Atlasz voltam

Atlasz.

Nyugodt Szikla

2012. január 29. - Atlasz.

Isten éltessen, Kati!

Nyáron futottunk össze egy szegedi villamosmegállóban, majd decemberben épp egy közös barátunkkal folytatott csevegés (chat) közben olvastam a Facebookon Kati indián nevét. A közös barát egykori osztálytárs, Zsuzsa, aki nekem írt leveleivel kapcsolatban csevegte, hogy vágnám már a tűzbe mindet, mert mit is fog velük kezdeni a fiam – azután. A dolog több ötéves tervemben szerepelt már. Hozzá is fogtam. Azután a selejtezés megindulásakor csak olvasgatok. Megindultan. Most éppen Nyugodt Szikla leveleit. Égetés nincsen. Majd azután.

„A felvételemben egyébként nem nagyon bízom, az írásbeli is elég nehéz volt, a szóbelin pedig nem a legszerencsésebben szerepeltem. … Ami nagyon meglepett, az a nyelvtan volt. Nem tudtam ugyanis, hogy nyelvtanból is van szóbeli… Ha már ennyit mesélek magamról, hadd dicsekedjem el azzal, hogy általános dicsérettel érettségiztem le.” (Miközben betűhíven gépeltem a levélrészletet, a nyelvi ellenőrző csak ott jelzett, ahol az először tanult felső-tiszai kiejtésem szerint hosszú magánhangzót írtam. Nyugodt Szikla ötödikesként is észlelte ezt az örökséget, én meg ma is elhibázom. Olvasok tovább, és leveleket nem darálok, nem égetek… Az tűnik fel, hogy többet írt a barátokról, az osztálybeliekről, mint saját magáról. Pedig korán elárvult, s volt gondja elég. Mégis, az egyik osztálytalálkozó-kirándulásunkat – két napos Törökmezőre – ő hozta össze, ő szervezte meg, amikor már mindenki, magam is szanaszét. Megbíztunk benne.

1981. Osztálytalálkozó

Eszembe jut a nyári találkozás. Ezúttal nem kuncogtunk egykori melléfogásaimon: hogy elhagytam őt és párját a Zsíros-hegyi kiránduláson, hogy 1981-ben Mitterrand győzelmét nem tudtam elképzelni, de a lengyelek iránti szolidaritásom azóta is emlékezetes. Jól esett hallani, hogy Görgeyt 1978-ban úgy tanítottam, ahogy ma tanítják, és milyen remek volt a mágnes-táblán a térképes-figurás applikáció. A viccmesélő Kiss Zolit – ki hitte volna – végigkergettem az osztályon, mert ülni a trojkán az annyi, mint orosz faszán. Arról viszont egyáltalán nem tudtam, hogy Kati kötényvarrása saját kezűségét soroksári kolléganőm kétségbe vonta. Pedig Nyugodt Szikla szavára építeni lehetett, és becsületbeli ügyben nincs tanár-szolidaritás. Margit néni egyébként ártalmatlan spiclije volt bölcs igazgatónknak.

Nyugodt Szikla a Nagy-Kevélyen

Elfogult vagyok: úgy vélem, a „gyerekeim”, a többiek sem szoktak (volt) hazudni, de akadtak dolgok, melyekről maguktól nem beszéltek. Így jöttek otthonról, én meg nem kérdeztem olyat, amely a tisztességet próbára tette volna. Azért ha kellett, a levelekben nekem is írtak kellemetlent, a tegeződés előtt harmadik személyben, tetszikezve. Tetszettek. Éppen így.

Ma úgy látom, nem voltam elég személyes, nem kérdeztem rá kényesebb, fontosabb dolgokra, pedig szó esett ezekben a levelekben megszakadt barátság fájó helyéről, felvételi és házassági kudarcról, korai gyászról. Ha mondták, írták, visszafogottan reagáltam. Tartózkodásom onnan jött, ahol a hosszú magánhangzókat hosszan ejteni tanultam, ahol a kínálásra automatikus válasz a Köszönöm, nem kérek, ahol szemérmesen bántak az öleléssel. Így is megesett párszor egy-egy önkéntelen nyakamba ugrás, de akár a múlt nyáron Nyugodt Sziklával – viselkedtünk.

Gyerekcsoport sétált el közelünkben, nyári napközisek lehettek. – Milyen szépek! – jegyeztem meg. Valóban öröm volt az egyenként sokféle ígéretre tekinteni. Oly sokan mondják, hogy szeretem a gyerekeket. Bizonyára igaz is, mindjárt az önszeretet után. Talán a kannibált vehetjük kivételnek, ott ez a motiváció a legelső lehet. De, mint Kiss Jóska fekete bőrű Guayana-i veje mondta: ha megszorulunk, sem főzzük meg lakodalomkor a házmester nénit, mert „nagypapa indián”! Akár Nyugodt Szikla. Sohasem írja és mondja, hogy úgy szeretlek, majd' megeszlek, nem szokott cukorba mártva jókodni azért, hogy a nyalóka visszanyaljon. Nem hízeleg, kerüli az önfényezést. De amikor a sorban sétáló napközisekre annyit mondott, hogy nagyon szereti a hívatását, és boldog, hogy tanítónő lett belőle – igen büszke lettem Nyugodt Sziklára.

Isten éltessen, Kati!

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr568265734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

205707 2012.01.29. 08:12:21

Hoztad a formádat Atlasz, köszönöm. Jó lesett éhgyomorra...

11692 2012.01.29. 08:37:32

Szép. Emlékezz még, jó olvasni.

60145 2012.01.29. 08:56:12

1. purim : Ez meg nekem esett jól, tózse. De kicsit késve hoztam, pénteken volt a születésnapja.

60145 2012.01.29. 08:57:00

2. evalajos : Jó emlékezni jó emberekre, jó emberek társaságában :)

14742 2012.01.29. 09:00:12

Most plagizáljam az előttem szólókat? Inkább *****!:))))

14792 2012.01.29. 09:21:53

Ötcsillagos...

13118 2012.01.29. 09:26:51

gratulálok soraidért. hm. ma én is gyerekekre gondoltam, postom nemsokára a frissülőben.

60145 2012.01.29. 09:27:45

5. lehar : A plagizáláshoz álamfőnek kell lenni, sumákum laude! Erre büszkébb lehetek, mint ő - arra!

60145 2012.01.29. 09:29:10

6. Hawk : Pedig csak kétágú vagyok. Örülök, hogy látlak a NolBlogon!

60145 2012.01.29. 09:31:21

7. Hmmmm : Oda követlek! Nem minden téma ennyire ennyire kedves és közös. És kösz!

12635 2012.01.29. 10:49:34

Emlékezni jó! +++

60145 2012.01.29. 11:04:09

11. gordius : Kivált egy ilyen emberre!

95527 2012.01.29. 11:16:47

Szavaid tisztaságát és őszinteségét csak erősítik a negatívolók! Ezért még a csendet is megtörni érdemes!

13020 2012.01.29. 11:49:33

Atlasz! Örömmel olvasom vissza emlékezéseidet. Nagyon hűen adod vissza. Ilyenkor nekem is meg áll minden a kezembe, és vissza nézek. Jól esik. Szebbet szerettem volna írni Neked. Szívesen olvaslak.

210560 2012.01.29. 13:02:28

Szép volt Atlasz mint mindig :))

60145 2012.01.29. 21:37:06

13. paplanyos : Valakiknek nem vagyok közömbös, mindegy, miről írok. Hadd nyomják! A hallgatás részben amiatt volt, amit mások után sokadikként tegnap Gordon is szóvá tett - és tudom, Veled is egyetértünk ezen a téren. Ajánlóba az sem kerül. Hanem... Azután elmarták Nefelejcset is innen, pedig Vele - azt hihetnénk - mindenki képes szót érteni. Azonban itt volt az alkalom, és néhány gondolat Nyugodt Sziklával kapcsolatban. Örülök, hogy észre vetted, és elismerted azokat az értékeket, amelyekre nagy szükség van a mai iskolában is!

60145 2012.01.29. 21:37:45

14. marja : Köszönöm a figyelmedet!

60145 2012.01.29. 21:43:47

15. Kedves Kalimpamama, ennél szebbet, minthogy bekukkantottál a NolBlogra és hozzám, nem kívánhatok! Itt olvastam kislány korod emlékeit, és a későbbieket is, végig, bejegyzésről bejegyzésre azelőtt, amikor megtetszett itt a társaság. Kevesen maradtunk! Az emberi értékek is megmaradnak.

60145 2012.01.29. 21:46:04

16. Fannyvár : Igen, szép volt és szép az is, hogy ilyen sziklára lehet építeni, gyerekeket bízni!

259077 2012.01.31. 20:27:47

Annyira jó,hogy láttál,ismertél minket hiszen mi csak éltük azt az időt.Mi lehetett ott a Nagy-Kevélyen már nem tudom,bár a kép jobb oldaláról nézve akkor sem:) Kati biztos átvett valami megérdemeltet.Örülök ,hogy a barátotok vagyok.Bár egyszer elvesztettél minket de fátylat rá.:)

60145 2012.01.31. 21:20:40

21. puncsostál : Maradandó az élmény, persze mindig tudtok újat mondani. Te vagy az első, aki itt szóba áll velem. Katival csak véletlenül találkozunk a nyáron, de ugyanúgy tudtunk beszélgetni, mint Veled, s másokkal is a találkozókon, mintha a múlt hetit folytatnánk. Jól van így! Az őrsnek járó elismerést veszi át éppen, a csillagtúrában szervezett akadályverseny végén. És megint telibe találtál az utolsó mondattal. Komoly felismerés! Erre az árnyalatra nem gondoltam, talán csak a napokban, egy most előkerült nevelőotthoni sráccal kapcsolatban...