Auschwitz után nem lehet verset írni,

Auschwitz után nem lehet verset írni,

szól a frappáns korjellemző – és nem lehet vele vitatkozni. Auschwitz után úgyszintén nem lehet az antiszemita minősítést a nélkül használni, hogy ne érthetnénk mellé a történelem leggyalázatosabb tömeggyilkosságát.

Antiszemita az is, aki filoszemita, fejtette ki egyszer Révész Sándor a Népszabadságban, amely persze nem szólt akkorát, mintha valamelyik amerikai egyetemen jelentette volna ki nézeteit a történelem végéről. Ennél nagyobb publicitást kapott Gerő András mindeddig leghíresebb ötlete a Habsburgok alkotmányos monarchiájának helyreállításáról, amely fricskának is felfogható azokkal szemben, akik megirigyelték tőle az új kurzus által immár megszüntetett Habsburg Intézetet. Irigyei tehát neki is vannak, s midőn a kurzustörténészek nyomulnak a közmédiában, bizonyára gyéren hullik az arra érdemesre a reflektor fénye. A kiváló történész ebben a helyzetben fedezte fel Romsics Ignácnak, az MTA rendes tagjának jóval korábban publikált két-három mondatában az antiszemitizmust.

Gerő levezetése technikailag briliáns, látszólag szabályos, alkotmányos. Ha nem így volna, akkor sem lehetne vele vitatkozni. Auschwitz után nem. Ha például Raj Tamást idéznénk a zsidó tulajdonságok meglétéről, vagy a pszichológus Klein Sándort az ezeket hordozó zsidóknak a társadalomban vitt rájuk jellemző szerepéről, ennek sem volna jelentősége. Belőlük is lehet antiszemitát csinálni, technika és erkölcs dolga az egész. A Klein és Raj és mások által említett tényeket és gondolatokat Gerő András egyetemi tanár nagyon jól ismeri, tákolmányos ötletét mégis közreadta. Az akadémikust, az ország egyik vezető történészét Auschwitz árnyékába taszította, és tudta mit csinál, tudta, hogy miként, és azt is, ki mit nyerhet vagy veszíthet ezzel. Vonneguttal szólva: így megy ez.

Az antiszemita minősítést maga a názáreti Jézus is megkapta. Védekezzen?

Akik a szakmai korrektség és az emberi tisztesség nevében Romsics melletti szolidaritásukat fejezték ki, azok nézetem szerint nemcsak a tudós 1971-óta ismerhető, következetesen felépített, píár ötleteket nélkülöző tudományos munkásságát, emberi és tudósi hitelét ismerték el Gerő tákolmányos ötletével szemben, hanem védték a tisztességes közbeszéd lehetőségeit, amely irgalmatlanul nagy bajban van, ha már nem csak a kurzustörténészek, kohnozó Zsótikák és megélhetési semmit érők fenyegetik.