szót értsenek. Ekkoriban – már nem Kádár-kolbászos, hanem Pick-szalámis jólétünkben – épp, hogy feltűntek a csíkos trikós, Ahoy!-jal köszönő csehszlovák turisták.

Kamenszky László 1964.Nagyon hiányzik a csoportképről Kamenszky Laci bácsi, a Kapitány. Ők ketten Kiss Józseffel alkottak meg valamit, amely sokunknak, becsületes vagány kölyköknek kikötőt, otthont jelentett. A modellező szakkörbe az ment le, aki akart, a markáns arcú, jó tartású férfi a kezébe adta a lombfűrészt. Értett a fához, fémhez, főzéshez, hajvágáshoz – csak a magas szobafestő létrához nem volt szerencséje az egykori, háborús balesetet is elszenvedett magyar királyi repülőtisztnek. Rácsodálkozott az ember, hogy: - Ni csak, a többiek ismerik? -, a beavatottak, főleg a cések, hiszen a nagyobbik fia oda járt. Aztán a bakon végignyújtózott a hajógerinc, kinőttek a bordák, a nagyra nőtt kenu vázát magam is segítettem a tornatermi színpadra átvinni.

Kenuépítés a tornaterem színpadánAz úttörőcsapaton belül vízi raj alakult, de nem az egyen-recept: egy osztály – egy raj mechanizmusa szerint. Vizes az lehetett, aki akart, s persze: akit bevettek. Néhányan jó tanulóként is odakeveredtek, de tartósabban a melósok, a hajóépítők maradtak köztünk. A képen Kiss József, Karnitscher Péter, Bekó Ferenc, Nacsa Sándor és a fotózáshoz odatévedt László Gábor látható.

S persze a lányok! Atyavilág: a lányok! Testvérek, házbeli ismerősök, s akiket hatodik-hetediktől kísérgettünk az utcán, jártunk velük télen a VTSK kori-pályájára. Akik ha kellett, anyáskodtak, majd gyűrődtek velünk a mi kis tánciskolánkban, utóbb rock and roll Baján, twist Kisorosziban, és persze a Moszkva téri  úttörőházban minden hétvégén. Két-három év múlva tatarozni is kellett.

Az avatás után látogatás a Boschba, a patronáló üzembe, ahol Dűzni apja dolgozott, díszőrség, ennyit megért a materiális támogatás, majd vissza a suliba, ahol az illedelmes napló szerint táncest volt, valójában buli. A csoportkép akkor készülhetett, a két kapitány ezért nem látható.

Nincs a képen László Vali sem, akire ez a vers emlékezik:

Minden lányarcból ő tekint rám

Minden lányarcból ő tekint rám
Ruhája libbenését látom lányok szoknya-fodrán.
Ha szőke tincsek között pajkos szellő matat,
Képzelem: övé a haj, az a hajfonat.
Cipők ismerős kipp-koppjára felkapom a fejem,
S csodálkozom, hogy nem mellette lépkedem.
Szavak színe, zenéje hányszor becsapott,
Mentem feléjük és mást találtam ott.
Ifjú legénybe – véltem gyakran, ő karol,
Pedig neki már soha senki nem udvarol.

Naponta látom, hallom őt, sétál, siet, kacag,
Szép ívű száját visszatükrözi egy kirakat.
A Duna-parton csorba lépcsőkön pihen,
Könyvtárban ül, tanul, rám néz szelíden,
Jön a parkon át rozsdálló gesztenyék alatt,
Lánycsapatban sző jövőről álmokat,
Hajó korlátjának dőlve nézi az eget,
Nem is sejtve még a lappangó végzetet.

(László Gyula, Élet és Irodalom, 1975. október 4. 11. p.)

 

Gyermekvers László Vali sírjára

kihűlt a nyár és arra gondolok
hová mennek az elhasznált napok
azt már tudom a Nagy Semmi az Ég
s ha nem alszom el a Hold a körmömre ég

(Verbőczy Antal, In: A magunk kenyerén, Budapest, 1971. Szépirodalmi Könyvkiadó,  306. p.)

Az utóbbi költemény 2012. március 6-án került ide


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr108266180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

179584 2011.11.12. 16:32:54

56-ban lett volna az úttöröavatás, a választási lehetöséget kihasználva le is mondtam róla. Igaz, nálunk nem volt semmi érdekes program, csak a szokásos. Emlékeidet olvasván irigykedek, a László Vali emlékére írott vers pedig könnyeket csalt a szemembe. Szóval: gratula!!!

60145 2011.11.12. 16:42:14

Mindenkinek: korábbi idővel került fel, s mikor észrevettem, átigazítottam, de úgy látom, nem változott a sorrend. 16:55-kor megváltozott, elnézést kérek attól, akinek ez kellemetlen!

60145 2011.11.12. 16:44:24

1. Marijja: Látod, nem nagyon különböztünk, élményekre, cselekvésre vágytunk! László Valiról az édesapja írt. A belső fénykép megvan, sajnos egyéb sem.

95527 2011.11.12. 16:44:55

Irigylem a memóriád, az én arcmemóriám csapnivaló, nejem bököd, hogy kinek kell köszönni, ha régebben láttam valakit. Jó emlékezni általad, beleszülettetek egy korba, és éltétek az életetek, de szerintem ma sem kallódnátok el, mert az adottság!

60145 2011.11.12. 16:52:14

4. paplanyos: Segítenek a fényképek! Jó volna több és jobb minőségű. A memóriám frissítésére néha elkelne egy kis segítség, de mindeddig alig fordult elő, hogy az érintettek besegítettek volna. Nagyszerű emberekkel találkoztam, szép feladat róluk beszélni!

11692 2011.11.12. 17:33:08

Keserédes emlékezés, jó olvasni - , jó olvasni mert a kor, amiben éltünk, szinte azonos; csak az iskola és az iskolatársak voltak kicsit kintebb, a város peremén...:)))

60145 2011.11.12. 17:45:07

6. Évalajos: Örülök, ha rá lehet ismerni. A város peremén? József Attilát sem magyarórán, hanem Kiss Jóska közvetítésével szerettem meg... "Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ..."

12635 2011.11.12. 17:50:51

Izgalmas lehetett a vízi raj. Klassz az egyenruha, különösen a sapka.

60145 2011.11.12. 18:20:16

8. gordius: S egy emlékezetes kisoroszi házibuli is kijött belőle!

12635 2011.11.12. 18:53:30

Nocsak, ez aztán az izgalmas, akkor előtted nem is ismeretlen Kisoroszi.

60145 2011.11.12. 18:57:41

10. gordius :-)

11381 2011.11.12. 19:25:27

Hu, de irigyellek ezekért az emlékekért. Viszont én még úgy emlékeztem, hogy a XII. kerületi Üttrörő Ház egy jó darabig a Szarvas Gábor uton volt egy viilában, ami manapság egykülföldi diplomaták rezidenciája. Oda sokat jártam, és szerettem odajárni nagyon. Utoljára 1960 szilveszterén voltam egy általuk rendezett téli táborban Mátra Szent Lászlón, ahol Móricz Zsigmond Virág nevű unokája kitilott a "béketáborból", mondván egy büdös ellenforradalmár kölykével nem hajlandó egy szobában szilveszterezni.

60145 2011.11.12. 19:38:16

12. kopacsi: Abból az időből a vizesek köréből valóban szépek az emlékeim! Te emlékszel jobban, máris kijavítom, a Szarvas Gábor úton volt az úttörőház. Köszönöm! Jártam is ott párszor, épp 1960-ban is egy felszabadulási évfordulós vetélkedőn. Olyan Virágot azonban nem szagoltam, mint Te voltál kénytelen!

59854 2011.11.12. 21:30:12

Később, ha jól emlékszem a vizi rajt Cser Tanár Út vezette. Keresztnevére nem emlékszem. Engem nem tanított.

59854 2011.11.12. 21:33:07

Horváth diri, mi sak így neveztük, ott lakott az épületben, szolgálati lakásban. Az óvodát és az iskolát összekötő szárnyban, az első emeleten. Oldalkocsis motorkerékpárral járt, amíg egy baleset következtében nem amputálták a lábát. Utána, ha jól emlékszem Trabanttal.

60145 2011.11.12. 21:33:51

14. Anton: Timur tudna róla, de ő régen járt erre. Cser Sándorra emlékszem, bár engem sem tanított.

60145 2011.11.12. 22:26:39

15. Anton: A fia osztálytársam volt, de nyolcadik után talán csak a vízi raj avatásán találkoztunk, ezért a balesetről nem hallottam. Mi vizesek, áttelepültünk az úttörőházba és az Arany János 12 évfolyamos iskolába a Sas-hegyre.

11381 2011.11.13. 02:32:11

El kell hogy meséljem, hogy azon a bizonyos téli táborban a fiuk rendesebbek voltak. Éjfélkor bezörgettek rám az ablakon keresztül a lány hálóba, ahol egyedül sirdogáltam, és segitettek kimászni az ablakon. Egész éjjel együtt mászkáltam egy párral az utcákon és köszöntöttük az új évet vidáman. Nem is fogom elfelejteni nekik soha.

60145 2011.11.13. 07:32:17

18. kopacsi: Vagy Téged szerettek, vagy ezt mákvirágot utálták, vagy mindkettőt, és - Kiss Jóska kifejezésével élve - becsületes vagányok voltak, és nem voltak konformisták! Milyen jó, hogy a hivatalos agymosás nem mindig hat a gyerekekre! Ez a Virág már felnőtt volt ekkor, ugye? Az anyja nevét viselte?

60145 2011.11.13. 07:57:46

18. kopacsi: Na jó, nem beszélek mellé! Még arra is emlékszem, hogy 13-14 évesen bennünket is magasabb szempontok vezéreltek, mint Móricz Virágéi voltak: egy szép lány - ha csak nem volt kimondottan undok -, felülíratta velünk is a világnézeti lózungokat!

Nefelejcs 2011.11.13. 12:59:37

Bocs, nem tudok bejelentkezni, pluszt adni. Igen, én is a memóriádat csodálom. Úttörőnek lenni nagyon jó volt nálunk, de én alig emlékszerm valamire. Kép sem nagyon maradt. Most hála az iwiwnek, facebooknak, az iskoláink honlapjának, hogy meg-megtalálok egy-egy nevet, arcot. Enélkül még ennyi emlékem sem lenne. Irigyellek, na. :)

60145 2011.11.13. 13:22:27

21. Nefelejcs: Örülök, hogy a netes akadályokat úttörőhöz méltó módon leküzdötted! Köszönöm! A memóriám? Jó vagy rossz, nem tudom, de szeretem működtetni, van mire emlékezzek. Most egy személyesebbre lett volna szükség, mert - ki hitte volna: veterán lettem. Egy iskolai jubileumra kaptam meghívást, hogy meséljek Kiss Jóskáról, mint Félkopasz. Úgy, ahogy egykor, negyven évvel a Városmajor utcai pártalapítás után Kelen Jolán néni. Előny itt, mert amit mi alapítottunk, arra mindannyian örömmel tekinthetünk vissza ma is.

Nefelejcs 2011.11.13. 19:36:04

Agyamra mennek a bejelentkezéssel. (Funyinál képem is van, reklamálok) Na. Azt akartam mondani, hogy a dolgozó népet szolgálom. :))

60145 2011.11.13. 20:26:22

Itt kép van, csak a név nem kép, akarom mondani, nem kék! Ugye - mint rangidős - javíthatok: A dolgozó népért, a hazáért előre! Rendületlenül! (De nálunk, vizesek között ez nem volt gyakori. A Jó szelet, kapitány! később, a regény után terjedt el.)

11381 2011.11.13. 23:33:37

Móricz Virágjának pillanatnyilag nem jut eszembe a böcsületes neve. Nem azon szerepelt. de mindeki tudta róla, hogy az. Ö akkor volt 23 éves, már befjezte a bölcsészetet, és a mi szerencsétlenségünkre lett ifjusági vezetönk. Én akkor voltam 14 éves, tehát evidens, hogy félni kellett tölem, mint az ellenforralmár vegyik vezetősjének egyetlen csemetéjétől. Ki tudja, hogyan smiként fertőztem meg az ifjuságot! A fiúk vezetöje egy nagyon szimpatikus tanár volt, nevére nem emlékszem, csak arra, hogy szépen rajzolt, de rólam nem mert képet késziteni. Zavarában azt mondta, túl sok a gödröcske az arcomon.

60145 2011.11.14. 06:01:46

25. kopacsi: Igen, a Wikipédia sokkal öregebb Móricz Virágról tud, engem nem nagyon érdekelt, csak a Kisújszálláson diákoskodott Zsigmond. Szerencsére nem voltak ilyen emlékeim, még a Lombik-Lombos történetben is csak alkalmi gyűlölködéssel találkoztam. A szüleim nem voltak annyira fontosak, hogy engem bántsanak miattuk. A Te gyerekkorod igencsak rendhagyó, ezt nem nagyon tudja hová tenni az, aki sematikusan, sablonokban gondolkozik. Annak a szépen rajzolónak a zavara biztos, hogy politikai szempontú volt? Ne vedd biztosra, Judith!

210560 2011.11.14. 18:10:13

Halihó Atlasz ! :) No, csak hogy ideértem ! Már másutt is leírtam - kimaradásomat a NOL-ról, igen fontos egyéb elfoglaltságnak köszönhetem - néha benézek Hozzátok :) Mit mondjak? Megérte :) Ez a történet ismét egy fejezete a Te szívet-lelket melengető emlékeid sorának. Ne érts félre, Atlasz...engem a leginkább a belőle áradó ragaszkodás hatott meg, szó szerint...megható, ahogyan érzékenyen és nagyon szépen emlékezel . (elég a körülírásból: szeretet árad itt nem más! ) Jó lehetett Neked, Nektek ! :) Fanny

60145 2011.11.14. 19:25:08

27. Fannyvár: Örülök, és remélem, hogy a kimaradás még inkább megérte. Itt valami személyeset szerettem volna mesélni a Jó szelet, Kapitány! fél főszereplője szemszögéből, de nem az lett belőle. Kiss József utolsó munkahelye, a Zugligeti úti iskola 120 éves fennállását ünnepli, innen az apropó. És jó volt, valóban! Amit tudtam, másokhoz hasonlóan tovább adtam mindebből magam is.

11381 2011.11.16. 05:31:48

Jó, nem veszem. Ráfogom a gödröcskéimre.:)

60145 2011.11.16. 06:32:03

29. kopacsi ;-)

Elian 2011.12.06. 09:34:38

Kedves Atlasz! Nagy érdeklődéssel olvastam egyik kedvenc íróm Kiss József László életéről a blogodban. Gyakorlatilag tiéd az egyetlen, interneten fellelhető forrás és talán Te vagy az az ember aki legtöbbet tud róla. Kérlek, amennyiben időd engedi, készíts róla egy cikket a Wikipédiába, az ott jelenleg fellelhető információ borzasztóan kevés...

60145 2011.12.06. 20:36:38

31. Elian: Megpróbálhatom, nem lesz könnyű. Az sem lesz kellemes, ha utána belebarmol valami Wiki-bajnok, olyan, mint aki Verbőczy Antalnál lecserélte a portréképet. Van e-mail-címem!