Atlasz voltam

Atlasz.

A verés a szaktudás alternatívája?

2012. június 08. - Atlasz.

A legkedvesebb kommentelő megérkezése okán újratöltve!
„A fiú a hátán hordja a fülét, akkor hall, ha ütik.”

A legkedvesebb kommentelő megérkezése okán újratöltve!
„A fiú a hátán hordja a fülét, akkor hall, ha ütik.”

A gyermek szemeHarminc év után, mintegy mellékesen tudtam meg, hogy egykori kolléganőim, az iskolában elismert, megbecsült tanítók, ütötték-vágták az alsósokat. A házi feladattal viaskodva nem egyszer sírva fakadt az édesanya is a gyermekkel együtt, mert otthon szintén hatott a terror. De jöttek az eredmények, amelyeket a szülők Svábországban megkívántak. Irénke negyedikeseinek átvétele megtiszteltetésnek számított. Vilma néni mellé osztották be hospitálni a képesítés nélküli kolléganőket. Csodáltam mindkettőjüket mostanáig, amíg a versenysportban is alkalmazott nevelési módszerről nem hallottam. A sikerre trenírozott kisiskolások azonban nem menekülhetnek az edzőjüktől, mint tehetnék a dobogóra sarkallt élsportolók. Vállalásuk nem szabad, nem önkéntes.

Vilma néni az osztályáva

Nálam egy darabig a sima járta, hogy sokszor vagy kevésszer, azt nem az én tisztem megmondani. A módszert örököltem, de miután a lányok az egyenlőségre hivatkozva reklamálták, el is hagytam a nevelési felületek nyitott tenyérrel történő inzultálásával személyre szabott értékelést. Amúgy is csak az enyéimmel vetemedtem ilyesmire. Köztünk maradt. Egy – akkoriban másik osztályban – megesett pofont jobban szégyellek, kolléganő fia kapta, megharcolt érte: jól tudta, mivel lehet kiborítani a tanerőt.

A pofon kiváltásáról semmit nem tanultunk pedagógiából: a jegyzetekre kár volt pazarolni a nyomdafestéket, a pedagógia tanszékén oktatók talán egy kivételével nullák voltak. A máshoz nem értés kényszere vitte őket a katedrára, nem a szaktudás. Tanítványaikká nem válhattunk. Eszköztelenül a nevelőotthonba kerülvén még az ellenőrzőbe sem írathattuk tehetetlenségünket, legfeljebb az intővel panaszkodó tanárnak jelezhettük volna vissza Ranschburg nyomán, hogy képzelje kolléga, ez a büdös kölyök idehaza nem eszi meg a borsófőzeléket!

A folyosó takarítása Kisterenyén

Kisterenyén egy képesítés nélküli, kisebbségi érzéssel megvert, bár hórihorgas, szadista lény volt a váltótársam. Nehezen boldogultam utána, hiszen kezüket hátra csavarva a folyosó két oldalán sorakozó szekrényekhez verte az engedetlen tizenegy-tizenkét éves gyerekeket. Ha nevelők egymás közt vicceket meséltünk az ugye nem vagyok nagyfejű, de sapkájában öt kiló krumplit szállító gyerekről, akkor István csikorgó fogai közül, sápadtra feszült arcbőre alól nem tudta visszatartani a kitörő szavakat:

– Miért mindig Pistike?! Miért?! –

Felesége számára is csak István lehetett. Igazgatónk szintén tartott tőle.

Az elhagyott, elárvult gyerekeknél még erősebben érvényesült a sima kudarca: mindegy, mi okból, csak figyelj rám, foglalkozz velem!

Fortuna JózsefEgyik este, amikor ügyeletes voltam, villanyoltás után Fortuna Jóska kipróbálta, hogy meddig lehet elmenni. Nem volt rossz gyerek, ahogyan azok sem, akik a négy hatszemélyes, folyosóra nyíló hálóban kuncogva élvezték a műsort. Ekkorra – talán éppen az Istvánnal történt összehasonlításban – eposzi jelzőmmé vált, hogy tan’bá nem verekszik. De Jóska kitartott: legalább egy órahosszányit töltött szerepléssel, provokálással, tudván: nem verhetem meg. Vagy azért, mert nem szabad, vagy azért, mert ilyennek mutatkoztam. Trükkjeim, fogásaim mind hatástalannak bizonyultak: hiába állítottam ki a folyosóra, csináltattam vele jótékonyan fárasztó fekvőtámaszokat, a meggyőzés összes általam alkalmazott csűr-csavarja sem hatott.

VerésVégül beinvitáltam a nevelőibe. Jött is, pimasz kiskamasz büszkeséggel, még mindig nyeregben érezvén magát. De én a szobából beljebb mutattam, a vizes blokk előterébe, ahol még nem járt, nem is tudott róla, majd még tovább, a zuhanyozóba. Ekkor már kiült a döbbenet az arcára, rájött: innen nem hallatszik ki semmi. Amikor felemeltem a kezem, valami iszonyú jajkiáltás tört ki belőle, arca eltorzult a félelemtől, szinte összehervadt előttem, két hatalmas rettegő szemmé vált az egész gyerek. Kiabálhatott, de nem volt kinek.

Az égadta világon csak egyetlen embertől várhatott segítséget: – attól, akire rémülten feltekintett.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1008265688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

23353 2010.09.29. 13:41:00

Ugylatszik tanar vagy, es ez az iras a pofozasok megindoklasat tunik indokolni. sajnalatos. Nekem a legjobb tanaraim akikre emlekszem ezt a modszert nem hasznaltak.

78126 2010.09.29. 13:53:17

http://www.youtube.com/watch?v=IaNpgpV2ebg

78126 2010.09.29. 13:54:35

Little, teljesen félreérted! Épp az ellenkezőjéről szól.

70798 2010.09.29. 13:58:02

érdekes gondolatok. nálunk a pajeszhúzás dívott, és a koki. a lányoknak körmös, mert egyenjogúság van. néha nem árt egy pofon. Ma felidézem majd a "Ha" c filmet. MIért jó az angol képzés? Miért nem fegyelmezetlen csürhe az angol? Kérdések. Bár én ellenzem a verést, atyai jogomon kb 2szer gyakoroltam, de nem brutális módon.

60145 2010.09.29. 14:06:29

1. little: Azt reméltem, nem baj, ha mellőzöm a sablonokat, mert az élet azoknál gazdagabb. Ha újra olvasnád, valószínűleg akkor is zavarna az első benyomásod, s ezt igazán sajnálom.

60145 2010.09.29. 14:10:12

1-3. Anemone, A VIDEÓT kis híjján feltettem az osztálykép helyett. AJÁNLOM MINDENKINEK! http://www.youtube.com/watch?v=IaNpgpV2ebg

60145 2010.09.29. 14:22:59

4. Toszmegosztis: Nem tudom, hogy egészében jó-e a brit iskola. Az angol futbalhuligánok világszerte ismertek. A Ha számomra is emlékezetes, már váltottunk róla szót. Remélem, hamarosan olvashatom, mit írsz róla. Nekem is vannak, ahogy írod, kérdéseim.

15138 2010.09.29. 14:25:09

Elszorult a lélegzetem. A kiszolgáltatottság... Engem is vertek. Akkor nem bántam, gyerekként nem tudtam, hogy más is van, mint verés. Kibékültem anyámmal azóta. Most mit mondjak: az én élményeim a tiedhez nem is hasonlíthatóak, a témával meg könyveket lehet megtölteni. Az összes pedagógia, pszichológia, amit összeolvastam, nem segít mindig a konkrét helyzetben. Mióta magam is szülő vagyok, megint változott. :) Kiváncsian várom, hogy fogok nagyszülőként a témához viszonyulni.

60145 2010.09.29. 14:49:48

8. Nefelejcs : egyet biztosan megtehetünk: nem szabad magunkat áltatni. Akkor van esély a helyes cselekvésre. Csak annyira - és nem többre, amennyire képes az ember.

78126 2010.09.29. 15:17:40

A napokban kérdezte meg tőlem egy fiatal, hogy a pedagógusképzésnek része-e valahol egy alkalmassági vizsga....? A válaszomon megdöbbent. Bizony! Miért is nincs?!

15184 2010.09.29. 15:33:37

8. Én az ellenkező véglet voltam. Szüleim radikális liberálisok voltak már akkor is. Így engem nem ellenőriztek, hogy megcsináltam-e a leckét, tanultam-e, s úgy általában, hogy mit csinálok az iskolában. Azt mondták, hogy ez az én dolgom, s magam intézzem ügyeimet. Az eredmény persze az lett, hogy hatodikban majdnem megbuktam... :-)

60145 2010.09.29. 15:37:42

10. Anemone : Meg fogsz lepődni, bennünket a felvételi előtt arról tájékoztattak, hogy ezt is figyelik. Hogy miért nincs? Mert azoknak, akik bevezethetnék, mások a prioritásaik. Az ő gyerekeik iskoláiban más körülmények között, más fizetéssel másféle tanárok dolgoznak.

78126 2010.09.29. 15:44:23

12. No, erről mesélhetnék! ....Ebben éppen tévedhetsz is, kedves Atlasz! 4.Tosznak: hatalmas a különbség egy-egy pofon és a gyerekével együtt síró, éveken át terrorban tartott osztály(+családok!!!) között!

13709 2010.09.29. 15:45:29

Hát vegyes érzelmekkel olvastalak kedves Atlasz, hiszen a pedagógusokkal kapcsolatos tapasztalataim (három lány, gondolhatod) meg a saját gyermekkori élményeim igazolják az általad érzékletesen, bár tárgyilagosan megfogalmazott lényeget. Milyen nagy a felelősség és milyen nagy a veszteség a nem erre a pályára született (nevelődött, való, stb) embernél. Szóval egyrészt szomorúan olvastam. Másrészt viszont megkönnyebbültem, amiért ilyen nyíltan, egyszerűen elmesélted a megrázó élményeidet, vívódásaidat. Szegény gyerek, ott a mosdóban...jaj! A megváltást várta volna :((( Atlasz...köszönöm, hogy megírtad..

60145 2010.09.29. 15:55:45

13. Anemone : Mesélj! Várom a posztodat!

60145 2010.09.29. 16:00:21

14. Kedves Valéria, örülök, hogy jelezted: szerinted sem pofonegyszerűek ezek a dolgok. Ez derült ki a kommentedből. Annak a fiúnak pedig volt még egy külön tragédiája. Szeretnék jót tudni meg róla.

12635 2010.09.29. 16:45:55

egy igazi tanár nagyon ritkán pofozott, (az egyéniségével nevelt) amikor pedig rákényszerült, azt nagyon tudta, hogy mikor volt elkerülhetetlen... (a gyakran verés már nem volt jó módszer, az már nem volt ,hiteles) ma már a puszta tudat is - hogy a tanár alig fegyelmezhet - rontja a magatartást, a diákok pimaszságát...

60145 2010.09.29. 16:49:49

17. gordius : Valóban több tényezős a dolog. Ma már úgy ítélem meg, hogy vagy tudja valaki a szakmát, vagy pofoz.

12635 2010.09.29. 17:03:28

igen így is van...

16338 2010.09.29. 17:19:28

Azt hiszem, a pofon, éppen úgy mint annak végsőkig való kiprovokálása az utolsó cseppje - vagy az utáni? - a tehetetlenségnek. Amikor már olyan a belső feszültség, hogy rosszabb, ha nem robban. Ezt megtanulni kezelni...iszonyú nehéz. Zajlik a felnőtt-felnőtt egyenrangú világban is a verbális pofonvágás. Húúú, de mennyire tud fájni! És milyen nehéz kimondani, hogy bocsánat! Tudatos pofon? Tudatos verés? Nevelési céllal?Egyszerűen elképzelni sem tudom, a hirtelen felindulás, az valahol érthető, magyarázható. ( Más: szülőként a liberális elveket vallottam - ma már azért eléggé korlátozottan - abszolút fizikai erőszak, pofon nélkül, dícsérve, szidást, büntetést mellőzve, a lányom 20 évesen felelősségre vont, miért nem ütöttem-vertem inkább, hogy azt csinálja amit én akarok, sokkal egyszerűbb és sikeresebb lett volna az élete. Csak azt nem tudom, akkor mit mondott volna, ha tekintélyelvű-pofozó lettem volna?)

13709 2010.09.29. 17:32:03

16-ra Atlasz..a megfelelő eszköz megtalálása ritkán egyszerű dolog. Szülőként is pontosan tudjuk ezt. Hát még a pedagógus többirányú felelőssége! De a fizikai erőszakot alkalmazó emberről mindenképpen azt kell elmondani, hogy nincs elegendő egyéb eszköz a birtokában, vagyis tehetetlen, ezért üt. Sajnos :(

60145 2010.09.29. 17:36:55

20. jus: Magam is így gondolom, tapasztaltam. A lányodnak biztosan egyszerűbb lett volna az élete, de idomítva nem az lett volna belőle, aki. Vajon gondolt-e erre? Egyéniséggé, valakivé válni, ezt sem adják ingyen!

60145 2010.09.29. 18:30:58

21. Valéria: így van, azért pedagógus, hogy ne üssön. Nehéz ez, mégsem tudok mást mondani, mint amit az első képpel szerettem volna.

15138 2010.09.29. 19:55:15

Anemone, mikor én felvételiztem, még volt alkalmassági vizsga, illetve voltak felvételt kizáró szempontok. Hogy jogosan-é, abban nem vagyok biztos. Amire emlékszem, az az, hogy testi fogyatékosság kizáró ok volt, ahogy a beszédhiba is. Pszichológiai tesztet biztos, hogy nem végeztek...:) Feltűnt, nekem, a SZU-ban végzettnek, hogy nem került említésre a magyarok által Makarenkóinak nevezett pofon. :) És az is, hogy azt sem kérdezte még senki (reméltem, hogy nem nekem kell), hogy mi a történetben a következő mondat. Mi lett a gyerekkel? Mi lett a tanárral?

60145 2010.09.29. 20:17:05

8-24.Nefelejcs: Maxval Neked címzett valamit, az én válaszom az volna, amit 22. Jusnak írtam. A történet vége? A kezdő és a befejező képpel szerettem volna tudatni. A tanár pedig küzd a tisztességes számvetéssel.

Nefi 2010.09.29. 20:37:09

Nem igaz, megint be kéne jelentkeznem...mi van ma?? Láttam Maxit, csak nem tudtam vele mit kezdeni. Ahogy mondtam, könyveket lehetne megtölteni. Az ugyan eszembe jutott, hogy lám, engem hajtottak és most ki és mi vagyok, bezzeg Maxi. A gyerekeim négy-öt évet voltak Montessori iskolában, oviban, bölcsiben. Ott sok mindent ráhagynak a gyerekre, egyáltalán nem a poroszos fegyelem dívik. Most hol vannak? Sehol, az én szememben. De azt látom, hogy többet érnek/ tudnak, mint a kortársaik. Hogy ez mire lesz elég? nem merem elkiabálni. :) Nagy kalappal kívánok minden gyereknek. Aztán, amit nem akarok elhallgatni: szülőként látni ám a másik oldalt is. Ezért mondom: hogy olyan 15 év alatt ha gond van, azért egyértelműen a szülő felel -észben tartva, hogy vannak kutya gyerekek, akikhez egy szent türelme is kevés lenne. Egyszer láttam egy riportot, egy orosz nő mondta: néha rácsapok, hamarabb megérti. Kisgyerekről volt szó. Egy másik helyen azt mondta egy szülő, hogy nem verem, mert már meg lehet beszélni vele. Ezek olyan véleményformáló pontok voltak az én "pedagógiai" tapasztalataimban. Ritkán ítélek el valakit, tudva, hogy nem könnyű a nevelés. Az ok nélküli erőszak, a túlzott erőszak, vagy az idegbeteg szülő viszont kivétel - és elítélendő. (sok szülő jobban járna egy kis Prosaccal - és a család is) :) Maxi tetszik, ahogy van. Férfiben. Nőben nem keresném a barátságát - nagyon bikkfafejű. :)

60145 2010.09.29. 22:32:39

26. Nefi (látogató) : Lám, az én témáimnál nincsenek olyan hajtépések és szórakoztató bicskanyitogatások, mint némelyik, általam is kedvelt helyen. Például Nálad, mecset ügyben. Most sem tudok vitatkozn, kötözködni persze tudnék, különösen, hogy ez jobban illik szerinted a férfi szerephez. De pusztán ezért: minek. Egyetértünk. A bejegyzéshez kellenek a kommentek. Az ilyenek, mint itt, feljebb. Bár szórakoztató az is, hogy ha két (ez itt egy) oldalnyi terjedelemhez felsorolja valaki a kézikönyvtárat azzal, hogy mi minden maradt ki.

176783 2010.09.30. 07:21:27

OVB: jogsértõ, ... mint nem a témához tartozó - törölve.

15138 2010.09.30. 13:30:17

27 Atlasz, én a kommentekben hiányoltam a pofont és a körülötte dúló évszázados vitát. MIntha valahogy elszégyellősködtük volna. Van egy barátném, jegyző. Az ő dolga lenne elrendelni, hogy egy gyereket állami gondozásba adjanak: erre az első indok a verés. A sok és rendszeres gyerekverés. Nehéz a dolga... A másik oldal szerint meg gyakran halljuk, engem vertek, ember is lett belőlem. Valahol mindkét részen van az igazságból valami. Amit én itt most élek, az meg a tied ellenkezője: a gyerek a minden, a tanár a semmi, a tanár a büntethető. Gondolom, ezt is ismered. Én tudnék errő sokat beszélgetni, és szívesen látnék fiatalokat is megszólalni, már 10-12 évtől. Csak sajna, ők nem ide járnak kommentelni. :)

12513 2010.09.30. 14:53:16

"A pedagógia tanszéken oktatők talán egy kivételével nullák voltak..." A hatvanas években is...

60145 2010.09.30. 16:40:29

29. Nefelejcs : Talán a bejegyzés nem inspirálta a pofon-vitát. Volt egy ilyen kísértésem, hogy a szöveg tőlem induljon a fiam felé, így került elő a bibliai idézet, azonban erősebben íratta magát Fortuna Jóska esete. Ő még kiszolgáltatottabb, mint a többiek. Medvénél folytatódik a komentem!

11381 2010.09.30. 17:53:48

Ha jól emlékszem anno makarenko sem volt boldog a hires pofonától. saját maga is bevallotta, hogy végső elkeseredésében, tehetlenségében történt a dolog, és csak azért volt "hatásos", mert egyedi, azaz váratlan eseméynként történt. Különben aki azt állitja, hogy attól lett "ember" mert otthon meg a suliban verték, az csak azt állitja, hogy ennek ellenére felnött és megtanulta, hogyha "eredményt = azaz a saját akaratát" akarja érvényesiteni, akkor azt eröszakkal megteheti.

60145 2010.09.30. 20:46:00

30. medve1942 : a válaszom a szoftvercser miatt elszállt. Az 1949 előtti magyar neveléstudomány tiltott volt, fordítások, nyelveket tudó tanárok sem voltak.

60145 2010.09.30. 20:48:57

32. kopacsi : Igazad lehet. A Nefelejcsnek írt teljes válaszom az lett volna, hogy apám fiaként hogyan lettem a fiam apja - pofonilag. De Fortuna Jóskának tartoztam egy emlékezéssel, neki köszönhetem, hogy pofonmentes nevelő lettem.

11381 2010.09.30. 23:48:41

Tény, megdöbbentő lehetett neked szembenézni azzal a kis rettegő lélekkel. Örülök a választásodnak.

110481 2010.10.01. 11:53:40

A régi (poroszos) stilusu nevelést kaptam az iskoláimban. Nyugalom, rend volt, és minden hiresztelés ellenére nem éjjel-nappal klopfolták a gyerekeket. Nagy disznóság kellett egy körmöshöz, de ha a disznóság megvolt, az jött is irgalmatlanul. De akkor aki az alsót elvégezte tudott irni, olvasni, számolni, jó szakmunkásokat kapott a gazdaság! Ma más világ van, és mig régen azt sem tudtuk, hogy mi az, hogy analfabéta, ma a munkahelyek olvasási teszteket kell tartani (az irástudás már túlzott elvárás lenne) a 8 általánost végzett ifjak között. Most olvasom, hogy Mo.-on a lakosság 25%-a immár funkcionális analfabéta. (milyen elegáns neve van!) 5-10 éven belül jajgatni fog az ország, hogy mit kezdjen ezzel a sötét bagázzsal! Mert ez még Gyurcsánynál is többe fog kerülni! Természetesen az is felmerül, hogy analfabéták miféle tanári kar mellett jutnak el 8 osztályig, sőt gyakran - a papirok szerint- tovább is. Úgyhogy : ÉLJEN A LIBERÁLIS OKTATÁS! ÉLJEN MAGYAR BÁLINT, MEG A TÖBBI NAGY ELME!

60145 2010.10.01. 12:43:09

36. zili : Mindenekelőtt köszönöm a kommentedet, s rögtön leszögezem: a bejegyzés nem az oktatásról szól, hanem a nevelésről. A kettő úgy függ össze, hogy a gyermek azért tanul, hogy a szülőnek, a tanítónak a figyelmét, szeretetét elnyerje. Cáfolj, ha nem így tapasztaltad. Nekem is vanak kétségeim az iránt, hogy az a tananyagnövelés, amely mögött nem áll szakmai és emberi fedezet, felszerelés, családi és társadalmi támogatás, az nem használ. Lehet jó iskola egy poroszos is, de szerintem visszafogja mind a tanulók, mind a tanárok tehetségét, lehetőségeit. A sereg menetteljesítménye a leggyengébb harcoshoz igazodik. A politikai utalásaiddal nem értek egyet, de nem akarom ezt részletezni. Nem tapsoltam, amikor Hillert a pártelnökségért oktatási miniszteri poszttal kárpótolták. Sajnálom, hogy az oktatásügy ennyit ért. A gondok azonban nem 4-8 vagy 20 évesek! Beke Kata államtitkárként sem tudta az MDF oktatási programját érvényesíteni az MDF kormányzása idején. Ez így megy.

110481 2010.10.01. 12:57:20

37.-re Nem vagyok oktatási szakember, csak "felhasználó", és mint ilyen az utobbi 8-10 évben (semmi köze a ma népszerű utolsó 8 évhez) egyre riasztóbb képzettségű fiatalok jelennek meg a munkaerőpiacon. Ha nevelésről beszélünk, az annyira sincs, mint az oktatás. Hogy a gondok mikoriak? Hát mikor én a műszakira jelentkeztem, ott nyolcszoros(!) volt a túljelentkezés, az orvosin 10-12-szeres, a szinművészetit meg jobb hagyni.

60145 2010.10.01. 13:18:15

38. zili : Volt vitám egykor egy elvhű, talpig kommunista kolléganővel: ő vívmányként emlegette, mennyivel többen végzik el a nyolc osztályt, meg a középiskolát stb., mint a Horthy korszakban. Mi meg a minőségromlést emlegettük. Így van ez ma is, a liberális pedagógia egyik szakembere ugyanazt mondta, mint a Sólyom által felkért bölcsek egyike: egykor azok a gyerekek, akik nem tudtak olvasni, nem jutottak el a középiskolába sem. Ez tény. Most nincs túljelentkezés. A szocialista korszak iskolája minden rizsa ellenére poroszos volt, minden bajom abból származott, ha dolgozni akartam, jobban dolgozni. Tudok neves pedagógust is említeni.

110481 2010.10.01. 13:42:42

39.-re Csak az a baj, hogy az a "régi" rendszer, mely a Kiegyezés táján indult, kitermelt jónéhány Nobel-dijast (Kertész is közéjük tartozik életkora miatt), komoly szakmunkástömeg jött ki (ráadásul igen fegyelmezett társaság volt), a műszaki végzettségüeket mindenütt jól fogadták ( kazincbarcikai üzemmérnöki végzettséggel '89. után No.-ban előbb kaptál állást, mint egy lipcsival, vagy k.-berlinivel. Ma ha igényesebb munka van, a 70 éves(!) nyugdijasokat kell visszahivnom! Az "uj" generáció nagyrésze egyszerűen azt sem tudja mi az alapvető fegyelem! És ez nevelési gond!

60145 2010.10.01. 13:49:56

40. zili : A fejétől a farkáig, szerintem is. Vagy a régi szakik, tanárok , szülők nevelték rosszul az utánpótlást, vagy baj van a rendszerrel. Valóban más munkaerkölcsre volna szükség, majd meg is kapja az oktatásügy pénz helyett a pásztorleveleket, akár régen a szocialista emberideált.

110481 2010.10.01. 17:06:40

41.-re Tudod mi az ijjesztő? Egy egyházi szakmunkásképzőből néha jönnek gyerekek hozzánk gyakorlatra.(meg több környékbeli üzembe, és kisiparoshoz, mert hiányos a tanműhelyük. A legszegényebbeket szedik össze ebbe az iskolába, akiket sehova nem vettek fel. És az a döbbenet, hogy ez a társaság messze jobb erkölcsileg, fegyelmileg, mint az állami intézményből jövők!

60145 2010.10.01. 18:45:48

42. zili: Egyházi fenntartású szakképző iskola elég kevés lehet. Amit én tudok: pár éve leépítették a tanműhelyekben folyó képzést országosan, mert a tanműhely drága. A rizsát mellőzöm, ismerheted is. Mindnyájan fogtuk a fejünket tehetetlenül. Volt olyan szakmai tanár kollégám, akinek elbocsájtása után - más bajokat tetézve - a Tesco takarító kamarájában állt meg a szíve. Visszatérve a kommentedre: a jobb eredményt a dafke elit tudat is hozhatja (Makarenkónál pl.), a döntő biztosan az oktatók-nevelők összetétele. A liberális oktatáspolitika támogatja a különböző fenntartók iskoláit, és a szokványostól eltérő nevelési rendszereket. Jól van ez így!

Fortuna józsef 2012.06.08. 14:15:45

üdv minden hozzászólónak. én volnék az az egykori Fortuna Jóska. Ha valaki kíváncsi valamire és ha tudok,szívesen válaszolok így 30 év távlatából.

16940 2012.06.08. 18:07:25

Az ún. SIMÁVAL se tudok egyet érteni. Mi felnőttek, általában nem vesszük észre (tanárként se, ha a helyzet szereplői vagyunk), az áldozat gyermekben se tudatosul, amikor elültetjük benne - humanisztikus lélek- és neveléstani fogalmak következnek - a megkötő szégyent, az elhagyás-élményt, áthagyományozva a toxikus pedagógiát. Ilyenkor hozzájárulunk, hogy megágyazódhassék, akár egész életre, a mélyérzés: "Nem szégyentelenül viselkedem, hanem magam vagyok a szégyen. Teher, gond vagyok. A világ jobb lenne nélkülem!" Nem okoskodásból, nem a postszerző és köztem volt korábbi nézeteltérések okán jegyeztem e gondolatokat. Hanem azért, mert magam is pedagógus vagyok, s jelen véleményem a tapasztalatok kritikai értékelése (ideértve az önkritikát). Ha a tanár tanulót üt, az mindig kudarca. Felnőtt és gyerek hatalmi tekintetben soha nem lehetnek szimmetrikus partneri viszonyban. Ha félreértettem volna a post alapüzenetét a kérdésben, elnézést kérek. Ugyanis pszichikai terror is terror, a fizikai agresszió meglebegtetése, kilátásba helyezése is agresszió (utalok az elbeszélés befejező jelenetére). Számomra hiányzik annak egyenes kimondása, miszerint a szerző szégyenli, hogy korábban, akár SIMÁVAL, megütött diákot. Avagy: szégyenlené, hogy megfélemlítette a gyereket a vizes blokkban. Nem tagadom, én se jelentek abszolút kivételt, fiatal tanerő koromban bizony előfordult, hogy éltem a megfélemlítés eszközével. Ritkán, de megtörtént. És hiába nem előre megfontoltan, mégis máig szégyellem. Megbocsátottam magamnak, feloldoztam magamat, de igazat nem adok magamnak. Szóval, valahogy így. Bízom benne (nagyon szeretném), hogy érthetően fejeztem ki magam. Jelezve, hogy nem kioktatás a szándékom. Összegezve. Én is beleestem efféle helyzetbe, ám megingásomat nem tudom jóváhagyni (csak érteni, értelmezni).

16940 2012.06.08. 19:08:30

Innen (alább) szintén lehet szemezgetni, vallásosság nélkül is (most kaptam publikus drótpostán). Hiszen a post szerzője ugyancsak hangsúlyozza a gyermeki szeretetigény, fontosságérzés kielégülésének/kielégítésének jelentőségét. Szeret, nem szeret, szeret… lehet, hogy mégse szeret? Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van érettem? Ha meg én vagyok magamért, akkor mi vagyok én? És ha most nem, hát mikor? (Atyák tanításai, 1:14.) A napokban egy öngyilkossági kísérletet túlélő negyven év körüli hölgynél tettem látogatást a kórházban. Ahogy a kórterembe léptem és leültem a mély depresszióban és teljes önbizalomhiányban szenvedő hölgy mellé, eszembe jutott a történet, amit pár éve egy rabbi barátomtól hallottam. Kollégámat egy hasonló helyzetben, egy tizenéves fiúhoz hívták, aki az öngyilkossági kísérlet után ugyancsak a kórházban lábadozott, és mivel nagyon maga alatt volt, az orvosok először is az önbecsülését és önbizalmát szerették volna növelni. Amikor kiderült, hogy a fiú éppenséggel zsidó, segítségül hívták barátomat. A rabbi megérkezett, leült a fiú ágyához, de a fiú fel sem nézett a TV-ből. Csak ennyit mondott: „Ha azt fogod blöffölni, amit az előbb a pap, akkor jobb, ha meg se szólalsz!” „Miért, mit mondott a pap?” – kérdezte meglepődve a rabbi. „Azt, hogy Isten engem is végtelenül szeret.” – válaszolta a fiú. „Micsoda marhaság ez! Miért éppen Isten szeretne, ha senki más nem szeret? Honnan tudhatom, hogy ő oda van értem? És ha így is van, nekem abból mi hasznom lenne?” – folytatta. A rabbi kissé meglepődve hallgatott. Tudta, hogy valami eredetit kell válaszolnia. A fiú nyilván teljesen alulértékeli magát, és melankóliáját feltehetően az okozza, hogy nem biztos benne, környezete kellően tiszteli és szereti-e őt. Valószínűleg úgy érzi, hogy mindenki szebb, okosabb, elfogadottabb nála, és rá senki sem figyel, mert ő nem is érdemes rá. „Tudod mit?!” – mondta erre a rabbi, felkeltve a fiú figyelmét – „Lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy Isten tényleg nem is szeret. Vagy igen, vagy nem. De ez nem is lényeges. Egy viszont biztos: szüksége van rád!” „Tény, hogy megszülettél ebbe a világba, hogy itt, bizonyos korlátozott időhatárok között éled le az életed. Ha ide születtél, egy adott időben, egy adott helyre, adott képességekkel és lehetőségekkel, akkor ez nem véletlen. Létednek, életednek célja van. Isten azért teremtett, mert van valami, amit csak te, csak itt és csak most tudsz megvalósítani. Ne azon rágd magad, hogy ki szeret téged és kire van neked szükséged, hanem gondolkozz azon, hogy kit tudnál te szeretni, és hol volna rád szükség!” A héten, tórai szakaszunk a szentélybeli menóra lángok meggyújtásának parancsával kezdődik (4Mózes 8:2.): „Szólj Áronhoz és mondd neki: Midőn fölteszed a mécseket, a lámpa előrésze felé világítson a hét mécs.” A menóra fénye kapcsán felmerül a kérdés: tulajdonképpen miért is van szüksége Istennek a menóra fényére, ha ő maga a „Végtelen Fény”, és minden fény forrása? A Midrás a következő tanmesével közelíti ezt meg (Smot rábbá 8.): „Mihez hasonlít ez? Ahhoz a királyhoz, aki egyszer egy barátjának azt mondta: „Szeretnék a te házadban mulatni”. Elment hát a barát és előkészítette a lakomát, ahogyan csak tudta. Megterítette egyszerű kis asztalát, és elővette legszebb edényeit, habár azok is szerények voltak. Amikor elérkezett a nagy nap és a király udvartartása megérkezett, azok arany, ezüst mécseseket, csodás edényeket és eszközöket hoztak magukkal. Ahogy meglátta az egyszerű ember a sok csillogást, elszégyellte magát és elrejtett mindent, az egész lakomát, amit előkészített. „Miért nem készültél érkezésemre?” – kérdezte a király, amikor házába lépett. „Hát nem szóltam előre, hogy vendéged szeretnék lenni?” „Készültem. Hogyne készültem volna…” – mondta a király barátja – „De ahogy megláttam szép arany mécseseidet, elszégyelltem magam, és szerény kis lakomámat, és mindent elrejtettem szégyenemben…”. „Márpedig, ha ez így van” – mondta a király – „semmit nem használok abból, amit magammal hoztam. Mindent félreteszek és baráti szeretetedért csak a tiédből veszek.” Hasonló módon a Mindenható minden fény forrása. Félretett minden fényt, és fiait kérte, hogy gyújtsanak lámpást templomában. – Fejezi be a tanmesét a Midrás. ••• Mesélik, hogy egyszer egy jámbor zsidó járult a rebbéje elé. Szokásához híven elővette kívánságcéduláját, és mivel régen tette tiszteletét mesterénél, az a cédula inkább tekercs volt. „Több tej kellene a tehenektől, öröm a gyerekektől, egészség az asszonynak és jó legelő a barmoknak, béke a szomszéddal és megértés a földesúrral…” Mondta, mondta a hosszú listát, fel sem nézett, míg be nem fejezte. Mikor a végére ért, a rebbe mélyen a szemébe nézett és azt mondta: „Fiam, fiam! Mostanáig azt soroltad, hogy neked mire lenne szükséged. Gondoltál-e már arra, hogy hol lenne szükség r&aacut e;d?” Nem az öngyilkosság dilemmájáig jutnunk ahhoz, hogy mindannyian ráébredjünk erre. Néha kicsit túlságosan is el vagyunk azzal foglalva, hogy kik szeretnek bennünket, és ez elegendő-e. Körülnézünk magunk körül és igyekszünk olyanná válni, mint azok, akikről azt feltételezzük, hogy tisztelt, sőt akár istenített emberek. Közben nem is gondolunk arra, hogy ezek az emberek talán ugyanolyan boldogtalanok és elégedetlenek, mint mi, és ők is attól félnek, hogy nem kellően értékelik őket. Ahogy a Talmud fogalmaz (Éruvin 13b): „Aki kergeti a megbecsülést, az elől menekül a tisztelet…”, aki viszont menekül a tisztelet, elől azt beéri a megbecsülés. Gut sabesz, Slomó

60145 2012.06.08. 21:56:43

Sajnos, technikai problémák miatt jelenleg nehéz kommentelni, bejelentkezni! Én nem nehezítem, nem kérdezek napot, nem adok meg biztonsági kódot.

60145 2012.06.08. 21:58:07

/E-maiben kaptam:/ Fortuna Jozsefnek: Hat ez elkepeszto, hogy megjelentel itt. Nagyon erdekes lenne hallani a te verziodat arrol, hogy mi tortent es aztan azt is, hogy hogyan alakult a sorsod. Koszonettel Veress Fruzsa

204112 2012.06.09. 00:00:38

+ 46. navigator +

173336 2012.06.09. 08:05:48

Mindenki tudással és szaktudással rendelkező emberkéket vár az iskolarendszerből, miközben a nevelésnek és a nevelőnek nincs becsülete, se erkölcsileg, se anyagilag. Ennek eredményeként ide jutottunk, ahol most vagyunk. Mi lesz akkor, amikor azok a tanárok és nevelők fogják alkotni a nevelők gerincét, akik a maradványelv alapján kerültek a pedagógus pályára? -Csak jó nevelőkkel lehet jó iskolákat csinálni, vagyis jól oktatni és nevelni. -Megroggyant a család intézménye, egy gyereknek sok apukát és anyukát kell élete során megismernie, sok emberhez kellene igazodnia, s ebből legtöbbször az lesz, hogy elhanyagoltsága miatt senkihez sem fog kötődni, senki sem lesz neki minta.( A gyerekeknek már több mint a fele, nem egész családban nő fel, direkt nem írtam csonka családot, mert ez külön megér egy vitát.) -Se a szülők, se a tanárok nem tudnak fegyelmezni, mert nem tanítják erre meg őket. Én is alapvetően fontosnak tartom, hogy testi fenyítést ne alkalmazzunk, de akkor mit tegyenek, a szülők és nevelők amikor meg kell állítani a gyerekeket, mert közveszélyesek, vagy önmagukra veszélyesek? Türelem, figyelemelterelés, megbocsátás, a gyerek megértése és segítése a legfontosabbak, de mi van akkor, ha ezekből mind kifogytunk? Sajnos ezután a közöny jön, nem törődünk velük, elnézünk a problémák mellett és felett, és a gyerek azt csinál, amit akar. -Ma ez a közöny a legjellemzőbb és a legfélelmetesebb, amit azzal palástolnak szülők és nevelők is, hogy a látványos esetekben köröm szakadtáid védik és támogatják a gyerekeket. -Nem szabadna megengedni, hogy a szülők, "a megélhetés reményében" naponta 12-14 órát dolgozzanak, mert akkor nincs családi élet, nincs család, és nincs családi nevelés. Ha a társadalomnak fontos, hogy szülessenek gyerekek, és azok ép lelkűek legyenek, akkor a túlmunkát meg kellene szüntetni, de legalábbis maximálni kellene. Halálosan fáradt emberek nem örömnek, hanem nyűgnek tekintik a gyereket, ott nincs erő beszélgetésre, még ha tudják is hogyan kellene, csak lerázni , vagy ütni tudnak. -A gyerekek olyanok, amilyenekké mi felnőttek neveljük őket. A felnőttek pedig miért olyanok, amilyenek? Nem csak elhatározás és neveltetés kérdése, hanem nagyon összetett kérdés. Kedves Atlasz! Szívügyed a nevelés és az iskola. Nekem is. Az államnak és a hivataloknak csak gazdasági kérdés, bár a szlogenek fontosak, az ember és a gyerek nem fontos itt már régóta.

60145 2012.06.09. 08:36:44

Kedves 52. zitbau : Köszönöm a figyelmet, mindenki másnak is, aki jött és visszajött! Valóban csak helyeselni tudok! Sok szükségtelen emberi gondban, bajban lehet részünk, de a gyermek nem tudja, honnan jön mindez, és nem tudja: miért. Ezért nagy a mi felelősségünk!

60145 2012.06.09. 15:51:11

/E-mailben kaptam Fortuna Józseftől:/ Veress Fruzsának: Azt hiszem annak, hogy véletlen ide cseppentem ,igen kicsi esélye lenne... Természetesen a szerkesztővel már előzőleg felvettem a kapcsolatot a facebookon, és az sem titok, hogy ő volt az egyik nevelőm (így hívtuk). 30 év távlatából felnőtt fejjel látom, hogy mennyire nehéz dolguk is volt akkor a nevelőknek, hiszen "nagy családra” kellett összpontosítaniuk. Még akkor is, ha olykor-olykor valamelyikünk igen lekötötte a figyelmüket, és szinte lehetetlen volt számukra az osztatlan figyelem a nagy felelősség miatt. A cikket elolvastam és be kell valljam, nem emlékszem erre az estre,de nagyon meghatott! Szeretnék minden kétséget eloszlatni afelől, hogy a szerkesztő valaha is az erőszakot alkalmazta volna nevelési munkája során. Emlékszem, mindig azt a napot vártuk, hogy mikor lesz ő az ügyeletes nevelő,mert ugye váltásban dolgoztak a kollégájával, Istvánnal. Tele volt ötletekkel, programokkal amiket olyan szívesen fogadtunk. Amikor ő volt a soron, akkor érdemes volt reggel kelni,mert tudtuk, valami új dolog vár ránk,vagy legalább is amit szeretünk. Részletekbe itt most nem bocsátkoznék, a lényeg az, hogy tudta mindig mit kell tennie és azt tudásának javát adva csinálta. Így utólag is mindent köszönök neki és minden tiszteletem az övé! Az, hogy miként alakult a sorsom, azt nagyon dió héjban írom, mert regényt tölthetnék belőle. Az általános iskolát befejezve a nagybátonyi ipari szakmunkásképzőben folytattam tanulmányaimat,ahol már teljesen komolyan vettem a szabályokat. Ugyanis nem akartam nehéz fizikai munkát végezni életem végéig. Sikeresen le is tettem a vas és fém szerkezet lakatosi vizsgát és ezzel indultam neki a nagybetűs életnek,majd egy évre rá bevonultam katonának ahol nagyon könnyen vettem az akadályokat. Aztán folytatva a munkát, a későbbiekben megnősültem és született 3 fiam, de a házasságunk kudarcba fulladt és a gyerekeimet az anyjuk neveli. Idő közbenletettem a hegesztői szakmát is és jelen pillanatban ezzel keresem a kenyerem. Dióhéjban ennyit tudtam elmondani. Fruzsa! ha esetleg kíváncsi vagy még dolgokra és ha a lelkiismeretem megengedi, szívesen válaszolok neked a kérdéseidre!

60145 2012.06.09. 15:59:02

Fortuna Jóskától - miután a Facebookon 35 év után találkoztunk - engedélyt kértem, hogy ez a bejegyzés a nevével, fényképével fent maradhasson. A bejelentkezése és az előbbi hozzászólása rendkívül jól esett, az örömömet megosztottam a blogbarátokkal, ismerősökkel.

14479 2012.06.09. 17:56:19

A jó pedagógus olyan, mint az oázis a sivatagban. És annyira ritka - ez katasztrófa. :)

60145 2012.06.09. 18:41:34

56. Pare : Találó! Megéltem, megtapasztaltam sivatagi átkeléseimben!

178479 2012.06.09. 20:20:21

Engem sokkol az a pityergő kisgyerek is az első képen. Én is ilyen szempontból eléggé laza oktatásban részesültem, bár szinte minden iskolám eléggé kaszárnyaszerű és nyomasztó volt. Minden kornak van korszelleme és számos korhazugsága. A mi korunk egyik egyetemes korhazugsága, hogy fontosak a gyerekek. Valójában tojunk rájuk. Többet fizetünk egy kétballábas NB III B osztályú focistának, mint aki a gyerekekkel foglalkozik. Egy óvónőnek, egy tanárnak, egy gyerekorvosnak, egy védőnőnek. Nem vagyok pedagógiai szakértő, Nem tudom hogyan kell kezelni a kezelhetetlen gyerekeket brutalitás, megalázás, megfélemlítés nélkül, de azért van a pedagógia és pszichológia tudománya, hogy kiderítse, hogy mik ezek a módszerek, és ezt elsajátíttassa a pedagógusokkal. Különben ezekből a kedves kis lényekből közveszélyes szörnyek nőnek. De mi erre is tojunk. Legyintünk, és fizetjük az adónkból az újabb és újabb börtönöket.

60145 2012.06.09. 20:33:46

A bejegyzés első bekezdéséhez, a képhez egy tanútól kaptam levelet. Felhatalmazott a közlésére. "Vilma szigorú volt,de nem gondoltam,hogy veri a gyerekeket. Igazából zöld fülűként el sem értek hozzám a hírek. Velem a következő történt, lehet,hogy meséltem már. Rózsakertben tanítottam. Ötödikes volt az osztályom. Kaptam egy nagydarab visszabukott fiút, aki sehogyan sem akart az összeforrt, ,jó osztályközösségbe beilleszkedni. Nagyon türelmes voltam vele, sokat beszélgettünk de semmi. Egyik nap a tanáriból mentem lefelé, látom,hogy Tibor teljes erőből rugdos egy alsóst a műhely előtt. Kiabáltam, hogy azonnal fejezze be, nem tette.Odaértem hozzá, és amit soha nem tettem, pofon vágtam és azt mondtam: takarodj! Egy pillanat alatt lejátszodott előttem, hogy felpofoz, hiszen magasabb nálam. Nem tette, csak nézett rám. Remegtem mire a tanáriba értem, és elmondtam mi történt, jó sokáig bőgtem. Szóltak, hogy várnak a folyóson. Tibor volt: -Ne haragudjon tanárnő! -Te sem a pofonért! Évekkel később tudtam meg, hogy állandóan verte a mostohaapja. Akkor ő a suli másik sarkában bőgött, eszébe jutott a beszélgetésünk és fájt neki, hogy csalódást okoz nekem. Ma tárt karokkal üdvözöljük egymást ha találkozunk a Tescóban .....és nem veri a kisfiát, hanem beszélget vele.

60145 2012.06.09. 20:35:04

58. ZorróAszter: Az előző komment válasz és visszaigazolás.

178479 2012.06.09. 20:44:35

Nem hiszem. Lehet, hogy azt tanulta Öntől, hogy vernie kell a gyerekeket, mert csak abból tanulnak. De csak szigorú titokban. És azért örült, hogy egyik egykori mesterével találkozott.

12711 2012.06.09. 20:56:10

Kedves Atlasz, én a vívódó típus vagyok, különösen, ha magamat kell értékelni és ebből a szempontból nem számítanak a tanulmányi versenyek, hisz végül is a gyerek tanult, Ő tud, ám soha nem felejtem el, amikor egy szakmunkásvizsgán magához hívott egy tanulóm. - Tanár úr, megvan a kettes? Mutatta a feladatát. - Annyi biztos. Mondtam Neki. - Jó, akkor én elmegyek. Összemosolyogtunk, és én azóta sem tudom, hogy jó pedagógus voltam e, de, embernek - úgy gondolom - rendes.

60145 2012.06.09. 21:00:49

61. ZorróAszter : Az 56.-ban egy volt kolléganőm (egyben a fenti osztályképen látható tanítónő ismerőse) mesélt egy őt ugyanúgy megrázó pedagógiai esetről, egy volt tanítványáról aki " .....és nem veri a kisfiát, hanem beszélget vele." Ezt gondoltam válasznak és visszaigazolásnak. Egy blogbarát privátban (közlésére nem hatalmazott fel) mesélt arról, hogy őt mindig verte az apja, s maga is így tett, amíg a gyerekei meg nem kérték. Volt ereje változtatni. Mint nekem is. Az 56.-ban idézett kolléganőnek nem kellett változtatni, de a neveltjének szintén kellett! Megtette!

178479 2012.06.09. 21:21:32

Elnézést, de csak most vettem észre, hogy az ikonja és a "blogger" ellenére Ön hölgy. És ha jól értem, már valószínűleg nyugdíjas. Én mint mondtam, nem értek a pedagógiához, de azt hiszem, mint tudománynak kutatnia kellene a kezelhetetlen gyerekek humánus kezelésének a módszereit, és feladata lenne ezek megismertetésével és begyakorlásának a módszereivel is. Én ugyanis teljesen helyesnek, igaznak tartom azt a megfogalmazást, hogy az agresszió a legerősebb hatásfokú oktatási eszköz arra, hogy az agresszió a legjobb megoldás. Semmilyen elvet semmilyen más módszerrel ilyen jó hatásfokkal nem lehet oktatni. A kérdés csak, hogy akarjuk-e azt oktatni, hogy a brutalitás, az agresszió a megoldás? Akárcsak azt is, hogy végső megoldás, ha már semmi más nem működik,

60145 2012.06.09. 22:23:01

62. 12szer : Szerintem is helyes, ha az apa, a nevelő egyenes ember!

60145 2012.06.09. 22:26:02

64. ZorróAszter: A NolBlog egyik Önjével nem tárgyalok. Most kiderült, hogy a másikkal is nehéz.

60145 2012.06.09. 22:29:44

65. Quodlibet : Örülök a figyelemnek, ahogy az 53.-ban írtam! Biztos vagyok benne, hogy a történet főhőse ugyanígy van vele! Majd ha a technika engedi, elmondja még...

178479 2012.06.09. 22:36:27

67. Atlasz (szerkesztő) 2012. 06. 09. 22:26 Igen? Miért?

toro janos 2012.08.08. 03:27:10

igen .........születtem 1966-ban .másodjára 1983 ban -amikor végre kikerültem abbol a rendszerből amit mindenki olyan szépen megfogalmaz .mint nevelő othon..mondhatnám jo volt szép volt .de meddig hazudjak?????maga volt a félelem a rettenet.csak arra gondoltam mindennap ,hogy vajon holnap milyen válogatott kinzásban lesz részem????vajon melyik kedves nevelő fogja rajtam kitőlteni szadista álmait vágyait vagy csak az othoni problémája miatt fog véresre verni vasalozsinorral vagy térdepeltett majd 2-3 orán keresztül a kavicson?!! ez KŐSZEGEN VOLT 66-TOL 76 IG!!!!---76 tol megbecsült vendég voltam kisterenyén,,,,,,voltak jo nevelők..igen voltak .de nem emlékszem a nevükre...nekem valahogy a fehér miki bácsi( kisbetü direkt )jut az eszembe...jo ember volt...nagyokat tudott ütni .-szerintem élvezte ahogy üthetett engem .én gyülőltem ..aztán tőrtént valami! visszaütőttem nem kézzel nem erőszakkal hanem tudással,jeleztem hogy egy féregnek tartom és bár addig is jo tanulo voltam ráhajtottam és megmutattam neki hogy bármit elérhetek amit akarok még ha neki ez nem is tetszett....nem jőtt őssze !ő volt az isten!? az életemet tőnkre tette mert nem engedte hogy gimnáziumba mehessek hogy lehessek valaki ..mehetem a Bátonyi ISI-be lakatosnak.......furcsa......kőszőnet neki mert beleszerettem a hegesztésbe a vizsgák utén 3 honapra már kint dolgoztam németben és azota is kind dolgozom, utolag estin letettem az éretségit ha ugy vesszük mindenem megvan .........és nagyon szeretem a munkámat ,egyszoval mindent megkaptam az élettől amit csak szerettem volna......az az ember elérte azt hogy csak a "csakazértis " ember lett belőlem ...már nem gyülőlőm.már csak szánom.senki ne mondja hogy nem volt verés mert igen is volt senki ne mondja hogy mindenünk megvolt mert mindenünket odaadtuk volna egyetlen mosolyért őlelésért .ezeket aki nem volt ilyen helyen nem is érti.nem is kell de tanuljon belőle mindenki....ezt az embert megbecsülték .nagy embert csináltak belőle.............csak azt kivánom neki hogy amikor ott fekszik az ágyon és várja a kaszást jussak én az eszébe ,hogy hányszor meghaltam volna csak ne érezzem amikor őkőllel az arcomba vág ...egy felnőt férfi egy gyereknek,,,,,,,,,,,,,,,és éljen nagyon sékáig de érezze hogy kivan szolgáltattva olyan embereknek akik ezért fizetést kapnak és nagyivben sz....k rá hogy él vagy hal e ........

60145 2012.08.08. 06:26:47

70. toro janos: Az évszám körül hiba lehet, mert a kisterenyei nevelőotthon 1977 augusztusában még nem volt beköltözhető, 1976-ban még nem élhetett itt. Fehér Miklós nevére nem emlékszem, de a 1978/1979-es tanévben két nem pedagógus került együtt a fiúk nevelői közé. Aki vert, az titkolta, de akit vertek, annak nincs oka hallgatni! A továbbtanulás megakadályozásáról korábbi munkahelyemről is beszámolt egy igen tehetséges gyerekszínész, és 1977-ben elhagyott osztályom következő tanévi beiskolázásában is követett el hibát az utódom. Volt, aki közülük ugyanígy megmutatta a vétkesnek, hogy különb nála! Gratulálok sikeres helytállásához!

toro janos 2012.08.08. 20:27:02

pedig ott voltam akkor ,mert az elsők kőzőtt érkeztem akkoriban még a suli nem a zacival szemben hanem kint volt a faluban és állando délutános voltam aztán 78 ban megnyilt a suli szemben .utána odajártunk,bár lehet hogy 77 volt nem vagyok 100%ig biztos benne...az az fehér miklos (direkt kisbetü) egy állat volt aki szép kariert futott be később a gyiviben megtudnák mondani ki volt ő. fuvola szakon végzett aztán lett nevelő. jo nem voltam kimondottan jo gyerek sőt.........nincs mit szépiteni ....mindenben benne voltam loptam csaltam voltak dolgaim de verkedni csak nálam nagyobbal verekedtem mert nem birtam elviselni hogy csicskáztatják őket meg ilyenek az a hely maga volt a főldi pokol...emlékszik arra valaki amikor reggel ugy ébresztettek minkett hogy siessünk mert meglepi lesz???????????korán őrültünk.........javitoba vitték a "testvéreinket" és csodálkoztak hogy miért sirunk miért lázadunk.........vagy a ballagásunkor ?????????? az unnepi kaja tudjátok mi volt?????????krumpli főzelék!!!!!!!!és az az ember aki gyülőlt minket legalább is engem az rohant el kőnnyezve mert látta a fájdalmat a kint a dühőt a szemünkben és hozott grill csirkét a falubol........ezt nagyon kőszőnőm a miki bácsinak. néha ember is tudott lenni sajnos csak nagyon néha kérdezd a Fortit ő sokat látott hiszen ő volt a legjobb barátom ,vagy kérdezd a Villányi Anikot akit hugomként szerettem és hiszem ő is a báttyaként nézett rám............HA VALAMIÉRT ELVISELHETŐ VOLT A ZACIBAN AZ ÉLETT AZ NEM A NEVELŐKŐN HANEM A TÁRSAIMON A "TESTVÉREIMEN MULLOTT NEKIK KŐSZŐNHETEM HOGY EMBER LETT BELŐLEM !!!!!!!!

60145 2012.08.08. 21:02:54

72. toro janos: Az új iskola csak 1979 nyara után nyílhatott meg, amikor Forti hetedikes lett. 1979 nyaráig senki nem került javítóba. A többi megrázó, megdöbbentő! Köszönöm a leírását!

toro janos 2012.08.10. 21:18:43

amikor a forti 7 volt én 6 os voltam az 5-6 ott kint jártam suliba és még emlékszem hogy sajnos sokan elhagytak minkett a zárt intézet miatt nyerluc... szőrős bacu és még nagyon sokan a két oláh testvér és még sosan mások

60145 2012.08.10. 21:21:31

74. toro janos: Ez 1979 nyara után lehetett, amikor már nem voltam Forti, Szőrös és Sanyika nevelője. Az én két évem alatt senki sem került közülük zárt intézetbe. Amikor ők hetedikesek lettek, a váltó nevelő maradt velük: Novotny István.

60145 2012.08.10. 21:56:18

74. toro janos: Még valami: ha az új iskola nem lett kész a Maga hatodikos tanévkezdésére, akkor bizony a szomorú elválás a barátoktól később történt, 1979 végén, vagy a 80-as években. Jó volna, ha valaki közülük előkerülne, és elmesélné, hogy miért történt, hogy történt...