Érettségiztetett és nem érettségiztetett diákjaimnak

Érettségiztetett és nem érettségiztetett diákjaimnak

Az itt következő pedagógiai hősköltemény tettese, aki – lévén csinos nő – Makarenkóra külsőleg egyáltalán nem hasonlított, pályája kezdetén egy pedagógiai sóhivatali központ sine curájába kerülve maga is az élcsapat tagjává kényszerült válni. Elmúlt az a világ, hogy valaki felszentelés nélkül, laikusként kanonoki-püspöki stallumhoz jusson! Fejére került az apácafőkötő. Belépett, vagy belelépett a Pártba – kinek hogy. Érthető, hogy utálta a saját sarát: szidta rendesen a társait, komcsikat, ávósokat, az egész apparátust – utóbb. Azt is, aki ávós családjába házasodott, s így kapott heti 6-8 órás főiskolai állást, meg a tudós alapszervi párttitkárt, aki a beléptetése érdekében sem tett hősnőnkön erőszakot. – Az aljas! A rohadék! A szemetek! – mondogatta, hiszen sem házastárs, sem tudós, sem párttitkár sem lehetett. Ráadásul, amikor kitelt az ideje, a Hatkilóig esett a pikszisből.

A korábban hivatalból mindentudónak az oskolában tájékozódási nehézségei támadtak. Mint mondotta: nem volt képes megkülönböztetni az igazgató asszonyt a takarítónőtől. De a konkrét helyzet konkrét elemzése hamarosan képbe – vagy máshová – helyezte. Leváltott elődje szerint a Hatkilóban a kisfőnökséghez a legrövidebb út a nagyfőnök seggéből vezet. A nyilatkozó maga is közelről ismerhette ezt a lehetőséget!

Hősünkkel helyzetbe kerüléséig nem sokan barátkoztak. A matekosok ismerték. Ő volt az, aki intézeti magaslatokról – ha már gyakorlatból nem tehette – osztotta a heti huszonvalahány órában küzdő krétaporos köznép számára a korszerű módszereket. Portmentes öltözékét, egyenes tartását és az ég felé meresztett orra közeléből kiinduló, senkit nem észrevevő periférikus tekintetét a beosztásában hozzá nőtt kelléknek tarthatjuk. Nem könnyű efféle protézistől megválni, az ellentmondást nem tűrő modorról kollegiálisra váltani. De nem kereste, nem kedvelte ő sem a társaságot.

Engem szórakoztatott a matekos gőg, ahogy a humán szakosoké is, elvégre mindenki annyira gőgös, amennyi az eszéből hiányzik, s ugyan miért ne lehetne mosolyogni az efféle fogyatékosság felett. A semmire se jó továbbképzéseken sem kellett részt vennem, rossz benyomásaim, előítéleteim nem voltak. Szerettem új dolgokat hallani, másféle észjárással találkozni, hát sokat beszélgettünk még azután is, hogy a tanáriban már nem, de az előtte lévő folyosón még lehetett cigizni. A Fekete Özvegy társaságában magam is szívtam a füstöt, az övét közelről, hallgattam másokat megrovó füstölgéseit, amelyek az iskolavezetés felé szálltak. Akkor sem fogtam gyanút, amikor az évezred első és utolsó esztendeje meghatározásának közeledtével azért szorította penge vékonyra az ajkát, mert a történelem – az nem számtan, és nulladik év, évtized, évszázad, évezred nincsen. No de ez nem volt ok a szakításra, így előfordult, hogy az Aranyhal Vendéglőből idő előtt egyedül távozó nőt baráti gesztussal a közeli házukig kísértem, s azután ballagtam vissza a vizsgáztatás utáni izgalmakat levezető félkarú súlyemelést tanári körben folytatni. Ki tudja miért érzett mégis késztetést immár kisfőnökként, hogy magánbeszélgetéseinkből ismert érettségi tételeimbe belekössön? Közismert, hogy akinek az Isten vagy a Párt hivatalt ad, észt is ad hozzá, no de ennyit?!

Kiváló beszélgető partnerem immár közvetlen felettesemként a vizsgáztatási szezon tumultusában szólított az igazgató asszony elé. Drámai bejelentéssel lepett meg. Ott a szőnyeg szélén közölte velem a kettőjük által már tudottnak látszó, mégis váratlan csapást, hogy az idegen nyelv-szakos érettségi elnök nem fogadta el történelem érettségi tételeimet. Új tételsort javaslatukra sem írhattam közvetlenül a vizsga előtt, de jóhiszeműségem okán, továbbá a meglepetésszerű támadás hatására (micsoda stratégiai zsenialitás!) mégis áldozatául estem a merényletnek: óhajukra hozzájárultam, hogy a kifogásolt tematikus összefüggés elkerülésére ollóval elkülönítsük az A és B tételrészeket. A diákok azt a tételsort kapták, amelyre felkészültek, de négy közül egy osztályban „felülről szétszabott” állapotban.

Négy érettségiző osztály, négy elnökkel, ugyanazon tételsorral. Az első történelem szakos elnök – nyílván nem magától – kifejezte a nemtetszését, ám elfogadta, hogy a tételsor szabályszerű. A tagozatvezetői motiválás nem írta felül szakmai korrektségét. A másik történelem szakos sem vállalt szolidaritást az aggodalmaktól gyötört kisfőnökkel, ahogyan a harmadik elnök, egy valóságos igazgatóhelyettes sem. A negyedik elnök, akire – mint említettem – egy nappal a szóbeli vizsga előtt hivatkoztak, máig nem érti a dolgot: mibe is keverte bele a fogadó iskola két vezetője, s vajon miért?

A laskázott tételek dacára rendben lement a vizsga. A nyitó értekezleten, nehogy rontsam a hangulatot, kerültem a témát. Elnök a jegyzőkönyvben: „Az előzetes értekezleten a történelem tantárgy szóbeli tételeivel kapcsolatban volt véleménykülönbség, azt sikerült a szaktanárral egyeztetni. Javaslom, hogy ezt legközelebb ne a vizsgabizottság elnökének kelljen megoldani. Az a tapasztalatom, hogy a jelöltek a történelmet jól tudják, a tantárggyal szimpatizálnak a tanulók.”

A záró értekezleten azonban rákérdeztem: „A történelem tételsor módosításával kapcsolatban most a záró értekezleten kívánok szólni, miután a feleletek elhangzottak. Megjegyzem, hogy az Útmutató szellemében történt a tételsor összeállítása. … Tanári szabadságommal éltem. Megtettem a tételek A és B részének különválasztását, de nem értek azzal egyet. … Kérem a vizsgabizottság elnökének állásfoglalását a tételek összeállításával kapcsolatban.” Kínos kérdezz-felelek után ismerte el tagozatvezető: „Akkor kerüljön a jegyzőkönyvbe az, hogy igazgatói utasításra történt a tételek szétválasztása, amivel az elnök egyetértett.”

Az igazgató támogatása nélkül a tettes valóban nem élhette volna ki velem szembeni ambícióit. Az egyikük kitalálta, a másik ráhagyta. Kerül, amibe kerül. Mint a jegyzőkönyv végére kiderült, hazugsággal indult, okirat hamisítással folytatódott a főnöki kompetencia kiélése. Hiszen egyetlen tanuló sem abból a tételből vizsgázott, amely az osztályozó íven szerepel, s amely alapján az érettségi bizonyítványt kiállították.

Ez a kicsinyes és nevetséges előjáték felejthető. A következő tanévben túlléptem rajta. Azonban ami utána következett, az aktus egésze túlszárnyalta a bevezetést. Mégis csak a történet minap felszínre került elemeiből, irat-másolatokból tudtam rekonstruálni, hogy mikor is kezdődött, s még most sem fogom fel, hogy miért. Nem a hozzápiszkálni is undorító, kicsinyes rosszindulat felelevenítése a szándékom, hanem hogy a kívülálló ártatlanoknak okozott kártétel ne menjen feledésbe. Volt, aki csak asszisztált hozzá, mások kukkoltak, s mindezt több osztálynyi tanítványunk szenvedte meg. A visszatekintés számukra készül, nekik tartozom felelősséggel. A főszereplőnek és az első számú pedagógiai vetetőnek felelősség címén vezetői illetmény, pótlékok, szakértői megbízás, egyéni ambícióik kiélése jutott. Soha senki nem fogja őket felelősségre vonni.