Atlasz voltam

Atlasz.

Talán Pista - talán Sanyika

2012. július 14. - Atlasz.

... néha köpnek a világra, a társukra, önmagukra.

Intézetben, nevelőotthonban is követtem Kiss József, szeretett és – ennyi év után bevallhatom – apapótlékként csodált tanárom példáját. Előbb szó szerint, úttörő-ifivezetőként a Sváb-hegyi gyermekotthonok egyikében, majd a budai Sas-hegyen, a bentlakásos Aranyban, Kamenszky László – volt magyar királyi vadászrepülő – szárnyai alatt. Kisterenyére Kissnek a dedikált kötetei jöttek velem. Ezek közül az egyikben ma mégsem látni a keze nyomát. Csupán a foto labori vegyszerrel – fixatívval – el nem tűntetett pecsét jelzi, hogy könyvtárból való. Bizony, két-három könyvet elloptam, köztük ezt is, rögtön a háromszoros árat fizetve érte.

Kiss József László: Talán PistaA dedikált Talán Pistát – hajlamos lévén a szeretett személyeket, helyeket, tárgyakat összekötni – bevittem Fülep Jóskának a betegszobába. Olvasó gyerek volt, a könyvtár talán még nem működött, s ezért úgy gondoltam, hogy Cuki egykori Mayer-intézeti történetei elszórakoztatják a fiút.

Az egyik ezek közül mesteremnek a háború után összeszedett, senkit nem tisztelő, az életet, sőt: a halált, a fegyvert közelről ismerő árvaházi vadócok közé történt belépőjéről szólt. Nevelőként imponálnia kellett azoknak, akiknek szükségük volt az ő irányítására. Az árvák, elhagyottak sok-sok csalódás után bizalmatlanok voltak azzal a világgal szemben, amelyet a felnőttek szabadítottak rájuk. Fütyültek mindenféle felsőbbségre, üres dumára, hólyagok tekintélyére.

Kiss légpuskás céllövészetre hívta őket. Az eredmény nem lehetett kétséges.

Talán Pista - részlet

No, ilyen trükkel én nem domboríthattam a fiúknak, partizán sem voltam. A seregben jól kezeltem az AK-47-est (szabadság járt a lőeredményekért!), ésLövészverseny érme korábbi iskolám honvédelmi szakköröseivel taroltunk a lövészversenyeken. Azért én is igyekeztem Kisterenyén meghökkentő dolgokat csinálni, vagy ami könnyebb: mondani. Amikor Bangó Lajosnak sehogy sem akarózott a házi feladat megírása, megtudakoltam tőle, hogy vajon Schillerhez hasonlóan ő is csak rohadt alma szagától képes ihletet kapni? Sikeres volt! Midőn Izsák Jóska tanulási időben elszenderedett, lábujjhegyen lopakodtunk ki az épületből focizni – remélve azt, hogy legközelebb a játékból nem kíván kimaradni. Kisstől azt tanultam, hogy nem akkor ugrunk, amikor ugratnak. Békeidőben ennyi tellett tőlem.

Annál több Sanyikától! Amikor Fülep Jóska visszakerült a betegszobából a közös hálóba, valamin összevesztek. Verekedés nem volt, csak vita, szidalom, majd a végén, érvei elfogyván a vadóc kisebbik lekapta a polcról a kölcsön Talán Pistát, jó nagyot köpött a szétnyitott könyvbe. Mit beleköpött! Férfias technikával – nem tőlem tanulta – feltöltötte a „tárat” mindenféle anyaggal, ami garatban, torokban rendelkezésre állt, és a lapok közé küldte.

A könyvet nem kértem és fogadtam vissza, hiszen leírni is undor a szó, amely a lapjait beborított anyagot jelöli. Nem büntettem meg Sanyikát, aki érvei és lehetőségei fogytán azt mocskolta össze, amivel akkor az a másik fiú rendelkezett – és nem ő. Szereznem kellett egy másik könyvet, nem volt könnyű. Mint mondják: Habent sua fata libelli – azaz: a könyveknek megvan a maguk sorsa. Akár a kicsi embereknek. Ők – más eszköz nem lévén – néha köpnek a világra, benne a társukra, önmagukra.

Most eljött az ideje, hogy elhúzzam érte Sanyika nótáját. Az akkorit:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr898265750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

179584 2012.07.14. 12:48:49

Hogy übereljem tarskit, innen 10 plusz megy!!!

178873 2012.07.14. 12:52:05

Azon gondolkodom, talan valami ilyen történet lehetett volna egy második, immár a "békeidőkről" szóló Valahol Európában.

60145 2012.07.14. 13:49:10

1. Kedves Tarski, köszönöm!

60145 2012.07.14. 13:51:19

2. Kedves Marijja, ezt nem tudom viszonozni, csak itt jelzem, hogy azon politizáló blogok némelyikén, ahova benézek, mindig üdítő számomra a józanságodon alapuló eredeti humorod! Köszönöm!

60145 2012.07.14. 13:53:27

3. solide : Kiss József könyvének hősei közel állhattak a filmbéli gyerekekhez. De az ő körében köztünk is felhangzott néha a kórus: "Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!" Jól idéztem?

13118 2012.07.14. 14:53:20

"ma más a kása Szása!" már említettem: elismerten 400 ezer gyerek rendszeresen éhezik, közülük 100 ezren naponta. ám a mai képhez ez is hozzátartozik, a négynapos beugró 35000, a napijegy 15000 + fogyasztás : http://www.youtube.com/watch?v=il0-8g24r1I&feature=related holnap vasárnap a zárónap, aki még nem ment volna .... :))

12880 2012.07.14. 15:15:31

4-re! Mostanában sürübben járok a Nolblogra! Érdemes...Ezek a történetek mindig meghatnak.... T.

60145 2012.07.14. 15:44:42

7. Hmmmm : Jó, hogy eszünkbe juttatod, bárki bármit gondoljon erről!

60145 2012.07.14. 15:46:57

8. tarski: Valójában keveset láttam, nem vallattam senkit. Az egykori gyerekek némelyike mesélhetne. És arról, amit Hmmmm írt, a maiak...

282406 2012.07.14. 18:10:15

Kedves Atlasz, ma olyan dolog történt velem ami talán gyermekkoromban utoljára. A cikk olvasása közben átszakadt egy erősnek hitt érzelmi gát amit közel 35 éve építek, erősítek nap mint nap. Az intézetben, kollégiumban , majd a seregben töltött 26 évem edzette a lelkem acélossá. Mégis valahogy átjutott egy trójai a védelmi rendszeren. :-)) Magam sem értem a reakciót. A kisfiam csak állt és nézett értetlenül mert még sosem látott sírni (zokogni). Nem ismerem a történetét, nem voltam tanúja a esetnek. Talán az írás csak egy csap volt amit elfordított kedves Atlasz. Az utóbbi események történései kimondatlanul is nagy hatással lehettek rám. Alakítottunk egy csoportot volt kisterenyei államigondozottak.A kezdetben alig néhányan voltunk. Most már szinte minden percben vannak új jelentkezők. A régi arcok látványa valóságossá tesz egy már elfeledettnek hitt világot. A miénket egykori állami gondozottakét. Nekem is van múltam, gyermekkorom, vannak „testvéreim”( több mint a nagy átlagnak ), és lassan talán az emlékek is előbújnak valahonnan. Ettől azonban azért egy kicsit félek. Azt jó látni hogy az eddig jelentkezettek közül valamennyien megállták a helyüket az élet különböző területein. Pedagógusok, szakmunkások, vállalkozók,katonák :-) vannak a sorainkban. Atlasz, az alapok jók voltak, a próbákat kiállták. Egy a kedvenc idézeteim közül személyesen Önnek : -Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága, és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője, és az elveszett gyermekek meglelője. (Ezékiel 25:17)

60145 2012.07.14. 18:19:01

11. little : Megtisztel bennünket a fennmaradt érdeklődésed és elismerésed!

11692 2012.07.14. 18:40:08

Nehéz megszólalni. Nem is lehet. ***

60145 2012.07.14. 18:41:23

12. Kedves Emeritus, őszinte írásomra őszinte választ írt nekem! Talán Pista, talán Sanyika, valaki bajban volt. Az biztos, hogy Ihász Gábor dala lelkesítette őt akkor. Néha nem lehet ártalom nélkül beavatkozni, tehát nem is kell. Azonban a másik ember figyelme sokszor segít. Most éppen a kisterenyei csoportban egymásra figyelőké. Vagy a gyerekére figyelő apáé. Így vagyunk ezzel mindannyian, akár felismerjük, akár nem! „Hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat," írta a fiatal József Attila. Ezzel viszonozom és köszönöm meg a dedikációt, amelyet az elveszett régi helyett küldött nekem!

60145 2012.07.14. 18:43:35

14. Évalajos : - mert olvasod a hozzászólásokat is, és ahogy régebben Tarski barátunknak írtam: Évalajos tud olvasni. Nagyon!

12635 2012.07.14. 22:04:28

Kedves történet. Apám nagyon szerette az olyan kis vadócokat...

60145 2012.07.14. 22:10:59

17. gordius : Nem mindig volt könnyű, gondolom, Neki sem...

95527 2012.07.15. 05:52:31

Alakul egy "Pedagógia hősköltemény", remélem nem veszed zokon a hasonlítást!

60145 2012.07.15. 05:57:01

19. paplanyos : Dehogy veszem! Nagyon tisztelem azokat, akik helytálltak ezen a nehéz pályán. Keveset éltem át, keveset tapasztaltam, de ebből megírok annyit, amennyire képes vagyok.

210560 2012.07.15. 08:21:13

Megrendített a történeted Atlasz... Az említett könyv - sőt "A könyv" - mártír-szerepe egy "harcban", különösen. Rengeteg érzés tolul...de nem bánom...sőt, köszönöm.. Fanny

60145 2012.07.15. 08:54:13

21. Fannyvár : Nem én szerkesztettem így, csak leírtam, hogy a példaképem könyve és annak hősei, meg a rám bízottak élete hogyan fonódott össze. Na jó, fontam bele én is egy szálat... Az volna az igazi, ha Sanyika - bármilyen néven - megírná, hogy valóban Ihász Gábor dala volt a kedvence, a másik szereplő pedig szintén előkerülne, és jelezné, hogy a könyv megvan, őrzi.

12635 2012.07.15. 13:03:48

Atlasz, mindig azt mondta, nem a hivatás a nehéz, nem tanítani nehéz, nem nehéz a gyerekekkel bánni, érteni a nyelvükön, mindig azt mondta, a többi a nehéz a sallangok, a felesleges dolgok, mindaz, amit pluszban a pedagógus nyakába akasztanak a tanításon kívül...

60145 2012.07.15. 14:30:51

23. gordius : Igaza volt. Azonban nevelőotthonban nem csak pedagógus az ember. Akikre hatnia kell, azok néha az igencsak nehéz kis életük egész súlyával hatnak reá vissza. Hogy is lehetne másképp?