Romsics Ignác válasza az Élet és Irodalomban

Mottó: „Nem mindig az én verseimben van a homály, hanem az esztétikailag képzetlenekben és a renyhékben. Nem kezdhetjük újra az ábécénél a költészetet. Tanuljanak ők is, legyenek figyelmesek, küzdjenek meg a versért. Én a mesterségek iránt mindig tisztelettel érdeklődöm, és megvetem azokat, akik az én mesterségemet csúfondáros tiszteletlenséggel illetik.” Nagy László

A NolBlogon előbb hozzászólásokkal, majd két önálló bejegyzésben is megkíséreltem érthetővé tenni azt a vitát, amely a közelmúltban a történelem iránt érdeklődők szélesebb körét foglalkoztatta. Igyekezetem szakmámból fakadt. Néhány évtizedig történelmet tanítottam, s ez idő alatt sem mulasztottam el tanulni. Úgy gondoltam, hogy említett posztjaimmal – amelyek tartalma itt most mellékes – hasznára lehetek a jó szándékú, nyitott bloggereknek. Néhány társunkat azonban nem tudtam alaptételekről, történettudományi, tudományfilozófiai alapfogalmakról meggyőzni. Legyőzni senkit sem akartam.

A költő Nagy László sorait gyakran idéztem a katedrán azoknak, akiknek eszébe sem jutott, hogy a megértés, az átélés öröméért is meg kell dolgozni. Az nem jön magától, hőzöngve, rendelésre. „Az tudomány gyükere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges.” – szól Apáczai alma materem faláról. Hát higgyétek el neki, ha nekem nem, hogy a kutatómunka sem ötletparádé, nem szó-bűvölet és logikai szaltógyűjtemény. Nem illő egy-egy jól hangzó közhellyel, üres vádaskodással meggyalázni. Olvassátok a minden munkát megillető tisztelettel. Már akit a téma, s nem a saját lángesze vagy a botrány érdekel.

http://www.es.hu/romsics_ignac;antiszemita_vagyok-e;2012-08-03.html

Kérem, senkit se zavarjon a történész vitacikkének tanulmányozásában, hogy az egyik kommentelő éjfél előtt 2, éjfél után 3 hozzászólással jelentkezett, míg egy másik 5 + 3-mal. Reggel 6 óra 33 percig!