Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Tanár úrnak szeretettel

2011. november 21. - Atlasz.

Régi dal, régi dal, akarom mondani: régi film.

Régi dal, régi dal, akarom mondani: régi film.

A főhőssel könnyen azonosulhat bárki, hiszen tanárkodni mindenki szeret, sőt: azt képzeljük valamennyien, hogy tudunk is. De maradjunk csak annál, hogy mindenki szeret. Bennünket?!

– Jó napot kívánok, mondom az ajtótól kissé beljebb.
– Joóó napot! – érkezik némi késéssel, de annál karakteresebben a válasz a pult mögül. Ismerős, hogyne, mint ennyi év után oly sokan. De máris lecsap rám:
– Ő az! Ő maga! – fordul a másik kettőhöz, és megerősíti:
– Ő buktatott meg történelemből! –
– E-e-e, hát… – hebegem tétován, hiszen ehhez nem vagyok hozzászokva.
– Ő volt a történelemtanárom, és megbuktatott! – jelentőségteljes szünettel folytatja: 
– Mert megérdemeltem. – aztán visszafordul hozzám Rácz Gyuri, azaz Rácz György, két gyerekes középkorú családapa, felelős szakember a híradástechnika boltban, és megkérdezi:
– Mit tetszik parancsolni? – Rátérhettünk jövetelem céljára, és mellékesen – Ugye már nem is emlékszik? – és igaza van, hasonló rámismerés megesik, de másik ilyenre nem emlékszem.

– Anno én sem voltam tőled elragadtatva. Szép, nagyon kemény és igazságtalan voltál. Félreérthetetlenül éreztetted, hogy akadnak, akiket szeretsz, a többi pedig labdába sem rúghat. Így van most is, nem? – 
– Szerinted – gondolom én. – Te vagy az illetékes…

Kassák kötet címlapja


Szokás, hogy a végzős osztályok a tanárokkal közös osztályképét átadják mindenkinek, aki rajta van. Jobbak nem érték be a kép hátuljára firkantott aláírásokkal, hanem külön kartonon tették mellé a névsort. Így maradt meg harminchét éve annak a kislánynak a neve, aki a ballagás utáni táncdélutánon fényképezőgéppel felszerelt édesapjával együtt vett engem üldözőbe. Annyira zavarba jöttem, mint percekkel korábban a tanáriban, hiszen éppen ő adta át az osztály nevében Kassák önéletírását. Nem értek utol. Megérdemeltem. Itt látom ezen a képen.


Soroksár 1974. 8 a

Aztán olvasom tovább az e-maileket: – Hogy ki változott azóta? – hisz akkor az utolsók közt kullogtál nálam a népszerűségi toplistán. – Elhiszem, bár akkoriban erről nem tudtam semmit. Két srác nyílt ellenszenvéből nem következtettem a többiekére. Sok év múltán egy meghívó juttatta eszembe, hogy kettőnél többen lehettetek. Osztálykép talán ezért nincsen, ahogy az osztálytalálkozóról sincsen. Egyszer elmentem. Kontrasztként épp elég.

– Hiszi a piszi, hogy csak az emlékekhez vonzódsz! :) Laci bá' :)) – kommentelte valaki Hatlkiló blogom kalászatát. Mit mondjak erre? Az ember úgy lett összeszerelve, hogy képtelen nem szeretni a gyereket, a kutyakölyköt, kiscsikót. A megjegyzésben rejlő célzást kibontani nem túl nehéz, mégis csak találgatom, hogy a kérdező miféle vonzalmat kutatott bennem. A pedagógiai érosznak nincs irodalma, a pedofíliához pedig nem kell tanárnak lenni.

Egy másik tanulóm alkalmi munkát keresett. Írtam a hirdetésére. Válasza: – Köszönöm, nem vállalom, mert férfiakhoz nem járok takarítani. Félek tőlük, mert gyerekkoromban 11 évesen sok szörnyű dolgon estem át. Tavaly történt valami, ami rátett egy lapáttal, de túlélő típus vagyok! Jelenleg is az egyikkel élek együtt. Viszontlátásra. –

A Fekete Özvegy jóvoltából évekig nem vihettem végig az osztályaimat. Érettségi előtt – kerül, amibe kerül – mások kapták a történelemtanítást, az osztályfőnökséget. Egy elvett osztálybelivel együtt álldogáltunk a Kálvária téri buszmegállóban, s köszönés, miegymás után engem fürkészve közölte:
– Tudja, hogy én nem szerettem az óráit?! – Vagyis engem.
– Látszott Magán – válaszoltam, – de kibírtuk, igaz? – bólintott, elégedetten, hogy végre megmondta, s ezen is túl van. Szó, ami szó, a változatosság engem is gyönyörködtet.
– Ugye akadt más tanár is, akit nem kedvelt? – kérdeztem.
– Persze, többen. – volt a válasz.
– És megmondta közülük valakinek? –
– Nem, azt nem, egyiküknek sem. – neveti el magát.
– Számomra az a fontos, hogy nekem megmondhatta. –

Iwiw: Kedves Tanár Úr! Én csak 1 évig jártam a Zalkába, de nagy élmény volt – no nem a töriórák, bár azzal sem volt semmi baj - hanem a lövészet! Még ifjú felnőtt koromban is jártam lőni (Ganz-Mávag kohász-lövész klubba :) ) A légpuska és légpisztoly szeretete azóta is megmaradt és ezt a Tanár úrnak köszönhetem. Mostanában már csak a gyerekeimmel vetélkedem az udvaron. Szeretettel üdvözlöm, ha emlékszik rám, ha nem! Egyébként nyolcadikosként én voltam az ötödikes osztályának az őrsvezetője.

Soroksár 1974-1975. honvédelmi szakkör

Magyaróráim is voltak, amíg a második tárgy plusz munkájáért plusz pénz is adható lett, akkor, biztos, ami biztos, az SI faktor véget vetett ennek. Jóval korábban, egy ballagás után jegyezte meg valaki az irodalomóráim hatásáról:
– Most már nem megyek ki a szobából, ha a Vers mindenkinek következik a tévében…

E-mail: Nem hazudtál minden így igaz. Már az előző bejegyzésnél szerettem volna belépni és ott hozzá szólni, de valamit nem jól csinálok, mert nem enged regisztrálni. Azzal tisztában vagy, hogy jó tanárunk voltál és minden diák szeretett. Kíváncsi vagyok, hogy tudod-e mitől voltál te a legjobb? Mert mi az első osztályod diákjai tudjuk. Biztos, hogy még sosem mondtuk a szemedbe. Te attól voltál jó nekünk (persze sok évvel később tudtuk megfogalmazni), hogy mindenki úgy érezte ő az Oszi kedvence. És erre az egyik osztálytalálkozón jöttünk rá, amikor már elmentél és persze rólad dumáltunk. Kisebb vita alakult ki vajon ki volt a kedvenced és mindannyian azt hittük magunkról, hogy én, én, én. Tehát ettől jó a tanár nem is kell minden más magyarázat. Nincs jó és rossz gyerek, csak gyerek van, akivel el kell hitetnem, hogy ő a legjobb valamiben stb. Most valami újat mondtam? Nem gondolom. Várom válaszod. Puszi.

Aztán egy ízben, hajnalban, bankett után. Helyszín a Mars téri sörsátor, közel a 13-as számú épülethez, a Csillaghoz. Belülről ismerem.

1997 érettségizettek a sörsátorban

Valaki a közelből köszöntött – Egészségére, tanár úr! – Mivel végzett diákjaim nem tűrték előttem az üres korsót, könnyen viszonoztam.
– Megismer? – így a késői órán is jó állapotú fiatalember.
- Hogyne, mondom kicsit bizonytalanul, aztán rákérdezek:
– Innen? – s egy fejmozdulattal a Kaptár felé intek. Néhányszor találkoztam már a szabadság utolsó perceit kívül, de a késést nem kockáztatva a kapu közelében töltő elítélttel. De ezúttal tévedtem.
– Nem emlékszik?! A főiskolán! Minden óráján ott voltam, jegyzeteltem, soha nem felejtem el, amit tanított! – jött a magyarázat, amelyre elszégyelltem magam. Azt higgadtan tudomásul vettem, hogy a matek-szakos gőg asztal alatti kötésre-horgolásra hasznosította a magyar történelemre előírt időt, az angolosok többségéről sugárzott a kilencvenes évek elejének nyelvtanár-hiányos boomja, mások az egész főiskolát csupán kellemes időtöltésnek tekintették – és én épp erre a kollégára nem ismertem rá! Remélve, hogy még kitart a pályán, elküldeném neki e töredékeket.
Tanár úrnak szeretettel.


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr378265730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

15138 2011.11.21. 10:56:24

Első vagyok. :)) Pont itt császkáltam. Érdekes poszt - még én is ritkán veszem a fáradságot, hogy belegondoljak, mennyi megjegyzést, értékelést, visszajelzést kaphat egy tanár. Most meg éppen jókor jött a gondolat, hogy a vonal másik végén is ember van. Mit mondhatnék: nem tetszhetünk mindenkinek. Ha viszont változtattál valami azon a gyereken és jó irányban, tképpen mindegy, hogy mit mond, hogy ő hogy élte meg, elégedett lehetsz. Akikre nem voltál hatással, azok úgysem mondanak semmit, sokan meg nem veszik a fáradságot, hogy grátisz mondjanak jót: a rossz inkább ki akar szakadni belőlünk. :)) Isten éltessen, Tanár Úr, nekem elöl vagy a népszerűségi listán, mert én is tanultam már tőled, legalább annyit, mintha évekig ültem volna az osztályodban.

178873 2011.11.21. 11:06:37

Szóval, hogy is alkult ki ebben a diákodban ez a "mindenkinek vannak kedvencei, a többi meg úgyse rúghat labdába" érzés? :)))

60145 2011.11.21. 11:08:01

1. Nefelejcs : Osztályként is a legelső volt a legkedvesebb, de nekem nem voltak másféle diákjaim. Szerencsés vagyok. A negatív visszajelzés ritka, talán csak az, ha nincsen. Kínos kínosat mondani. A hatás kétoldalú, ahogy a pedagógia áltudományos kifejezéssel mondja: a nevelés bipoláris folyamat. Kölcsönösen hatunk egymásra, de persze az iskolában az egyik fél dominál. Az a dolga.

95527 2011.11.21. 11:08:05

Hajnalban már olvastam egy másik helyen, amit ott írtam, nincs sok minden hozzátenni valóm, csak megismétlem, hogy maga a film nagy hatással volt rám, később az amerikai filmesek tán erre alapozva alkottak olyan műveket mely Obamáig vezetett el, míg nálunk egyetlen pozitív film e témában nem született. Azt is említettem, hogy a őszinteség egy régi dologgal kapcsolatban akkor is jobb, ha az esetleg nem esik jól, mint azt hazudni, hogy minden rendben van. Azt válaszoltad, hogy tán a katona is nevel. Akkor nem gondoltam, hogy ez így van, de ma amikor néhány katonám azt nyilatkozza, hogy szükséges volt az élete változásához, akkor tán neveltem. Tanár úrnak tisztelettel.

60145 2011.11.21. 11:12:17

2. solide : Remélem, hozzá fog szólni, és magam is megtudom!

60145 2011.11.21. 11:18:09

4. paplanyos : Magam is többre értékelem az őszinte kritikát, mint az elvtelen hízelgést. Ezért rögtön helyre is igazítalak, nevelésben kollégám: 1968-ban lepődtem meg azon a mondaton, hogy a katonai feljebbvaló is nevelő. Aztán, mert olyan ember mondta, akire figyeltem, elgondolkoztam rajta. Ma úgy vélem: ez volna az egyetlen, ma is lehetséges hozadéka a sorkatonaságnak.

193225 2011.11.21. 11:23:14

Mondd csak, ismered James Hilton: Isten vele tanár úr c. könyvecskéjét? Valamiért eszembe jut. Azért érdekes, hogy az alapgondolat vissza-vissza tér, hogy újraformázzuk. Te, nem lehet, hogy a Willendorfi Vénusz,...és a Pigmallion? A francot, hát persze! Az Isten megint jót mulat rajtunk. :)))))

11692 2011.11.21. 11:23:46

Jó újra olvasni itt is. http://www.youtube.com/watch?v=yAfg4SQLVrA

60145 2011.11.21. 11:54:31

7. Shakespeare : Utánanézek, a szerző neve ismerős, lehet, hogy gyakori név. A Willendorfi Vénusz szerintem kész, egész, a Pigmalion-effektus viszont nagyon érdekes! Biztosan van két-három olvasata, aztán meg annyi, ahányszor újra játsszuk. A legkevesebb, amivel megköszönhetjük az Istennek a művét, ha kellemes perceket okozunk neki.

60145 2011.11.21. 11:57:56

8. Évalajos : Főleg, hogy Te is részes vagy a megkurtításában! Köszönöm az észrevételt!

178873 2011.11.21. 12:08:31

Kedves Atlasz! Paplanyos és evalajos hozzászólásai elgondolkodtattak, illetve éppen ma reggel eszembe jutott valami. Néhány napig nem láttam itt írásod, kommented. Mint most kiderült számomra, más felületre is írsz. Ahhoz, hogy máshová kalandozzak - az egyszerűség kedvéért mondjuk azt - lusta vagyok. Viszont, ha azon gondolkodtál, hogy itt szünetet tartanál, annak nem örülnék!

60145 2011.11.21. 12:24:21

11. Kedves Solide, örülök hozzászólásodnak! Sorjában: én annyit olvasni sem győzök, mint termékenyebb bloggertársak írni. Pedig alig van más dolgom. A napokban akadt fontos is, kedves is. Az Atlasz bejegyzéseit a Blogszigetre is felteszem. A disszidensek közül valaki hívott, mentem. A Hatkiló egy részét, a szegedi hatkilós írásokat a honlapomra juttatom el azzal a szándékkal, hogy itteni kollégáim, tanítványaim megtalálhassák. Minden bejegyzésem itt van, ahol legtöbb barátom is olvassa - és viszont!

95527 2011.11.21. 12:27:45

11 -re Solide! Nem vagyok megszólítva, csak említve. Valóban van más felület, nekem egy harmadik is van, ahová az összes blogom "mentem", ki tudja mi nem érhet akár itt, de már hallottam olyanról, aki több száz bejegyzéséhez nem fér hozzá. Egy másik felületen családiasabb, bensőségesebb postok jelenhetnek, oda tettem fel új unokámról postot, ide nem fogok. Itt inkább politizálunk, máshol meg csak megmutatjuk ha esetleg főztünk egy jó kaját. Ha érdekel, jöhetsz olvasni, és írni is: http://www.blogsziget.hu/index.php

205707 2011.11.21. 12:58:24

Hmm. Nem ér a nevem. "Gyűlöllek" Atlasz!!!! Ha olvaslak, beleragadok, mint légy a mézbe. Ha te írsz, akkor én ugyan minek? Noha nem versengés ez, az olvasótábort csábítandó... Jó az a kép, a vidám lövöldözőről, a fiatal, csillogó szemű "pegazózusról". Éretlen osztálytársként nem tudtam bírni tanbácsis aurádat. Irígylem volt diákjaidat..

11692 2011.11.21. 13:14:49

14-re:++++ (így valahogy...:)

60145 2011.11.21. 13:15:21

14. purim : Mondjuk a magunkét, mindenki a magáét a maga módján, s néha sikerül valami jót is. Egyedül nem megy! A lövöldözést örököltem újságírónak állt elődömtől. Csináltam becsülettel, versenyeket nyertünk. Nagy öröm volt számomra, hogy valaki emlékezett erre is. Hogy ki volt az éretlenebb? Mondják, a tanár olyan gyerek, aki soha nem nő ki az iskolából. Hozzáteszem, aki nem marad meg tanárként is egy kicsit gyereknek, szerintem pályát tévesztett. Amikor osztálytársak voltunk, egy osztályismétléssel idősebb voltam nálad, és akkoriban már bíztak rám gyerekeket, úttörőházat, utógondozó munkát is végeztem, emiatt keveset találkoztunk.

78126 2011.11.21. 13:44:58

Atlasz, én nagyon merev vagyok. Csakis olyanok tudnak rám mélyen hatni, akik képesek kételkedni, önmagukkal rendre vitába szállni és szembefordulni, és olykor azt mondani makacs régi önmaguknak: "belátom, ...igazad van!"

60145 2011.11.21. 14:13:17

17. Anemone : De hová lett a szellőrózsa?! Szemem mereven szegezem erre. Örülök, hogy itt vagy, rég láttalak, bár megvallom a merevség meglepett!

78126 2011.11.21. 14:31:19

:) Finomítsunk a merevségen: a változás, a többféle lehetőségek híve vagyok. Azokat a tanáraimat szerettem, akik bátran elismerték, ha tévedtek, ha megváltozott a véleményünk...a GONDOLKODÓKAT. Szellőrózsát elfújta a szél. :)

15138 2011.11.21. 14:31:43

:) Anemone. Én rám meg azok hatnak nagyon, akik biztosak magukban. Más kérdés, hogy később rájöhetek, tévednek. De nagyon tetszik, ha valaki tudja, mit beszél, tudja, mit csinál. Belőlem ez hiányzik - bár én is merevnek tartom magam. :DD

60145 2011.11.21. 14:38:44

19. Margaret Mitchell? Vagy simán: Margaréta? Lám, tényleg nem vall merevségre az avatar cseréje. Az ember szeret serkentő hatások közt élni. Jó is az!

60145 2011.11.21. 14:41:12

20. Nefelejcs : Nem nekem szóltál, de nekem is tetszene. Többnyire annak sikerül a határozottság, aki tisztában van a lehetőségeivel. És két kedves szép nő - és a merevség! Megyek is!

78126 2011.11.21. 16:06:54

20. 22. Nefi és Atlasz : "tudja, mit beszél!" - azaz azt is, bármi változhat. Tud figyelni, önérzeteskedés helyett engedni, átgondolni, akár előző véleményén is változtatni. Erre gondoltam. Én is szeretem a határozott ám rugalmas embereket.

210560 2011.11.21. 17:17:22

Atlasz megint kaptam Tőled legalább egy hétre való elmélkedni valót :) ( nem is...sokkal több lesz ebből) Rengeteg mindent juttattál eszembe. Pölö elmosolyodtam a Kálvária - téri buszmegállóban elhangzottakon. Meg azon, hogyan könyvelted magadban, magadnak az eredményt. Tetszett :) Egyből beugrott egy régi kínom-keservem-küzdelmem. Amit nem kaptam meg anno valakitől, aztán meg igen, de annak meg már akkor nem örültem :( Hiába, nem mindig akkor jönnek azok az elégtételek, igazolások, amikor szeretnénk . Bujtor meglepetés volt - számomra. Neked komoly fegyvertény a Vers mindenkinek-et hallgató hallgató vallomása :) Visszajelzések, intések....Atlasz, boldog ember lehetsz és én ehhez csak gratulálni tudok...örömmel :)) Fanny

12635 2011.11.21. 17:40:40

+++ Érdekes dolog ez, apámat állandóan megszólították a tanítványai és jól elbeszélgettek, mindenféle emlékekről...

60145 2011.11.21. 18:22:28

24. Fannyvár : Jó, hogy találkoznak a gondolatink! Valóban adok magamra azzal, hogy hogyan fogadom a kritikát. Bujtort nem kerestem, sem az időszerű verset, csak a műsor címlapja (nem tudom a szakszerű nevét: inzert? Klopf?) kellett, de szerencsém volt a verssel, művésszel.

60145 2011.11.21. 18:25:46

25. gordius : Igen, ez érdekes és szívmelengetően jó. Ezért sem költözöm el innen. A negatívumokat is igyekeztem összeszedni, s még két ilyen visszajelzés eszembe jutott. Többet nem mondtak el.

210560 2011.11.21. 20:23:18

26-ra tényleg szerencséd volt. Nemigen kedveltem Bujtort, viszont a most hallott verset korábban más előadóktól ismertem, meglepett, hogy milyen jól mondta . Zseniális versmondó fivére - Latinovits - mint versmondó "mindent vitt" - ahogy mondani szokták :) Naná, hogy örömmel találkozom gondolataiddal :) sőt! Köszönöm a hangulatos írást Fanny

60145 2011.11.21. 20:47:31

28. Fannyvár :-)

60145 2011.11.22. 12:09:01

7. Shakespeare : Utánanéztem, A kék hold völgyét olvastam tőle még általános iskolás koromban, a könyvet egy osztálytársam az apja számára elkunyerálta. Eredeti ötlet. Biztosan érdemes volna elolvasni az általad ajánlott könyvet, vagy megnézni a filmet is.
süti beállítások módosítása